Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-05 / 1. szám

o ellenire fontos közéleti helyről nyíl­tan fajgyűlöletre uszíthat s egy füst alatt a zsidók deportálását is köve­telheti, egyszerre két bűnbakét? Vájjon segít-e a 420.000 fasiszta sváb deportálása, ha 700.000 ma­gyar zsidó gázkamrába való de­portálása után alig egy évvel az az ember irányítja a magyar föld demokratikus és igazságos elosztá­sát, aki a gázkamra küszöbéről megmenekült magyar zsidó kisbirto­kosoktól azzal a megokolással ta­gadja meg saját földjük visszaadá­sát, hogy ebben az országban zsidó nem kaphat tel­­let, a saját föld­jét sem kaphatja vissza? S megnyug­tató kezekben van-e a demokráciára való átnevelésnek a földreformnál it. döntőbb jelentőségű ügye, ha a közoktatás felett való legfőbb rendelkezés éppen annak a párt­nak jutott, amelynek Veres Pé­ter az elnöke? Sohasem tagadtam, hogy a javarészt szorosan együttélt és speciális foglalkozási ágakban nlhelyezkedett magyar zsidóságnak vu­snak ettől az együttéléstől és fog­lalkozási ágaktól kialakított sajátos hibái, amelyeket az elmúlt antisze­mita évtizedek még inkább elva­dítottak s amelyek ma sem múltak el nyomtalanul. De ha minden igaz amivel az antiszemitizmus a zsidó­kat vádolta, még mindig nem elég, hogy előbb tudóságilag kirabolták, öregjeivel, betegjeivel, csecsemőivel kikergették házából, kánikulában megölték a szomjúsággal, mezítele­nül kiterelték a téli fagyba, agyon­verték, megfojtották, megégették, ba­cillussal beoltották, a hulláját meg­csonkították, a bőréből készítették legkiválóbb horog- és nyilaskeresztes szerzők könyvtábláit? A demokrata Vetea Péternek nem­ volt elég, hogy 110. 000-ből év.k­b ..."0.000 vergődött haza, s a 135.000-ből a Joint kimu­tatása szerint 45.000 még ma is a külföldi­ pm­-en fenntartott nép­konyhák meleg levesén tobzódik? S ha a megmaradt UO­QOO kivétel nélkül feketézésből, valutázásból a «sprol okban és mulatóhelyeken való hákorlátból élne is, vájjon csak kilencvenezer ember feketézik, valu­tázik és tékozol Magyarországon? A 80.000 tekintélyes része termé­szetesen ugyanúgy dolgozik, s har­col az éhséggel, hideggel, a dapor­­tum »«er..-ott mind a többi dolgozó, éhező és fázó ma­gyarok, akik hisznek a demokráciá­ban. S Veres Péter most együtt és egyszerre szeretné őket deportáltatni a németekkel, a hóhérral együtt azt, aki véletlenül merészelt megmene­külni a hóhér kezéből. S ha már rajta kívül álló okokból nem tudja mégegyszer végighajszoltatni a meg­maradt magyar zsidókat Európa or­szágútjain, kőbányáin és kínzó­kamráin, akkor nem ad nekik föl­det, illetve nem adja vissza a de­portálásból hazatért zsidónak azt az öt holdját, ami csak a fasiszta törvény szerint nem az övé. Nem adja vissza, mert a zsidó öt hold nyilván feudális öt hold s nem annak jár, akié, hanem az igényjogosultak­nak. Ezek a zsidóktól elvett öt hol­dak bizonyára olyan igényjogosul­taknak járnak, amilyenek a Kodo­lányi Jánosok, akik az Imrefsy mel­lett végzett nyilaskeresztes vitéz­kedésért most vitézi telket kapnak a demokráciától . Mindez nem fasizmus, vagy leg­alább is nem lesz fasizmus abban pillanatban, ha 420.000 svábot a potsdami határozat után kitelepíte­nek Németországba? Mindez demo­krácia lesz? Csakugyan lesz demo­krácia? Igen, a demokrácia érde­kében meg kell torolni a 420 000 sváb hazaáruló és fasiszta bűnét. Meg kell torolni annak ellenére, hogy bűnük talán még érthetőbb, mint azoké a nem-németeké, akik nyelvi vagy ha úgy tetszik faji ösz­szetartozás nélkül voltak német ágensek s fasiszták voltak a né­metek nélkü­l is, akkor is, amikor még Bécsben és Berlinben demo­kratikus köztársaság volt, — de már fasiszták voltak Mussolinitől, Petljurától, Voldemarastól, Wran­geltől, Francótól s mindenkitől, aki ellensége volt a demokráciának s aki a dolgozó tömegek parazitáit, a pretoriánusokat, s a hóhér, a kopó és a denunciáns ocsmány szerepére vállalkozókat a zsákmányban való osztozás reményével kecsegtette. S most, csakugyan minden jóvá­tevőddik a svábok kitelepítésével, ami gazságot Horthy Miklós Sze­gedről való elindulása óta ebben az országban a nemzet, a nép és a ci­­vilizáció ellen elkövettek? A köz­ismert obszcén viccben a bázass­á­törő férj azzal intézi el a kérdés­t, hogy kidobja a kanapét. Dobjt ki mi is a kénar*'? Por "lit ér V­ egész, ha hasonló bűnöket ősi tr­­ipántos családi ágyban is lehet el­követni, sőt folytatni is. Bölöni György és Kémeri Sándor FRANCIAORS­ZÁGI NAPLÓJA (1940) A magasban, közvetlenül fejünk felett a repülők köröznek és dobálják bom­báikat. Összeborulunk, azokra gondo­lunk, akiket szeretünk és akiket lilán sohasem látunk többé. Néha kipillan­tunk a lombok alól a június végi kert Ode szépségébe. A nyíló rózsákon a kert véleményein túl egy gyümölcsös fái hintenek jóleső árnyékot a leka­szált fűre. — Nézd, a gomolygó felhők mily szépek a tiszta kék égen — szólal m meg Itóka. — U­gyan hadd Itókám. Hisz azt se tudjuk, merre lapuljunk, ha ide­ásik egy scomfea. — Én bizony gyönyörködni fogok a természetben az utolsó percig U1 — az"ül vissza kissé sírt"időtlen. Analizálom mienra: nincs bennem félelem. Nyugtalanság van, hogy med­dig tart még mindez, aztán türelmet­­lenség és szégyen',rdése annak, hogy hiába n­enek(illünk, most ostoba vé­letlen miatt itt kell elpusztulnunk. Ba­rátaink, hozzátartozóink azt sem tud­ják majd, hogy merre, mikor vesz­tünk el. • A fift?-ek»-n«k. F'me«t Glaeser regé. nyemk­­ itt elém végső fejezete. A fia­tal néit­ í dirik és szeretője, a kalauz, tiő. e.'y erdők haladnak át, anikor ellen i­m repülök lennek. itWknng! jjr kvng!» — I­­áltozzák közelü­kben a kit'nik. Ak­ikor a fiú a bombázás után kére i a lányt, már csak a vér. tóer.ít leli me­g ahonnan kedvese holt.­testét a katonák az ambulanc-korsiba •m-'Jt'k. A repülök motorjának tu­ffá­nár* ájra és n.re el a k-'p jön elém. Amikor a «Monde» magyar könyvei „számára fordítottam a regényt, erölte­tettnek hittem. Most lé­lem valóságát, hiszen éppen l*v történhetik most ve­lünk la. Mef«'t.V. Izgalmaktól kerülve té­rílt­k vissza ..várunk1* ha, feh(*rvlrA«o«, piro -leveles tapétájú szobánkba. Még« őt ér a sír.es, már újra felhangzanak a vésztjósló dörrenések, felkapkodjuk ruhánkat és szaladunk le. — A min­ ki a merik­et kiáltja a«Name Jea-t. —­ Zachariékat !»! — kiáltja Itúkia. Zachari, egy fehér kis kanári és sár­ga pajtása, Gio­gio egy szép napon be­repültek hozzánk párizsi lakásunkba. Azóta nem hagyjuk el őket. Most is velünk jöttek a kényszerű menekü­lésben. Kapom hát a kis madárkáikkat és a többiek után ki a rétre. A kis Odette Sedan kisasszonyt tá­mogatja. Amint a magas fűben lépe­getnek, az öreg kisasszony foga vacog, összeverődik köze­léb­i, és úgy hat így reszketve fekete ruhájában, mintha egy nagy pojácát rángat újnak ide-oda. — Ne féljen kisasszony, ne féljen, — bátorítja Odette, de ő maga is alig áll a félelemtől a lábán Pár méternyi közben bújunk meg a bokrok alá a fűbe. Asztaltársunk. Védi kiket, nyugodt, csak vörós arc­a hab­k, vény. (Galambfehér ide-oda fészkelődik idegesen, nem tud elhelyezkedni. A szomszéddal a beluáni bom­ba nyomát keresik és meg i­s találják, amint nagy gödröt vájt tőlünk száz méternyire a szétdúlt fűben. Madame Jean rájuk szól, hogy nyughassanak már. Mi egymást féltve, öeszebájunk nagyon. Késünk felül­ újra a halálfosztogató gépek- fióka szíve beteg, most nem nyugtalan­kodik, nem dobog hevesen, mint ki­sebb izgalmakra szokott. Egész teste merev. Nem hajlanak az irmai, eltör­ténése inkább, mint behajlásának. Egy fél óra telik így, végre a bom­bavetők elrepülnek. A riadt galambok ezüstösre szétterjesztett szárnyakkal visszaszállnak az udvarra. Kis­ szárny­csapásukra, messze a magas­ban, az aranylé derűs kék levegő van, őket le­repülőgépi­knek nézzük. A fűben el­helyezett kalitkánkból a mi kis mada­raink is hangos éneklésbe kezdenek. Mintha jelent­enék, hogy «egyelőre» vége a veszedelemnek, igen, csak egyelőre, mert nem tudj­ák, mi vár ránk a következő érában. Azt mond­ják, nem német, de olasz repsilfix bom­báztak, ss utolsó pillanatban, amikor már a németek és franciák a fegyver­társvalnak. Az országúton immár csak fegyver­telen katonák szállingóznak. Korcs­mánk előtt ülünk szokott helyünkön, a zöld padon. Lábunknál a földön Szedjük össze a bombák szilánkjait. Házunk kéményéhez verődtek, levitték róla a vakolatot és idehullottak vis­­­sza a földre. A halál csakugyan igen közelről kerülgetett. Csütörtök, június 20 A bombázás megfélemlítette Argen­ton lakóit. Tegnap este vacsora után helyi menekülők lepték el az utakat Párnál, takarót cipelve kivonultak éj­szakára a mezőre. A kis Odetle resz­ketett és elpityeredett. A nagyobbik fruska, a cérnaszál Marie Louise atég di.után eltűnt. — Elle est alléé auz chumps — mondottá k. A fiatalság általában nagy örömmel fogadta az éjszakai kivonulást. Maria L­ouisat is meggyanúsítottuk. Mi éjjel­re ruhástól dőltünk ágyba. . Hotelünk laikói kifeküdtek a mezőre. Galamb­fehér pakkolózott fel a legkörülmé­nyesebben kinézi­ magának a legr­biztosabb búvóhelyet. Kifeküdt Vén S'ket is. Madame Jean a kertbe költö­zött. Az öreg kocsmáros az artval-i házba. Csak Sedan kisasszony maradt velünk az emeleten. — Peut être demain matin nous m­ons reveilleroirs morts —­ntondolta bicsúzáskor, elszólásával jele-e kaca­gást váltva ki mindnyájunkbal Vannak éjszakák, amikor hatnál­? veri az eső az országút szurkos feketa testet, a házfesér­ek vörös cserepeit. Egyforma üteml­­n csapkodnak a ni­héz csopp­­ k­­ik loccsanva szétömlenek. Az álmatlan óráknak ezt a kíméletlen muzsikáját hosszasan tartó, hangos zakatolás szakítja meg. Kocsisorok, társzekerek sokasága vonul felfelé az orszetm­ű­ dombján. Szokatlan zajlik különösen furcsa panasszal üli a sötét éjszakai eső hantját. A motorok domb­ra igyekezve lihegnek, pöfögnek, si­kongnak, nyikordulnak, akárcsak em­bert utánozva sírnának rokotzon. Mintha ennek a féltett, sajná­t,­­«0» ronnó országnak hallanók fájdalmas rajongást. A menekülők autói, moto­ros kerékpárjai, kamion fal­azólanak l*v. Majd egy kl* szünet és újra sz esőcseppek egyhbnen muzsolája. Cl újra a kocsisorok sikongásai trn'vtntjuk) HALADÁS VISSZHA­NG Kew Tor­ból Budapestre érkezett . Halász Mikl­s dr., a Századunk ha­sábjairól ismert publicista és szocio­lógus, aki jelenleg Vámbéry Rusz­tcvint­ etjynt az amerikai baloldali magyarság harcos folyóiratát szer­keszti. Magánál hozta Jászi Oszkár tettesét, amelyet hajdani titkárának, Csécsis Imrének, a fradikális Párt el­nökéne­k irt. Keresett tudják nálunk, hogy Jászi Oszkár ma az Egyesült Államok szellemi életér­ek egyik leg­jelentékenyebb vezető egyé­nisége. A haladó szellemű amerikai írók, politi­kusok, szociológusok ifjabb nemze­déke őt tekinti vezérének. Egyetemi katedráján, amelytől csak két éve vá­l meg, könyveivel, cikkeivel és szá­mos tudományos egyesületben és tár­sadalmi szervezetben kifejtett két év­tizedes tevékenységével ezt a prog­resszív nemzedéket valósággal Jászi Men Én vegyük a Jó pásztor, a jó pásztor életit adja a juhokért. ( Janos tv. 10. 11.) Aki e sorokat rój­­a, hittel kíső re­formátus és buzgó híve volt a refor­mátus egyháznak, il'.te nem ingott meg egy percre seui.­sal­álának leg­főbb lényege: a szentet, am­­t Isten és a nevelés beléoltottak, változatlan maradt. A k­resztyén egyházban való birodalmát és hozzávaló hűségét az utolz­ó évi­k tanulságai bizony ta-'s­zev.ditett'k. l.k­i és aláírható az, amit Rostors László ír, hogy a keresztyén egyházak „maguk is élő darabjai voltak a lassan befolyásolt és jobb/elé sodort kensz­ti­én társ­­dalomnak és nem tudtak elzárkózni egyetemesé vált eszme­áramlatok sodró ereje elől. Igaz ez a magyar keresztyén társadalomra, de lám­ a leghatalmasabb protestáns társadalmakat, az angolszászokét hiába kísértette a sátán szék­eié, kez­dettel nemcsak ellenállottak, hanem szembeszóltak a vérmítosz újkori pogány inkar­náció­jával: " h­tlerizmu­­sa". A magyar keresztyén társadalom­nak labet mentsége az„ hogy bitót nem tartatta meg szilárdan, vallásá­nak tanításait hierta szíveiben elhal­­ványulni és megtiporni, mert meg­csatatkozott és é­vtizedes aknamunká­val elhitettél vele, hogy keresaty-Sni AZ az út, n elvnek öslényén a nyáj ,i:f r. Mi ments'?e t^het azon­ban a piszli rok \ • i keresvén egyh'z rxy , .( r (-ITieV, ««lk •v rfiiket nem adták a fn-/ •'••! , de mi • e«-»k *neg sem kinc­vellék kockára tenni Oszkár nevelte fi. Elsősorban az ő munkássága nyomán terjedt el az am­erikai közvéleményben a modern demokrácia igazságainak mélyebb megértése. Jászinak — mondotta Ha­lász dr. — Amerikában ma úgyszól­ván korlátlan tekintélye van. Nincsen jelentősebb társadalm­i és szellemi mozgalom, amelyhez ne kérnék ki az ő közreműködését. És a hazájából el­üldözött politikus-tudós egyetlen al­kalmat sem mulaszt el arra, hog­y szerep­i tekintélyét és hatalmas be­folyását Magyarország javára értéke­sítse. Levele, amelyet a csupán sze­mélyes részek kihagyásával egész ter­jedelm­ében közlünk lapunk ebő olda­lán, a mai problémákkal terhes kor­ban útmutatással szolgálhat nemcsak a Radikális Pártnak, hanem az egész magyar közvéleménynek is. culpa Azt mondja főpásztorunk: A zsidó­kérdés nyílt seb, elintézetlen, öldöklő baj volt a magyarsá­g sorsában, ami ma sincs elintézve. Ennek az elintéz­hetősé­ge, a reménység, hogy végre megoldatik a százados baj, hajtotta a m­a­gyar keresztyén társadalmat és annak egyházi vezetőit arra e­z ős­i­ érvre, mely az első zsid­ótárpénn­el kezdődött és Ausch­wtzzal végző­dött. A magyar zsidóság már akkor két élesen elkülönített rétegből állt: a nemzsidó Zsidókból és a zsidó zsidók­­ból. Az el­ő réteg azt hitte, hogy meg'oli­ja a Zsidókérdést, ha ma­­gára n­.'ve nem is de ivadékalri u­z'al, hogy teljesen beleolvad a magyarságba. Egy kisebbik része ennek a rétegnek végig vitte a konzekvenciát, elhagyta őseinek l­etét­­ . Nem opportunitásból, hanem mert lejekben is keresztyénné tett és mindenben hasonlítani, eggyé válni kívánt. A nagyobbik rész szo­kásban, nyelvében, világfelfogásában teljesen áthasonult, ünnepei és bána­tai egyek voltak a magyarságéval, de a legutolsó lépést nem tette meg!­Ezt a réteget érte s lagkeservrebb csalódns, a l­gr@irre'aVH vereség a ma­gyar páriznwrs korszakában. Nem­ sok a tiszvények nem védték tübbé magyar ágát. a k­agyar tár­sadalom vérmitosító­ fertőzöttjei mikrowrfcAppol­l­er.l'kben keresték meg azt az egytized vérrísait, ami* „r-í -r r|if-' : Üti&lifis o­­» rr^fvarról, a b­ehívfibb keresz­tyénről is, hogy nem vagy közénk való, nem vagy magyar-Van zsidókérdir, és lesz zsidókérdés Magyarországon. Nem azért, mert kü­lönleges zsidó erények és bűnök la­koznak ezekben az emberekben. A bűnök társadalmiak és a zsidók gaz­dasági elhelyezkedéséből kifoly­óan speciálisak. A magyar zsidóság kötelessége, ha itt akár rom­t egyenjogú kisebbség, akár mint egyenlő magyar élni és meghalni akar, ki kell gyógyulnia abból a hitéből, hogy felsőbbrendű tag, mert a né­metségnek is ez a hit okozta vesz­tét. Ez a zsidóság feladata és maga krár­t való kötelessége. Ha ezt le tudja vet­kőzni, m­ég mindig megmarad a zsidó­kérdés, m­ert ezt csinálják. Csinálják azok, akiknek ez a kenyerük, politikai létjogosultságuk. Csinálják a­zok, akik alacsonyabbrendű érzésüket úgy akar­ják paralizálni, hogy egy osztályt, tö­­meget vagy fajtát maguk alatt állónak érezhessenek.­­ Csinálok azok, akik lélekben nem keresztyének, noha nem állva ke­resztelték meg kiket de a­'kékon mindig olt a «kersztyén» je­lző. Itt érkezett el a keresztény és ke­resztyén egyházaknak a feladata. Is­ a jó pásztoroknak a munkaideje! Hir­dessék — nem, ne csak hirdessék, hanem gyakorolják a szeretetet. Vezes­sék híveiket jó példával arra, hogy a szeretet valla­i e-'ndi r­e :­bért, színe­set és fehéret, hívőt és hitetlent, bol­­dogat és nyomorultat be akar fogadni. Nehéz és hosszú út ez. Nehezebben járható, mint a tén­­gek sodrásának i­­en nem állva a sátán kísértésének engedni, vezetőből vezetetté válva, el­feledkezni arról, amit Krisztus urunk hirdetett. Ehhez új és jó idős torokra­­ a szük ég. Szánom, bánom, de bevallom, hogy mert mindennek ellenkezője bekövetkezett, a pisztor­ik megfe­ledkeztek ez ide hirdetéséről, rossz útra tévedt nyájaik után mentek, megingott a kerent­ín egy hirbm vali hitem, — halott a hitit meg­­tartottam. E­ért kérem az Istent, hogy még rö­vid életemben eljöjjön az az idő. arai­díin az újjáéladt egyház iránti hitem­­ben megerősödve, az­­ r asztalához já­rulva újból hitet tehessek magamról a keresztyén egyház nádlott -és eg'ü'.t énetethassem i gyülekezettel '10 ik zsoltárunkat.­­Te Bennég FtVVVk ű­r­jétől fogva...» Vémos Jenő u­tnonniné Révai József a Szabad Nép újévi számában írja a következőket: „A magyar demokrácia fögyenge­ség­e, hogy nem meri és nem tudott alposan felszám­o­ni a régi rendszer maradványaival, de valljuk be: a b­i­jaknak iss ez az e­gyetlen forrása. A félelmesen elharapódzó korrupció­nak például a szabotáló közigazgatási reakció és a szabotáló gazdas­ági reak­ció szövetsége a fő oka, de ki meri állítani, hogy a demokrácia által­­­színre vetett emberanyag mentes a korrupciótól? És a korrupció elleni dörgedelmes szónoklatokon kívül lá­­tunk-e egyetlen komoly rendészeti, igazságszélpillálási, államii szervezeti rendszabályt a korrupció ellen? A mai Kyri szakszervezetek a korrupc­ió megfékezésére igen megszívletendő, komoly javaslatot tettek: egy állami és egyben társadalmi ellen­őrző szerv felállítását javasolták, amelynek fel­­adata lenne a kormányrendeletek végreha­jtásának ellenőrzése és bete­kintés a hivatalok és a gazdasági élet kapcsolatainak félhomályába. E­z az életrevaló, egészségi javaslat elhanga­rolt, de még csak vitát, komoly vissz­hangot sem váltott ki. Mi mást bizo­nyít ez, mint azt, hogy a d mokrát­­a nem veszi korm­yan a korrupció e lent harc­ot és ahely.­t, hogy a A­ntokrázia szigorú erkölcseinek nevéb­­en kérlelhet-­­en eréllyel sepriszné ki saját soraiból a közvagyon tolvajait, eltűri, hogy a reakció a demokráciát és korrupciót édi stestvé­rként tüntesse fel? ti­oda-e, ha a köz­hit szerint a gazem­bereknek azért nem gön­gül meg a ba­jukszila, mert hargitétlagoann érvé­nyééül a pártközi ..kés kezet mot" elve ! Az a deraokrázia, amely közöm­bös a közületi erkölcs követelményei­vel szemben » n­em torolja meg a kol­­dessszegény közösség kárára elkövetett rablásokat, tarthat e igényt arra, ho­gy a néptömegek mellette álljanak életre­halálra. Epsteh­t József, Kuncsorba köi­séfi sz''|:iszá­si­, százszázalékos hadirokkant főhadnagy­­-% dr. Orosz Gyula hajdúszoboszlói figy­véd 1045 noveenber 5-én a föla»mí­velésü­gyi m­iviszterhez bendvinyt intéztek. A beadvány azt bizonyít­­ja, hosy Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt vezére és az irányí­tása mellett urakodó parasztpárti szervezet mindent elkövet, hogy a zsidó kisbirtokosuk a nyilasok ál­tal elvett földjüket ne kaphast,.«k viuza. A beadvány többek között a következőket turtalmrazza: „Hogy a magyarországi zsidó in­­gatlanok elv­tele­s kin letében a jogfosztásoknak és törvénytele­nsé­geknek milyen csimborasszó­át kö­vetik el a etre.. Péter parasztpárti vezár felügyelete mellett ínükön a garnitulá­s,,­lég hivatkoznunk arra, hogy van olyan eset is, ahol az igény­bevitt zsidó ingatlan terüle­tén fekvő mezőgazdasági üzemel, amelyről az igényjogosultak le­nt.ond­ak minden e jözetes tárgyalás­ra való idézi., nélkül, egyoldalúan elveszitv. Felhívásra adato­kkal készségesen szolgál.ok. Egyébként Veres Péter nyiltan hirdette vá­lasztási korteeútján is, hogy Ma­gyarországon zn'dóni­k birtoka nem lesz és­­ isi­­ókat, miként a svábokat, ki kel az országból je­­leníteni." A beadvány ké­r a minisztert, hogy Intézkedjék a jogtalanságok megszüntetése érdekében. Mindszenty bíboros legutóbbi beszé­dével ismét a politika­ sikamlós útjára lpelt. A hercegprímás újabb beszéde sem vo­t nagyon szerencsés és ezért a sajtó meglehetős kritikával kísérte az egyházfői r­­unerációkat. Mind­szen­ty úgy látszik az ecclesia militans­­nak abból a fajtájéból való, akinek nem a védekezés, hanem­ a támadás az éltető e­l­me. A katolikus egyházfő a­zonban akkor támad, amikor olyan s­údak ellen kellene védekeznie, am­­irek az egyház szányos funkcionáriusa ellen a legnagyobb alap­os­sággal fel­állíthatók. A főpapi támadás azonb­an most éppen az ellenkező eredményt érte el Nem jól képviseli Mindszt,de­ most ~ az egyház érdekelt, pe''ig újylátszik , tud az egyházért áldo­zatokat is hozni —, amikor a magyar demokratám életberendezk­edés fel­nagyitott hibáit ostorozza. Érthető a fwar depókraliki's sailó felhi'i'bok­rodésa és az az erős hanti, amellyel Mindszenty nem helyénvaló kijelen­téseit visszautasítja.

Next