Hallássérültek, 1999 (108. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
HALLÁSSÉRÜLTEK ’99/10 IDŐSEK HALLÁSREHABILITÁCIÓJA Kezembe akadt dr. Vértes László (Budapest Fővárosi Erzsébet Kórház, II. Krónikus Belgyógyászati és Geriátriai Osztály) „Az idősek hallásrehabilitációjáról című cikke a Rehabilitáció című folyóirat 1997. VII. 2. számának 46-49. oldalán. E cikk a mai napig érvényes megállapításokat tartalmaz, ezért szükségesnek tartok a cikk kapcsán néhány gondolatot szentelni a témának. Ludwig van Beethoven és Bedrich Smetana, a zenetörténelem két óriása idősebb korában megsiketült. Korukban hallásrehabilitáció nem volt, talán Beethoven próbált segíteni magán hallócsöveivel. Hunyady Sándor „Lovagias ügy” című vígjátékát mindannyian ismerjük, amelyben a „Hosszú, hosszú úú!” csitítással próbálják elejét venni a nagymama hosszadalmas magyarázkodásainak, s melyben a nagymama jellemzően mindig azt mondja: „Hallom, mit beszélsz, hallom én, mit beszélsz!", majd ismételten hallva a „hosszú" szót, mintegy önmagának mondja, elbúsulva és egyúttal beletörődően: „Már megint hosszú...” Művészien megragadott pillanata ez az időskori nagyothallás „családi állapotának”. Az életkorral járó halláscsökkenés (presbyacusis) régóta ismert és elfogadott tétel orvosi körökben. Az azonban nem tűnik ismerősnek, hogy az orvostudomány és a technika mai állapotában minden csökkenő működést maximálisan korrigálni (javítani) kell(ene)! Emellett orvosi és etikai kérdés is, hogy az idősödő, idős embernek is segítsenek. Ebbe beletartozik az is, hogy nekik is adni kell hallókészüléket - függetlenül naptári éveik számától. Magyarországon ezt az elvet senki nem vitatja, a gyakorlat azonban teljesen más... Hiába közismert, hogy mennyi fontos ok indokolja az idősek hallókészülékkel történő ellátását: a közlekedésben veszélyforrás mind maga, mind a környezete számára, lelki beteggé válnak amiatt, hogy nem tudnak kapcsolatot tartani környezetükkel stb. Sok objektív akadály is van. Kevés a hallásgondozó, kevés a szakember. Drágák a készülékek. Ez lényeges kérdés! Az idős nyugdíjasnak a pénz élelemre, gyógyszerre kell, és nem hallókészülékre, vagy az azt működtető elemre! „Sok minden sajnos térítésmentes, akkor is - természetesen -, ha önmaga okozta állapotkárosodását, betegségét, balesetét, ha ő tartja fenn idült hörghurutját a dohányzással, ha alkoholos májkárosodásának kizárólagos oki tényezője önmaga. De a hallását vesztő idős ember?! Fizessen. Van még, lenne még teendőnk. Nemcsak szakmailag." A szakmai adatok is mind az időskorúak hallásrehabilitációjának szükségességét támasztják alá: „Legeredményesebb hallásjavítást csak türelmes és szakszerű hallástréninggel és megfelelő hallókészülékkel érhetünk el."(Ajkay). „Az ember szociális lény, és elegendő kommunikációs lehetőség hiányában szenved. Gondolatait ki kell cserélnie másokkal. Ha a nyelvi megértés a nagyothallás miatt zavarttá válik, ennek veszélyes következménye az izoláció” (Bircher-Müller; Witten-Herdecke-i magánegyetem, Németország). „Az átlagos életkor emelkedésével, az idős korral járó nagyothallás, presbyacusis jelentősége is fokozódik. Az Orvostovábbképző Intézet audiológiai állomásának adatai szerint a hallásvizsgálatra jelentkezettek 60 %-a 50 évnél idősebb volt. Nagyon fontos, hogy a betegek panaszaikkal időben keressék fel az orvost, hogy a készülék rendelésére a halláscsökkenés kialakulásának kezdetén kerülhessen sor és ne akkor, amikor a beteg gyakorlatilag majdnem a siketséggel azonos hallásmaradványokkal rendelkezik csak. Egészségnevelési feladatok adódnak akkor is, amikor a beteget a hallókészülék használatára kell megtanítani. Ez az orvos és a beteg részéről egyaránt gondot és türelmet igényel.” (Sátrán) „A fejlett országokban a lakosság 6 %-a nagyothalló, statisztikusok szerint ebben fog szenvedni az ezredfordulón minden tizedik ember” (Schöler, Wien, Ausztria) „Bár az időskori nagyothallás gyógyszerekkel alig befolyásolható, korai felismerése mégis nagyon fontos a rehabilitáció szempontjából. A legfontosabb a beszédkontaktus fenntartása a külvilággal. Bármilyen nehézség adódik is, nem szabad rezignáltan feladni a próbálkozásokat (Hosszú D. B.), mert idős korban enélkül is nagy a hajlam a befelé fordulásra és elmagányosodásra. Ez komoly pszichés (lelki) zavarok megindítója is lehet. Egy 65 évesnél idősebb, pszichés tüneteket és magatartászavarokat mutató betegkollektíva 70 %ában jelentős hallási és kommunikációs zavarokat találtak. A rehabilitációhoz hozzátartozik a szájról szájra olvasás megtanulása és az egyéni indikáció alapján megválasztott (egyénre beállított) hallókészülék (használatát tanulni, hangját megszokni kell): rádió, televízió, stb. hallgatása, a külső háttérzajok kiküszöbölése, fejhallgató használata. A hallókészülék működését rendszeresen ellenőrizni kell. A szárazelemet szükség szerint, esetleg már 3 naponként is cserélni.’’(Szabó) A Szegedi Audiológiai Állomáson levélben keresték meg azokat a betegeket, akiknek hallókészüléket írtak fel, kiderítendő, használják-e még a készüléket és mi a gondjuk vele kapcsolatban. A betegek 64 %-a idős. A férfiak 7 %-a, a nők 11 %-a nem viselte már a hallókészüléket. Az általuk megjelölt okok: „Úgy bámulják az embert az utcán is és otthon is, mintha nem lennék normális”; „Több megértésre lenne szükség embertársaink részéről"; „Félek az emberek viselkedésében tapasztalt lenézéstől". Mindez az egészségnevelés hatékonyságának növelését igényli és a rehabilitáció gondjaira utal. (Takács és Katona) „Az egészségügy fejlődésével, megelőző rendszabályokkal, a zaj csökkentésével és a hallószervre ártalmas többi tényező kiküszöbölésével jelentősen csökkenthetjük az idős korral kapcsolatos és patológiai (kórbonctani) tényezőket is tartalmazó nagyothallás fokát.” (Varga) „Tudakozódtunk afelől, hogy 60 év feletti korú betegeink miért mellőzik a hallókészüléket. Soroljuk a válaszokat: nem jó, drága, lelkileg zavar, valahol elhagytam, kényelmetlen, ne lássák, hogy süket vagyok, már nem kell, ilyen öregnek minek, nem tudom beállítani, a családban nincs senkinek, anélkül jobban hallok...” Vizsgálatuk során 84 hatvan év feletti halláspanaszos beteget találtak. Közülük csak 35 volt hallásvizsgálaton (41,7 %), 16-nak javasoltak hallókészüléket, és mindössze 8 beteg használ hallókészüléket (9 %)! A hallásrehabilitáció célja, jelentősége sokrétű, néhányat érdemes kiemelni a geriátria (öregségtudomány) szemszögéből: küzdelem az izoláció ellen, a téves eszmék megelőzése, a családi és társadalmi beilleszkedés elősegítése, a közlekedési balesetek megelőzése, a rádió, televízió, magnetofon használatának biztosítása. Néhány javaslat - meghatározandó életkortól időszakos, kötelező szűrő- 8