Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-20 / 47. szám

1OBBANO LEVELEK Sious, novimber A moos-i büntetőtörvényszék előtt két vámost áll. Albert Ausaueli,xarus, neuilly-sur-sein-i és salai Jacou, orosz állantpolgár, párizsi lakos. Minukettót azzal vádolják, hogy 1946 júniusában a s Quévy-ben való letartóztatásuk alkalmával dinamit és robbanószerek voltak birtokukban. Terhelő körülmény, hogy a robbanószereket „látszólag merénylet elkövetése céljából szállították". Mindkét vádlott a „üzem'' csoporthoz tartozik; belga folyón tartóztatták le őket, mert, mint a vád mondja , „britszemélyiségek ellen akartak merényletet elkövetni". A per fontossága túlmegy az egyszerű törvényszéki processzuson és a megjelent szakértők és újságírók azonnal megállapítják, hogy a belga hatóságok az ügy miiimalizálása céljából utalták azt rendes polgári törvényszék elé. Sok az újságíró, fotográfus, franciául, angolul, olaszul beszélnek jobbra-balra Már reggel 7 órakor nagy a sürgés-forgása a törvényszék épületében, ahol erős rendőri felügyelet van. Nem akarják, hogy illetéktelen elemek furakodjanak be a tárgyalóterembe és zavarják meg az ügy lefolyását. Kilenc óra felé „ranomobilban" hozzák a vádlottakat. A fotoriporterek magnéziumtüzében szállnak ki a kocsiból. 10 órakor megkezdődik a tárgyalás. Elias Jacob magas, jóképű fekete fiú, elszántan áll a törvényszék elé. Angolul fogják kihallgatni, tolmács segítségével. Eelisabeth Lazarus vékony szőke lány, világos beiger-színű kabát van rajta. Igen nyugodt. Először őt hallgatják ki. Írónak mondja magát. Elmeséli hogyan tartóztatták le a határállomáson, Quévy-ben. A vámvizsgálatnál felfedték, hogy elektromos robbantók, 14 tubus géliait, 1 „Bickford" robbantó és 9 „Wonder" elem volt nála. Azonkívül felfedték, hogy Jacob útitáskája duplafenekű volt, amelyben hat robbanó levél rejtőzött. A borítékokat Dempsey tábornoknak, Lord Caninghamnek, Palesztina kormányzójának, Sir John Ghminnak, Mack Nilon tábornoknak, Sir Henry Gerneynek, és last but not least: Cyprus kormányzójának, Sir Winternek szánták. A borítékon a következő felírás volt: „Priváte — Confidential'• (Magánlevél — Bizalmas). Elnök (Lazarushoz): ön elismerte, hogy Brüsszelbe akart menni- ön elismerte azt is, hogy egy útitáskát bízott önre valaki a párizsi Gare du Norde-on, de nem akarja megmondani az illető nevét, ön azt állítja, hogy nem volt tudomása a táska tartalmáról, ezzel szemben elismeri-e, hogy robbantóanyagot szállított? Elisabeth Lazarus: Igen. Elnök: ön azt állítja, hogy a „Stern"-csoport nevében cselekedett, ama csoport nevében, amely feladatául tűzte ki a palesztinai okkupáló csapatok elűzését? Lazarus: A brit okkupáló csapatokról van szó. Elnök: Mindig ugyanaz a személy adta át önnek a robbanóanyagokat? Ön nem hajlandó felfedni az illető személyt, de elismeri, hogy a rob'bantóanyagot szállította. Lazarus: /bólint). Elnök: Másrészt, mint tudja, kihallgattunk egy nőt, aki magának cellatársa volt. Esther Van Abele kisaszszonyt, akinek Ön elmondotta, hogy négy vagy öt társával együtt lépte át a határt, és, hogy azokat nem tartóz Elnök: Dehát, mégis igaz dolgokat . VViart család a belga katolicizmus mondt Lazarus: Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a robbanóanyagokat nem a belga biztonság megzavarása céljából szállítottuk. Elnök: Na igen, de hogy magyarázza meg azt, hogy az Ön megállapítása szerint csak tiszta véletlen következtében utazott Elias Jacobbal együtt, amikor Magánál is, vádlott társánál is robbantóanyagokat találtak? Lazarus: Véletlenség. Elnök: Ugyan... A szakértők megállapítása szerint az Ön által szállított robbanóanyagokkal bombamerényletet lehetett elkövetni. Mi volt a terve ezekkel a robbantóanyagokkal? Lazarus: Az volt a tervem, hogy átadjam őket a brüsszeli Gare du Midi-n valakinek. Elnök: Kinek? Lazarus: Nem tudom. Ha misszióban vagyok, nem kérdezek semmit. Elnök: Ami pedi a leveleket illeti, azok széjjeltéphették volna felnyitóikat, kiégethették volna szemüket és halálukat okozhatták volna, ön azt állítja, hogy idealizmusból cselekedett. Ez nem elegendő indokolás, ön azt mondja, hogy a németek ellen való ellenuraszt mozgalomban ragyogó szerepet vitt... Lazarus: Erre elegendő bizonyíték van. Elnök: Köszönöm, Mademoiselle Lazarus. Kérem foglaljon helyet. Most Jacobot szólítja maga elé. Jacob megigazítja nyakkendőjét, meghúzogatja zakóját és nadrágvarrására szorítja kezét. Nyugodt, magabiztos, mint aki érzi, hogy semmi baja nem történhet. Mint aki tudja, hogy ártatlan. Elnök: Ön elismeri-e, hogy a ,,Stern" csoporthoz tartozik? Jacob: Igen. Katonák vagyunk, de nem ismerjük fegyvertársainkat. Elnök: Szállított-e ön olyan órát, amelynek szerkezete pokolgép volt? Jacob: Igen, de nem tudtam, hogy milyen szerkezete van. A véletlen összejátszása volt, hogy a vámvizsgálatnál az óra eltűnt... Elnnik: Nagyon valósztro fű..E az,amit mond... Tudja-e, hogy ... az aktatáskában, amelyet ön LazarroS.nak átadott az ő letartóztatásakor, robbanóanyag volt? Jacob: Nem-Elnök: ön nem moly felvilágosítást belgiumi illetően. Miért van ez? Jacob: Tisztán propaganda-misszió volt az enyém. Semmi köze nincs Lazarus missziójához. Elnök: Ismerte-e azelőtt Lazarus kisasszonyt? • * Jacob: Igen, találkoztam vele néhány gyűlésen. De ártatlan vagyok... Elnök: Köszönöm, ennyi elég. Foglaljon helyet vádlott-társa mellett. Jacob látszólag csodálkozik, hogy ilyen egyszerűen „megúszta". Valószínűleg azt várta, hogy az elnök keresztkérdések tüzébe állítja. Kicsit sóhajt, leül. Az elnök a főügyésznek adja át a szót. A főügyész hangoztatja, hogy Lazarus elismeri bűnösségét, Jacob nem. Megfelelő bizonyítékok vannak arranézve, hogy Jacob Lazarus kisasszony cinkostársa volt. Ami a „tiltott fegyvereket'' illeti, amelyről a vádirat beszél, az a robbanó levelekre vonatkozik. Monsieur Ruttiens, a vád képviselője rámutat az ügy súlyosságára, szigorú büntetést kér. A vádlottak szerint azok nem követtek el semmit a belga közbiztonság ellen. Ez nem igaz, mert az ilyen veszélyes szerszámok szállítása kockáztatja a belga rendőrök, vámtisztviselők, csendőrök életét. Nem lát enyhítő körülményeket. A politikai indító ok sem az. Nem igazolja az ilyen veszedelmes módszereket és az ilyen gyilkos szerszámok gyáva használatát. Mindkét vádlott számára négyéves börtönbüntetést kér. Dufrasne, Jacob ügyvédje, a vádlott idealizmusát emlegeti. Nem követett el semmit a belga közbiztonság ellen. Másrészt nem bizonyították be, hogy Jacob cinkosa volt Lazarus kisasszonynak. Felhívja a bíróság figyelmét, hogy az óriási perköltségek, melyek 40.000 belga frankot tesznek ki, a vádlottakat terhelik.. Azok kiszabadulásuk után francia börtönbe kerülnek. Kéri védence felmentését. Most Carton de Wiart, Lazarus kisasszony védője áll fel, szólásra. A hallgatóság és a bíróság is nagy figyelemmel fordul az ügyvéd felé. Nagy tekintélyű személyiség. A Carton de arisztokráciájához tartozik. Az egyik Carton de Viart a katolikus párt vezető személyisége, többször volt miniszterelnök, ma államminiszter. Egy másik püspök. A védő hosszan beszél arról az ideálról, amelyet Elisabeth Lazarus követ. Csoportja — mondja —a Palesztina zsidók és arabok közti felosztásáért küzd. Sem ugyanezen célt tűzte-e maga elé az Egyesült Nemzetek tanácsa. — Védencem töredelmes vallomást tett — mondja. — Kitűnő családból származik, édesapja magas állást tölt be a párizsi Operában. Édesanyját, leánya szeme előtt ölték meg 1943-ban német zsoldban lévő banditák. Elisabeth Lazarus „a nagy ellenállók" közé tartozik, a francia ,,Crrix "Le Guerre" birtokosa. Egyébként, kitűnő írónő. Büntetlen előéletű, tehát semmi esetre sem lehet közönséges bűnöző számba venni. Mindeme enyhítő körülmények filvelerabevételével, a legenyhébb ítéletet kéri. Az elnök most az utolsó szó jogán hívja fel a vádlottak figyelmét: ad setofcren kobeleiumni uritwh~S£ Elsőnek Jacob áll fel: — Nemzetemért dolgoztam, amely idegen okkupáció alatt görnyed és amely szenved. Kívánom, hogy az ellenállási csoportokhoz tartozóként kezeljenek, aki az idegen megszállók ellen küzd. Bízom e szabad ország igazságszolgáltatásában. Elisabeth Lazarus az ügyésznek válaszol, aki egyik mondatában „gyávaságról" beszélt. Ezt vissza kell utasítania. Sok mindent lehet rá és társaira mondani, de semmiképpen azt, hogy gyáva. A bíróság visszavonul és hosszú, másfél órás tanácskozás után tér vissza a terembe ítélethirdetésre. Mindkét vádlottat bűnösnek mondja ki, de enyhítő körülménynek veszi idealizmusukat, fiatalságukat, büntetlen előéletüket. Elisabeth Lazarust egyévi börtönre és 7000 frank pénzbüntetésre, Elias Jacobt nyolchavi börtönre és 3500 frank pénzbüntetésre ítéli. A vádlottak nyugodtan veszik tudomásul az ítéletet Mintha örülnének, hogy vége a herce-hurcának. Mintha azt mondjanák: »no, most ezen is túl vagyunk." Az elnök jóindulatúan mosolyog. Enyhébb ítéletet nem is hozhatott volna. (—) ÉKSZES-MODELLEK SEREGI IV.Haris-köz 5 (csak félemeleten) ékszerészmester. tatták le. Ügyészségi vallomásában Ön azt mondotta, hogy egyedül utazott Párizsból Brüsszel felé és tagad minden cinkosságot Jacobbal. Igaz-e az, amit cellatársnője mond? Lazarus: Ez a Mademoiselle Van Abele mitomanikus... KANCSALSÁGOT JAVÍTÓ SZEMEIZÁRÓK orvosi előírásra kizárólag a szabadalom tulajdonosánál OfinfotEREZKCRUTAS Kérjen díjtalan ismertetőt. HANGLEMEZ JÁTÉKÁRU Láng, Rákóczi út 9. T.: 33-66-82 Művészlemezt veszek PERZSASZŐNYEGEK & trvcA* C'getaversenyek November 20, 23, 27 és 30-án délután VÍS órai kezdettel. 585 HALADÁS A SÉRTŐDÖTT POLGÁR ÍRTA: GYÁRFÁS MIKLÓS Elgondolkozva, hosszasan maga elé nézett kedves Bátyám, míg odakint vidáman dörömbölt a villamos és az autóbusz a lámpasorban ragyogó új Margithídon. Ahogyan az emberi töprengésnek ebben az örök mozdulatában modern Hamletként vizsgálta a demokrácia létének és nemlétének kérdését, úgy éreztem, hogy bele kell avatkoznom monológjába. Azt hiszem, csak konvencionális tiszteletből nem tettem meg és talán azért sem, mert a vidáman zajongó híd, az újonnan születetett élet lármája gondolataimat túlságosan sok reménnyel befolyásolta. Egy könyvről vanzó, amely ellen Schlachta Margit k'nvalónő kikelt a Házbami, elkobzását etette. Ligeti stragda fijem túlságosan jdentékeny s a,f 'nsác. vv.mi elvilágosodását célzó könyve o&Wfc a vihart nr!Abanked-JSj,ves BátvAro. É..'.borodott, fel, hogy azt anki az ország nagy problémái között bevihette valaki a magyar demokrácia parlamentjébe. Másodszor és sokkal végletesebben azért dúlta fel magát, mert a Schlachta-beszéd eredményeképpen a könyv elkobzása valóban megtörtént. Amikor szép, haragos arcát láttam, elképzeltem magam előtt, hogy milyen lehetett harminc évvel ezelőtt, amikor élete eszményének a demokráciát választotta. Feltettem magamban a kérdést: várjon miért lett baloldalt? Nem volt nehéz a felelet. A világháború negyedik évét vonszolta, amerre nézett, mindenütt katonák voltak. Képeslapokon a csatajelenetek, a szépirodalmi lapok fedőlapján érmelegítőket, fagykenőcsöket és egyéb lövészárok kényelmét elősegítő cikkeket kínáltak a hirdetések. Szíve elfordult mindentől, ami a katonáigra emlékeztette. Látta a háborús asszonyokat, akik olcsó nemi romantikával surrantak be a budai legénylakásokba, amulettjükben férjük pödört bajuszos katonai fényképével. Fiatalon felismerte, hogy gombnyomásra felbomlik a család, az erkölcs és új értelmet keres a halálos szerelem. Megállt a templomok ajtajában, a szenteltvíztartó mellett s hallgatta, míg a szép kerek plébánosok a szenvedés elviseléséről, a hívek türelméről tartottak gyönyörű beszédet és meghatottan ecsetelték a háború hőseinek küzdelmét, akik „hazájuk védelmében" véreztek a harcmezőkön. És egyre keserűbb stájizzel lépett ki a templomokból az utcára, magányosan csatangolt, mint aki naponta elveszít egy-egy darabot ,a világból. Olvasta a politikusok beszédeit, a jótékonysági hölgyek aranyló frázisait és mindig világosabban látta, hogy becsapják. Akkor olvasta először Darwin munkáit, húszéves korában, két évvel az érettségi után és amikor a családja felfedezte ezt a bűntényt, kétségbeesve sopánkodtak eltévelyedése miatt. Így kezdett elhidegülni otthonától is. Egy napon már meg tudta fogalmazni, hogy utálja a katonaságot, nem hisz a házasság tisztaságában, hallja a plébánosok hangjában a kenetteljes hazugság remegését. Rájött arra, hogy fent az államhatalom hivatalnokai nem az országot védik a felfegyverzett néppel, hanem saját és cinkosaik kiváltságait. Egyre jobban elborzasztotta az álszemérem és mint valami betegségtől, úgy aggódott az emberi ostobaságtól. Húszéves Lérában hátat fordított egy világnak, amely romlott volt és igazságtalan, így keződött. Ekkor még nem volt demokrata, csak kiábrándult polgár-ifjú. Aztán, mint ahogy az első koratavaszi, szél vibrálására felmerülnek a szerelem körvonalai, úgy ébredt szívében a tisztább életforma utáni vágy a forradalom közeledésére. Most már kimondotta a vágyakozását, akár a sokáig ábrándozó szerelmes a vallomást. Olyan világra vágyott, amelyben nincsenek katonái, nem titkos szerelmi találkák erősítik a házasságot, nem a templomokból alkotják meg a társadalmi erkölcsöt, nincs álszemérem és nincs korlátozott tudás. Így lépett a forradalomba. És ezeket a vágyakat hozta magával az ellenforadalom megpróbáltatásain keresztül- Amikor pedig a zsarnokság kora ifjúságának minden motívumát óriásivá növesztve újra elősodorta: még szörnyűbb katonaságot, még undorítóbb családi életet, bömbölő vallásosságot, útonálló politikusokat, kinyilatkozássá torzított hamis elméleteket vonultatva fel ellene, akkor már tudta, nem érzelmek, nem finom vágyakozások, hanem csak a hazát is vállaló baloldaliság alkothatnak egyéni és társadalmi életet. És eljött a demokrácia megszületésének napja. Éppen negyvenhét éves volt akkor, amikor csaknem két évtized után újra lélekzetet vehetett a szabadság levegőjéből. Deresedő fejjel végre hazaérkezett. Belátom, hogy nagy sérelem érte. A demokrácia parlamentjében több beszéd hangzott el a pornográfia ellen, hangok süvöltöttek az ifjúság nemi felvilágosítását célzó komoly AHOL OLCSÓ A SZERELEM ÉS OLCSÓ AZ ÉLET HOTEL BIJOU Főszereplő: FRANCOISE ROSAY CSÜTÖRTÖKTŐL: SCALA - CORVIEI pedagógiai törekvésekre, vándorprédikátor-hangon, naiv dagályossága! ismét a családot állították mintáké,pül és eszményül a maga szabadság után vágyódó képzelete elé. Család, erkölcs, vallás. Kedves Bátyám, nagyon jól tudom, mennyire tisztában van ezeknek a szavaknak a jelentőségével. Pontosan tudja, hogyha felülről, a politikai élet magasságából akarják családi életét, erkölcsét, vallási meggyőződését meghatározni, akkor már nem érezheti magát szabad polgárnak. Értem a sértődöttségét. Méltán érezheti, hogy avatatlan kezek nyúltak magánéletébe és bántották meg emberi méltóságában. Látszólag nem nagy ügy az egész, de kezdetnek éppen elég. A maga régen várt Parlamentje ahelyett, hogy csak a szabadság okos harcosainak adott volna helyet, nőegyleti órákat rendezett, ahol nevetséges bohózati hölgyek azt akarják elhitetni, hogy országos bajainknak az ifjúság nemi felvilágosítása a forrása. Sajnos, Schlachta példája ragadós és azóta több prédikáció elhangzott az erkölcsi élet álszent ostorozására. Tiszteletben tartom a harag pírját, amely arcán megjelent emiatt. Én is tudom, hogy az ifjúság nemi kíváncsiságát nem tudják rendeletileg kormányozni. És hogy ebbe a kérdésbe mégis beavatkozott az ál. Idm, azt nagyon rossz jelnek tartom. Nem vagyok híve a pornográf irodalomnak, de még kevésbé tudom elviselni azt, ha ilyen ostoba és olcsó címeken, butító hazugságokkal azt akarják velem elhitetni, hogy azok segítenek a demokrácia ügyén, akik fiataljainkat bárgyú álszeméremre akarják nevelni. Tudom, kedves Bátyám, hogy legjobban amiatt van elkeseredve, hogy nemcsak Schlachta kiáltott internátus erkölcs után, hanem a maga baloldala is csatlakozott néhány hanggal a nevelőnői felszólaláshoz. Ezért mondta kedves Bátyám hamleti tépelődésében, hogy a demokrácia is tud olyan pofonokat adni, mint a jobboldal. Hogyan is mondta? „Amiért leginkább menekültem a jobboldal elől, azt most kezdi a baloldal feltámasztani." És most végre engedje meg, hogy feleljek kérdésére. Nem szeretném, ha nagyképűnek tartana azért, mert hűséges, de higye el, túlságosan tértődékeny balodaliságát kritizálni merem. Ligeti Magda könyvének elkobzásával valóban sérelem esett magán, kedves Bátyám, de a demokrácián nem. Ez a könyv ugyanis idejét múlta. A fiatalság felvilágosodása nem probléma. Higye el, a fiatal generációból senki sincs megsértve azért, mert ez a sérelem esett vele. Ez csak öreges zsémbelődés. Lehet, hogy vannak olyanok, akik azért követik Schlachta naiv példáját, hogy ezzel keressenek együttműködést a baloldal és az egyházak között. Ezek azonban túlságosan egyszerűen képzelik el a dolgokat. Esztergomban sohasem fogják kitűzni a haladás forradalmi zászlaját azért, mert Pesten a parlamentből új erkölcsöt, illetve az állítólagos régi erkölcsök visszaállítását követeli a képviselők közül néhányan. Csillárt venne? • 1)ú* vÁlaszis kiákat Vétel, csere, alakítás, Kérzlatlanfány csillár Uxem, Király-u. 80 nd illus Csengery-u. sarui. Tel. 420 SÍS. Fogadja ezt az üdvhadseregben, de a parlamentben történt mellébeszélést úgy, mint egy jelentéktelen epizódot, hiszen szép és nagy dolgok történnek annak érdekében, hogy Maga, kedves Bátyám, ne előírt erkölcsben, hanem saját belső törvényei szerint éljen. A Schlachta Margitok akár jobb-, akár baloldalról jelentkezzenek is, előbbutóbb nemcsak mielőttünk válnak nevetségessé, hanem azok előtt is, akik akarva, akaratlanul, de lassan mégis a demokrácia hívévé válnak. Minden szárazbőrű nünser Lanolinos PFEILRINS krémet!