Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1950-01-05 / 1. szám
1950. január 5. AKIKNEK VAN JÖVŐJÜK... A kiskereskedelem és kisipar — pontosabban és helyesebben: a kiskereskedők és a kisiparosok sorsa és jövendője jelentős ügy lett. Nem vált kétségessé soha egy pillanatra sem, hogy a népi demokrácia nemcsak gátolja kiskereskedők és kisiparosok megélhetését és boldogulását, ellenkezőleg: támogatja ezt a két dolgozó réteget, mert a kiskereskedőtudását, hozzáértését szorgalmát "l és leleményességét egyaránt igénybe veszi az áruelosztás nagy és fontos munkájában és felismeri és elismeri, hogy a kisiparos minőségi munkája és javító munkája múlhatatlanul szükséges. De ismételjük meg nyomatékosan: a kormányzat fenntartja a magánkiskereskedelmet és a magánkisipart, bár terjeszteni és fejleszteni kívánja az állami kiskereskedelmet és előmozdítja a kisipari szövetkezetek létesítését és virágzását. Nehéz ugyan elválasztani a kiskereskedőt a kiskereskedelemtől és a kisiparost a kisipartól, de bizonyos, hogy egy értékesen és hasznosan dolgozó réteg foglalkoztatása fontos probléma és minden körülmények között kedvező megoldást követel. Hogy csak egy kézenfekvő példát említsünk: a bolt és a műhely például elválaszthatatlan tartozéka a kiskereskedőnek, illetve a kisiparosnak. Már most lehetnek olyan komoly körülmények, amelyek az állami szektort arra késztetik, hogy boltot, vagy műhelyt a maga céljaira szerezzen meg. Ezt követelheti a ,,köztársaság üdve“, de ebben az esetben annak, aki az áldozatot hozni kényszerül, kárpótlás jár, vagy térítés, vagy foglalkoztatás formájában. Mindenki tudja és nincs senki, aki el nem ismerné a magyar kiskereskedő tudását, tehetségét, szorgalmát, éji napot eggyé tevő buzgó tevékenységét, szinte páratlan leleményességét, amellyel a szükségletek helyes felismerése mellett az áruelosztás fontos munkáját elvégezte a múltban, végzi a jelenben és végezni fogja a jövendőben is. És mindenki, még szélesebb körben ismeri és elismeri a magyar kisiparos mesteri teljesítményét, hiszen számos kis-Az Új Ember végre kitalálta a módját, hogyan köthet belénk akkor is, ha erre még csak látszatát sem adjuk az alkalomnak. Legutóbbi számában a Szabad Néppel polemizál, amelynél kifogásolja, hogy babonának tekinti a lourdesi gyógyulások elfogadását. Ugyanakkor kétszer is kirúg felénk, megállapítván, hogy a Haladáshoz illik ez a felfogás, mert mi nem tudunk elszakadni a XVIII. század egyoldalú racionalizmusától, de a Szabad Néptől, mint marxista laptól mást várt volna: a tapasztalati tények elfogadását. Nehogy a klerikális lap újból szemünkre vethesse, hogy" istentelenek vagyunk, amiért nem hiszünk a csodákban, sietünk megállapítani, hogy isteneknek való csodálatos látvány, hogyan alakul át szemünk láttára a magas klérus lapja a haladás fáklyavivőjévé, mily bátorsággal harcol a hala-dásért, a tudományért velünk, az évszázados maradiság képviselői- vel szemben. Még ennél is nagyobb, csoda volna persze, ha akadna, ember, aki ezt a — nyilván derűs, kuncogások közepette kialakított — mesét el is hinné. Egyébként meg kell állapítanunk, hogy Your-Ides-ről ezideig nem is írtunk még és ezzel kapcsolatban felmerülő „tapasztalati tényekkel“ sem volt, még módunk foglalkozni. Pedig van ott elég figyelemre méltó tapasztalati tény, elsősorban az a hatalmas gazdasági célú szerveztet, amely ezeket az úgynevezett csodákat „hitelesíti“ és a maga javára hasznosítja. És amely sok, Hasonlóságot mutat másfajta orvosi csodaszerek propagandaszer- nézeteivel. iparágunk világhírű már évtizedei óta és kisiparunk minőségi produktumait ismerik és megbecsüli a világnak mind a négy táján. Nincs is szó róla, hogy ezt a nevezetes szempontot figyelmen kívül hagyják, hiszen igen sok képzett kereskedő talált máris elhelyezkedést az állami nagykereskedelemben és az állami kiskereskedelemben is. A kiskereskedők túlnyomó nagy többsége robotos Kora reggeltől késő estig dolgozó szegény és szerény emberek életéről és munkájáról van szó. Köze esik hozzájuk a kemény munka távol esik tőlük a meggazdagodás főleg a jogtalan meggazdagodás lehetősége is Nem kell tehát csodálkozni, hogy ilyen körülmények között a kormányzat szükségesnek tartotta hogy megnyugtassa a kiskereskedőket és kisiparosokat ugyanakkor amikor a tíznél több munkást foglalkoztató üzemeket álamosította Gerő Ernő államminiszter beszédében és a Szabad Nép egymást követő cikkeiben külön hangsúlykapott a kiskereskedelem és kisipar. Külön hangsúlyt, külön megnyugtatást és külön biztatást Elismerését annak, hogy a kiskereskedőre és munkájára és a kisiparosra és munkájára szükség van. Megszabva a munka, kijelölve az út és megadva a lehetőség A munka, az út és a lehetőség a megélhetésre. Ennél fontosabb nincsen. És ez adva van és adva is marad. Mégpedig és ezt mint elmaradhatatlan követelményt, hangoztatjuk: az egyenlő esélyű verseny alapján. Van verseny, legyen is verseny a magánkereskedelem és az állami kiskereskedelem között Verseny az előzékenységben, verseny az áruk választékosságában és minőségében, verseny minden vonalon és vonatkozásban, ahol a termelés és fogyasztás érdekeit szolgálni lehet. Mert a magánkereskedelem nemcsak akkor teljesíti kötelességét, ha a fogyasztót a legjobban kiszolgálja. Feladatai sorába tartozik az is, hogy a termelést a minőségi és mennyiségi szükségletről a maga tapasztalatai alapján tájékoztassa. Mindezt meg is teszi. Aminthogy a kisipar is megfelel feladatának a maga munkaterületén és lehetőségeinek korlátai között. Az élen jár a minőségi termelésben, ez egyik rendeltetése. És végzi és elvégzi a javítási munkát, ez a másik feladata. A kiskereskedő is, a kisiparos is dolgozni akar. Szorgalmas munkájából szerényen és tisztességesen élni — ennél nagyobb vágya nincsen. Más lehetősége sincs, épp ezt bizonyítja számára a népi demokrácia, amely cserébe munkát kér és hűséget a néphez és hűséget a demokráciához. Az úri osztály megvetette a kiskereskedelmet és a kiskereskedőt, lebecsülte a kisipart és a kisiparost. A népi demokrácia demonstratív módon hirdeti a kiskereskedő és a kisiparos megbecsülését és a munkához és a megélhetéshez való jog megállapítása mellett. Mi kértük ezt a megbecsülést és kívántuk ezt a jogot, mert váltottuk és valljuk, hogy az egész dolgos és dolgozó társadalom , ipari munkások, parasztok, haladó értelmiség, kiskereskedelem és kisipar együttes erőfeszítése építi fel azt az új világot, amely csupa napsütés lesz és amelyben minden igaz embernek méltó helye lesz a nap alatt. Nekünk külön öröm a kiskereskedelem és kisipar megbecsülésének és értékelésének az a kihangsúlyozása, amely illetékes és hivatott részről most történik. Igazolása törekvéseinknek és célkitűzéseinknek Két kérésünk van ennek kapcsán: 1. az érdekelt kiskereskedők és kisiparosok fokozott buzgalommal vegyenek részt a népi demokrácia munkájában; 2. az állami gépezet minden szerve, legnagyobbtól a legkisebbig tartsa parancsnak azt, amit Gerő Ernő meghirdetett: a kiskereskedő és a kisiparos tevékenységének megbecsülését. .m ■ HALADÁS A NÉMET FOGASKERÉK A párizsi Libération rendkívül alapos cikksorozatban világítja meg az angolszász imperializmus németországi politikáját. A francia lap rámutat arra, hogy Németország az első világháború után az amerikai nagytőkével fizettette meg jóvátételi kötelezettségeit, új fegyverkezési iparát, és hadifelszerelését, míg a második világháború után ugyanaz a new-yorki nagybank, Dillon, Read of Co, amely 1918 után finanszírozta a német ipart, irányítja és határozza meg Washington németországi politikáját. Amíg Németország keleti zónájában tökéletesen kikapcsolták a junkereket, a nagyiparosokat és bankárokat a politikai és gazdasági életből, addig a nyugati zónákban a new-yorki bankárok befolyása a földbirtokreform elsüllyesztéséhez, a Ruhr államosításának megtagadásához és a náci nagyiparosok vezető szerepének helyreállításához vezetett. Félelmetes „fogaskerék“ gyanánt kapcsolódtak az események és tényezők egymásba s vezettek egyrészt Németország kettéosztásához, másrészt új háborús veszedelem feltámadásához. A Liberation e félelmetes fogaskereke a következő kormány befolyásos tényezőit azzal, hogy szabotálják a Ruhregyezmény létrejöttét, a nácitlanítést és a német ipar ellenőrtését. 1947 Január 1. Az amerikai és angol övezetek egyesítése a francia tiltakozás ellenére. Május 5- Amerikai jelentés szerint az amerikai zóna lakosságának 80 százaléka antiszemita és nacionalista. Május 15. Felállítják Frankfurtban Bizónia közigazgatási központjait. Május 24. Megalakul Nyugatnémetország Gazdasági Tanácsa. Június 9. A new-yorki Chase Bank szakértői Németországban tanulmányozzák Nyugat-Németországban amerikai tőkebefektetések lehetőségét. Július 13. Harriman kijelenti, hogy fokozni kell a német ipari termelést. Július 28. A Ruhrvidék munkássága a bányák és iparvállalatok nacionalizálását követeli. Augusztus 14. Clay tábornok kijelenti, hogy az amerikai zónában szó sem lehet nacionalizálásról. Augusztus 22. Angol-amerikaifrancia tanácskozás Londonban. A Szovjetunió tiltakozik Németország kettészakítása ellen. Október 18. A leszerelendő üzemek számát a nyugati zónákban 682-re csökkentik. November 21. Négyhatalmi tanácskozás Londonban. Molotov a központi német kormány felállítását és a német békeszerződés megkötését követeli — eredmény nélkül. A német acéltermelés felső határát 11,5 millió tonnára emelik. Marshall elutasítja a Szovjetunió jóvátételi indítványait és december 15-én az értekezletet megszakítja. December 16. Megengedik az ércbevitelt Németországba. terelnökök megállapodnak külön nyugatnémet kormány felállításában. Augusztus 30. Rajnavidék-Vesztfália törvényhozása megszavazza a Ruhr-bányák államosítását, de a brit katonai hatóságok nem hagyják jóvá a törvényt. Szepember 1. Angol és német vegyipari vezetők tanácskozása Bad Nuendorfban. Szeptember 11. Berlin amerikai szektorának kormányzója betiltja a fasiszták áldozatainak emlékére tervezett ünnepélyt. Szeptember 23- Az amerikai kormány Angliától és Franciaországtól a német üzemek leszerelésének felfüggesztését kéri. November 10. Az angol s amerikai megszálló hatóságok közzéteszik a „75“ számú törvényt, amely a bányákat és ipartelepeket Franciaország megkérdezése nélkül visszaadja a németeknek. 1944 Augusztus 10. A nácivezérek és nagyiparosok közös tanácskozásán megállapítják, hogy a fenyegető vereség esetében az amerikai nagytőke kell hogy újból kirántsa a németeket a bajból és előkészítse a revanche-t. 1945 Április 4. Drew Pearson amerikai közíró megállapítja, hogy az angol és amerikai külügyminisztériumban már megszervezték azokat az osztályokat, amelyek Németországot a Kelet elleni bástyának kiépítik. Április 12. Roosevelt halála. Május 8. Németország feltétlen fegyverletétele. Július 10. Kilgore amerikai szenátor, a hadügyi bizottság alelnöke a nyilvánosság felé kijelenti, hogy a szövetségesek ugyanolyan eréllyel kell hogy megsemmisítsék Németország fegyverkezési lehetőségeit, mint amily eréllyel letörték a német fegyveres erőket. A német kartellvezérek azonban azt remélik, és nem alap nélkül, hogy angol és amerikai üzletbarátaik megmentik őket és megőrzik a német hadi potenciált jövő háborúkra. Augusztus 2. A potsdami értekezlet határozatainak közzététele. E határozatok szerint minden hadiüzem leszerelendő a béketermelésre fölösleges gyári berendezés elszállítandó. A néplét militarizmust ki fogják irtani... A kartelleket és szindikátusokat fel fogják oszlatni. Szeptember 5. Draper tábornok helyesli a Hoover-jelentés megállapítását, amely szerint a német nehézipar nélkülözhetetlen Európa számára. 1946 Január 7. A külföldi német vagyon igénybevételére kiküldött bizottság tagja, Russell Nixon lemond, miután a washingtoni külügyminisztérium mindenképpen menteni igyekszik 5 milliárd dollár értékű külföldre csempészett német vagyont. Azzal vádolja a State Departement-t, hogy nyugati blokkot készít elő a Szovjetunió ellem Március 28. A szövetségesek szakértői a tényleges német acéltermelés felső határát 5,8 millió tonnában állapítják meg. Május: Morgenthau, Roosevelt volt pénzügyminisztere nyíltan megvádolja az amerikai és angol 1948 Január 8. Felállítják Bizónia 104 tagú Gazdasági Tanácsát, legfelső bíróságát és Központi Bankját. Február 23. Háromhatalmi tanácskozás Londonban a Szovjetúnió részvétele nélkül, de a Benelux-államok bevonásával. A francia övezet lassan beolvad Bizóniába. Február 24. A Ruhr bányászai újból tiltakoznak a volt nagytőkések uralmának helyreállítása ellen. Március 20. Szokolovszki marsal kijelenti, hogy a nyugati hatalmak döntései megsemmisítették a Szövetségközi Ellenőrző Bizottságot. Március 30. Clay tábornok a német ipar újjáépítését követeli, hogy a kommunizmus ellen harcoljon. Április 9. Bizónia Gazdasági Tanácsa elfogadja a Marsall tervhez való csatlakozást. Május 22. Az angol zóna vas- és fémmunkásai sztrájkkal tiltakoznak. Reusch iparmágnásnak a vegyes ipari bizottságba kinevezése ellen. Június 7. A háromhatalmi lon- doni értekezlet elfogadja a Szovjetunió részvétele nélkül az új Ruhr-egyezményt. Június 10. A nyugati márka bevezetése. Szovjet hatóságok meg-tiltják a pénzforgalmat a két zónaövezet között. Június 23. Pénzügyi reform a, kelet-német övezetben. Nyugati, márka Berlin nyugati övezeteiben. ( Június 25. Hat keleteurópai ország külügyminisztereinek varsói értekezlete. Követelik a német békét, a Ruhr ellenőrzését, a jóvá-tételi kérdés rendezését és Német- ország demilitarizálását. ) Július 8. Német nagyiparosok és amerikai szakértők düsseldorfi tanácskozása. Július 26. A nyugati katonai hatóságok és a nyugatnémet miniszt 1 1949 Március 20. .A Ruhr-vidék iparának vezetésére 12 megbízottat neveztek ki. Valamennyien a német nagytőke Hitler korabeli képviselői. Március 24. A Sovjetunió megszünteti a berlini közlekedési korlátozásokat és a német kérdés rendezésére négyhatalmi értekezlet egybehívását javasolja. Április 7. Német ipari kiálltás New Yorkban. Schuman-Acheson- Bevin megállapodása Washingtonban. Új megszállási rendszer. 127 nehézipari és 32 vegyipari üzen: törölnek a leszerelendők jegyzékről. A Humphrey-jelentés a német acéltermelésnek 14 millió tonnát és a kapacitásnak 17 millió tonnára emelését javasolja. Május 4 Megszűnni• Berlin kekörül a közlekedési korlátozás. . Május 23. A bonni" „Szövetségi Köztársaság“ kikiáltása. Négyhatalmi értekezlet Párizsban. Június 22. A négyhatalmi értekezlet 22 ülés után eredménytelenül zárul. A nyugati hatalmak megtagadták Németország egyesítését, a német béke megkötését Németország kiürítését. Augusztus 3. Clay tábor utóda,Mac Clay megállapítja hogy az igazgatási s ipari vezető állásoknak 30 százaléka nácik kezében van. De szerinte ennek nincs jelentősége Szeptember 7. A bonni szövetséges bábparlament összeül. Végeredmény: A Potsdami értekezlet egyetlen határozatát sem hajtották végre A kartellek s trösztök tovább működnek s újból döntő szerepük van Nyugat Németországban. * Ebben az egyébként kitűnő öszszeállításban szerepelnek a nyugati hatalmaknak Berlin kettészakítására vonatkozó intézkedései", valamint a keletnémet állam megalakulása, amely döntő módon befolyásolja a német kérdés további alakulását. ' *M Mindenki ismeri a történetet a konyhai vízvezetéknél horgászó bolondról, aki nagyon méltatlankodik, amikor megkérdezik, hogy fogott-e már halat? ..Hová gondol — mondja — vízvezetéknél halat?“ Ez jut eszünkbe, amikor bemegyünk a boltba és citromot vagy mandarint kérünk és az árubavezető azt feleli: elfogyott , mondja és mi auratunk, mert az áruda bejáratitól két lépésnyire, az utcán két asszony is árul: az egyik citromot, és mandarint a másik. Csodálkozva nézünk körül és megdöbbenve kérdezzük önmagunkbol: „Mi jut eszünkbe, boltban citromot vagy mandarint!?“ Ez az egyszerű tényállás. Hogy így van, mindenki láthatja és igaíthatja Hogy ne legyen így valaki kell, hogy tegyen róla.