Hajdú-Bihari Napló, 1997. december (54. évfolyam, 280-303. szám)
1997-12-22 / 297. szám
1997. DECEMBER 22., HÉTFŐ KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ15 A színház műsora januárban Csokonai Színház 2. (péntek), 19 óra: És ha mégis, uram? - Téri Árpád-bérlet. Az előadás a Matáv támogatásával jött létre! 3. (szombat), 19 óra: És ha mégis, uram? - Mensáros Lászlóbérlet. 6. (kedd), 18 óra: Sybill - Hevesi Sándor-bérlet. 7. (szerda), 19 óra: És ha mégis, uram? - Rubányi Vilmos-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 8. (csütörtök), 19 óra: Sybill - bérletszünet. 9. (péntek), 19 óra: És ha mégis, uram? - bérletszünet. 10. (szombat), 19 óra: A köpeny, Gianni Schicchi - Arany János-bérlet. 13. (kedd), 19 óra: A köpeny, Gianni Schied - Arany János-bérlet. 15. (csütörtök), 19 óra: A köpeny, Gianni Schicchi - Márkus László-bérlet. 17. (szombat), 19 óra: Sybill - Kodály Zoltán-bérlet. 21. (szerda), 19 óra: És ha mégis, uram? - bérletszünet. 22. (csütörtök), 19 óra: Sybill - Németh László-bérlet. 23. (péntek), 19 óra: Übü király - Thuróczy Gyula-bérlet. 24. (szombat), 19 óra: Übü király - Thuróczy Gyula-bérlet. 27. (kedd), 19 óra: A köpeny, Gianni Schicchi - Neményi Lilibérlet. 28. (szerda) 19 óra: Übü király - Hegedűs Erzsi-bérlet 29. (csütörtök), 19 óra: A köpeny, Gianni Schicchi - Gerbár Tibor-bérlet. Az utolsó bérletes előadás 30. (péntek), 19 óra: Sybill - Téri Árpád-bérlet. 31. (szombat), 19 óra: Übü király - Móricz Zsigmond-bérlet. Hatvani-díjasok Debrecen (HBN) - A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Hajdú- Bihar Megyei Szervezete december 17-én döntötte el, kik kapják az idén a szervezet Hatvani István-díjait. Homonnay Györgynét és Podmaniczky Gábort tartották a díjra érdemeseknek. Homonnay Györgyné a Kossuth-egyetem műszaki főiskola kara épületgépészeti tanszékének vezetője. Széles körű nemzetközi kapcsolatokat épített ki, s ezeket az egyesületben és a tanszékén kamatoztatja. Több mint harminc éve tagja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek. Podmaniczky Gábor csaknem húsz éve tagja a MTESZ környezetvédelmi bizottságának. Ma a megyei növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás igazgatóhelyettese. Részt vállal a Szabványügyi Hivatal műszaki bizottságának munkájában, széles körben elismerést váltott ki következetes környezetvédelmi munkájával. GŐZ JÓZSEF Élet és iskola „Ha az élet zengi be az iskolát / az élet is derűs iskola lesz" - írta Ady akkor, amikor még nemigen hatolt be az élet az iskolába. Azóta sok víz folyt le az Éren, s egyre inkább bekövetkezett az élet beszüremkedése. S ha hinni lehet némely folytatásos iskolai szappanoperának, akkor „szép" új világ elé néznek a pedagógusok. Tanár ismerősöm belenézett egyik ilyen végtelen történetbe, s azt mondta, ő béketűrő ember, de ha a diákjai úgy beszélnének vele, mint a filmbeli tanárokkal, felmerülne benne a makarenkói pofon gondolata is. Arról meg hallomásból tudunk, hogy odaát az USA-ban pisztolyt is hordanak az iskolába, s nem egy tanárt le is lőtt elégedetlen tanítványa. Mi itt még nem tartunk. Hál' istennek. Arra már volt példa, hogy a szülő tettleg inzultálta gyermeke tanárát, de a gyerekek még nemigen vetemedtek effélére, ha mégis, nem került nyilvánosságra az ügy. De az órák alatti fegyelmezetlenségre, a figyelmeztetések hatástalanságára mindenki panaszkodik. Az iskolában is eluralkodott az önuralom hiánya, a saját (gyermeki) akarat korlátot nem tűrő érvényesítése. Amikor olyan helyre - például a honvédséghez - kerül a fiatalember, ahol alapkövetelmény a fegyelmezettség, nem tudja, mi fán terem az önfegyelem. Ha nincs kellő gyakorlata ebben, jön a frusztráció, s hatására a kifelé vagy éppen saját magára irányuló erőszak. Nem lenne jó már az iskolában gyakorolni és értelmesen vállalni a fegyelmezett viselkedést? Akkor talán az életbe is bevonulhatna ismét ez a dicséretes erény. Kölcsey művelődési központ kamaraszínháza 6. (kedd), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Fazekas Mihálybérlet Az előadás az OTP Bank H.B. M.-i Igazgatóságának támogatásával jött létre! 10. (szombat), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Móricz Zsigmond-bérlet. 13 (kedd), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Csokonai Vitéz Mihály-bérlet. 15. (csütörtök), 19 óra: Az ember tragédiája - bérletszünet. 16. (péntek), 19 óra: Az ember tragédiája - bérletszünet. 17. (szombat), 19 óra: Az ember tragédiája - bérletszünet. 19. (hétfő), 19 óra: Az ember tragédiája - díszelőadás Madách Imre születésének 175. évfordulója tiszteletére. 24. (szombat), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Latinovits-bérlet. 28. (szerda), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Ady Endre-bérlet. 29. (csütörtök), 18 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - Hevesi Sándorbérlet. 31. (szombat), 19 óra: Hová lett a rózsa lelke? - Vámos László-bérlet. Horváth Árpád stúdiószínház (a Csokonai Színház épületében) 7. (szerda), 19.30 óra: Édes méreg - bérletszünet. Az 1997. december 11-én elmaradt előadás pótlása 8. (csütörtök), 19 óra: Bolond Helga - Kardoss Géza-bérlet. 9. (péntek), 19.30 óra: Édes méreg - Bérletszünet. Az 1997. december 13-án elmaradt előadás pótlása! 21. (szerda), 19.30 óra: Édes méreg - a Körösi Csoma Sándor Gimnázium részére. 22. (csütörtök), 19.30 óra: Édes méreg - bérletszünet. 27. (kedd), 19 óra: Bolond Helga - Kertész Gyula-bérlet. 30. (péntek), 19 óra: Bolond Helga - bérletszünet. Hét éven aluli gyermekek az előadásokat nem látogathatják (kivéve a gyermek-előadásokat). Pontos kezdés! Az előadás kezdetekor a nézőtéri ajtókat lezárjuk! Jegyek válthatók - vasárnap és hétfő kivételével - a Csokonai Színház jegy- és bérletpénztárában: 14-től 19 óráig, szombaton 17-től 19 óráig (tel.: 52 417-811), a Kölcsey művelődési központ színházi jegypénztárában csak az előadás előtt 1 órával (tel.: 52 417-848). Változó időpont esetén mindkét jegypénztárban az előadás előtt 1 órával. Jegyek elővételben minden hónap 20-áia vitatók korlátozott számban a bérletes előadásokra is. Információ és csoportos jegyek megrendelhetők: 52/417-811, 413-565, szervezési osztály. Várdy-Huszár Ágnes: (15.) (Részletek a Csokonai Könyvkiadó gondozásában megjelent műből.) Már a legtöbb vendég jelen volt, amikor újra megszólalt a csengő. A komornyik kinyitotta az ajtót, és Mimi látta, hogy Alfonz érkezett. Nagyapa és Dóra odasiettek, hogy üdvözöljék. - Nagyon elegáns vagy ma este - mondta Nagyapa mosolyogva, miközben végigmérte Alfonz szürke, asztrahángalléros télikabátját. Mimi észrevette, hogy Alfonz és Nagyapa jelentőségteljes pillantást vetnek egymásra, de nem foglalkozott a dologgal. Alfonz vigyorgott, és önelégült arccal nézett körül. Mimi visszataszítónak találta viselkedését és minden egyes mozdulatát. Csak hadd szórakoztassa őt Dóra egész este! Remélte, hogy kiválóan meglesznek egymással, hiszen már jó ideje nem találkoztak. Mimi már akkor sem volt túlságosan jókedvű, amikor készülődött az estélyre. Felvette zöld selyemruháját, és egyszerű arany nyakláncot hozzáillő fülbevalóval. Bár igyekezett felszabadultnak mutatni magát, az elmúlt napok viharai meglátszottak az arcán. Attól félt, hogy Péter valamilyen ürüggyel kimenti magát szilveszterestéről, és akkor egyáltalán nem láthatja az egész szünidő alatt. Az estély már javában zajlott, és az öttagú zenekar egymás után húzta a népszerű nótákat. A vendégek táncolni kezdtek. Mimi unottan nézelődött, szinte tudomást sem véve a táncpartnereiről és vidám csevegésükről. Kilenc órakor megszólalt a csengő. Egy-két másodperc elteltével Péter lépett be a főbejárati ajtón. Miután a komornyik lesegítette a kabátját, végigvezette a halon egyenesen a vendégekkel teli nagyterembe. Amikor Péter belépett a káprázatos szalonba, a gazdagság látványa olyan erővel ütötte mellbe, hogy csaknem hátat fordított és elment. Ez a villa még a balkányi Galánffy-kastélynál is pazarabbnak tűnt. A stílbútorok sokaságától, a különleges csillároktól és lámpáktól, a drága keleti szőnyegektől és a neves művészek festményeitől szédült a feje. Szemet kápráztató volt a legújabb divat szerint öltözött vendégek eleganciája is. Habozott és idegesen körülnézett. Észrevette Istvánt és Beatrixot, majd Alfonzot és Dórát, akik a szalonból nyíló másik teremben táncoltak. Ez nem nekem való hely, gondolta magában Péter, miközben Mimit kereste. Nem kellett sokáig várnia. Mimi vette őt észre először. Gyorsan letette poharát a legközelebbi asztalra, elnézést kért a fiatalembertől, akivel beszélgetett, és Péter felé igyekezett. Mindezt természetes bájjal tette, de olyan látványosan, hogy az idősebb vendégek közül többen is odafigyeltek. Nagyapa rosszallóan rázta a fejét. Mimi a tőle telhető legkedvesebb szavakkal köszöntötte Pétert. Arca ragyogott az örömtől, és Péter aggódó tekintetére mosollyal válaszolt. Péter láthatóan kényelmetlenül TV-NOTESZ Amikor átitat az áhítat Boda István Két kiváló tévészemélyiség játszik a képernyőn. Az egyik már lehajlóban, a másik most van a zeniten. Szellemes, fordulatosan párbeszélnek. Az idősebb a karmester, a fiatalabb a szólózenész. Az összhang precíz, kimunkált, látszik, hogy a kisujjukban van a mesterség. Mint a jó teniszjátékosok, jobbnál jobb labdát adnak egymásnak. Élnek is vele, bemutatják a helyzet minden szépségét, rejtett fortélyait. A néző élvezi a mesterkurzust. Külön zene a fülének, amikor a keresztnév becézgető formájával cirókálják egymást, ám ez csak a belső összhangot, az egymás iránti nagyrabecsü■lést sugallja. Igaz, közben van egy érdektelen apróság. Vetélkedőről lévén szó a csapatok körbeülik a stúdiót. Róluk mintha teljesen elfeledkeztek volna, mintha csak mellékesen kerültek volna oda ministrálni a nagy találkozás szertartásához. Amúgy jól jön nekik a kényszerű szünet, van idejük kifújni magukat. Az izgalomtól már tövig rágták a körmüket. Sápadtak, a homlokuk harmatgyöngyös, ki ne örülne ilyen szellős epizódnak. Az évődés jeges teaként üdíti a fáradt hangulatot, az olyan baráti házba veregetés, mint az egymás műsorába való invitálás, roppant vacsoraillúziót kelt. Persze tudjuk, hogy ez csak a mi szórakoztatásunkat szolgáló virtuozitás, de épp ezért nyűgöz le. A profi ugyanis, még ezt az egészen magántermészetű ügyet is úgy tudja megejteni, hogy az a nyilvánosság magasiskolája. S ez mindjárt javít valamit az addig igencsak egyhangú játékon, mintha az ihlet mindenkit magával ragadott volna. Kissé későn, mert onnantól valójában már csak négy csapat maradt ringben, hogy majd jövő év februárjában a legjobb három tegye fel az i-re a pontot, közülük kerüljön ki az a legjobb együttes, amelyik magának is és városának is elviszi a pálmát. A „negyvenéves televíziózás" történelem. Az előjátékok ebből villantottak fel részleteket, s ezeket a néző is úgy fogta fel, mint emlékei feltámadását. Nem csak szórakozott, hanem gazdagodott is ismereteiben. S ebben Vitraynak mindenképpen nagy érdemei vannak. A televízió mindent elkövetett - talán tudtán kívül - hogy ez a műsor egészen mellékes legyen. Ez látszott a helyszín szikárságában, a technikai felszereltség hiányaiban, ám leginkább az összversengés végjátékán vált nyilvánvalóvá, hogy nem igazán kezeli szívügyeként a közszolgálati. Eddig ugyanis, ha jól emlékszem, mindig az egyesen volt szerencsénk a küzdelemhez. Most nem. Átkerült a kettesre - különösebb hírverés nélkül. Miközben az egyenesen Európa mozija - Téli napsugár - kínálta magát. Ráadásul ilyen ajánlással: „Fuillaume, egy divatház férfimodellje karácsony este túl sok pénzt ad egy hajléktalan öregasszonynak. A nagylelkű alamizsna sok problémát okoz a fiúnak. Mese a szeretetről. Tudjuk, hogy nem igaz, de olyan jólesik nézni." Aki egy ilyen magvas és behízelgő ismertető után nem töri kezét-lábát az igyekezettől, hogy képernyőközelbe férkőzzék, az meg is érdemli. Pláne most, hogy már benne vagyunk a nagyhétben, az ünnep vigíliája angyalszárnyon érkezik. A televízió ilyenkor talpig öltözik az érzékenységbe, s mindent átitat az áhítat. Szeretem a közszolgálatiban ezt a gyöngédséget, meghat, hogy a decemberi ünnepkörben megpróbál összehozni bennünket. Kár, hogy a zsebeseket, a betörőket és az autótolvajokat - egyéb brutalitásokat nem is említve - nemigen téríti jobb belátásra, az elrugaszkodott csirkefogóknak semmi érzékük a poézis iránt. Viszont nagy öröm, hogy egy remek angol sorozatot most vetítenek. Jane Austin Büszkeség és balítélet című regénye nem csak romantikus történet - remek társadalomrajzzal, hanem művészi élmény is. A filmváltozat már csak terjedelmi lehetőségénél fogva is hű és meggyőző leporelló sok-sok jó színészi alakítással fűszerezve. érezte magát, és a szemében őszinte zavar látszott. - Kezét csókolom, Mimi! Csodálatosan néz ki ma este! - mondta Péter jó kedvet erőltetve magára. Semmi más nem jutott eszébe. Mimi arca viszont ragyogott. - Szabad? - hajolt meg enyhén Péter, táncra kérve Mimit, ahogy átkarolta a lányt, azonnal visszatért az önbizalma. Most már mindketten biztonságban érezték magukat, mintha soha semmi sem állhatna közéjük. Amikor Mimi érezte Péter közelségét, és a férfi álla a homlokát és a haját súrolta, minden korábbi kételye szertefoszlott. - Péter, olyan boldog vagyok, hogy eljött - suttogta. Péter hirtelen megjelenése és Mimi igyekezete, hogy üdvözölje, feltűnést keltett a vendégek körében. - Ki ez? - hallotta Mimi egy középkorú lila ruhás hölgytől, aki Mama egyik barátnőjével beszélgetett. - Nem tudom, de tudod drágám, Mimiké is hamarosan eladósorba kerül - felelte a barátnő, jelentőségteljes pillantással beszélgetőtársa felé fordulva. - Júniusban érettségizik a Baár-Madasban. - Azt mondják, hogy Dórát már eljegyezte egy gazdag osztrák gróf - folytatta a lila ruhás hölgy. Az ilyen megjegyzések elég gyakoriak voltak, de rendszerint nem többek pletykánál. Bár Mimi akaratán kívül meghallott néhányat, Péter karjaiban biztonságban érezte magát. Mimi észrevette, hogy amint Dóra meglátta Pétert a terem másik végéből, elkomorult az arca, és igyekezett nem abba az irányba nézni. Később, fejfájásra hivatkozva, távozott a teremből. De a zene folytatódott, Mimi és Péter megszakítás nélkül táncoltak. Alfonz láthatóan dühöngött. Összevissza járkált egyik teremből a másikba, kezében egy borospohárral. Egyfolytában Mimit és Pétert nézte, miközben igazgatta a csokornyakkendőjét és húzogatta szmokingkabátját. Idegesen leste az óráját. Még egyszer-kétszer Nagyapa felé is pillantott, mintha segítséget várna tőle. Aztán amikor már elég bátorságot sikerült összegyűjtenie több pohár ízletes tokaji bor segítségével, elindult a teremnek abba a sarkába, ahol Mimi és Péter éppen egy lassú foxtrottot táncoltak. Meghajolt előttük, jelezve, hogy szeretne közbelépni. - Szóval már megint találkozunk - mondta Péternek. - Mimi, szabad? - A következő tánchoz átkarolta a vonakodó Mimit. A hangjában az az arrogancia volt, amit Mimi annyira utált. Alfonz nem titkolta, hogy lenézi Pétert. Egyszer több vendég jelenlétében feltűnően méricskélte Péter öltönyét. Többször is tett fölényes megjegyzéseket, amikor tudta, hogy Mimi és Péter is elég közel vannak, hogy meghallják szavait. - Én a Kígyó utcában Rosenbergnél csináltatom az öltönyeimet. Egész Pesten nincs nála kiválóbb szabó. Alfonz most rettenetesen dühös volt, és ezt nem is titkolta. Abban a tudatban jött el az estélyre, hogy Mimi az egész estét vele fogja tölteni. Péter megjelenése teljesen lerombolta terveit. Mimi kínos helyzetben találta magát. Boldog volt, mert Péter eljött, de a háziasszony szerepét is játszania kellett. Részben az ő kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az este folyamán már korábban észrevette, hogy Eszter szándékosan kerüli Alfonzot. Minden alkalommal, amikor Alfonz csatlakozott egy vendégcsoporthoz, Eszter olyan távol tartotta magát, amennyire csak lehetett. Egyszer Mimi éppen odanézett, és látta, hogy Alfonz táncolni hívja. Eszter visszautasította, és egy perccel később, anélkül, hogy körülnézett volna, kiszaladt a teremből. Ekkor Mimi a barátnője után sietett, és az öltözőszobában talált rá. (Folytatjuk)