Siketek és Nagyothallók, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

2 Az írnok és az írógép Színes olasz—francia spanyol film Mielőtt az írógép elfog­lalta helyét a hivatalokban, kézírással készültek az ak­ták, a feljegyzések. Nos, ez az filmtörténet az írógép dia­dalmas útjának előestéjén játszódik, és főhőse az a ne­vettető figura, aki szép írá­sával keresi kenyerét, majd váratlan fordulattal a leg­jobb gépíró lesz. ÉN ÉS A TÁBORNOK Angol filmvígjáték Kettős szerepet játszik a pompás komikus, Norman Wisdom. Útjavító szerepében most is nagyszerű, ám mint náci vetésre tábornok, kevésbé. Ne­azonban bőven van alkalom. BÉKÉT AZ ÉRKEZŐKNEK Szovjet film A legutóbbi velencei film­­fesztiválon ez a film meg­kapta a zsűri különdíját és az olasz kritikusok Pasinet­­ti-díját. A háborúról szól, de valójában a békéről be­szél. ÚJRA EGYEDÜL Francia film Hamis a film témája, és téves elgondolásból a leg­jobb színészi és rendezői munka sem tud elfogadható történetet elővarázsolni. A TETTENÉRT VADORZÓ Színes, szovjet ifjúsági film Egy vakáció története, há­rom elválaszthatatlan jóba­rát szórakozása és bátor fel­lépése a tettenért vadorzó ellen — a film alapötlete. Jól indul, szép részletekkel gyö­nyörködtet, bár elsietett és hibás megoldásai vannak. Éva aludni akar Irreális lengyel filmvígjáték Különös város, amely vészt­­jósló árnyakkal van tele, a tolvajok és banditák, a vét­kek és bűntények városa a színhelye ennek az 1957-ben készült filmnek. Rengeteget lehet nevetni , de a túlzás halmozás néha elrontja a szórakozást. Mindenki gyermekei Szovjet film Gyermekek története ez a film, gyermekeké, akiknek szüleit a megszálló német fasiszták megölték, és aki­ket a közösség szeretete ne­vel emberré. A BOSSZÚ Színes spanyol film Juan Diaz tíz évet töltött börtönben emberölés vádjá­val — ártatlanul. Leánytest­vérével, Andreával bosszút esküszik az igazi gyilkos, a „csavarosfejű” ellen. És csa­patban együtt mennek arat­ni Juan, Andrea és a „csa­varosfejű”. Télapó-est A budapesti helyi csoport nőbizottsága 1961. december Ц-én rendezte meg hagyomá­nyos Télapó-esttel egybekötött fenyőfaünnepélyét. A budapes­ti helyi csoport tagságának gyermekei és a szülők megtöl­tötték a székház nagy kultúr­termét. A színpad előtt, oldalt állították fel a csillogó kará­csonyfát. Az ünnepséget Mink Mátyás­né tagtársnő, a budapesti helyi csoport nőbizottságának elnö­ke nyitotta meg. Márton Vil­mos tagtárs többféle bűvész-mutaványt adott elő a kicsi­nyek nagy tetszésére. Minden számát megújuló nagy tapssal köszöntötték. A kicsinyek kö­zül talán a műkedvelő bűvész kisfia, aki szintén sorstárs, kí­sérte legnagyobb figyelemmel édesapja mutatványait. Lehet, hogy a kicsi felnőve, két évti­zed múlva apja nyomdokain járva hasonlóképpen fogja szórakoztatni az akkori gyer­mekeket. A bűvészmutatvány nemcsak a kicsinyeknek tetszett, megnyerte a nagyok tetszését is. A felnőtteknek is az volt az elragadtatott véle­ménye, hogy Márton Vilmos tagtárs amatőr bűvészmutatvá­nya dicséretére válhatna bár­mely hivatásos bűvésznek. Márton Vilmos tagtárs ráadá­sul egy kis jelenetet rögtönzött Kentner Kálmánná és Nagy József tagtársak közreműködé­sével. A jelenet címe: „Rossz fiú” volt. Márton volt az apa, Kentnerné az anya és Nagy Jóska a rossz fiú. Bemutatásra került néhány rajzos film és az állatok vilá­gából merített kis film is. Bevonult a várva várt Tél­apó, aki rövid beszédet inté­zett a gyermekekhez, intve őket, hogy a jövőben ne ros­­­szalkodjanak. A Télapó (Ábra­hám Félix tagtárs) kiosztotta a gyermekek között az aján­dékcsomagokat, mely többféle finom édességet és almát tar­talmazott. A gyermekek nagyon örültek a szép ajándékcsoma­goknak, s többféle módon ad­ták tanújelét a Télapó iránti ragaszkodásuknak. Voltak, akik ígéretet tettek, hogy jók lesznek, mások nekibátorodva kedvesen megcsókolták a Tél­apó orcáját. A nőbizottság ez úton köszö­ni meg a szövetség országos elnökségének a nyújtott támo­gatást, a szereplőknek pedig a szíves közreműködést. N. E. és fenyőfa-ünnepély A gyermekek egy része a Télapó-ünnepségen Egy ragyogó bűvészmutatvány SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK Szilveszter Budapesten A budapesti helyi csoport a szövetség székházában tartotta meg szilveszteri mulatságát. Ez alkalommal a budapesti sorstársakon kívül sokan jöt­tek vidéki sorstársak is. A budapesti szilveszter apró bosszúsággal kezdődött: éjfél előttig nem volt zene. Ugyan­a­is a szakszervezet tévedésből, zenekarral zongoristát küldött azzal, hogy a szövet­­s­­ég „saját zongoráját” bocsát­ja rendelkezésre. Márpedig szövetségünknek zongorája nincsen. Másik zenekart kel­lett előteremteni, s ez sikerült is Rudas Nándor főtitkár köz­benjárásával. Ez az újabb ze­nekar néhány perccel éjfél előtt rázendített és megindítot­ta a táncot. Pontosan éjfélkor néhány pillanatra kialudt a villany, jelezvén, hogy elmúlt az óév, s csak az új év első másod­percei után gyúlt ki ismét. El­sőnek Rudas Nándor főtitkár köszöntötte a megjelenteket az új esztendő alkalmából a ma­ga, az országos elnökség, pártalapszervezet és a szövet­­­ség dolgozói nevében. A színpadot ez alkalomra, Szegedi Gyula elgondolásai szerint, Füzesi Géza, Wéber Lajos, Farkas Ferenc közre­működésével újjáalakították. Jóval éjfél után került sor a tombolatárgyak kisorsolására. A nyereményeket Földvári Sá­muel tagtárs, a budapesti he­lyi csoport elnöke adta át a szerencsés nyerteseknek. Vol­tak tréfás tárgyak is. Az ér­tékesebbekért sokan szurkol­tak. Utoljára az eleven kisma­lac kisorsolására került sor. Ekkor tetőfokára hágott az iz­galom. Sokan megsimogatták az újévi malacot, megráncigál­ták farkincáját, sőt, egyesek nem átallották megcsókolni ormányát abban a reményben, hogy szerencséjük lesz. Ám a szerencse nem rájuk mosoly­gott, hanem arra, aki nem iz­gult a malacért, sőt, szabadko­zott is tőle Szabadkozott azért, hogy ne ismét ő kapja a mala­cot. Ugyanis pár évvel ezelőtt ugyancsak ő nyerte el a szö­vetségben a szilveszteri mala­cot. . Lám, a babonásoknak mennyire nincsen igazuk. A „szerencsésre” úgy kellett rá­erőszakolni, hogy fogadja el a jussát. A nem szerencsések elszon­tyolodtak ugyan, de csupán rö­vid időre. Hamarosan elkapta őket is a többiek jó kedve. A zenekar és a büfé fokozta a hangulatot, s az általában jól sikerültnek mondható szilvesz­teri mulatság csak a záróra után ért véget. (N. E.) A budapesti csoport kultúrgárdája 1962. február 25-én, vasárnap este fél hat órai kez­dettel a szövetség székházának kultúrtermében bemutatja Tabi László író „KÜLÖNLEGES ESKÜVŐ” Földvári Sámuel csoportelnök adta át a szilveszteri ünnepség tombola sorsolásának nyere­ményeit Az újévi malac már­­ szerencsés nyertesnél van című vígjátékát. Fellépnek a budapesti kultúrcsoport legjobb szín­játszói. Jegyek elővételben is kaphatók lesznek. 1962. JANUAR Нб Január—február. A mulatságok, házi murik, összejöve­telek, dinom-dánom hónapjai. Ilyenkor bizony költséges min­den egyes hét­vége. Próbáljunk az alábbi receptekkel jó han­gulatot teremteni, akár ha csak szóló vendég, akár ha­ nagy­­ társaság jön a házhoz, és főleg olcsón! Most sokszor hoznak, vagy vesznek narancsot az emberek, meg is eszik, de a héjá­val bizony nem tudnak mit kezdeni. Gyermekeknek kedvenc cukorkaként, felnőtteknek csemegeként adhatjuk a narancs­ 1 héjból készült NARANCSCUKROT: az összegyűjtött narancs­­­­héjat áztatjuk üvegbe téve legalább egy hétig, mindennap­­ váltva a vizet. Majd puhára főzzük (kuktában nagyszerűen­­ lehet). Egy külön edénybe sűrű szirupot készítünk, s bele­­­ szűrjük a puhára főtt narancshéjat. Állandó keverés mellett­­ főzzük­­ mindaddig, míg kristályosodni nem kezd. Vigyázzunk, nehogy karamellizálódjon! Egy tányérra szedve forrón, hű­teni tesszük. Aztán tetszés szerint daraboljuk. Mellé, hogy mindjárt többféle cukrot kínáljunk, készítsünk BEFŐTTES CUKROT: bármily befőtt lekvárt annyi porcukorral vegyít­sünk, hogy formálható legyen. Gömb, vagy igen apró kis pe­receket, kifliket alakítunk belőle és levegőn szárítjuk sütő­lemezen. Az alakokat porcukorral idomítsuk. Hát még ha vendégeinket igen finom süteménnyel kínáljuk, hozzá elmond­juk, hogy nem drága, biztosan dicsérni fogják a háziasszonyt, ki a CITROMÍZŰ SZELETKÉKET hozza be a szobába: men­­­nyiség 50 deka liszt, 20 deka cukor, 14 deka margarin vagy 5 deka zsír, 1 egész tojás, 3 evőkanál olvasztott méz, 1 kis­kanál szódabikarbóna, fél deci tej, — mindezt összedolgoz­zuk, 4 cipóba osztva, 4 lapot sütünk a gáztepsi fordított olda­lán. Ezután 2—2 lapot összeragasztunk valamilyen savanyú lekvárral. Az így kapott 2 lap közé a következő krémet tes­­­szük: 20—25 deka vaj, hozzá 20 deka cukor, hozzá 3 deka va­­níliás cukor. Ha kevésnek bizonyul, 30—30 dekát veszünk a vajból és cukorból. Alaposan kikavarjuk. S az egészet pe­dig egy nappal előbb készítsük, mint amikor fogyasztani akar­ják. De nézzük csak az italokat! Hát nemcsak enni szeretne az ember! A PUNCS (12 személyre): fél kiló cukrot, egy cit­rom, 3 narancs levét és egy deci rumot tegyünk zománcozott edénybe, fedjük le, tegyük meleg helyre. 4 liter forró vizet öntsünk 1—2 deka orosz teára, ha színt nyert, kavarjuk fel, és öntsük, illetve szűrjük a rumos cukorhoz. Poharakba oszt­va mindegyik tetejére 1x-1 karikára vágott citromot tegyünk. ALMASZÖRP: 4 szép, nagy, savanykás almát elgerezdelve fél liter vízben elfőzzük, kis citromhéj és fahéjjal. Áttörjük szitán, és kellően cukrozva hidegen, melegen élvezhető. A két ízesítő kellék el is maradhat. A mulatságok utáni napon bizony nem kellemes főzni. De nem is kívánna a család valami nehéz ételt, hiszen az este egy kis bor, egy kis itóka, sütemény, szendvics, eléggé meg­ülte a gyomrot. Készítsünk marhahúsból sok zöldséggel na­gyon finom húslevest, és legyen az ebéd húsleves, főtt marhahús tejfeles tormával, esetleg még főtt, sós burgonyá­val. Nem bánja meg senki, ha megtanulja a TEJFELES TOR­MA receptjét: (4 személyre) fél kiló tormát megtisztítva a re­­­szelő apró részén megreszelve, forró sütőbe tesszük pár perc­re, hogy erejét elveszítse. Utána 3—4 evőkanál forró húslével leforrázzuk. Sót és piciny cukrot, ecetet teszünk hozzá ízlés szerint, majd másfél-két deci tejföllel jól összekeverjük, ken­hető sűrűségűre. Porcelán vagy üvegedénybe tesszük. Evés előtt egy nappal készítjük el. BIRS-SAJT * Marika a szerencsés sorstársnők közé tartozik, mindig mindennel bőven el van látva. Ezt persze nem véletlennek, hanem jó beosztásnak, előrelátásnak, no, meg szorgalmának köszönheti. Mindenkit ismer, mindenki ismeri — és szeretik őt. Mindenkihez van egy barátságos szava, mosolya. Elégedett. És ebben is rejlik szerencséjének oka. — Birsalmát is vettél? — kérdezte tőlem még az ősz ele­jén, — minek vettél, még éretlen és drága. Nekem is van. Már megvettem az almákat, és mivel nem nekem, hanem neki vannak birsfái, nem mérgelődtem. Polcra raktam érni, megsárgulni a drágán vett, félretett birsalmákat. Azután sor került a feldolgozásra: befőttnek, sajtnak, kocsonyának. Egyik képes hetilap receptje szerint egyenlő arányban vettem a cuk­rot, ám vagy sajtóhiba volt a receptben, vagy kifelejtettem valamit, nem sikerült. Elpanaszoltam bánatomat Marikának. Adott ajándékba egy piaci kosárral szép, sárga, érett birsalmat. Nyomban hozzáláttam a főzéshez, bőven vettem a cukrot, hogy biztosan jó legyen. Megfogadtam minden jó tanácsot. Újrafőztem, sütőbe szárogattam, megint főztem, de csak nem akart megkeményedni. Nem tudnának lapunkat olvasó háziasszonyok tanácsot adni, mivel kínáljam meg vendégeimet a birs helyett? Ami olcsó, de jó és ami a fő, kevés gondot igényel? És hogyan valljam be Marikának a kudarcot? Hocz Anna , Tapolca December 16-án tartotta a záró budapesti kultúrgárda év­ünnepségét. Déri Sán­dor, a szövetség országos el­nökségének tagja nyitotta meg az ünnepséget. Rudas Nándor főtitkár összegezte az év eredményeit. Sok szép előadás közül különösen az „Egy kis bécsi kávéház” jelentett újszerű sikert. Szé­les nyilvánosság előtt is be­mutatták, s ha az óriási mé­retű kispesti Petőfi szabad­téri színpad nézőtere nem is telt meg, a XIX. kerü­leti tanács művelődési osz­tály vezetője véleménye sze­rint nagyon jó keltettek. Kiemelte benyomást Kentner Kálmánnét, Erdős Lajosnét, Ábrahám Félixet. A halló közönség meg volt elégedve az előadással. Úgy nyilat­koztak, nem hitték volna, hogy a siket színjátszók ilyen jó játékot tudnak nyújtani. Vidéken is mindenütt tetszett a budapestiek vendégjátéka. Szépet pro­dukáltak, és csak egyet lehet mondani: nem volt elég ahányszor szerepel­­tek, sem Budapesten, sem vidéken. A mi kultúrgárdánknak többet kell tenni a kultúra érdekében. A sorstársaknak nincsen módjuk színházba járni, a kultúrgárdának kell ezt pótolni. Mindannyian tudják ezt. A mi színjátszóink te­vékenysége oly jelentős, mint a hallók részére a színházak. Folytatni, fejleszteni kell a a kultúrmunkát. Törekedni kell sorstársak kulturális igé­nyeinek maradéktalan kielé­gítésére. És törekedni kell arra­­ is, hogy a mi kultu­rális eredményeinket minél szélesebb tömegek ismerjék meg. Ezért nagyobbnak kell az 1962. évi programnak lenni, mint volt az 1961-es. A kultúrgárda kiszélesítésé­re törekszünk. A pantomim­játék bevezetése, a népi tánc­csoport fejlesztése sze­repel elgondolásunkban. Azt tervezzük, hogy a betanult színműveket ne 1—2 al­kalommal adják elő, ha­nem sokkal többször, szinte minden helyi cso­portnál, hogy a országban sorstársak az egész hozzájussanak kultúrához. Széles nyilvános­a­ság előtt is minél­­ többször szerepeljen együttesünk. Az előadásokon ott legyenek a a közönség soraiban elsősorban sorstársak, de legyenek ott a hallók is. Arra is törekedni kell,­ hogy min­­­dig telt ház előtt szerepeljen kultúrgárda. A szervező munka ed­dig elmaradt a propa­gandamunka mögött. A kultúrgárdát és a kö­zönséget is szervezni kell. Déri Sándor beszámolt az évi kulturális tevékenység­ről. Három bemutató volt: a Leánynéző, az Egy kis bécsi kávéház és három egyfelvonásos. Kevés volt a bemutató. 1962- ben igyekezni fognak több színdarabot bemutatni. Szük­séges a vidékiekkel való szorosabb kapcsolat, a budapestiek többször utazzanak vidékre, s a vidékiek többször Buda­pestre kultúrrendezvé­­nyekre. Pantomim, némajáték, tánc fejlesztésére törekednek. Keleti János országos el­nök kiosztotta a legjobb színjátszóknak a jutalmakat: Mink Mátyásné, Kentner Kálmánná, Erdős Lajosné, Ábrahám Félix, Bécsi Má­ria, Tóth Erzsébet, Inczédi Katalin, Podszkács István, Vitáris László, Füzesi Géza, Forgó Zoltán, Lukács Mik­lós, Hunyadi József, Preho­­da Imre, Vilmek József kap­tak művészi kivitelű tárgy­­jutalmakat. Csillag György a pártalapszervezet párttitkár nevében üdvözölte a kultúrgárdát. Áb­rahám Félix a színjáts­zók nevében szólalt fel. Kent­­ner Kálmán után Nagy Er­nő országos szervezőtitkár, Keleti János országos elnök, Bogner Gyula a nagyothalló csoport elnöke beszéltek. Az ünnepség részvevői jó hangulatban, elmélyülten be­szélgettek ezután fehér asz­tal mellett a napirenden le­vő kulturális feladatok meg­oldásának módszereiről. A budapesti kultúrgárda évzáró ünnepsége Budapesten is, vidéken is sikerrel szerepeltek a budapesti színjátszók

Next