Hajdú-Bihari Napló, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-05 / 104. szám

1998. MÁJUS 5., KEDD KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 KÖNYVTÁR Dósa Lajos , mint metronóm Egy rendes könyvtári falióra mindig siet öt percet, már csak tapintatból is. Mindig akad olyan olvasó, aki az utolsó percre halasztja a dolgát, s így kétségbeesve igyekszik a zárás előtti időt lehasználni a sikeres jegyzetelés ér­dekében. Erre való az az öt perc, amelyben a hivatalosság helyén szereplő időmérő könyör­telen mutatói felőrlik a vizsgára készülő ellen­állását, s pontban órakor (azaz a könyvtári óra után öt perccel) valóban be lehet zárni az ol­vasótermet és a könyvtárat. Ennek az ötperces differenciának kettős lé­lektani eredménye van. Az olvasó önmagának bizonyíthatja, hogy nem rajta múlt az ismeret­­szerzés teljesebbé tétele, hiszen ha még lett vol­na ideje, akkor bizonyára elolvassa azokat a passzusokat is, amelyeket a beszámolón tény­legesen kérdeztek tőle, így aztán az esetleges­sikertelen szereplésének az oka tulajdonkép­pen a könyörtelen óramutató, a lélektelen idő­mérő. A kritikus öt perc a könyvtárosnak is megkönnyíti a dolgát, hiszen elég egy de­­monstrátori mozdulatot tenni a 12-es számot elhagyó nagymutatóra, s nem kell a verbális noszogatás eszközét bevetni a zárási aktus ki­vitelezése érdekében. A politikusok igen rossz könyvtárosok len­nének, nem is bíznám rájuk a kutyámat sem, nemhogy egy közgyűjteményt. Ők végképp nem tudják az időmutatót tapintatosan előre állítani, így aztán gyakori közhelyszótárukban a „24. órában vagyunk" sürgető kifejezés. A magam részéről a komótosan véghez vitt he­lyes cselekedetek híve vagyok, mivel jót ten­ni, jól dönteni nem idő kérdése. Hogy ezt a tételt érzékileg is megjelenítsem: a kedvesünk­kel eltöltött pásztoróra nem időben mérhető, hanem feltétlen lelkesedésben és figyelmesség­ben testesül meg. (Szó szerint.) Ebben velem a többség biztosan egyetért már csak azért is, mert a magyar népesség nagyobbik és szebbik fele nőnemű, így aztán tapasztalatból tudja, hogy az igazi élmények időtlenek. Csapongó könyvtárügyi csevelyemet zárva még megjegyzem, hogy e néhány minutumba belefért a vizsgázó időversenye, a politikai „huszonnegyedik óra" közhelyének megfrics­­kázása, s a jó dolgok időtlensége egyaránt. Elolvasni nem kerül többe öt percnél, s meg­írásához sem kellett ennél lényegesen több idő. Debrecen: Megtartotta koncertévadának harmadik hangversenyét a Közalkalmazot­tak szimfonikus zenekara a Tóth Árpád Gim­názium aulájában. Mendelssohn, Mozart, Csajkovszkij és Grieg egy-egy műve sze­repelt a műsorban, az esten Tóth László ve­zényelt, fuvolán Koroknál Rózsa, hárfán Bé­­lyei Adél közreműködött. Képünkön Bélyei Adél Fotó: Iklódy János • JUBILEUM SZOVÁTON. Kodály Zoltán 50 évvel ezelőtt írta levelét Hajdúszovát­­nak a kórus névfelvételi ügyében - ebből az alkalomból tartanak emlékünnepséget május 7-én 18 órától a művelődési házban. Az ünnepségre várják Kodály Zoltánné jö­vetelét is. • SIPOS ZSÓFIA festőművész kiállítását - a kiküldött meghívókon szerepeltekkel el­lentétben - nem május 5-én, kedden, hanem 6-án, szerdán 16.30 órakor nyitja meg Erdei Sándor újságíró a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Középiskola galé­riájában. • DEDIKÁLÁS: Pozsgay Imre május 7-én, csütörtökön 14 órától dedikála Koronatanú és tettestárs című napokban megjelent köny­vet Debrecenben az Alternatív könyvesbolt­ban (Hatvan u. 1/a). POLCRA VALÓ A kalandozó magyarság „utolsó kürtszava” Boda István Rendhagyó könyvet ajánlok az ol­vasó figyelmébe. H. Lukács And­rás Az utolsó kürtszó című regé­nyében nem kisebbre vállalkozik, minthogy múltunk ösvényeire vi­gyen vissza bennüket. Amolyan fordított fantasztikumú lendület­tel hátrafelé nyomul, s ez legalább olyan izgalmas, mintha előre ra­gadna a fantáziája. Csak hát ez jó­val nehezebb és kockázatosabb, mint „szájenszfekcsönködni", hisz itt azért a szándék nem előzmény nélküli. Ám az ő hetykesége és merész fiatalsága legyőzi a téma gravitációját, merészen teremt meg egy mítoszt, s úgyszólván sa­ját „hitvilága" szerint alkotja meg kárpát-medencei megtelepedésün­ket. A szerző „kalandregénynek" nevezi vállalkozását. S az is. Jó ér­telemben vett epika, amelyben sa­ját bevallása szerint „nem a száraz történelmi valósággal akarom ol­vasóimat fárasztani, hanem a fan­táziadús képzelet segítségével visszavinni egy olyan viágba, ami tele van kalandokkal, misztikus rejtelmekkel és érzelmekkel." Ez utóbbi, tehát az, hogy „érzel­mekkel", roppant fontos, hisz a pályáján most induló szerző - legalábbis regényírói mivoltában - ezzel épít hidat önmaga és az ol­vasó között. Fikcióit ugyanis ezzel hitelesíti egy olyan alkotói kon­cepciónak is megfelelve, amely az írásban nem a tudományt, hanem a képzeletet tartja fontosnak. És ez nála remekül működik. Sőt. Sok­szor ez a képzelet meg is előzi az észjárás tempóját, s olykor érezhe­tően maga is alig tudja követni a makrancos paripát. Persze ha azt mondjuk, „Pegazust", akkor máris mellette érvelünk, hisz neki az alkotás ösztönössége ma még többet jelent, mint a meg­munkálás tudatossága, az építke­zés tervszerűsége. Az olvasó számára külön öröm annak felfedezése, hogy az író mi­lyen mohósággal és élvezettel gyorsítja a cselekményt, mozgatja hőseit, szaporítja a fordulatokat. Mintha csak maga is egy volna azok közül, akik Európát benyar­­galászták, szándékosan szegődött a nyomukba, hogy krónikásuk le­gyen. S miközben maga is élvezi ezeket a rohamokat, arra is jut ide­je, hogy közelről figyelje meg őket. A szokásaikat, a beszédüket, a gondolkodásukat, vagy mindeze­ket összefonva annyi év távolából is karaktert adjon nekik. Miköz­ben stiláris érzékenységgel sikere­sen elegyíti az „óhangzású" emlé­keket napjaink szófordulataival, így például: „Te meg ne vihogj ilyen idiótán, különben kevesebb lesz a szád belseje." Kellemes időtöltésként szívesen ajánlom bárki olvasónak H. Lu­kács András magánkiadású regé­nyét. Ám ifjú pályatársamnak hadd hívjam fel a figyelmét a szi­kárabb mondathelyességekre, mert olykor a lendület nemigen el­lenőrzi az amúgy természetes szabályt. Mint ennél is: „Lehel nevetve ment bele a huncut cselű tréfába, aki leszállva lováról, hatalmasat csapott bátyja lova falára." Nyil­ván nem a tréfa szállt le a lóról, ámbátor a könyv hangulatát meg­­érezve, még ennek is megvan a bája, az eredetisége. A kötet címlapján a szerző fest­ménye Napló-reprodukció A csermelyből folyóvá növő víz áradása Túri Gábor Képzeljünk el egy országot, ahol - miközben Európában J. S. Bach a ba­rokk zene remekeit hozza létre - fe­hér telepesek azon fáradoznak, hogy Afrikából behurcolt rabszolgákkal megműveltessék ültetvényeiket, vagy ahol, mialatt az öreg kontinen­sen Wagner és Liszt a romantikus zeneirodalom nagy alkotásait veti papírra, puskával felszerelt pionírok szűzföldeket törnek fel a nyugati partokon, és aranyláz tör ki Alasz­kában. A vegyes népességű és kultúrájú Észak-Amerika a huszadik század­ra kétségtelenül világtényezővé nőt­te ki magát, ahol pénzért minden megvásárolható: hatalom, dicsőség, földi javak - csak az évezredes kul­turális folytonosság nem. Aligha vé­letlen, hogy miközben a modern iro­dalomban és az audiovizuális mű­vészetekben úttörő jelentőségű irányzatok bölcsője volt az Újvilág, a huszadik század zenéjében koránt­sem játszik ilyen szerepet. A Nem­zeti Filharmónia hétfői nagyzeneka­ri bérleti estjét az amerikai muzsi­kának, pontosan Leonard Bernstein és Samuel Barber műveinek (kettő közülük 1977-ben már felhangzott Debrecenben) szentelték a rendezők - a gyér érdeklődésből ítélve mérsé­kelt eredménnyel. Alighanem a mű­sorválasztással volt a baj, nem egé­szen világos ugyanis, miért kapott Bernsteinnek két műve is helyet a műsorban. Elkelt volna még néhány próba Vannak, akik a karmesterként, médiaszemélyiségként és musicalek szerzőjeként életében Európában is rendkívül népszerű alkotói száza­dunk nagy komponistái közé sorol­ják, de ezt a nézetet még Ameriká­ban is kevesen osztják. Ha hiánypót­lás volt a szervezők célja, akkor a Chichesteri zsoltárok helyett inkább a századelő nagyja, Charles Ives, a két világháború között alkotott Aaron Copland, Edgar Varese vagy Henry Cowell, a modernisták közül a dodekafon Elliott Carter, a széria­­lista Milton Babbitt vagy az expe­­rimentalista John Cage valamelyik műve kívánkozott volna az össze­állításba, hogy csak a legnyilvánva­lóbbakat említsük. Az est amúgy olyan volt, mint a csermelyből folyóvá majd deltává szélesedő víz áradása. A vegyes ere­detű zenei rétegeket egymásra mon­tírozó Chichesteri zsoltárok (1965) hangjai visszhangtalanul haltak el a teremben. A zenekar és a kórus kü­lönösebb meggyőződés nélkül szó­laltatta meg a kvalitásainak igazolá­sára váró, háromtételes művet; az előadásra bizony ráfért volna még néhány próba. Barber The Lovers (A szeretők) című sodró erejű dalciklu­sa jobban járt, kifejező tolmácsolás­ban hangzott fel (szólót Ürmössy Imre énekelt), jóllehet a neoklasszi­kusként aposztrofált, valójában ne­­oromantikus, expresszív, a dallam vezető szerepére és a világos meg­­formáltságra nagy hangsúlyt fekte­tő szerző egynemű, a dzsessz né­mely harmóniai és ritmikai eszkö­zével is élő mérsékelten modern da­laiban nem fedeztük fel azokat a „szeretők vágyait felkorbácsoló je­leneteket", „felfokozott erotikát", a „női szempárban feltáruló minden­­séget", amire a műsorlap alapján számíthattunk volna. Talán azért, mert a kórus szövegéből vajmi ke­veset értettünk, noha angolul éne­keltek. Kötődés a hagyományokhoz A koncert csúcspontja Bernstein 3. (Kaddis) szimfóniája (1963, átdol­gozva 1977) lett. A minősítő szó fon­tos kulcs a mű megértéséhez. A zsi­dó származású amerikai szerzők második nemzedékének három jeles képviselője - Copland, Berns­tein, Gershwin - közül ő az, akinek munkássága erőteljesen kötődik sa­ját vallási és kulturális gyökereihez. A zsidó témák, egyházi énekek, bib­likus vonatkozások több művében közvetlenül megjelennek, amint ez a szimfó­­niája is mutatta. A pazarló tehetségű, ugyancsak neoklasszicistaként emlegetett, ek­lektikus szerző fölöttébb sok - mű- és közzenei - forrásból me­­rített, és sokféle műfajban alko­­tott. A nagyszabású, hatalmas appa­rátust - például a szokásosnál több ütőhangszert - igénylő, oratorikus jellegű szimfónia az esendő földi lét és a transzcendentális világ drámai ellentétére épül. A nagy oratorikus tradícióhoz kapcsolódó, megindítóan személyes, himnikus hangvételű műben Berns­tein sikerrel fogta egységbe a külön­böző, olykor egymással kontrasztá­­lő zenei elemeket. A mű egyik pillére az Atyával párbeszédet folytató narrátor ének­beszéde (a brit David McShaene ki­váló előadásában), de fontos szerep jut a női szopránnak (Szabóki Tün­de mélyen átélt énekével) és a gyer­mekhangnak (fiúkórus helyett Bá­nyai Júlia-iskola karzaton elhelye­zett vegyeskara) is. A 3. szimfóniában minden a he­lyére került: a Debreceni filharmo­nikus zenekar teljes lendülettel ját­szott, a Debreceni Kodály Kórus meggyőző erővel énekelt, az est si­keréért odaadóan tevékenykedő, az amerikai zene vibráló sok­féleséget magához szemmel láthatóan közel érző Szűcs Lajos karnagy jól kézben tartotta a folyamatokat. A csermely a tengerbe ért. A Csokonai Színház műsora májusban Csokonai Színház 5.. (kedd), 19 óra: Carmen - Horváth Árpád-bérlet; 6. (szerda), 19 óra: Liliomfi - Csoko­nai Vitéz Mihály-bérlet; 7. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Kos­suth Lajos-bérlet; 8. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Kodály Zoltán-bérlet; 9. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Né­meth László-bérlet; 12. (kedd), 19 óra: Carmen - Gerbán Tibor-bérlet; 13. (szerda), 19 óra: Liliomfi - Ady Endre-bérlet; 14. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Arany János-bérlet; 15. (péntek), 19 óra: Liliomfi - bérlet­szünet; 16. (szombat), 18 óra: Carmen - He­vesi Sándor-bérlet; 19. (kedd), 19 óra: Liliomfi - Fazekas Mihály-bérlet; 20. (szerda), 19 óra: Carmen - Németh László-bérlet; 21. (csütörtök), 19 óra: Liliomfi - Vá­mos László-bérlet; 22. (péntek), 19 óra: Carmen - Téri Árpád-bérlet; 23. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Mó­ricz Zsigmond-bérlet; 26. (kedd), 19 óra: Carmen - Hege­dűs Erzsi-bérlet; 27. (szerda), 19 óra: Carmen - Gerbár Tibor-bérlet; 28. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Ru­­bányi Vilmos-bérlet; 29. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Téri Árpád-bérlet; 30. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Lati­­novits Zoltán-bérlet. Kölcsey művelődési központ kama­raszínháza 5. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Szendrő József-bérlet; 6. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Márkus László-bérlet; 7. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Lontay Margit-bérlet; 8. (péntek), 19 óra: A mennyei híd - Hegedűs Erzsi-bérlet; 9. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 9. (szombat), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 12. (kedd), 18 óra: A mennyei híd - Hevesi Sándor-bérlet; 13. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Neményi Lili-bérlet; 14. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Csokonai Vitéz Mihály-bérlet; 15. (péntek), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 15. (péntek), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 16. (szombat), 19 óra: A mennyei híd - Latinovits Zoltán-bérlet; 19. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Rubányi Vilmos-bérlet; 20. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Arany János-bérlet; 21. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Kodály Zoltán-bérlet; 22. (péntek), 15 óra: Csizmás Kandúr bérletszünet; 23. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 23. (szombat), 19 óra: A mennyei híd - Mensáros László-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 26. (kedd), 19 óra: Lear király - bér­­letszünet; a Szatmárnémeti Északi Színház vendégjátéka; 27. (szerda), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 28. (csütörtök), 11 óra: Csizmás Kan­dúr - bérletszünet; 28. (csütörtök), 15 óra: Csizmás Kan­dúr - bérletszünet. Horváth Árpád Stúdiószínház (A Csokonai Színház épületében) 8. (péntek), 19 óra: Spiró György: Honderű - bérletszünet. A Színház- és Filmművészeti Főiskola III. éves hall­gatóinak vendégjátéka. 9. (szombat), 11 óra: Honderű - bér­­letszünet. 9. (szombat), 19 óra: Honderű - bér­­letszünet; 16. (szombat), f. 11 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet; 21. (csütörtök), 19.óra: Kasimir és Ka­­roline - bérletszünet. Az R.S.9. Szín­ház vendégjátéka; 23. (szombat), f. 11 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet; 28. (csütörtök), 19 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet. A Reemtsma Debreceni Dohánygyár a Csokonai Színház támogatója ! Hét éven aluli gyermekek az előadáso­kat nem látogathatják (kivéve a gyer­­mekelőadásokat)! Pontos kezdés! Az előadás kezdetekor a nézőtéri ajtókat lezárjuk! Jegyek válthatók­­ vasárnap és hétfő kivételével - a Csokonai Szín­ház jegy- és bérletpénztárában: 14-19 óráig, szombaton 17-19 óráig (tel.: 52 417-811), a Kölcsey Ferenc Művelődé­si Központ színházi jegypénztárában csak az előadás előtt 1 órával (tel.: 52/417-848). Változó időpont esetén mindkét jegypénztárban az előadás előtt 1 órával, jegyek elővételben min­den hónap huszadikától válthatók kor­látozott számban a bérletes előadások­ra is. Információ és csoportos jegyek megrendelhetők: 52/417-811,413-565, szervezési osztály.

Next