Hajdú-Bihari Napló, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-13 / 61. szám

1998. MÁRCIUS 13., PÉNTEK KULTÚRA Petőfi-vetélkedő a Petőfi-iskolában Debrecen (HBN)­­ A Petőfi Sándor Általános Iskola tantestülete szerdán rendezte az intézményben a hagyomá­nyos megyei vetélkedőt névadója - s az idén az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc 150. évfordulója - tiszteletére. A nagyszabású versenyen az alsó tago­zatosok szavaló- és prózamondó verse­nyén csaknem száz kisdiák, a 7-8. osztá­lyosok komplex tanulmányi megmérette­tésén 13 csapat mérte össze tudását. A csa­patok megkoszorúzták a Nagyállomásnál levő emléktáblát. A szavaló versenyen az 1-2. osztályosok körében 1. helyezést ért el Ábrányi Klau­dia (Ságvári ált. isk., Db.), 2. Balogh Ildi­kó (Bocskai ált. isk., B.­újváros), 3. Agár­di Karola (Petőfi ált. isk., Db.). Próza ka­tegóriában 1. Kunkli Csilla (II. Rákóczi F. Ált. isk., Téglás), 2. István Bernadett (Pe­tőfi ált. isk., Db.), 3. Bitsey Vanda (Veres P. Ált. Isk., B.-újváros). A 3-4. osztályosok versmondóverse­nyén 1. Kiss Imre Péter (Bárándi Ált. Isk.), 2. Szarvas Zsuzsa (Bocskai ált. Isk., B.-új­város), 3. Tündik Zsuzsanna (Lilla Téri Ált. Isk., Db.). Próza kategóriában 1. Pet­­neházi Anna (Böszörményi Úti Ált. Isk., Db.) és Kiss Zsuzsa (Petőfi S. Ált. Isk., Db.), 2. Nagy Zsuzsa Eszter (Bányai S. Ált. Isk., Db.). A felső tagozat komplex vetélkedőjén különdíjat kaptak. Az Illusztráció Petőfi Sándor Debrecenben írt verseihez kategó­riában 1. II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola, Téglás (Szilágyi Gergely, Major Ágnes, Báji Rita), 2. Szoboszlói Úti Általános Iskola, Debrecen (Tanka Beáta, Milu Bernadett, Vajda Júlia), 3. Arany Já­nos Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Kurucz Julianna, Mudra Éva). A Menü­ajánlat, korhű ételek alapján kategóriában 1. Irinyi J. Ált. Isk., Hosszúpályi (Varga Melinda, Bihari Judit, Tamás Zoltán), 2. Bagaméri Általános Iskola (Nyika Szilvia, Dorogi Beáta, Ruszoly János), 3. Arany Já­nos Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Kurucz Julianna, Mudra Éva). A verseny győztesei: 1. Arany János Általános Iskola, Ebes (Fézer Nóra, Ku­rucz Julianna, Mudra Éva), 2. Irinyi J. Ált. Isk., Hosszúpályi (Varga Melinda, Bihari Judit, Tamás Zoltán), 3. Lilla Téri Alt. Isk., Debrecen (Bordás Anita, Szilágyi Katalin, Szinkulics Rita). Sok volt a fejtörést okozó feladat Fotó: Czeglédi Zsolt MINDENFÉLE • NEM MEGY A SZÍNHÁZ. Az MTI ugyan hírül adta (s a Napló március 11-ei számá­ban is megjelent), hogy a Csokonai Színház részt vesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál ke­retében az Operettfesztiválon, ám a társu­lat - tájékoztatása szerint - debreceni köte­lezettségei miatt nem tudja március 17-én előadni a fővárosban a Sybillt, Jakobi Viktor zenés játékát. • A VIII. DEBRECENI TAVASZI FESZ­TIVÁL március 15-én 16 órakor Hevessy Jó­zsef polgármester megnyitójával kezdődik a Kölcsey művelődési központ előterében. Ezt követően Sümegi György művészettör­ténész megnyitja a VII. debreceni tavaszi tár­latot. • A Z+TV Debrecenben, a Péchy Mihály­­szakközépiskolában forgatott március 11-én, szerdán délután. A tévécsatorna az Osztály, vigyázz! című műsorában szerepelteti a deb­receni intézmény diákjait. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 „A zenében szeretném a legtöbbet adni” Harminc esztendeje énekel a Csokonai Színházban Hegyes Gabriella operaénekes Bényei József Debrecen (HBN)­­ Harmincadik szezonját tölti a Csokonai Szín­házban Hegyes Gabriella Liszt-dí­jas magánénekes, a lírai szoprán szerepkör igényes gazdája. Korá­ról nem beszélünk, hangja, alak­ja, mosolya cáfolata az idő múlá­sának. Tegnap, csütörtökön egyik kedves szerepét, Melindát énekel­te a Bánk bánban. Az énekesnőt a jeles alkalomból az előadás után köszöntötték a társulat vezetői, kollégái - babérkoszorút nyújtva át neki­. - Hol s mikor kezdett zenét ta­nulni? - Gyermekkoromban otthon, Tuzséron. Apám vasutas volt ugyan, de kántorkodott is, a csalá­di éneklés volt a nagy élményem, négyen négy szólamban fújtak. - Se általános, se középiskolában nem vett részt szervezett zeneoktatás­ban? - Elkezdtem hegedülni, de meg­halt a tanárom. Általános iskolás koromban édesapám megtanította nekem a János vitézből a francia ki­rálykisasszony dalát, aztán az szin­te kabalaszerűen végigkísért az éle­temen. Középiskolában meg nagy tornász voltam, a testnevelési főis­kolára jelentkeztem, de nem sike­rült a felvételim. - S hogyan lett a csinos tornász­­lányból énekesnő? - Pesten két műszakban dolgoz­tam az Orion-gyárban. Egy válla­lati rendezvényen hallottam egy énekesnőt, megkérdeztem, kinél ta­nul, s édesapám elvitt oda. Zsolnay Gitta volt. Énekeltem a Forrai-kó­­rusban is. Aztán jelentkeztem a ze­neművészetire, Szabó László kar­nagy és akkori felesége, Kovács Eszter készített fel. Egy év további tanulásra kért Forrai tanár úr, így aztán a konzervatóriumban kezd­tem tanulni vendéghallgatóként. Munka mellett, de eminensként. - Miért hagyta ott az ígéretes bu­dapesti lehetőségeket? Hiszen egyenes útja lehetett volna. - A nagybátyám, Adamóczki Béla, szintén zenész, hívott ide, meg a családhoz is közel akartam kerülni. Itt is volt konzervatórium és tanultam Somfalvi Istvánné Mi­ci néninél. Közben műszaki rajzo­lóként dolgoztam. - Valaki csak felfedezte, észrevette, hogy kincs van a torkában? - Rubányi Vilmos 1967 áprilisá­ban meghallgatott és azonnal szer­ződtetett az énekkarba. - Énekkarba? Ott kemény iram volt. - Az. Volt olyan hónap, hogy 36 előadásom volt. Nagyon hamar el­kezdtem kisebb - majd nagyobb­­ szerepeket énekelni. Például beug­róként a francia királykisasszonyt, aztán rajtam ragadt. De még ének­kari tag voltam, amikor elénekel­tem Annuskát A windsori nőkben, Frasquitát és Micaelét a Carmen­­ben, sőt a Lammermoori Lucia címszerepét is. - Akkor volt kiugrási alkalma elég... - Volt. Egyik este a Bajazzókban fújtam a kórust. Másik este Luciá­ban láthatott a közönség. Hat év után emeltek ki magánénekesnek. - Debrecenben kinek köszönhette a legtöbbet a fiatal énekesnő? - Szabó László karmesternek, Kertész Gyula rendezőnek és Zádor Endrének, aki máig énektanárom. - Voltak-e kedves szerepei? - Mindig a következő feladat volt a legkedvesebb. Abban igye­keztem megvalósítani azt a bizo­nyos pluszt. - Mi az a bizonyos plusz? - A lehető legteljesebb zenei megvalósítás. A legmagasabb ko­­loratúrák és kadenciák pontos ki­éneklése - mindenféle elnagyolás nélkül. - És miben sikerült ez legjobban? - Legtöbbször Melindát énekel­tem és a Pillangókisasszony cím­szerepét. Mellettük a csúcs Lucia volt, meg a Lakmé, meg a Faust, meg a Hunyadi Lászlóban Gara Mária, a Bohémélet Mimije, az Éj királynője A varázsfuvolában, Gil­da a Rigolettóban... - Hűha... S ilyen külsővel, szép hanggal, szép arccal, szőkén, miért nem lett operettprimadonna? - Tán mert kicsit alacsony vol­tam. De tréfa nélkül mondom: min­dig lekötött az opera. - Nyűgös énekes volt? Traumázott? - Maximalista voltam. Minde­nekelőtt magammal szemben. - Sose akart elmenni innen? - Budapesten vendégszerepel­tem párszor. De itt voltak a szü­leim, a testvéreim, s miután ma­gamnak sose volt saját családom, ők jelentették s jelentik máig a csa­ládot számomra. - És most hogyan érzi magát? - Van egy régi mondásunk, va­lahogy így szól: egy énekes egy évadban egyszer érzi igazán jól magát, akkor meg éppen nincs be­osztva előadásra. Tréfa nélkül: szakmai nyugdíjas vagyok, de a színház és vezetői számítanak rám. Hát nem csoda, hogy nyugdíjas­ként első szereposztásban énekel­hettem Csocsoszánt? - Ha magára nézek, egyáltalán nem csoda. Jusson eszébe Neményi Li­li! De tényleg, mi az énekesnő számá­ra a pálya legfontosabb eredménye, amitől elégedett lehet? - Úgy érzem, sokan szeretnek. S ez a legfontosabb. Hegyes Gabriella mint Adina­­ Do­nizetti Szerelmi bájital című víg­operájában Fotó: Magánarchívum u­ zs­ Nem rettegik tovább a „Damoklész kardját” Az oktatási bizottság támogatja a Martonfalvi Utcai Óvoda alapítványivá alakulását Debrecen (HBN - A. L.)­­ A köz­gyűlés március 16-i ülése elé ter­jesztette az oktatási és nevelési bizottsága támogató javaslatát ar­ról, hogy a Martonfalvi Utcai Óvoda saját kezdeményezésére önkormányzati fenntartásából alapítványi intézménnyé válhas­son. A már korábbi elképzelés fo­gantatásáról, hátteréről az óvodá­ban tájékozódtam. A nyolc csoportjának mindegyi­kében két-két pedagógussal dol­gozó, összesen kétszáz gyereket befogadni képes intézmény veze­tője, Rozsos Ferencné előbb az öt­let születésének okáról szólt: - Évek óta annyi pénzük sincs az óvodáknak, hogy a működésük­höz kellő minimális szükséglete­ket fedezzék. Erről sok fórumon szóltunk már, de az önkormány­zat, úgy látjuk, nem tud többet fordítani az óvodákra. Az állami normatíva is csupán felét teszi ki annak, mint amennyibe egy óvo­dai hely kerül. Állandó fenntartá­si gondokkal küszködünk tehát, s mindezen túl folyton az intéz­ményhálózat szűkítéséről hallunk. Folyamatosan fejünk fölött az óvo­dák, csoportok megszüntetésének veszélye, rendre felülvizsgálják a nyitvatartási időt, a dolgozók lét­számát. Mindez állandó veszé­lyeztetettség érzését kelti ben­nünk. Ha a pedagógus arra kezd figyelni, hogy kollégái hogyan dolgoznak, s azért vizslatja ezt, ne­hogy őt bocsássák el, ha létszám­­csökkentésre kerülne sor - ez megmérgezi a légkört. Ilyen at­moszférában nem lehet nevelni. Szülői segítség Biztonságosabb s kedvezőbb körülmények megteremtését tűz­ték ki célul, s jó ideje arra töreked­tek: kizárólag tőlük függjön, hogy mind a nyolc csoportjuk sokáig fennmaradjon, s minél több ered­ményt tudjanak felmutatni.­­ Ar­ra gondoltunk, ha elszakadnánk az önkormányzattól, s alapítványi formában működnénk, jobban meg tudnánk teremteni a nevelés feltételeit. Ennek érdekében már régebben tettünk lépéseket. Elha­tároztuk: a működtetéshez, fenn­tartáshoz a szülők közreműködé­sét is kérjük, hiszen az ő gyere­keik kerülnének jobb helyzetbe. És ezen a környéken megvolt az a szülői akarat és képesség, hogy a jobb és több szolgáltatást meg­fizessék. Mert a programunk há­rom éve - amióta létrehoztuk „Nyitnikék" névvel az intézmény alapítványát - több olyan szolgál­tatást is tartalmaz, amelyek a kör­zet ellátását jelentő alapfeladaton túlmutatnak, s ezeket az alapít­ványból fedezzük. Önkormányza­ti engedéllyel három éve - éven­te egy csoportban - nyújtunk alapfeladatokon túli pluszszolgál­tatást. Ezekben a felmenő rend­szerű csoportokban a nevelést az önkormányzat és az alapítvány együtt finanszírozza. (A szülők havonta fizetnek az alapítványba a jobb feltételek megteremtése ér­dekében.) Mik ezek a pluszszolgáltatások? Az angol nyelvi, a zeneóvodai képzés és a különtorna. Az óvo­da e területekre külön képesítést szerzett pedagógusai tartják e fog­lalkozásokat. - Nagy előny - mondja a vezetőnő -, hogy saját óvónők vezetik e foglalkozásokat, s nem délután, hanem napirendi időben. Mert lehet bár egy nyelv­tanár rendkívül felkészült, ha az óvodáskorúakhoz nem ért, akkor nem sikeres a foglalkozás. Nos, mi a szakmai és a pedagógiai hozzá­értést is garantálni tudjuk. Ugyan­így sikeres az anyanyelvi kommu­nikációs programunk, ami a gye­reknek nemcsak a nyelvi, hanem a gondolkodási képességét is fej­leszti, mert ebben az életkorban a nyelv és a gondolkodás együtt fej­lődik. E foglalkozások az iskola­előkészítést is jelentősen segítik. Pozitív visszajelzése e munkának, hogy igen sikeresek a gyerekeink az iskolában.­­ Megkerestünk két kisebb gaz­dasági szervezetet, kft.-t, elmond­tuk nekik e problémánkat, s ők készségesnek mutatkoztak segíte­ni, alapítványt tenni. Reméljük, aztán a saját lábán is megáll az in­tézményünk anyagi értelemben - utal a konkrétumokra a vezető óvónő. Közhasznú szervezet A „Martonfalvi Lurkók" Alapít­ványt már bejegyezték. Közhasz­nú szervezetként is. Ez azért lesz jó az intézménynek - mondják az óvodában -, mert e szervezetek a rendelet értelmében önkormány­zati feladatot is elláthatnak. - S az óvodai nevelés továbbra is ön­­kormányzati feladat - fűzi hozzá Rozsos Ferencné.­­ S mi azt szűr­tük le e rendeletből: az állam is tá­mogatja azt a konstrukciót, amit mi szeretnénk, hogy tehát az ál­lam és a polgárok közösen áldoz­zanak gyerekeink neveléséért. Az óvodában azt várják az ala­pítványi fenntartástól, hogy biz­tonságosabban működik majd az intézményük, oldódnak a létbi­zonytalanságból adódó feszültsé­gek. A szülőnek kicsit jobban a zsebébe kell majd nyúlnia, de -mint a vezető óvónő jelzi - most is vannak olyan csoportok, az ala­pítványiak, amelyekben gyereken­ként havi 4000 forintot fizet a szü­lő. Az intézmény ígérete szerint ez az összeg a jövő évben még nem változik. - Reális, korrekt összeg ez a né­hány ezer forint, sőt a szolgálta­tások szívonala túl is mutat rajta. Nagyon jók itt a pedagógusok, a gyerekek szeretik ezt az óvodát - mondja az egyik szülő, Gál Csaba. - Számos ismerősöm ide járatja a gyerekét, s mindenki egyetért az alapítványi formával, az eddigi színvonal megőrzése érdekében. Ennek az óvodának a hírneve is garancia arra, hogy folyamatosan jöjjenek majd ide a gyerekek. Úgy gondolom, a feltételek sem fognak romlani, sőt inkább javulni, az ét­kezési problémák megoldásától a játékvásárlásig. - Több pénz lesz az óvodázta­táshoz szükséges minden tárgyi feltételt megteremteni - mondják egybehangzóan. Tóthné Orbán Edina óvodapedagógus is re­ménykedik abban: javul a helyze­tük az alapítványi működtetés ré­vén. - Az alapítványi csoportok lé­te által egyre jobb feltételek terem­tődtek az óvodában. A feltétel­­rendszerben sokat jelent a gyere­keknek is, s nekünk is, hogy a ke­zükbe olyan eszközöket, fejlesztő játékokat adhatunk, amelyek se­gítségével a gyerek szellemileg előbbre léphet. Egy óvónő kivételével - aki köz­alkalmazotti státusban kíván ma­radni - minden pedagógus az ala­pítványi működési forma mellett tör lándzsát. - Már csak azért is - folytatja Tóthné mert a peda­gógustársadalom ma olyan létbi­zonytalanságban él, hogy ha az alapítványi formára váltunk, talán nem kell majd olyasmikkel szem­besülni, hogy „konyhát megszün­tetni vagy dajka nénit elbocsátani, felmérni, amit az önkormányzat diktált, hogy pontosan hány óra hány perckor mennyi gyerek van itt az óvodában, mennyi óvónőre van szükség, működtetni a cso­portokat úgy, hogy változik az óvónő, az menjen helyettesíteni, aki tud, felemelni a pedagógusok heti óraszámát, ezáltal megint egy-két pedagógust elbocsátani." Az efféle folyamatos veszélyek te­hát, úgy véljük, elvonulnak majd a fejünk fölül. Három csoportban már három éve alapítványi támogatással vezetik a pluszfoglalkozásokat Fotó: Horváth Katalin

Next