Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-20 / 47. szám

1OBBANO LEVELEK Sious, novimber A moos-i büntetőtörvényszék előtt két vámost áll. Albert A­usaueli,­xarus, neuilly-sur-sein-i és sal­ai Jacou, orosz állan­tpolgár, párizsi la­kos. Minukettót azzal vádolják, hogy 1946 júniusában a s Quévy-ben való le­tartóztatásuk alkalmával dinamit és robbanószerek voltak birtokukban. Terhelő körülmény, hogy a robbanó­szereket „látszólag merénylet elköve­tése céljából szállították". Mindkét vádlott a „üzem'' csoporthoz tartozik; belga folyón tartóztatták le őket, mert, mint a vád mondja , „brit­­személyiségek ellen akartak merény­letet elkövetni". A per fontossága túlmegy az egy­szerű törvényszéki processzuson és a megjelent szakértők és újságírók azonnal megállapítják, hogy a belga hatóságok az ügy miiimalizálása céljából utalták azt rendes polgári törvényszék elé. Sok az újságíró, fo­tográfus, franciául, angolul, olaszul beszélnek jobbra-balra­ Már reggel 7 órakor nagy a sürgés-forgás­a a tör­vényszék épületében, ahol erős rend­őri felügyelet van. Nem akarják, hogy illetéktelen elemek furakodja­nak be a tárgyalóterembe és zavarják meg az ügy lefolyását. Kilenc óra felé „ranomobilban" hozzák a vádlotta­kat. A foto­riporterek magnézium­tüzében szállnak ki a kocsiból. 10 órakor megkezdődik a tárgyalás. Elias Jacob magas, jóképű fekete fiú, elszántan áll a törvényszék elé. Angolul fogják kihallgatni, tolmács segítségével. Eelisabeth Lazarus vé­kony szőke lány, világos beiger-színű kabát van rajta. Igen nyugodt. Elő­ször őt hallgatják ki. Írónak mondja magát. Elmeséli hogyan tartóztatták le a határállomáson, Quévy-ben. A vámvizsgálatnál felfedték, hogy elektromos robbantók, 14 tubus géli­ait, 1 „Bickford" robbantó és 9 „Wonder" elem volt nála. Azonkívül felfedték, hogy Jacob útitáskája dup­lafenekű volt, amelyben hat robbanó levél rejtőzött. A borítékokat­ Dempsey tábornoknak, Lord Caninghamnek, Palesztin­a kormányzójának, Sir John G­hminnak, Mack Nilon tábornoknak, Sir Henry Gerneynek, és last but not least: Cyprus kormányzójának, Sir Winternek szánták. A borítékon a következő felírás volt: „Priváte — Confidential'• (Magánlevél — Bizal­mas). Elnök (Lazarushoz): ön elismerte, hogy Brüsszelbe akart menni- ön el­ismerte azt is, hogy egy útitáskát bízott önre valaki a párizsi Gare du Norde-on, de nem akarja megmondani az illető nevét, ön azt állítja, hogy nem volt tudomása a táska tartalmá­ról, ezzel szemben elismeri-e, hogy robbantóanyagot szállított? Elisabeth Lazarus: Igen. Elnök: ön azt állítja, hogy a „Stern"-csoport nevében cselekedett, ama csoport nevében, amely felada­tául tűzte ki a palesztinai okkupáló csapatok elűzését? Lazarus: A brit okkupáló csapa­tokról van szó. Elnök: Mindig ugyanaz a személy adta át önne­k a robbanóanyagokat? Ön nem hajlandó felfedni az illető személyt, de elismeri, hogy a rob­'­bantóanyagot szállította. Lazarus: /bólint). Elnök: Másrészt, mint tudja, kihall­gattunk egy nőt, aki magának cella­társa volt. Esther Van Abele kisasz­szonyt, akinek Ön elmondotta, hogy négy vagy öt társával együtt lépte át a határt, és, hogy azokat nem tartóz­ Elnök: Deh­át, mégis igaz dolgokat . VViart család a belga katolicizmus mondt Lazarus: Mindenesetre meg kell ál­lapítani, hogy a robbanóanyagokat nem a belga biztonság megzavarása céljából szállítottuk. Elnök: Na igen, de hogy magya­rázza meg azt, hogy az Ön megálla­pítása szerint csak tiszta véletlen kö­vetkeztében utazott Elias Jacobbal együtt, amikor Magánál is, vádlott társánál is robbantóanyagokat talál­tak? Lazarus: Véletlenség. Elnök: Ugyan... A szakértők meg­állapítása szerint az Ön által szállított robbanóanyagokkal bombamerényle­tet lehete­tt elkövetni. Mi volt a terve ezekkel a­ robbantóanyagokkal? Lazarus: Az volt a tervem, hogy át­adjam őket a brüsszeli Gare du Midi-n valakinek. Elnök: Kinek? Lazarus: Nem tudom. Ha misszió­ban vagyok, nem kérdezek semmit. Elnök: Ami pedi­­ a leveleket illeti, azok széjjeltéphették volna felnyitói­kat, kiégethették volna szemüket és halálukat okozhatták volna, ön azt állítja, hogy idealizmusból cseleke­dett. Ez nem elegendő indokolás, ön azt mondja, hogy a németek ellen való ellenurasz­t mozgalom­ban ragyogó szerepet vitt... Lazarus: Erre elegendő bizonyíték van. Elnök: Köszönöm, Mademoiselle Lazarus. Kérem foglaljon helyet. Most Jacobot szólítja maga elé. Jacob megigazítja nyakkendőjét, meg­húzo­gatja zakóját és nadrágvarrására szorítja kezét. Nyugodt, magabiztos, mint aki érzi, hogy semmi baja ne­m történhet. Mint aki tudja, hogy ár­tatlan. Elnök: Ön elismeri-e, hogy a ,,Stern" csoporthoz tartozik? Jacob: Igen. Katonák vagyunk, de nem ismerjük fegyvertársainkat. Elnök: Szállított-e ön olyan órát, amelynek szerkezete pokolgép volt? Jacob: Igen, de nem tudtam, hogy milyen szerkezete van. A véletlen összejátszása volt, hogy a vámvizsgá­latnál az óra eltűnt... Elnnik: Nagyon valósztro fű­.­.E az,­­amit mond... Tudja-e, hogy ... az aktatáskában, amelyet ön LazarroS.­nak átadott az ő letartóztatásakor, robbanóanyag volt? Jacob: Nem-Elnök: ön nem moly felvilágosítást belgiumi illetően. Miért van ez? Jacob: Tisztán propaganda-misszió volt az enyém. Semmi köze nincs Lazarus missziójához. Elnök: Ismerte-e azelőtt Lazarus kisasszonyt? • * Jacob: Igen, találkoztam vele né­hány gyűlésen. De ártatlan vagyok... Elnök: Köszönöm, ennyi elég. Fog­laljon helyet vádlott-társa mellett. Jacob látszólag csodálkozik, hogy ilyen egyszerűen „megúszta". Való­színűleg azt várta, hogy az elnök keresztkérdések tüzébe állítja. Kicsit sóhajt, leül. Az elnök a főügyésznek adja át a szót. A főügyész hangoztatja, hogy Laza­rus elismeri bűnösségét, Jacob nem. Megfelelő bizonyítékok vannak arra­nézve, hogy Jacob Lazarus kisasszony cinkostársa volt. Ami a „tiltott fegy­vereket'' illeti, amelyről a vádirat be­szél, az a robbanó levelekre vonatko­zik. Monsieur Ruttiens, a vád kép­viselője rámutat az ügy súlyosságára, szigorú büntetést kér. A vádlottak szerint azok nem követtek el semmit a belga közbiztonság ellen. Ez nem igaz, mert az ilyen veszélyes szerszá­mok szállítása kockáztatja a belga rendőrök, vámtisztviselők, csendőrök életét. Nem lát enyhítő körülménye­ket. A politikai indító ok sem az. Nem igazolja az ilyen veszedelmes módszereket és az ilyen gyilkos szer­számok gyáva használatát. Mindkét vádlott számára négyéves börtönbün­tetést kér. Dufrasne, Jacob ügyvédje, a vád­lott idealizmusát emlegeti. Nem köve­tett el semmit a belga közbiztonság ellen. Másrészt nem bizonyították be, hogy Jacob cinkosa volt Lazarus kis­asszonynak. Felhívja a bíróság figyel­mét, hogy az óriási perköltségek, me­lyek 40.000 belga frankot tesznek ki, a vádlottakat terhelik.. Azok kiszaba­dulásuk után francia börtönbe kerül­nek. Kéri védence felmentését. Most Carton de Wiart, Lazarus kis­asszony védője áll fel, szólásra. A hallgatóság és a bíróság is nagy figye­lemmel fordul az ügyvéd felé. Na­gy tekintélyű személyiség. A Carton de arisztokráciájához tartozik. Az egyik Carton de V­iart a katolikus párt ve­zető személyisége, többször volt mi­niszterelnök, ma államminiszter. Egy másik püspök. A védő hosszan be­szél arról az ideálról, amelyet Elisa­beth Lazarus követ. Csoportja — mondja —a­ Palesztina zsidók és ara­­bok közti felosztásáért küzd. Sem ugyanezen célt tűzte-e maga elé az Egyesült Nemzetek tanácsa. — Védencem töredelmes vallomást tett — mondja. — Kitűnő családból származik, édesapja magas állást tölt be a párizsi Operában. Édesanyját, leánya szeme előtt ölték meg 1943-ban német zsoldban lévő banditák. Elisabeth Lazarus „a nagy ellen­állók" közé tartozik, a francia ,,Crrix "Le Guerre" birtokosa. Egyébként, ki­tűnő írónő. Büntetlen előéletű, tehát semmi esetre sem lehet közönséges bűnöző számba venni. Mindeme eny­hítő körülmények filvelerabevételével, a legenyhébb ítéletet kéri. Az elnök most az utolsó szó jogán hívja fel a vádlottak figyelmét: ad setofcren ko­beleiumni uritwh~S£ Elsőnek Jacob áll fel: — Nemzetemért dolgoztam, amely idegen okkupáció alatt görnyed és amely szenved. Kívánom, hogy az ellenállási csoportokhoz tartozóként kezeljenek, aki az idegen megszállók ellen küzd. Bízom e szabad ország igazságszolgáltatásában. Elisabeth Lazarus az ügyésznek vá­laszol, aki egyik mondatában „gyá­vaságról" beszélt. Ezt vissza kell utasítania. Sok mindent lehet rá és társaira mondani, de semmiképpen azt, hogy gyáva. A bíróság visszavonul és hosszú, másfél órás tanácskozás után tér vissza a terembe ítélet­hirdetésre. Mindkét vádlottat bűnösnek mondja ki, de enyhítő körülménynek veszi idealizmusukat, fiatalságukat, büntet­len előéletüket. Elisabeth Lazarust egyévi börtönre és 7000 frank pénz­büntetésre, Elias Jacobt nyolchavi börtönre és 3500 frank pénzbünte­tésre ítéli. A vádlottak nyugodtan veszik tudo­másul az ítéletet Mintha örülnének, hogy vége a herce-hurcának. Mintha azt mondjanák: »no, most ezen is túl vagyunk." Az elnök jóindulatúan mosolyog. Enyhébb ítéletet nem is hozhatott volna. (—) ÉKSZES-MODELLEK SEREGI IV.Haris-köz 5 (csak félemeleten) ékszerészmester. tatták le. Ügyészségi vallom­ásában Ön azt mondotta, hogy egyedül utazott Párizsból Brüsszel felé és tagad min­den cinkosságot Jacobbal. Igaz-e az, amit cellatársnője mond? Lazarus: Ez a Mademoiselle Van Abele mitomanikus... KANCSALSÁGOT JAVÍTÓ SZEMEIZÁRÓK orvosi előírásra kizárólag a szabadalom tulajdonosánál Ofinfot­­EREZKCRUTAS Kérjen díjtalan ismertetőt. HANGLEMEZ JÁTÉKÁRU Láng, Rákóczi­ út 9. T.: 33-66-82 Művészlemezt veszek PERZSASZŐNYEGEK & trvcA* C'getaversenyek November 20, 23, 27 és 30-án délután VÍS órai kezdettel. 585 HALADÁS A SÉRTŐDÖTT POLGÁR ÍRTA: GYÁRFÁS MIKLÓS Elgondolkozva, hosszasan maga elé nézett kedves Bátyám, míg odakint vi­dáman dörömbölt a villamos és az autó­busz a lámpasorban ragyogó új Margit­hídon. Ahogyan az emberi töprengés­nek ebben az örök mozdulatában mo­dern Hamletként vizsgálta a demokrá­cia létének és nemlétének kérdését, úgy éreztem, hogy bele kell avatkoz­nom monológjába. Azt hiszem, csak konvencionális tiszteletből nem tettem meg és talán azért sem, mert a vidá­man zajongó híd, az újonnan szüle­tetett élet lármája gondolataimat túl­ságosan sok re­ménnyel befolyásolta. Egy­ könyvről van­zó, amely ellen Schlachta Margit k'nv­alónő kikelt a Házbami, elkobzását etette. Ligeti stragda fijem túlságosan jdentékeny s a,­­f 'nsác. vv.mi elvilágosodását célzó könyve o&Wfc a vihart nr!Aban­ked-JSj,­ves BátvAro. É­­..­­'.borodott, fel, hogy azt a­­nki az ország nagy problémái között bevihette valaki a magyar demokrácia parlamentjébe. Másodszor és sokkal végletesebben azért dúlta fel magát, mert a Schlach­ta-beszéd eredményeképpen a könyv elkobzása valóban megtörtént. Amikor szép, haragos arcát láttam, elképzeltem magam előtt, hogy mi­lyen lehetett harminc évvel ezelőtt, amikor élete eszményének a demokrá­ciát választotta. Feltettem magamban a kérdést: várjon miért lett baloldalt? Nem volt nehéz a felelet. A világhá­ború negyedik évét vonszolta, amerre nézett, mindenütt katonák voltak. Ké­peslapokon a csata­jelen­etek, a szép­irodalmi lapok fedőlapján érmelegítő­ket, fagykenőcsöket és egyéb lövész­árok kényelmét elősegítő cikkeket kí­náltak a hirdetések. Szíve elfordult mindentől, ami a katonáigra emlékez­tette. Látta a háborús asszonyokat, akik olcsó nemi romantikával surran­tak be a budai legénylakásokba, amulettjükben férjük pödört bajuszos katonai fényképével. Fiatalon felis­merte, hogy gombnyomásra felbomlik a család, az erkölcs és új értelmet keres a halálos szerelem. Megállt a templomok ajtajában, a szenteltvíz­tartó mellett s hallgatta, míg a szép kerek plébánosok a szenvedés elvise­léséről, a hívek türelméről tartottak gyönyörű beszédet és meghatottan ecsetelték a háború hőseinek küzdel­mét, akik „hazájuk védelmében" vé­reztek a harcmezőkön. És egyre ke­serűbb stájizzel lépett ki a templo­mokból az utcára, magányosan csa­tangolt, mint aki naponta elveszít egy-egy darabot ,a világból. Olvasta a politikusok beszédeit, a jótékony­sági hölgyek aranyló frázisait és min­dig világosabban látta, hogy becsap­ják. Akkor olvasta először Darwin munkáit, húszéves korában, két év­vel az érettségi után és amikor a családja felfedezte ezt a bűntényt, kétségbeesve sopánkodtak eltévelye­dése miatt. Így kezdett elhidegülni otthonától is. Egy napon már meg tudta fogalmazni, hogy utálja a ka­tonaságot, nem hisz a házasság tisz­taságában, hallja a plébánosok hang­jában a kenetteljes hazugság reme­gését. Rájött arra, hogy fent az ál­lamhatalom hivatalnokai nem az or­szágot védik a felfegyverzett néppel, hanem saját és cinkosaik kiváltságait. Egyre jobban elborzasztotta az álsze­mérem és mint valami betegségtől, úgy aggódott az emberi ostobaságtól. Húszéves L­érában hátat fordított egy világnak, amely romlott volt és igaz­ságtalan, így keződött. Ekkor még nem volt demokrata, csak kiábrán­dult polgár-ifjú. Aztán, mint ahogy az első koratavaszi­­, szél vibrálására fel­merülnek a szerelem körvonalai, úgy ébredt szívében a tisztább életforma utáni vágy a forradalom közeledésé­re. Most már kimondotta a vágyako­zását, akár a sokáig ábrándozó szerel­mes a vallomást. Olyan világra­ vá­gyott, amelyben nincsenek katonái, nem titkos szerelmi találkák erősítik a házasságot, nem a templomokból alkotják meg a társadalmi erkölcsöt, nincs álszemérem és nincs korlátozott tudás. Így lépett a forradalomba. És ezeket a vágyakat hozta magával az ellenforadalom megpróbáltatásain ke­resztül- Amikor pedig a zsarnokság kora ifjúságának minden motívumát óriásivá növesztve újra elősodorta: még szörnyűbb katonaságot, még un­dorítóbb családi életet, bömbölő val­lásosságot, útonálló politikusokat, ki­nyilatkozássá torzított hamis elméle­teket vonultatva fel ellene, akkor már tudta, nem érzelmek, nem finom vá­gyakozások, hanem csak a hazát is vállaló baloldaliság alkothatnak egyé­ni és társadalmi életet. És eljött a demokrácia megszületé­sének napja. Éppen negyvenhét éves volt akkor, amikor csaknem két év­tized után újra lélekzetet vehetett a szabadság levegőjéből. Deresedő fej­jel végre hazaérkezett. Belátom, hogy nagy sérelem érte. A demokrácia parlamentjében több beszéd hangzott el a pornográfia el­len, hangok süvöltöttek az ifjúság nemi felvilágosítását célzó komoly AHOL OLCSÓ A SZERELEM ÉS OLCSÓ AZ ÉLET HOTEL BIJOU Főszereplő: FRANCOISE ROSAY CSÜTÖRTÖKTŐL: SCALA - CORVIEI pedagógiai törekvésekre, vándorpré­dikátor-hangon, naiv dagályossága! ismét a családot állították mintáké,­pül és eszményül a maga szabadság után vágyódó képzelete elé. Család, erkölcs, vallás. Kedves Bátyám, na­gyon jól tudom, mennyire tisztában van ezeknek a szavaknak a jelentősé­gével. Pontosan tudja, hogyha felül­ről, a politikai élet magasságából akarják családi életét, erkölcsét, val­lási meggyőződését meghatározni, ak­kor már nem érezheti magát szabad polgárnak. Értem a sértődöttségét. Méltán érezheti, hogy avatatlan kezek nyúltak magánéletébe és bántották meg emberi méltóságában. Látszólag nem nagy ügy az egész, de kezdetnek éppen elég. A maga régen várt Parla­mentje ahelyett, hogy csak a szabad­ság okos harcosainak adott volna he­lyet, nőegyleti órákat rendezett, ahol nevetséges bohózati hölgyek azt akar­ják elhitetni, hogy országos bajaink­nak az ifjúság nemi felvilágosítása a forrása. Sajnos, Schlachta példája ra­gadós és azóta több prédikáció­­ el­hangzott az erkölcsi élet álszent os­torozására. Tiszteletben tartom a ha­rag pírját, amely arcán megjelent emiatt. Én is tudom, hogy az ifjúság nemi kíváncsiságát nem tudják ren­deletileg kormányozni. És hogy ebbe a kérdésbe mégis beavatkozott az ál. Idm, azt nagyon rossz jelnek tartom. Nem vagyok híve a pornográf­ iroda­lomnak, de még kevésbé tudom elvi­­selni azt, ha ilyen ostoba és olcsó cí­meken, butító hazugságokkal azt akarják velem elhitetni, hogy azok segítenek a demokrácia ügyén, akik fiataljainkat bárgyú álszeméremre akarják nevelni. Tudom, kedves Bá­tyám, hogy legjobban amiatt van el­keseredve, hogy nemcsak Schlachta kiáltott internátus­ erkölcs után, ha­nem a maga baloldala is csatlakozott néhány hanggal a nevelőnői felszóla­láshoz. Ezért mondta kedves Bátyám­ hamleti tépelődésében, hogy a demo­krácia is tud olyan pofonokat adni, mint a jobboldal. Hogyan is mondta? „Amiért leginkább menekültem a jobboldal elől, azt most kezdi a bal­­oldal feltámasztani." És m­ost végre engedje meg, hogy feleljek kérdésére. Nem szeretném, ha nagyképűnek tartana azért, mert hűséges, de higye el, túlságosan tér­tődékeny balodaliságát kritizálni me­rem. Ligeti Magda könyvének elkob­zásával valóban sérelem esett magán, kedves Bátyám, de a demokrácián nem. Ez a könyv ugyanis idejét múl­ta. A fiatalság felvilágosodása nem probléma. Higye el, a fiatal generá­cióból senki sincs megsértve azért, mert ez a sérelem esett vele. Ez csak öreges zsémbelődés. Lehet, hogy van­nak olyanok, akik azért követik Schlachta naiv példáját, hogy ezzel keressenek együttműködést a balol­dal és az egyházak között. Ezek azonban túlságosan egyszerűen képze­lik el a dolgokat. Esztergomban soha­sem fogják kitűzni a haladás forra­dalmi zászlaját azért, mert Pesten a parlamentből új erkölcsöt, illetve az állítólagos régi erkölcsök visszaállítá­sát követeli a képviselők közül né­hányan. Csillárt venne? • 1)ú* vÁlaszis ki­ák­at Vétel, csere, alakítás, Kérzlat­­lanfány csillár Uxem, Király-u. 80 nd ill­u­s Csengery-u. sarui. Tel. 420 SÍS. Fogadja ezt az üdvhadseregbe­n­, de a parlamentben történt mellébeszélést úgy, mint egy jelentéktelen epizódot, hiszen szép és nagy dolgok történnek annak érdekében, hogy Maga, kedves Bátyám, ne előírt erkölcsben, hanem saját belső törvényei szerint éljen. A Schlachta Margitok akár jobb-, akár baloldalról jelentkezzenek is, előbb­utóbb nemcsak mielőttünk válnak ne­vetségessé, hanem azok előtt is, akik akarva, akaratlanul, de lassan mégis a demokrácia hívévé válnak. Minden szárazbőrű nünser Lanolinos PFEILRINS krémet!

Next