Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-08-09 / különszám
4 I J» A Ifi I LAKKOK G Y A Ifi A X., GÉM UTCA 5. Zulumnak a farakasz USA-ban New York, augusztus Hans Habe, a magyar származású kitűnő amerikai újságíró legújabb riportjából táviratozzuk ezeket az érdekes adatokat a súlyos amerikai válságról: Los Angelesban a Simset Boulevardon egy hét alatt három nagy étterem zárt be. A Wilshire Boulevardon egy mozi bevétele, amely még nemrégen naponta 600 dollár volt, 350 dollárra zuhant. Háztartási alkalmazottak, akiket nemrégen még heti 50 dollárért sem lehetett kapni, most 40 dolláért is szívesen jelentkeznek. Autókereskedők, akiknek 1946-ban könyörögnünk kellett, hogy ötéves öreg Cadillacot 3000 dolláért adjanak, ugyanezt a kocsit készpénzfizetés esetén a feléért szívesen eladják. A Beverly Wilshire Hotel nevű szállodában, ahol egy évvel ezelőtt legfeljebb Dark Gable vagy Garry Cooper kapott szobát, most udvariasan megkérdezik, vájjon nem akarunk-e még néhány napig ott maradni. Egyszerű családi házat, amelynek nemrégen még 8500 dollár volt az ára, most 6500 dollárért kínálnak. A nagy pénzszűke természetszerűen hozta magával egész Amerikában a takarékoskodási dühöt. Ez most egyre nagyobb méreteket ölt úgy, hogy az üzletek ijesztő módon panganak és az árak persze tovább zuhannak. A kisember visszaemlékszik az 1929 évi és 1932. évi depressziókra, amikor a szállodaportás azt kérdezte a jelentkező vendégtől: mire kell önnek a szoba, hogy lakjon benne vagy leugorjon az ablakból. A kisemlő most előre védekezik az öngyilkosság ellen. Az olcsó bárok és kávéházak üresen állnak. A taxik, amelyek nemrégen még fölényesen suhantak el az emberek mellett, most hosszú sorokban ácsorognak New Yorkban is. A mozik a félházak mellett csak négy napon át játszanak. A lakásínség ugyan most is nagy, de a házak értékének rohamos esése mutatja, hogy a családok öszszehúzódnak. A könyvpiacon (amely mindig a vásárlóerő legjobb barométere) olyan apály állt be, hogy abestsellerek heti 600—700 példányra zuhantak le, míg két évvel ezelőtt a nagysikerű könyvekből 501K) példányt adtak el átlagban egy héten. Az áruházakban, ahol a kiszolgálás tónusa sok kívánnivalót hagyott hátra, most a vevőt görnyedő udvariassággal fogadják. Akárhogy fejtegetik, magyarázzák mindennek az okát, mit sem változtat azon a tényen, hogy Amerikában végkiárusításféle kezdődött el. A szállodai vendégek ugyan nem ugranak ki az ablakon, inkább be sem mennek a szállodákba, de bizonyos, hogy a nagy konjunktúra véget ért. Bűvésznek tartják még a Brodwayn is azt, aki 100 dollár kölcsönt tud szerezni. Felhívás pártfritrkáira A Magyar Radikális Párt elnökség® felhívja azokat a tagjait, akik a párt érdekében kifejtendő munkára vállalkoznak, hogy a pártirodában (VI., Podmaniczky utca 31.) haladéktalanul jelentkezzenek annál is inkább, mert a most jelentkezők közül fogjuk kijelölni azokat a pártmegbízottak ias, akik a választás napján a szavazati küldöttségekben kapnak helyet ClkUCUuvZBrüsszelben nagy nemzetközi orvoskongresszusra készülnek. A kongreszszuson kizárólag a meghívott előadók vesznek részt. A magyar orvosok közül a brüsszeli Collegium Otolaryngologicum dr Germán Tibor egyetemi tanárt hívta meg a világ legnevesebb orvosainak nagy találkozójára. Dr Germán professzor a kongresszuson annak az új műtétnek a módosításáról számol be, amely az öröklött süketségnek egy bizonyos fajtáját gyógyítja. Ez a labyrinbhan úgynevezett ablak készítésével járó különleges műtét egyike a legkényesebbeknek, a beteg hallásának a megjavítása az operáció tized milliméternyi precizitásán múlik. Ennek a műtétnek további tökéletesítésében dr Germán Tibor a brüsszeli kongresszus előtt Párizsba utazik, ahol a legismertebb szakorvosokkal dolgozik majd együtt. Germán professzort útjára elkíséri felesége, Bajor Gizi.oto Salzburgból kaptam ma levelet és örömmel látom, hogy az amerikai «military censorship» pecsétjével útnak bocsátott hosszú beszámoló, milyen békebeli gyorsasággal érkezett el hozzám. Barátaim azt írják, hogy a Festpielek iránt meglepően nagy az érdeklődés, Amerikából két külön repülőgép szállítja az ünnepi játékokra érkező vendégeket. Az álmos és tunya Ausztriában, Salzburg az egyetlen város, amely a romok eltakarításának és az újjáépítésnek látható eredményeivel dicsekedhet. Klemperer — mint előrelátható volt — betegsége miatt lemondta az előadásokat, így a mi Fricsay Ferencünkre hárult az a feladat, hogy Gotfried Einen ,Danton halála» című új osztrák operet valamennyi előadását vezényelje. A premieren nagy siker volt, Fricsayt máris több külföldi szerződéssel kínálták meg. «A Festspielek rendkívüli munkatempóját megnehezíti az osztrák és német énekeseknek, muzsikusoknak és táncosoknak nagy fizikai leromlottsága. A hiányos táplálkozás következtében rendkívül legyengült a szervezetük. Csak a külföldet járó művészek kondíciója jobb, mint azoké, akik kizárólag Ausztriában és Németorszggban szerepelnek. Az amerikaiak külön pótjeggyel toldják meg a Salzburgban közreműködő művészek élelmét, de ez csak kis részben pótolja az egész évi koplalást. A Festspielek nagy eseménye lesz augusztus végén Hindemithn személyes megjelenése. A nagy német forradalmár zeneszerző a modern zenéről három előadást tart. A Radikális Párt központi irodája VI, Podmaniczky utca 31. Telefon: 123.981 FELTÉTLEN ÜZEMBIZTOS SZEMÉLYAUTÓT 3 hétre bérbe vennénk. Ajánlatok d. u. 5-től: MAGYAR RADIKÁLIS PÁRT VI., Podmaniczky u. 31. I. Tel.: 123—981. •HALADÁS A politikai és gazdasági közélet üzletes ügyeskedői ellen harcol a Radikális Párt lírfíffse is í es fi Irta: Fóthy János ' Bizonyára nem véletlen, hogy ép aNemzeti Drogéria tulajdonosát választotta hőséül Zsolt Béla, amikor 1928-ban a magyar polgári osztály feje fellett sűrűsödő viharfelhők elé akarta megkongatni a vészharangot. A droguista társadalom, különösen Budapesten, nemcsak a diplomás és a kereskedő értelmiség között jelentett átmenetet, hanem ugyanakkor a kereskedő és az iparos között is, tehát úgyszólván valamennyi polgári réteg szintézise volt. Tehetséges, szorgalmas réteg, amely sok tekintetben hozzájárult a budapesti élet sajátos színéhez. A droguista szeretett és tudott élni, de ez a polgári jólét az ország civilizációját is lendítette: színház, zene, irodalom, képzőművészet sohasem látta kárát, hogy a sok és sokféle más nevű „Nemzeti Drogéria" virágzott. Igaz, hogy az adópénztársem. , Mi a helyzet ma a „Nemzeti Drogériában", ahol — a színdarab tanulsága szerint — már 1928-ban érezni lehetett azt a talajrengést, amely ma tetőfokát érte el a polgárság élet-halálküzdelmében? A Droguista — egy a pestbudai kétszázból —, akit találomra meglátogatok, ragyogóan értelmes ember, de ennél is több: bölcs és derűs. Amikor a „Nemzeti Drogéria" bajairól kérdezősködöm, így felel: — Örüljünk, hogy élünk. 1945 februárjában, amikor a kiégett boltomból összekapart pár holmival kiálltam az utcára árulni, igazán nem hittem volna, hogy két év múlva ott tartunk majd, ahol tartunk. De ha ezt mondom, akkor ez csak az én egyéni lírám, mert a„'Nemzeti Drogériában" egyébként nagy bajok vannak: az elviselhetetlen közterhek és az ellenséges hangulat, amely irántunk hivatalosan és nemhivatalosan is megnyilatkozik. — Ez általános tünet manapság — mondom. — De miért kell ennek így lennie? "— kérdi a Droguista. — Kinek érdeke, hogy irigyelje tőlünk azt a 3'h—1'h százalékot, amit egésznapi munkával megkeresünk. Mert ennyi marad meg tisztán a jövedelmünkből. Tudja, uram, mit jelent ez? Hogy a droguista átlagos havi keresete 3—400 forint, tehát kevesebb, mintha saját alkalmazottja volna. Ezért nem tart ma a droguista alkalmazottat, — figyelje meg, a legtöbb drogériában a főnök, a felesége, a gyereke, egyszóval az egész család dolgozik. — És el is adnak valamit? — kérdezem. — Az általános pénztelenség miatt erősen megcsappant a vásárlóközönségünk. Az embereknek az élelmiszer, a ruházat az első, a piperecikk, az illatszer egyáltalában nem kell, ma úgyszólván csak a háztartáshoz szükséges vegyi cikkekből és egészségügyi árukból élünk. Leginkább a szappan fogy, de ezen filléreket sem keres a droglista. Mégis azt vetik folyton a szemünkre, hogy a fényűzést szolgáljuk, nem az élet szükségleteit. Nem tudom, olyan nagy fényűzés-e a fogkefe, a Szájvízi — Sajnos — mondom —, van ma bizonyos irányzat, amely a demokráciát összetéveszti az aszkézissel. Mintha az igazi demokrácia nem az volna, hogy minél több ember minél szebben éljen. Önök például, kik valamikor igazán tudták: mi a szép élet, hogy élnek ma? — Dolgozunk, hogy megéljünk, ennyi az egész. De az a kultúrálét, ami valamikor oly jellemző volt a mi társadalmunkra, a múlté csupán. Nem telik színházra, hangversenyre, könyvre Én magam — például — akkor voltam utoljára színházban, amikor a Nemzeti Drogériát játszották. És akkor újra éreztem, mit vettek el tőlünk ezek a nehéz idők. És azt is újra éreztem, mennyire polgárok vagyunk, sőt duplán polgárok. — Igen. Valamikor, három-négy-öt éve, azt mondták ránk: zsidó. Ha nem is voltunk valamennyien azok. Ma azt mondják rólunk: nem dolgozó, here, luxuscikk. Miközben napi 18 órát dolgozunk, az üzletben és otthon, hogy az államhatalom által megkívánt adminisztrációt és a közönség kiszolgálását hiánytalanul lebonyolítsuk. Ahogy három-négy-öt éve, úgy ma sem ismerik el az élethez való jogunkat bizonyos oldalon. Igaz, hogy most, a választások előtt, csodálatosképpen, egyszerre a droglistát is felfedezik, mint hasznos dolgozót. Aki eddig csak árdrágító volt és ingyenélő. NAPTÁR Öt plakát virul egymás mellett a ház falán. Választási plakát. Mindegyik kecsegtető, ragyogó színekkel festi le a jövőt. Különböző pártok kínálják magukat a nagyközönség számára. A plakátok elött egy ember áll. Figyelmesen nézegeti a plakátokat. Valóságos tanulmányt folytat. Nézi az egyiket, gondolkozik. Egyet lép és a másik olvasásába merül. Végigszánt szemével mindegyiken. Aztán újrakéri az egészet. Csóválja a fejét. Nem érti, vagy nem tetszik neki. Odamegyek hozzá. Arra gondolok, hogy most jöhetett haza fogságból és a plakátokkal tájékozódik a demokráciáról. — Melyik tetszik? — kérdezem. — Egyik sem — válaszolja. — Miért, maga demokráciaellenes? — Nem kérem — válaszolja —•, plakátrajzoló vagyok ... DR. MÜNNICH FERENC: „Idő kell eloz, hogy az emberek morálisan is sístertizálóítjanan" Dr Münnich Ferenc rendőraltábornagy, budapesti főkapitány előtt tettük fel a kérdést: mi az oka annak, hogy mostanában a különböző nyilvános helyiségekben olyan gyakran és olyan előszeretettel verekednek össze az emberek? — Egyszerű a magyarázat — felelte a főkapitány a Haladás munkatársának. — Az emberek még mindig a háború hatása alatt állnak és azt hiszik, hogy ami éveken át szabad volt, sőt erényszámba ment, az most is szabad és most is korszerű. Másrészről a gazdasági helyzet javulása is hozzájárul ehhez, mert hisz az emberek többet keresnek és ma már inkább megengedhetik maguknak az italt, mint teszem fel, egy évvel ezelőtt. Részeg fővel aztán az emberek könnyen visszaesnek a háborús pszichózisba, márpedig azt igazán nem kell hangsúlyoznom, hogy a háború nem volt erkölcsnemesítő iskola és nem hatott különösebben békítően a kedélyekre. Annyi bizonyos, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy az emberek, a gazdasági viszonyok stabilizálódása után, morálisan is stabilizálódjanak. HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrínyi u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770, 180-764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat, Budapest VI, Nagymező utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky út 34 Felelős: Dr Bródy László A BELSŐ HITELPIACOK problémáiról számol be a Nemzetközi fizetések Bankjának ezévi jelentése. Ez az intézmény megmaradt az első világháborút követő időkben született alapítások közül. Súlya és jelentősége sohasem volt. Mindig csak ígért, de szinte sohasem adott. Presztizse olyan nagy volt, hogy néha az ígéreteit is leszámították. (Az 1931-i bankzárlatot is az okozta, hogy a BIZ ötmillió font sterling kölcsönt ígért Magyarországnak, de ezt az ígéretét nem váltotta be.) 1946-ban a világ bankrátáinak alakulása szélsőséges képet mutatott: az USA-ban egy százalék volt a hivatalos kamatláb, Görögországban tíz százalék, Magyarországon két százalék. A magyar bankráta magasságát az magyarázza, hogy a kormány a pénzszűkét, mint állandóan visszatérő hatalmi eszközt alkalmazza Nem is alkalmazza rosszul és főleg nem alkalmazza hatástalanul. A hitelmegszorításban több a politikum, mint a gazdasági értelem és gazdasági szükségszerűség. A bankráta magassága természetesen nem egyedüli jelenség és nem is egyedüli eszköz. A magyar kormány teljes erővel és körültekintéssel gondoskodik arról, hogy programját betartsa a pénzügyi élet minden vonatkozásában. Az államháztartás terén egyes országokban, mint az Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban és Svédországban valódi feleslegek mutatkoznak. Magyarországon az államháztartás egyensúlyban van. Belgium, Norvégia és Dánia már el tudják kerülni a jegybankok további igénybevételét. A magyar államháztartási egyensúlyt még a legrosszabb adószedési hónapban, júliusban is sikerült fenntartani. Ez a helyzet tette lehetővé és megengedhetővé, hogy a Gazdasági Főtanács a hitelfolyósítás terén könnyítéseket engedélyezett. A még nem államosított, de már az állam által ellenőrzött bankok saját tőkéikkel szabadon rendelkeznek. A hároméves terv ilyen körülmények között a legjobb kilátásokkal indul. R. J. Választási merengés: írta: GOGOLÁK LAJOS A szelíd nyári jégben csupa kérdőjel úszik, bár korántsem oly villogón és fenyegetőn, ahogy Anglia és Skócia zöld völgyei fölött lebegtek nemrég azok a bizonyos csészealjak; nálunk, legalább is nem látják olyan nagyon komolynak ezeket a rejtelmes jeleket, melyek mégiscsak sorsunkról beszélnek, mint messze tőlünk például Lord Vansittart vagy kissé szelídebben Lord Pakenham. Egyelőre senki sem érez Budapesten vad politikai lázakat és szenvedélyeket, a házak falai még elégé szűziesek, nem árasztották el a várost falragaszok és röpcédulák, —•. csak az agyaikban és a készületlen szívekben lapul valami szorongás. Szelíd nyári ég, budapesti nyár, javuló és elzsongító reménykedések egy jobb élet felé, — nem, a választásokra alig gondol még valaki komolyan e pillanatban. Holott tulajdonképpen a sorsunkról volna szó. A politika már vagy két-három éve aránylag szabad foglalatosság és korlátozatlan szenvedély, de a közönség még nem ocsúdott fel a közelmúlt nemzetgyűlés utáni kábaságból, vagyis inkább érdektelenségből, egészen a képviselő urak szűkkörű időtöltése volt ott az egész, a pártok játéka és arányszáma nem érdekelte nagyon az embereket. Holott az 1945-ös nemzetgyűlés már szabad választásból született. Szabad választásból, igen, de tudott-e valaki akkor még élni a szabad választás lehetőségeivel? Biztonságosan szavaztunk, feltétlenül, titkosan szavaztunk és nyoma sem volt az emberek olyan irányításának és befolyásolásának, mint azelőtt, mégis, ez az ország és ez a főváros ekkor még nem szokott hozzá ehhez a hirtelen rászakadt szabadsághoz. Nem volt meg politika, nem volt szinte még társadalom, melyért érdemes lett volna élni ezzel a szabadsággal. Jaj, de ne kavarjunk fel hirtelen keserű gondolatokat. Most van-e ilyen politika és vannak ilyen eszmények? Legalább meg kellett volna igazán tanulnunk a demokráciát. Megvizsgáltuk-e lelkiismeretünket és tudjuk-e, miről van szó? Az emberek kissé tájékozatlanok és talán innét a szelídség, ahogy belemerengenek a nyárba és még alig-alig vitatják a választások lehetőségeit. Kétségtelenül tetszik, hogy a pártok egyelőre nem esnek egymásnak foggal-ököllel. Ez szép, nemes, módfelett i megindító. Nem ehhez voltunk szokva. Tehát van valami megilletődöttség az emberekben és talán , innét is van ez a mélázó,érdektelenség: bizony, nálunk, Magyarországon, a politika soká a gyűlölködés tudománya és stratégiája volt. Hát hiszen gyűlölködésben és szenvedélyekben azért nemrégiben már volt párszor részünk, de olyan szép lenne hinni, hogy mindez az elmúlt nemzetgyűlés szélnek ment képviselő urainak játéka volt és nem a pártoké, melyek elvégre különböző embercsoportokat, méghozzá nyilván jóhiszemű és becsületes csoportokat jelentenek. Egyelőre tehát illem és tartózkodás uralkodik mindenfelé és ha a pártok nem is kellemkednek egymásnak válogatott bókokkal, egy magyar választás küszöbén mégis jólesik nem hallanunk a szokott választási orkesztereket, — erről van szó, ilyen most a politika a választások küszöbén. Jaj, bár csak így maradna ez a szelíd, megejtő, édeskés, langyos hangulat, ránk férne bizony, bár egyenként, tegyük kezünket szívünkre, politikában nem vagyunk szentimentálisak és az amatal érzelmek barátai. Tele kevesebb választási lángolás talán több munkát, komolyságot jelentene — és nem joggal félnek nálunk az emberek minden politikától? Eddig 5234 nevezés történt a „Haladás" motorbicikli-versenyére Alig néhány napja, hogy közzétettük választási pályázatunkat, amelynek nyertesét egy vadonatúj, márkás motorkerékpárral fogjuk jutalmazni és máris 5234 olvasónk küldte be pályázatát, abban a reményben, hogy sikerül eltalálnia az országgyűlési választások számszerű eredményeit. A pályázat határideje augusztus 30. Pályázhat minden olvasónk, aki a mellékelt szelvényt megfelelően kitölti és azon megjelöli, h°gy a választáson résztvevő pártok hány képviselővel kerülnek be a par-lamentbe. Az így kitöltött szelvények a Haladás szerkesztőségibe küldendők s az értékes jutalomdíjat majd az a pályázó nyeri, aki a tényleges eredményt a legjobban megközelíti. Választási pályázat az augusztus 31-i választáson a RADIKÁLIS PÁRT KOMMUNISTA PÁRT SZOC.DEM. PÁRT KISGAZDAPÁRT NEMZETIPARASZTPÁRT BALOGH-PÁRT POLGÁRI DEMOKRATA PÁRT ..PFEIFFER-PÁRT DEMOKRATA NÉPPÁRT SCHLACHTA-PÁRT tr..... mandátumot kap. Név: /..... rr. Cím: MAGTAR RASFIKA I. IS VÁLASZTÁSI KÖZPONTJA, VI., PODMANICZKY UTCA 31. I. PART Tel.: 123—981.