Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-02 / 1. szám

MMM. ÉVFOLYAM " " ' " v . i íj " , . jffe-' 'f "I-k".' •" V # 7 . FŐSZERKESZTŐ ZSOLT BÉLA í­rta: ZSOLT BÉLA Polgártársaink, íme, megértik ezt az újévet is, anélkül, hogy megvalósultak a jóslatok, ame­lyekkel tavaly Szilveszterkor jó­akaróink kecsegtettek. Hála a jósorsnak, mindmáig nem kö­töttek fel bennünket, holott ta­valy ilyenkor megígérték ne­künk, hogy Szilveszterre elke­rülhetelenül lógni fogunk, mert ezt a rombadöntött országot újra fel akarjuk építeni. S mert azokat, akik az országot elpusz­tították, meggyalázták, elárul­ták s eladták, merészeltük meg­büntetni. S mert azok ellen, akik újra romba akarják dönteni és újra el akarják adni, meg akar­juk védeni. Mindmostanig élünk tehát .Ú­t Nyugatról hazatért honfitársaink eddig még nem telepítették visz­sza a hazai földbe a régi akasz­tófákat s nem hozták vissza a régi hagyományos láncokat és a bikacseheket sem. S ugyanígy nem vált valóra,a másik ostoba jóslat sem, holott az öntött ólom azt is tanúsította , hoggy mire sir et tücdur, az­ ország is­mét elveszti függetlenségét s örrendelkezését és a nagy győz­tes szomszéd tartozéka lesz. Íme annyira nem lettünk a nagy Szovjetbirodalom alkatrészévé, hogy egy év alatt zavartalanul nagyra nőhetett nálunk egy im­pertinens ellenforradalmiság, amely hovatovább azt sem akarja tudomásul venni, hogy már nem élünk a német biroda­lom életterében. A tavalyi jósok tehát, akik ki­taposott beleinkből akartak jó­solni, megbuktak. De valljuk be őszintén, polgártársaim: mi sem voltunk tévedhetetlenül pro­videnciálisak. Túlbecsültünk akadályokat, amelyeket a de­mokrácia csodával határos mó­don leküzdött, s alábecsültünk nehézségeket, amelyekkel máig sem tudtunk megbirkózni. Ami­kor kimásztunk a pincéből, a végignéztünk rongyainkon, s le­mértük az elpusztított és kifosz­tott ország bukását, azt hittük, hogy nemzedékek évszázadnyi erőfeszítésére lesz szükség, hogy házainkban ismét lakni, az utcákon, utakon és vasu­takon közlekedni, a sötét­ben világítani és a hidegben melegedni lehessen s hogy a hidak ismét összekapcsolják a folyók partjait. Nos, másfél év alatt e feladatok tekintélyes ré­szét elvégeztük. S ha technikai, gazdasági és szociális felada­taink még számosak is, s ha még sok is a rom és temérdek is a koldus — ki hitte volna ma eggy éve a jósnak, hogy 1946 karácsonyára ilyen istenkísér­tően csillogó lesz a belvárosi vá­sár, s a falukon ilyen dús a disz­nótor? Még sok minden van­­hátra, de az elmúlt év tapaszta­latai alapján most már minden­fajta okkultizmus nélkül re­mélni lehet, hogy az ország ter­mészetes életereje, s legelsősor­ban munkás népe a további próbát is állja. Az anyagi nehézségeket tehát sok tekintetben túlértékeltük, ugyanakkor azonban alighanem túlságosan lebecsültük az erköl­csieket és a szellemieket. Nem tudtuk, hogy könnyebb egy ezeréves rendszer politikai, gaz­dasági és társadalmi romjait eltakarítani, mint erkölcsi sze­métdombját. Nem tudtuk, hogy könnyebb egy földalatti várost nappali fénybe borítani, mint megvilágítani az elsötétített szíveket , hogy kisebb feladat a vasutak menetrendszerű köz­lekedését a szétbombázott síne­ken helyreállítani, mint az agyak tekervényein elindítani az ér­telmes és emberséges gondola­tokat. Itt vagyunk, nem akasztottak fel bennünket, nem lettünk tag­állam, a földreformból nem lett éhinség s gépeink már motollál­nak — a gonosz jósok sorra meg­buktak! Van stabil pénzünk is, de újév reggelén önkínzó őszin­teséggel meg kell állapítanunk, hogy erkölcsi rendünk stabilitása meg sem közelíti a forintét. A demokrácia a szellem bék­ívóit is lerázta­­— most végre­­­ge a hallgatás, a dadogás, a szellemi öncsonkítás korszaká­nak, amelyre az elnyomatás éveiben a költő és a gondolkodó rákényszerült! De hol a költő és a gondolkodó, a demokrácia költője és bölcselője? Íróink fa­nyalognak, s azok is elvonul­nak, akik a múltban a politikai udvaronckodást nem tartották összeegyeztethetetlennek az írói és tudósi ranggal, vagy külön­böző jogcímeken elszállingóz­nak, dezertálnak, tanulmány­utakra, konferenciákra. S már nem is a költőt és a gondolkodót reklamáljuk — de hol van a de­mokrácia kultu­rpolitikusa, Eöt­vös József, vagy Trefortja, s ha ilyen nem terem minden bokor­ban, hol van legalább 1946 új­évén egy árva közoktatásügyi miniszter, hogy végre véget ves­sen ennek a szánalmas szellemi, gazdátlanságnak, amelyben ed­dig a demokrácia nevelésügye tengődött? " Hónapok óta nincs felelős irányítója a magyar is­kolának s mintha­ erre a vá-. . kuumra már be is rendezkedtünk "-IsS*5'" . "^tf^" tjrfdiszter sikertelen szereplése mégsem sorvaszthatta el­­ ennek a mun­kakörnek jelentőségét, nem csi­nálhat belőle olyan csökevényt, mint amilyen például az udvar­nagyi bíróság volt, vagy az In partibus infidelium püspöksé­gek. Egy tehetetlen miniszter még nem lehet ok arra, hogy­­a demokrácia újabb egy eszten­dőre feladja az ifjúságot, s át­engedje a javarészt továbbra is ellenséges iskolának! Mondom, polgártársaim, opti­mistán jósoltunk, amikor ma egy éve azt hittük: ha a követ­kező esztendőben sikeresen meg­birkózunk az anyaggal, előbb­utóbb automatikusan hozzáido­mítjuk a szellemet és az erköl­csöt is. Talán ha ugyanannyi erőfeszítéssel és személyes becs­vággyal kíséreltük volna meg az értelem és az erkölcsi közszellem átalakítását, mint amekkora lendülettel a társadalmi és gaz­dasági rend átszervezéséhez lát­tunk, ezeken a területeken is tüneményesebb mérleggel zárul­na az év! De önkínzó őszinte­séggel me­g kell állapítanunk, hogy­ a szellemi megújhodásért alig történt valami. S­ erkölcs dol­go­rm sem volt­unk olyan kér­lelhetetlenek, amilyenekké már, régen válnunk kellett, volna, mióta tudjuk, hogy a közéleti és közhivatali erkölcstelenség saját sorainkban is pusztít­va! volt az elmúlt évben az elrettentően attraktív monstre panamaper, amely végre azo­kat a valóban nagyszabású csirkefogókat állította volna a bíróság elé, akik elvették a munkás kedvét a munká­tól, a polgárét az adófizetéstől, a tisztességes ember kedvét a további tisztességből? Igen, pol­gártársaiéi, ezek a kíméletlen feladatok még hátra vannak. Nem akarom itt eldönteni a vi­tát, várjon a társadalmi és gaz­dasági átalakulás szükségsze­rűen maga után vonja-e a meg­felelő szellemi és erkölcsi meg­újhodást, vagy sem. Lehet, sőt bizonyos, hogy évtizedek alatt effajta szinkronizálódás valóban be is következhetik. De pillanat­­nyilag még úgy érezzük, hogy a demokrácia nagyszabású anyagi fejlődése, vitathatatlan gazda­sági, technikai és szociális alko­tás­ai egyelőre csak olyan díszle­tek, amelyek között idegen da­rabot játszanak — a múlt nyel­vén, a a uuu «^tem^Xi • és gyakran alávaló erkölcs? szemlélete szerint! A felosztott nagybirtok és az államosított nagyipar pompás színpadi ké­pek, de a súgólyukból sokszor még az ellenforradalom súg pimaszul s a gázsi még mindi­g jobban érdekli a­ hőst, mint a szerep, amelyre a nép kijelölte" Polgártársaim, ellenfeleink szerencsére rosszul jósoltak, nem kötöttek­­fel bennünket S­ nem vesztettük el függetlensé­günket és önrendelkezésünket sem. De mi is rosszul jósoltunk,, mert azt hittük, hogy ha a de­mokrácia­ megteremti a tűrhető anyagi feltételeket az új élet meg­kezdéséhez, az emberek valóban új életet kezdenek. Az emberek nagy része azonban seh­ogyse im akar új életet kezdeni. A demo­krácia talán tévedett, amikor túlságos egyoldalúsággal kezelte a test és az anyag érdekeit és kér­déseit a szellem és az erkölcs rovására , s lehet, hogy a tár­sadalmakban ezért fajult majd­nem cinizmussá a vegetatív és a hedonista célok értékelése. De polgártársaim, a most követ­kező év végre legyen a harcé, az iskoláért és a tisztességért is! Ha a munkások nagyon helyesen és igazságosan, felvonulnak a par­lament­ elé és a sikerek megbün­tetését és a gazdasági élet kö­nyörtelen megtisztítását követe­­lik, mi, haladó polgárok és értelmiségiek követeljük, ami­ elsősorban ránk tartozik: a demokratikus iskola megtisztí­tását azoktól a szellemi csempé­szektől, akik ma is továbbadják a múlt stupid és gonosz dugáru­ját fiainknak! S követeljük a de­mokratikus közhivatalok meg­tisztítását nemcsak a kis, de a nagy tolvajoktól is, mert ezek nemcsak a közpénzt lopják el, hanem már-már utolsó illúzióin­kat is elrabolják..". Hozzád megy szivem, itt szaron dadog, Hazámért reszketek, magyar . A népekkel ha haragod vagyon, .1 magyarra ne haragudj nagyon. Ne haragudj rá, bánét ne keresd, Bocsáss meg néki, sajnáljad, szeresd. Szeresd, vigyázz rá istenem atyám, El ne vesszen veszejtő éjszakán. Távol népekhez hire el nem ér, Hogy olyan jó, mint falat kenyér, Hogy nem szokott senkit se bántani, Lassú dallal szeretne szántani. Édes istenem te tudod magad, "A bárány­ nála nem ártatlanabb. Te tudod ezt a fajtát, mily becses,­­Milyen takaros, mily kellemetes. Te látod életét minden tanyán Te hallod a szavát, édes anyám. Barna kenyérnek te tudod izét, Te tudod a Tisza sárga vizét. Te tudod, hogy itt mügén szívesen Hempereg a csikó a füvesen, Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, Édes szállónkét tudod a hegyen, S keserű könnyeink tudod»Uram, Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan, Hogy víg esztendőt várunk mindenét, Hisszük, hogy lesz még a szöllő, lágy? kenyér. Ók keljetek a magyart védeni Ti istennek fényes cselédei Gazdádnak mondd el arany arcá Nap,­­írondd el szerelmes délibábodat. A Balatont dicsérjed tiszta Hold, Ilágy szebb tükröd a Földön sohse volt. Csillagok értünk könyörögjetek: Kis házak ablakába reszketeg Szerteszél este mennyi mécs ragyog ... Könyörögjetek értünk csillagok •Ezt a verset 1914-ben, az első világháború Mérésekor írta a költőt. A kultuszminiszter beteté­tette az iskolai olvasókönyvekbe. JjSszal Mari végigzavalta országon a* ~~ImádsiSfr'-f~t. A kántorok mint a zsoltárt, tígy énekeltették a templomokban. Később azután a leventeünnepélyeken is szavalta­tták de a leventeoktatók utasították az ifjakat, hogy mint Mécs László költeményét jelentsék be a* „Imádsága-ot. Az első zsidótörvény tárgyalásakor Rajniss Ferenc vezércikkben pocskondiázta le a» „Imádság"-ot az „Uj Magyarságában. i _ 4 •irta: 37*ép -Crnó my* Ki ülsz az égben a vihar felett, Én istenem hallgass meg engemet. •I MM

Next

/
Thumbnails
Contents