Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-08-09 / különszám

4 I J» A Ifi I LAKKOK G Y A Ifi A X., GÉM­ UTCA 5. Zulumnak a f­arak­asz USA-ban New York, augusztus Hans Habe, a magyar származású kitűnő amerikai újságíró legújabb riportjából táviratozzuk ezeket az ér­dekes adatokat a súlyos amerikai vál­ságról: Los Angelesban a Simset­ Boulevar­don egy hét alatt három nagy étterem zárt be. A Wilshire Boulevardon egy mozi bevétele, amely még nemrégen naponta 600 dollár volt, 350 dollárra zuhant. Háztartási alkalmazottak, akiket nemrégen még heti 50 dol­lárért sem lehetett kapni, most 40 dolláért is szívesen jelentkeznek. Autókereskedők, akiknek 1946-ban könyörögnünk kellett, hogy ötéves öreg Cadillacot 3000 dolláért adjanak, ugyanezt a kocsit készpénzfizetés ese­tén a feléért szívesen eladják. A Be­verly Wilshire Hotel nevű szállodá­ban, ahol egy évvel ezelőtt legfeljebb Dark Gable vagy Garry Cooper ka­pott szobát, most udvariasan megkér­dezik, vájjon nem akarunk-e még néhány napig ott maradni. Egyszerű családi házat, amelynek nemrégen még 8500 dollár volt az ára, most 6500 dollárért kínálnak. A nagy pénzszűke természetszerűen hozta magával egész Amerikában a takarékoskodási dühöt. Ez most egy­re nagyobb méreteket ölt úgy, hogy az üzletek ijesztő módon panganak és az árak persze tovább zuhannak. A kisember visszaemlékszik az 1929 évi és 1932. évi depressziókra, amikor a szállodaportás azt kérdezte a jelentke­ző vendégtől: mire kell önnek a szo­ba, hogy lakjon benne vagy leugor­jon az ablakból. A kisemlő most előre védekezik az öngyilkosság ellen. Az olcsó bárok és kávéházak üresen állnak. A taxik, amelyek nemrégen még fölényesen suhantak el az em­be­­­­rek mellett, most hosszú sorokban ácsorognak New Yorkban is. A mozik a félházak mellett csak négy napon át játszanak. A lakásínség ugyan most is nagy, de a házak értékének rohamos esése mutatja, hogy a családok ösz­szehúzódnak. A könyvpiacon (amely mindig a vásárlóerő legjobb baromé­tere) olyan apály állt be, hogy a­­bestsellerek­ heti 600—700 példányra zuhantak le, míg két évvel ezelőtt a nagysikerű könyvekből 501K) példányt adtak el átlagban egy héten. Az áru­házakban, ahol a kiszolgálás tónusa sok kívánnivalót hagyott hátra, most a vevőt görnyedő udvariassággal fo­gadják. Akárhogy fejtegetik, magyarázzák mindennek az okát, mit sem változ­tat azon a tényen, hogy Amerikában végkiárusításféle kezdődött el. A szál­lodai vendégek ugyan nem ugranak ki az ablakon, inkább be sem men­nek a szállodákba, d­e bizonyos, hogy a nagy konjunktúra véget ért. Bűvész­nek tartják még a Brodwayn is azt, aki 100 dollár kölcsönt tud szerezni. Felhívás pártfritrk­áira A Magyar Radikális Párt elnökség® felhívja azokat a tagjait, akik a párt érdekében kifejtendő munkára vállal­koznak, hogy a pártirodában (VI., Podmaniczky­ utca 31.) haladéktalanul jelentkezzenek annál is inkább, mert a most jelentkezők közül fogjuk kije­lölni azokat a pártmegbízottak ias, akik a választás napján a szavazati küldöttségekben kapnak helyet ClkUCUuvZ­Brüsszelben nagy nemzetközi orvos­kongresszusra készülnek. A kongresz­szuson kizárólag a meghívott előadók vesznek részt. A magyar orvosok közül a brüsszeli Collegium Otolaryngologi­cum dr Germán Tibor egyetemi tanárt hívta meg a világ legnevesebb orvosai­nak nagy találkozójára. Dr Germán professzor a kongresszuson annak az új műtétnek a módosításáról számol be, amely az öröklött süketségnek egy bizonyos fajtáját gyógyítja. Ez a laby­rinbhan úgynevezett ablak készítésével járó különleges műtét egyike a legké­nyesebbeknek, a beteg hallásának a megjavítása az operáció tized milli­méternyi precizitásán múlik. Ennek a műtétnek további tökéletesítésében dr Germán Tibor a brüsszeli kongresszus előtt Párizsba utazik, ahol a legismer­tebb szakorvosokkal dolgozik majd együtt. Germán professzort útjára el­kíséri felesége, Bajor Gizi.­oto Salzburgból kaptam ma levelet és örömmel látom, hogy az amerikai «mi­litary censorship» pecsétjével útnak bocsátott hosszú beszámoló, milyen bé­kebeli gyorsasággal érkezett el hozzám. Barátaim azt írják, hogy a Festpielek iránt meglepően nagy az érdeklődés, Amerikából két külön repülőgép szál­lítja az ünnepi játékokra érkező ven­dégeket. Az álmos és tunya Ausztriá­ban, Salzburg az egyetlen város, amely a romok eltakarításának és az újjá­építésnek látható eredményeivel di­csekedhet. Klemperer — mint előrelát­ható volt — betegsége miatt lemondta az előadásokat, így a mi Fricsay Fe­rencünkre hárult az a feladat, hogy Gotfried Einen ,Danton halála» című­ új osztrák operet valamennyi előadását vezényelje. A premieren nagy siker volt, Fricsayt máris több külföldi szerződés­sel kínálták meg. «A Festspielek rend­kívüli munkatempóját megnehezíti az osztrák és német énekeseknek, muzsi­kusoknak és táncosoknak nagy fizikai leromlottsága. A hiányos táplálkozás következtében rendkívül legyengült a szervezetük. Csak a külföldet járó mű­vészek kondíciója jobb, mint azoké, akik kizárólag Ausztriában és Német­orszggban szerepelnek. Az amerikaiak külön pótjeggyel toldják meg a Salz­burgban közreműködő művészek élel­mét, de ez csak kis részben pótolja az egész évi koplalást. A Festspielek nagy eseménye lesz augusztus végén Hin­demithn személyes megjelenése. A nagy német forradalmár zeneszerző a modern zenéről három előadást tart. A Radikális Párt központi irodája VI, Podmaniczky­ utca 31. Telefon: 123.981 FELTÉTLEN ÜZEMBIZTOS SZEMÉLYAUTÓT 3 hétre bérbe vennénk. Ajánlatok d. u. 5-től: MAGYAR RADIKÁLIS PÁRT VI., Podmaniczky­ u. 31. I. Tel.: 123—981. •HALADÁS A politikai és gazdasági közélet üzletes ügyeskedői ellen harcol a Radikális Párt lírfíffse is í es fi Irta: Fóthy János ' Bizonyára nem véletlen, hogy ép a­­Nemzeti Drogéria tulajdonosát válasz­totta hőséül Zsolt Béla, amikor 1928-ban a magyar polgári osztály feje fe­llett sűrűsödő viharfelhők elé akarta megkongatni a vészharangot. A dro­guista társadalom, különösen Buda­pesten, nemcsak a diplomás és a ke­reskedő értelmiség között jelentett át­menetet, hanem ugyanakkor a keres­kedő és az iparos között is, tehát úgy­szólván valamennyi polgári réteg szin­tézise volt. Tehetséges, szorgalmas ré­teg, amely sok tekintetben hozzájárult a budapesti élet sajátos színéhez. A droguista szeretett és tudott élni, de ez a polgári jólét az ország civilizá­cióját is lendítette: színház, zene, iro­dalom, képzőművészet sohasem látta kárát, hogy a sok és sokféle más nevű „Nemzeti Drogéria" virágzott. Igaz, hogy az adópénztár­­sem. , Mi a helyzet ma a „Nemzeti Drogé­riában", ahol — a színdarab tanul­sága szerint — már 1928-ban érezni lehetett azt a talajrengést, amely ma tetőfokát érte el a polgárság élet-halál­küzdelmében? A Droguista — egy a pestb­udai két­százból —, akit találomra meglátoga­tok, ragyogóan értelmes ember, de en­nél is több: bölcs és derűs. Amikor a „Nemzeti Drogéria" bajairól kérde­zősködöm, így felel: — Örüljünk, hogy élünk. 1945 feb­ruárjában, amikor a kiégett boltom­ból összekapart pár holmival kiálltam az utcára árulni, igazán nem hittem volna, hogy két év múlva ott tartunk majd, ahol tartunk. De ha ezt mon­dom, akkor ez csak az én egyéni lí­rám, mert a­­„'Nemzeti Drogériában" egyébként nagy bajok vannak: az el­viselhetetlen közterhek és az ellensé­ges hangulat, amely­­ irántunk hivata­losan és nemhivatalosan is megnyilat­kozik. — Ez általános tünet manapság — m­­ondom. — De miért kell ennek így lennie? "— kérdi a Droguista. — Kinek érdeke, hogy irigyelje tőlünk azt a 3'h—1'h százalékot, amit egésznapi munkával megkeresünk. Mert ennyi marad meg tisztán a jövedelmünkből. Tudja, uram, mit jelent ez? Hogy a droguista átlagos havi keresete 3—400 forint, tehát kevesebb, mintha saját alkalma­zottja volna. Ezért nem tart ma a dro­guista alkalmazottat, — figyelje meg, a legtöbb drogériában a főnök, a fe­lesége, a gyereke, egyszóval az egész család dolgozik. — És el is adnak valamit? — kér­dezem. — Az általános pénztelenség miatt erősen megcsappant a vásárlóközönsé­günk. Az embereknek az élelmiszer, a ruházat az első, a piperecikk, az illat­szer egyáltalában nem kell, ma úgy­szólván csak a háztartáshoz szükséges vegyi cikkekből és egészségügyi áruk­ból élünk. Leginkább a szappan fogy, de ezen filléreket sem keres a dro­glista. Mégis azt vetik folyton a sze­münkre, hogy a fényűzést szolgáljuk, nem az élet szükségleteit. Nem tudom, olyan nagy fényűzés-e a fogkefe, a Szájvízi — Sajnos — mondom —, van ma bizonyos irányzat, amely a demokrá­ciát összetéveszti az aszkézissel. Mintha az igazi demokrácia nem az volna, hogy minél több ember minél szeb­ben éljen. Önök például, kik valami­kor igazán tudták: mi a szép élet, hogy élnek ma? — Dolgozunk, hogy megéljünk, ennyi az egész. De az a kultúrálét, ami valamikor oly jellemző volt a mi társadalmunkra, a múlté csupán. Nem telik színházra, hangversenyre, könyv­re Én magam — például — akkor voltam utoljára színházban, amikor a Nemzeti Drogériát játszották. És akkor újra éreztem, mit vettek el tőlünk ezek a nehéz idők. És azt is újra éreztem, mennyire polgárok vagyunk, sőt dup­lán polgárok. — Igen. Valamikor, három-négy-öt éve, azt mondták ránk: zsidó. Ha nem is voltunk valamennyien azok. Ma azt mondják rólunk: nem dolgozó, here, luxuscikk. Miközben napi 18 órát dol­gozunk, az üzletben és otthon, hogy az államhatalom által megkívánt ad­minisztrációt és a közönség kiszolgá­lását hiánytalanul lebonyolítsuk. Ahogy három-négy-öt éve, úgy ma sem isme­rik el az élethez való jogunkat bizo­nyos oldalon. Igaz, hogy most, a vá­lasztások előtt, csodálatosképpen, egy­szerre a droglistát is felfedezik, mint hasznos dolgozót. Aki eddig csak ár­drágító volt és ingyenélő. N­APTÁR Öt plakát virul egymás mellett a ház falán. Választási plakát. Mind­egyik kecsegtető, ragyogó színekkel festi le a jövőt. Különböző pártok kínálják magukat a nagyközönség számára. A plakátok elött egy em­ber áll. Figyelmesen nézegeti a pla­kátokat. Valóságos tanulmányt foly­tat. Nézi az egyiket, gondolkozik. Egyet lép és a másik olvasásába merül. Végigszánt szemével mind­egyiken. Aztán újrakéri az egészet. Csóválja a fejét. Nem érti, vagy nem tetszik neki. Odamegyek hozzá. Arra gondolok, hogy most jöhetett haza fogságból és a plakátokkal tájékozódik a demokráciáról. — Melyik tetszik? — kérdezem. — Egyik sem — válaszolja. — Miért, maga demokráciaelle­nes? — Nem kérem — válaszolja —•, plakátrajzoló vagyok ... DR. MÜNNICH FERENC: „Idő kell eloz, hogy az emberek morálisan is sístertizálóítjanan­" Dr Münnich Ferenc rendőraltábor­nagy, budapesti főkapitány előtt tet­tük fel a kérdést: mi az oka annak, hogy mostanában a különböző nyil­vános helyiségekben olyan gyakran és olyan előszeretettel verekednek össze az emberek? — Egyszerű a magyarázat — fe­lelte a főkapitány a Haladás munka­társának. — Az emberek még mindig a háború hatása alatt állnak és azt hiszik, hogy ami éveken át szabad volt, sőt erényszámba ment, az most is szabad és most is korszerű. Másrészről a gazdasági helyzet javu­lása is hozzájárul ehhez, mert hisz az emberek többet keresnek és ma már inkább megengedhetik maguknak az italt, mint teszem fel, egy évvel ez­előtt. Részeg fővel aztán az emberek könnyen visszaesnek a háborús pszi­chózisba, már­pedig azt igazán nem kell hangsúlyoznom, hogy a háború nem volt erkölcsnemesítő iskola és nem hatott különösebben békítően a kedélyekre. Annyi bizonyos, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy az emberek, a gazdasági viszonyok sta­bilizálódása után, morálisan is stabi­lizálódjanak. HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrínyi­ u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770, 180-764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat, Budapest VI, Nagymező­ utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky­ út 34 Felelős: Dr Bródy László A BELSŐ HITELPIACOK problémáiról számol be a Nemzetközi fizetések Bank­jának ezévi jelentése. Ez az intézmény megmaradt az első világháborút követő időkben született alapítások közül. Súlya és jelentősége sohasem volt. Mindig csak ígért, de szinte sohasem adott. Presztizse olyan nagy volt, hogy néha az ígéreteit is leszámították. (Az 1931-i bankzárlatot is az okozta, hogy a BIZ ötmillió font sterling kölcsönt ígért Magyarország­nak, de ezt az ígéretét nem váltotta be.) 1946-ban a világ bankrátáinak alakulása szélsőséges képet muta­tott: az USA-ban egy százalék volt a hivatalos kamatláb, Görögországban tíz százalék, Magyarországon két szá­zalék. A magyar bankráta magasságát az magyarázza, hogy a kormány a pénzszűkét, mint állandóan visszatérő hatalmi eszközt alkalmazza Nem is alkalmazza rosszul és főleg nem alkalmazza hatástalanul. A hitel­megszorításban több a politikum, mint a gazdasági értelem és gazdasági szük­ségszerűség. A bankráta magassága természetesen nem egyedüli jelenség és nem is egye­düli eszköz. A magyar kormány teljes erővel és körültekintéssel gondos­kodik arról, hogy programját betartsa a pénzügyi élet minden vonatkozásá­ban. Az államháztartás terén egyes orszá­gokban, mint az Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban és Svédország­ban valódi feleslegek mutatkoznak. Magyarországon az államháztartás egyensúlyban van. Belgium, Norvégia és Dánia már el tudják kerülni a jegybankok további igénybevételét. A magyar államháztartási egyen­súlyt még a legrosszabb adószedési hó­napban, júliusban is sikerült fenn­tartani. Ez a helyzet tette lehetővé és meg­engedhetővé, hogy a Gazdasági Fő­tanács a hitelfolyósítás terén könnyí­téseket engedélyezett. A még nem államosított, de már az állam által ellenőrzött bankok saját tőkéikkel szabadon rendelkeznek. A hároméves terv ilyen körülmé­nyek között a legjobb kilátásokkal indul. R. J. Választási merengés: írta: GOGOLÁK LAJOS A szelíd nyári jégben csupa kérdő­jel úszik, bár korántsem oly villogón és fenyegetőn, ahogy Anglia és Skócia zöld völgyei fölött lebegte­k nemrég azok a bizonyos csészealjak; nálunk, legalább is nem látják olyan nagyon komolynak ezeket a rejtelmes jeleket, melyek mégiscsak sorsunkról beszél­nek, mint messze tőlünk például Lord Vansittart vagy kissé szelídebben Lord Pakenham. Egyelőre senki sem érez Budapesten vad politikai lázakat és szenvedélyeket, a házak falai még elégé szűziesek, nem árasztották el a várost falragaszok és röpcédulák, —•. csak az agyaikban és a készületlen szí­vekben lapul valami szorongás. Szelíd nyári ég, budapesti nyár, javuló és el­zsongító reménykedések egy jobb élet felé, — nem, a választásokra alig gon­dol még valaki komolyan e pillanat­ban. Holott tulajdonképpen a sorsunk­ról volna szó. A politika már vagy két-három éve aránylag szabad fogla­latosság és korlátozatlan szenvedély, de a közönség még nem ocsúdott fel a közelmúlt nemzetgyűlés utáni­ kába­ságból, vagyis inkább érdektelenség­ből,­­ egészen a képviselő urak szűk­körű időtöltése volt ott az egész, a pártok játéka és arányszáma nem ér­dekelte nagyon az embereket. Holott az 1945-ös nemzetgyűlés már szabad választásból született. Szabad válasz­tásból, igen, de tudott-e valaki akkor még élni a szabad választás lehetősé­geivel? Biztonságosan szavaztunk, fel­tétlenül, titkosan szavaztunk és nyoma sem volt az emberek olyan irányítá­sának és befolyásolásának, mint az­előtt,­­ mégis, ez az ország és ez a főváros ekkor még nem szokott hozzá ehhez a hirtelen rászakadt szabadság­hoz. Nem volt meg politika, nem volt szinte még társadalom, melyért érde­mes lett volna élni ezzel a szabadság­gal. Jaj, de ne kavarjunk fel hirtelen keserű gondolatokat. Most van-e ilyen politika és vannak ilyen eszmények? Legalább meg kellett volna igazán ta­nulnunk a demokráciát. Megvizsgál­tuk-e lelkiismeretünket és tudjuk-e, miről van szó? Az emberek kissé tá­jékozatlanok és talán innét a szelídség, ah­ogy belemerengenek a nyárba és még alig-alig vitatják a választások le­hetőségeit. Kétségtelenül tetszik, h­ogy a pártok egyelőre nem esnek egymás­nak foggal-ököllel. Ez szép, nemes, módfelett i megindító. Nem ehhez vol­tunk szokva. Tehát van valami meg­illetődöttség az emberekben és talán , innét is van ez a mélázó,érdektelenség: bizony, nálunk, Magyarországon, a po­litika soká a gyűlölködés tudománya és stratégiája volt. Hát hiszen gyűlöl­ködésben és szenvedélyekben azért nemrégiben már volt párszor részünk, de olyan szép lenne hinni, hogy mindez az elmúlt nemzetgyűlés szélnek ment képviselő urainak játéka volt és nem a pártoké, melyek elvégre különböző embercsoportokat, még­hozzá nyilván jóhiszemű és becsületes csoportokat jelentenek. Egyelőre tehát illem és tar­tózkodás uralkodik mindenfelé és ha a pártok nem is kellemkednek egymás­nak válogatott bókokkal, egy magyar választás küszöbén mégis jólesik nem hallanunk a szokott választási orkesz­tereket, — erről van szó, ilyen most a politika a választások k­ü­szöbén. Jaj, bár csak így maradna ez a szelíd, megejtő, édeskés, langyos hangulat, ránk férne bizony, bár egyenként, te­gyük kezünket szívünkre, politikában nem vagyunk szentimentálisak és az a­matal­ érzelmek barátai. Tele kevesebb választási lángolás talán több munkát, komolyságot jelentene — és nem jog­gal félnek nálunk az emberek minden politikától? Eddig 5234 nevezés történt a „Haladás" motorbicikli-versenyére Alig néhány napja, hogy közzé­tettük választási pályázatunkat, amelynek nyertesét egy vadonatúj, márkás motorkerékpárral fogjuk ju­talmazni és máris 5234 olvasónk küldte be pályázatát, abban a re­ményben, hogy sikerül eltalálnia az országgyűlési választások számszerű eredményeit. A pályázat határideje augusztus 30. Pályázhat minden olva­sónk, aki a mellékelt szelvényt meg­felelően kitölti és azon megjelöli, h°gy a választáson résztvevő pártok hány képviselővel kerülnek be a par-lamentbe. Az így kitöltött szelvények a Haladás szerkesztőségibe külden­dők s az értékes jutalomdíjat majd az a pályázó nyeri, aki a tényleges eredményt a legjobban megközelíti. Választási pályázat az augusztus 31-i választáson a RADIKÁLIS PÁRT KOMMUNISTA PÁRT SZOC.­DEM. PÁRT KISGAZDAPÁRT NEMZETI­­PARASZTPÁRT BALOGH-PÁRT POLGÁRI DEMOKRATA PÁRT ..­­PFEIFFER-PÁRT DEMOKRATA NÉPPÁRT SCHLACHTA-PÁRT tr..... mandátumot kap. Név: /..... rr. Cím: M­A­G­­TA­R RA­SFIKA I. IS VÁLASZTÁSI KÖZPONTJA, VI., PODMANICZKY­ UTCA 31. I. PART Tel.: 123—981.

Next