Hallássérültek, 1983 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM •wa an nainnk A HALLÁSSÉRÜLTEK 1983 JANUÁR ><llli lllillll|||||||||||||||||||| |||||||||Ш||||||||Ш1Л1151 IIIIIHIIIIillllllllillllHiKUilllllllltlIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIi IIIIKIII Szovjet békefelhívás ! A béke megvédését, a háborús veszély elhárítását elősegítő lépésekre szólította fel a világ parlamentjeit, kormányait, politikai pártjait és népeit a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az ISZKP Központi Bizottsága. A felhívás szövege a következő: I ! „Mi, a Szovjetunió népeinek képviselői, akik azért gyűl |etünk össze Moszkvában, hogy ünnepélyesen megemlékezzünk 3 a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulása 1ának hatvanadik évfordulójáról, 270 millió szovjet ember nevé Eben a következő felhívással fordulunk a világ parlamentjeihez, kormányaihoz, politikai pártjaihoz és népeihez. A nemzetek közötti ellenségeskedés és gyűlölködés legyőzése, a különböző népek igazi egyenjogúsága és barátsága, tel is hát mindaz, amiről az emberiség legkiválóbb elméi évszázadokon át álmodtak, országunkban valósággá vált a kommunista párt és a szovjet állam lenini politikájának, a nemzeti és társadalmi szabadság szocialista elvei megvalósításának, s a az elnyomás és kizsákmányolás valamennyi formája felszámolássának eredményeként. • A Szovjetunió külpolitikáját azok az új kapcsolatok határozzák meg, amelyek a szocialista államban az emberek és a Kepest között kialakultak. Eszményünk és változatlan célunk, állandó gondoskodásunk tárgya az általános béke, a népek közötti barátság és együttműködés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új történelmi korszak kezdetét jelentette. A társadalmi és nemzeti elnyomás ligáját levetve, a dolgozók létrehozták a szovjetek országát, s azt az államot, amelyben megvalósult a népek testvéri baráti síita és egyenjogú kapcsolata, azt az államot, amely valamennyi népe számára biztosítja a valódi szabadságot, haladást és 3 felvirágzást. A tartós, megbízható, szilárd béke minden ember, vala Iimennyi nép s az egész emberiség elsőrendű, legnagyobb igénye. A béke igénye különösen fontos a jelenlegi körülmények között, amikor az államok olyan fegyverek birtokában vannak, amelyek képesek megsemmisíteni az emberi civilizációt, s a földi életet, s amikor a háborús veszély, amelyet a hetvenes években sikerült számottevően csökkenteni, ismét erősödik, s a nemzetközi feszültség pedig észrevehetően fokozódik. Az államok erőfeszítéseinek, valamennyi ország kormánya, s szervezett politikai erői és minden állampolgára tevékenységének a nukleáris katasztrófa megakadályozását kell szolgálnia. Ennél fontosabb feladat nincs, és nem is lehet. Mi, a szovjet nép meghatalmazott képviselői,ünnepélyesen kijelentjük, hogy a béke és a nemzetközi együttműködés lenini politikáját folytató Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a háború megakadályozásáért. Megerősítjük, hogy a Szovjetunió, vállalt kötelezettségének eleget téve, nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Ismételten felhívunk minden nukleáris hatalmat arra, hogy tegyen le hasonló kötelezettségvállalást. Kijelentjük, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államokkal való kölcsönösség alapján húsz arra, hogy befagyassza nukleáris fegyverkészleteit. Állást foglalunk amellett, hogy gyorsan és eredményesen fejeződjenek be a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csők 5 I hentéséről, valamint az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások, és mielőbb meg is állapodás szülessék a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről Közép-Európában. 1 3 Javasoljuk egy olyan szerződés haladéktalan megkötését, amely teljesen és általánosan betiltana mindenfajta nukleáris = 3 fegyverkísérletet, hogy többé ne hozhassák létre az ilyen fegyverek újabb fajtáit és típusait. Síkraszállunk a vegyi fegyverek megtiltásáért és megsemmisítéséért. Felhívunk arra, hogy haladéktalanul folytassák a fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének más kérdéseivel fogllalkozó megszakadt tárgyalásokat. Arra hívjuk fel a világ valamennyi államának törvényhozó szerveit és kormányait, hogy aktívan járuljanak hozzá a konfliktusveszélyt rejtő helyzetek és a feszültséggócok problémáinak kizárólag politikai eszközökkel történő megoldásához. Síkraszállunk azért, hogy erősödjék az Egyesült Nemzetek Szervezete, és növekedjék szerepe a nemzetközi béke és biztonság megerősítésében. E célok elérése érdekében a Szovjetunió kész együttműködni a világ valamennyi államával, függetlenül azok politikai és társadalmi rendszerétől. A szovjet emberek meggyőződése, hogy az államok és nép рük erőiket egyesítve le tudják győzni a háborús veszélyt, meg tudják őrizni és meg tudják szilárdítani a világ békéjét, biztosítani tudják az emberek jogát az élethez. Ilyen egyesült erőfeszítésekre hívjuk fel a világ parlamentjeit, kormányait, politikai pártjait és népeit.” rriiii miii iiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiii tu iiiiiiiiiiii iiiiiii шин ши uhut* t\ ' Г9OS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Szövetségünk központi elnökségének januári üléséről Szövetségünk központi elnöksége január 7-én tartotta ez évi első ülését. Az értekezlet vezetői tisztét Jafcsák Pál központi elnök töltötte be. A megnyitó szavak elhangzása után az elnök meghatódva közölte az elnökség tagjaival, hogy szövetségünk tiszteletbeli elnöke, Déri Sándor december 17-én, 84 éves korában elhunyt. Kegyeletteljes szavakkal méltatta Déri Sándor küzdelmes életútját, a köz érdekében kifejtett áldozatos tevékenységét,külön is kiemelve a szövetségünk, pártszervezetünk életében betöltött jelentős szerepét. Az elnökség tagjai egyperces, néma felállással adóztak a hűséges, fáradhatatlan küzdőtárs, Déri Sándor emlékének. ★ Ezt követően Illésfalvi Béla, szövetségünk főtitkára ismertette, illetve javasolta elfogadásra a központi munkatervet. Az elnökség beható vita után a munkatervet elfogadta. (Az 1983. évi munkatervet lapunk más helyén ismertetjük.) Az 1983. évi pénzügyi tervet ugyancsak a főtitkárunk ismertette. Az elnökség egyetértőleg tudomásul vette az előterjesztést. A következő napirend keretében Sólymosi Éva főelőadó adott tájékoztatást a nemzetközi kapcsolataink fejlődéséről, tapasztalatairól s a távlati elképzelésekről. Az elnökség a referátumot elfogadta. Az elnökség ezután sokoldalúan megvitatta a rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás helyzetét, a további fejlesztéssel kapcsolatos terveket. Az egyéb ügyek megbeszélése után az elnökségi ülés Jafcsák Pál elnöki zárszavával ért véget. ★ Az elnökségi ülésről lapunk februári számában adunk részletes tájékoztatást. DÉRI SÁNDOR ELHUNYT 1898-1982 Déri Sándor, a Hallássérültek Országos Szövetsége volt elnöke, tiszteletbeli elnök, hamvait nagy részvéttel kísérték utolsó útjára január 10-én, a Rákoskeresztúri temetőben. A ravatalnál a Hallássérültek Országos Szövetsége nevében Jafcsák Pál elnök, a pártalapszervezet részéről Bana Gizella, alapszervi titkár vett búcsút az elhunyttól. Déri Sándor élete összefonódott a hallássérültek felemelkedéséért és a munkásmozgalom célkitűzéséért folytatott küzdelemmel. Fiatalon— 1912- ben, ipari tanulóként — csatlakozott az általános választójogért tüntető munkásokhoz. Az itt megismert elvtársak tanították meg a munkásmozgalom jelentőségére. Az 1918-as polgári forradalomban már tevőlegesen vett részt. A Tanácsköztársaság idején a Siketnémák Tanácsának vezetőségi tagja. Bukása után Bécsbe ment, hogy megélhetését biztosítsa. Ott is bekapcsolódott a mozgalmi munkába. Visszatérve Budapestre, megszervezte a Szociáldemokrata Siketek Csoportját. A marxizmus—leninizmus politikai szemináriumon rendszeresen képezte magát. A rendőrség a szervezetet feloszlatta. A gazdasági válság idején munkanélküli volt, a nyilas rémuralom alatt bujkált, de szilárdan kitartott elvei mellett. A felszabadulás után — 1945- ben — lépett be a Kommunista Pártba. Ő is közreműködött a hallássérültek pártcsoportjának megszervezésében. Nem sokkal később a pártalapszervezet vezetőségi tagjává választották, s csaknem élete végéig ellátta a pártalapszervezet által rábízott feladatokat. Pártszemináriumot vezetett, fáradhatatlanul dolgozott a fiatalok világnézetének alakításáért. A szakszervezetnek 1929-től volt tagja. Részt vett a jobb munkakörülményekért, az emberibb megélhetésért folytatott küzdelemben. Elvhűségéért 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetésben részesült. A siketek ügyéért mindig következetesen síkra szállt. Már 10 éves korában bekapcsolódott a szövetség társadalmi életébe. Fiatalon színjátszóként, később mint az együttes rendezője, sokat tett a siketek kulturális igényeinek kielégítéséért. Ahhoz, hogy ezen vállalt feladatát elláthassa, kitartó szorgalommal képezte magát, sokat olvasott, széles látókörű emberré formálódott. Alapító tag volt, jelentős érdemei voltak az egységes szövetség létrehozásában. A szövetség társadalmi vezetőségének munkájában is mindig részt vállalt. Élete során tagja volt az Országos, a Budapesti csoport és a Sport Club vezetőségeinek. A szövetség központi elnöki tisztségét 1963- tól 1975-ig látta el, körültekintő gondossággal. Kiemelkedő közéleti tevékenységét szövetségünk Cházár András kitüntetéssel ismerte el. Az elsők között kapta meg 1960-ban a bronz, majd 1973- ban az ezüst, végül 1975-ben az arany fokozatot. Példamutató munkásságát az Egészségügyi Minisztérium 1968-ban az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerte el. 1975-ben megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Déri elvtárs sokoldalú egyéniség volt. Lelkes közéleti tevékenysége mellett szakmájában is elismerten dolgozott. Mint cipőipari szakmunkásnak, élete nagyobb részében a munkanélküliség, a létbizonytalanság volt osztályrésze. A biztos megélhetést a felszabadulás hozta meg számára, amelyért szervezett munkásként sokat küzdött. Szellemi frissesége, az új iránti fogékonysága lehetővé tette, hogy — a felszabadulás után, már nem egészen fiatalon — elvállalja a siket ipari tanulók nevelését, később oktatását a vasipari szakmában. Nevelőként és oktatóként 1952-től 1962-ig nagy szeretettel, gondossággal készítette fel hallássérült fiatalokat az életre. Munkája elismeréseként munkahelyén is megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Szellemi frisseségét, fogékonyságát mindvégig megőrizte. Szinte élete utolsó percéig részt vállalt a társadalmi munkából. Tagja volt a Nyugdíjasok Klubja vezetőségének. Legutóbbi kiállításukat is nagy érdeklődéssel tekintette meg, bár ekkor már beteg volt. Eredményeiket, programjaikat még betegen is figyelemmel kísérte. A szövetség célkitűzéseiért, a hallássérültek felemelkedéséért mindenkor teljes erejével, meggyőződésével küzdött. Élete, munkássága példa mindannyiunk számára. Személyében egy harcos tagtársat, munkatársat veszítettünk el; a szövetség egyik kiemelkedő tagja távozott az élők sorából. Mindazt, amiért élete során küzdött, igyekezni fogunk megtartani és továbbfejleszteni. Emlékét kegyelettel őrizzük.