Siketek és Nagyothallók, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
2 Az írnok és az írógép Színes olasz—francia spanyol film Mielőtt az írógép elfoglalta helyét a hivatalokban, kézírással készültek az akták, a feljegyzések. Nos, ez az filmtörténet az írógép diadalmas útjának előestéjén játszódik, és főhőse az a nevettető figura, aki szép írásával keresi kenyerét, majd váratlan fordulattal a legjobb gépíró lesz. ÉN ÉS A TÁBORNOK Angol filmvígjáték Kettős szerepet játszik a pompás komikus, Norman Wisdom. Útjavító szerepében most is nagyszerű, ám mint náci vetésre tábornok, kevésbé. Neazonban bőven van alkalom. BÉKÉT AZ ÉRKEZŐKNEK Szovjet film A legutóbbi velencei filmfesztiválon ez a film megkapta a zsűri különdíját és az olasz kritikusok Pasinetti-díját. A háborúról szól, de valójában a békéről beszél. ÚJRA EGYEDÜL Francia film Hamis a film témája, és téves elgondolásból a legjobb színészi és rendezői munka sem tud elfogadható történetet elővarázsolni. A TETTENÉRT VADORZÓ Színes, szovjet ifjúsági film Egy vakáció története, három elválaszthatatlan jóbarát szórakozása és bátor fellépése a tettenért vadorzó ellen — a film alapötlete. Jól indul, szép részletekkel gyönyörködtet, bár elsietett és hibás megoldásai vannak. Éva aludni akar Irreális lengyel filmvígjáték Különös város, amely vésztjósló árnyakkal van tele, a tolvajok és banditák, a vétkek és bűntények városa a színhelye ennek az 1957-ben készült filmnek. Rengeteget lehet nevetni , de a túlzás halmozás néha elrontja a szórakozást. Mindenki gyermekei Szovjet film Gyermekek története ez a film, gyermekeké, akiknek szüleit a megszálló német fasiszták megölték, és akiket a közösség szeretete nevel emberré. A BOSSZÚ Színes spanyol film Juan Diaz tíz évet töltött börtönben emberölés vádjával — ártatlanul. Leánytestvérével, Andreával bosszút esküszik az igazi gyilkos, a „csavarosfejű” ellen. És csapatban együtt mennek aratni Juan, Andrea és a „csavarosfejű”. Télapó-est A budapesti helyi csoport nőbizottsága 1961. december Ц-én rendezte meg hagyományos Télapó-esttel egybekötött fenyőfaünnepélyét. A budapesti helyi csoport tagságának gyermekei és a szülők megtöltötték a székház nagy kultúrtermét. A színpad előtt, oldalt állították fel a csillogó karácsonyfát. Az ünnepséget Mink Mátyásné tagtársnő, a budapesti helyi csoport nőbizottságának elnöke nyitotta meg. Márton Vilmos tagtárs többféle bűvész-mutaványt adott elő a kicsinyek nagy tetszésére. Minden számát megújuló nagy tapssal köszöntötték. A kicsinyek közül talán a műkedvelő bűvész kisfia, aki szintén sorstárs, kísérte legnagyobb figyelemmel édesapja mutatványait. Lehet, hogy a kicsi felnőve, két évtized múlva apja nyomdokain járva hasonlóképpen fogja szórakoztatni az akkori gyermekeket. A bűvészmutatvány nemcsak a kicsinyeknek tetszett, megnyerte a nagyok tetszését is. A felnőtteknek is az volt az elragadtatott véleménye, hogy Márton Vilmos tagtárs amatőr bűvészmutatványa dicséretére válhatna bármely hivatásos bűvésznek. Márton Vilmos tagtárs ráadásul egy kis jelenetet rögtönzött Kentner Kálmánná és Nagy József tagtársak közreműködésével. A jelenet címe: „Rossz fiú” volt. Márton volt az apa, Kentnerné az anya és Nagy Jóska a rossz fiú. Bemutatásra került néhány rajzos film és az állatok világából merített kis film is. Bevonult a várva várt Télapó, aki rövid beszédet intézett a gyermekekhez, intve őket, hogy a jövőben ne rosszalkodjanak. A Télapó (Ábrahám Félix tagtárs) kiosztotta a gyermekek között az ajándékcsomagokat, mely többféle finom édességet és almát tartalmazott. A gyermekek nagyon örültek a szép ajándékcsomagoknak, s többféle módon adták tanújelét a Télapó iránti ragaszkodásuknak. Voltak, akik ígéretet tettek, hogy jók lesznek, mások nekibátorodva kedvesen megcsókolták a Télapó orcáját. A nőbizottság ez úton köszöni meg a szövetség országos elnökségének a nyújtott támogatást, a szereplőknek pedig a szíves közreműködést. N. E. és fenyőfa-ünnepély A gyermekek egy része a Télapó-ünnepségen Egy ragyogó bűvészmutatvány SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK Szilveszter Budapesten A budapesti helyi csoport a szövetség székházában tartotta meg szilveszteri mulatságát. Ez alkalommal a budapesti sorstársakon kívül sokan jöttek vidéki sorstársak is. A budapesti szilveszter apró bosszúsággal kezdődött: éjfél előttig nem volt zene. Ugyanais a szakszervezet tévedésből, zenekarral zongoristát küldött azzal, hogy a szövetség „saját zongoráját” bocsátja rendelkezésre. Márpedig szövetségünknek zongorája nincsen. Másik zenekart kellett előteremteni, s ez sikerült is Rudas Nándor főtitkár közbenjárásával. Ez az újabb zenekar néhány perccel éjfél előtt rázendített és megindította a táncot. Pontosan éjfélkor néhány pillanatra kialudt a villany, jelezvén, hogy elmúlt az óév, s csak az új év első másodpercei után gyúlt ki ismét. Elsőnek Rudas Nándor főtitkár köszöntötte a megjelenteket az új esztendő alkalmából a maga, az országos elnökség, pártalapszervezet és a szövetség dolgozói nevében. A színpadot ez alkalomra, Szegedi Gyula elgondolásai szerint, Füzesi Géza, Wéber Lajos, Farkas Ferenc közreműködésével újjáalakították. Jóval éjfél után került sor a tombolatárgyak kisorsolására. A nyereményeket Földvári Sámuel tagtárs, a budapesti helyi csoport elnöke adta át a szerencsés nyerteseknek. Voltak tréfás tárgyak is. Az értékesebbekért sokan szurkoltak. Utoljára az eleven kismalac kisorsolására került sor. Ekkor tetőfokára hágott az izgalom. Sokan megsimogatták az újévi malacot, megráncigálták farkincáját, sőt, egyesek nem átallották megcsókolni ormányát abban a reményben, hogy szerencséjük lesz. Ám a szerencse nem rájuk mosolygott, hanem arra, aki nem izgult a malacért, sőt, szabadkozott is tőle Szabadkozott azért, hogy ne ismét ő kapja a malacot. Ugyanis pár évvel ezelőtt ugyancsak ő nyerte el a szövetségben a szilveszteri malacot. . Lám, a babonásoknak mennyire nincsen igazuk. A „szerencsésre” úgy kellett ráerőszakolni, hogy fogadja el a jussát. A nem szerencsések elszontyolodtak ugyan, de csupán rövid időre. Hamarosan elkapta őket is a többiek jó kedve. A zenekar és a büfé fokozta a hangulatot, s az általában jól sikerültnek mondható szilveszteri mulatság csak a záróra után ért véget. (N. E.) A budapesti csoport kultúrgárdája 1962. február 25-én, vasárnap este fél hat órai kezdettel a szövetség székházának kultúrtermében bemutatja Tabi László író „KÜLÖNLEGES ESKÜVŐ” Földvári Sámuel csoportelnök adta át a szilveszteri ünnepség tombola sorsolásának nyereményeit Az újévi malac már szerencsés nyertesnél van című vígjátékát. Fellépnek a budapesti kultúrcsoport legjobb színjátszói. Jegyek elővételben is kaphatók lesznek. 1962. JANUAR Нб Január—február. A mulatságok, házi murik, összejövetelek, dinom-dánom hónapjai. Ilyenkor bizony költséges minden egyes hétvége. Próbáljunk az alábbi receptekkel jó hangulatot teremteni, akár ha csak szóló vendég, akár ha nagy társaság jön a házhoz, és főleg olcsón! Most sokszor hoznak, vagy vesznek narancsot az emberek, meg is eszik, de a héjával bizony nem tudnak mit kezdeni. Gyermekeknek kedvenc cukorkaként, felnőtteknek csemegeként adhatjuk a narancs 1 héjból készült NARANCSCUKROT: az összegyűjtött narancshéjat áztatjuk üvegbe téve legalább egy hétig, mindennap váltva a vizet. Majd puhára főzzük (kuktában nagyszerűen lehet). Egy külön edénybe sűrű szirupot készítünk, s bele szűrjük a puhára főtt narancshéjat. Állandó keverés mellett főzzük mindaddig, míg kristályosodni nem kezd. Vigyázzunk, nehogy karamellizálódjon! Egy tányérra szedve forrón, hűteni tesszük. Aztán tetszés szerint daraboljuk. Mellé, hogy mindjárt többféle cukrot kínáljunk, készítsünk BEFŐTTES CUKROT: bármily befőtt lekvárt annyi porcukorral vegyítsünk, hogy formálható legyen. Gömb, vagy igen apró kis pereceket, kifliket alakítunk belőle és levegőn szárítjuk sütőlemezen. Az alakokat porcukorral idomítsuk. Hát még ha vendégeinket igen finom süteménnyel kínáljuk, hozzá elmondjuk, hogy nem drága, biztosan dicsérni fogják a háziasszonyt, ki a CITROMÍZŰ SZELETKÉKET hozza be a szobába: mennyiség 50 deka liszt, 20 deka cukor, 14 deka margarin vagy 5 deka zsír, 1 egész tojás, 3 evőkanál olvasztott méz, 1 kiskanál szódabikarbóna, fél deci tej, — mindezt összedolgozzuk, 4 cipóba osztva, 4 lapot sütünk a gáztepsi fordított oldalán. Ezután 2—2 lapot összeragasztunk valamilyen savanyú lekvárral. Az így kapott 2 lap közé a következő krémet tesszük: 20—25 deka vaj, hozzá 20 deka cukor, hozzá 3 deka vaníliás cukor. Ha kevésnek bizonyul, 30—30 dekát veszünk a vajból és cukorból. Alaposan kikavarjuk. S az egészet pedig egy nappal előbb készítsük, mint amikor fogyasztani akarják. De nézzük csak az italokat! Hát nemcsak enni szeretne az ember! A PUNCS (12 személyre): fél kiló cukrot, egy citrom, 3 narancs levét és egy deci rumot tegyünk zománcozott edénybe, fedjük le, tegyük meleg helyre. 4 liter forró vizet öntsünk 1—2 deka orosz teára, ha színt nyert, kavarjuk fel, és öntsük, illetve szűrjük a rumos cukorhoz. Poharakba osztva mindegyik tetejére 1x-1 karikára vágott citromot tegyünk. ALMASZÖRP: 4 szép, nagy, savanykás almát elgerezdelve fél liter vízben elfőzzük, kis citromhéj és fahéjjal. Áttörjük szitán, és kellően cukrozva hidegen, melegen élvezhető. A két ízesítő kellék el is maradhat. A mulatságok utáni napon bizony nem kellemes főzni. De nem is kívánna a család valami nehéz ételt, hiszen az este egy kis bor, egy kis itóka, sütemény, szendvics, eléggé megülte a gyomrot. Készítsünk marhahúsból sok zöldséggel nagyon finom húslevest, és legyen az ebéd húsleves, főtt marhahús tejfeles tormával, esetleg még főtt, sós burgonyával. Nem bánja meg senki, ha megtanulja a TEJFELES TORMA receptjét: (4 személyre) fél kiló tormát megtisztítva a reszelő apró részén megreszelve, forró sütőbe tesszük pár percre, hogy erejét elveszítse. Utána 3—4 evőkanál forró húslével leforrázzuk. Sót és piciny cukrot, ecetet teszünk hozzá ízlés szerint, majd másfél-két deci tejföllel jól összekeverjük, kenhető sűrűségűre. Porcelán vagy üvegedénybe tesszük. Evés előtt egy nappal készítjük el. BIRS-SAJT * Marika a szerencsés sorstársnők közé tartozik, mindig mindennel bőven el van látva. Ezt persze nem véletlennek, hanem jó beosztásnak, előrelátásnak, no, meg szorgalmának köszönheti. Mindenkit ismer, mindenki ismeri — és szeretik őt. Mindenkihez van egy barátságos szava, mosolya. Elégedett. És ebben is rejlik szerencséjének oka. — Birsalmát is vettél? — kérdezte tőlem még az ősz elején, — minek vettél, még éretlen és drága. Nekem is van. Már megvettem az almákat, és mivel nem nekem, hanem neki vannak birsfái, nem mérgelődtem. Polcra raktam érni, megsárgulni a drágán vett, félretett birsalmákat. Azután sor került a feldolgozásra: befőttnek, sajtnak, kocsonyának. Egyik képes hetilap receptje szerint egyenlő arányban vettem a cukrot, ám vagy sajtóhiba volt a receptben, vagy kifelejtettem valamit, nem sikerült. Elpanaszoltam bánatomat Marikának. Adott ajándékba egy piaci kosárral szép, sárga, érett birsalmat. Nyomban hozzáláttam a főzéshez, bőven vettem a cukrot, hogy biztosan jó legyen. Megfogadtam minden jó tanácsot. Újrafőztem, sütőbe szárogattam, megint főztem, de csak nem akart megkeményedni. Nem tudnának lapunkat olvasó háziasszonyok tanácsot adni, mivel kínáljam meg vendégeimet a birs helyett? Ami olcsó, de jó és ami a fő, kevés gondot igényel? És hogyan valljam be Marikának a kudarcot? Hocz Anna , Tapolca December 16-án tartotta a záró budapesti kultúrgárda évünnepségét. Déri Sándor, a szövetség országos elnökségének tagja nyitotta meg az ünnepséget. Rudas Nándor főtitkár összegezte az év eredményeit. Sok szép előadás közül különösen az „Egy kis bécsi kávéház” jelentett újszerű sikert. Széles nyilvánosság előtt is bemutatták, s ha az óriási méretű kispesti Petőfi szabadtéri színpad nézőtere nem is telt meg, a XIX. kerületi tanács művelődési osztály vezetője véleménye szerint nagyon jó keltettek. Kiemelte benyomást Kentner Kálmánnét, Erdős Lajosnét, Ábrahám Félixet. A halló közönség meg volt elégedve az előadással. Úgy nyilatkoztak, nem hitték volna, hogy a siket színjátszók ilyen jó játékot tudnak nyújtani. Vidéken is mindenütt tetszett a budapestiek vendégjátéka. Szépet produkáltak, és csak egyet lehet mondani: nem volt elég ahányszor szerepeltek, sem Budapesten, sem vidéken. A mi kultúrgárdánknak többet kell tenni a kultúra érdekében. A sorstársaknak nincsen módjuk színházba járni, a kultúrgárdának kell ezt pótolni. Mindannyian tudják ezt. A mi színjátszóink tevékenysége oly jelentős, mint a hallók részére a színházak. Folytatni, fejleszteni kell a a kultúrmunkát. Törekedni kell sorstársak kulturális igényeinek maradéktalan kielégítésére. És törekedni kell arra is, hogy a mi kulturális eredményeinket minél szélesebb tömegek ismerjék meg. Ezért nagyobbnak kell az 1962. évi programnak lenni, mint volt az 1961-es. A kultúrgárda kiszélesítésére törekszünk. A pantomimjáték bevezetése, a népi tánccsoport fejlesztése szerepel elgondolásunkban. Azt tervezzük, hogy a betanult színműveket ne 1—2 alkalommal adják elő, hanem sokkal többször, szinte minden helyi csoportnál, hogy a országban sorstársak az egész hozzájussanak kultúrához. Széles nyilvánosaság előtt is minél többször szerepeljen együttesünk. Az előadásokon ott legyenek a a közönség soraiban elsősorban sorstársak, de legyenek ott a hallók is. Arra is törekedni kell, hogy mindig telt ház előtt szerepeljen kultúrgárda. A szervező munka eddig elmaradt a propagandamunka mögött. A kultúrgárdát és a közönséget is szervezni kell. Déri Sándor beszámolt az évi kulturális tevékenységről. Három bemutató volt: a Leánynéző, az Egy kis bécsi kávéház és három egyfelvonásos. Kevés volt a bemutató. 1962- ben igyekezni fognak több színdarabot bemutatni. Szükséges a vidékiekkel való szorosabb kapcsolat, a budapestiek többször utazzanak vidékre, s a vidékiek többször Budapestre kultúrrendezvényekre. Pantomim, némajáték, tánc fejlesztésére törekednek. Keleti János országos elnök kiosztotta a legjobb színjátszóknak a jutalmakat: Mink Mátyásné, Kentner Kálmánná, Erdős Lajosné, Ábrahám Félix, Bécsi Mária, Tóth Erzsébet, Inczédi Katalin, Podszkács István, Vitáris László, Füzesi Géza, Forgó Zoltán, Lukács Miklós, Hunyadi József, Prehoda Imre, Vilmek József kaptak művészi kivitelű tárgyjutalmakat. Csillag György a pártalapszervezet párttitkár nevében üdvözölte a kultúrgárdát. Ábrahám Félix a színjátszók nevében szólalt fel. Kentner Kálmán után Nagy Ernő országos szervezőtitkár, Keleti János országos elnök, Bogner Gyula a nagyothalló csoport elnöke beszéltek. Az ünnepség részvevői jó hangulatban, elmélyülten beszélgettek ezután fehér asztal mellett a napirenden levő kulturális feladatok megoldásának módszereiről. A budapesti kultúrgárda évzáró ünnepsége Budapesten is, vidéken is sikerrel szerepeltek a budapesti színjátszók