Hajdú-Bihari Napló, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

m 193 5 . * I □ 1998. JANUÁR 2., PÉNTEK HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 ime A román határ mentén fütyülnek a benzinárra „A havi nyugdíjamból ezt az öreg Skodát talán háromszor tankolhatnám tele..." Petneházi Attila Biharkeresztes, Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Debrecen (HBN) - Kerékpárja csomagtartóján 20 literes marmonkannával érkezett a Segner téri Molbenzinkúthoz december 30-án Nagy József debreceni lakos. A nyugdíjas férfi óvatosan beleillesztette a töltőpisztoly végét a kanna szájába, és amikor a számláló 10 litert mutatott, még egyszer megrázta a pisztolyt, hogy lehetőleg az utolsó csepp is kicsurogjon belőle... „Motorfűrészhez kell" - vetette oda a kérdezősködő újságírónak némi keserűséggel a hangjában az idősödő férfi, miközben a marmonkannát a kerékpár csomagtartójára erősítette. Nagy József 20 literes marmonkannával érkezett ugyan a kúthoz, a nyugdíjából azonban - így ünnepek után és benzináremelés előtt - csupán 10 liter üzemanyagra futotta. „Ne boldog új évet kívánjon, inkább egészséget. Boldog új évünk akkor lett volna, ha nem csinálják ezt a csúfságot velünk" - nyújtott kezet, és felült. Sorbanállásra számítottak A Magyar Távirati Iroda híre: „A Mal Rt. hivatalos tájékoztatása szerint január 1-jén 00.00 órától megváltoznak az üzemanyagok kiskereskedelmi eladási árai. Az új árak a következők: AB 98-as ólmozott motorbenzin (165,90 forint/liter); EN 91-es ólmozatlan motorbenzin (154,50); ESZ 95-ös ólmozatlan motorbenzin (157,50); ESZ 98-as ólmozatlan motorbenzin (166,50); motorikus gázolaj és tüzelőolaj (147,50 forint/liter). Az árváltozás oka a január 1-jei jövedéki adó bevezetése, illetve a kőolaj és kőolajtermékek kötelező készletezési díjának emelkedése. Erre az áremelésre tehát nem a Mal hatáskörében kerül sor. A mostani árváltozásban a Mal Rt. kizárólag ezeket az adótétel-változásokat érvényesíti." A hajdú-bihari benzinkutaknál december 29-ig a megszokott mederben folyt az élet, a kútkezelők csupán harmincadikán éreztek némi élénkülést a forgalomban. A töltőállomások munkatársai egybehangzóan arról számoltak be, hogy a mostani jelentős - literenként mintegy tizenöt forintos - üzemanyag-áremelkedés nem hozta meg az általuk remélt keresletnövekedést. „Drága uram! Amíg Romániában éppen feleannyiba kerül az üzemanyag, mint nálunk, a határ mentén lakók fütyülnek az áremelkedésre. Aki csak él és mozog, az mind átjár tankolni" - mondta el a Naplónak a biharkeresztesi Mol-töltőállomás egyik (névtelenséget kérő) alkalmazottja. A debreceni Tócóskert tövében lévő Aral-kút vezetője arról számolt be, hogy december 30-án mintegy 30 százalékkal nőtt a forgalmuk, a csúcsot azonban az óesztendő utolsó napjára várták. Mercs Zoltán elmondta, hogy az áremelés hírére jóval többen tankolták tele az autójukat, mint egyébként, és az sem éppen szokványos jelenség manapság, hogy valaki (ahogyan most történt) hordószámra vásároljon üzemanyagot. „Ahány autós, annyiféle taktika" - vélekedett a fiatal szakember, utalva arra, hogy míg egyesek a nagy tételű vásárlástól remélnek megtakarítást, mások 1000 forintonként viszik az üzemanyagot. Ez utóbbi azonban (mint megtudtuk) nem a spórolás egyik kifinomult technikája, sokkal inkább a lakótelepi emberek önvédelmi reflexe: mindig csak annyi benzint tesznek a tank aljára, hogy a benzintolvajok gumicsöve a leszívásához rövid legyen. Nehezményezik a mértéket Talán hihetetlen, de olyan autóssal is találkoztunk az egyik benzinkútnál, aki azt sem tudta, hogy áremelés lesz. A hölgy nyugodtan várt a sorára új Ford Mondeója volánja mögött, amikor bekopogtattunk autója ablakán. Elmondta, hogy előző nap érkezett haza külföldről, és csak néhány perce a kútnál hallotta, hogy emelik az üzemanyagárakat. „Azt mondják, hogy a plusz bevétel az útalapba kerül. Ha tényleg így van, ám legyen" - fogalmazott és már indított is, a sorban ő következett. Az Avanti-töltőállomás dolgozói december 30-án éreztek ugyan némi élénkülést a benzinkút forgalmán, ugyanakkor (mint vezetőjük elmondta) furcsállják, hogy három éve a literenként 2-3 forintos emelés nagyobb keresletet indukált, mint a mostani 13-15 forintos árváltozás. Hasonlóan vélekedett Piros Attila, a debreceni BP-töltőállomás vezetője is, aki szerint a kereslet élénkülése mindenképpen alatta maradt a várakozásoknak. „Két nappal az áremelés előtt mintegy 30 százalékkal nőtt a forgalmunk. Valószínűnek tartom, hogy az autósok számolnak, és sokan jutnak arra a következtetésre, hogy az egy tankoláson megspórolható 400-500 forintért még arra a rövid időre sem állnak be a sorba..." Az a 200 forint is pénz A megyeszékhely Esso-töltőállomásán is december 30-án mutattak először érzékelhető forgalomnövekedést az adatok. Makláriné Bérczi Mártától megtudtuk, hogy ezen a napon (az éjjelnappal üzemelő kútnál) több üzemanyagból a forgalom növekedése már délután négy órára meghaladta az előző napit. Makláriné egyébként - mint a Naplónak elmondta - nem tapasztalta, hogy az áremelés hírére többen tankolnák tele autóikat, mint egyébként, olyanokkal azonban az óév utolsó napján is találkozott, akiknek a tankolása után a kútoszlop számlálója 500-1000 forintot mutatott. „Még félig van ugyan a tankom, de beálltam a sorba, mert ugye az a 200 forint is pénz. A mai világban, amikor naponta mennek fel az árak, minden fillérnek helye van" - válaszolta érdeklődésünkre Szelei Emil nyomdász, hozzátéve, hogy néhány éve még naponta használta a kocsiját, mára azonban kényszerűségből maga is vasárnapi autóssá vált. A sorban mögötte várakozó úr nem árulta el ugyan a nevét, de véleménye azért neki is van: soha nem gondoltam volna, hogy még egy ilyen jelentős benzináremelésre sor kerül. Higgye el, azért vagyok itt, mert éppen kiürült a tankom. Egyébként be nem tudnának állítani a sorba. Csak azért sem... Tarcsi Lászlónénak, a Böszörményi Shell-töltőállomás vezetőjének is az a tapasztalata, hogy az emberek az 1-2 forintos árváltozásokra már régóta érzéketlenek, ez a mostani azonban (tette hozzá) mégiscsak más. „December 30-án mintegy 20 százalékos forgalomnövekedést regisztráltunk, az év utolsó napján további erősödésre számítunk. Egyértelműen látszik, hogy aki csak teheti, tele tankkal igyekszik átlépni az új évbe, és nem csupán a magánszemélyek, hanem az autóparkkal rendelkező cégek is". A többség már belefásult „Literenként 15 forint az 15 forint. Üres tankkal érkeztem ugyan a kúthoz, de ha félig lenne a kocsim benzintartálya, akkor is sorba állnék - jelentette ki érdeklődésünkre Herbák Zoltán gépjárműoktató, akinek meggyőződése, hogy az áremelésből adódó többletköltségek nagyobb részét (mivel a tanfolyami díjak amúgy is magasak) az oktatással foglalkozóknak kell majd „lenyelniük". „Több ezer kilométert megyünk havonta, ráadásul (mivel tanulóvezetőket oktatunk) a járműveink fokozottabb igénybevételnek vannak kitéve. Hogy mikor lesz ebből új kocsi...?" A Segner téri Mol-töltőállomáson az óév utolsó napjaiban valamennyi üzemanyag-féleség iránt megélénkült a kereslet. Az ott dolgozók úgy vélik, hogy a benzináremelés híre elsősorban a városokban lévő töltőállomások forgalmában hozott élénkülést, az országutak mentén lévő kutakat ugyanis aligha keresik fel az autósok azért a néhány száz forintért. Hajdúszoboszlón az OMV-kútnál is az volt a tapasztalat, hogy az emberek zöme belefásult már az állandó „árfigyelésbe". Akadt ugyan egy-két olyan vendégük, aki kanna-, vagy éppen hordószámra vásárolt üzemanyagot, de - mint az egyik alkalmazott fogalmazott - egyébként semmi különös. „A nyugdíjamból ezt az öreg Skodát havonta talán háromszor tankolhatnám tele. És akkor hol van még a megélhetés, a lakhatás, meg az iskolába járó gyerek?" Kérdésre kérdéssel válaszolt az újságírónak Kántor József, aki nem tudta, de talán nem is akarta leplezni indulatosságát. „Literenként 4-5 forintos emelésnél nem gondoltam többre. Na de ez?! Veszi a magnó? Nem érdekel, akkor is kimondom: szemétség volt a hatalomtól. Vidéken nem tapasztaltunk sorbanállást Fotó: Czeglédi Zsolt Pezsgő, tánc, tombola - azaz: szilveszter Debrecen (HBN - R. I.) - Telt ház. Akár ezt a táblát is ki lehetett volna tenni szilveszter éjszakáján az Aranybika Szálló ajtajára. Mint Drimba Sándor igazgató elmondta, Ausztriából, Németországból és Ukrajnából is érkeztek vendégek, hogy a patinás falak között búcsúztassák az óévet, s köszöntsék az újat. Három menü közül választhattak a szmokingba, nagy- és kisestélyibe öltözött urak és hölgyek, s ezek egyikében göngyölt pulykamellet kínáltak erdészlány módra, majd ananászkrémleves, borjúborda Aranybika-módra, ebben az esetben a mód a libamájjal töltött hússzeletet jelentette, mindehhez vegyes saláta és desszertként diplomatapuding zárta a kulináris élvezeteket. Itt a Csokonai Színház művészei táncdallal, operettel, magyar nótával szórakoztatták a több mint négyszáz vendéget, s persze éjfélkor pezsgődurranások jelezték az új évet. A Piac utca másik oldalán, a Belvárosi étteremben 250 vendég szórakozását az étterem vezetője, Pénzes Imre és csapata garantálta. Itt előételként füstölt lazacot kínáltak remoulade mártással, majd hédervári fácánleves, vörösborban pácolt libamell, sörrel locsolt malacsült, gesztenyerolad pirosribizli-mártással volt a menük egyike. A talpalávalót az Orion zenekar biztosította, s hogy jó volt a hangulat, mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok vendég reggelig kitartott. A Nagyerdő ölelésében, a Viktória étteremben 150 vendég soksok móka, tánc és kacagás közepette a Viktória trió által játszott Himnusz hangjai mellett emelte poharát '98-ra. Vajda József étteremvezető is többféle menüt kínált vendégeinek, s itt főételként bélszín java Viktória-módra illatos konyakmártással vitte el a gasztronómiai pálmát. Éjfél után bakonyi betyárlevest kínáltak az alkohollal bélelt gyomrokba, s hogy kitűnő szórakozásról, hangulatról gondoskodtak itt is a házigazdák, azt leginkább a délelőttig maradó vendégek mondhatnák el. Az Aranybika Üvegtermében sok vendég volt a parkett ördöge Fotó: Czeglédi Zsolt KOMMENTÁR - ^ -___ Kiripolszky Tamás Petárdatámadás Szilveszter éjjelén a városok lakótelepein élők a világnak szinte minden táján átéltek egy-egy kisebbfajta „rakétatámadást”. Miért maradt volna ki ebből szőkébb hazánk, Debrecen? A harcias cívisek nem okoztak ugyan olyan nagy galibát, mint a nápolyi digók hírügynökségi jelentések szerint a festői olasz városban „mindössze” 102 ember sérült meg az előző évi 155-tel szemben, ami viszont inkább a szerencsének, mintsem a hajdúsági főváros felelőtlen, törvénnyel dacoló polgárainak köszönhető. .Petárdázni tilos és életveszélyes” - írtuk a Napló december 31 -i számának első oldalán, figyelmeztetve a pirotechnikai eszközök használatának káros hatására. Beszámoltunk arról is, hogy a rendőrség - a közbiztonság veszélyeztetése címén - szigorúan lép fel a „durrogtatókkal” és az arzenálok forgalmazóival szemben. Mégis: a szilveszteri, az újévi vigasságok elmaradhatatlan(?) kellékei a petárdák. Több tízezren tapasztalhattuk, amint véget ért a Himnusz a televízióban, megkezdődött az égi „áldásos” háború jókedvvel, bőséggel. A korábban az álmosság ellen viaskodó gyermekeink felé nyújtottunk aggódva védő kart, esetleg szitkozódó szavakkal küzdve a láthatatlan ellenséggel. Balsorsunkra fogtuk, hogy így hoz ránk víg esztendőt. Nem bűnhődte meg mindenki a múltat és jövendőt. Sokan még fedezékbe sem bújtak a lövöldözők közül. Akadtak, akik az erkélyeken, az ablakokban duhajkodtak. A virtuskodást csatakiáltásokkal kísérték, s dacoltak azzal, hogy büntetendő cselekményt követnek el. Valószínűleg úgy gondolkodtak, ha éppenséggel még tudatuknál voltak a pezsgőzés-bólozás közepette vagy után, hogy „ilyenkor mindent szabad”. És mi is bűntársakká váltunk, mert hiába láttuk, kik a bajkeverők, nem szóltunk a hivatalos szerveknek, nem adtuk le a címlistát, hogy itt és itt vannak a „bombafészkek”. Hallgattunk. Hallgattunk, mert miért ugraszszuk az ünnepnapi ügyeletbe osztott rendőrt? Hogy minket szidjon? Hisz ez - legalábbis látszólag - piti ügy. A sors fura fintora, hogy Kecskeméten éppen a megyei rendőr-főkapitányság épületébe csapódott be a dupla ablakon keresztül egy eltévedt löveg - több százezer forint kárt okozva. Megállapították ugyan, hogy nem a rendőri hivatal volt a célpont, de ez, azt hiszem, mellékes. Ismét bebizonyosodott, hogy e „játék” rombolni tud. Nem csupán a tömegpusztító fegyverektől kell rettegnünk, sőt ma talán azoktól kell a legkevésbé. Az atomrakéták évtizedek óta nyugodtan pihennek a silókban. A legveszélyesebb számunkra az lehet, ha magát a veszélyt nem ismerjük fel. Mert az emberi életet nem lehet számokkal mérni. Koroknai Edit Az új évi ember Tudják, hogy egy hétéves lakótelepi gyerek szerint mit eszik a malac? Szamócát. (A három megadott válasz közül először állítólag a tortát akarta aláhúzni a kisfiú.) Jól tartott példány lehet az a rózsaszín állat, de kérdés, meddig marad az, hisz tortát és szamócát sokszor már az emberek is alig kapnak. Utaztak már szilveszter óta tömegközlekedési eszközökön? Tudják (4-5 napja tudni kellene), ha az első szélvédő jobb felső sarkában a fehér nyíl világít, szabad a pálya, vagyis mindegyik ajtó. Ám ha nincs fény, az új évi ember csak legelöl szállhat fel. Az új évi ember tegnap óta literenként hat forinttal többet ad az útalapba, azaz ismét drágább lett a benzin. (Persze minden drágább lett-lesz, de ezek úgyis „kötelezők”, megszokottak). Az viszont nem, hogy a nyelvvizsgadíjakat akár kétszeresére is növelhetik a vizsgáztató intézetek, hogy annak, aki beutaló nélkül keres fel egy szakrendelést, kórházat, már fizetnie kell a szolgáltatásért.A kórházi felvétel 4000 forintba kerül, az aktív osztályokon való kezelésért pedig naponta további 1000 forintot kell fizetni. Jó hír viszont, hogy a 31. naptól kezdve az újabb napok már „csupán” fele ennyibe kerülnek. Az új évi embernek először csak próbajogosítványa lehet, a kocsiban csak kihangosítós rádiótelefonon beszélhet. A 65 év felettiek ingyen utazhatnak a tömegközlekedési járműveken, csak még azt nem tudja senki, hogy ki és miként ellentételezi majd a közlekedési vállalatok bevételkiesését. A megyében nincs kizárva az évközbeni tarifakorrekció - vagyis a féléves emberrel is kitolhatnak még! -, és a felújítások elhalasztása sem. Azt sem tudja senki, hogy az ingyen utazóknak melyik ajtón kell felszállniuk, mert ők bérletet úgysem mutatnak, legfeljebb igazolványt. Persze lehet, hogy tőlük majd akkor szednek pénzt, ha nem a legnagyobb tolongásban, vagyis hátrébb lévő ajtón szeretnének felszállni. .