Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-03-14 / 9. szám
A demokratikus filmgyártás új magyar alkotása: SZÉP ERNŐ MESEJÁTÉKA _ KAFERT. Filmre írta: Kolonavári Andor. Zotte: Angyal László. SIORENIH • QÓZON URÁNIA tsrtoMrs SCALA Rendeste: Ráthonyi Ákos. Ráthonyi produkció: VÁRKONYI • BILICSI MA mwis! OMNIA 67 HALADÁS mas valságok Március 21-én, a keddi számokban még semmi utalás sincs a nagy «változás »-ra. A «Függetlenség*, mely a lapfejen Széchenyi mondását: «Mindenekelőtt áll előttem hűség fajtámhoz!* hordta mottóként, • Késik az invázió* címen közölt vezércikket, melyben Juner Ferenc megjósolta, hogy az invázióból nem lesz semmi és Németország fölényesen győzni fog. Marschalkó Lajos «A rémuralom évfordulójáéról emlékezik meg: «...!Huszonöt éve, hogy Károlyi és hazaáruló társai átadták az uralmat a kommunista és szocialista csőcseléknek.... Cikkét azzal a dörgedelmes szózattal fejezi be: • ...és soha nem lesz többé rémuralom ezen a följön, itt ~sak magyarok fognak uralkodni.* Nemcsak a • Függetlenség*, hanem a többi lapok is — aMagyarság*, az «Esti Újság*, az «Új Magyarság* — részletes színes riportban számoltak be arról a vasárnapi — március 19-i — antibolsevista nagygyűlésről, melyet az «Egyedül vagyunk» rendezett a Vigadóban. A lapok mind kiemelték Oláh Györgynek ezt a mondatát: •Elérkeztünk történelmünk új fejezetéhez, mikor örökre végeszakad a dinamittal való játéknak.Hát ez igaz. Sajnos — felrobbantunk.) Rajniss a «vörös forradalmárokról* beszélt,akikmind zsidók vagy zsidóbérencek* és utána — a színes beszámoló szerint — «a hatalmas tömeg határtalan lelkesedése közben jelentette ki, hogy «az zsidók elmosták a határvonalat a demokrácia és a bolsevizmus között. Nem kérünk sem a bolsevizmusból, sem a demokráciából.» » Március 22-én a „Magyarság főcímei Proszkurov hídfőállásairól tudatnak bennünket A lap utolsóelőtti oldalán, a színházi rovatban feltűnik «az új Idők új dalainak« első szólama, az első személyi változás: «Bágyoni Váró Andor, a kitűnő jobboldali színházi újságíró átvette a Film-Színház-irodalomm szerkesztését Március 23-án, szerdán már az összes lapok hozzák a Sztójaykormány kinevezését és hogy a Kállay bűnös hinta politikájának vége szakadt.» «Ébredj Európa* — ez a címe Hubay Kálmán vezércikkének. • Negyedszázada, hogy a német nemzeti szocialisták ajkán felhang A vezérezredes (aki nem akarja, hogy elírjuk A nevét) . Szombatról vasárnapra virradó éjjel telefonos közölték, hogy a miniszterelnökségről kocsit küldenek értem. Amikor Kállay Miklós miniszterelnökhöz megérkeztem, már ott találtam Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Szegedi-Maszák Aladár és Szentmiklóssy rendkívüli követeket, Beregffy Károly hadsereg parancsnokot, Bajnóczy vezérezredest és Kádár ezredet. Éjfél után két órakor a reggelig tartó tanácskozás megkezdődött. A tanácskozáson Beregffy sarokba húzódva készített jegyzeteket Sem véleménye, sem indítványa nem volt. Kállay Miklós közölte, hogy Ghiczy külügyminiszterrel rejtjeles távirati értesítésben állapodott meg. A feleségem várjon a német megszállás. A feleségem ne várjon — nincs megszállás. A távirat nem érkezett meg. .A németek a leadókészüléket birtokba vették. — Keresztes-Fischer Ferenc, Szegedi-Maszák és én az ellenállást javasoltuk. A miniszterelnök aíz eredménytelen vérontásért és a siker nélküli "ellenállásért a nemzettel szemben a felelősséget nem tudja vállalni. Kállay a külügyminiszteri sürgöny bevárását tartotta szükségesnek. Ehelyett a határról sürgöny jött Szombathelyi aláírásával ,a német csapatokat barátságosan kell fogadnia. Közben megérkezett Bethlen István is, aki Kállayval visszavonult A tárgyalás eredményét nem közölték. Ebben az időben Budapesten magyar katonai alakulat nem volt Galántábl a csendőrőrs telefonon jelentette Keresztes-Fischer Ferencnek, hogy a németek akarnak betörni — Fegyverrel ellenállni — szólt a belügyminiszteri parancs. — Hajnal felé már jelentés érkezett, hogy Kassán és Újvidéken keresztül is felvonulnak a német csapatok. — A náci csapatok felvonulása három oldalról megkezdődött Göd és Budaörs előtt a vasúthálózatot felrob, bántották a német robbantó különítmények. Ezzel szabotázst kívántak igazolni — Már szürkült amikor megérkezett Magyarossiy altábornagy, a légierők parancsnoka, Kállay futárgépet követett. Az altábornagy közölte, hogy nem tud sem futárgépet, sem pedig nagyobb szállítógépet adni. Magyarossy altábornagy a miniszterelnök paráccsát megtagadta. Háttérben ott volt Beregffy, aki helyeslően bólogatott. Reggel hét óráig tartott a tanácskozás. Végső eredménye: Kállay a török követségen kapott menedéket Szegedi-Maszák a külügyminisztérium bizalmas okmányainak megsemmisítését vállalta. A külügyminisztérium kéménye fél nyolckor már erősen füstölt. Szegedi-Maszák teljesítette a kötelességét ... Lázár Károly altábornagy, aki Horthy kormányzó testőrségének a parancsnoka volt október tizenhatodikán reggel a Várban lövetett a németekre. Ezért ült előbb Sopronkőhidán, aztán Mauthausenben, most pedig itthon van. Semmi köze nem volt soha politikához, tehát amit mond, az kétségkívül igaz és minden színezettség nélkül való, így mondja el: — Március tizenhetedikén reggel érkeztem meg Budapestre Kolozsvárról, ahol szabadságon voltam. A kormányzó, aki pedig telefonon hívatott haza, azt üzente, hogy már nincs semmi sürgős beszélnivalója velem. Mivel a városban különös hírek voltak forgalomban, érdeklődtem Sombor-Schweinitzernél, a politikai rend A festőbtábornok i magnál a profa teafiarlmnát a Dánkír védjegy eijansea arcáamíitól . Forgalomba hozza: KULTUR laboratórium, gyártja: PHARMACIA gyógyszarvagyászati gyár rH, Uebalta-Ur á. Vidéki kereskedőknek llll^1^ óriási firengec&méningel i**^ CIGARETTAPAPÍRT U mindenféle PAPÍRÁRUT papiirárniagykereskedő DEÁK FERENC-C. U. T.t 8»~515 GYÚttGY IftfFtE őrség vezetőjénél, hogy mi a helyzet, Sombor-Schweinitzer nem tudott semmiről semmit. Délután a kormányzó elutazott Hitlerhez. A családja úgy vélte, hogy a kormányzó azért ment ki, hogy szeméiben hatásával megszelídítse Hitlert. Sem ők, sem én ezen a napon nem tartottunk mástól, mint attól, hogy a németek meg fogják szállni a fő vasútvonalakat és a csapatszállításokat a saját vasúti személyzetükkel fogják lebonyolítani. Március tizennyolcadikán és fél hor Kállay telefonon kihúzott az inyó. Hívatott magához. Amikor odaértemn, már nála volt a tábornoki kar néhány tagja, Bajnóczi vezérkari főnökhelyettes, Kádár, a kémelhárító osztály főnöke és Keresztes-Fischer belügyminiszter. Elmondták, hogy a gyanói burgenlandi híreken kívül egy kis api- 1848 Ma már kétségtelen, hogy 1848 március tizenötödike forradalom volt a szó legigazibb értelmében. Az emlékezetes napot követő hetven-nyolcvan esztendő igyekezett összemosni az eseményeket és a történelemkutatásban nem igen jártas mindennapi ember még ma is azt hiszi, hogy március tizenötödike egységes közvéleményű nemzetből pattant ki, amelyben Széchenyi, Kossuth és Peter kéz akézben masíroztak, szembe a régi renddel. Nem szentségtörés, ha megállapítjuk, hggy ilyenfajta kollaboráció soha nem volt: március tizenötödikét Széchenyi megtagadta, Kossuih pedig bagatellizálta — legalább is március havában. Nem is lehet máskép: az egyik oldlon áttett a legjobb értelemben vett pohgári liberatizm is, a máik oldalon pedig Petőfi zsenije, amely A forradalom március 14-én délelőtt lassan és nehezen indult. Március tizennegyedikén délutánra nagy közgyűlést hirdettek a politikusok, de a közönség sehogysem jött össze. A két hetes pesti vásárra feljött vásárosok közönyösen haladtak el a gyűlés mellett és Klauzál Gábor meg Nyári Pál beszédeinek nem akadt hallgatója. A heves ifjak rajongtik és ellentomdtak, különösen Petőfi meg Jókai Vasadra elkiáltotta: — Nem kel! táblabíró politikai Ne halogassuk a dolgot! Tegyünk! És az öregekkel elégedetlenkedő ifjakhatározták, hogy otthagyják Klauzál Gábor meg Nyáry Pál gyűlését. Átmentek Pillwacke Károlynak, a nemrégen Pestre telepedett morva kávémérőnek a kávéházába és itt kezdődött az igazi forradalom. Innen támadt a dicsőség, ez lett a történelmi jelentőségű: Pilvax. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahol ma is márványtábla hirdeti, sosem szavalta Petőfi a Talpra magyart, viszont március 5-én a landerernyomda előtt Petőfi a szakadó havat esőben — aznap már másodszor — elszavalta a Talpra magyart. «Életemben sem láttam soha ílyyujtó hatást — írja visszaemlékezéseiben Degré. Mintha a felhők nem is havat, de villanyszikrákat szórnának s az emberekben az agyvelő egyszerre lángba csapott volna fel. .A második versszak után a refraint a sokaság mint vihar utánadörgi. Nem gondolt többé senki hóval, esővel; esernyőjét mindenki összefonta, mintha fegyverré alakult volna át, fenyegetőleg emelte magasra. Mikor elvégezte Petőfi, darabig még helyén maradt s élvezte a leírhatatlan hatást. * Petőfi 9 nagy nap éjjelén ezeket írta naplójába: • Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... Vagy van olyan együgyű, aki azt képzelte,hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvezlégy, születésed napján, magyar szabadság. Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk Tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt s ha előbb jön Rád a halál, rántsd magaddal sírodba sz egész nemzetet, mert teanélkül, hogy a szél áthordhatta volna hozzá a marxi tanításokat, máris szocialista volt, ha öntudatlanul is. Ami most következik, az a néhány egykorú feljegyzés, nem ad telkes képet az ellentétről és nem is arra van szánva, hogy megmagyarázza a társadalmi és pártharcokat, amelyek a szabadságharc mögött, a háttérben, kiin belső harcként végbementek. Aki többet akar tudni róla, az olvassa el a legnagyobb magyar történelmi zseninek, Szabó Ervinnek könyvét, amelyet először Jász Oszkár, aztán Horváth Zoltán bocsátott sajtó alá. Ennek a könyvnek a nyomán és egykorú hírlapokból összeállítottunk egy kis adattárt márciusnak a...ekről az eseményeiről, amelyeket sem iskoláskönyvek nem tartalmiaznak, sem pedig a szokásos márciusi megemlékezések. Jább élnie Nélküled gyalázat lesz, Veled halnia pedig dicsőség! • Kossuth Pozsonyban március 15-én beszédet tartott és azzal indokolta a reformok sürgősségét, hogy Pesten a fiatalság és az írók vezetése alatt az utca forrong. Beszédének legjellemzőbb része: «Nekünk most azon roppant feladás, azon nagyszerű szerep jutott, hogy a mozgalmakat bölcsen vezessük s azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink közt maradjon, mert addig alkotmányos úton lehet haladnunk, de ha kezünkből egyszer kirántatik, akkor a következtetéseket Isten tudja csak. Senki ne engedje magát túlragadtatni a kellő vonalon, de ezen vonalig mindent.* Március 17-én Kossuth nem engedte be az országgyűlésre a pesti ifjúság küldöttségét ,hanem csak a kerületi ülésre. Az ifjúság beszédben üdvözölte az ülést és az üdvözlésre Kossuth adott választ, amelyben határozottan tiltakozott az ellen, hogy Pest, amely csak egy város, feltolja maglát az ország szívének és egész nyíltan azzal fenyegette meg a forradalmat, hogy az ország elég erős lesz arra, hogy eltiporja , ha túlmegy a megengedett vonalon. Azt a pártot, amelyben Kossuth ebben az időben követként vezető szerepet vitt, hivatalosan is Rend pártnak nevezték. A párt célkitűzése a reformköveteléseken kívül az volt, hogy az országgyűlést a törvényes útról eltéríteni ne hagyja. A Közcsendi Választmány, mely március 15-én alakult meg, körülbelül olyan szerepet töltött be Pesten, mint napjainkban a felszabadulás első hónapjaiban a Nemzeti Bizottság. A Közcsendi Választmány szervezte a közbiztonságot, fogadta a vidéki küldöttségeket és próbálta fenntartani a kapcsolatot az ország minden részével. Világos, hogy a francia forradalom Jóléti Bizottmányára gondoltak, amikor ezt alakították. trf-if Március első napjaiban elterjedt a hír, hogy Rákoson százezer főnyi parasztsereg kapával-kaszával gyülekezik. A hírt utasemberek hozták Bécsbe és Pozsonyba — de nem volt igaz belőle semmi, csak annyi, hogy a márciusi nagy vásárra szokatlanul sok nép csődült fel Pestre. A hír mindenesetre jó volt arra, hogy apecsovicsok Kossuthra kenjék, hogy népsereget állított fel, de arra sem volt rossz, hogy Kossuthot rémítgessék a pesti radikálisokkal. Ez is márciusban kezdődött. Vannak a sorsnak ilyen csúnya fintorai... A bevonulás rendezése kétségtelenül kitűnő volt. Minden szereplő a helyén, mint a felidomított staggione-színészek, akik ugyanezt a darabot már sok városban eljátszották. Pontosan tudta mindenki, hová kell mennie, mi a teendője. Formátlan és színtelen gépkocsikon jöttek, robogtak, fékeztek, fordultak, megálltak. Nem kérdezősködtek senkitől, merre kell menniök, meglaulták Budapestet még otthon, térképekről és könyvekről, s most kívülről tudták a várost. Tudták, merre kell menni a Royal szállodához és hol van az Astoria; ismerték az utat a Svábhegyre és a Pasarétre; mindezt tudniok kellett, hiszen ők voltak Európa jó tanulói, ez örök magolók és csikorgó fogakkal fölényeskedő stréberek. De mit tudtak Budapestről azonkívül, amit könyvekből és térképekről megtanulhattak? Talán annyit, hogy Itt még aránylag jól lehet élni, enni, enni, mulatni, és mindenekfelett: barátok akadnak Itt, szinte valamennyi vér a vérükből, akik szívszakadva vár . IUS 1944 ják a pillanatot, amikor egy tál lencséért eladhatják a magyarság ősi örökét. Ennél többet aztán a barbárok nem is tudtak a városról, annyit sem, amennyit minden tízéves gyerek tudott róla. Jöttek hát és játszották a pokoli színjátékot hibátlanul. Leugráltak az autókról, csapkodták az ajtókat, rágyújtottak, felmentek a szállodákba, intézkedtek, telefonáltak, különítmények robogtak el, újak érkeztek — egyszóval otthon voltak és berendezkedtek. Az emberek álttak az utcán és nézték őket. Csendben, majdnem hangtalanul. Az arcokon nem rémület tükröződött, nem is meglepetés, hanem valami furcsa merevség, halotti maszkok dermedt mozdulatlansága. A szemek eltévedeztek, az arcvonások ernyedten hulltak szét, túl nagy volt a veszély, hogysem az agy teljes egészében felfoghatta volna, csak az ösztönök jeleztek riadót: «Itt a vég!» Az ösztönök vad riadót doboltak, de láb nem mozdult, kar nem lendült, test nem feszült meg acélos erővel, hogy gátat vessen a rontás elé. Jöhetett szabadon: Petőfi márciusa porrá omlott talpa alatt... zott: Deutschland ermaehel —így kezdődik Hubay cikke, melyben arra buzdítja a világot, Európát, az összes népeket, hogy ébredjenek fel álmukból. Az „Új Magyarság» bemutatja Sztójay Dömét, a «magyar—német fegyverbarátság fáradhatatlan hitvallóiiát és Jaross nyilatkozatát közli a zsidókérdés sürgős megoldásáról. Március 24-én — miután már a Transkontinent Press munkatársa is meginterjúvolta Sztójayt és kifejtette véleményét azon magyar politikai helyzetről, melyben Gömbös Gyula politikai örökségét látta kibontakozni — már egész jobboldali sajtónk átérezte «a nagy tör-* ténelmi fordulat súlyát]. A «Magyarság» vezércikkét ezúttal is Hubay Kálmán írta, címe: "A nagy fordulat'. •A Német Birodalommal történt megegyezés alapján német Csapatok érkeztek Magyarországra. A magyar főváros népe boldog örömmel fogadta őket Minden öntudatos magyar szeme szeretettel simogatta meg ezeket a fiatal, vidám német katonákat... Az első határozott lépés megtörtént a nemzeti szocialista társadalmi, politikai és gazdasági rend megteremtése felé...» Az «Uj Magyarság* Milofagja «A ,mártírok'* címen megfeddi azokat akikmostanában bizonyos mártíromságról mernek beszélnit. Kielemzi, hogy valami hamis mítosz terjeng a levegőben és vannak, akik álromantikából sajnálkoznak •bizonyos* elemek felett Egyetlen konkrétum sincs ebben a cikkben az obligát Teitelbaum Pinkászon kívül, akit Milotay szerint bűn sajnálni, hiszen ő volt és marad a legnagyobb veszedelem — de minden sorából érezni, hogy ez a cikk azoknak szól, akik sajnálni merészelik: Bajcsy-Zsilinszky Endrét és azokat a jó makrimokat, akiket a Gestapo a megszállás másodnapján elcipelt.