Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
Az ezüst folyók gazdái, — A HALÁSZOK BESZÉLNEK... Verőfényes nyárvégi nap. Az Agrokémiai Kutatóintézet tanácskozóterme. A zsúfolt padsorokban napbarnított arcú emberek, kezükben ceruza, előttük papírlapok, — a halászati termelőszövetkezetek elnökei, küldöttei gyűltek össze országos tapasztalatcsere-értekezletükre. Akik tíz évvel ezelőtt hogyan foghatnak csak azt nézték, ki minél több halat, most ívató tavakról, mesterséges megtermékenyítésről, profilindexről, prémiumról, munkaegységről, haltenyésztési felelősökről beszélnek. Mindez egészen természetes, hiszen ők a gazdái az „ezüst folyók“-nak és legtöbbjük elvégezte a szaktanfolyamot is. De most beszéljenek ők maguk, ahogyan néhány szavukat, mondatukat elkaptuk a tanácskozóteremben és szünet közben kint a folyosón. KRIZMANICS ISTVÁN (soproni „Április 4.): Fertőrákoson ívató és tároló tavat létesítettünk. Az állami kísérleti gazdaságnak, a htsz-nek és a horgászegyesületeknek adtunk ivarérett tükörponty-anyagot. A használatunkban lévő vízterületek további benépesítésére megállapodtunk a soproni horgászegyesülettel, melytől harcsaivadékot kapunk. VASS JÓZSEF (győri „Előre“): Szövetkezetünk a halasításra jelentős összegeket fordított. Ivadék tekintetében már teljesen önellátók vagyunk. A ránk zúduló árvíz mérhetetlen károkat okozott szövetkezetünknek, de ennek ellenére nem csüggedünk. A kárt valószínűleg helyrehozhatjuk, mert a Duna és a Rába mentén a nagykiterjedésű kiöntésekből óriási mennyiségű pontyivadék mentését végzik szervezetten brigádjaink. 34 árvízkárosult tagtársunk között 30.000 forint segélyt osztottunk szét. A mentési munkában élenjáró halászainkról a Szabad Nép is megemlékezett. PAPP OTTÓ (esztergomi „Üsző Falu“): Szövetkezetünk nagyobb tóberendezést létesített, ahova egyelőre az árterület ivadékait gyűjtjük össze, hogy az elpusztulástól megvédjük. A dorogi és a táti szennyvizek kiküszöbölése végett tervbe vettük a táti szigetek közének lezárását, ezzel többszáz holdnyi „kezelhető“ vízterülethez juthatnánk. ILLIK VIKTOR (újpesti „Május 1“): Szövetkezetünket a múltban „rosszak“ között emlegették, nem ok a nélkül. Ma már más a helyzet, az Alkotmány ünnepére az egész évi beadást 100 százalákra teljesítve, elnyertük a Halértékesítő Vállalat selyemzászlaját. IFJ. SZALAI JÓZSEF (bajai „Új Élet“): Csávolyban korszerű ívató és ivadéknevelő tavat létesítettünk szivattyúberendezéssel. Felépült új halásztanyánk is. Motoraink számát gyarapítottuk, az árvíz után az ivadékmentés szervezetten megindult. ZERZA ISTVÁN (paksi „Vörös Csillag“): A Dunapataj melletti Szelidi-tóba állami gazdaságtól vásárolt tükrös és pikkelyes pontyivadékot telepítettünk. Segítséget nyújtunk a környékbeli tsz.-ák halastavainak benépesítéséhez. A Szelidi-tóban meghonosítottuk a süllőt is. Szövetkezetünk az egyedüli az országban, mely a Haltenyésztési Kutatóintézet támogatásával a kecsege mesterséges szaporításával is foglalkozik, eredménnyel. Az idén nyert kecsegeivadék egy részét az élő Dunába helyeztük ki. IFJ. KÖPETI JÓZSEF (mohácsi „Petőfi“): Nagyobb távolságra már egyáltalán nem evezünk, munkahelyeinkre motorral megyünk. A haltenyésztésben elért jó eredményünk haltenyésztési felelősünk kiváló munkáját dicséri. Lelkiismeretességén kívül újításával is kitűnt, a süllőfészkeket vesszőből font szőnyegen engedi a vízbe, így védi az iszaptól és könnyíti a kezelést. JUHÁSZ JÓZSEF (szegedi „Kossuth“): A marosmenti Bökényesi ívató tavunkban az ívatás jól sikerült. A halászati felügyelőség megszerezte részünkre az Oncsa-telepi kubikgödröket, melyeket most ősszel szintén ivadéknevelésre rendezünk be. A közelmúltban nyitottuk meg halászcsárdánkat, hogy öregbítsük a fogalomnak számító szegedi halászlé hírnevét. JUHÁSZ NAGY SÁNDOR (hódmezővásárhelyi „Ady“): Halászház építésébe kezdtünk lakás és raktár céljára, ezenkívül farmotort is vásároltunk. Az aratóberendezés megvalósításánál területhiánnyal küzdünk. 32.000 forint értékű hálóanyagot vásároltunk tagjainknak. IFJ. MALIK FERENC (nagybaracskai „Szabadság“) : Bevezettük a mesterséges megtermékenyítést, 105 darab pontyot fejtünk le. A kikelés 40 százalékos volt, jövőre ennél sokkal jobb eredményt akarunk elérni. SCHEFFER FERENC (velencetavi „Törekvés“): Negyedmilliós befektetéssel ívótelepet létesítettünk s itt mesterséges megtermékenyítést végeztünk. Az ősszel ívató és ivadéknevelő tó építését kezdjük meg. Tagjaink között a közös gazdálkodás keretében fonalat, ezenkívül tüzelő- és egyéb anyagokat osztottunk szét. Ez csak néhány kiragadott mondat rögzítése volt, persze az egynapos tárgyaláson más is került a „kirakat“-ba, nemcsak csupaszép és csupa jó. Hallottunk ott elhanyagolt holtágakról, egyoldalú gazdálkodásról, belső széthúzásról és egyebekről is. Ahol fény van, ott árnyék is szokott lenni. A távolkeleti halászok életéről, küzdelmeiről szóló szovjet regény címe: „Nálunk már reggel van“. Lassan a mi halászaink is elmondhatják, hogy már oszlanak az árnyak és nálunk is virrad. A papír betelt, egyelőre fejezzük be. A halászok beszéltek, legközelebb majd a „Halászat“ beszél. —ő—r így húzzák a hálót a Körösön. Nem lehetne ezt a nehéz munkát csörlővel felszerelt könnyű traktorral végezni? (Voynárovich felv.) 12 1