Hajdú-Bihari Napló, 2018. november (75. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-13 / 263. szám
2018. NOVEMBER 13., KEDD Olvasóink írják Tényleg skótok-e a skótok? A Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában nagy hagyománya van az Erasmus+ pályázatokban való részvételnek, ennek keretében 2018 augusztusában Skóciában, Edinburghban tölthettem két hetet az English Matters nyelviskola diákjaként, az „English for teachers” című kurzuson. Az oktatás délelőttönként általában nyelvtani tudnivalókkal és gyakorlással telt, majd az egyórás ebédszünet után következett a gyakorlati, módszertani okosodásunk Andrew és Richard vezetésével. Nekem a storytelling, vagyis a történetmesélés mint oktatási forma tetszett meg leginkább. Azt gondolom, hogy igazán hatékony formája a nyelvfejlesztésnek, az idegen nyelvi kommunikációnak. Mindkét héten kétszer egy-egy helyi, edinburgh-i kirándulást építettek be a tematikába oktatóink. Meglátogattuk a várat, a skót parlament épületét, a Royal Mile-t (az óváros főutcáját) és a Skót Nemzeti Múzeumot, ez utóbbi rendkívül nagy hatással volt rám. Különösen kedvező a tény, hogy a skót múzeumok ingyenesen látogathatók, egy-egy időszaki kiállítás kivételével. A Nemzeti Múzeumban a gyerekeket állandó kézműves foglalkozásokkal, interaktív kiállítással, tárlatvezetéssel várják. Egy régebbi és egy újabb épület olyan tökéletes összhangban áll egymással, hogy észre sem vesszük, amikor egyikből a másikba térünk át felfedező utunk során. A két hét alatt két családnál is laktam, így lehetőségem volt megtapasztalni, igaz-e a hír, hogy a skótok nagyon fösvények. Az első héten egy olasz-skót házaspárnál laktam, és a közelben lévő kávézójukban reggeliztem, illetve vacsoráztam. Második szállásadóm egy egyedülálló hölgy volt, aki éppen a szabadságát töltve újította fel saját kezűleg az otthonát. Rendkívül jó kedélyű, mosolygós, kedves hölgyet ismertem meg Janet személyében, aki mindent megtett, hogy jól és otthonosan érezzem magam nála, még azt is bebizonyította, hogy igazán remek háziasszony, tipikus skót ételeket főzött nekem, például a Haggist - hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel,tüdővel és -májjal töltött birkabendőt, amelyet főzve-sütve tálalt fel. Azt tapasztaltam, hogy az ott élő emberek nem fösvények, de takarékosak, kiegyensúlyozottak, optimisták. Nem annyira rossz tehát skótnak lenni. A kulináris élvezetek és a nyelvtanulás mellett skóciai tartózkodásom alatt két hétvége is a rendelkezésemre állt, hogy felfedezzem Edinburgh környékét, eljutottam Stirlingbe, mely egy rendkívül hangulatos városka, amelynek fő nevezetessége a vára. A várfalról látható volt a Wallace emlékmű, amelyet természetesen közelről is megnéztünk, sok-sok lépcsőjét megmásztunk. Másnap kishajóval elutaztunk Inchcolm szigetére, melyen egy kolostor áll. A szigetet a sirályok uralják. Egy kicsit belekóstolhattam a híres Fringe fesztivál eseményeibe, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg az idén Edinburgh-ban. Ez egy multikulturális zenei, művészeti fesztivál, a család aprajának-nagyjának bőven ad látni- és tapasztalnivalót. Ellátogattunk az ottani „beach”-re, ahová a város fiataljai, idősebbjei egyaránt szívesen járnak kikapcsolódni, pihenni, fürdeni, akár már 20 fokban is. A Skóciában töltött két hét után maradandó élményekkel és új pedagógiai ötletekkel, módszerekkel gazdagodva, „megújulva” tértem haza. Minden pedagógus társamat buzdítom, hogy bátran vegyen részt Erasmus+ pályázatokon, a képző szervezetek segítőkészek, jól felkészültek! Remélem, nem utoljára írok beszámolót hasonló útjaimról. SZUSZIKNÉ MEDGYESI ZITA TANÁR Kellemes társaságban és jó hangulatban telt a Skóciában töltött két hét FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM NAPLÓ 10 Feltöltődés a hegyekben A Létavértesi Kulturális Egyesület jó hangulatú kiránduláson vett részt az Északi-középhegységben. A kép Telkibányán készült, ahová az egyesület tagjai a Naplót is magukkal vitték. FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM * 50 éve ballagtak el Hajdúszoboszlón Újra ballagott a Hőgyes Endre Gimnázium IV. D osztálya, akik öt évtized után ismét találkoztak. FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Fórum 13 Olvasóink írják Legyen Ön is milliomos? Vajon hányan emlékeznek arra, hogy mi is volt 2001. március 15-én a nemzeti ünnepen kívül? Segítek. Csütörtök volt. És este, főműsoridőben az egyik kereskedelmi televíziós csatornán az akkori kvízmester - aki ezt a kitüntető címet azóta is birtokolja, miközben már régóta nincs is a képernyőn - vezetésével vetítették azt a „Legyen Ön is milliomos!” adást, amelyet 2001. február 13-án, kedden vettek fel egy mátyásföldi bevásárlóközpont hátsó traktusában található hatalmas televízióstúdióban. Hogy honnan tudom ezt ilyen pontosan? Mert sikerült játszanom ebben az adásban. Igen, felültem a „magas székbe”, s hiányos műveltségem ellenére - valahogyan, a legnagyobb igyekezetem ellenére sem mozgok otthonosan a könnyűzene, illetve a kifejezetten amerikai kultúrkör témakörökben - nyertem másfél millió forintot. Bruttó. Mivel adózni kell minden jövedelmünk után, az akkori adózási szabályok miatt, vagy végett nettó 980 ezer forintot utaltak át. Mert adjuk meg a császárnak azt, ami a császáré... Ugyanis - egyesek szerint - beteges vetélkedő vagyok. 1982 óta, amikor először játszottam a tévében. Akkor még a Szabadság téren volt a Magyar Televízió. És a régi tőzsdepalotában, az aulától balra lehetett akkor megtalálni azt a régi II-es stúdiót, amely talán az utolsó még működő fekete-fehér televíziós műterem volt Európában. Ahol még hatalmas méretű, a 60-as években készült angol kamerákkal vették fel azt a vetélkedőt, amelyben először bontogattam a szárnyaimat. No, de térjünk vissza a címben szereplő vetélkedőre! Igen, játszottam. Igen, nyertem. Gondoltam, majd lesz még mód és lehetőség javítani! Mert nem rejtem véka alá, nem ez volt a legsikeresebb szereplésem. Az elmúlt hetekben megjelent a másik kereskedelmi csatorna képernyőjén ugyanezen vetélkedő hirdetése és játékostoborzása, csak egy másik játékvezetővel. Még mielőtt bárki bármit is kérdezne, vele is játszottam. Szintén a köztévében, 2008-ban. És nyertem. Bruttó 625 ezer forintot, s ebből is levonták az adót... Szóval, jelentkeztem a megadott címen. Elvégre lassan nagykorúvá válik az egykori szereplésem. Aztán meglepően hamar kaptam is viszszahívást. Egy kellemes női hang kedélyesen elbeszélgetett velem. Természetesen szóba került a rovott vetélkedős múltam. S a hölgy többször is pontosította, hogy valóban játszottam-e ebben a vetélkedőben. Majd megköszönte őszinteségemet, elvégre ez ebben az új sorozatban kizáró tényező. Hogy miért, az nem derült ki. Bár rákérdeztem, választ nem kaptam. Megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, s emberi hangon elköszönni. Csak reménykedni tudok abban, hogy ez sikerült is. No meg abban is reménykedek, hogy lesz még más vetélkedő is! Mert szeretek játszani. És állítólag még tudok is, így nem kívánhatok egyebet annak, aki jelentkezik, mint azt: Legyen Ön is milliomos! KOVÁCS LÁSZLÓ, DEBRECEN A Legyen Ön milliomos című műsorban Vágó István FOTÓ: INTERNET