Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-12-02 / 49. szám
•-1 -— - - BABITS Nehiéz elhinni, hogy a szinte napra egyidős kortárs évek óta bevonult a történelembe, mert hiszen az irodalom története a nemzet történetének sokkal fontosabb része, mint kortársainak haszontalan és jelentéktelen politikai fecsegése. Ki emlékszik ma már Babits poltikai kortársainak, a parlamenti szócsaták hőseinek, a minisztereknek ,a államtitkároknak a nevére? Legföljebb a kiöregedett újságírók, a chronique scandaleuse javíthatatlan szerelmesei. De Babits neve addig él, amíg magyarul beszélnek ezen a földön , ezt a nevet nem a Reviczky utcai szép emléktábla örökíti meg a házon, amelyben Babits puritán egyszerűségű, majdnem rideg kis lakásban hosszú éveken át élt hanem a halhatatlan mű, a babitsi költészet, a nyelv felejthetetlen, örök muzsikája. A mű mögött, mint olyan gyakran, elhalványodik s kísérteties köddé foszlik maga az ember, a poéta doctus, a lantos, aki bűvös ujjakkal pengette zengő hangszerét Magára az emberre egyre kevesebben emlékeznek, a Kerek Asztal egykori vendégei, a Central kávéház sarkában ür dögélő társaság tűnőben lévő tagjai, akik oly gyakran hallgatták a költő mélázó, halk, szavát. Külsejében Babits mediterrán volt, telin volt a típusa, szeme pillantása, egész magatartása, csak hangja volt csendesebb, modora szerényebb s tartózkodóbb, mit a latinoké általában. Egész kultúrája, szellemi habitusa is latinos volt, katolikus pannon ember, akiben Hellász s Róma szellemi öröksége a kiinomult kelta-germán hagyományokkal vegyült. Mindez csak találgatás, kisded szellemi játék! Babits minden szerénysége és tartózkodása ellenére is egész, kemény és erős egyéniség volt, pontosan megvont szellemi határokkal, amelyek elválasztották nagy kortársaitól, akiktől nemcsak ösztönösen de tudatosan is elütött. Mindezt leplezte s takarta a finom és halk hang, a tartózkodás, a viszavonulás minden zajos és bántó jelenségtől, amely körülötte viharzott. Ez a tartózkodás nem elefántcsonttornyot jelentett. Babits nem élt elkülönült életet ismert és tudott mindent,amit nagy költőnek tudna kell, hogy az élet teljességét megértse és megénekelje. Amit nem tudott, azt gyorsan megtanulta, bár kissé álmélkodva és gyermeki csodálkozással, mint a parlamentben és a szabadság téri palotában kavargó inflációs boszorkánytáncot Pontosan érezte , néha ki is mondotta, amit korának politikai és gazdasági harcairól gondolt, néha meg is írta, mint abban a versben, amelyben a „könnytelenek a szomorú amely arra a kasra vár, „amelyben fájva nyüzsög s ki nem repül a raj". Nemcsak saját hazája és népe sorsát figyelte, bírálta és érezte minden idegszálával, tudott minden fontosabb dologról, amely a világban történt. A Manchester Guardian heti kiadását rendszeresen olvasta, s késő éveben filológiai és filozófiai tudása érdekes egyéni politikai érzékkel és ítélettel párosult, bár ezt az ítéletet — különösen az 1920-as elcsoszarrlás után — csak igen ritkán, egy-egy elejtett félmondattal fejezte ki. Irodalmi és bölcseleti tudása viszont mély volt, az egész világot átölelte s éppen egyénisége szemérmetes szerénysége miatt juttatta szóhoz csak versekben, s nem — az egy Irodalomtörténetet kivéve —nagyszabású bölcseleti és analitikus írásokban. A nyelvtudása páratlan volt, bár a magyart kivéve erősen passzív. Nehézkesen beszélt angolul, de utolérhetetlen művészettel tudok shakespeari sorokat, néha egész szonetttréfákat rögtönözni a kávéházi asztal mellett, a finom anakreoni sorokról nem is szólva. A babisi versek élő embert idéznek: Gabits tiszta earbedi életet élő ember volt, hibákkal, hiúsággal, tévedéssel s tévelygéssel megvert ember, mint mindenki, akit anyaméh érlelt a vágra, de ritka eraber volt szerénysége, tisztessége, e Tilxírszeretete erejénél fogva, s mindenükfölött nagy költő volt. Azon a határon áll, amely a nagy költőt a lángésztől, a géniusztól elválasztja. Ha hibát követett el, megbűnhődött érte a leírhatatlan szenvedéssel teli betegségben, amely földi életének végett vetett. A földi élet véget ért, de a versek tovább élnek, a versekben maga Babits az ember, mert ,az istenek halnak, az ember él!" K. I. haladás Szabadítsa meg az állam a piat . Az egyetemi reform hosszas huzavona és sok felesleges időpocsékolás talán végre a megvalósulás stádiumáig érkezett, s ha az idei tanévben — a Közgazdaságtudományi Egyetemet kivéve — jelentős változás nem is várható, az új szellem máris bevonult az egyetem falai közé, s reméljük, előkészíti mind a diákságot, mind a professzori kart arra, hogy a reformot ne csak elfogadja, hanem minden erejével támogassa is. Ezt az évet azonban, melyet már sajnos elvesztettünk az aj rendért vívott harcban, használjuk fel legalább arra, hogy mindazt a fölösleges terhet és ballasztot, ami a fejlődést akadályozza vagy akadályozhatja, szentimentalizmus nélkül eltávolítsuk. Ilyen billaszt, ilyen fölös teher, mindenelyelőtt a budapesti Hittudományi Kar, amelyre sem tudományos, sem — ennek híján természetesen! — politikai okból sincs semmi szükség, ugyanakkor azonban fenntartása olyan jelentős anyagi áldozatokkal jár, melynek fedezése, véleményünk szerint az állam már csak azért sem txilla'hef'a mag-ra, mert az egyház papojainak nevelése mégiscsak az egyház és nem az állam kötelessége. Tudjuk — és ez jóelőre «Wife az a válaszim» —, hogy a pesti Tudományegyetem alapításánál és fejlesztésénél valóban kolrtov szterenet játszott a klérus és aTipológiai kar, méndig nemesite haz'n'san, de szerte Európában, ami nem is csoda már csak a»ért sem, mert hiszen ezekben az időkben — a kor szellemének és irányának megfelően már az egyetemi ran«r elismeréshez is pánai, vagy lesaVbhls *szen!birodalmi császári* megerősítés kel'-itt. De ezerl Mai is. A kor szemére annyira töltődve volt vallásos elemekkel, hogy » tudományt és a tudotmányos fel'ódfst is csak fiz egyházatyák és méltatlanbb ttfiV'-rk szemüvegén keresztül tv"a szwVTni és egy tudományos tétel i«a?sánt, Plo ve fwzsá^'mak eTi«mertse attól fü'$?t, hogy a 'heotósríni kar honcfcése "hitt « Szent• ríS9-t elvező InrtniTmmaik lo'A'fotof* e. Ez az ajkadékníkadás vezetett azután odáig, horry Gailei, mert tételei az isteni kinyilatkoztatással ellentétesek voltak, a kínpadra kerülhetett. De tudomány e egyáltalán a theológia? És itt szögezzük le mingyárt: nem a vallásról beszélünk, ami mindenkinek legsajátosabb magánügye, inkább azt szeretnénk kutatni, hogy lehetséges-e fejlődés egy olyantudománynál", amely saját alapját és tárgyát megváltozhatatlannak — dogmánnk — tartja és ezzel eleve kizár minden fejlődési lehetőséget és kutatóinak munkásságát maximálisan kommentálásra és széljegyzetek írásán szúrta. Mivel minden tudomány alapvető jellemvonása, hogy a fejlődést és a fejlődés okait és lehetőségeit kutassa, s hogy a kutatás tárgya ne legyen sérthetetlen, ilyen alapon a theológia semmi esetre sem tudomány, noha ez korántsem zárja ki, hogy egyesek számára — inkoncréto — ne szolgáltasson foglalkozásukhoz szükséges szakismereteket . Van azonban a kérdésnek egy syakorlatibb oldala is. Kik azok, milyen emberek, akik kikerülnak erről a karról? Megengedhetjük-e magunknak azt a fényűzést, hogy állami intézetben, állami pénzen neveljünk az esztergomi érseknek párttitkárokat, akik mindazon intézmények és szellemi áramlatok ellen uszítanak, amelyeiket a többi karok hallgatói — vállvetve i munkásoktan és parasztokkal — felépítenek? Progresszív vagy lcsrolább megértő velemet várni e'től a kartól, dőre illúzió, feleséges tehát, hogy az él'nm erének erejével neve(j?n magának pnentó?pt. Az egyház vegye á! a hittudnmnt'invi kart, úgy, ahogy van, szaklsVo'á hilkként és m h a t e''én sem S'oJnfl különösebb kisforrásimlk, ha az új Ilittudományi FőHcolát á'vimi tímocattssal vaYisíían'íjn«» A fontos is, hogy a Tudomány EgyetembSl kieme'lék s ez von-ríkoz'k trnr~''1sz",a'r'n a vidtSlíi protestáns tteológia fakultásokra is. A lístt'Udományi Kar megiszüntetése fTyöngítené egyébként az Egyetemi Tanács rervkciós 'Mfríkílis szárnyát is, hiszen minden második évben — amikor a rektori vagy a pro-ret'ori mé'tes-V? theológuséi — három szavazattal rendelkezik a Vérus, s így az amúgy is odahúzó egyetemi tanárok egy részével könnyen uralma alá vonhatja az egész egyetemi autonómiát — és ennek az autonómiának örve alatt megakadályozhatja az egészséges fejlődést Az elavult és megszüntetendő intézmények másik csoportja a jogakadémiáik. S mingyárt elöljáróban haddjamosakodjam profeszoraim előtt az egri Katolikus Jogakadémián, akik bizonyára dezertálással vádolnak, mint ahogy vádolak akkor, miikor tavaly ilyentájt a Katolikus Egyetem ellen írtam. Többek között — valóban — én is élveztem azt a kedvezményt amit a jogakadémiáit lele jeleneti, ez azonban semmi esetre sem adhat számomra felmentvényt — legfeljebb helyzetemet teszi nehezebbé. A jogakadémiákat az egyházak annak idején azért alapították, hogy a jogászok kiképzésére és a jogi oktatásra megőrizzék befolyásukat olyan idejében mikor az ország egész kományzat" szervezete a jogászi kezében vall Ezeknek a jogakadémiáknak volt — talán — valami jelentősébe, míg jo- -, gíiszbó! minden lehetet Magyarországon. ma azonban, mikor a szakmaí kiképzés mind!n!ká!*b előtérbe kerülő és a maifin gazdasági szektor fokizatos szűkülése folytán is egvre kevesebb |J jogáczra van szükség, igen kis or-szágban hét jogi fősknát fenntartani 51 teljesen fele te^es, különösen akikor. Ü ha — mint a Icu'ntszm'n^z'érimn hi- hivatalas la^ia a Krzr nevel*s — art m'Asl lehetősége O szirté te'iesn megszűnik. Különben is az egyre szaporodó ösztöndíjak és kollégáimok a vidéki hallgatóságnak is lehetővé teszik, hogy e három egyemi centrumban tömörüljön a vidéki jogakadémáik épületében pedig helyet kaphat.Bármik olyan műszvki és mezőgazdasági főiskolák melyre a tervgazdálkodss keretében sokkal naiuvább szülség volna. A mr-1 SzÜntetendő jó felkészültség íteőt és politikailag hibátlan professzorainak természetesen helyet kell találn Oni a magyar életben. írta: Aba Iván MEGSZÓLALNAK AZ ORVOSOK A Haladás muieti számában „Fehér köpeny"4 cim alatt közölt cikkünk O nagy visszhangot keltett az orvostársi sadaibanban. Ezt nyulatja az a tok könnye !" énekelte meg s prófétai léti SZS&S** ^ °y«' lekkel megjósolta a szomorú sorsot, " Kiválogattunk a levelekből néhá-' nyat és közöljük is. Eleget teszünk janinaki a kívánságnak, hogy a levél-s íróik neveit ne említsük meg. Nem is .Fontos ez: nem a személyeit, hanem a téma a lényeg. Köszönöm a Haladás-pal, horgy felfigyelt reáire, orvosokra. Mennyi munkával jutunnk mi el odásig hogy megkeressük a kenyerünket még azután is, hogy a diploma a kezünkben van! Alálrott OTI körzeti orvos vagyok. Eloglaltságoért oly nagy, hogy magángyakorlatot akkor nem tudnék folytatni, ha indna is betegem. A kollektív szerződésben fel nem sorolt körzet orvosa vagyok 800 biztosított egyén van hozzám beosztva (de pácienseim száma ténylegesen ennél több) és kapok ezért havi 627 forint fizetést. Minthogy diplomámat négy évvel ezelőtt szereztem, korpótlék nem jár. Nem illet meg veszélyességi pótléit sem. Ezzel szemben egykívelejni egykorú rokonom gyári szakmaiillás 3 forint órabérrel, ami havi 200 órát számítva, 100 forintot tesz ki, de a szokásos túlórákkal rendszerint urcsihalallja a 700 forintot. Nem állítom, hogy ez sok, de miig is több, mint amennyi az én havi fizetésem. Merem mondani, hogy én a havi 200 órástal többet dolgozom. De még enn- nél kiállítóbb az aránytalanság a kol-'' lfcnv szerződésben a szakorvosclkal fizetése és az enyéim között,, még sikkor is, ha tudom, hogy mgasabb sépzettségiük van, mint ,nekem. Napi hat órát foglalkoztatott szakorvos havi törzsfizetése 1561 forint Nem kísélim tőlük, hiszen az sem olyan sok. De mégis két ét félszer annyi, mint az enyém. A helyzetben mennél előbb változArtani kell Fészertesztó Űrt A kormány szociális politikája rendszeresíette az üzemi orvosi munkát. Ez nemcsak a betegek gyógykezelését jelenti hanem a megelőzés áldásos lehetőségét is. Az orvosok legnagyobb reménysége az üzemi orvosi állások szaporításátbűn van. Az üzesi orvostak előnyösebb kollektív ízeküdést vívtak ki, mint más kangóriák. De sajnos, az állás Sok legtöbbje kis elfoglaltságot követel és elillesz képest csekély a fizetés is. Pedig a kollektív szerződést megállapítja, hogy „az üzemi orvosi képzettség hosszú egyetemi és további gyakorlói tanulmányt, valamint speciális kiképzést igényel és önálló, felelősségteljes munkát követel". Nekem heti hat órára szóló alkalmaztatásom van és ezért 570 forintot kapok. Magánprakszisom sajnálatos csökkenése folytán természetesen több munkát is tudnék vállalni. Az üzemi orvosi állásokat racionalizálni kell, hogy az orvos teljes idejét emlék szentelhesse és foglalkoztatásából szerényen meg is éljen. (részlet egy levélből.) Semmi kifogásom nincs ellene, hogy a Haladás azokba ez orvosokra tereli a figyelmet, akik oly szerencsések, hogy hivatalos állásuik van De viszont hány orvosnak nincs ilyen álása. Milyen sóvárgással gondolok én például arra, ha OTI-főorvos vagy zsidó kórházi osztályos főorvos lehetnénk. Nem szép az irigység, de mégis kénytelen vagyok irigyelni őket. Nekem semmiféle állásom nncs, de viszont magánprakszisom sem több, mint az övék. Az állam szocializálta a deferjeket, de nem szocializálta az orvosokat. Fájdalom: gyakran előfordul, hogy nem keresem meg a rezsimet sem: házbért, adót, telefon, műszerbeszerzést, szakkönyvek vásárlását, szóval az elmaradhatatlan kiadásaimat. Be kel-e nyugodnom abba, hogy az én egzisztenciális problémám megoldhatat-Ian? Tudom: Toinn'afc ortosore, akik ráfekeüdtek a magángyatorlatra és en-Aftk ervrészét mst is tudták tartani. De én hadifogságból tértem vissza és új perientirrát szerezni ma embekrfeletti fe'adírt. Ki segít rajtam? Ha igait, amit az önök cikkében olvastam, már pedig bizonyára igaz, hogy az OTI és MABI egyesítésénél egyes körzeteiben nem szapori tolléik, hanem apasztották az orvosok számát, akkor mit várhatok én? " Tisztelt Szereccs Előírt Aa én leve laus uian püraszt, banda iikonust, jelenteni az ugynevezett kiüregedést orvosuk közé tartozom. Egy élett ta' pasz'alata áll mögöttem,hidadlami a ' tudomány fejlődésével, aiutikatltásom töretlen és mégis itt takok lehetetle- nül a fiatalok elűtörésével Sízemiben. " Kegyellen kor ez, amey az öregeiket félretolja. Azt kellne hitni, hogy ép pen az orvosi munkában becsülik a gyakorlati tudás előnyeit, de ennek ma nyoma sincs. Hol vannak a becézett öreg háziorvosok, akikhez hajtin a családok úgy ragaszkodtak? Idérem Önt, hívja fel reánk nyomatékosan a kormány filyelmét. Halljuk ugyan, hogy keresnek valami rendezést számunkra, valami minimális gondoskodást, de mikor lesz ebből eredmény? Nézetem szerint minstai helyettesülés, kisegítés és ehhez hasonló foglalkoztatás esetén bennünket előnyben kellene részesíteni addig is. ] A Haladás „Fehér köpeny" dravejklke valóságos esemény az orvostársadalom számára. De miért foglalkozik cikkük csak a fővárosi orvosokkal? A vidéken talán a régi nívós ár a magánprakszis? Méltóztassék megnézni az OTI orvosok kollektív szerződését. Nem abszurdum-e az, hogy a városi és több községes orvosi körzetekben a törzsfize-tés 102 forintnál kezdődik és az 1-10! —lOGO biztosított egyén esetén megy fel 109 forintig? Ebben bennefgl tűtik a készenléti díj is, tehát nem térítenek meg semmit, ha engem éjjel felkültenek és el kell mennem a harmadik faluba? Minden faktor hanlroztatja a falusi orvosok szerepénekk óriási fontosságát, de ez a szerepet ilyenkörülményeik között bajos betölteni. Az pedig hogy a vidéki vagy speciálisan a falusi orvos kitűnően f él és nem szorul a fietésre, ma már a legendák világába tartozik. KAFFKA "Kaffka Margitnak küldöm, őr nagy írónak, félelmetes barátnak, de derék embernek. — Így üdvözölte 1914 ben a magyar irodalom legjelentősebb nőíróját Ady Endre. Négy évvel később, 1918. december elsején, haminc évvel ezelőtt, ott feküdt Kaffka Margit a spanyol járvány áldozatai között kiterítve, alig harmincnyolc évesen. Mély tekintetével megjósolta, ízes magyar szavával megénekelte, csodálatos melenkóliával lemondóan elsiratta a saját generációjában már meg nem ért, de most már beteljesült női rovenjogúságot, a magyar asszonyok teljes felszabadulását. Kaffka Margit asszonyalak fai elérkeznek az ígéret földjének határához, od?!, ahonnan már láthatták, az igazabb, őszintébb, asszonyok számára emleri életet, de nem m'nhetik át a mes?vét, ebben megakadályozza őktét lellfiik túl en'tése, az a «laza» lélek, amelyet Ady tudott, érzett legjobban a századforduló lázongó, de a «fin de serle» dekadens akaratgvení»es»,gébe fúló tch'HAgrinét. K?fHta MikMt a nagykárolyi poVírj iskolai tannfl'*'nő, a miarrvar vidéki penkv-családi^, kallódd tehet«és?ek, iszákos, e'iffányozó, van'ont herd^i'a környezetiben Irja csodalatos reff^nyeit, «életkép»i!». nme. Ivek m'nd őrösbevésett e^lflMumai egy azéta kihalt nemzetükn'k. tC.sends válsrnok, (10091. 'Sr'nrk évek (19121, tMária évei. ní.13). Kél mrár (191fi). .Álomások (19171 .» wrvanehMl air .esztendőből a most ú'ra kiadott 'Honnaiabnftt* ennek a nyíWvenes, ős't'nös biztonsí'r,zal. az naiTV frók csendes mpga.bamil-vwirs^. vei m^lárt a'nak a mérffiWknvei. Közlük n'hány tucat szönyörű vers, — mert Kaffka Mi'lt is. nM a százailfordu'ö és a Nmir'! vnVim»nnvI proza'ro'a voltak^ppin li-^-ns és re"lényszSvfte sem egyéb, mint prózába futott Ifra. R pízényhősnAi votsk^nTvn e?v és itt Tyanar*in n^elak külön ibísz^ fe''^^^ korsrsilt íbr!ir«H«k. AlS-tnek és ének» PrtrfelVv *M»irtn éve!» La«»itnvai*kv Mári^'a va.rr nsr «AlT *» (daf!ai'm,'s n^zirfa, KnffVa Marí'itTw.k, a* első öntudatos maevar nőírónak áTtom^ski az önmaffa és a 'ársadnlmi felszabadulás felé vezető úton. A Wz!" -"rvobb magyar realv-tn frend h'hc'cWen'11 finom szava'-Hnn képe» megformálni, amit előtte férfííró sem isen formált meg: a maczar vidéki magyar úrias*-anyának* képét, amelyből abban az időben még Bovarynő kecses szépsége és fojtott szenvedélyessége árad. A «Hangyaboly», eltekintve attól, hogy a lefltűnőbb magyar roanszarvréza, rendkívüli aktuaktású antikerikális regény is. Nemrég foglalkoztam Diderot 'La religieuset'évre fordításával; a véletlen egymás mellé sodorta a két zárdaregényt és meglepő perspektívákat nyitott. Diderot raciona'Vn franeVici-«s»iisMN inVigons,'-a vakító fénnyel világítja meg a zárdák tudatalatti, homályos, tengermélységfényű ösztön és képzeletet életét. A lefojtott érzelmi életnek Kaffka Margit diák mnáca álmai kB."Itt ezer színe, ezer lehetősége, végtelen szubtiltása van. — Diderórál egyszerű homoerotikus merénylet lesz belőlük. A francia mester forradalmi támadást intéz a lélekmérgező, mesterséges, gyakran a gyilkosságig hypokrita zárdai elzártság ellen. — Kaffka Maiért egyszerűen, utólérhetetlenül elmondja, hogy a zárda kertjébena termetes déli fák bizony nem éltek sü meddőségben, hanem, — miután Boldogasszony hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolódzva bolondul kibálozták magukat, élték világukat, végre gyönyörű lakadiilmat csaptak és a hosszú nyílt csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szereteik gyenge zöldjébe...» Kaffka Margit nem ráncigálja napvilágra a tudatalatti homályban foszforeszkálón világító, de a szárazon rút varangynak ható furcsa, lelki medúzákat. A két zápdaellenes mű között a francia klaszszikusé az élesebb, hatásosabb, szenzációsabb, — de a magyar tróns'lényé a ' mélyebb, gyengédebb, költőibb. Kaffka Margit, a 'félelmetes barát» iráninak legmélyebb okvítsát az adja, hogy asszonysorainak lassn kibontakozása osztályukból és elitéleteikből; az egyénisé?gé-vítés gyakran halálos szülési fájdalmai közepette ma már befejeződött szociológiai, történelmi folyamat. D? e?ek az asszonyok, amint ők maguk is tudják,semmit sem hasonlitanak arralakhoz, ezekhez az erősvonalú, világos lényekhez, akik igazi zátornok közt eveznek, igazi bírókkal verekedve», — nem osztályaik eltirtságában, hanem az emberi közösségért M. K [-tiiW tmmMJi RJ3 ÁTLÁTSZÓ ESŐKABÁTOK. VIHARKABAT LÓDENKABAT. RAGI.AN BIDAPERT V. ORrtF TEJ FKI TIFFI PAL. I TCA ! Tejetom 180