Hanglemez Magazin, 1972

1962. október 5. Anglia hanglemezboltjaiban , az ezernyi lemezt kínáló Re­cord shop-okban megjele­nik egy­ lemez, amelynek címe: Love Me Do és az előadó a Beatles együttes. Ezt a nevet senki sem is­meri a szám iránt senki sem érdeklődik, a sztár éppen Elvis Presley. 1972. október 5. A világ összes könnyűzenei szak­lapjai könnyeket potyog­­tató, sírva vígadó címek­kel jelennek meg. Tíz éves a Beatles, tíz éves a beat. A rádióllomások Beatles emlékműsorokat sugároznak, a Luxembourg pop-adó hat óráig egyfoly­­ában Beatles számokat játszik kommentár, meg­szakítás , és ami a leg­nagyobb szó — reklámok nélkül. Ez a nap az emlé­kezésé. Mi ez a varázslat, mi­nek köszönhető ez a rend­kívüli siker, ami gyökere­­en átformálta az egész vi­lágon a könnyűzenét? A témának ma már történé­szei, szociológusai, eszté­tái vannak, akik az évfor­­duló alkalmából természe­­esen hihetetlen mennyisé­­gű — és a legtöbb esetben sökeresen ellentmondó —­eóriával árasztották el a világot. A legreálisabb f­eltevés, miszerint a Beat­­e­k csak katalizátorai vol­­ak a mindenképpen meg­érett változásnak, minden izonnyal elfogadható. Erre még bizonyíték is akad, hiszen a Beatles megjele­­nésének idején már ná­­lnk is működtek — per­­sze primitívebb zenét átszva — a ma is népsze­­■ű beat-együttesek. A fin­­alok ízlésbeli változása,­génye segítette elő meg­­alakulásukat. A Metró­yüttes 1960-ban alakult. Allés 61-ben, az Omega BEWjgssaS- 12 nap- HjSffjoan az első Beat- Trin 1 megjelenésénél. A Beatles story nem csu­­án egyszerű karrier-törté­­nt. Fellépésükkel új je­­lntőséget adtak a pop-ze­­enek, gyökeresen megvál­­oztatták a fiatalok szórm­­oztatásának hangulatát,­urcsa, fanyar stílusuk, meglepő nyilatkozataik s­zínpadi viselkedésük ko­­rbban csak a fiatal mű­estek szigorúan zárt in­­ellektuális világában volt­­fogadható. Zeneileg is radikálisan jutottak. Merészen nyúl­­ak az angol folklórkincs­­et és bátran alkalmazták könnyűzenében korábban­smeretlen pentaton hang­­endet. Dalszövegeik akár szerelemről, akár a poli­­tkáról, akár egyszerű hét­­köznapi dolgokról szóltak, elhasználták — persze a maguk egyszerűsítő mód­­on — a modern költészet ehány fontos eredményét, evelkedtek a bátor asszo­­ziációkban és az egyszerű,­allangmentes fogalmazás ermészetes elemük volt. Lennon, McCartney, Har­ison és Ringo Starr nem sohát csináltak, csupán őt és eredetit és aztán voltak bánni a rendkívüli népszerűséggel. Természe­­esen a Beatles mítosz meg­­eremtésében óriási része volt a korszerű módszerek­kel dolgozó propaganda­­gépezetnek. El tudták érni, hogy minden hanglemezük megjelenése esemény le­gyen. Aztán természetesen jöt­­ek a követők. Mindenek­­e előtt az örök második, a zeneileg pontosan ellenté­­es, de hasonlóan szuggesz­tív Rolling Stones aztán a Kinks, az Animals, a Tre­­meloes és lehetetlen felso­rolni, hogy még hányan. A Beatles sikersorozatának kezdete után öt évvel, 1967- ben tetőzött a beat-hullám, ekkor már a világ minden zugában akadt zenekar aki ezt a stílust játszotta és a legjobbak legalább úgy, ha nem jobban, mint a Beatles. Az ebben rejlő veszélyt va­lószínűleg a „gombafejű­­ek” is észrevették, rájöttek hogy újítaniuk kell. Így született meg a beatkor­­szak második fordulópontja a Beatles Bors őrmester című albuma, amely min­den addigin túltevő rek­lámmal, egy teljesen más, bizonyos mértékig a sláge­rektől is elforduló zenét is­mertetett meg a világgal. Ezen a lemezen minden új volt. Az indiai népzene ha­tása, a harmóniavilág, a hangszerelés és nem utol­sósorban a stúdiótechnika. A felbolydult méhkaptár is gyenge hasonlat ahhoz, ami ezután következett a beatzenében. Együttesek százai bomlottak fel és ala­kultak újjá, mindenki stí­lust változtatott és keresett, s elkezdődött az a kor­szak, amit külföldön már nem beatnek hanem rock­nak hívnak. A régiek közül tulajdon­képpen — Beatlesen kívül — csak a Rolling Stones élte túl töretlenül ezt a fel­fordulást. Megszületett a „második generáció”. A Beatlest a mítosz ugyan minden fölé helyezte, de már nemcsak az ő irány­zatuk volt népszerű. Új óriások születtek, Jimi Hendrix,­­a Cream, a Traf­fic majd később a Led Zeppelin és a Deep Purple. Megjelentek az elvont zenét játszó, jazzhez közelítő un­derground együttesek és a komolyzenéből merítő Nice, majd az ELP trió. Ami korábban egy stílus volt a könnyűzenében, irányzattá vált, amely ma­ga is számtalan stílust tar­talmaz. Élő részévé vált a világ zenéjének, sokrétűb­ben mint bármikor idáig a könnyűzene. Bonyolultsá­ga és egyben értéke is jócs­kán megnövekedett azáltal, hogy szoros kapcsolatba került a modern komoly­zenével. A beat — vagy ahogy az „alapítók” hívják: rock — története tulajdonképpen nálunk is hasonlóképpen alakult mint a műfaj ős­hazájában. Az elmúlt két évben nálunk is kialakul­tak a stílusirányzatok, van folk-rock együttesünk: a Tolcsvay, soft (lágy) rockot játszik az Illés, a Bergen­­dy, a Generál, a közérthe­tő pop-rock Taurusék stí­lusa, a pop és a hard (ke­mény) rock között ingado­zik a nehezebb és köny­­nyebb zenét egyaránt ját­szó Omega és a Locomotiv. A rock-zene progresszív, jórészt improvizációkra ala­pozott, jazzes hatásokkal operáló ágához tartozik a Mini és a Syrius. Mindez azért alakult ki, csupán az elmúlt egy-két évben, mert korábban csak három ve­zető együttesünk volt, az Illés, a Metró és az Omega és nekik — hogy kielégít­sék a zenehallgatók igé­nyeit — egyszerre több stí­lust is kellett képviselniök. Jó példa erre akár az Illé­­sék vagy az Omegáék leg­első és a legfrissebb nagy­lemezének összehasonlítása. Egymás után meghallgatva bárki észreveheti­ a stílus egyöntetűbbé, határozottab­­á es válását. A beat tízéves születés­napjára íródott, egyáltalán nem elérzékenyült hangú beszámoló természetesen nem nélkülözheti a prog­nózist. Ma már nyilvánvaló, hogy akik az évek során annyi­szor megjósolták a beat­­korszak végét, tévedtek. Ez a zenei irányzat ma már olyan erősen megteremtette gyökereit, hogy elpusztít­hatatlan. Számtalan irány­ba fejlődhet, de alapvető­en előre megjósolhatatlan ideig létezik majd. Nyil­vánvalóan jelentős válto­zást hoz az új beathang­­szer a synthesizer megje­lenése. Angliában ebben az év­ben egy új zenekar generá­ció vált népszerűvé, olyan új neveket kell megtanul­nunk rövidesen, mint az Osmonds, Lindisfarne, Sla­de, Wishbone Ash, Roxy Music, Hawkwind. Itthon is dörömböl az ajtón a fiatal zenészekből álló generáció, közülük egy­nek a Generálnak már si­került bekerülnie a vezető együttesek közé. De várha­tó, hogy ismertté válik a tehetséges Gesarol, Unió, Pop, Licbeat és ezzel az esélyesek felsorolása tört részét sem tette ki az ilyen­olyan gondokkal küszködő tehetséges amatőrzeneka­roknak. A Beatles és a Rolling Stones, az úttörők — akár­csak nálunk az Illés és az Omega — ma is népszerűek és a fiatalok irántuk érzett szeretete még bizonyosan tovább élteti ezt a népsze­rűséget. Nekik, és ma már az őket követőknek kö­szönhető, hogy a könnyű­zenének, egy a maga mód­ján igényes, új műfaja szü­letett. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok. Csoda, hogy jókedvű vagyok. Magister Martinus — Szabó Lőrinc EIMES A mottó olyan jó, hogy képtelenség nem ideírni. Koncz Zsuzsa és az Illés együttes negyedik nagy­lemeze méltó kiteljese­dése sokéves, eredmé­nyekben bővelkedő együttműködésüknek. A tartalom értékelése előtt ejtsünk néhány szót a formáról. Az Élünk és meghalunk nagylemez borítója a magyar pop­nagylemezek történeté­nek legszebb lemezta­­sakja. A dupla, album­formátumú lemezborító két színes, és egy fekete­fehér fotóját Módos Gá­bor készítette, a klasszi­kus stílusú grafika, és a tasakterv Szyksznian Wanda munkája. A lemez felépítése tu­lajdonképpen a korábbi Koncz nagylemezek stí­lusát folytatja, immár tökéletesítve a pop-szá­mok, és az irodalmi adaptációk váltakozásá­ból kialakított hangulati hatást. A József Attila, és Magister Martinus v­erseire írt rövid, átkö­tő dalok — amelyeknek zeneszerzője Bródy Já­nos —, és a Szentiván, a Margarita nyilvánvalóan tudatos meghatározói a lemez intellektuális, és mégis közérthető hangu­latának. Nem formai kérdés, és csak látszólag külsőség, hogy kik alkották — túl a zeneszerzési és hangszerelési munkán — a felvételeket. Az Illés együttesen kívül a Ber­­gendy és a Tolcsvay együttes egyes tagjai, va­lamint a Magyar Állami Operaház szimfonikus zenekara szerepel az elő­adók között. A korábbi lemezekhez képest igen nagy a közreműködők száma, és sokkal széle­sebb a szereplő hangsze­rek skálája. Megújult a vokál is, a kitűnően éneklő Bergendyék rész­vételével. A szokásos pop-hangszereken kívül nagy szerepet kapott a lemezen az akusztikus gitár, és a steel gitár, az előbbin Szörényi Leven­te, az utóbbin Bródy Já­nos játszik. A nagylemez 13 számából négyben szerepel az operaház szimfonikus zenekara, Hidas Frigyes vezényle­tével. A felsoroltak már az igen kevés zenei kép­zettséggel rendelkező hallgató számára is jel­zik a Koncz—Illés zene jellegének változását, zenei gazdagodását. De nézzük végig a számo­kat: Az indító dal a Ván­dorének (Szörényi Sza­bolcs — Bródy János). Egy klasszikus veretű ze­nei gondolat valósul meg a nagyzenekar segítségé­vel, Zsuzsa egyszerűen, szépen énekel. Elbújtam (Szörényi L. — Bródy J.). Ez a dal idén nyáron a Koncz-Il­­lés koncerteken már slá­gerré vált. Tökéletes kontrasztja az előző dal­nak, kemény rock-ütem, Levente itt egyenrangú énekestársa Zsuzsának, Szentiván (Illés L. — Bródy J.). Ahogy készül­nek a Koncz-dalok, úgy kerülnek be a pop­zene m •­i versennyesebe Bródy Jánosnak a világiroda­lom legszebb darabjairól alkotott reflexiói. Gyö­nyörűen szól a héttagú vokál. Hull a levél... (Bródy J. — József Attila). Két­személyes dal, másfél percben. A gyönyörű Jó­zsef Attila versnek nem­csak zeneszerzője, ha­nem Zsuzsán kívül egyetlen előadója is Bró­dy János. Stúdiótrük­­kökkel egymaga öt hang­szeren kíséri Zsuzsát. Telefon (Szörényi Sz. — Bródy J.). Lüktető, gyors dal, könnyen éne­kelhető dallam, pofonü­­tésszerűen szellemes szö­veg. Egy év elmúlt (Szöré­nyi L. — Bródy J.). Ki­tűnő bizonyítéka a pop­zene differenciáltabbá, zeneileg igényesebbé vá­lásának. A 6/8-as ritmus, Levente játéka a 12 hú­ros gitáron, s mindennek összecsengése szimfoni­kusokkal — élmény. Elek, s hogy meddig ... A lemezborítón is sze­replő mottót Bródy Já­nos zenésítette meg. Csu­pán egy gesztus 16 má­sodpercben. Kevés, még­is elég. Nemsokára elmegyek (Szörényi L. —Bródy J.). Itt is kiemelkedik a ki­tűnően hangszerelt szim­fonikusok szerepe. Fur­csa módon mindez illik a legkorszerűbb elektro­mos hangszerekhez, a wah-wah és a steel gi­tárokhoz. Egy lány sétál a domb­oldalon (Bródy J ). Las­sú, mégis vidám dal, sok virággal, kedvességgel, akusztikus gitár és vib­­rafon kísérettel. Kelepce (Illés L. — Bródy J.): Tulajdonkép­pen ez a címadó dal. A korábbi Koncz lemezek­től eltérően nem egy ré­gebbi Illés-szám újra fel­dolgozása, hanem az is­mert sláger szövegére utal. Bizony, eléggé ösz­­szekapkodott zene. A Ke­lepce a legkevésbé sike­rült dal ezen a lemezen. Margarita (Illés L. — Bródy J.): Újabb irodal­mi ötlet, Bulgakov Mes­ter és Margitájának egy jelenetét zenésítették meg, eredeti „Bródy-fé­­le” megfogalmazásban. Ez a dal is 6/8-os ritmus­ban íródott, furcsa a fel­építése, nincs zenei kö­zéprésze. Képregény (Illés L. — Bródy J.): Tulajdonkép­pen giccsparódia. Különös jelentőségét az adja meg, hogy nemcsak bírálja a kultúrát pótló prim­itívséget, hanem a lemez többi dalaival, az egész LP gondolkodtató hangulatával egy értel­mes ellenverziót is ajánl. Későre jár (Bródy J.). Háromszemélyes dal. Csupán ketten kísérik Zsuzsát. Bródy akuszti­kus- és steel- gitáron, Illés Lajos orgonán. Az LP befejező dala a Búcsúzás variálása, és tudatos vállalása egy Jó­zsef Attila sornak. Nemcsak Illésék zenei világa, hanem az énekes­nő, Koncz Zsuzsa egyé­nisége is letisztult, kitel­jesedett. Egy ilyen sok­oldalú, ezernyi színt fel­villantó nagylemez isme­retében nyugodtan el­mondhatjuk, szinte min­dent tud, amit egy éne­kesnő erről a műfajról tudhat. H. L. ... Ez mind eladó — hirdeti a Tolcsvayék és a Trió első nagy­lemeze. Minden ország popzenéjében rövid idő alatt egymásra találnak a zenei felfogásban közelálló együttesek és énekesek. „Csapa­tok” alakulnak, és ha egészséges verseny fejlődik ki ebből a ve­télkedésből, a szakmai és a tá­­gabb közönség is sokat nyer ve­le. Köztudott, hogy így van ez nálunk is. AT&T, Illésék és Koncz Zsu­zsa már sok közös sikert köny­velhetnek el. Talán ellentmondásnak tűnik ezután, hogy éppen a Tolcsvay fivérek zenekara az, amely mind­három vezető énekesnőnkkel ér­tékes munkát végzett és végez. Ahogyan James Taylor, Carole King és a hajdani Crosby, Stills, Nash & Young önálló albumaik anyagába beválasztják a jóbará­tok szerzeményeit, vagy vendé­geket hívnak egy-egy dal erejéig, úgy tette ezt a Tolcsvayék és a Trió is. Lemezükön Zalatnay Ci­­ni a Hajnalt, Kovács Kati egy dupla számot énekel, melynek címe: Láttam, ne tagadd, Vihar előtt, vihar után. Koncz Zsuzsa száma, az Itt a két kezem, egyike a legsikerül­tebbeknek, a Ne sírj kedvesem­et most csak az együttes játssza. A Lehetett volna mindig az Illé­­sékre emlékeztet, egy szál zongo­­rás változata érdekes vállalkozás. A számokat meghallgatva első benyomásunk az, hogy változato­sak, mégis mind hamisítatlanul T & T. Kiegészítő színfolt a progresszívebb irányzat felé való kacsintás, a Gyűlölt folyó és a Ballada című dal. A lemezborító sokszínű lilája jelképezi ezt a műfaji árnyaltságot. Mindig csak úgy emlegetjük ennek az öt fiúnak a zenéjét: a Tolcsvayék. Pedig Czipó Tibor, Németh Oszkár és Móricz Mi­hály egyenlő társai Tolcsvay Bé­lának és Lászlónak. Bebizonyí­tották ezt mind zeneszerzésben, mind előadásban. Ennyit írtunk a T & T-ről és még nem ejtettük ki a folkbeat szót. Hogyan lehet ez? — csodál­kozhat az olvasó. "Nem lettek hűtlenek ehhez a kedves, s még­is kevéssé művelt beat-irányzat­­hoz, de nagyon sok mást is tud­nak. Most is megszólaltatnak kü­lönleges hangszereket, a buzsu­­kit, mandolint, a Szeretni kéne című számban. A jó zenei rendezés, (mint sok esetben) most is Juhász István nevéhez fűződik. P­á­ r Énekesi tálentomról senki sem tud igazolást kiállítani, a bizonyítékot az előadónak kell pro­dukálnia napról-napra, dalról-dalra. Kovács Kati kvalitá­sainak nem kell foga­­datlan prókátor. Őrá igazán illik: a közönség kedvence. Nem ilyen vagy olyan rétegé, ha­nem a csupa nagybetű­vel írható KÖZÖNSÉ­GÉ. Megtalálja a fiata­lok hangját, de nyugdí­jasok is fel tudnak so­rolni kapásból több dalt is, amelyet szívesen hall­gatnak tőle. A „Nem leszek a játékszered"­­től a Mammy Blue-ig, a Festő és a fecskétől az Add már uram az eset­ig olyan dalokról van szó, amelyeknek előadója nem stílusok, irányzatok útvesztőiben bolyong, hanem aszerint ítél meg egy-egy szerze­ményt, neki tetszik-e vagy sem. Számtalan kislemezsiker, rádiófelvétel és a Suttogva és kiabálva című nagy­lemez után Kovács Kati most új LP-vel lép a kö­zönség elé. Tizenkét új dallal. Ha e dalokra kö­zös jellemzőt keresünk, ta­lálunk néhányat, de ezek az ismérvek bizony nem segítik a beskatulyázást. Ugyanis­ közös jellemző­jük, hogy — két dal kivé­telével — valamennyit Koncz Tibor komponálta. Egyúttal tehát szerzői nagylemezről is szó van! Abban is azonosak, hogy valamennyit a Tolcsvayék kísérik — sőt abban is mind megegyezik, hogy gyanús dalok. Slágergya­núsak ! De mi van akkor, ha mégis rangsorolni, válasz­tani kell? Mondjuk azért, mert egy új Kovács Kati tv-show harminc perce rö­­videbb idő, mint a nagy­lemez teljes hanganyaga. Most lenne jó Derek John­son, a New Musical Ex­press című könnyűzenei hetilap neves kritikusa, aki négy-öt soros lemezmélta­tásai mellé csillagokat tesz. Egy csillagtól ötig. A négy­ötcsillagosokkal majdnem mindig találkozunk a slá­gerlistákon is. Megpróbáljuk a kritikust többen helyettesíteni, csil­lagokat osztunk. De má­sért kardoskodik a szerző, másért az előadó, — nincs családi viszályról szó! — és esetleg más tetszik a forgatókönyv írójának. S a vitánál nincs jelen a hangszerelő, a zenei ren­dező, a szövegíró. Az egyik ötletadó csen­desen meghúzódik egy dal mögött. Kati édesanyja ja­vasolta: „Énekeld el egy­szer a Solveig dalát.” Ügy lett! Grieg—Ibsen Peer Gyntjéből a szerelmes lány dala az előadás, a hang­­szerelés és a vállalkozás újszerűsége miatt minden­képpen bekerül a műsor­ba. De mi lesz a klasszikus dalon kívül a többi 11- gyel? Tolcsvayék esetleg a délszláv ihletésű Légy sze­relmes kezdetű dalra sza­vaznának, amelyben a bu­­zsuki nevű ritka népi hangszer is megszólal. S. Nagy István talán az Irma című dal frappáns szövege miatt ragaszkodik a kom­pozícióhoz. Az Elton John stílusvilágát kedvelők a Van jó minden rosszban refrénű beat dalt részesí­tenék előnyben. A rock barátai a Sose fog el a félelem kezdetű, végig tar­talmas szövegű szerze­ményre szavaznának. Az idősebb korosztály minden bizonnyal a kiváló roman­tikus valcerra, az At a nagy folyón-ra adná vok­­sát. A Várj még című dal már az előző show műsorban felvillantotta a siker lehetőségét, az éne­kes improvizálás híveinek örömére. Sztevanovicy Du­sán, a másik szövegíró a Szelíden című számot ré­szesítené előnyben, érthető elfogultsággal, hiszen pá­lyafutásának egyik leg­szebb lírai szövegét adta a dalhoz. Vagy miért panaszkodja­nak azok, akik a köny­­nyedebb, játékosabb, tréfás fordulatú számokat kedve­lik, mert a Nyuszi ül a fűben és a C. a zongora­húr nekik lett kitalálva. Egy szó mint száz, a vá­logatásban nem segített a tanácsadásba bevont hall­gatók sora sem. A műsor­készítők dilemmája, a le­mezvásárlóknak remélhe­tően ezt a kellemes töp­rengést adja: „melyik ol­dalát tegyem fel Kovács Kati új nagylemezének.” Így hát az egészet le­het ajánlani: Autogram helyett!! VÉGH MIKLÓS T­ü-esis ZENE MINDENKINEK! KODÁLY ZOLTÁN VEZÉNYEL Psalmus Hungaricus Budavári Te Deum Missa brevis Concerto Nyári este Rosier Endre, Udvardy Tibor, Faragó András, Littasy György, Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Gyurkovics Mária, Gáncs Edit, Cser Tímea, Budapesti Kórus, Állami Hangversenyzenekar. Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. SHLX 90053/5 Három lemez ára dobozban 120,— Ft L. van BEETHOVEN Zongoraszonáták d-moll Op. 31. No. 2. f-moll Op. 57 „Appassionato” Gabos Gábor (zongora) Ára: 35,— Ft

Next