Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1950-06-01 / 22. szám
1950 Június 1 Két híd között Kedves Barátom! ! LEVÉL KÜ LFÖ L D R Tudom, régóta tartozom ezzel a XV levéllel, de valahogy úgy vagyok vele: vagy állandóan, rendszeresen, hetente levelezek, vagy sehogy. Olyan ez, mint amikor az ember egyszer elmulasztja, hogy meglátogassa a barátját, sokszor elmegy a háza előtt, már neki is indul a lépcsőnek, csengőn a keze, de azután meggondolja mgát és visszamegy az utcára. Átvillan az ember fején: mit lehet ilyen hosszú idő után mondani? Olyan sok a mondanivaló... csupa közhely lesz belőle. Most is csak azért szánom rá magam a levélírásra, mert konkrét kéréssel fordultál hozzám: írjeik Budapestről, írjak a Margitszigetről, arról a helyről, ahová annyi emlék fűz. Fekszel az ágyban ablakodon beszűrődik az Idegen Város lármája, s Te könnyes szemmel harapod a párnád szélét s arra a régi platánra gondolsz, mely ott áll a tejcsarnok közelében. Ott van-e még a platán a bevésett szívvel és a monogrammal, olyan-e a Sziget mint régen? Őszintén szólva magam is már közel egy éve nem jártam a Szigeten, pedig itt lakom alig egy ugrásra tőle, de valahogy nem jutott eszembe. Most Amerikából kellett figyelmeztetni: nézzek kicsit körül ezen a régi kedves helyen. Először is megnyugtattak, megvan a platán, a szívet is megtaláltam s a monogrammot, csak kicsit nagyobb lett, szívtágulást kaptál kedves barátom az öregedő évek során. A híd, a Margit híd ugyanolyan, mint mielőtt elmentél. Benned biztosan úgy él ez a híd, mint mikor szétroncsolt sebekkel vízbe zuhant hiszen 1944- ben mentél el, amikor a bitang fasiszta téboly megnyomta a robbanószerkezet gombját és sikoltó emberek, véres lovak és villamosok hulltak a vízbe. Azóta újjáépítettük a hidat és minden részében erősebb lett. Kicsit büszkén mondom így, tudod, többesszám első személyben,... újjáépítettük, mert mind dolgoztunk rajta, a hidakon, a gyárakon, az ország újjáépítésén: munkások, mérnökök, orvosok és írók. S ez az ország most májusi éjszakákon és vidám vasárnapokon ott nevet a Liget pázsitján, Hűvösvölgy erdőiben s a Te szerelmes, orgonaillattól terhes Szigeted padjain. Első utam a híd alá vezetett. Most szabad az út, belépődíjat sem szednek, a Sziget is mindenkié, a lejárólépcsőket nem zárja el a pöffeszkedő és előkelő MAC- pálya, ahol csak ötágú koronás névjeggyel lehetett megváltani a Esik az arany ára a nyugati piacokon, ez az elmúlt hét egyik legjelentősebb gazdasági és gazdaságpolitikai eseménye. Külön azért fontos és nevezetes, mert ugyanakkor lanyhul az arany, amikor az uszítók és az imperialisták a legvadabb háborús propagandát csinálják. Emlékszünk — jól emlékszünk — 1914 tavaszán hirtelen fillérekkel drágult az arany és emlékszünk — jól emlékszünk — 1939 nyarán már tombolt az aranyspekuláció és az egész kapitalista világ aranyban dolgozott, 3—5—10 százalékkal emelve az árakat. 1950 nyara az aranybaisse jegyében indul, tehát nem utal háborúra. Eddig minden esetben a spekuláció véleménye győzött, valahányszor a vélemény ellentétes volt más nyugati földi hatalmasságok véleményével. A spekuláció pénzre megy és ha az arany ára csökken, akkor a spekuláció már most tudja — és jól tudja — hogy háború nem lesz és erre is dolgozik. Sőt: erre spekulál. S ha a spekuláció megjátssza azt, hogy nem lesz háború, akkor arra spekulál, hogy a béketábor győz. A spekuláció a béketábort látja erősebbnek és a spekulációnak ebben az esetben igaza lesz: a béketábor egyre növekvő ereje diadalmaskodik, a sportol. A híd alatt, a Sziget pesti csúcsán, félkörben friss padok állnak s ilyenkor a késődélutáni órákban ott ülnek azok, akik semmit nem változtak így külső összeborulásukban az elmúlt hat, hatvan és hatszáz év alatt... a szerelmesek. Itt a híd alatt egészen ősi a Sziget, olykor elmossa az ár, puha a föveny, fent szimfonikus koncertet ad a villamosok, autóbuszok zúgása s olyan a kép perspektívája, mintha a hatalmas nyárfák között sétálnának a sárga villamosok a levegőben, a híd traverzeit eltakarják a lombok. A kaszinó előtt a kerek virággrupp nefelejtsek, tulipánok, árvácskák tavaszi illatát sóhajtja, az asztaloknál vidám polgárok söröznek, öt óra körül tánc van. Csak a kártyát száműzték a hátsó traktusból. A friss pázsitokon permetezőgépek hullatják a műesőt s a fák levelei olyan fényesek, mintha mindegyiket szerető kezek különkülön kifényesítették volna. A Sziget közepén a Rózsakert előtt három gyermekjátszótér is akad homokkal, kis lubickoló medencékkel, körhintákkal, csúszdával és tornaszerekkel. A régi pólópálya, ahol valamikor toporzékoló angol ponnykon vágtattak Hohenloheék és őrgróf Pallavicinék, most amolyan tömegsporttelep, ahol futballpálya, kosárlabda, röplabda, futópálya, ugrósánc van s ahol az üzemek fiataljai munkára, harcra készen edzik izmaikat. Nyitva van már a Palatínus strand is, a kénes melegvízben fázós öregek gyógyitgatják csontjaikat s lejjebb úttörőtábort találnál, pici házakkal, pici játszótérrel, árbocrúddal, pici kertészettel és pici színpaddal, ha idejönnél. Minden pici itt, még a mellékhelyiségek is, hogy a pici úttörők kényelmesen végezhessék nemcsak a picit. Az újjáépített Palatínus szállóban pedig vendégeink szállnak meg a népi demokráciákból. Nagyon csodálkoznál, ha kisétálnál a Sziget felső végébe, ahol valamikor a hírhedt galamblövő arisztokraták barokk palotácskája állt. Itt most hatalmas vasívek feszülnek Újpest és Óbuda felé. Daruk csikorognak, nyüzsgő hangyabolyként kalapálnak a munkások, izzó vasszegecsek repülnek a levegőben, kész a hatalmas betonlejárat a Szigetre, nyáron már átsétálhatnak ide a hűs fák alá Óbuda fáradt polgárai, s november derekára készen áll majd a grandiózus Sztálin-híd. Két híd is megpihen itt egy pillérnyi pillanatra a Szigeten, ami most talán elvesztette régi neonfényes, bárzsivajtól hangos idegenforgalmi jellegét s az lett, ami igazi hivatása: mindenki pihenője. Egész napon át figyeltem egy padot. Reggel két diák ült a padon, lázasan jegyeztek, hatalmas könyvekben böngésztek s hevesen magyaráztak egymásnak valamit. Azután tizenegy óra felé felváltotta őket egy fiatal anya két gyerekkel.A mama kötött, a nagyobbik srác tízórait majszolt, a kisebbik pillangó után futkosott. Ebéd után fehérhajó nénike telepedett a padra, színes festékeket rámolt ki és akvarelit festett az épülő hídról. Délután én ültem oda megírni Neked ezt a levelet s este amikor búcsúztam a Szigettől, a padomon fiatal fiú hajolt egy lány szája felé. Szimbólummá magasodott bennem ez a pad: a béke padja s hidd el, ez a Sziget, a mi Szigetünk, mely mindkét végén kitárt hidkaréjával tartja a kapcsolatot Budával s Pesttel: a • béke szigete. Nem elzárt, gőgös messzi sziget, közeli sziget, mely • itt van közöttünk s hová azok járnak, akik a békét építik. Hidd el nekem, barátom, azt a híres szobrot, a Szabadság-szobrot, el kellene hozni ide s felállítani a mi Szigetünk bejáratához, nem mintha nekünk hiányozna az a szobor, hiszen nekünk is van Szabadság-szobrunk, inkább azért, mert annak a szobornak hiányzunk mi és a szabadság. És én azt hiszem, Neked is. I Kovács János HALADÁS FIÚK ÉS LÁNYOK — Készen!... — Kihúzni!... — Egy ... kettő... há-á-rom! Ebben a pillanatban megfeszül a gumikötél és a vitorlázó gép, mint valami játszi sárkány a magasba szökken. Az oktató és a fiúk szemük fölé tartva kezüket, figyelik a Vöcsök kecses mozdulatait. A gép mintegy 30 másodpercig van a levegőben, azután jobbra fordul és két huppanás után megpihen a földön. Az iskola növendékei — mert az OMRE vitorlásrepülő táborában vagyunk — fiúk és lányok egyaránt Mester László oktató köré csoportosulnak, aki szakszerűen magyarázni kezdi, hol, milyen hibákat követett el a kis gép kezdő pilótája. A növendékek figyelmesen hallgatják, azután mintegy vezényszóra szaladnak lefelé a dombról. Most következik a kiképzés legkevésbbé kedvelt része. A gépet vissza kell vontatni a dombra. A Vöcsököt kis targoncára helyezik és gyors léptekkel húzzák. Sietnek, hiszen ha gyorsabban áll újra startrakészen a gép, többet repülhetnek.* A vitorlázórepülés sportját a nagyközönség alig ismeri. Egy-egy rekordról olvasott néha-néha a lapokban, egy-egy vitorlázó gép képe jelent meg inkább ötletszerűen. A nagyközönség általában azt hiszi, hogy a vitorlázórepülés veszedelmes sport. Veszedelmesebb akár a motorosnál is. Nehéz is elképzelni, hogy egy törékeny alkotmány aránylag kis szárnyfelülettel, minden gépi segítség nélkül órákig tud fennmaradni a levegőben és sokszáz kilométer utat tud megtenni. Pedig a világrekorder 11.000 méter magasba repült föl és a magyar rekord is 5.700 méteren felül van. A vitorlázórepülés nem olyan boszorkányság, mint amilyennek látszik. Ha a repülő ügyesen kihasználja a légköri adottságokat, megy az könnyen. Persze hosszú az út odáig..." * A vitorlázórepülés lehetőségét az adja meg, hogy a föld felszíne — éppen a felszín változatossága miatt — különbözőképpen melegszik fel és így az egyes területek felett a levegő hőmérséklete más és más. A meleg levegő — a fizikai szükségesség folytán — a magasba tör, ugyanakkor a kevésbbé fölmelegedett területekről hideg levegő áramlik helyébe. A repülő feladata most már az, hogy kihasználva ezeket a termikus erőket és körözve az úgynevezett termikus kéményekben, olyan magasba jusson, hogy magasságát a hideg kéményekben se veszítse el. A vitorlázó gépekben van a termikus erők észlelésére műszer, azonban ez aránylag későn jelzi a kéményeket és bizony gyakran előfordul, hogy a pilóta már keresztülhaladt a termikus kéményen, mikor őt arra a műszer figyelmezteti. A gyakorlott pilótának azonban nincs szüksége erre a műszerre. A gép suhogásából, a levegő alig észlelhető, mozgásából is észreveszi, mikor ért olyan helyre, ahol a levegő őt fölfelé viszi. Ezt a gyakorlatot sajátítják el a táborban. * Az iskola növendékei között nemcsak kezdő pilóták vannak, hanem olyanok is, akik egy magasabb fokú vizsga letételére akarják a kellő gyakorlatot megszerezni. A vitorlázórepülésben ugyanis az elért eredményeket jelvényekkel jelzik, kék alapon egykettő-három, illetve négy sirállyal. Az egy sirály az A-vizsga jele, ehhez félpercen felüli siklórepülés szükséges. A B-vizsgához ötszöri egy percen felüli repülés kell, fővizsgához ötpercnyi repülés, de a kilövés helyénél magasabbra kell szállni. Ezüstkoszorús jelvényt kap az, aki öt óra hosszat marad a levegőben, 1000 méter magasságban és legalább 50 kilométer távolságra repül el. Aranykoszorút az kap, aki 300 kilométer távolságra repül el s legalább 3000 méteres abszolút magasságot ér el. Ilyen repülő jelenleg kettő van hazánkban, egyik a tábor parancsnoka: Legenyei Lajos. * Kinn a terepen most a kezdők tanulnak. Az oktató egy csomó füvet markol és feldobja a levegőbe. Ebből konstatálja a szél irányát. A fiúkat és most már a lányokat is szoktatják a géphez. Egyelőre csak kicsit rántanak a gumikötéllel s a gép alig 2—3 métereseket ugrik. A növendékek arcán még a kezdet izgalma. Lehet, hogy drukkolnak is egy kissé, de a világért sem mutatják. Komolyan, megilletődve ülnek a botkormánynál. Az oktató minden egyes szökellésnél részletesen elmagyarázza, hogy a fiatal pilótáknak mit kell tenniük. Ez komoly sport, itt nem lehet arra alapozni, hogy előbb-utóbb majd csak megtanulja. Különben is a fiatalok mielőtt kikerülnek a táborba, alapos elméleti kiképzést kapnak. Nemcsak a repülést és a repülő szerkezetét tanulják meg, de jelentős menynyiségű matematikát és fizikát is. A matematikát általában nagyon szeretik. Most is, míg a gyakorlottabbak repülnek, a hangárok árnyékában a kezdők egy csoportja matematikai feladványt fejt. És ez bizony igen komoly dolog, mert például Szakács Aladárnak és Gyngel Balázsnak idáig arabul volt mondva minden matematikai formula. A növendékek természettudományos és politikai fejlődése szempontjából is nagy jelentőségük van ezeknek az iskoláknak. Ezek a fiúk és leányok jórészt nagyüzemekből kerültek ki. Előzőleg tevékeny részt vettek az üzemi repülőklubok életében és elméleti kiképzésük jelentős részét is ott szerezték. Általában azokat hozzák ki táborozásra, akik a klubokban bebizonyították, hogy igazán szeretik a repülősportot, és a termelésben is jó eredményeket értek el. A vitorlázórepülés ma már egyre népszerűbb lesz, egymásután kezdik meg működésüket a repülőklubok s a különböző vitorlázó repülőtereket a hét végén egyre nagyobb számban lepik el a klubok tagjai.* Az iskola növendékei itt is laknak a repülőtéren. Minden klubnak külön hálóterme van s ezek közül a legnagyobbat foglalták el. Pedáns rend van a hálószobákban, tisztaság a fürdőkben. A hangulat kitűnő, s hogy milyen kitűnő, erről leginkább a faliújság tanúskodik. A koszt olyan bőséges, hogy egyesek ,,bél-klubot“ alapítottak s evési versenyre hívták ki egymást. Az eredmény meg is látszik a fiúk kondícióján. Esteledik, vége az oktatásnak. A növendékek porosan, tikkadtan mennek leállásuk felé- Mégsem látszanak fáradtaknak, annyira lekötötte őket a repülés izgalma. Repülőköszöntéssel búcsúzunk: — Erőt, egészséget! Aba Iván a történtet* * A sör a strandon jóval kevesebb, mint a városban, ezt panaszolja egy olvasónk, teljes névvel és címmel. A strandon ugyanis az ár ugyanaz, a sör azonban jóval kevesebb, mert a csaposok fukar kezekkel mérnek és gyors kiszolgálásban talán csak a felét adják annak, ami jár. A panaszos nem elfogult, mert maga is megállapítja, hogy a nagy gyorsaságban, amelyet a tolongó és sürgetően szomjas fürdőzők maguk is megkövetelnek, a csapos nem mérhet pontosan, de ami sok, az sok, helyesebben: ami kevés, az kevés. A panasz általános jellegű, de különösen a Szabadság-strand csaposa ellen szól, aki következetesen felannyi sört ad, mint amennyi az előírás akkor is, ha a tolongás nem nagy. A panaszos szóvá is tette ezt, de — amint írja — letorkolták. „Egy csapostól ugyan nem várhat az ember különösebb udvariasságot, mert ő csapol és nem kiszolgál“ — írja a panaszos olvasó. Ebben az egyben persze nincs igaza a levélírónak. A csapos ugyanolyan dolgozó mint a fogyasztó, sőt a munkája nehezebb és több fáradtságot követel, testi munka és nehéz idegmunka is. Azt sem hisszük, hogy a csaposnak személyes haszna lehet abból, hogy egy pohárban több a hab és kevesebb a sör, viszont azért közöljük a panaszt, mert a fogyasztók nézőpontjából közérdekű és hisszük, hogy megszívlelik irányadó helyen és megszívlelik a csaposok is. Svájc külkereskedelmében feltűnő visszaesés van 1950-ben mind az import, mind az export vonalán. Hivatalos közlés szerint az év első negyedében az importált áruk értéke 47 millióval, az exportáruké 33 millióval csökkent, ami mindkét vonatkozásban 10—12 százalékos visszaesést jelent. A legnagyobb visszaesés az USA felé irányuló kivitelben mutatkozik. A viligpiaci jelenségek kivétel nélkül a béke jelenségei: minden fontosnak ítélt nemzetközi piacon a legfontosabb árak, ha nem is zuhanásszerűen, de esnek. Az Egyesült Államokban az üzleti tevékenység 5%-kal csökkent május 6-tól május 20-ig. Ugyanezen időszakban 3%-kal redukálódott az acéltermelés, 2%-kal a széntermelés és 4%kal az autógyártás. A élelmiszerek ára változatlan. A kávé ára esett és a cukor és a rizs piacán is nagyobb a kínálat a keresletnél.