Siketek és Nagyothallók, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 SÍKÉ I­LK ÉS NAGYOTHALLOK Ó- és újévi gondolatok Régi szokás, midőn lezárjuk a múlt esztendőt, még egyszer le­pergetjük gondolatban az óév fontosabb eseményeit, s átlépve az új esztendő küszöbét, kíváncsi bizakodással tekintünk az új esz­tendő, az eljövendő események elé. A Szövetség múlt éve, az el­maradhatatlan hibák mellett is eredményesebb volt az előzőnél. Az egyik főbb célkitűzésünk, hogy a Szövetség élete tartalom­mal legyen telítve, átment a köz­­tudatba, a gyakorlatba. Még so­hasem volt annyi lehetőség a fel­nőtt sorstársak továbbképzésére, művelődésére államunk és fel­ügyeleti hatóságunk támogatásá­val, mint a vonatkozó időszak­ban. Ebbe az időszakba esik Dolgozók Általános Gimnáziuma a siketek levelező tagozatának el­ső érettségi vizsgája, amely si­keresnek mondható. A kultúrmunka is kiterjedteb­bé, mozgalmasabbá vált. Erről tanúskodnak az „Országos Kultu­rális verseny” kibontakozása és a „Legkulturáltabb Csoport” cí­méért indított munkaverseny, amelyek egyre erőteljesebben és előnyösebben szélesítik a kultu­ráltság területét és gyorsuló üte­met diktálnak a sokrétű művelt­ség fejlesztésében. A testedzés, sportolás fejlődé­sét, a washingtoni bámulatos sportteljesítmények kialakítását a sporthatóság anyagi támogatása mellett a Szövetség erkölcsi segí­tése is lényegesen előmozdította. Tette ezt abban a biztos tudatban, hogy aki a sport terén kiváló eredményeket ér el, az a mun­ka területén, a termelésben is éppoly kiváló teljesítményt pro­dukál. A taglétszám tendenciája arra egyre emelkedő mutat, hogy a sorstársak mind nagyobb szám­ban értenek egyet a elnökség célkitűzéseivel. központi Ez tet­te lehetővé, hogy a múlt évben megállapított tervlétszámot már a vonatkozó év elején teljesítet­tük, sőt túlteljesítettük. ........ A tagdíjfizetési morál kedve­ző állása is azt bizonyítja, hogy a tagság öntudata a nevelőmun­ka hatásaként tovább emelke­dett. Mind több azok száma, akik a tagdíjfizetési kötelezett­ségnek, az előírásoknak megfe­lelően, már az év elején eleget tettek. Fentiekkel csak néhány rész­letet ragadtunk ki a Szövetség múlt évi tartalmi munkájából. Persze, még sok színe, változata van a tartalomnak, amelyeket mind leírnunk a lap szűkre sza­bott terjedelme miatt nem áll módunkban. Ami a Szövetség új esztendejét, jövendőjét illeti, előbb azt írtuk, hogy kíváncsian nézünk elébe. Ez azonban nem azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat a véletlenre, az idő múlására. A Szövetség jövendő munkájának tartalmát nekünk kell előre tervszerűen kialakítanunk. S ez az, hogy a múlt évben bevált utat tovább fogjuk járni, a kitaposott ös­vényt ki fogjuk szélesíteni. Törekvésünk az, hogy Szövet­ségünk egész élete, munkája még színesebb, tartalmasabb legyen, hogy a tagság munkaidő alatt és után is hasznosabban töltse ide­jét. Fokozni fogjuk az alapszervek kiépítését. Folytatjuk a még kí­vülálló sorstársak beszervezését, hogy azok szintén részesüljenek a Szövetség érdekvédelmében, po­litikai oktatásában, s főként ve­gyenek részt a sokirányú tovább­képzésben és a széles területen folyó művelődési mozgalomban, hogy mind több sorstársunkból is új, szocialista embertípust ne­velhessünk, hogy ők is minél jobban beleilleszkedjenek a tár­sadalomba, álljanak helyt ők is a fokozott termelésben és vegyenek részt öntudatosan, lelkesen a szo­cializmust építő munkában. Fentiek szellemében eredmé­nyekben gazdag, boldog új esz­tendőt kíván az összes tagságnak és minden jóakarónak a központi elnökség. T­élapó-est December 19-én a budapesti helyi csoport a nőbizottsággal karöltve Fenyőfa-ünnepéllyel egy­bekötött Télapó-estet tartott. Az ünnepély néhány bábfilm-bemu­­atóval kezdődött, melyek igen hlszettek a gyermekeknek, sőt a gyermekeket kísérő hozzátarto­zóknak is. A film levetítése után szétnyílt a színpad függönye, és az izgatott gyermeksereg kitörő üdvrivalgása közepette megjelent a Télapó, aki ezúttal Kentner Sándor volt, a budapesti helyi csoport vezetőségi tagja. A szín­padon oldalt feldíszített fenyőfa állott. A középső nagyméretű asztal tele szeretetcsomagocská­­val. A gyermekek egymás után járultak a Télapó elé és­ átvet­ték az ajándékot, összesen 90-en. A rendezésben a nőbizottság derekas­­ munkát végzett, élen Kentner Antalné asszonytárssal. N. Nagy Ernő felvétele *Új alapszerv — és brigád születése Sopronban jártunkban felkeres­tük a Siketek Faipari Tanintéze­tét. Megbeszélést folytattunk Kiss Károly igazgatóval. Szóba került többek között az alapszervezet alakítás gondolata. Ennek lehető­sége megvan, az intézet mellett létesített továbbképző üzem ifjú szakmunkásainál. A csoporthelyiségben folytató­dott a megbeszélés az ifjú szak­munkás tagtársakkal. Előadtuk és megbeszéltük az alapszervezet alakítással kapcsolatos elgondo­lásunkat. Helyesléssel fogadtuk és abban maradtunk, hogy az alapszervezet megalakulása után, létrehozzák brigádjukat. Megálla­podtunk brigádjuk névadását il­letően, hogy csakis annak a neve jöhet javaslatba, akinek nevéhez fűződik a soproni Siketek Faipa­n Tanintézete és a mellette,­­ az ifjú szakmunkások továbbképzé­sére felállított üzem léte, s ez Palotai László, az intézet volt igazgatója. A javaslat nagy tet­szést váltott ki az ifjú szakmun­kások körében, mert tényleg nem adhatunk méltóbb nevet brigád­juknak. Szó volt arról is, brigádjuk megalakulása után hogy ki fogja hívni párosversenyre a sop­roni Asztalos árugyár szintén ala­kulóban levő alapszervezetét, il­letve brigádját. Ugyanis az Asz­­talosárugyárban tanultak kezdet­ben a soproni siket ipari tanulók, s néhányan felszabadulásuk után ott is maradtak, így nemsokára megindulhat a nemes vetélkedés. (N.) A budapesti szilveszter I A budapesti helyi csoport ha­gyományos szilveszter estélyén a szokáshoz híven, a budapesti tag­ságon kívül, vidékiek is szép számban jelentek meg. Külföldi vendégek is voltak: Ausztriából, Csehszlovákiából, NDK-ból, Ro­mániából, Bulgáriából és Jugosz­láviából. A szilveszterezők jó hangulatban, búcsúztak el az ó­­esztendőtől és kitörő jókedvvel fogadták az új évet, és sok-sok boldogságot kívánva, fáradhatat­lanul paroláztak, ölelgették egy­mást, aszerint, hogy ismerős, vagy ismeretlen az illető. Éjfél után került sor a tombo­latárgyak kisorsolására, összesen 16 tárgy talált gazdára. Az első díjat, akárcsak a múlt évben, Kentner Sándor elnökhelyettes nyerte el. Érdeklődőknek el­mondta, hogy miiképpen csípte el a szerencsét, vagy a szerencse őt. A megmaradt tombolajegyeket, 30 darabot, megvette, s a szeren­cseszám ezek közül jött ki. vásárolt jegyek 30 forintba ke­­­rültek csupán, viszont a kapott nyeremény kb. 200 forintot ért. Nála jól kezdődött az új eszten­dő. De azért a többiek, a­ hangu­latból ítélve, szintén elégedettek voltak, és láthatóan boldogan tá­voztak az új év első napján. N. E, FELHÍVÁS Ezúton is felhívjuk tagságunk szíves figyelmét, hogy tagdíjfize­tési kötelezettségüknek az év el­ső negyedében teljes mértékben eleget tenni szíveskedjenek. Ennek teljesítése egész évi gondtól mentesíti a tagot és fe­lesleges munkatöbblettől kíméli meg az adminisztrációt, valamint biztosítja a lap zavartalan küldő-KÖZPONTI ELNÖKSÉG HÍREK ELJEGYZÉS Martonosi Gizella és Tácsi Ferenc szegedi tagtársak decemberben elje­gyezték egymást. Fái Erzsébet és Marton István, a szegedi csoport tagjai múlt év de­cember 25-én tartották eljegyzésüket. HÁZASSÁG Börzsönyi Karola és Bejczi Tibor szombathelyi tagtársak december 11-én házasságot kötöttek. HALÁLOZÁS Borbély Dénesné szegedi tagtársnő december hóban elhunyt. Korityák György szegedi tagtárs decemberben, 73 éves korában, bal­eset következtében hirtelen meghalt. (Egy autó ütötte el.) Gergő Ferenc budapesti tagtárs 1965. december 25-én életének 55. évé­ben váratlanul elhunyt. köszönetnyilvánítás Gergő Ferencné budapesti tagtársnő ezúton mond köszönetet mindazok­nak, akik férje elhunyta alkalmából kifejezték részvétüket és mély fáj­dalmában sorstársi együttérzésüknek adták tan­új­elét. JUTALMAZÁS Novák Kálmán tagtárs, a szom­bathelyi VASÉP Vállalat dolgo­zója december hónapban jó mun­kájáért 200,— Ft jutalmat kapott. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt év decemberi számá­ban az SSC vezetőségválasztó köz­gyűlésről szóló cikkünkbe hiba csú­szott bele. Vida Gábor elnök nem Gubis Mihályt javasolta tiszteletbeli tagnak megválasztani, aki már rég idő óta tiszteletbeli tagja az SSC- nak, hanem ezúttal feleségét, Gubis Mihálynét javasolta tiszteletbeli tag­nak, amit a tagság elfogadott. : N LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Vácott, a Siketek Általános Is­kolájában január 14-én, Borbély Sándor, az iskola volt igazgatója születésének 100. évfordulója al­kalmából megkoszorúzták szob­rát. A bennsőséges koszorúzási ünnepségről lapunk februári szá­mában közlünk részletes tudósí­tást. ★ LAPZÁRTA február 5-én, szombaton. A szerkesztő csak a hozzá feb­ruár 5-ig beérkező kéziratok köz­lését tudja biztosítani. 1966. JANUAR Kultúrosok évzárója A budapesti helyi csoport szo­kásos évzáróját december 18-án tartotta a székház kultúrtermé­ben. Ezen, a kultúrosokon kívül, a társadalmi munkások is részt vettek. Terített asztal fogadta őket. Az ünnepséget Kentner Sándor elnökhelyettes nyitotta meg. Beszédet tartott még Király Géza csoporttitkár, özv. Scholtz P. Kornélné, Füzesi Géza, Boda János, Ábrahám Félix. A közpon­ti elnökség nevében Nagy Ernő orsz. szerv. titkár beszélt. A fel­szólalók a kultúrosok munkáját értékelték, és a jövőbeni felada­tokra mutattak rá. Volt bírálat és biztatás. A szendvics, sütemény és tea elfogyasztása után sor ke­rült a kultúr- és társadalmi mun­kában kiemelkedettek megjutal­­mazására, összesen 25-en kaptak emléktárgyat. Az évzárón több mint 50-en vettek részt. Két ju­goszláv vendég is helyet foglalt közöttük és elragadtatással nyi­latkoztak Budapest szépségéről és a magyar vendégszeretetről. Az évzárót a nőbizottság ren­dezte. Kitűnőre vizsgáztak. N. Nagy Ernő felvétele Látogatás a győri „Cházár András" brigádnál Győrött, első ütünk a Wilhelm Pieck Járműipari Művekhez ve­zetett. Tudni akartuk, hogy mi van az ott működő „Cházár And­rás”-brigáddal. Ugyanis egy idő­ben megszakadt a szokásos tudó­sítás láncolata. A budapesti tag­ság köréből, már aggodalmasan érdeklődtek, hogy m­i történt ve­lük. Tudnivaló, hogy a győriek felkérésére, de a magunk elhatá­rozásából is nagy kampányba kezdtünk és országos viszonylat­ban propagáltuk szóban, írásban a győri példa követését, s fel­hívtuk a csoportokat és tagságot, hogy kísérjék figyelemmel „Cházár András”-brigád lapunk­­­ban sorozatosan megjelenő tu­dósítását, mellyel havonta számolnak tevékenységükről be­és eredményeikről. Mondanunk sem kell, hogy ezek az időszakos ki­hagyások aggodalommal töltöttek el bennünket és azokat, akiknek érdeklődését nagyban felkeltet­tük. Jakab Sándor elvtárstól, a vállalat közgazdasági bizottsága vezetőjétől és Czetti Béla bri­gádvezetőtől kapott tájékoztatás megnyugtatott. Szóval a „Cházár András”-brigád él és eredménye­sen dolgozik. A tudósítások kény­szerű szüneteltetését nagyfokú el­foglaltságuk idézte elő, ígéretet tettek arra, hogy ezentúl ismét, ha olykor röviden is, de rendsze­resen fognak tudósítást küldeni. Este a csoporthelyiségben gyűl­tek össze a brigád tagjai, s ve­lük ott folytatták le a megbe­szélést. Figyelemre méltó, hogy a brigád tagjai összejöveteleiket, megbeszéléseiket nem a munka­helyen és nem a munkaidő alatt tartják, hanem munkaidő után a csoporthelyiségben, hogy a mun­kaidőben semmi kiesésük ne le­gyen. Ez így áll a tett felajánlá­sukban. Büszke öntudattal vázol­ták eredményeiket, s örömmel re­gisztrálták, hogy kezdeményezé­sükben követőkre találtak, s az ő példájukon felbuzdulva, mind több brigád alakul, s kel egy­mással párosversenyre. Ez —­ mint mondották — arra kötelezi őket, hogy kezdeményezők­höz hí­ven, további jó példaadással szolgáljanak. Elhatározták, hogy brigádjukhoz alapszervet alakí­tanak, s városuk egyik vállala­tánál, ahol szintén többen dol­goznak sorstársak, elő fogják se­gíteni alapszerv és brigád alakí­tását, valamint a győri helyi cso­portot, jobban támogatva munká­jában, fel fogják emelni eddigi lemaradásától és arra a maga­sabb szintre fejlesztik, ahol je­lenleg brigádjuk áll. Végül általunk, a központi ki­küldöttek által, küldik brigádjuk, a „Cházár András”-brigád testvé­ri üdvözletét a példájuk, felhívá­suk nyomán alakult brigádoknak, sok sikert kívánva munkájukhoz. Egyben a többi csoportok felé megismétlik felhívásukat, misze­rint ők is fogjanak hozzá üzemi alapszerveken belül, brigád szer­vezéséhez, illetve alakításához. A tapasztalat azt mutatja, hogy az üzemi alapszervek brigádjainak nagy horderejük van, ami jóté­konyan hat nemcsak az egyénre, hanem a közösségre is. N. E.

Next