Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-03-07 / 8. szám
I Miatt azóta megint veszedelmemn lappangóél-kirobbanó tömeg-Szenvedéllyé?. Végül na feledjük el Joágénak a választás aktusának pszichológiát ás erkölcsi hatását sem. A pártok nem ritkán még a vértől alig megmosott kezekbe nyomták a szavazócédulát s az urna előtt ünnepélyesen és automatikusan teljes jogú állampolgárokká rehabilitáltak olyanokat, akikkel szemben, ha már a főbüntetést nagylelkűen el is engedték nekik, a politikai jogok felfüggesztésének mellékbüntetését évekre fenn kellett volna tartani. Csakugyan, nem csodálatos, hogy ez az urna előtt ünnepélyesen rehabilitált állampolgár felszabadult maradék bűntudata gátlásaitól a komolyan vette a demokratikus önrendelkezést s a maga módján akart önrendelkezni, a maga reakciós vagy fasiszta módján. Ma már karlamentálni, hogy hol hibáztuk el. Jómagam dogmatikus demokrata vagyok, de meggyőződésem, hogy nagyobb szerencse lett volna a magyar nemzet demokratikus jövője szempontjából, ha a háború elvesztése után nem lopja vissza azonnal a szabad államélet formai tehetségét, hanem csak fokozatosan építhette volna ki demokratikus berendezkedését, lehet, hogy nazafiatlanságnak, síit antidemokratikus álláspontnak haj,gt hiszem, hogy ma már jóval a rosszabbi tárlatunk, IS először csak a községi és szakszervezeti autonómiákat állítottuk volna viszsza s a társadalom előbb ezeken a kisebb modelleken tanulta volna meg a végül fiú - önkéntes, hoszszú akarattalanság és kiszolgáltatottság után az önrendelkezés és szabadság felelős gyakorlását. S talán nem ártott volna az sem, ha a németországi példához hasonlóan nálunk is kizárják a választójogból nemcsak azokat, akik vezető szerepet játszottak a fasiszta mozgalomban, de mindenkit, aki fasiszta volt — nem szólva arról, hogy Németországban még a szakszervezetükben sem adtak a fasiszta iskolákban nevelkedett fiataloknak szavazati jogot s XI—35 évben szabták meg s választójogosulság korhatárát. Mindez nem ártott volna nálunk sem, ahol a mostani kritikus tervezeknek nem utolsó sorban az is oka, hogy a demokratikus intézményeket és szervezeteket azok a hirtelen betádult tömegek, amfiléket egyf érv alatt nem sikerült demokratizálni, igyekeznek magukhoz idonnítani. A feudalizmus ufóvádeinak és a ka(Usztusis raeilerkedésnek ellenforradalmi jelentőságát tehát nem bocsülotti alá —, de jóval veszélytelenebbek leonáiak s javarészt osztályhaktere és érdekei ellenére hozzájuk csatlakozó tömeguszály nélkül. S bibei lenne nem okulni a null malasztásából s sí egymással Versengő pártok agitációja helyett ezentil nem adni sokkal nagyobb tzerepet egy egységes, nagyvonalú és irigy lendületű antiftisiszta pedehgógáinak és propagandáitok. A pártoknak, ameyek valóban demokraták, meg kell egyezniük abban a patimásprogrmban, amely félreérthetetlen keménységgel megérteti mindenkivel, melyek azok a princípiumok, amelyeket minden körülmények hösett meg kell védeni, hogy a demokrácia naivban fedje fogalmi tartalmát. Elsősorban elvek és eszmék védelméről van szó, mert Franco fasizmusa is csinál megtévesztő szociálpolitikai és fetszizáló termelési eszközöket. He végre i Htenházó tisztában kell lenni azzal, hogy a fasiszta eszméket és szenvedélyeket nem lehet demokratikus közadattá és közérzéssé de-kurzlikálni, s a fasiszta fertőzi anyatból semmiféle politikai laboratóriumii bűvészet sem gyárthat demokratikus szérumot. Els kritika sktósorban önkritika. A tanulsága cak az lehet, hogy mindenkinek ott a helye, ahol a demokrácia védelmében helyt kell állni. Mindezek után és mindenekelőtt: meg kell védeni a deokráciát, ha kell fognál és körömmel ... E héten, azazhogy a Haladás legutóbbi számának megjelenése óta eltelt időben fordult huszonhatodik esztendeje, hogy az első ellenforradalmi nemzetgyűlés Horthy Miklós altengernagyot, a Budapestre három és fél hónappal azelőtt bevonult siófoki «nemzeti hadsereg» fővezérét Magyarország kormányzójává «választotta*. Hogy ezt a «választotta* szót miért tettük macskakörmök közé, arról ad tökéletes magyarázatot az alábbi helyszíni riport. Nem vonjuk persze kétségbe, hogy az első ellenforradalmi nemzetgyűlés bizony maga is derekasan reakciós testület volt, amely semmiesetre sem választotta volna államfőül — szabad akaratából sem — a haladás és demokrácia valamely bajnokát. Horthy Miklósnak, a gyülevész kondorherehadak vezérének azonban még eziránt a testület iránt sem volt bizalma. «Helyszíni riportunk »-ból azonban nemcsak ez derül ki, hanem egyúttal kellő megvilágításba helyeződik a «kormányzóválasztás» és a huszonöt éves Horthy-országlás törvényessége is mindazoknak a jóhiszeműen törvénytisztelő polgártársainknak számára, akik a huszonötéves ködösítés után effelől még érthető tájékozatlanságban, illetve illúziókban élnének. Maga a kormányzó-választói aktus egyébként 1020. március 1-én, hétfőn folyt le a parlamentben. Horthy Miklósra 131 szavazat esett, gróf Apponyi Albertre hét. Másnap, március 2-án, kedden folyt le a nemzetgyűlés következő ülése, melynek lefolyását a parlamenti napló egykorú szövege alapján majdnem teljes egészében, szó szerint közöljük. S ha majd közöljük, a legvégén felteszünk még két kérdést, amit olvasás közben addigra alighanem maga az olvasó is fejtett már magában. .Tehát: Különféle elnöki előterjesztések és a kormányzóválasztást becikkelvező törvényjavaslat benyújtása után a nemzetgyűlés elnöke mond beszédet. Rakossky István elnöke Tisztelt Nemzetgyűlés! Kötelességem a tisztelt Nemzetgyűlésnek a következő esetről jelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap, amikor a mi Magyarország kormányzójától az esküt kivettük, megtörtént az, hogy a parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedelmest nélkül katonai kordonnal volt elzárva, úgyhogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Képviselők, akik a Házba törekedtek, nem tudtak a Házba bejutni. És a ment.tini jognak oly súlyos iogsértése (Igaz! Úgy vani), amelyet soha,de soha, s legkevésbé ilyen időkben s tisztelt Nemzetgyűlésnek tűrni* nem szabad (élénk helyeslés és taps), s az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne és a Háztól utasítást nem kérne, hogy aniként járjon a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szemben. (Igazsga van. Élénk helyeslését taps.) Megtörtént az, hogy a Háznak egy képviseőtagja, egyszersmind miniszter, Korányi Frigyes miniszter úr nem tudott ide bejönni és képviselői funkcióját nem tudta végezni, szavazatát nem tudta leadni (Nyugtalanság a Ház minden oldalon. Felkiáltásuk: Hallatlan! Mikor a képviselő urat a miniszteri bejáratnál nem szipedték be, egy katonatisztet iíett elő és legitimálta magát mint miniszter; erre a felelet az volt, hogy a katonaság azt a perancsnt kapi, hogy senkit, leszyen az bár Msgosrország k'irr«rt»relnöke is, ne barnáSSon be. (Elénk morgás. Zajos felkiáltások-Hullastan! Mentelmi HtoHmuthotH T. Nemzetgyf'Uil Itten valami Ostenburg nevű különítmény (Felkiáltások jobbfelöl: Ismerjükl Hírest) saját szakállára tett intézkedéseket, megsértve a parlament függetlenségét, a képviselők sérthetetlenségét és a parlamenti tárgyalások szabadságát. (Igazi így van!) Én, mint a Stáz elnöke, legelsőbben is ezen elnöki székből, melyhez nem volnék méltó, ha ezt nem tenném, legerélyesebben visszautasítom és megrovom ezt az eljárást (élénk helyeslés és taps), s kérem a kormányt, hogyMenburg úr ellen, vagy bárki ellen, aki ezt elkövette, a legerélyesebben fellépni és a Háznak a kellő statiszfakciót példás, de valóban példás büntetéssel megszerezni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés és taps. Zajos felkiáltások: Éljen az elnök!) Nagyon megtisztel a Ház eme hozzájárulása s nagyon köszönöm azt, de abban a tudatban vagyok, hogy én nem érdemlek köszönetet, mert csak kötelességet teljesítettem a Ház méltósága és tekintélye érdekében. (Helyeslet) Ernst Sándor: Van szerencsém a házszabályok értelmében zárt ülést kérni. Huszár Károly miniszterelnök: Kérem, talán még nyílt ülésen nyilatkozhatnánk ebben az ügyben. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Istán elnök A miniszterelnök urat illeti a szó. Huszár Károly miniszterelnök, T. Nemzetgyűlési A magya részéről is a legkeményebben kell, hogy elítéljem a tegnapi eseményeket, amelyekhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe felfegyverzett katonatisztek jöttek be. (Felkiáltások: Kézigránáttól! Hallatlan!) Ez teljesen lehetetlen, tűrhetetlen dolog, és a jövőben ennek semmi kökülmények között sem szabad megtörténnie. (Úgy van! Helyeslés!) A kormány mindent el fog követni, hogy a Nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon és kötelessége lesz minden illetékes tényezőnek, hogy azokkal szemben, akik ezt a hibát elkövették, a legerélyesebben járjon el. A kormány ebben a tekintetben a Nemzetgyűléssel teljes egyetértésben van. (Általános élénk helyeslés és taps.) Lakovleh Aladár háznagya T. Nemzetgyűlési Tegnap fél 11 órakor a palotaőrség parancsnoka nekem, mint háznagynak, jelentette, hogy a Ház körül van véve kordonnal. Én ez ellen nem tehettem semmit; a jelentést tudomásul vettem azzal, hogy az elnök úr pezcellenciájának jelentést fogok tenni. Rakovszky István elnök: Kérem, képviselő úr, a Nemzetgyűlésen nincs szokásban, hogy valakit címezzenek. (Helyeslés.) Zjikavleh Aladár háznagy: A folyosókat ellepték a katonatisztek. Körülbelül 150 katonatiszt jött fel a folyosókra és itt őrséget alkottak, s a többi helyiségeket és a melléklépcsőket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül történt. A háznagy hozzájárulásával mindössze csak annyi történt, hogy vasárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik filkíránkoztak ide azért, hogy smikor s kormányzó feljön sz esküt letenni, Itt legyenek a közelében azok, akik sz ő közvetlen környezeteihez tartoznak. Arról azonban semmi intézkedés nem történt, és engedelem sem adatott arra, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a folyosókat. Ezt szintén a mentelmi jog megsértésének terten. Méltóztassék ezt is tudomásul venni. Rakovszky István elnöki T, Nemzetgyűlési A bejelentett mentelmi panaszok, úgymint Korányi Frigyes képviselő úr és Vass József képviselő úr bejelentése, valamint az a bejelentés, amelyet itt a háznagy úr tett, a házszabályok 18. §-a értelmében minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz fognak utasíttatni. Kérem a mentelmi bizottságot, hogy tekintettel az ügy igen nagy fontosságára, a bejelentéseket vegye minél előbb tárgyalás alá és jelentését terjessze elő mihamarább. (Helyeslés.) Harminc tag zárt ülést kért. A zárt ülést ezennel elrendelem, felhívom a karzat közönségét, hogy távozzék. Hát így volt. Hogy a zárt ülésen mi történt, nem tudólik. Nagy elhatározások aligha születtek, mert utána, párperces nyílt ülésen változatlanul kitűzték másnapra a kormányzóválasztás becikkelyezéséről szóló miniszterelnöki törvényjavaslat tárgyalásit. Hanem az alábbi két kérdést ezek után alighanem az olvasó is felteszi magában: 1. Hogyan volt lehetséges, sőt elképzelhető, hogy a felszólalók és az «élénken», sőt «zsljosan» helyeslő és méltatlankodó honatyák az egész ügyben, az államfőválasztó parlamenti ülést külső kordonnal és tervszerű stratégiai épület-megszállással terrorizáló kézigránátos katonai akcióban mindössze csak a mentelmi jog sérelmét fedezték fel, amit meg kell torolni( s aminek a miniszterelnök szerint «a jövőben nem szabad megtörténnie», talán a legközelebbi államfő-választásra gondolt?), s hogy csak a házelnök utalt egy mellékmondatban a parlamenti tárgyalások szabadságának sérelmére? Micsoda gyalázatos hipokrízis volt ez? Féltek vagy röstellték bevallani, hogy bizony a kézigránát és a katonai asszisztencia esetleg a kor,mányzó-választó szavazatok leadását is befolyásolhatta talán? Megelégedtek egy kis úri, méltatlankodó berzenkedéssel? Ez volt a híres virtus? 2. S hogyan történhetett, hogy sem 1849. április 14-én, sem 1918. november 16-án, sem 1946. február 1-én, tehát sem Kossuth Lajos, sem Károlyi Mihály, sem Tildy Zoltán köztársasági elnökké választásakor nem vette körül katonai kordon, nem fenyegette még egy játékpuska sem a debreceni Nagytemplomot és a budapesti Országházát? Kézigránátos kormányzó választás a parlamentben Hogyan választotta az Ostenburg-különítmény a nemzetgyűlésben Horthy Miklóst Magyarország „törvényes" államfőjévé? Elmondják a parlamenti naplóban: Rakovszky István házelnök, Huszár Károly miniszterelnök, Lukovich Aladár háznagy AUTéGUMIT ADOK. VrSZEK, CSERÉLEK. 2 Hib 773X20 úi. 32 Xó Ji>7, 030x20. 725X20, 700 20 Wlié-ba.'tők PÁRIA* UNIHAKV Tá<r»-n. bárom (Sáliul M.-n.) .11A L A D A S. Tragikomédia Heine düsseldorfi emlékművének felállítása körül Georg Köbe, a neves német külső akciót indított Heine düsseldorfi emlékművének megmintázására és a közeljövőben megvalósul az a terv, amely már évtizedek óta kísért Düsseldorfban, de amelyet mindeddig képtelenek voltak megalkotni. ELŐSZÖR 1867-bEN vetették föl azt a tervet, hogy a nagy német költő emlékét szoborban örökítik meg, amikor is Wagner Richárd, Pinten és Treitschke rosszindulatú magatartása késztette Heine híveit a mozgalom megindítására. Paul Steise, a népszerű író állt a mozgalom élére, amely nyomban kihívta a soviniszta körök tiltakozását, sőt a bonni „hazafias érzelenfű diákság is mindent elkövetett a terv kivitelének megakadályozására. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné hajlandónak mutatkozott arra, hogy a szobrot ajándékul intta Düsseldorfnak, de a város vezetősége, nem fogadta el ezt az ajándékot és Heine szobra nem került felállításra. Ekkor írta Karl Henckel, az ismert német költő, a következő szatirikus hangú verset: Düsseldorf keresztény népe a Kaisernek szobrot állít, de nem állhatja semmikép se egy zsidócska írkafírkált. Azért csak túléli a szellem a düsseldorfi dőreséget, slenne Henrik helyett majd egyszer önmagának állít emléket. A TRACIKOMIDIA MÁSODIK FELVONÁSA 1931-re esik, amikor is Heine hívei pályadíjat tűztek ki az emlékmű megtervezésére. Ez az akció is meghiúsult, mégpedig „A német kultúra harci szövetsége” című nemzetiszocialista szervezet felléppése miatt. Jellemző, hogy ugyanaz a düsseldorfi főpolgármester, aki az emlékműbizottság élén állott, a legnagyobb készséggel engedtt át a szövetségnek a városháza termét, hogy ott a legolasabb uszító beszédekkel szenynyezzék ki emlékét. HARMADIK KÍSÉRLET is történt a régen esedékes nemzeti kegyelet lerovására. A mozgalom élére ekkor tizenkét, ismert német író állott, akik is a következő felhívással fordultak a német közvéleményhez. ..A költő Iline teljes joggal követelheti, hogy szobrot kapjon az utókor számára. Mi kivetnivalót találhatnának benne. Harcolt bizonyos megkövesedett hagyományok ellen emiatt vállalta az üldöztetés kárhozatát is, de vájjon nem árunk-e ezekkel a hatalmakkal mi, mai németek is ugyanúgy harcban.» Németország érdeke, hogy olyan időkben, amikor ellenségek re. 'zik koral, megbecsülje a maga költőst. Heine Henriké ar jövő, Emikművének megalkotásával — ezt tudjuk és emellett kitartunk — adósságunkat kellet. törlesztettünk a nép, a költészet és a jövő iránt." Nem telt bele egy esztendő sem és ugyanennek s tizenkét német írónak aláírásával egy újabb, történetesen egészen más, «korszerűbb» proklamáció látott napvilágot. Őszinte akaratunk, hogy a belső hetetlen feltétele. Erőnk és visszanyert egészségünk tudata, őszinte "kar"ifiink. horry a belső és külső békét fenntartás nélkül szolgáljuk és elszántságunk arra, hogy semmi olyant ne tegyünk, ami önnönmagunk és hazánk becsületével össze nem egyeztethető, arra késztet bennünket, hogy ezekben a komoly órákban önnek, Utter Rimhelmi Kancellár Úrnak, feltétlen hűséget és engedelmességet fogadjunk . A tizenkét német író, aki ezt a hűségnyilatkozatot aláírta és aki egy évvel előbb még Heine emlékének adózott, a következő: B. G. Binding, Walter Iiloem, Otto Brües, Ham Ileins Ewers, Max Italbe. Ham Jons, Heinrich Jerich, Oskar Locrle, Walter von Malo, Josef Ponten, Wildheim von Scholtz és Eduard Stucken, K. L. KADAR GYÖRGY Láger grafikai kiállítása a nagy látogatottságra való tekintettel díjtalanul megtekinthető naponta 100 1-ig. V., Fürst Sándor(Hollánd) utca 51. 1. A tSz. Toldi Miklós cserkészcsapat március 11-én este 9 órakor a Széchényi fürdő márványtermében „Toldi bárt"-t rendez. SZEMÜVEGEK • Fotócikkek • Látcsövek EJEIIN és JTárvai Kossuth Lajos-utca 3 • Telefon: 188-604