Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-01-05 / 1. szám
.HALADÁS. VENDÉGOLDAL BUNDÁK. SZEMERE 26. Második emeleten 5 IVÁB OKROL, MA SROL. A FŐRENDŐR Gulácsy államtitkár nyilatkozata a Haladás számára Bizonyára azért, mert nincs sok ismerősöm köztük, én mind mostanáig nem találkoztamSzív Miklós privát barátomon kívüli olyan magyar úriemberrel, vagy mondjuk gentryvel, akiről kétségbevonhatatlanul éreztem és akiről hiteles adataim lettek volna, hogy demokrata. " Az első demokrata úrral személyes ismeretséget január 3-án kötöttem egyszerb utcai kis lakásban. Dr. Gulácsy Györgynek hívják és ő a magyar Fouché, a rendőrségi ügyek legfőbb intézője, államtitkári rangban. A «főrendőr» demokrata azért, mert amit mond, az ..demokratául van". Helyesen hangzik az én fülemnek és bizonyos, hogy nálam sokkal szigorúbb és beavatottabb bíráknak: a munkásoknak, pártembereknek és az utca szabadságra, biztonságra, értelemre, új életre vágyó emberének is. Azért mentem el hozzá, hogy megkérdezzem tőle: mi lesz a svábokkal? Hogy fogják deportálni őket, lesz-e nekik is Endréjük és Bakyjuk, mit vihetnek magukkal és hogy egyáltalában helyes-e az intézkedés, amely akárhogy forgatjuk, mégiscsak egy újabb általánosítás . Mi a múltat nem likvidáljuk, én igenis általánosítok. Hogy helyes-e a svábok kitelepítése vagy sem, arról nem lehet vitatkozni, mert előírja a fegyverszüneti egyezmény. Azok hárman odakint Potsdamban jobban tudták, hogy mikor kell általánosítani és meddig menjen az általánosítás, mint mi. Így kezdi az államtitkár a kislakás egyetlen fűtött szobájában. (Úgy látszik, ez most divat kormányférfiaink körében: csak egy szobát, fűtenek és azt is rosszul ) — Ami a svábokkal történni fog, az nem deportálás. Az ügyeiket kormánybiztos fogja intézni és abelügyminisztérium, tehát én is, csupán az ellenőrzést vállaljuk. A módszer az lesz, hogy húszan fognak utazni egy vagonban és Bajorország fele épen olyan petróleum kályha fogja melegíteni a vagont, mint ezt a szobát. Magukkal vihetik minden testi holmijukat, a fehérneműjüket és ha lesz elegendő szállítási eszközünk, még bútorokat is. Rámpillant az államtitkár és meglátja az ellenkezést az arcomon, azt, hogy én nem szeretem az «áttelepítést«, akár csizmával rúgják be az embereket a vagonba, akár pedig kesztyűs kézzel segítik fel őket a lépcsőn. — Ti zsidók, különösen ha van valami közötök az irodalomhoz, mindnyájan romantikusok és apolitikusok vagytok.Tegezzük egymást, noha csak most ismerkedtünk össze. De egy az érdeklődési körünk, ugyanazokat az írókat olvastuk fiatalkorunkban és mint két kutya, aki az utcán megszagolja egymást, tudjuk, hogy ugyanabba a falkába tartozunk.) — Megbocsátani csak azt kell, amit meg lehet bocsátani — folytatja az államtitkár, aki saját szavai szerint nem tudja elfelejteni, hogy itt huszonöt évig volt erre Magyarország, amely az antiszemita paszulykaróra tervszerű kertészként a pángermánizmus folyondárét futtatta fel. Kötetlen beszélgetés kezdődik, amelyben főleg ő beszél, én csak néha-néha vetek ellent, azt is inkább azért, hogy valami medert adjak a mondanivalónak. — Se csináljatok mesterséges rokonszenvet a svábok iránt. Ki emelt szót a magyarságért, amikor a nép békeidőben Fiuméban sípolt a hajó és ezrével vitte a kivándorlókat Amerikába. Ez mi volt, ha nem áttelepítés? — Egy egész epocha volt ebben az országban, amikor a magyar másodosztályú állampolgár volt, a zsidó harmadosztályú és első osztályon csak azok utazhattak, akiknek valami közük volt a németekhez, a svábokhoz. Ez az idő volt az, amikor oryanynyira sikerült depolitizálni a tömegeket, hogy könnyűszerrel lehetett megszervezni mindenkit, aki dolgozott önmaga ellen. Az államtitkárnak nagy, fiús haja van, ezért olyan mozdulatot tesz a fejével, mint ahogy a hegedűművészek szokták. A nagy baj engedelenesen hátraborul és nem zavarja a két szemet, amely, mint a kardvívóé, az ellenfél szeméből próbálja kiolvasni, mikor jön a riposzt és hová irányul. De nincs is időm riposztra. Gulácsy György az egész sváb programot egy mondatban foglalja össze: — A rendelt gortdoskodik arról, hogy ne kerüljön kitelepítésre az, aki nem érdemli meg. De a bizonyítékok beszerzését az államhatalom nem vállalja el, mindenkinek magának kell beigazolnia, hogy van valami jogcíme az kimaradásra — vagy az, hogy szakszervezeti tag volt, vagy az, hogy politikailag pozitíven viselkedett. Nemcsak a falun, hanem a városban, magában Budapesten, még a minisztériumaiban is meg fogjuk találni a svábokat, még ha ypszilonos és ss-es nevük is nőtt az utolsó években. A svábokat elintéztük, ezen változtatni nem lehet. Ha nem is az én ízlésem, ha nem is az én individualista szempontom, mégis imponál a fiatal államtitkár elszántsága, céltudatossága, amellyel egy nehéz kérdést részletei helyett a maga egészében és általánosságában lát. A rendőrminisztertől mást is lehet kérdezni, mint sváb dolgokat. Azt, hogy mint gondolkozik a saját embereiről, a rendőrségről — mégpedig annak mindhárom ágáról: a bűnügyiről, a politikail és a gazdaságiról. Nehéz kérdés — de az államtitkár abból a vívóiskolából való, amelyik nem védekezik, hanem támad. És bizonyára ezért feleli a következőket: — A politikai rendőrséget támadták, a gazdasági rendőrséget most is támadják. Nem vitatkozom, némi joggal. Bár nem csak a rendőrség, hanem minden állami szerv most rendeződik újjá és például a pénzügy igazgatóságról nem szól senki, noha ezrével vannak Budapesten, akik egy éve nem fizettek adót . A politikai rendőrséget, annak főnökével egyetértően megrostáltuk, rendbehoztuk, megreformáltuk. A gazdasági rendőrség, züllött gazdasági viszonyaink között, még szűkebb lyukú rostára szorul. Hogy milyen szigorú a szűrőnk, arra csak egy adatot mondok: a budapesti főkapitány december hónapban a rendőrség kilencvenhét olyan alkalmazottját adta át az államügyészségnek, aki a vizsgálatok adatai szerint bűnt vagy hibát követett el. Akik a rendőrséget, különöskép a gazdasági rendőrséget gáncsolják, azok elfelejtik, hogy a Harthy-érának tíz évre volt szüksége, amíg a saját céljainak megyei dolgokat ott kell megvizsgálni, ahol vannak. A svábok, akikről a fegyverszüneti szerződésben szó esik, azzal kapcsolatban, hogy ki kell telepíteni őket Magyarországról: nem a fegyverszüneti szerződés betűi közt s nem a hivatali szobákban élnek (ahol sorsukat most szövik), hanem szerte az országban, távol és közel Budapesthez. Legközelebb: a budai hegyvidéken. Az az egy csepp víz, amit a sváb tengerből kivettem és megnéztem, épúgy nemad teljes tényállást a kitelepítés kérdéséről és az ő életükről, mint ahogy abban a tintában, ami ennek a cikknek a megírására felhasználódik, nincs benn renden dolgok summája, n. Igazsán. De valami iparság, ha csak csekélyke is, akadjon minden tintacseppben. A bécsi műút és Solymár nagyközkenin. fekszik P'UOoc.Uv ju, er'v k's sváb falu. Lakosainak száma 2200, akiknek van összesen 22 tehenük, 52 lovuk és 12 kocájuk. Földjük is van: az egész falunak 400 hold szántó. Nem ebből élnek, hanem abból, hogy az egész falu alatt 70—80 méter mélységben szénbánya van. A svábok, akik itt laknak, nem milimárik, nem szőlészek és nem földészek, hanem bányászok. A két falusi rendőr, aki kalauzol, átlőtt szintén vájár volt, a jegyző, akivel beszélgetek, maga is bányászivadék. A községháza és a kocsma között állunk és megszólítjuk, aki szóbaáll velünk. Az emberek nem hisznek abban, hogy nekik innen el kell menni. Az emberek, akikkel beszélgetünk, nem tagadják, hogy volt köztük nyilas, hogy 173 család együtt ment el a németekkel és azt sem vonják kétségbe, hogy nagyon sok volt Volksbundos. Sőt gyilkos is. De azt ismondják, hogy ők szegény emberek, nézzen meg, hogy minit spixínünk és aki még nem kövér, az az életben mindig odahúz, ahol neki nagyobb darab kenyeret ígérnek. A németek ig'rtek, a nyilasok pláne — és a csillés, a vájár és a segédvájár nem érez semmiféle bűntudatot, mert hitt nekik. Végeredmény, amit maguk előtt látnak, az, hogy ha máshová viszik őket, ott is csak bányába kerülnek és ott is verekedniük kell a fekete, kemény és hideg szénnel. E miatt nem érdemes itmenni, ebből nincs haszna , akinek, legfőképpen nekik nem. Lehet, hogy ezek az emberek azért nem érzik az egyéni felelősségüket, mert azok, akik aktívak voltak közülük, nincsenek közöttük. Kint vannak Németországban, vagy pedig már idehaza ülnek. Az egyétti felelősségérzetnél mafiasabbrendű, kollektív bűntudatot pedig szinte passzióval Hitlerre lelő rendőrapparátust felállítota éstökéletesítette. Ez az apparátus nyilvántartott húszezer állandó bűnözőt és tízezer neki gyanús politikai személyt. Az új rendőrségnek, az én rendőrségemnek egymillió politikai bűnössel és ötszázezergazdasági és más bűnözővel akad dolga. Én nem tíz évet kérek arra, hogy az új rendőrség megfeleljen ennek a feladatnak, hanem még egyet sem. Az államtitkár, aki ennyire bízik magában, rendőrségében és a magyar jövőben, ma harmincnyolcéves, az anyjával élegy háztartás nem hiszik, hogy hárítják, mint ahogy a szokásokkal ismerős és hagyományaihoz hű zsidó a draga újéve napján fekete csirkét forgat feje körül és azt hiszi, hogy múlt évi bűnei saldóját a csúnya madár fogja a végítélet napján kiegyenlíteni. Nem lehet vitatkozni velük és nem is érdemes. Csak tényeket lehet konstatálni. Íme egynéhány oljság itt, tizenkilenc kilométernyire Budapesttől hol van, hol nincs. Orvosért és gyógyszerért Vörösvárra kell menni, vagy Solymárra. Tíz holdnál nagyobb birtoka senkinek sincs, a faluban összesen tízen vannak, akik a födiből élnek. Minden ennivalót Pestről kell hozni. Mozi viszont játszik mindennap. Ma a Sáribirát adják. A falu három kocsmájában csak bort lehet kapni, ennivalót semmit sem. Karácsonykor a bányaigazgatóság személyen kint 20 deka olajat, 100 deka húst utalt ki — ezenkívül igen tisztességesen és iparkodóan ellátja őket rendszeresen liszttel. A bányaigazgatót dicsérik. s A bányászokat aszerint fizetik, hogy mennyit termelnek. Decemberben a 6 os csapat keresett a legtöbbet, a vájár, aki a legalöbb egy csapatban, 107.000 pengőt. A jegyzőnek 101.000 pengő a fizetése. A bor a kocsmában huszonötezer pengő, tehát több mint Pesten. A templomban ma már csak magyarul miséz a pap, azelőttegy évvel ezelőtti magyarul és németül. A bányásznak minden este meg kell mosdania, mert a szénpor másként beedződik a bőrére. A mosdáshoz nem tudnak szappant szerezni. A fiú, aki idevaló, 14 éves korában lesz csillés, ha hatszáz műszakot ledolgozott, segédvájár lesz belőle. Újabb hatszáz műszak után huszonnégy-huszonöt éves korában: vájár. Ekkor juthat hozzá ahhoz, hogy jó munkás legyen, és mint tagja a legjobb csoportnak, megkeressen 167.000 pengőt. Amikor a németek itt voltak, a faluban két párt volt: a Volksbund és a Nyilaskeresztes Folytonosan veszekedtek egymással, volt olyan legény, aki, hogy ne kelljen elmennie német katonának, önként lépett be a nyilas honvédségbe. Az egész faluból százan voltak német katonák. A falu 94 százaléka német anyanyelvű és 47 százalék volt tagja a Volksbundnak vagy vallotta magát német nemzetiségűnek. A kommunista párt titkára, aki nem sváb, hanem ideszármazott magyar, azt mondta nekem, hogy ,,az ujjunk nem egyforma és az emberiség sem egyforma". Egy kisfiú, akit megkérdeztem, hogy mit ibédelt újév napján, előbb nem akart beszélni, azután elárulta, hogy krumplilevett öt krumplifőzeléket. De azt is mondta, hogy két nappal újév előtt, vasárnap, főtt tyúkot ettek. — Miért nem ettétek meg inkább újévkor a tyúkotban, első szerepet vitt az első, ostrom utáni Budapesten és azelőtt ügyvéd volt. A párizsi Sorbonne-on tanult és Gulácsról, Szatmár megyéből való. A falu szinte csupa Gulácsyból áll, urak és parasztok, néhány száz éve. Akad köztük alispán, paraszt és közrendőr — ennek a nevére azért emlékezünk, mert egy régi újsághírben olvastuk: Gulácsynak hívták azt a rendőrt, akit vagy tizenöt évvel ezelőtt egy herceg a sebesen száguldó autójáról lelökött.. A mostani Gulácsy, a főrendőr. Nem fogják lelökni semmiféle autóról.. Bródy István — Azért, mert a tyúk hátrafelé kapar és szerencsétlenséget hoz, ha újéikor eszik. A kisfiú hibátlanul beszélt magyarul, jó ruha volt rajta és polgáriba jár Vörösvárra. Nagyon okos, szép kis fiú volt. A bányászok télen két mázsa szenet kapnak ingyen és öt mázsát pénzért. Ennek kétharmad részét elcserélik. A két rendőr azt mondja, hogy sokat suttognak mostanában. Nem akarnak semiképen sem elmenni. Mondani nekik, hogy a zsidók sem akartak, mégis kellett. Bólogatnak, tudnak róla és bizonygatják, hogy ez így volt, de akkor ez volt a politika, most azonban demokrácia van és a régi politika nem érvényes. Zsidó egy sincs a faluban, szelőtt is csak egy család volt: Deutsch gépmesterek. De ez már egészen sváb volt, svábul is beszélt és mindenki nagyon sajnálta, amikorelvitték. — Miért nem dugták el a bányában? A svábok egymásra néznek, mint akiknek most jut eszükbe az a lehetőség, hogy el is lehetett volna bújtatni Deutsch gépmestert. Mint ahogy ez a sváboknál szokott lenni: a házak takarosak, tiszták, nádfeledű nincs egy sem. Terméslelesen villany is van a faluban, újév miatán a széles utca úgy fel volt seperve, hogy enni lehetett volna róla. Hazafelé Solymáron iit keresztül az út. Piliz Ignác vegyeskereskedése elött sváb asszony állt a gyalogjárdán. Nagykendüben, abban az öltözékben, amiben a pestvidéki sváb nők ünnepnapkor járnak. Mellette állt a kislánya. Fedet és egyben komikus volt: a kislányon szakasztott ugyanolyan ruha kicsiben, mint az anyján felnőttben. Még nagykendi is, csak ki picike, négyéves kislányra szabott. A nagykendő biztosan nem volt új, hanem, még az a világ gyártott*, az öt-hat év előtti, amikor külön készítettek nagykendőt az anyáknak és külön * gyermekeknek. Az lenne jó, ha olyan világ jönne el, amelyikben ennyire egyénen, eynyire speciálisan elégítik majd ki a miktr szükségletét. Milyen kilöncs világ lesz, milyen differenciált: fent általánosítják a nagykendőt és nást tim — hanem mindenki olyat amilyen kell neki és amilyet megérdemel. A SVÁBOK ZSOLT BÉLA Fehér könyve KAPHATÓ ' MLM›£› KÖM VkF.A£JikL»£$BE*