Hajdú-Bihari Napló, 2013. augusztus (70. évfolyam, 178-202. szám)

2013-08-05 / 181. szám

Egy nyaralás margójára Idén az „új magyar módi” szerint sikerült felhajtanom egy „ismerőst”, akinek van egy üdülője a Balatonnál, így némi - ottani - kertész­kedésért cserébe mehettünk nyaralni a családommal. Vonattal mentünk, vonattal jöttünk, végigszenvedve a déli part túlsó csücskétől a vicinális minden kínját, s keservét. Oda, s majd vissza. Ott magunk gondoskodtunk magunkról, vagyis vásárol­tunk, főztünk stb. Majd ha­zaérkeztünk, s utánanéztem, hogy hol is költekeztünk. Hiszen, valahogyan ránk kényszerítettek egy rend­szert, mely szerint milyen jó nekünk, ha átutalással kap­juk a fizetésünket, elvégre egy métert sem kell menni a pénztárig, meg micsoda pénzeket takaríthatunk meg nemzetgazdasági szinten. Aztán a bankok elkezdtek úgy viselkedni, mint az erős gyerek az óvodában! Biztosan ismerik a történetet. Az erős gyerek - azért, hogy vigyáz­zon rá - elveszi a gyengébb gyerektől annak labdáját. Majd, ha egy idő után a gyen­gébb gyerek szeretné elkérni az erős gyerektől a labdáját, akkor az kér azért valamit. Csokit, tortát, akármit. Ez az akármi ugyan egy-egy al­­kalom­mal nem dönti romba a gyengébb gyermeket, ám összességében az erős gyerek még „erősebb” lesz. Elhiszem, hogy válság van. Elhiszem, hogy minket akar minden, s mindenki kímélni, ám a végén mindig minden­nek mi álljuk a cechét! így volt ez már akkor is, amikor még nem volt Internet, még nem volt bankkártya, meg még vonatok sem voltak. Hol is nyaraltam? A „ma­gyar tenger” partján. És hol is van ez a „magyar tenger”? Kérem szépen, külföldön. Hogy melyik országban? Azt nem tudom. Honnan veszem ezt a paradoxont? A számla­­kivonatomból! A nagyon gazdaságos áru­házlánc egyik áruházában, amelynek Debrecenben is van hipermarketje, vásárol­tam néhány dolgot az indulás előtti napon. Majd - a kor szellemének hatása alatt - a nemzeti vasúttársaságtól az Interneten megvásároltam a menetjegyeket. Illetve ott is, meg a keszthelyi kirándulá­sunk alkalmával is fizettem. Többek között a nemzeti tulajdonban lévő - vagy álló - Festetics-kastélyban is a belépőért. Mert lehetett kártyával, így azzal. És halljanak csodát! Min­den „vásárlásom” „külföldi vásárlásaként jelent meg a számlámon. Értem én, hogy gőzgép. De mi hajtja? Emlékeznek még a hisz­tériakampányra, amely arról szólt, hogy a magyar vállal­kozó Romániában jelenti be a vállalkozását, ám szlovák rendszámú autóval jár? Mert így kedvezőbb számára a ha­zai munkavégzés, meg nem , utolsósorban a román, illetve szlovák adó... Én meg hülye vagyok! Itthon keresem a kenyerem. Itthon, forintban kapom a fi­zetésemet, forintban fizetem az adómat. No meg, naivan, itthon nyaralok. Elvégre „Itthon otthon van!” Aztán a nemzeti vasúttársaság, a nagyon gazdaságos, ahol a legkisebb sem lényegtelen, meg a „Friss. Barátságos. Magyar.” szlogenű áruház, illetve már a keszthelyi Festetics-kastély is „külföl­dön” van. Csak én maradtam itthon. Vagy hoppon? Szokás szerint. Lényegtelen! Csak ezen „magyar” cégek a „magyar” bankoknak így kevesebbet fizetnek, s mivel „külföldi­ek”, így a „magyar” ban­kok - talán - nem fizetnek tranzakciói akármit, ergo a magyar állam megint nem kap semmit. Mi meg, itthon maradottak - talán - még töb­bet fizethetünk. A bankok­nak. Természetesen! Elvégre, illik őket sajnálni. Erre mondaná - minden bizonnyal - Kohn bácsi, hogy „Ügyes!” Nos, így voltam én külföl­dön a magyar tengenél! Aztán a magyar állam­adósság-kezelés másik két „pillére”, az E-útdíj, illetve a multik különadója mit talál ki? Nem tudom, de bízom abban, hogy legalább olyan leleményesek, mint a külföldi MÁV, a külföl­dön, s nem a Kishegyesi út sarkán álló, vagyis ezek szerint nem is debreceni hipermarket, vagy a külföldi Balatonmáriafürdő, a szintén külföldi Balatonkeresztúr, esetleg a külföldi Keszthely! Aztán, ha így haladunk, akkor idővel elmondhatjuk magunkról, és magunknak a régi viccet. Mely szerint János, az uradalmi lovász, a helyi korcsmában imigyen­e■ mérgelődik: „Én nem értem ezt a mai világot! Az apám is gróf volt, a fiam is gróf lett. Csak, valahogyan­­ a fene se érti miért, és hogyan­­ én­­ maradtam lovász.” KOVÁCS LÁSZLÓ, DEBRECENBŐL, GYALOG E-mailen kaptuk A nap babái Böszörményi Bog­lárka Debrecenben született 2013. május 20-án. Böszörményiné Bak Ildikó és Böszörményi Gábor kislánya. Debreceniek: Nagy Lia Dorina Be­rettyóújfaluban szüle­tett 2012. szeptember 24-én. Nagy Norbert és Gát Mariann Lívia gyermeke. Berettyóúj­faluban laknak. Szilágyi Vivien 2013. február 20-án szü­letett Debrecenben. Szilágyiné Dancsok Mária és Szilágyi Csaba kislánya. Nyíracsádon élnek. *­ Kismacsról Gödre kirándultak A kismacsi nyugdíjasklub hét tagja ötnapos üdülésen vett részt Gödön az Erzsébet-program jóvoltából, és természetesen ma­gukkal vitték a Naplót. fotó: magánarchívum NAPLÓ ­ A nap előfizetője Varanyi Józsefné DEBRECEN. A hajdúbagosi Varanyi Józsefné régóta elő­fizetője a Hajdú-bihari Nap­lónak. - Nagy a kert, én ott­­ sportolok - jegyezte meg, amikor találkoztunk. Számos növényt termel, kukoricát, borsót, ami a maga és családja mindennapjaihoz szükséges. Nyugdíjazása előtt termelő­­szövetkezetben, bölcsődében és a debreceni Tüdőklinikán dolgozott. Napjait jelenleg a ház körül elvégzendő mun­­­­kálatokkal tölti. Három gyer­meke, négy unokája és hét dédunokája van, legkisebb­­ dédunokája egyéves, a legna­gyobb tizenkettő. hbn » / Kvízmegfejtés Megközelítőleg hány kilométer közút van megyénkben, tettük fel a kérdést a Napló 3. oldalán, s az alábbi válaszlehetőségeket adtuk meg: a) 150 b) 1500 c) 2500 d) 15 000 Az tippelt jól, aki a szerint a ,,b)” válasz a helyes: 1500 kilométer Az oldal támogatója in ■ I ■ ■ ■ ,JL *­ Elszármazottak találkozója Tetétlenen Szeretettel és tisztelettel hívta haza Tetétlen község önkor­mányzata az elszármazottakat idén júliusban. Ahhoz, hogy mi jól érezzük magunkat, nagyon sok ember munkája hozzájárult, az óvodásoktól a nyugdíjasokig. Jó volt látni, hogy a nyugdíjasklub vezetői kiválóan összefogják az idős asszonyokat és férfiakat, így­­ ők fellépésben vagy akár kétkezi munkában egyaránt igen aktívak. Igazán példamutató az együtt­működés, aminek a polgármes­ter asszony is részese. Ennek köszönhetően az elszármazottak is kiválóan érezhették magukat, amikor hazatértek a találkozóra - írta a Naplónak sok más mellett a debreceni Zsófi Gyuláné. FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM 2013. AUGUSZTUS 5. HÉTFŐ Jól nevelhető HAJDÚSZOBOSZLÓ. Iron 8-10 hónapos, közepes termetű keverék kari. Nagyon barátsá­gos, jól nevelhető. Játékos, de nem ugrál naphosszat. Gye­rekek mellé is ajánlható. A szoboszlói gyepmesteri telep lakója. Tel.: 30/223-25­ 95- HBN Iron FOTÓ: G.K. Hibiszkuszok sűrűjében nyíradony. Közel félszáz mo­csári hibiszkusz virul Pósán Györgyné nyíradonyi kertjé­ben. Látható közöttük törpe növésű, de olyan is amely két méteresre nőtt. Hatalmas, színes virágokkal örvendez­tetik meg gazdájukat, aki el­mondta: talajra, bőséges táp­anyagra és rengeteg vízre van szükségük ahhoz, hogy ilyen csodálatos virágot hozzanak. Egyes töveken kétszáz virág is nyílt egyszerre, több mint húsz centiméter átmérővel. HBN-TV Pompás színekkel és méretekkel FOTÓ: TÓTH VINCE BURAI SÁNDOR 70. születésnapod alkalmából szívből köszöntünk és jó egészséget kívánunk. § CM­­o Legyünk együtt így sokáig! Irénke és Edina HIRDETÉSEK

Next