Hallássérültek, 1988 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
•A H A LLÁSS ÉRÜ LT E K ORSZA'GOS SZÖVETS66ÉNEK LAPJA ___________________________i__—I a wii—j—i—i—■m——nrimr .m ——wnmiTn ——— A választások után Az alapszabály értelmében szövetségünkben 1988-ban országos vezetőségválasztó küldöttértekezletet kell tartani. Ezt megelőzően lebonyolításra kerültek a helyi és területi vezetőségválasztások, amelyeken a tagság megválasztotta az adott szintű vezetőségeket, elnökségeket és az 1988. évi országos küldöttgyűlésre a küldötteket. A gyűléseken egyúttal mód nyílt arra is, hogy a szervezetek vezetőségei számot adjanak arról, hogyan végezték az elmúlt öt évben munkájukat. A központi elnökség és a hivatali apparátus vezetői folyamatosan figyelemmel kísérték a választások eseményeit. a miskolci és szombathelyi küldöttgyűlés kivételével valamennyi vezetőségválasztáson részt vett az elnökség egyegy képviselője. A központ által a szervezetekhez megküldött választási útmutató és forgatókönyv eljutott mindenhová. Mégis az a tapasztalat, hogy szervezeteink, illetve a vezetőségek alábecsülték a feladatot, az előkészítés nem volt kielégítő. Előzetesen, vezetőségi megbeszéléseken kellett volna a lebonyolítás fontos részleteiről dönteni. Számos esetben csak közvetlenül a rendezvény előtt kaptak megbízást a különböző munkabizottságok (pl. szavazatszámláló vagy éppen jelölőbizottság), illetve az egyéb közreműködők (mint pl. a levezető elnök vagy a jegyzőkönyvvezető). Ez természetszerűleg éreztette a hatását a lebonyolításban is. Kiemelten problematikus területként jelntkezett a vezetőségek kialakítása, az úgynevezett kádermunka, a káderutánpótlás biztosítása. Alapvető hibaként fogható fel, hogy a vezetőségek (elsősorban a titkárok) nem fordítanak kellő figyelmet a tudatos káderutánpótlásra. Ennek számos oka lehet, mint a nemtörődömség, a „funkcióféltés’’ stb. Pedig az új, friss erők bekapcsolása mindenképpen üdvözítőleg hatna a csoportok életére, munkájára. Az előkészítő munka során általános tapasztalatként mutatkozott, hogy a megjelenéssel, a határozatképességgel szinte mindenütt problémák voltak. Érdektelenség, közömbösség vagy valamely más ok miatt szinte mindenütt alkalmazni kellett az egyesületekről szóló törvényerejű rendeletben megfogalmazott előírást, hogy határozatképtelenség esetén újból össze kell hívni a gyűlést. A több helyi (városi) csoportot irányító megyei szervezeteknél gondot jelentett, hogy jelenlegi alapszabályunk sok kérdésben nem intézkedik, úgy is mondhatnánk: joghézag alakult ki. Nevezetesen az sincs szabályozva, hogy a helyi csoportok hogyan, milyen arányban képviseltessék magukat a megyei küldöttgyűlésen. Ezeknek a problémáknak a megoldása az új alapszabály kidolgozóira hárul majd. A küldöttgyűlések különböző tisztségviselői (már ahol voltak), ellátták ugyan feladatukat, de érződött, hogy szükség lett volna esetükben is a megelőző felkészítésre. Ennek konkrét formájáról a jövőben érdemes lenne elgondolkodni .A választások jó alkalmat teremhettek volna arra is, hogy munkánkat, életünket megismertessük a helyi állami, társadalmi szervezetekkel, tömegtájékoztatási fórumokkal. Sajnos egy-két kivételtől eltekintve a gyűlésekre nem hívták meg a párt- és tanácsi szervek, a HNF, a szakszervezetek, a Vöröskereszt és más szervek képviselőit. Ugyancsak kevés gyűlésre kaptak meghívást a rokkantak társszervezeteinek (mozgáskorlátozottak, vakok, értelmi fogyatékosok) képviselői. A vezetői beszámolók kapcsán leginkább az volt a gond, hogy központi elnökségünk apparátusa nem adott ki egységes szempontrendszert arra vonatkozóan, mit is tartalmazzon a beszámoló. Épp ezért az írásos anyagok eléggé eltérő képet mutattak. Sajnálatos, hogy a beszámoló összeállítása többnyire nem a vezetőségek kollektív munkája volt, hanem a titkárok egyszemélyi „alkotása”. Többnyire formálisak, elnagyoltak voltak a beszámolók, nem ábrázolták az előző választások (1983) óta végbement változásokat, inkább csak az elmúlt esztendő eseményeivel foglalkoztak. Szinte mindegyik anyagból hiányzott a költségvetés, a pénzügyi gazdálkodás ismertetése. Jelentőségéhez képest csekély figyelmet fordítottak annak betartására is, hogy az adott szervezet milyen érdekképviseleti munkát végez. Szinte csak a tolmácsolások, esetleges munkába helyezések felsorolására korlátozódott az érdekvédelmi munka, holott ez a tevékenység éppen az a terület, melynek hatékony gyakorlásával a szövetség leginkább eleget tehet mind a külső, mind a belső elvárásoknak. Kevés helyen alakult vita a beszámolókat követően, s ahol mégis kialakult, többnyire ott sem a beszámoló felett. Az aktivitás hiánya, az érdektelenség azért is zavaró, mert országunkban jelentős változások zajlanak, s célszerű lenne minél szélesebb rétegektől, közvetlenül is megtudni, hogy milyen hatása van ezeknek a változásoknak tagjaink életére, mit lehetne és kellene tenni szövetségünknek a tagok érdekében. Egyúttal jó alkalom lett volna a vita arra is, hogy a tagság véleményt formáljon, elégedett-e a vezetőség eddigi munkájával, s mit vár vezetőitől a jövőben. Mindenképpen hasznos és célszerű lenne a jövőben — a különböző társadalmi szervezetekhez hasonlóan — valós választási alternatíva, többes jelölés bevezetése. A titkos és nyílt választás is kisebb-nagyobb gondokat okozott. Ehhez jobb felkészülés, és az alapszabály esetleges módosítása szükséges. A központi elnökség előtt álló feladat, hogy az eddigieknél is jobban segítse elő szervezeteink eredményes munkavégzését, és vállaljon nagyobb részt a közvetlen kapcsolattartásból. BANDA JENŐ — —— n~~*inim—inwr~n————ram ■ Siketek Algériai Nemzeti Szövetségének négytagú vezetői delegációja járt hazánkban december 10— 17. között. A két ország szövetsége között ez volt az első személyes alkalom a kapcsolatfelvétel szempontjából. Az algériai szövetség nemrég alakult csak, így a delegáció főként a mi gyakorlatunkat tanulmányozta: mit tudnának átvenni tőlünk, figyelembe véve sajátos helyzetünket is. Ennek értelmében szerveztük meg részükre a programot. A delegáció tagjai voltak: Ahmed Zekhref elnök, Malek Bellii főtitkár, Nasser Óvári jeltolmács, Cherif Khedimellah munkatárs. A delegáció 1987. december 10- én érkezett hozzánk. Megérkezésük után megbeszéltük a programot, elszállásoltuk a vendégeket. A második nap délelőttjén látogatást tettek a 29. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol sikerosztályok vannak: műszerész és lakatos szakmát tanulnak fiataljaink. A vendégeket Bedő Imre igazgató és Fila Józsefné igazgatóhelyettes tájékoztatta a tanintézet munkájáról. Délután megnézték a jeltolmácsképzés oktató munkáját. Algériában még nincs jeltolmácsképzés, ezért nagyon hasznosnak ítélték e téren a tapasztalatszerzés lehetőségét. A hét végén, szombaton és vasárnap a delegáció Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Szombaton este részt vettek a váci szervezet vezetőségválasztó taggyűlésén, s 37. azt követő fenyőünnepségen. Mikó Gyula tanár, a csoport titkára elemezte az elmúlt időszak munkáját. gerbe is ellátogatott az algír delegáció. Itt a Siketek Egri Általános Iskolájában jártak, ahol Vass László igazgatótól kaptak tájékoztatást az intézetben folyó oktató-nevelő munkáról. Délután a Heves megyei szervezetünket keresték fel, s itt baráti beszélgetés során ismerkedtek meg a szövetség egy vidéki szervezetének tevékenységével. Este a budapesti színjátszócsoport tartott bemutatót, amely nagyon tetszett vendégeinknek. Vendégeink voltak..." ugyanis náluk még nem folyik szervezett formában az amatőr színjátszás. Az előadás után a fővárosi szervezet vezetőivel és a színjátszókkal folytattak hasznos eszmecserét. A budapesti csoport életéről, munkájáról Podani János titkár tartott beszámolót. Kedden délelőtt a küldöttség a Híradástechnikai Gépgyárba látogatott el, ahol a mechanikai a műszerész tanulók képzését, majd gyár termelő egységeiben a hallássérült dolgozók munkakörülményeit és munkahelyi beilleszkedését vizsgálhatták meg. Az üzem életéről, szakmai feladatairól, a hallássérült dolgozók helyzetéről Gubacsy István személyzeti és szociális osztályvezető, valamint Varga Gábor tanműhelyvezető adott ismertetőt. Nagyon élénk eszmecsere alakult ki a delegáció másnapi, váci programja során is, amikor a 204. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet keresték fel a vendégek. Az itt folyó oktatás módszereiről, a hallássérült leányok szövő-varró képzéséről Imre György igazgató és Maklári Attiláné igazgatóhelyettes tájékoztatta őket. Majd a küldöttek a szakmunkástanuló leányokkal beszélgettek. Ezután az általános iskolai képzésről és a magyar siketoktatás múltjáról kaptak tájékoztatást Tölgyes Lászlónétól, a siketek általános iskolájának igazgatójától. Végül még egy váci iskola meglátogatására is sor került: a kisegítő általános iskolát Turnán Imre igazgató mutatta be. Szerdán este volt szövetségünkben a központi elnökség és a központ dolgozói közötti megbeszélés, a tapasztalatcsere összegezése. A megbeszélésen részt vettek a Hallássérültek Testnevelési és Sportbizottságának vezetői is. A záróünnepség alkalmával, emlékezetes külsőségek között került sor a két szövetség közötti megállapodás aláírására. Az egyezmény, amelyet a két szövetség elnökei, Ahmed Zekhref és Jafcsák Pál írtak alá, többek között rögzíti, hogy ezt az első kapcsolatfelvételt egy magyar delegáció algériai viszontlátogatása fogja követni, amelynek időpontját az idei év első felében realizálják majd. Megállapodást foglal magába az egyezmény a rendszeres információcseréről a speciális oktatás, a kultúra, az egészségügy és a rehabilitációs segédeszközök, a sport és szabadidő, a munkarehabilitáció, a szakmunkásképzés területein és más kérdésekben. A rendszeres információcsere kiterjed az írásos és audiovizuális csatornákra, de a személyes tapasztalatcserére is. Úgy érezzük, hasznos volt az algériai szövetség vezetői delegációjának magyarországi tapasztalatcseréje, ami elindítója lett annak a nemzetközi kapcsolatnak, melynek révén még tökéletesebben tudjuk — kölcsönösen — ellátni a hallássérültek társadalmi beilleszkedése érdekében végzett munkánkat. A két szövetség vezetői jó hangulatú megbeszéléseken adtak kölcsönös tájékoztatást az általános rehabilitációs tevékenységről. (Jobb oldali kép: Jafcsák Pál elnök és Marek Bellii főtitkár.) A két szövetség életében ez volt az első személyes kapcsolatfelvétel (Fotók: Zakhar János)