Hallássérültek, 2004 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
Kétnapos konferencia a siketekről és a jelnyelvről Lehetőségek vagy inkább korlátok? „Siketek Magyarországon - Lehetőségek és korlátok” címmel került sor november 27-28-án egy konferenciára, amely szervezése túlmutatott az érdekvédelmi szervezet keretein. A program legfőbb támogatója és egyben helyszíne ugyanis az Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet) budapesti szervezete volt, a Nádor u. 11-ben. rendezvény gyakorlati megszervezésében több hh intézmény munkatársai közösen vettek részt: dr. ma Bartha Csilla, Hattyár Helga, Vasák Iván, Habán Zsuzsa illetve Szabó Mária Helga. Ezáltal a SINOSZ mellett két felsőoktatási és egy kutatóintézet is kivette a részét a témául választott kérdések széleskörű megismertetéséből: az MTA Nyelvtudományi Intézete, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszéke, valamint a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszéke. A hazai előadók mellett pedig külföldi vendégek is emelték az esemény rangját. A téma, a rendezvény célja az volt, hogy a társadalom figyelmét felkeltsük a siketek hazai helyzete iránt. A két nap tematikusan is elválasztható volt egymástól. Csütörtökön elsősorban az élet különféle színterein előforduló jogsértésekre irányultak az előadások - így az általános jogsértésekről néhány típusáról a gyakorló tolmács szemével Bertus Tímea tartott beszámolót, ennek összeállításában azonban tolmács kollégái is részt vettek. Ugyanebbe a vonulatba sorolható Hattyár Helga előadása, amely a hazai iskoláztatással kapcsolatos törvények, rendeletek és egyéb szabályozások szövegeit vetette egybe a gyakorlattal, kiemelten pedig a szülőkkel készített interjúkból kirajzolódó véleményekkel, így mutatva be a siketiskolai jogsértések különféle formáit. Vasúk Iván a siketiskoláztatás történetén keresztül a módszerek és a szemlélet változásait mutatta be a kezdetektől napjainkig, konklúzióként kiemelve, hogy a jelenleg érvényes metódus nem partnerként kezeli a siket gyermeket és szülőt, nem a valódi szükségletekből indul ki, és ebből kifolyólag nem is tekinthető igazán eredményesnek. Hogy mennyire nem tekinthető annak, arról a Horváth Brigitta által felvázolt kép is már-már sokkolóan tanúskodott, ő ugyanis a siketek nyelvi hátrányát a hangzó és írott magyar nyelvi hátrányon keresztül szemléltette. Az előadásának konkrét nyelvi példái azonban feltehetőleg elsősorban a konferencia halló résztvevőit sokkolták, akik így tisztább, élesebb képet alkothattak a siketek magyarnyelv-ismeretéről. Természetesen a siket résztvevők maguk tisztában voltak ezzel a problémával, mivel szinte naponta ütköznek falakba, kérdőjelekbe, vajon jó-e, amit leírtak, jó-e, érthető-e a hallók számára, amit ki akartak fejezni, és persze nekik is feltűnt egyik-másik idézett megfogalmazás problémás volta, azonban a nyelvi kifejezések, grammatikai szerkezetek közti finomabb eltérések esetleg kevésbé tűntek számukra hibának. Sietve hozzáteszem: nem is az ő „hibájuk", hanem az eredménytelen módszeré! A nap második része kiemelkedő mozzanattal folytatódott: Helga Stevens, az EUD belga elnöke, a siketek európai helyzetéről tartott előadást, különös tekintettel az Európai Unió szabályozására, és az Európa Parlament és az EUD párbeszédének fontosabb állomásaira. A jelnyelv elismerése, és tagállamok kormányzatával való elismertetése már részben lezárt kérdésnek tekinthető, ugyanakkor máig egyfajta vita tárgya, illetve bizonytalanság forrása az, hogy a siketek igenis egyszerre tekinthetők fogyatékos csoportnak és nyelvi kisebbségnek. Elsősorban azonban az utóbbinak, viszont vannak helyzetek, amikor a hallás hiánya másfajta hátrányba is hozza őket, ami nem méltányos. A külföldi előadót dr. Nagy Mariann követte az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal a siketek helyzetének javítása érdekében megfogalmazódott terveit vázolta. Litavecz Anna a GYISM-nek a fogyatékosok sportja terén végzett tevékenységéhez kapcsolódva egy mintaértékű modellt mutatott be arról, hogyan és mit is tehet egy minisztérium a társadalom szemléletváltozásáért. A SINOSZ hűséges jogásza, társszervezetünknek, a MEOSZ-nak az elnöke, dr. Hegedűs Lajos az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtási anomáliáit, illetve ennek tanulságait elemezte. Végül dr. Tapolczai Gergely a tervezett, és már készülő jelnyelvi törvényt mutatta be a résztvevőknek. A második nap előadásai már főként a különféle szakmai kérdésekhez kapcsolódtak, így délelőtt a siketek oktatásának módszertani oldala került előtérbe, a Juhász Ferenc, a JOE elnöke a jelnyelvi oktatók továbbképzéséről tartott előadást. (Fotó: Nyírő Zsolt) folytatás a 4. oldalon