Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-05 / 1. szám

1946 JANUÁR 5 ' xrmj •'.» r- V . r .­­'• Írta: ZSOLT BÉLA Megvallom, nem lelkesít túlságo­san a potsdami határozat, amelynek nyomán a magyar kormány a ma­­­gyarországi svábok kitelepítéséről­­ intézkedő rendeletét kibocsátotta.­­ Nehogy bárki is félreértsen: amilyen­­ mértékben hiányzik belőlem a bos­­­­szú indulata, olyannyira­ borsódzotn­a a látszattól, mintha a hamis nagy­lelkűség magatartásában tetszeleg­nék. Az erőszakos népvándor­oltat­ást azonban csakugyan a fasizmus egyik legg­yűlöletesebb brutalitásá­nak tartom, amellyel az embernek a civilizációtól kialakított és szentesí­tett relációiba beavatkozott. Akár a „völkisch" ultranacionalizmus akarta vele megváltani az egy nyelven beszélőket, akár az egy nyel­ven beszélő, idegen fajúvá minősí­tett belső ellenség kannibáli bünte­tésének szánták, mindkét eset a fa­sizmustól felelevenített prehisztori­kus erőszaktétel legjellegzetesebb­ változata. Nem kétséges, hogy a né­pek, csoportok és egyének hely­cseréjének természetes útja csak a szabad cirkuláció a szabad világban —­ára még akkor is fájdalmas, ha a talajtól való el­szakadást nem gyilkos fizikai kény­szer, vagy a téboly organizációs dii-V ' ^'-.'|^ííji. •'•.-'.-*­ilyesülő paidisági vagy szociális okok idézik elő. Egyáltalán nem lel­kesít Irhát, h­a a demokrácia most ugyanazzal a módszerrel bünteti meg a Németország határain kívül élő németséget, amilyennel Hitler megjutalmazta. Ezt az elvi ellenszenvemet termé­szetesen hiba lenne összetéveszteni valamelyes perverz lovagiassággal a hazai svábság százezrei iránt, akik az elmúlt évtizedekben Magyaror­szág tragédiájához és a fasizált ma­gyar társadalom eltévelyedéséhez be­bizonyítható bűneikkel nagymér­tékben hozzájárultak. Ám, ahogyan fasiszta módszernek tartom a de­portálást akkor is, ha most talán kénytelen szankcióként alkalmaz­zák, ugyanúgy fasiszta jellegűnek tartok mindenfajta általánosítást, amely összetartozó embercsoportok sajátos bűneit nemzeti vagy faji bűnökké minősíti. Nem vitás, hogy a német-porosz politikai és katonai és gazdasági imperializmus az el­múlt évszázadban állandó veszélye volt a civilizációnak s hogy a német fasizmusban beteljesedett szuper­imner­alizmus olyan embertelen és fajtalan bűnökkel terhelte meg a németséget, amelyek a nem-néme­tekben évszázadokra soros kéte­lyeket plántáltak el abban az irányban, hogy ez a mindenre­kapható nép alkalmas-e egyál­talában a fehéremberi együttélésre. Ám egy évszázad előtt még Mme Stael, beutazván Németországot, a német népet állította példaként a franciák elé, mint a békesség, a gyengédség, a műveltség és a dal országának gyermekeit. S Georges Duhamel szerint:­ a németek tragé­diá­ja az 1871-es győzelem nyomán megindult militáris, indusztriális fo­lyamat, amely végzetesen elakasz­totta és elkorcsosította az egész nép ragyogó szellemi és lelki fejlő­dését. Valóban, nincs nép, amelyre öldöklőbben hatott volna nemzeti egységről szóló álmának megvalósulása. Ez az egység tette, lehetővé, hogy a németségben, mint típusban olyan nemzeti erényeket tenyésszenek ki, amelyek főbenjáró bűnök minden törvény és szokás ellen, amelyeket a civilizált köz­megegyezés a kívül álló világban szankcionált. . Ezek a bűnök tipikus német bűnök áll akkor is, ha nem tartom azokat egy faj bűneinek, hanem csak egy szoro­san együttélő embercsoport politikai, gazdasági és pedagógiai tényezőktől kialakított, szerzett bűneinek. Ezekbe a bűnökbe a világ akkor is majd­nem belepusztult, ha kitartunk ál­láspontunk mellett, hogy nincsenek bűnös fajták, de vannak bűnök, amelyek megfelelő feltételek mellett bizonyos emberi kategóriákban vég­zetesebben fertőznek. Ezeket a bű­nöket természetesen akkor is meg kell torolni, ha fenntartjuk, hogy nincs olyan bűn, amelyért egy egész kategóriát egyetemlegesen felelőssé lehetne tenni. A kollektív felelősségrevonás alkalmazása ha­sonlóan förtelmes gyakorlatra csá­bíthat, amilyenre a német fa­s­sizmus vetemedett Lidicében és Thorcester, 1915 okt. 22 Kedves Barátaim! Rég megszakadt levélváltá­sunk líjra felvételére felhaszná­lom ezt az első alkalmat, ami­kor régi munkatársunk, dr. Ha­lász Miklós több amerikai lap megbízásából Európába megy, hogy a dunai és balkáni helyze­tet tanulmányozza. A lefolyt szörnyű években so­kat gondoltam Rátok és kértem Istent, hogy őrizzen meg Tite­ket. A szűk hírekből, amelyeket kapok, úgy látom, hogy a régi tábor együtt van és kitart el­veink mellett, sőt egy olyan fé­nyes író és világító jellem, mint Zsolt Béla is csatlakozott Hoz­zátok. Legmelegebb baráti üdvözle­temet és jókívánságaimat kül­döm mindnyájatoknak. De ezt az alkalmat arra is fel akarom használni, hogy elmondjam vé­leményemet a magyarság sors­problémáiról. Teszem ezt nem azért, mintha politizálni akar­nék, hanem mert talán olyan dolgokat vehettem észre a Ten­ger másik oldaleről, a amelyeket Ti más perspektívából és más­ként láttok. Tehát csupán véle­mény­eink kicseréléséről lehet szó, nem pedig aktív részvéte­lemről a magyar ügyekben. Nemcsak azért, mert esküm az Egyesült Államokhoz köt, ame­lyek szabadságot és fokozott munkalehetőséget adtak, hanem mert érzem és tudom, hogy ne­gyedszázadnyi távollét után nem ismerem az új nemzedéket és az eszméket, amelyek hevítik. Ehhez járul az is, hogy hetve­nedik életévem után nem va­gyok sem elég egészséges, sem elég erős ahhoz, hogy­ a küz­delmet újra felvegyem. Természetes, hogy csak táv­iratstílusban beszélhetek. Ti is, én is túl károsan is vagyunk fog­lalva, nincs időnk részletes be­szélgetésre. Gondolataim lénye­Oradourban. A németek bűneit tehát örök időkre példamuta­tóan meg kell torolni, de sze­rintem csak akkor marad meg a megtorlás a demokrácia i­s a huma­nitás határain belül, ha ezt a leg­szélesebb körű megtorlást is az egyéni megtorlás formá­jában hajtják végre. A magyarországi németség megbocsáthatatlan bűnöket kö­vettalt el a magyar nemzet ellen, s ezért meg kell büntetni eze­ket a bűnöket s a legkínosabb de­mokratikus értelmezés szerint sem lehet kifogást emelni, ha 420.000 embert, akiről bebizonyosodik, hogy bűnös volt az ország megrontásá­ban és kiszolgáltatásában, a haza­árulónak járó büntetéssel sújtanak — nem azért, mert sváb, hanem azért, mert hazaáruló. Ismétlem nem­­ét az általános európai tájéko­zódás szempontjából megrögzí­tettem abban a beszédben, ame­lyet a múlt év decemberében az amerikai történetírók előtt tar­tottam s amelynek egy példá­nyát ehhez a levélhez csatolom. E beszéd alapvető gondola­tait ma is fenntartom és ezek­ből önként következnek bizo­nyos gyakorlati elvek is. 1. őszinte együttműködés a Szovjetunióval, de anélkü­l, hogy nyugati összeköttetéseinket fel­adnák. 2. Törekednünk kell Orosz­ország és a Nyugat közötti ör­vény áthidalására. 3. Továbbra is a mezőgazda­sági kérdést kell az eljövendő Magyarország fő­ problémájának tekinteni, amelyet a szabad szö­vetkezés szellemében, nem pedig állami kényszerszervezetek út­ján kell­ megoldani. 4. Nektek sem párt-, sem osz­tálypolitikát nem szabad foly­tatnotok, hanem elő kell készí­teni a lelkeket igazságos kom­promisszumokra és egy fejlet­tebb közéleti erkölcs befogadá­sára. 5. Az Egyesült Nemzetek ter­vét üres szónoklatok beívelt élő tartalommal kell megtölteni. A világunión belül szükség lesz egy európai és ezen belül egy dunai­balkáni szövetkezésre is. Csak így lesz lehetséges majdan az imperialista nacionalizmusokat egy kulturálissal felcserélni. 6. A kisebbségek kényszer­kitelepítésének barbár gondola­tát és a nyelvi egység erőszakos keresztülvitelét ugyanazzal a bá­torsággal kell pellengérre állí­tani, mint aminővel egykor pl. a csehek harcoltak hasonló rendszabályok ellen. 7. Nem szabad feledni, hogy ami a szocializmus gondolatá­ban életképes és alkotó, az nem annyira egy új gazdasági te­ch­nika, mint az igazságosság és azért, mert sváb — mert éppen a­­ demokrácia szellemében, amely tisz­­­­teletben tartja a nemzeti kisebbsé-­­ gek jogait —, csak azért, mert valaki megőrizte nyelvét s nem hasonult magyarra, nem járhat büntetés. Amiért büntetés jár neki: hogy ötödik hadoszlopa volt egy hatalomnak, s hogy beszivárogván­­ a magyar politika, igazgatás és had­sereg, s az egyházi és szellemi élet fontos pozícióiba, segítette megro­h­asztani, mindenfajta tájékozódásra, ellenállásra képtelenné tenni a ma­gyar közvéleményt. Nem azért jár tehát büntetés neki, mert német volt és maradt, hanem azért, mert magyar állampolgárként idegen ha­talom szolgájává szegődött, s mert bűnös volt korunk legnagyobb bű­nében: a fasizmusban. S csak azt emberi szolidaritás megvalósí­tása. 8. Mindent el kell követni, hogy oroszok és magyarok sű­rűn, szabadon és őszintén érint­kezzenek és megbecsülni tanul­ják egymás értékeit. 9. Hogy a szomszédos kis álla­mokkal való kooperációnk mit jelenthetne, arra nézve ajánlom figyelmetekbe azt a világos és minden nemzetieskedéstől távol álló könyvet, amelyet az oxfordi egyetem adott ki. ..Economic de­velopment in South-Eastern Europe" címen. De mindezeknél fontosabb, hogy egy ú­j erkölcsöt propagál­jatok tettekkel, beszéddel és kér­lelhetetlen kritikával s ne enged­jétek, hogy a magyar közéletet újra elborítsák üzleti politiku­sok, korrupt zsurnaliszták és cinikus intellektuellek. Az a re­ményem, hogy Károlyi Mihály megjelenése a magyar porondon példát fog adni heroizmusból, önzetlenségből és áldozatkészség­ből. Ha a normális és politikai cenzúrától mentes postaösszeköt­tetés újra helyreáll, remélem, hogy az eszmecserét folytathat­juk és egyben-a másban a külföl­dön is segítségtekre lehetek. Végül egy kérés: szombazam magyar költészet után. Lépten­nyomon azon kapom rajta ma­gam, hogy régi sorokat és da­lokat dúdolok. Birtokomban igen kevés magyar könyv van. (Ady, néhány kötet Arany és Vörösmarty, még a Petőfim is elveszett.) Ha küldenétek egy jó magyar antológiát kezdettől nap­jainkig, boldoggá tennétek. Alig hiszem, hogy az életben még találkoznánk, de a régi hű­séggel és szeretet­tel gondolok Rátok mindvégig és reményke­dem, hogy egyszer majd meg­nyílik a számomra egy farkas­réti sír. Minden jót, egészséget és jó szerencsét kívánok, kell megbüntetni, aki idegen ágens volt és fasiszta bűnös. S ez a disztinkció szerintem a lé­nyege a kérdésnek. Aki idegen ha­talom ágense és fasiszta bűnös volt, annak bűnhődnie kell s bűnhődnie kell akkor is, ha nem német. Mert boldogító lenne, ha 420.000 sváb kitelepítésével végleg lezárhatnák a pert azok ellen, akik Magyarorszá­gon idegen zsoldban álltak és a ma­gyar fasizmusért felelősek. Boldo­gok lennénk, ha összevissza csak 420.000-en lettek volna, akikre ezt a bűnt rá lehet bizonyítani, vagy hát legalább el tudnók hitetni önma­gunkkal, hogy a nem-német eredetű idegen ágensek és fasiszta bűnösök kizárólag a német fertőzés áldoza­tai! A németségnek a magyarságra való hatása azonban nem korláto­zódik csak az elmúlt huszonöt esz­tendőre. A germánságnak sohasem volt akkora helyzeti energiája, hogy magához idomítsa a magyarságot, mint az évszázadok alatt, amikor az osztrák­ németséggel közös állam­alakulatban élt s amikor a nemzet­nek szellemi és erkölcsi ellenálló­képességen kívül jóformán semmi­féle eszköze nem volt ennek a be­folyásnak ellensúlyozására. De S.ue­ger f*V. és kór Bécsben Schönerer duzzasztották a nagy­ném­et megalomániát és az antisze­mitizmust. Magyarországon a libe­ralizmus nyugateurópai törvényeket hozott a lelkiismereti szabadság és a törvény előtti egyenlőség védel­mében s amikor Ausztriát aránylag könnyen lehetett kormányozni az osztrák alkotmány hirhedt tizenne­gyedik pontjával, amellyel a császár bármelyik pillanatban kikapcsolhatta a parlamentet, Magyarországon meghiúsult mindért diktatúrakísérlet , mert nem vol­tunk hajlandók tanulni a németek­től. S vájjon miért tanultunk most, s vájjon csakugyan tőlük tanul­tunk-e mindent? Nem kétséges, hogy az a 420.000 sváb, akire a rendelet szerint a ki­telepítés vár, a magyar nemzet és a civilizáció szempontjából bűnös­­, de elsősorban a magyar demokrácia légköri tisztulása követeli meg, hogy ne legyen belőle bűnbak. A bűnös bűnhődjék saját bűneiért, de ezt a bűnhődést senki se használja fel arra, hogy a saját bűneit a bűnös nyakába varrja. H ha 420.000 német elmegy Magyarországról, akkor 420.0­10 fasiszta bűnössel kevesebb lesz Magyarországon, de a kitelepí­tés semmiesetre sem jelenti azt, hogy a fasizált magyar társadalom ezzel a pausáléval kifizette adóssá­gát. S még csak azt sem jelenti, hogy a németek deportálása után m­áról-holnapra mindenki, aki nem német, — majd azt írtam — ,,fajtiszta" vagy „őskeresztény és demokrata lesz. Nemcsak Goethe, Heine, Tho­mas Mann és még csak nem is csupán Göb­bels nyelvén lehet fasisztának lenni. Vájjon gyökeres megoldás­ a például a svábok kitelepítése a fa­sizmus ellen, ha a leggyökeresebb magyar nyelven, a legzamatosabb magyar tájszólással tovább folytató­­dik a fasiszta hecc? Vájjon nem fertőz-e például a Basch Ferences­nél is erőteljesebben a nemzeti pa­rasztpárt őstehetséges elnöke, ha fajvédelemre és antiszemitizmusra bujtogat? Vájjon nem virulens fa­sizmus-e a demokrácia kellős kö­zepén, ha az a Veres Péter, aki­nek «Mit ér az ember, ha magyar* cíűrű könyve nyilaskeresztes em­blémával díszítve forradalmi nyilas­keresztes szellemben íródott. a fegy­verszüneti szerződés rendelkezési ÚJ POLITIKA - ÚJ ERKÖLCS (Levél a Magyar Radikális Párthoz) Írte : Jász! C#í!v"»r •Vi.­ ÁRA 1000 PENGŐ

Next

/
Thumbnails
Contents