Hajdú-Bihari Napló, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-05 / 104. szám
1998. MÁJUS 5., KEDD KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 KÖNYVTÁR Dósa Lajos , mint metronóm Egy rendes könyvtári falióra mindig siet öt percet, már csak tapintatból is. Mindig akad olyan olvasó, aki az utolsó percre halasztja a dolgát, s így kétségbeesve igyekszik a zárás előtti időt lehasználni a sikeres jegyzetelés érdekében. Erre való az az öt perc, amelyben a hivatalosság helyén szereplő időmérő könyörtelen mutatói felőrlik a vizsgára készülő ellenállását, s pontban órakor (azaz a könyvtári óra után öt perccel) valóban be lehet zárni az olvasótermet és a könyvtárat. Ennek az ötperces differenciának kettős lélektani eredménye van. Az olvasó önmagának bizonyíthatja, hogy nem rajta múlt az ismeretszerzés teljesebbé tétele, hiszen ha még lett volna ideje, akkor bizonyára elolvassa azokat a passzusokat is, amelyeket a beszámolón ténylegesen kérdeztek tőle, így aztán az esetlegessikertelen szereplésének az oka tulajdonképpen a könyörtelen óramutató, a lélektelen időmérő. A kritikus öt perc a könyvtárosnak is megkönnyíti a dolgát, hiszen elég egy demonstrátori mozdulatot tenni a 12-es számot elhagyó nagymutatóra, s nem kell a verbális noszogatás eszközét bevetni a zárási aktus kivitelezése érdekében. A politikusok igen rossz könyvtárosok lennének, nem is bíznám rájuk a kutyámat sem, nemhogy egy közgyűjteményt. Ők végképp nem tudják az időmutatót tapintatosan előre állítani, így aztán gyakori közhelyszótárukban a „24. órában vagyunk" sürgető kifejezés. A magam részéről a komótosan véghez vitt helyes cselekedetek híve vagyok, mivel jót tenni, jól dönteni nem idő kérdése. Hogy ezt a tételt érzékileg is megjelenítsem: a kedvesünkkel eltöltött pásztoróra nem időben mérhető, hanem feltétlen lelkesedésben és figyelmességben testesül meg. (Szó szerint.) Ebben velem a többség biztosan egyetért már csak azért is, mert a magyar népesség nagyobbik és szebbik fele nőnemű, így aztán tapasztalatból tudja, hogy az igazi élmények időtlenek. Csapongó könyvtárügyi csevelyemet zárva még megjegyzem, hogy e néhány minutumba belefért a vizsgázó időversenye, a politikai „huszonnegyedik óra" közhelyének megfricskázása, s a jó dolgok időtlensége egyaránt. Elolvasni nem kerül többe öt percnél, s megírásához sem kellett ennél lényegesen több idő. Debrecen: Megtartotta koncertévadának harmadik hangversenyét a Közalkalmazottak szimfonikus zenekara a Tóth Árpád Gimnázium aulájában. Mendelssohn, Mozart, Csajkovszkij és Grieg egy-egy műve szerepelt a műsorban, az esten Tóth László vezényelt, fuvolán Koroknál Rózsa, hárfán Bélyei Adél közreműködött. Képünkön Bélyei Adél Fotó: Iklódy János • JUBILEUM SZOVÁTON. Kodály Zoltán 50 évvel ezelőtt írta levelét Hajdúszovátnak a kórus névfelvételi ügyében - ebből az alkalomból tartanak emlékünnepséget május 7-én 18 órától a művelődési házban. Az ünnepségre várják Kodály Zoltánné jövetelét is. • SIPOS ZSÓFIA festőművész kiállítását - a kiküldött meghívókon szerepeltekkel ellentétben - nem május 5-én, kedden, hanem 6-án, szerdán 16.30 órakor nyitja meg Erdei Sándor újságíró a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Középiskola galériájában. • DEDIKÁLÁS: Pozsgay Imre május 7-én, csütörtökön 14 órától dedikála Koronatanú és tettestárs című napokban megjelent könyvet Debrecenben az Alternatív könyvesboltban (Hatvan u. 1/a). POLCRA VALÓ A kalandozó magyarság „utolsó kürtszava” Boda István Rendhagyó könyvet ajánlok az olvasó figyelmébe. H. Lukács András Az utolsó kürtszó című regényében nem kisebbre vállalkozik, minthogy múltunk ösvényeire vigyen vissza bennüket. Amolyan fordított fantasztikumú lendülettel hátrafelé nyomul, s ez legalább olyan izgalmas, mintha előre ragadna a fantáziája. Csak hát ez jóval nehezebb és kockázatosabb, mint „szájenszfekcsönködni", hisz itt azért a szándék nem előzmény nélküli. Ám az ő hetykesége és merész fiatalsága legyőzi a téma gravitációját, merészen teremt meg egy mítoszt, s úgyszólván saját „hitvilága" szerint alkotja meg kárpát-medencei megtelepedésünket. A szerző „kalandregénynek" nevezi vállalkozását. S az is. Jó értelemben vett epika, amelyben saját bevallása szerint „nem a száraz történelmi valósággal akarom olvasóimat fárasztani, hanem a fantáziadús képzelet segítségével visszavinni egy olyan viágba, ami tele van kalandokkal, misztikus rejtelmekkel és érzelmekkel." Ez utóbbi, tehát az, hogy „érzelmekkel", roppant fontos, hisz a pályáján most induló szerző - legalábbis regényírói mivoltában - ezzel épít hidat önmaga és az olvasó között. Fikcióit ugyanis ezzel hitelesíti egy olyan alkotói koncepciónak is megfelelve, amely az írásban nem a tudományt, hanem a képzeletet tartja fontosnak. És ez nála remekül működik. Sőt. Sokszor ez a képzelet meg is előzi az észjárás tempóját, s olykor érezhetően maga is alig tudja követni a makrancos paripát. Persze ha azt mondjuk, „Pegazust", akkor máris mellette érvelünk, hisz neki az alkotás ösztönössége ma még többet jelent, mint a megmunkálás tudatossága, az építkezés tervszerűsége. Az olvasó számára külön öröm annak felfedezése, hogy az író milyen mohósággal és élvezettel gyorsítja a cselekményt, mozgatja hőseit, szaporítja a fordulatokat. Mintha csak maga is egy volna azok közül, akik Európát benyargalászták, szándékosan szegődött a nyomukba, hogy krónikásuk legyen. S miközben maga is élvezi ezeket a rohamokat, arra is jut ideje, hogy közelről figyelje meg őket. A szokásaikat, a beszédüket, a gondolkodásukat, vagy mindezeket összefonva annyi év távolából is karaktert adjon nekik. Miközben stiláris érzékenységgel sikeresen elegyíti az „óhangzású" emlékeket napjaink szófordulataival, így például: „Te meg ne vihogj ilyen idiótán, különben kevesebb lesz a szád belseje." Kellemes időtöltésként szívesen ajánlom bárki olvasónak H. Lukács András magánkiadású regényét. Ám ifjú pályatársamnak hadd hívjam fel a figyelmét a szikárabb mondathelyességekre, mert olykor a lendület nemigen ellenőrzi az amúgy természetes szabályt. Mint ennél is: „Lehel nevetve ment bele a huncut cselű tréfába, aki leszállva lováról, hatalmasat csapott bátyja lova falára." Nyilván nem a tréfa szállt le a lóról, ámbátor a könyv hangulatát megérezve, még ennek is megvan a bája, az eredetisége. A kötet címlapján a szerző festménye Napló-reprodukció A csermelyből folyóvá növő víz áradása Túri Gábor Képzeljünk el egy országot, ahol - miközben Európában J. S. Bach a barokk zene remekeit hozza létre - fehér telepesek azon fáradoznak, hogy Afrikából behurcolt rabszolgákkal megműveltessék ültetvényeiket, vagy ahol, mialatt az öreg kontinensen Wagner és Liszt a romantikus zeneirodalom nagy alkotásait veti papírra, puskával felszerelt pionírok szűzföldeket törnek fel a nyugati partokon, és aranyláz tör ki Alaszkában. A vegyes népességű és kultúrájú Észak-Amerika a huszadik századra kétségtelenül világtényezővé nőtte ki magát, ahol pénzért minden megvásárolható: hatalom, dicsőség, földi javak - csak az évezredes kulturális folytonosság nem. Aligha véletlen, hogy miközben a modern irodalomban és az audiovizuális művészetekben úttörő jelentőségű irányzatok bölcsője volt az Újvilág, a huszadik század zenéjében korántsem játszik ilyen szerepet. A Nemzeti Filharmónia hétfői nagyzenekari bérleti estjét az amerikai muzsikának, pontosan Leonard Bernstein és Samuel Barber műveinek (kettő közülük 1977-ben már felhangzott Debrecenben) szentelték a rendezők - a gyér érdeklődésből ítélve mérsékelt eredménnyel. Alighanem a műsorválasztással volt a baj, nem egészen világos ugyanis, miért kapott Bernsteinnek két műve is helyet a műsorban. Elkelt volna még néhány próba Vannak, akik a karmesterként, médiaszemélyiségként és musicalek szerzőjeként életében Európában is rendkívül népszerű alkotói századunk nagy komponistái közé sorolják, de ezt a nézetet még Amerikában is kevesen osztják. Ha hiánypótlás volt a szervezők célja, akkor a Chichesteri zsoltárok helyett inkább a századelő nagyja, Charles Ives, a két világháború között alkotott Aaron Copland, Edgar Varese vagy Henry Cowell, a modernisták közül a dodekafon Elliott Carter, a szérialista Milton Babbitt vagy az experimentalista John Cage valamelyik műve kívánkozott volna az összeállításba, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsük. Az est amúgy olyan volt, mint a csermelyből folyóvá majd deltává szélesedő víz áradása. A vegyes eredetű zenei rétegeket egymásra montírozó Chichesteri zsoltárok (1965) hangjai visszhangtalanul haltak el a teremben. A zenekar és a kórus különösebb meggyőződés nélkül szólaltatta meg a kvalitásainak igazolására váró, háromtételes művet; az előadásra bizony ráfért volna még néhány próba. Barber The Lovers (A szeretők) című sodró erejű dalciklusa jobban járt, kifejező tolmácsolásban hangzott fel (szólót Ürmössy Imre énekelt), jóllehet a neoklasszikusként aposztrofált, valójában neoromantikus, expresszív, a dallam vezető szerepére és a világos megformáltságra nagy hangsúlyt fektető szerző egynemű, a dzsessz némely harmóniai és ritmikai eszközével is élő mérsékelten modern dalaiban nem fedeztük fel azokat a „szeretők vágyait felkorbácsoló jeleneteket", „felfokozott erotikát", a „női szempárban feltáruló mindenséget", amire a műsorlap alapján számíthattunk volna. Talán azért, mert a kórus szövegéből vajmi keveset értettünk, noha angolul énekeltek. Kötődés a hagyományokhoz A koncert csúcspontja Bernstein 3. (Kaddis) szimfóniája (1963, átdolgozva 1977) lett. A minősítő szó fontos kulcs a mű megértéséhez. A zsidó származású amerikai szerzők második nemzedékének három jeles képviselője - Copland, Bernstein, Gershwin - közül ő az, akinek munkássága erőteljesen kötődik saját vallási és kulturális gyökereihez. A zsidó témák, egyházi énekek, biblikus vonatkozások több művében közvetlenül megjelennek, amint ez a szimfóniája is mutatta. A pazarló tehetségű, ugyancsak neoklasszicistaként emlegetett, eklektikus szerző fölöttébb sok - mű- és közzenei - forrásból merített, és sokféle műfajban alkotott. A nagyszabású, hatalmas apparátust - például a szokásosnál több ütőhangszert - igénylő, oratorikus jellegű szimfónia az esendő földi lét és a transzcendentális világ drámai ellentétére épül. A nagy oratorikus tradícióhoz kapcsolódó, megindítóan személyes, himnikus hangvételű műben Bernstein sikerrel fogta egységbe a különböző, olykor egymással kontrasztálő zenei elemeket. A mű egyik pillére az Atyával párbeszédet folytató narrátor énekbeszéde (a brit David McShaene kiváló előadásában), de fontos szerep jut a női szopránnak (Szabóki Tünde mélyen átélt énekével) és a gyermekhangnak (fiúkórus helyett Bányai Júlia-iskola karzaton elhelyezett vegyeskara) is. A 3. szimfóniában minden a helyére került: a Debreceni filharmonikus zenekar teljes lendülettel játszott, a Debreceni Kodály Kórus meggyőző erővel énekelt, az est sikeréért odaadóan tevékenykedő, az amerikai zene vibráló sokféleséget magához szemmel láthatóan közel érző Szűcs Lajos karnagy jól kézben tartotta a folyamatokat. A csermely a tengerbe ért. A Csokonai Színház műsora májusban Csokonai Színház 5.. (kedd), 19 óra: Carmen - Horváth Árpád-bérlet; 6. (szerda), 19 óra: Liliomfi - Csokonai Vitéz Mihály-bérlet; 7. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Kossuth Lajos-bérlet; 8. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Kodály Zoltán-bérlet; 9. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Németh László-bérlet; 12. (kedd), 19 óra: Carmen - Gerbán Tibor-bérlet; 13. (szerda), 19 óra: Liliomfi - Ady Endre-bérlet; 14. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Arany János-bérlet; 15. (péntek), 19 óra: Liliomfi - bérletszünet; 16. (szombat), 18 óra: Carmen - Hevesi Sándor-bérlet; 19. (kedd), 19 óra: Liliomfi - Fazekas Mihály-bérlet; 20. (szerda), 19 óra: Carmen - Németh László-bérlet; 21. (csütörtök), 19 óra: Liliomfi - Vámos László-bérlet; 22. (péntek), 19 óra: Carmen - Téri Árpád-bérlet; 23. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Móricz Zsigmond-bérlet; 26. (kedd), 19 óra: Carmen - Hegedűs Erzsi-bérlet; 27. (szerda), 19 óra: Carmen - Gerbár Tibor-bérlet; 28. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Rubányi Vilmos-bérlet; 29. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Téri Árpád-bérlet; 30. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Latinovits Zoltán-bérlet. Kölcsey művelődési központ kamaraszínháza 5. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Szendrő József-bérlet; 6. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Márkus László-bérlet; 7. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Lontay Margit-bérlet; 8. (péntek), 19 óra: A mennyei híd - Hegedűs Erzsi-bérlet; 9. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 9. (szombat), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 12. (kedd), 18 óra: A mennyei híd - Hevesi Sándor-bérlet; 13. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Neményi Lili-bérlet; 14. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Csokonai Vitéz Mihály-bérlet; 15. (péntek), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 15. (péntek), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 16. (szombat), 19 óra: A mennyei híd - Latinovits Zoltán-bérlet; 19. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Rubányi Vilmos-bérlet; 20. (szerda), 19 óra: A mennyei híd - Arany János-bérlet; 21. (csütörtök), 19 óra: A mennyei híd - Kodály Zoltán-bérlet; 22. (péntek), 15 óra: Csizmás Kandúr bérletszünet; 23. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 23. (szombat), 19 óra: A mennyei híd - Mensáros László-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 26. (kedd), 19 óra: Lear király - bérletszünet; a Szatmárnémeti Északi Színház vendégjátéka; 27. (szerda), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 28. (csütörtök), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet; 28. (csütörtök), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. Horváth Árpád Stúdiószínház (A Csokonai Színház épületében) 8. (péntek), 19 óra: Spiró György: Honderű - bérletszünet. A Színház- és Filmművészeti Főiskola III. éves hallgatóinak vendégjátéka. 9. (szombat), 11 óra: Honderű - bérletszünet. 9. (szombat), 19 óra: Honderű - bérletszünet; 16. (szombat), f. 11 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet; 21. (csütörtök), 19.óra: Kasimir és Karoline - bérletszünet. Az R.S.9. Színház vendégjátéka; 23. (szombat), f. 11 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet; 28. (csütörtök), 19 óra: Ósvigasztalás - bérletszünet. A Reemtsma Debreceni Dohánygyár a Csokonai Színház támogatója ! Hét éven aluli gyermekek az előadásokat nem látogathatják (kivéve a gyermekelőadásokat)! Pontos kezdés! Az előadás kezdetekor a nézőtéri ajtókat lezárjuk! Jegyek válthatók vasárnap és hétfő kivételével - a Csokonai Színház jegy- és bérletpénztárában: 14-19 óráig, szombaton 17-19 óráig (tel.: 52 417-811), a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ színházi jegypénztárában csak az előadás előtt 1 órával (tel.: 52/417-848). Változó időpont esetén mindkét jegypénztárban az előadás előtt 1 órával, jegyek elővételben minden hónap huszadikától válthatók korlátozott számban a bérletes előadásokra is. Információ és csoportos jegyek megrendelhetők: 52/417-811,413-565, szervezési osztály.