Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-03-07 / 8. szám

I Mi­­att azóta megint veszedelme­mn lappangó­­­él-kirobbanó tömeg-S­zen­ved­éll­yé?. Végül na feledjük el Joágénak a választás aktusának pszichológiát ás erkölcsi hatását se­m. A pártok nem ritkán még a vértől alig megmosott kezekbe nyomták a szavazócédulát s az urna előtt ünnepélyesen és automa­tikusan teljes jogú állampolgárokká rehabilitáltak olyanokat, akikkel szemben, ha már a főbüntetést nagylelkűen el is engedték nekik, a politikai jogok felfüggesztésének mellékbüntetését évekre fenn kel­lett volna tartani. Csakugyan, nem csodálatos, hogy ez az urna előtt ü­nnepélyesen re­habilitált állampolgár felszabadult maradék bűntudata gátlásaitól a komolyan vette a demokratikus ön­rendelkezést s a maga módján akart önrendelkezni,­­ a m­aga reakciós vagy fasiszta módján. Ma már kar­lamentálni, hogy hol hibáztuk el. Jómagam dogma­tikus demokrata vagyok, de meg­győződésem, hogy nagyobb sze­rencse lett volna a magyar nemzet demokratikus jövője szempontjá­ból, ha a háború elvesztése után nem lopja vissza azonnal a szabad államélet formai teh­etségét, hanem c­sak fokozatosan építhette volna ki demokratikus berendezkedését, l­ehet, hogy n­azafiatlanságnak, síit antidemokratikus álláspontnak haj,­­gt hiszem, hogy ma m­ár jóval a rosszabbi tárlatunk, I­S először csak a községi és szakszervezeti autonómiákat állítottuk volna visz­sza s a társadalom előbb ezeken a kisebb modelleken tanulta volna meg a végü­l fi­ú - önkéntes, hosz­szú akarattalanság és kiszolgálta­tottság u­tán az önrendelkezés és szabadság felelős gyakorlását. S ta­lán nem ártott volna az sem, ha a németországi példához hasonlóan nálunk is kizárják a választójogból nemcsak azokat, akik vezető szere­pet játszottak a fasiszta mozgalom­ban, de mindenkit, aki fasiszta volt — nem szólva arról, hogy Német­országban még a szakszervezetük­ben sem adtak a fasiszta iskolák­ban nevelkedett fiataloknak sza­vazati jogot s XI—35 évben szabták meg s választójogosulság korhatá­rát. Mindez nem ártott volna ná­lunk sem, ahol a mostani kritikus tervezeknek nem utolsó sorban az is oka, hogy a demokratikus intéz­ményeket és szervezet­eket azok a hirtelen betádult tömegek, amfilé­ket egyf érv alatt nem sikerült de­mokratizálni, igyekeznek maguk­hoz idonnítani. A feudalizmus ufóvádeinak és a ka(­­Usztusis raeilerkedésnek ellen­forradalmi jelentőságát tehát nem bocsülotti alá —, de jóval veszélyte­lenebbek leoná­iak s javarészt osz­tályhaktere és érdekei ellenére hozzájuk csatlakozó tömeguszály nélkül. S bibei lenne nem okulni a null malasztásából s sí egymással Versengő pártok agitáció­ja helyett ezentil nem adni sokkal nagyobb tzerepet egy egységes, nagyvonalú és irigy lendületű antiftisiszta pedeh­gógáinak és propagandáitok. A pár­toknak, a­meyek valóban demokra­ták, meg kell egyezniük abban a patimásprogrm­ban, amely félre­érthetetlen keménységgel megérteti mindenkivel, melyek azok a princí­piumok, amelyeket minden körül­mények hösett meg kell védeni, hogy a demokrácia naivban fedje fogalmi tartalm­át. Elsősorban elvek és eszmék védelméről van szó, mert Franco fasizmusa is csinál megtévesztő szociálpolitikai és fets­zizáló termelési eszközöket. He vég­re­ i Htenházó tisztában kell lenni az­zal, hogy a fasiszta eszméket és szenvedélyeket nem lehet demokra­tikus köz­adattá és közérzéssé de-kurzlikálni, s a fasiszta fertőzi anyat­ból semmiféle politikai labo­ratóriumii bűvészet sem gyárthat demokratikus szérumot. El­s kritika sktósorban önkritika. A tanulsága cak az lehet, hogy mindenkinek ott a helye, ah­ol a demokrácia védelmében helyt kell állni. Mindezek után és min­denekelőtt: meg kell védeni a de­­­okráciát, ha kell fognál és kö­römmel ... E héten, azazhogy a Haladás leg­utóbbi számának megjelenése óta eltelt időben fordult huszonhatodik esztendeje, hogy az első ellenforra­dalmi nemzetgyűlés Horthy Miklós altenger­nagyot, a Budapestre há­rom és fél hónappal azelőtt bevo­nult siófoki «nemzeti hadsereg» fővezérét Magyarország kormányzó­jává «választotta*. Hogy ezt a «vá­lasztotta* szót miért tettük macska­körm­ök közé, arról ad tökéletes magyarázatot az alábbi helyszíni riport. Nem vonjuk persze kétség­be, hogy az első ellenforradalmi nemzetgyűlés bizony maga is de­rekasan reakciós testület volt, amely semmiesetre sem választotta volna államfőül — szabad akara­tából sem — a haladás és demokrá­cia valamely bajnokát. Horthy Miklósnak, a gyülevész kondorh­ere­hadak vezérének azonban még ez­iránt a testület iránt sem volt bi­zalma. «Helyszíni riportunk »-ból azonban nemcsak ez derül ki, ha­nem egyúttal kellő megvilágításba helyeződik a «kormányzóválasztás» és a huszonöt éves Horthy-országlás törvényessége is mindazoknak a jó­hiszeműen törvénytisztelő polgár­társainknak számára, akik a hu­szonötéves ködösítés után effelől még érthető tájékozatlanságban, il­letve illúziókban élnének. Maga a kormányzó-­választói aktus egyéb­ként 1020. március 1-én, hétfőn folyt le a parlamentben. Horthy Miklósra 131 szavazat esett, gróf Apponyi Albertre hét. Másnap, március 2-án, kedden folyt le a nemzetgyűlés következő ülése, melynek lefolyását a parlamenti napló egykorú szövege alapján majdnem teljes egészében, szó sze­rint közöljük. S ha majd közöljük, a legvégén felteszünk még két kérdést, amit olvasás közben addigra alighanem maga az olvasó is fejtett már ma­gában. .Tehát: Kü­­lön­féle elnöki előterjesztések és a kormányzóválasztást becikkelvező törvényjavaslat benyújtása után a nemzetgyűlés elnöke mond beszédet. Rako­ssky István elnöke Tisztelt Nemzetgyűlés! Kötelességem­ a tisztelt Nemzetgyűlésnek a következő esetről jelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap, amikor a mi Magyarország kor­mányzójától az esküt kivettük, meg­történt az, hogy a parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedelmest nélkül katonai kordonnal volt el­zárva, úgyhogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Képviselők, akik a Házba törekedtek, nem tud­tak a Házba bejutni. És a ment.­tini jognak oly súlyos iogsértése (Igaz! Úgy vani), amelyet soha,de soha, s legke­vésbé ilyen időkben s tisztelt Nem­­zetgyűlésnek tűrni* nem­ szabad (élénk helyeslés és taps), s az elnök a leg­nagyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne és a Háztól utasítást nem kérne, hogy aniként jár­jon­­ a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szemben. (Igazs­­­ga van. Élénk helyeslés­ét taps.) Meg­történt az, hogy a Háznak egy kép­viseőtagja, egyszersmind miniszter, Korányi Frigyes miniszter úr nem tudott ide bejönni és képviselői funkcióját nem tudta végezni, sza­vazatát nem tudta leadni (Nyug­talanság a Ház minden oldalon. Fel­kiáltásuk: Hallatlan!­ Mikor a kép­viselő urat a miniszteri bejáratnál nem szipedték be, egy katonatisztet i­íett elő és legitimálta magát mint miniszter; erre a felelet az volt, hogy a katonaság azt a perancsnt kap­i, hogy senkit, leszyen az bár Msgosror­szág k­'irr«rt»relnöke is, ne barnáSSon be. (Elénk morgás. Zajos felkiáltások-Hullas­tan! Mentelmi HtoHmuthotH T. Nemzetgyf'Uil Itten valami Osten­burg nevű különítmény (Felkiáltások jobbfelöl: Ismerjükl Hírest) saját sza­kállára tett intézkedéseket, megsértve a parlament függetlenségét, a képvi­selők sérthetetlenségét és a parlamenti tárgyalások szabadságát. (Igazi így van!) Én, mint a Stáz elnöke, legelsőb­ben is ezen elnöki székből, melyhez nem volnék méltó, ha ezt nem ten­ném, legerélyesebben visszautasítom és megrovom ezt az eljárást (élénk h­elyeslés és taps), s kérem a kor­mányt, hogy­­Menburg úr ellen, vagy bárki ellen, aki ezt elkövette, a leg­erélyesebben fellépni és a Háznak a kellő statiszfakciót példás, de való­ban példás büntetéssel megszerezni méltóztassék. (Általános élénk helyes­lés és taps. Zajos felkiáltások: Éljen az elnök!) Nagyon megtisztel a Ház eme hozzájárulása s nagyon köszö­nöm azt, de abban a tudatban va­gyok, hogy én nem érdemlek köszö­netet, mert csak kötelességet teljesí­tettem a Ház méltósága és tekin­télye érdekében. (Helyeslet) Ernst Sándor: Van szerencsém a házszabályok értelmében zárt ülést kérni. H­uszár Károly miniszterelnök: Kérem, talán még nyílt ülésen nyi­latkozhatnánk ebben az ügyben. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Is­tán elnök A minisz­terelnök urat illeti a szó. Huszár Károly miniszterelnök, T. Nemzetgyűlési A magya­ részéről is a legkeményebben kell, hogy elítéljem a tegnapi eseményeket, amelyekhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe felfegyverzett katonatisz­tek jöttek be. (Felkiáltások: Kézigrá­náttól! Hallatlan!) Ez teljesen lehetet­len, tűrhetetlen dolog, és a jövőben ennek semmi kök­ülmények között sem szabad megtörténnie. (Úgy van! He­lyeslés!) A kormány mindent el fog követni, h­ogy a Nemzetgyűlésnek tel­jes elégtételt adjon és kötelessége lesz minden illetékes tényezőnek, hogy azokkal szemben, akik ezt a hibát el­követték, a legerélyesebben járjon el. A kormány ebben a tekintetben a Nemzetgyűléssel teljes egyetértésben van. (Általános élénk helyeslés és taps.) Lakovleh Aladár háznagya T. Nem­zetgyűlési Tegnap fél 11 órakor a pa­lotaőrség parancsnoka nekem, mint háznagynak, jelentette, hogy a Ház körül van véve kordonnal. Én ez ellen nem tehettem semmit; a jelen­tést tudomásul vettem azzal, hogy az elnök úr pezcellenciájának jelentést fogok tenni. Rakovszky István elnök: Kérem, képviselő úr, a Nemzetgyűlésen nincs szokásban, hogy valakit címezzenek. (Helyeslés.) Zjikavleh Aladár háznagy: A folyo­sókat ellepték a katonatisztek. Kö­rülbelül 150 katonatiszt jött fel a folyosókra és itt őrséget alkottak, s a többi helyiségeket és a mellék­lépcsőket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül történt. A háznagy hozzájárulásával mindössze csak annyi történt, hogy vasárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik fi­lkíránkoztak ide azért, hogy smikor s kormányzó feljön sz esküt letenni, Itt legyenek a közelében azok, akik sz ő közvetlen környeze­teihez tartoznak. Arról azonban semmi intézkedés nem történt, és engede­lem sem adatott arra, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a folyosókat. Ezt szint­én a mentelmi jog megsér­tésének terte­n. Méltóztassék ezt is tudomásul venni. Rakovszky István elnöki T, Nem­zetgyűlési A bejelentett mentelmi pa­naszok, úgymint Korányi Frigyes képviselő úr és Vass József képvi­selő úr bejelentése, valamint az a be­jelentés, amelyet itt a háznagy úr tett, a házszabályok 1­8. §-a értel­mében minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz fognak utasíttatni. Ké­rem a mentelmi bizottságot, hogy te­­kintettel az ügy igen nagy fontossá­gára, a bejelentéseket vegye minél előbb tárgyalás alá és jelentését ter­jessze elő mihamarább. (Helyeslés.) Harminc tag zárt ülést kért. A zárt ülést ezennel elrendelem, felhívom a karzat közönségét, hogy távozzék. Hát így volt. Hogy a zárt ülésen mi történt, nem tudólik. Nagy elhatározások aligha születtek, mert utána, pár­perces nyílt ülésen változatlanul kitűzték másnapra a kormányzó­választás becikkelyezéséről szóló miniszterelnöki törvényjavaslat tár­gyalásit. Hanem az alábbi két kér­dést ezek után alighanem az olvasó is felteszi magában: 1. Hogyan volt lehetséges, sőt el­képzelhető, hogy a felszólalók és az «élénken», sőt «zsljosan» he­lyeslő és méltatlankodó honatyák az egész ügyben, az államfő­választó parlamenti ülést külső kor­donnal és tervszerű stratégiai épü­let-megszállással terrorizáló kézi­gránátos katonai akcióban mind­össze csak a mentelmi jog sérelmét fedezték fel, amit m­eg kell torol­ni( s aminek a miniszterelnök sze­rint «a jövőben nem szabad meg­történnie», talán a legközelebbi ál­lamfő-választásra gondolt?), s hogy csak a házelnök utalt egy mellék­mondatban a parlamenti tárgyalá­sok szabadságának sérelmére? Mi­csoda gyalázatos hipokrízis volt ez? Féltek vagy röstellték bevallani, hogy bizony a kézigránát és a ka­tonai asszisztencia esetleg a kor­,­mányzó-választó szavazatok leadá­sát is befolyásolhatta talán? Meg­­­elégedtek egy kis úri, méltatlan­kodó berzenkedéssel? Ez volt a hí­res virtus? 2. S hogyan történhetett, hogy sem 1849. április 14-én, sem 1918. november 16-án, sem 1946. február 1-én, tehát sem Kossuth Lajos, sem­ Károlyi Mihály, sem Tildy Zoltán köztársasági elnökké választásakor nem vette körül katonai kordon, nem fenyegette m­ég egy játékpuska sem a debreceni Nagytemplomot és a budapesti Országházát? Kézigránátos kormányzó választás a parlamentben Hogyan választotta az Ostenburg-különítmény a nemzetgyűlésben Horthy Miklóst Magyarország „törvényes" államfőjévé? Elmondják a parlamenti naplóban: Rakovszky István házelnök, Huszár Károly miniszterelnök, Lukovich Aladár háznagy AUTéGUMIT ADOK. VrSZEK, CSERÉLEK. 2 Hib 773X20 úi. 32 Xó Ji>7, 030x20. 725X20, 700 20 Wlié-ba.'tők PÁRIA* UNIHAKV Tá<r»-n. bárom (Sáliul M.-n.) .11A L A D A S. Tragikom­édia Heine düsseldorfi emlékművének felállítása körül Georg Kö­­b­e, a neves német külső akciót indított Heine düsseldorfi em­lékművének megmintázására és a kö­zel­jövőben megvalósul az a terv, amely már évtizedek óta kísért Düs­seldorfban, de amelyet mindeddig képtelenek voltak megalkotni. ELŐSZÖR 1867-bEN vetették föl azt a tervet, hogy a nagy német költő emlékét szoborban örö­kítik meg, amikor is Wagner Richárd, Pinten és Treitschke rosszindulatú magatartása késztette Heine híveit a mozgalom megindítására. Paul Steise, a népszerű író állt a mozgalom élé­re, amely nyomban kihívta a sovi­niszta körök tiltakozását, sőt a bonni „hazafias érzelenfű­ diákság is min­dent elkövetett a terv kivitelének megakadályozására. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné haj­landónak mutatkozott arra, hogy a szobrot ajándékul intta Düsseldorfnak, de a város vezetősége, nem fo­gadta el ezt az ajándékot és Heine szob­ra nem került fel­állításra. Ekkor írta Karl Henckel, az ismert német költő, a következő szatirikus hangú verset: Düsseldorf keresztény népe a Kaisernek szobrot állít, de nem állhatja semm­ikép se egy zsidócska írkafírkált. Azért csak túléli a szellem a düsseldorfi dőreséget, slenne Henrik helyett majd egyszer önmagának állít emléket. A TRACIKOMI­DIA MÁSODIK FELVONÁSA 1931-re esik, amikor is Heine hívei pályadíjat tűztek ki az emlékmű megtervezésére. Ez az akció is meg­hiúsult, mégpedig „A ném­et kultúra harci szövetsége” című nemzetiszocia­lista szervezet felléppése miatt. Jelle­mző, hogy ugyanaz a düsseldorfi főpolgármester, aki az emlékmű­bizottság élén állott, a legnagyobb készséggel engedtt át a szövetségnek a városháza termét, hogy ott a leg­­ol­asabb uszító beszédekkel szeny­nyezzék ki emlékét. HARMADIK KÍSÉRLET is történt a régen esedékes nemzeti kegyelet lerovására. A mozgalom élé­re ekkor tizenkét, ismert német író állott, akik is a következő felhívással fordultak a német közvéleményhez. ..A költő Il­ine teljes joggal követelheti, hogy szobrot kapjon az utókor számára. Mi ki­­vetnivalót találhatnának benne. Harcolt bizonyos megkövesedett hagyományok ellen emiatt vállalta az üldöztetés kárhoza­tát is, de vájjon nem árunk-e ezekkel a hatalmakkal mi, mai németek is ugyanúgy harcban.» Németország érdeke, hogy olyan időkben, amikor ellenségek re. 'zik koral, megbecsülje a maga­ költőst. Heine Henriké ar jövő, Emi­km­űvének m­egalkotásával — ezt tudjuk és emellett kitar­tunk — adósságunkat kell­et. törlesztettünk a nép, a költé­szet és a jövő iránt." Nem telt bele egy esztendő sem és ugyanennek s tizenkét német írónak aláírásával egy újabb, történetesen egészen más, «korszerűbb» prokla­máció látott napvilágot. Őszinte akaratunk, hogy a belső hetetlen feltétele. Erőnk és visszanyert egészségünk tudata, őszinte "kar"ifiink. horry a belső és külső békét fenntartás nél­kül szolgál­ju­k és elszántsá­gunk arra, hogy semmi olyant ne tegyünk, ami önnönmagunk és hazánk becsületével össze nem egyeztethető, arra késztet bennünket, hogy ezekben a ko­moly órákban önnek, U­tt­er Rimhelmi Kancellár Úrnak, feltétlen hűséget és engedelmes­séget fogadjunk . A tizenkét német író, aki ezt a hűségnyilatkozatot aláírta és aki egy évvel előbb még Heine emlékének adózott, a következő: B. G. Binding, Walter Iiloem, Otto Brües, Ham Ileins Ewers, Max Italbe. Ham Jo­ns, Heinrich J­erich, Oskar Locrle, Wal­ter von Malo, Josef Ponten, Wildheim von Scholtz és Eduard Stucken, K. L. KADAR GYÖRGY Láger grafikai ki­állítása a nagy látogatottságra való te­kintettel díjtalanul megtekinthető na­ponta 100 1-ig. V., Fürst Sándor­(Hollánd) utca 51. 1. A tSz. Toldi Miklós cserkészcsapat március 11-én este 9 órakor a Széché­nyi fürdő márványtermében „Toldi bárt"-t rendez. SZEMÜVEGEK • Fotócikkek • Látcsövek EJEIIN és JTá­r­vai Kossuth Lajos-utca 3 • Telefon: 188-604

Next