Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-04-25 / 15. szám

KULTÚRKALÓRIA Kultúréhség és kultúrfogyasztás A kultúrkalória — feltéve, hogy Háy Gyula életrevaló terve megvaló­sul — azt jelenti, hogy az írók írni fognak, a kiadók új nagy új könyve­ket fognak megjelentetni s a nagyér­demű olvasóközönség ingyen és bér­mentr­e fogja kapni azokat az olvas­nivalókat, amelyektől az áldatlan pa­pírv­iszonyok miatt, éppen úgy el volt zárva, mint az írók az érvényesülés­től. Mindenki jól jár tehát és mindenki bízik az­­új rend kedvező következ­ményeiben, kivéve egyetlen érdekelt tényezőt, a könyvkereskedőt, aki —­­valljuk meg, nem egészen alaptalanul — attól tart, hogy a nem túlságosan kultúrszom­jas munkavállalók részére, az élelmiszerkalóriák mellett kiadott, úgynevezett kultúrkalóriák, vagyis az irodalmi termékek vásárlására jogo­sító könyvutalványok, a gyakorlatban a feketepiac újfajta árukínálatát fog­ják megteremteni. Félő ugyanis, hogy a kultúrkalóriá­ból az esetek legtöbbjében nem lesz könyv, vagy legalább is nem azok számára, akik azt­ heti, vogy havi munkájuk fejében, lelki épülésük ér­dekében kapják. Mert ugyan ki biz­tosítja a terv kitűnő kiagyalóját, vagy akár a Gazdasági Főtanácsot arról, hogy Ferte Péter segédmun­kás vagy Piros Rózsi alkalmi mun­kásnő nem adja-e el áron alul az utalványt, hogy a számára fölösleges, insust jelentő könyv helyett, inkább egy kis vértforraló italt, vagy vérpi­ros szájfestéket vegyen magának? Ha pedig ez a veszély fennáll, akkor ugyebár nem vitás, hogy az munkavál­lalók részére szánt­­ kultúrkalóriák, ha nem is éppen illetéktelenek, min­denesetre olyanok kezébe fognak ke­rülni, akik inkább a feketepiacon vá­sárolnak könyvet, illetve utalványt, ab­bón, most a legális könyvkereske­dőnél, méregdrágán. Itt igaz, de azért a könyvkereske­dők aggodalmai amiatt, hogy a kul­tu­rkalória bevezetése esetén nem lesz a teremtésben vesztes csak ők, még­sem egészen indokoltak, mert hisz akárki is váltja be a könyvutalványo­kat, végeredményben mégis csak ők adják majd el azokat a könyveket, amelyeket egyébként aligha tudnának eladni. Egész nyugodtan kikapcsolh t­atjuk tehát a kereskedők érdekeit a számításból akkor, amikor oly fontos kultúrtényezők, m­int az írók és a könyvkiadók, egyszóval az irodalom szellemi és gazdasági reprezentánsai, nem járnak rosszul, sőt bizonyos, hogy jól járnak. Más kérdés az, hogy célt tud-e érni az érdekes terv a harmadik kategó­ria, a munkásosztály kullúm­pénzein­ek intézményes fokozása tekintetében. Mert írók nemcsak könyyűvásárló­kat akarnak, hanem olyanokat is, sőt talán elsősorban olyanokat, aki könyveiket el is olvassák. De végeredményben nem lehet mindent egyszerre kívánni. Előbb adjunk ke­nyeret — írónak, közönségnek — ,és h­a ez­ megvan, csak akkor kérhetjük számon a társadalomtól azt, hogy mi­lyen mértékben képes a kultúrkaló-csík tényleges felhasználására s hogy a kultúrát képviselő könyvek miyen mértékben kerülnek vásárlók és mi­lyen mértékben fogyasztók kezébe. K. I­ Út nyári színház nyílik május kö­zepén az­ Erzsébetéért kioszkban. Igaz­gatója: Szüle Mihály, a Vidám Szín'.ház •volt kitűnő direktor*. Az új vállalko-T*J Stmuss Oszkár gyönyörű operett-­­ jét, a Varázskeringő-t hozza színre elsőrendű szereposztásban. (*) | Nyílik a cirkusz. A főváros kedvelt szórakozóhelye, a városligeti nagycir­kusz e hó 38-án nyitja kapuit. Az­­ igazgatók nagy áldozatkészséggel rendbehozták az épületet és világvá­­á­rosi milrorról gondoskodtak. Szerepel­­ a megnyitó műsorban idomított elő- , fánt, iskolalovak, kül- és belföldi artista attrakciók, izgalmas légtor­zsászmutatványok és mindaz, ami kellemessé teheti a polgári közönség nyári szórakozását. Húsztagú kitűnő zenekar kitöri a produkciókat minden­nap délután és az esti előadásban. (") . ­­zinházak HALADÁS A FÉNYKÉPÉSZETBEN KÁLMÁN FOTO Deák-tér, Ankar-palota. Tel.: 22-66-87 ­HALADÁS. SZÍNHÁZI DÉLUTÁNOK írja: Kürti Pál A húsvétbeli bemutató sokaság csak­­ egyetlen magyar újdonságot hozott,­­ az­t is a tengeren túlról: Molnár Fe­renc az ötvenéves jubileumát ünneplő­­ Vígszínházra bízta A CSÁSZÁR című színművének eredeti bemutatóját. A zsarnoksággal szemben egyetlen igazi kötelességünk van: túlélni a zsarnokot, mondja a darab öreg rai­sonneur-je. Ha azután túléltük, ki-ki a maga módján ad róla számot. Mol­nár Ferenc válasza a tiszta teatrali­tás eszközéhez folyamodik. .A császár bizonyára nem leggazdagabb, de alig­hanem legszínházibb műve. Kiművelt mesterségbeli virtuozitása ezúttal köny­nyedén játszik a műfajnak egyik le­tűnt változatával: mintha egy fölényes stiliszta elhatározná, hogy W­alter Scott vagy Sterne modorába öltözteti művét a stiláris játék kedvéért, így­­ bújik az új Molnár a m­elodramatiku­s színjáték mezébe, meséjével és jele­­­­neteinek hatáskeresésével Sardou ITiermidorjihoz vagy Palm­e-jához visszakanyarodva. A gyilok, a téboly és az átüllözék effektusait ma már csak az életben ismertük el, a szín­padról régóta száműztük! Molnár sem él velük fenntartás nélkül s az esél­­e­ges mesterségbeli listások közé visszalopja régebbről ismert lélektani játékát » színészől, akiben a szerep és az élet szétbogozhatatlan szöve­vénnyé vált. A Vígszínház előadása » vírtuszt virtuozitással szolgálja, Mez­ey Mária és Somló István köttőse a ma­­tzin­játszás tökéletes felkészültségével idézi fel régi naffv .Véne­­ faire"-ek for­róságát­. Orsolya Erzsébet és Sróth Sándor nemes eszköze.'cke! segédkezik megetttt. A Petti Színházban Bijor Gizi bű­völi közönségét a VÁLJUNK EL Caprienne-jében. Sardou vígjátéki elve­ , apró eszközökkel nagy hatásokat el­érni. Ez a titka Bajor Gizinek is: az­­ elsuhanó fintorok, szemjátékok, fél­­i hsncok, duruzsolások, piciny mozdu­ ,­latokkal megrögzített komikai hatások­­ utólérhetetlen művészete az övé. Ajtay­i Andor Des Prunelles-e — Odry Árpád­­ utolsó alakítása — zajtalan eleganciá­val, lágy baritonnal fonódik a nagy vedette koloralárájába. S kettejükhöz jól illeszkedik Szabó Sándor szerényen­­ mulatságos Adhám­ar­ja. A COM­T­AT-CSALÁD felújítása sokkal árnyaltabb, teltebb, emberibb Priestleyt mutat be közönsé­günknek, mint aminő nagysikerű trükk-­­ darabja. Az előrevetített idő ugyan itt is a számító színpadi fogás határán jár, de hiszen a színház nyilván csak közhelyek durvíásával tükrözheti a modern mélyirodalom annyi vívódás­sal megközelített problémáját: az idő átértékelődő fogalmát. Priestov szín­műve az idő múlásának inkább esik melan­­óliáját, mint problematikáját érezteti, ennyit viszont melegen, szí­vet simogatóan, rokonszenves szor­­­­ú­sággal. A Belvárosi Színház felúj­tása alig­hanem a legszebb előadás az ostrom óta. Bulla Elma és Sulyok Mir­a nagy alakítása, Dénes György és Sennyei Vera érett művészete mellett Bárdos Artúr rendezéséb­en ezúttal egész csomó fiatal színész forr együt­tessé. Halász Gázát először éreztük meggyőzőnek, Krisztián Ferenc szé­pen beszélő, rokonszenves körvonalú színész s a női fiatalok is helytárnak SHAW A Megtört szivek háza című színjátékát 1918- ban kezdte írni s az első világ­háború alatt fejezte ki. Előszavában megjegyzi, hogy ihletője Csehov volt, aki színműveiben az orosz polgárság haldoklását festette. A Megtört szívek háza az angol polgárság bomlását, ön­maga körül kergelőd­ő tehetetlenséget és céltalan vergődését kívánja ábrá­zolni, de az. orosz mester szétáradó, lágy pusziéi­ technikáját hiába keres­nék benne. Ami nem Shaw-szerű b­enne, az inkább strirdbergi mint csehovi. Ami viszont hamisítatlanul­­shawh, az lerombolja a strindbergi kegyetlenségű pánikhangulatot. A há­ború mint deus ex machina — majd­nem e kifejezés szószerinti értelmé­ben — tetézi be a darabot; német re­pülők zúdítanak bombákat a tájra s az önromboló társaság kéjes gyönyör­rel lárja ki mellét a halálnak... E legfurcsább á­sott­ képződmény­t'13ad­va igen nehéz feladat; A szen­velgések, mániákus köldök nézések, hisztériás hazugságok a legkülönfélébb árnyalatok minőségében járkálnak színpadán. Minden azon múlik, az előadá­s kellő szemléletességgel tudja-e szétbogozni az egym­áss­a szövődő szálakat. A Madách Színház­­együttese — Lázár Mária, Mészáros Ági, Szi­lágyi Bea, Uray Tivadar, Táray Fe­renc, Tapolczai Gyula, Baló Elemér. Bálint György — Jákó Pál tehetséges rendezésiben — derekasan birkózott a bonyolult játszmával. A fordítás Nagypál István kitűnő írói munkája. A DERÉK ÖREG I.ABICHE Olasz szalmakalapja (amely illetékes óvás ellenére Florentin kalap címen került színre) teremtette meg azt a k­ohósz­a típust, amely egy tárgy után való hajszára építi bonyodalmait. La­biche alakjai h­a már habszeríven hat­nak s a hajsza naiv kergesége olyan, akár valami marionett-végzetszerűség, épp ezért serkenti stilizáló kedvű ren­dezők képzeletét. René Clair elragadó filmet fantáziált belőle, Joston Raty a Cornéitte-Franç­aise deszkáira finom drótokon rángatott eleven bábszínhá­zat varázsolt. A Fővárosi Operettszínház szokvá­nyos zenés-bohózat formájában kí­nálja közönségének. Békeffi István pesties ötletességben gazdag, viharos tempójú szövegáldokrozáter. Polgár Tibor kívíves muzsiká­ja mellé jófor­mán minden hétpró­s mulattatónk felsorakozik. Gombaszögi Ella, Kiss Manyi, Csikós Rózsi, Gózon Gyula, Mihályi Ernő, Bille­ti Tivadar, Keleti László, Feleky Kamill. Komlós Vilmos bizonyára sok előadáson bizonyítja majd be, hogy Labiche-t így is lehet még játszani. HOLLÓS-KORVIN LAJOS: Hátsólépcső ( Anomimus,kiadás) A kitűnő költő régóta várt, de az ismert okok miatt csak most megje­lent első regénye valóban dialektikus-r­ealista regény, melyben tényleg vissza­tükröződik az elmúlt 25 esztendő Budapestjének, az egész elmúlt kor­szaknak légköre. Korvin dialektikus író, anélkül, hogy program-jeleneteket, sétuaalakokat mozgatna, anélkül, hogy közvetlenül kimondani a jelenségek­ről való következtetését. A „Hátsó­lépcső* egy nagy pesti bérház hátsó­ lépcsője és különösen egy chaplini figura, Báva Vendel életén és élmé­nyein keresztül igyekszik kitapogatni azt, ami a most lezárult — jobban­mondva, lezártnak hirdetett — kor­szakot jellemezte, melybe éppen úgy beletartozik a Szilasi-féle »eszmetár­s«k­ mozgalmának kibontakozása, mint az Üdvhadsereg megváltó röpcé­dulái és a lengőszakállú n­emes gróf didaktikus sétái az And­rássy-úton. Hollós­ Korvin regényének témája a budapesti kézéret, s ezt a témát — melyet pld. Nagy Lajos angol realis­ták szociográfiai ridegségével dolgo­zott fel a­­Budapest Nagy kávéházi­ján —­­ Duhamel színeivel és fordu­lataival és dosztojevszki­ji ösztönök mélységeit felcsapó problémákkal ke­veri. Mindent összevéve: a „Hátsó­lépcső" vérszegény új magyar regény­tilmésünknek egyik olyan m­eglepe­tése, mely reménnyel töltheti el a kritikusok megkeseredett szívét. a. g. I.ABSZÖRTELENÍTÉS. SZEMÖLDÖK- r:s S­.r.MPILLA-n:sn:s EÜF.SZ NYÁRRA, AMERIKAI MÓDSZERREL. RÁNCTALANÍTÓ KI'R\ EREDETI VITACIT-TAL' Locáud JCazthetika OXTOCON­TER 3 BE­T ÍRATNÁL .LORÁND*, VÁSÁRLÁSNÁL .VITACIT. NÉVRE ÜGYELJÜNK: K­irályhegyi Jrás nem tét a facére Eddig nem szóltam. Nyeltem és tűr­tem hősiesen. Ez a magát Királyhegyi Pálnak nevező állítólagos író és hu­morista (?!) eddig is írt és humorizált, hemzsegett, fontoskodott, jött, ment. Hagytam, ráhagytam, neki beszéltem, tűrtem és szenvedtem. Van drágaság, van infláció, van vesztett háború, van­nak lerombolt hidak, kisnyilasok, szo­morú emberek, rémhírek — van Ki­rályhegyi is. Jó, legyen. De neki nem elég, hogy él, ír és humorizál, mert — mint a legközvet­lenebb forrásból értesültem — most már színészi ambíciói is vannak. A száraz tény az, hogy húsvét vasárnap­ján és hétfőjén a Belvárosi Színház­ban, életnagyságban (olyan kicsi, hogy már nincs is) fellepett konferálás cí­mén, olyan művészekkel egy színpa­don, mint Gombaszögi Ella, Kiss Ma­nyi, Boros Ida, Tu­ray Ida, Jávor Pál, Feleky Camill, Peti Sándor, Ascher Oszkár, Keleti László, Komlós Vilmos és fellépését még jövő vasárnap is meg akarja ismételni! Ilát most már aztán elég legyen. A műsort is ő írta és szerényen a neve mellé biggyesztette — Karinthy Frigyes nevét it. Karinthy és Király­hegyi! Ők ketten. Ilyen szemtelenségre még nem volt példa ebben az ország­ban. Királyhegyi a brettlin! Legközelebb majd talál, mint festővel, vagy szob­rásszal, vagy női szabóval fogok talál­kozni vele. Ilát majd a most következő vasárnap megnézem magamnak azt a Királyhegyit, aki nem fér a bőrébe. Más ember csak egy dolgot csinál, azt is rosszul. Hát én kíváncsi vagyok erre a híres conferancierre. Én is ott leszek! Megnézem magamnak. Aztán majd elintézzük egymás közt a továb­biakat. Egyelőre csak ennyit akartam mon­dani. Királyhegyi Pál A DEPORTÁLT LÓ HAZATÉRT Volt — illetve újra van — egy Gala Péter nevű ügető versenyló. Ez a ló nagyon híres és nevezetes állat lett két három évvel ezelőtt, mert ő tar­totta a rekordok rekordját Magyaror­szágom Rekordja *egy perc és húsz másodperc, volt. Gyengébbek és nem lóverseny-látogatók számára elmond­juk: ez az egy perc húsz azt jelenti, hogy ennyi idő alatt fut meg egy kilo­métert. Ezért ért meg legalább tíz­ezer dollárt még Amerikának is. Gala Pétert 1914-ben deportálták Nyugatra, arról az ügetőpályáról, ahon­nan, sok-sok tízezer munkaszolgálatost szintén elvittek a nyilasok. A lő gaz­dája és trénere vigasztalhatatlan volt, nem is tudott másról beszélni, mint Gala Péterről. Szomorúsága csak még fokozódott akkor, amikor töb­b ma­gyar újságban : megjelent a híradás arról, hogy Gala Péter pörkölt, ros­télyos és vesepecsenye lett, megették valahol. A tréner megszaggatta ruháját és ha­mur helyett fejét az ü­getőpálya vörös salakjával szórta be. Ezelőtt pár héttel a lóidomár hir­telen megváltozott. Lehorgasztott fejét felvetette, cssd kaptam Péterről, mondotta. Tíz nappal ezelőtt fáradt, összetört, de nemesformájú lovat vezettek végig a Rákóczi-úton. A sovány állat —, amikor elhagyta a keleti pályaudvart — a Tallér­ud­ közelében egyszerre élénkebb lett. Orrlyukai ki­tágultak, prüszkölni kezdett és fe­ledve minden törődöttségét, vidáman ficánkolt. Megérezte és megismerte régi otthonát, az ügetőpályát. (Lab­­dósok véleménye szerint a ló topográfiai tu­dása és földrajzi memóriája felülmúl­hatatlan.) Mikor belépett a pálya ka­puján, felnyerített és egyenesen régi istállójába, régi helyére ment vissza. Meghengergelődzött az alomszalmán, megropogtatta fáradt csontjait. A deportált ló hazatért Nyugatról. Igazolására legközelebb kerül sor a valamelyik májusi versenynapon. ÍR. A.) Tavaszi szorosújdonságok Deckner szűcs Városház utca 1. I Telefon: 163-378 Vétel, csere, eladás. Irodalmi Sorozatok A neh­éz papírviszonyoknak is van előnyük. A kiadók elkezdték kis-, alakú, egyszerű külalakú, aránylag olcsó, de azért nívós tartalmú soro­zatok megindítását. Ezek közül ki­válik az Anonymus-kiadó vállalko­zása, az ,,Anonymus-könyvtár". Az Anonymus-könyvek nehézvetesű esz­sztéket tartalmaznak, Tolnai Gábor historikofilológiai tanulmányai, a „Végzetes esztendők" például egyene­sen Huizingi vagy Kaeg­­baruti.K len­dületű és díszű írásaira emlékeztetnek. Burchard Erzsébet „Gyakorlati gyer­meknevelés"-e az első, igazán teljes, minden részletkérdésre kiterjedő ma­gyar Montessori-kézikönyv, míg Mar­kos György „Avany"-a, Hermann Imre „Bólyai"-ja természettudomá­nyos tárgyuk ellenére a szellemtudo­mányok embernevelő, élménygazdagító módszereit veszik igénybe. A Szovjet-Magyar Művelődési Tár­saság két könyvsorozatot is indított abból a célból, hogy a magyar kö­zönség is megismerje az önmagában is világot alkotó Szovjetuniót. A „Jó­szomszédság könyvtára" a Szovjet rendszerét mutatja be az emberi élet legkülönbözőbb területein. Neme­su­l Mihály tanulmánya (A szovjetember egészsége) az emberi jólét jelenlegi stádiumát világítja meg szemléltető adatokkal. Katajev új háborús regé­nye (Ványa, az ezred fia) a nagy honvéd háború csataképeit. Fogarasi Béla és Illés Béla könyve (Orosz-ma­gyar kapcsolatok 1849-től) egyenesen hézagpótló. A Szovjet-Magyar Műve­lődési Társaság könyvei között leg­­utóbb Majakovszkij hatalmas költe­ménye, a „Lenin" jelent meg (Raló György sokszor kissé nehézkes for­dításában), míg Lukács György t9 s­zulmánya (Lenin és a kultúra kér­dései), mint kultúrpolitikust — ahogy Lukács nevezi a kultúrsztratégát­­ -mutatja be az orosz nép forradalmá­nak nagy vezérét. Az Egyetemi Nyomda könyvsoro­zata főleg szellemtörténeti érdeklő­désű. A szerkesztő — Hart­vas Béla — neve reprezentálja ez­t a soroza­­tot, melynek füzetei közül kiválik Jeans tanulmánya az új fizika és a szellemtörténet kapcsolatairól, Barán­szky-Jób L­iszló eklektikus esszéje „Az új ízlés"-ről és a szerkesztő mű­ve a világirodalom száz legfonto­sabb könyvérek, sőt magának a könyvnek lényegéről. (A Száz Könyv.) De Valéry, Powys, Strachey, Bóka László tanulmányai szintén eddig el­zárt világok ízeit közvetítik felénk. Mind a három sorozatnak megvan a maga hivatása Az „Anonymus" ko­moly szaktudományos könyvecskéire társadalmunknak éppen úgy szüksége v­an, mint a „terra incognitát", hatal­mas és sorsdöntő szomszédunk életét ismertető magyar-szovjet füzetekre és az Egyetemi Nyomda sorozatára, mely a műveltség örök forrásai felé vezérel bennünket. A verssel, felel­, elbocsátlak­... Miért van ez, hogy írni kell? Ha fáj, hát fájjon. Bírni kell és nem keresni enyhülést. A verssel,­ félek, elbocsátlak... Ma még emlém szemed, hangod, kezed. Enyém a kín, üresen tátongó helyed. A verssel, félek, elbocsátlak. Mi lesz veled, mi lesz velem? Magába szív a körforgás, a végtelen. Új fájdalom, új félelem, de rabság és ítélet. Nincs már megállás, nincs futás, zsaj, alázat és megadás. Porszem vagyok s itt jár fölöttem a ry'lkostalpú végzet... (E mul­t hiten egy­ olyan ver­seskönyv jelent meg, amelynek címlapján nincs rajta a szerző neve. Egy anya versei ezek, akinek a Ic.mnyfit felfalta a há­ború és aki verseibe temetkezik. A névtelen anya kötetéből, amelynek címe: AA-IKJ, vettük ki ezt a verset.) M ti EXE AD na Neattle / KÉXE: Ray M Illand Mit EXE ! Amerikai zenés­­ v­ígjáték­­ H.K O.­Hum­la­­­ntm Cotl8rtAkoa premiert m\

Next

/
Thumbnails
Contents