Hajdú-Bihari Napló, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

­­ m 1­9­3­ 5 . ­ * I □ 1998. JANUÁR 2., PÉNTEK HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 im­e A román határ mentén fütyülnek a benzinárra „A havi nyugdíjamból ezt az öreg Skodát talán háromszor tankolhatnám tele..." Petneházi Attila Biharkeresztes, Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Debrecen (HBN) - Kerékpárja csomagtar­tóján 20 literes marmonkanná­­val érkezett a Segner téri Mol­­benzinkúthoz december 30-án Nagy József debreceni lakos. A nyugdíjas férfi óvatosan beleil­lesztette a töltőpisztoly végét a kanna szájába, és amikor a számláló 10 litert mutatott, még egyszer megrázta a pisztolyt, hogy lehetőleg az utolsó csepp is kicsurogjon belőle... „Motorfűrészhez kell" - vetet­te oda a kérdezősködő újságíró­nak némi keserűséggel a hangjá­ban az idősödő férfi, miközben a marmonkannát a kerékpár cso­magtartójára erősítette. Nagy Jó­zsef 20 literes marmonkannával érkezett ugyan a kúthoz, a nyug­díjából azonban - így ünnepek után és benzináremelés előtt - csupán 10 liter üzemanyagra fu­totta. „Ne boldog új évet kíván­jon, inkább egészséget. Boldog új évünk akkor lett volna, ha nem csinálják ezt a csúfságot velünk" - nyújtott kezet, és felült. Sorbanállásra számítottak A Magyar Távirati Iroda híre: „A Mal Rt. hivatalos tájékozta­tása szerint január 1-jén 00.00 órától megváltoznak az üzem­anyagok kiskereskedelmi eladási árai. Az új árak a következők: AB 98-as ólmozott motorbenzin (165,90 forint/liter); EN 91-es ól­mozatlan motorbenzin (154,50); ESZ 95-ös ólmozatlan motorben­zin (157,50); ESZ 98-as ólmozat­lan motorbenzin (166,50); moto­rikus gázolaj és tüzelőolaj (147,50 forint/liter). Az árváltozás oka a január 1-jei jövedéki adó beve­zetése, illetve a kőolaj és kőolaj­­termékek kötelező készletezési díjának emelkedése. Erre az ár­emelésre tehát nem a Mal hatás­körében kerül sor. A mostani ár­változásban a Mal Rt. kizárólag ezeket az adótétel-változásokat érvényesíti." A hajdú-bihari benzinkutaknál december 29-ig a megszokott me­derben folyt az élet, a kútkezelők csupán harmincadikán éreztek némi élénkülést a forgalomban. A töltőállomások munkatársai egybehangzóan arról számoltak be, hogy a mostani jelentős - li­terenként mintegy tizenöt forin­tos - üzemanyag-áremelkedés nem hozta meg az általuk re­mélt keresletnövekedést. „Drága uram! Amíg Romániában éppen feleannyiba kerül az üzemanyag, mint nálunk, a határ mentén la­kók fütyülnek az áremelkedésre. Aki csak él és mozog, az mind át­jár tankolni" - mondta el a Nap­lónak a biharkeresztesi Mol-töl­­tőállomás egyik (névtelenséget kérő) alkalmazottja. A debreceni Tócóskert tövében lévő Aral-kút vezetője arról számolt be, hogy december 30-án mintegy 30 szá­zalékkal nőtt a forgalmuk, a csú­csot azonban az óesztendő utol­só napjára várták. Mercs Zoltán elmondta, hogy az áremelés híré­re jóval többen tankolták tele az autójukat, mint egyébként, és az sem éppen szokványos jelenség manapság, hogy valaki (ahogyan most történt) hordószámra vásá­roljon üzemanyagot. „Ahány autós, annyiféle taktika" - véle­kedett a fiatal szakember, utalva arra, hogy míg egyesek a nagy té­telű vásárlástól remélnek megta­karítást, mások 1000 forintonként viszik az üzemanyagot. Ez utób­bi azonban (mint megtudtuk) nem a spórolás egyik kifinomult technikája, sokkal inkább a lakó­telepi emberek önvédelmi refle­xe: mindig csak annyi benzint tesznek a tank aljára, hogy a ben­zintolvajok gumicsöve a leszívá­sához rövid legyen. Nehezményezik a mértéket Talán hihetetlen, de olyan autós­sal is találkoztunk az egyik ben­zinkútnál, aki azt sem tudta, hogy áremelés lesz. A hölgy nyu­godtan várt a sorára új Ford Mondeója volánja mögött, ami­kor bekopogtattunk autója abla­kán. Elmondta, hogy előző nap érkezett haza külföldről, és csak néhány perce a kútnál hallotta, hogy emelik az üzemanyagára­kat. „Azt mondják, hogy a plusz bevétel az útalapba kerül. Ha tényleg így van, ám legyen" - fo­galmazott és már indított is, a sorban ő következett. Az Avanti-töltőállomás dolgo­zói december 30-án éreztek ugyan némi élénkülést a benzin­kút forgalmán, ugyanakkor (mint vezetőjük elmondta) furcsállják, hogy három éve a literenként 2-3 forintos emelés nagyobb keres­letet indukált, mint a mostani 13-15 forintos árváltozás. Hason­lóan vélekedett Piros Attila, a debreceni BP-töltőállomás veze­tője is, aki szerint a kereslet élén­külése mindenképpen alatta ma­radt a várakozásoknak. „Két nap­pal az áremelés előtt mintegy 30 százalékkal nőtt a forgalmunk. Valószínűnek tartom, hogy az autósok számolnak, és sokan jut­nak arra a következtetésre, hogy az egy tankoláson megspórolha­tó 400-500 forintért még arra a rövid időre sem állnak be a sorba..." Az a 200 forint is pénz A megyeszékhely Esso-töltőál­­lomásán is december 30-án mu­tattak először érzékelhető forga­lomnövekedést az adatok. Mak­­láriné Bérczi Mártától megtud­tuk, hogy ezen a napon (az éjjel­nappal üzemelő kútnál) több üzemanyagból a forgalom növe­kedése már délután négy órára meghaladta az előző napit. Mak­­láriné egyébként - mint a Napló­nak elmondta - nem tapasztalta, hogy az áremelés hírére többen tankolnák tele autóikat, mint egyébként, olyanokkal azonban az óév utolsó napján is találko­zott, akiknek a tankolása után a kútoszlop számlálója 500-1000 fo­rintot mutatott. „Még félig van ugyan a tan­kom, de beálltam a sorba, mert ugye az a 200 forint is pénz. A mai világban, amikor naponta mennek fel az árak, minden fil­lérnek helye van" - válaszolta ér­deklődésünkre Szelei Emil nyom­dász, hozzátéve, hogy néhány éve még naponta használta a ko­csiját, mára azonban kényszerű­ségből maga is vasárnapi autós­sá vált. A sorban mögötte vára­kozó úr nem árulta el ugyan a nevét, de véleménye azért neki is van: soha nem gondoltam volna, hogy még egy ilyen jelentős ben­zináremelésre sor kerül. Higgye el, azért vagyok itt, mert éppen kiürült a tankom. Egyébként be nem tudnának állítani a sorba. Csak azért sem... Tarcsi Lászlónénak, a Böször­ményi Shell-töltőállomás vezető­jének is az a tapasztalata, hogy az emberek az 1-2 forintos árvál­tozásokra már régóta érzéketle­nek, ez a mostani azonban (tet­te hozzá) mégiscsak más. „De­cember 30-án mintegy 20 száza­lékos forgalomnövekedést re­gisztráltunk, az év utolsó napján további erősödésre számítunk. Egyértelműen látszik, hogy aki csak teheti, tele tankkal igyek­szik átlépni az új évbe, és nem csupán a magánszemélyek, ha­nem az autóparkkal rendelkező cégek is". A többség már belefásult „Literenként 15 forint az 15 fo­rint. Üres tankkal érkeztem ugyan a kúthoz, de ha félig len­ne a kocsim benzintartálya, ak­kor is sorba állnék - jelentette ki érdeklődésünkre Herbák Zoltán gépjárműoktató, akinek meggyő­ződése, hogy az áremelésből adó­dó többletköltségek nagyobb ré­szét (mivel a tanfolyami díjak amúgy is magasak) az oktatással foglalkozóknak kell majd „lenyelniük". „Több ezer kilomé­tert megyünk havonta, ráadásul (mivel tanulóvezetőket oktatunk) a járműveink fokozottabb igény­­bevételnek vannak kitéve. Hogy mikor lesz ebből új kocsi...?" A Segner téri Mol-töltőállomá­­son az óév utolsó napjaiban va­lamennyi üzemanyag-féleség iránt megélénkült a kereslet. Az ott dolgozók úgy vélik, hogy a benzináremelés híre elsősorban a városokban lévő töltőállomá­sok forgalmában hozott élénkü­lést, az országutak mentén lévő kutakat ugyanis aligha keresik fel az autósok azért a néhány száz forintért. Hajdúszoboszlón az OMV-kútnál is az volt a ta­pasztalat, hogy az emberek zö­me belefásult már az állandó „árfigyelésbe". Akadt ugyan egy-két olyan vendégük, aki kanna-, vagy éppen hordószám­ra vásárolt üzemanyagot, de - mint az egyik alkalmazott fogal­mazott - egyébként semmi külö­nös. „A nyugdíjamból ezt az öreg Skodát havonta talán háromszor tankolhatnám tele. És akkor hol van még a megélhetés, a lakha­tás, meg az iskolába járó gye­rek?" Kérdésre kérdéssel vála­szolt az újságírónak Kántor Jó­zsef, aki nem tudta, de talán nem is akarta leplezni indulatosságát. „Literenként 4-5 forintos emelés­nél nem gondoltam többre. Na de ez?! Veszi a magnó? Nem érde­kel, akkor is kimondom: szemét­­ség volt a hatalomtól. Vidéken nem tapasztaltunk sorbanállást Fotó: Czeglédi Zsolt Pezsgő, tánc, tombola - azaz: szilveszter Debrecen (HBN - R. I.) - Telt ház. Akár ezt a táblát is ki lehetett volna tenni szilveszter éjszaká­ján az Aranybika Szálló ajtajára. Mint Drimba Sándor igazgató el­mondta, Ausztriából, Németor­szágból és Ukrajnából is érkez­tek vendégek, hogy a patinás fa­lak között búcsúztassák az óévet, s köszöntsék az újat. Három menü közül választhattak a szmokingba, nagy- és kisestélyi­­be öltözött urak és hölgyek, s ezek egyikében göngyölt pulykamellet kínáltak erdészlány módra, majd ananászkrémleves, borjúborda Aranybika-módra, ebben az esetben a mód a libamájjal töltött hússze­letet jelentette, mindehhez vegyes saláta és desszertként diplomatapu­ding zárta a kulináris élvezeteket. Itt a Csokonai Színház művészei tánc­dallal, operettel, magyar nótával szórakoztatták a több mint négyszáz vendéget, s persze éjfélkor pezsgő­durranások jelezték az új évet. A Piac utca másik oldalán, a Belvárosi étteremben 250 vendég szórakozását az étterem vezetője, Pénzes Imre és csapata garantálta. Itt előételként füstölt lazacot kínál­tak remoulade mártással, majd hé­dervári fácánleves, vörösborban pácolt libamell, sörrel locsolt ma­lacsült, gesztenyerolad pirosribiz­­li-mártással volt a menük egyike. A talpalávalót az Orion zenekar biztosította, s hogy jó volt a han­gulat, mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok vendég reggelig ki­tartott. A Nagyerdő ölelésében, a Vik­tória étteremben 150 vendég sok­sok móka, tánc és kacagás köze­pette a Viktória trió által játszott Himnusz hangjai mellett emelte poharát '98-ra. Vajda József étte­remvezető is többféle menüt kí­nált vendégeinek, s itt főételként bélszín java Viktória-módra illa­tos konyakmártással vitte el a gasztronómiai pálmát. Éjfél után bakonyi betyárlevest kínáltak az alkohollal bélelt gyomrokba, s hogy kitűnő szórakozásról, han­gulatról gondoskodtak itt is a há­zigazdák, azt leginkább a délelőt­­tig maradó vendégek mondhat­nák el. Az Aranybika Üvegtermében sok vendég volt a parkett ördöge Fotó: Czeglédi Zsolt KOMMENTÁR - ^ -___ Kiripolszky Tamás Petárdatámadás Szilveszter éjjelén a városok lakótelepein élők a világnak szinte minden táján átéltek egy-egy kisebbfajta „rakétatámadást”. Miért maradt volna ki ebből szőkébb hazánk, Deb­recen? A harcias cívisek nem okoztak ugyan olyan nagy galibát, mint a nápolyi digók­­ hír­­ügynökségi jelentések szerint a festői olasz városban „mindössze” 102 ember sérült meg az előző évi 155-tel szemben­­, ami viszont inkább a szerencsének, mintsem a hajdúsá­gi főváros felelőtlen, törvénnyel dacoló polgá­rainak köszönhető. .Petárdázni tilos és élet­­veszélyes” - írtuk a Napló december 31 -i szá­mának első oldalán, figyelmeztetve a pirotech­nikai eszközök használatának káros hatásá­ra. Beszámoltunk arról is, hogy a rendőrség - a közbiztonság veszélyeztetése címén - szi­gorúan lép fel a „durrogtatókkal” és az arze­nálok forgalmazóival szemben. Mégis: a szilveszteri, az újévi vigasságok elmaradhatatlan(?) kellékei a petárdák. Több tízezren tapasztalhattuk, amint véget ért a Himnusz a televízióban, megkezdődött az égi „áldásos” háború­­ jókedvvel, bőséggel. A ko­rábban az álmosság ellen viaskodó gyerme­keink felé nyújtottunk aggódva védő kart, esetleg szitkozódó szavakkal küzdve a lát­hatatlan ellenséggel. Balsorsunkra fogtuk, hogy így hoz ránk víg esztendőt. Nem bűn­­hődte meg mindenki a múltat és jövendőt. So­kan még fedezékbe sem bújtak a lövöldözők közül. Akadtak, akik az erkélyeken, az abla­kokban duhajkodtak. A virtuskodást csataki­áltásokkal kísérték, s dacoltak azzal, hogy büntetendő cselekményt követnek el. Valószí­nűleg úgy gondolkodtak, ha éppenséggel még tudatuknál voltak a pezsgőzés-bólozás kö­zepette vagy után, hogy „ilyenkor mindent szabad”. És mi is bűntársakká váltunk, mert hiába láttuk, kik a bajkeverők, nem szóltunk a hivatalos szerveknek, nem adtuk le a cím­listát, hogy itt és itt vannak a „bombafészkek”. Hallgattunk. Hallgattunk, mert miért ugrasz­­szuk az ünnepnapi ügyeletbe osztott rendőrt? Hogy minket szidjon? Hisz ez - legalábbis lát­szólag - piti ügy. A sors fura fintora, hogy Kecskeméten éppen a megyei rendőr-főka­pitányság épületébe csapódott be a dupla ab­lakon keresztül egy eltévedt löveg - több százezer forint kárt okozva. Megállapították ugyan, hogy nem a rendőri hivatal volt a cél­pont, de ez, azt hiszem, mellékes. Ismét be­bizonyosodott, hogy e „játék” rombolni tud. N­em csupán a tömegpusztító fegyverektől kell rettegnünk, sőt ma talán azoktól kell a legkevésbé. Az atomrakéták évtizedek óta nyugodtan pihennek a silókban. A legveszé­lyesebb számunkra az lehet, ha magát a ve­szélyt nem ismerjük fel. Mert az emberi éle­tet nem lehet számokkal mérni. Koroknai Edit Az új évi ember Tudják, hogy egy hétéves lakótelepi gyerek szerint mit eszik a malac? Szamócát. (A há­rom megadott válasz közül először állítólag a tortát akarta aláhúzni a kisfiú.) Jól tartott pél­dány lehet az a rózsaszín állat, de kérdés, meddig marad az, hisz tortát és szamócát sok­szor már az emberek is alig kapnak. Utaztak már szilveszter óta tömegközleke­dési eszközökön? Tudják (4-5 napja tudni kel­lene), ha az első szélvédő jobb felső sarkában a fehér nyíl világít, szabad a pálya, vagyis min­degyik ajtó. Ám ha nincs fény, az új évi em­ber csak legelöl szállhat fel. Az új évi ember tegnap óta literenként hat forinttal többet ad az útalapba, azaz ismét drágább lett a benzin. (Persze minden drágább lett-lesz, de ezek úgyis „kötelezők”, megszokottak). Az viszont nem, hogy a nyelvvizsgadíjakat akár kétszere­sére is növelhetik a vizsgáztató intézetek, hogy annak, aki beutaló nélkül keres fel egy szak­­rendelést, kórházat, már fizetnie kell a szolgál­tatásért.­­A kórházi felvétel 4000 forintba ke­rül, az aktív osztályokon való kezelésért pe­dig naponta további 1000 forintot kell fizetni. Jó hír­ viszont, hogy a 31. naptól kezdve az újabb napok már „csupán” fele ennyibe kerül­nek­. Az új évi embernek először csak próbajogo­sítványa lehet, a kocsiban csak kihangosítós rádiótelefonon beszélhet. A 65 év felettiek in­gyen utazhatnak a tömegközlekedési járműve­ken, csak még azt nem tudja senki, hogy ki és miként ellentételezi majd a közlekedési vál­lalatok bevételkiesését. A megyében nincs ki­zárva az évközbeni tarifakorrekció - vagyis a féléves emberrel is kitolhatnak még! -, és a felújítások elhalasztása sem. Azt sem tudja senki, hogy az ingyen utazóknak melyik ajtón kell felszállniuk, mert ők bérletet úgysem mu­tatnak, legfeljebb igazolványt. Persze lehet, hogy tőlük majd akkor szednek pénzt, ha nem a legnagyobb tolongásban, vagyis hátrébb lé­vő ajtón szeretnének felszállni. .

Next