Hajdú-Bihari Napló, 1997. december (54. évfolyam, 280-303. szám)

1997-12-15 / 292. szám

1997. DECEMBER 15., HÉTFŐ A NAPLÓ POSTÁJA RZÓVÁ TETTÉK v­ir% I C* 1 1 Ésszerűtlen táblák A debreceni Csanak utcát nemrég aszfaltozták, majd a Nagyerdei körút felől egyirányúsítot­­ták - jelezte egyik olvasónk. - Az utca a Kom­­lóssy útba torkollik, onnan viszont vagy csak jobbra, vagy csak balra lehet fordulni, ugyan­is ki van téve a „mindkét irányból behajtani tilos" tábla alatta az „átmenő forgalom" ki­egészítő jelzéssel. Elméletileg tehát nem szabad folyamatosan áthaladni a jelzett útszakaszon, így ha valaki be akarja tartani a szabályt, nem tudja elhagyni a Csanak utcát a Komlóssy út felé. Vagy visszafordul, vagy tolat ugye az egyirányú utcában. Az más lapra tartozik, hogy a Komlóssy út fent említett szakaszán a tiltó táblák ellenére átmennek a járművek. Sötét és veszélyes A Széchenyi utcai óvodába járó gyerekek és szü­leik, de a többi Tőzsér utcán közlekedő nevében írta a következőket K. M.: Sötétedés után sajnos alig látunk, mivel igen gyér a közvilágítás a Tőzsér utcán, s ahol van­nak is égők, eltakarják azokat a nagy faágak. Emiatt botorkálva és félve közlekedünk az ut­cán, ahol sajnos elég sok az elöregedett szuvas fa is, mely bármikor a kidőlés veszélyével fe­nyegethet. Kérjük az illetékeseket, tegyenek va­lamit a sötétség megszüntetése érdekében, s vág­ják ki a balesetveszélyes fákat. Mindenkinek számítani kell ar­ra, hogy váratlan kiadásai lesz­nek. Velem is ez történt. No, nem 97 pár cipőfűzőre lett szükségem, csupán egy párat szerettem vol­na venni. Végigjártam Debrecen fő- és mellékutcáinak egy részét, amíg a Piac utca egyik boltjában kaptam „volna". Kérek egy pár hosszú, barna cipőfűzőt, száras cipőbe. - 135 forint - mondta az eladó, de nem nyúlt érte, hogy elővegye, csak kimondta az árát. - Mennyi? - kérdeztem. - Hát miből van ez a fűző? - Sajnálom, ennyi az ára. Ta­valy is ennyi volt, nem is emelke­dett azóta. - Tavaly is? Hát jó - mondtam magamban - számoljunk akkor az 1996. évi árakkal és el­kezdtem „cipőfűzőben számolni". Nekem 1996-ban 11 583 forint volt az „államilag dotált zsebpén­zem" - mások ezt nyugdíjnak ne­vezik. Ezért én dolgoztam 39 év 200 napot. Vagyis vehettem vol­na az egy havi „zsebpénzemen" 97 pár cipőfűzőt. No, nem ennyivel kezdtem há­rom évvel ezelőtt. Akkor épp­hogy csak meghaladta a tízezer forintot a majdnem 40 éves mun­kám után járó nyugdíj. Csak most ébredtem rá arra, hogy milyen magas nálunk az életszínvonal. Vagyis az élelmiszerárak milyen alacsonyak. Hiszen egy pár fűző áráért már lehet venni két kilo­gramm lisztet, másfél vagy két ki­logramm kenyeret, vagy öt kilo­gramm sót stb. Ezek után a 97 pár cipőfűzőt kezdtem kiadásaimra felosztani. Az 1996. évben az egy havi fűtés 50 pár cipőfűző ára, a gáz hét pár fűző, hideg­ melegvíz négy pár fű­ző, közös költség hét pár fűző, vil­lanyáram öt pár fűző. Ez mind­­összesen 73 pár fűző. A további egész havi megélhetésemre ma­radt 24 pár fűző értéke. E 24 pár fűző értékét kell elosztanom 30 napra. Majd az egy napra jutó összeget háromfelé (ha naponta háromszor szeretnék enni, de semmi mást). Ha jól számoltam, 0,25 pár fűző ára jut egy-egy étke­zésre. Hát nem csodálatos? (Még egy fagylaltot sem kapok érte.) Csak azt nem értem, hogy miért mondják azt, hogy szegény a nép? Hiszen kormányunk biztosítja, hogy 0,25 cipőfűző árából már le­hessen enni. Vagy esetleg élni? No persze a Világbanktól 760 millió dollárt, azaz 152 milliárd fo­rintot kapott a kormány választá­si hitelként hosszú lejáratra. (Ma­gyar Fórum november 20-i száma.) Ez igaz lehet? Erre lehetett pénzt felvenni? A nyomor ellen nem? Ezek után ne csodálkozzunk, ha majd emelkedni fognak az élelmi­szerárak, hiszen­­ talán többet ér két kilogramm liszt, cukor vagy kenyér, mint egy pár cipőfűző! Számoltam tovább: ha majd 1998-ban a legalacsonyabb mun­kabér 19 500 forint lesz, melyért 172 órát kell dolgozni (napi nyolc óra), akkor egy órai munkabérből még egy pár cipőfűzőt sem lehet venni. Hát nem szívdöglesztő? Vagy szívgyönyörködtető? Az én jelenlegi „államilag do­tált zsebpénzem" 115 pár cipőfű­ző. És ehhez jön majd 20 százalék zsebpénzemelés. Vagyis a mosta­ni emelés majd annyi lesz, mint amennyiből jelenleg egész hónap­ban kell élnem. Mert ugye egész hónapra is 24 pár fűző ára jut, most 23 pár fűző értékét adják. Javaslom, hogy a „segélykérő íveken" ne az szerepeljen, hogy mennyi az utolsó havi nyugdíja, hanem az, hogy hány cipőfűzőt ve­hetne az utolsó havi nyugdíjából. Javaslom továbbá, hogy ne mond­ják azt, hogy kisnyugdíjas, mert ez nem igaz. Ezt nevezzék el pici nyugdíjasnak. Tudom, hogy nem illik megkérdezni mennyi a fizeté­sed, no meg titkos is már. De ugye azt már meg lehet kérdezni, hogy mennyi a cipőfűződ havonta? Ha majd megkapom az emelést, bizo­nyára akkorra már változni fog a fűző ára is. S én ismételten nem fo­gok ennyi pénzért cipőfűzőt venni. Patakyné Szabó Judit _EGYMÁS KÖZÖTT 97 pár cipőfűző , 39 év 200 nap A szerkesztő üzeni Kút utcai lakosok. Örömmel nyug­táztuk, hogy utcájukban ismét jól foghatók a kábeltelevízió által su­gárzott adások. Z. G., Debrecen. Köszönettel vettük humoros írásait, melyek közül valószínűleg néhányat köz­lünk a közeljövőben a lap hasáb­jain. P. G., Debrecen. Beküldött írá­sait irodalmi lektorunk elolvasta, s azokat sajnos közlésre alkalmat­lannak minősítette. M. E.-né, Debrecen. Levelét tel­jes terjedelmében nem áll mó­dunkban közölni, de mindenkép­pen figyelemreméltónak találjuk észrevételeit. Elképzelhető, hogy hasonló témájú cikk írásakor fi­gyelembe vesszük az abban leírta­kat, illetve idézünk a levélből. írjanak nekünk Tájékoztatásul közöljük kedves ol­vasóinkkal, hogy a Napló postája rovatban megjelent írások nem fel­tétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Beküldött leveleiket szerkesztjük, esetenként tömörít­­jük, a sértő, illetve személyeskedő hangnemben írtaknak viszont egyáltalán nem adunk helyt a ro­vatban. A leveleket - amennyi­ben íróik nem kérik inkognitójuk megtartását - általában névvel, esetleg címmel együtt közöljük. Sokszor előfordul, hogy az em­ber már nem tud valamit önma­ga elvégezni, legyen szó akár vil­lany-, zár-, vagy bármilyen más javításról. Ekkor jön az a mozdu­lat, amikor telefonon szakembert kell segítségül hívni - ha a mes­ter éppen otthon, illetve a mű­helyben tartózkodik. Nem egyszerű az eset, hiszen a legtöbb szerviz - legyen az válla­lati vagy maszek -, csak napköz­ben vehető igénybe, vagyis akkor, amikor az emberek többsége a munkahelyén tartózkodik. Később már nemigen lehet találni épkéz­láb szerelőt, s szerencséje van az embernek, ha a szomszédja vagy ismerősei közül valaki „nagylelkűen" ráér. A szerelés ek­kor még nem tökéletes, de van re­mény arra, hogy az esti filmet megnézzük, vagy a mosógépben maradt ruhát a szárítóra helyez­zük. Egyik este véletlenül betört a bejárati ajtó üvege. Elő a telefon­könyvet, hol egy üveges? Az el­ső, mobiltelefon-ügyeletet is ellá­tó hívásunkra sajnos elutasító vá­laszt adott, miszerint épp befejez­ték a munkát, a sofőr elment stb., stb. A következőknél fel sem vet­ték a kagylót, lévén vége a mun­kaidőnek. Az utolsó remény egy maszek volt, akit viszont a vacso­ra és az azt követő sör után már nem lehetett zavarni. Gond nin­csen - hangzott a bíztató válasza -, holnap reggel kimegyünk. Higy­­gyük el, nem lesz addig semmi baj. Az igaz, de a lakásajtó még­sem maradhat betörve. Rövid gon­dolkodás után megszületett a kompromisszumos megoldás. Le­mértük az üveg hosszúságát és szélességét, majd autóval el a vá­ros másik végére az üvegeshez. A mester a műhelyében a megadott méretre vágta a kért üveget, git­tet és jó tanácsot adott, s a szám­lát is elkészítette. Vissza a lakás­ba, ahol késő este kis csörömpölés után helyére került az ajtó „szeme". Az ország második legnagyobb­nak mondott városában elkelne egy olyan szerviz, melynek dolgo­zói munkaidő után is „bevet­hetők" lennének - akár este tíz órakor is... P. Z. M. „Magad uram, ha szolgád nincs” A debreceni Böszörményi úton látható két irányjelző táblát úgy tű­nik, alaposan helybenhagyták Fotó: Poór Zoltán HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 Olvasóinkhoz köszönjük, hogy leveleikkel lapunk­hoz fordultak, várjuk újabb írásaikat. Kérjük, hogy gondolataikat egy gépelt oldalnál lehetőleg nem nagyobb terje­delemben fogalmazzák meg. A hosz­­szabb leveleket - tiszteletben tartva és megőrizve mondandójukat - a rendel­kezésünkre álló lapfelület szűkössége miatt kénytelenek vagyunk megrövi­díteni. Kérjük, írják meg pontos címü­ket, otthoni vagy munkahelyi telefon­számukat, írjanak nekünk! Címünk: Hajdú-bihari Napló szerkesztősége, 4024 Debrecen, Dósa nádor tér 10., 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefax: 412-326. A bírósági végrehajtás feltételei és gyakorlata Abban az esetben, ha önkéntes jogkövetéssel nem oldódnak meg a jogviták, szükség van az állam kényszerítő erejére, ami jellemző­en a bírósági végrehajtás formájá­ban teljesedik ki. Az eljárásnak ál­lami kényszerrel is el kell érnie, hogy az adós teljesítse kötelezett­ségét. A bírósági végrehajtás feltéte­le, hogy legyen olyan végrehajtan­dó határozat, amely kötelezést (marasztalást) tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtandó és a teljesítési határidő is letelt. A végrehajtás megindítását az első fokon eljárt bíróságnál kell kérni az erre rendszeresített nyomtatvány kiállításával. Szigo­rúan körülhatárolt körben, ponto­san meghatározott feltételek fenn­állása esetén nemcsak bírósági ha­tározat alapján indulhat bírósági végrehajtás, hanem például köz­jegyzői okirat vagy munkáltatói határozat alapján is, de magát a végrehajtást ez esetben is bíróság rendeli el az előbbi okiratok zára­dékolásával. Nem kell végrehajtási lapot ki­állítani, ha kizárólag az adós mun­kabéréből kell a követelést behaj­tani, ekkor a bíróság közvetlenül letiltó végzést hoz. Ezt kell alkal­mazni, ha maga a végrehajtást ké­rő így kívánja, illetve tartásdíj és más járadék jellegű követelésnél, ha a munkabér levonható része a követelést fedezi. Tartásdíj esetén egyébként a bíróság már a tartás­díjat meghatározó döntésében a munkáltatót közvetlenül felhívja a megállapított összeg levonására és kifizetésére. Magát a végrehajtás foganatosítását az adós lakóhelye szerint illetékes végrehajtó végzi el. A vagyoni kényszer arányosan és fokozatosan alkalmazandó, s el­sősorban az adós munkabéréből kell a követelést kielégíteni. Gaz­dálkodó szervezetek esetén elő­ször meg kell kísérelni azonnali beszedési megbízással behajtani a követelést, illetve a végrehajtás során is először a pénzintézetnél kezelt s az adóst megillető össze­get kell végrehajtás alá vonni. Amennyiben mindezek előre­láthatóan viszonylag rövid időn belül nem tűnnének eredményes­nek, az adós bármilyen vagyontár­gya végrehajtás alá vonható. En­nek során az ingatlanok és az in­góságok lefoglalhatók, majd érté­kesíthetők. A törvény meghatároz­za az ingóságoknak azt a körét, melyek a megélhetéshez feltétle­nül szükségesek, illetve amelyek nélkül az adós foglalkozásának gyakorlása lehetetlenné válna, s mindezek miatt mentesek a vég­rehajtás alól. Az ingatlan lefoglalása a vég­rehajtási jognak az ingatlannyil­­vántartásba való bejegyzésével történik meg. Az értékesítés mód­ja árverés, melyet sikertelenség esetén meghatározott idő múlva meg kell ismételni. Nincs akadálya annak sem, hogy akár az ingóságot, akár az ingatlant a felek megegyezése alapján árverésen kívül adja el a végrehajtó. Lehetőség van arra is, hogy a vagyontárgyakat a sikerte­len értékesítés, illetve sikertelen árverések után a végrehajtást ké­rő vegye át, ingóságoknál a becsér­ték egynegyede, ingatlannál a becsérték fele ellenében. Vass János, ügyvéd A továbbiakban: nem ér a nevem! Sztár lettem! Erre a meggyő­ződésre jutottam tegnap este, amikor egy ismeretlen lány autogramot kért tőlem. Né­hány hét alatt ő volt az ötödik. A történet nyáron kezdő­dött, amikor a családommal elmentünk a vidámparkba. Amint ott sétáltunk, megállí­tott egy fiú és egy lány. A fiú beszélt, a lány csak hunyorog­va, sanda tekintettel nézett ránk, és végig szótlan maradt. (Később fény derült keleti származására). A Sz. Cs. misz­­sziót képviselték, s ennek je­gyében folytatták tevékenysé­güket: megeskettek bennün­ket, hogy rengeteg gyerekünk lesz és sosem válunk el. Aztán valami löttyel megáldottak vagy megszenteltek, mit tu­dom én, majd egy közös po­hárból bort ittunk, végül ke­nyeret törtünk. Mindez szá­munkra meglehetősen gusz­tustalan volt, de a misszio­náriusok nem hagyták magu­kat, s ha már megálltunk ne­kik, essünk túl az egészen mi­nél hamarabb! A szertartás végén meg kel­lett adnunk a címünket, vala­mint aláírtunk a megfelelő he­lyeken. Miután megszabadul­tunk tőlük, rossz érzés töltött el, és arra gondoltam, hogy jobb lett volna, ha nem adom a nevem mindehhez. Mivel ez a kellemetlen ér­zés azóta sem hagy békén, a későbbiekben igyekeztem ud­variasan kitérni a hasonló helyzetek elől. Tegnap azon­ban végleg betelt a pohár. A lépcsőház előtt leszólított egy lány, hogy a nemtudom­­milyen cég reklámcsomagját megkaptam-e már? Mivel gő­zöm sem volt az egészről - legszívesebben megkérdeztem volna, hogy most a Bokros­csomag modernizált változa­táról, vagy valamelyik műhol­das programcsomagról, eset­leg egy idő után érkezett Mi­kulás-csomagról van-e szó - és kedvem sem volt társalogni, bólintottam egyet, válaszkép­pen. Akkor ezt­­ kérte a lány - hitelesítsem az aláírásommal is. Erre már tényleg „bepöc­­centem" és feltettem neki né­hány kérdést arra vonatkozó­an, hogy minek neki az én alá­írásom? És vajon hol fogom vi­szontlátni a nevemet? (Olyan jól olvasható, hogy még egy­­gyerekre is rá lehetne bízni a hamisítását.) Csak nem én fo­gom küldeni a következő le­vélbombát valamelyik alvilági vállalkozónak? Esetleg alapí­tanak a nevemben egy fiktív kft.-t az adóhatóság kijátszásá­ra? Netán az operációmhoz kérik a lakosság anyagi támo­gatását egy bizonyos bank­számlára? A lány csak nézett, biztosan azt gondolta, hogy üldözési mániám van. Lehet, hogy van, de meg kellett tanulnom, hogy a mai „terrorizált" világban semmi sem elképzelhetetlen. Úgyhogy végérvényesen elha­tároztam, a továbbiakban se­hol, semmit nem írok alá, még ha ezen is múlik a halálbün­tetés visszaállítása, vagy egy népszavazás kiírása, vagy a fűtés korábbi bekapcsolása - akkor sem! Egyetlen dolog van, amit bármikor, bárki előtt a nevem aláírásával is szívesen válla­lok, az pedig a véleményem egy cikk, egy levél vagy akár egy vers formájában. Vagyis valami, amit valóban én írtam. B. Gergely Krisztina

Next