Hanglemez Magazin, 1972
1962. október 5. Anglia hanglemezboltjaiban , az ezernyi lemezt kínáló Record shop-okban megjelenik egy lemez, amelynek címe: Love Me Do és az előadó a Beatles együttes. Ezt a nevet senki sem ismeri a szám iránt senki sem érdeklődik, a sztár éppen Elvis Presley. 1972. október 5. A világ összes könnyűzenei szaklapjai könnyeket potyogtató, sírva vígadó címekkel jelennek meg. Tíz éves a Beatles, tíz éves a beat. A rádióllomások Beatles emlékműsorokat sugároznak, a Luxembourg pop-adó hat óráig egyfolyában Beatles számokat játszik kommentár, megszakítás , és ami a legnagyobb szó — reklámok nélkül. Ez a nap az emlékezésé. Mi ez a varázslat, minek köszönhető ez a rendkívüli siker, ami gyökereen átformálta az egész világon a könnyűzenét? A témának ma már történészei, szociológusai, esztétái vannak, akik az évforduló alkalmából természeesen hihetetlen mennyiségű — és a legtöbb esetben sökeresen ellentmondó —eóriával árasztották el a világot. A legreálisabb feltevés, miszerint a Beatek csak katalizátorai volak a mindenképpen megérett változásnak, minden izonnyal elfogadható. Erre még bizonyíték is akad, hiszen a Beatles megjelenésének idején már nálnk is működtek — persze primitívebb zenét átszva — a ma is népsze■ű beat-együttesek. A finalok ízlésbeli változása,génye segítette elő megalakulásukat. A Metróyüttes 1960-ban alakult. Allés 61-ben, az Omega BEWjgssaS- 12 nap- HjSffjoan az első Beat- Trin 1 megjelenésénél. A Beatles story nem csuán egyszerű karrier-történt. Fellépésükkel új jelntőséget adtak a pop-zeenek, gyökeresen megváloztatták a fiatalok szórmoztatásának hangulatát,urcsa, fanyar stílusuk, meglepő nyilatkozataik színpadi viselkedésük korbban csak a fiatal műestek szigorúan zárt inellektuális világában voltfogadható. Zeneileg is radikálisan jutottak. Merészen nyúlak az angol folklórkincset és bátran alkalmazták könnyűzenében korábbansmeretlen pentaton hangendet. Dalszövegeik akár szerelemről, akár a politkáról, akár egyszerű hétköznapi dolgokról szóltak, elhasználták — persze a maguk egyszerűsítő módon — a modern költészet ehány fontos eredményét, evelkedtek a bátor asszoziációkban és az egyszerű,allangmentes fogalmazás ermészetes elemük volt. Lennon, McCartney, Harison és Ringo Starr nem sohát csináltak, csupán őt és eredetit és aztán voltak bánni a rendkívüli népszerűséggel. Természeesen a Beatles mítosz megeremtésében óriási része volt a korszerű módszerekkel dolgozó propagandagépezetnek. El tudták érni, hogy minden hanglemezük megjelenése esemény legyen. Aztán természetesen jötek a követők. Mindeneke előtt az örök második, a zeneileg pontosan ellentées, de hasonlóan szuggesztív Rolling Stones aztán a Kinks, az Animals, a Tremeloes és lehetetlen felsorolni, hogy még hányan. A Beatles sikersorozatának kezdete után öt évvel, 1967- ben tetőzött a beat-hullám, ekkor már a világ minden zugában akadt zenekar aki ezt a stílust játszotta és a legjobbak legalább úgy, ha nem jobban, mint a Beatles. Az ebben rejlő veszélyt valószínűleg a „gombafejűek” is észrevették, rájöttek hogy újítaniuk kell. Így született meg a beatkorszak második fordulópontja a Beatles Bors őrmester című albuma, amely minden addigin túltevő reklámmal, egy teljesen más, bizonyos mértékig a slágerektől is elforduló zenét ismertetett meg a világgal. Ezen a lemezen minden új volt. Az indiai népzene hatása, a harmóniavilág, a hangszerelés és nem utolsósorban a stúdiótechnika. A felbolydult méhkaptár is gyenge hasonlat ahhoz, ami ezután következett a beatzenében. Együttesek százai bomlottak fel és alakultak újjá, mindenki stílust változtatott és keresett, s elkezdődött az a korszak, amit külföldön már nem beatnek hanem rocknak hívnak. A régiek közül tulajdonképpen — Beatlesen kívül — csak a Rolling Stones élte túl töretlenül ezt a felfordulást. Megszületett a „második generáció”. A Beatlest a mítosz ugyan minden fölé helyezte, de már nemcsak az ő irányzatuk volt népszerű. Új óriások születtek, Jimi Hendrix,a Cream, a Traffic majd később a Led Zeppelin és a Deep Purple. Megjelentek az elvont zenét játszó, jazzhez közelítő underground együttesek és a komolyzenéből merítő Nice, majd az ELP trió. Ami korábban egy stílus volt a könnyűzenében, irányzattá vált, amely maga is számtalan stílust tartalmaz. Élő részévé vált a világ zenéjének, sokrétűbben mint bármikor idáig a könnyűzene. Bonyolultsága és egyben értéke is jócskán megnövekedett azáltal, hogy szoros kapcsolatba került a modern komolyzenével. A beat — vagy ahogy az „alapítók” hívják: rock — története tulajdonképpen nálunk is hasonlóképpen alakult mint a műfaj őshazájában. Az elmúlt két évben nálunk is kialakultak a stílusirányzatok, van folk-rock együttesünk: a Tolcsvay, soft (lágy) rockot játszik az Illés, a Bergendy, a Generál, a közérthető pop-rock Taurusék stílusa, a pop és a hard (kemény) rock között ingadozik a nehezebb és könynyebb zenét egyaránt játszó Omega és a Locomotiv. A rock-zene progresszív, jórészt improvizációkra alapozott, jazzes hatásokkal operáló ágához tartozik a Mini és a Syrius. Mindez azért alakult ki, csupán az elmúlt egy-két évben, mert korábban csak három vezető együttesünk volt, az Illés, a Metró és az Omega és nekik — hogy kielégítsék a zenehallgatók igényeit — egyszerre több stílust is kellett képviselniök. Jó példa erre akár az Illésék vagy az Omegáék legelső és a legfrissebb nagylemezének összehasonlítása. Egymás után meghallgatva bárki észreveheti a stílus egyöntetűbbé, határozottabá es válását. A beat tízéves születésnapjára íródott, egyáltalán nem elérzékenyült hangú beszámoló természetesen nem nélkülözheti a prognózist. Ma már nyilvánvaló, hogy akik az évek során annyiszor megjósolták a beatkorszak végét, tévedtek. Ez a zenei irányzat ma már olyan erősen megteremtette gyökereit, hogy elpusztíthatatlan. Számtalan irányba fejlődhet, de alapvetően előre megjósolhatatlan ideig létezik majd. Nyilvánvalóan jelentős változást hoz az új beathangszer a synthesizer megjelenése. Angliában ebben az évben egy új zenekar generáció vált népszerűvé, olyan új neveket kell megtanulnunk rövidesen, mint az Osmonds, Lindisfarne, Slade, Wishbone Ash, Roxy Music, Hawkwind. Itthon is dörömböl az ajtón a fiatal zenészekből álló generáció, közülük egynek a Generálnak már sikerült bekerülnie a vezető együttesek közé. De várható, hogy ismertté válik a tehetséges Gesarol, Unió, Pop, Licbeat és ezzel az esélyesek felsorolása tört részét sem tette ki az ilyenolyan gondokkal küszködő tehetséges amatőrzenekaroknak. A Beatles és a Rolling Stones, az úttörők — akárcsak nálunk az Illés és az Omega — ma is népszerűek és a fiatalok irántuk érzett szeretete még bizonyosan tovább élteti ezt a népszerűséget. Nekik, és ma már az őket követőknek köszönhető, hogy a könnyűzenének, egy a maga módján igényes, új műfaja született. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok. Csoda, hogy jókedvű vagyok. Magister Martinus — Szabó Lőrinc EIMES A mottó olyan jó, hogy képtelenség nem ideírni. Koncz Zsuzsa és az Illés együttes negyedik nagylemeze méltó kiteljesedése sokéves, eredményekben bővelkedő együttműködésüknek. A tartalom értékelése előtt ejtsünk néhány szót a formáról. Az Élünk és meghalunk nagylemez borítója a magyar popnagylemezek történetének legszebb lemeztasakja. A dupla, albumformátumú lemezborító két színes, és egy feketefehér fotóját Módos Gábor készítette, a klasszikus stílusú grafika, és a tasakterv Szyksznian Wanda munkája. A lemez felépítése tulajdonképpen a korábbi Koncz nagylemezek stílusát folytatja, immár tökéletesítve a pop-számok, és az irodalmi adaptációk váltakozásából kialakított hangulati hatást. A József Attila, és Magister Martinus verseire írt rövid, átkötő dalok — amelyeknek zeneszerzője Bródy János —, és a Szentiván, a Margarita nyilvánvalóan tudatos meghatározói a lemez intellektuális, és mégis közérthető hangulatának. Nem formai kérdés, és csak látszólag külsőség, hogy kik alkották — túl a zeneszerzési és hangszerelési munkán — a felvételeket. Az Illés együttesen kívül a Bergendy és a Tolcsvay együttes egyes tagjai, valamint a Magyar Állami Operaház szimfonikus zenekara szerepel az előadók között. A korábbi lemezekhez képest igen nagy a közreműködők száma, és sokkal szélesebb a szereplő hangszerek skálája. Megújult a vokál is, a kitűnően éneklő Bergendyék részvételével. A szokásos pop-hangszereken kívül nagy szerepet kapott a lemezen az akusztikus gitár, és a steel gitár, az előbbin Szörényi Levente, az utóbbin Bródy János játszik. A nagylemez 13 számából négyben szerepel az operaház szimfonikus zenekara, Hidas Frigyes vezényletével. A felsoroltak már az igen kevés zenei képzettséggel rendelkező hallgató számára is jelzik a Koncz—Illés zene jellegének változását, zenei gazdagodását. De nézzük végig a számokat: Az indító dal a Vándorének (Szörényi Szabolcs — Bródy János). Egy klasszikus veretű zenei gondolat valósul meg a nagyzenekar segítségével, Zsuzsa egyszerűen, szépen énekel. Elbújtam (Szörényi L. — Bródy J.). Ez a dal idén nyáron a Koncz-Illés koncerteken már slágerré vált. Tökéletes kontrasztja az előző dalnak, kemény rock-ütem, Levente itt egyenrangú énekestársa Zsuzsának, Szentiván (Illés L. — Bródy J.). Ahogy készülnek a Koncz-dalok, úgy kerülnek be a popzene m •i versennyesebe Bródy Jánosnak a világirodalom legszebb darabjairól alkotott reflexiói. Gyönyörűen szól a héttagú vokál. Hull a levél... (Bródy J. — József Attila). Kétszemélyes dal, másfél percben. A gyönyörű József Attila versnek nemcsak zeneszerzője, hanem Zsuzsán kívül egyetlen előadója is Bródy János. Stúdiótrükkökkel egymaga öt hangszeren kíséri Zsuzsát. Telefon (Szörényi Sz. — Bródy J.). Lüktető, gyors dal, könnyen énekelhető dallam, pofonütésszerűen szellemes szöveg. Egy év elmúlt (Szörényi L. — Bródy J.). Kitűnő bizonyítéka a popzene differenciáltabbá, zeneileg igényesebbé válásának. A 6/8-as ritmus, Levente játéka a 12 húros gitáron, s mindennek összecsengése szimfonikusokkal — élmény. Elek, s hogy meddig ... A lemezborítón is szereplő mottót Bródy János zenésítette meg. Csupán egy gesztus 16 másodpercben. Kevés, mégis elég. Nemsokára elmegyek (Szörényi L. —Bródy J.). Itt is kiemelkedik a kitűnően hangszerelt szimfonikusok szerepe. Furcsa módon mindez illik a legkorszerűbb elektromos hangszerekhez, a wah-wah és a steel gitárokhoz. Egy lány sétál a domboldalon (Bródy J ). Lassú, mégis vidám dal, sok virággal, kedvességgel, akusztikus gitár és vibrafon kísérettel. Kelepce (Illés L. — Bródy J.): Tulajdonképpen ez a címadó dal. A korábbi Koncz lemezektől eltérően nem egy régebbi Illés-szám újra feldolgozása, hanem az ismert sláger szövegére utal. Bizony, eléggé öszszekapkodott zene. A Kelepce a legkevésbé sikerült dal ezen a lemezen. Margarita (Illés L. — Bródy J.): Újabb irodalmi ötlet, Bulgakov Mester és Margitájának egy jelenetét zenésítették meg, eredeti „Bródy-féle” megfogalmazásban. Ez a dal is 6/8-os ritmusban íródott, furcsa a felépítése, nincs zenei középrésze. Képregény (Illés L. — Bródy J.): Tulajdonképpen giccsparódia. Különös jelentőségét az adja meg, hogy nemcsak bírálja a kultúrát pótló primitívséget, hanem a lemez többi dalaival, az egész LP gondolkodtató hangulatával egy értelmes ellenverziót is ajánl. Későre jár (Bródy J.). Háromszemélyes dal. Csupán ketten kísérik Zsuzsát. Bródy akusztikus- és steel- gitáron, Illés Lajos orgonán. Az LP befejező dala a Búcsúzás variálása, és tudatos vállalása egy József Attila sornak. Nemcsak Illésék zenei világa, hanem az énekesnő, Koncz Zsuzsa egyénisége is letisztult, kiteljesedett. Egy ilyen sokoldalú, ezernyi színt felvillantó nagylemez ismeretében nyugodtan elmondhatjuk, szinte mindent tud, amit egy énekesnő erről a műfajról tudhat. H. L. ... Ez mind eladó — hirdeti a Tolcsvayék és a Trió első nagylemeze. Minden ország popzenéjében rövid idő alatt egymásra találnak a zenei felfogásban közelálló együttesek és énekesek. „Csapatok” alakulnak, és ha egészséges verseny fejlődik ki ebből a vetélkedésből, a szakmai és a tágabb közönség is sokat nyer vele. Köztudott, hogy így van ez nálunk is. AT&T, Illésék és Koncz Zsuzsa már sok közös sikert könyvelhetnek el. Talán ellentmondásnak tűnik ezután, hogy éppen a Tolcsvay fivérek zenekara az, amely mindhárom vezető énekesnőnkkel értékes munkát végzett és végez. Ahogyan James Taylor, Carole King és a hajdani Crosby, Stills, Nash & Young önálló albumaik anyagába beválasztják a jóbarátok szerzeményeit, vagy vendégeket hívnak egy-egy dal erejéig, úgy tette ezt a Tolcsvayék és a Trió is. Lemezükön Zalatnay Cini a Hajnalt, Kovács Kati egy dupla számot énekel, melynek címe: Láttam, ne tagadd, Vihar előtt, vihar után. Koncz Zsuzsa száma, az Itt a két kezem, egyike a legsikerültebbeknek, a Ne sírj kedvesemet most csak az együttes játssza. A Lehetett volna mindig az Illésékre emlékeztet, egy szál zongorás változata érdekes vállalkozás. A számokat meghallgatva első benyomásunk az, hogy változatosak, mégis mind hamisítatlanul T & T. Kiegészítő színfolt a progresszívebb irányzat felé való kacsintás, a Gyűlölt folyó és a Ballada című dal. A lemezborító sokszínű lilája jelképezi ezt a műfaji árnyaltságot. Mindig csak úgy emlegetjük ennek az öt fiúnak a zenéjét: a Tolcsvayék. Pedig Czipó Tibor, Németh Oszkár és Móricz Mihály egyenlő társai Tolcsvay Bélának és Lászlónak. Bebizonyították ezt mind zeneszerzésben, mind előadásban. Ennyit írtunk a T & T-ről és még nem ejtettük ki a folkbeat szót. Hogyan lehet ez? — csodálkozhat az olvasó. "Nem lettek hűtlenek ehhez a kedves, s mégis kevéssé művelt beat-irányzathoz, de nagyon sok mást is tudnak. Most is megszólaltatnak különleges hangszereket, a buzsukit, mandolint, a Szeretni kéne című számban. A jó zenei rendezés, (mint sok esetben) most is Juhász István nevéhez fűződik. Pá r Énekesi tálentomról senki sem tud igazolást kiállítani, a bizonyítékot az előadónak kell produkálnia napról-napra, dalról-dalra. Kovács Kati kvalitásainak nem kell fogadatlan prókátor. Őrá igazán illik: a közönség kedvence. Nem ilyen vagy olyan rétegé, hanem a csupa nagybetűvel írható KÖZÖNSÉGÉ. Megtalálja a fiatalok hangját, de nyugdíjasok is fel tudnak sorolni kapásból több dalt is, amelyet szívesen hallgatnak tőle. A „Nem leszek a játékszered"től a Mammy Blue-ig, a Festő és a fecskétől az Add már uram az esetig olyan dalokról van szó, amelyeknek előadója nem stílusok, irányzatok útvesztőiben bolyong, hanem aszerint ítél meg egy-egy szerzeményt, neki tetszik-e vagy sem. Számtalan kislemezsiker, rádiófelvétel és a Suttogva és kiabálva című nagylemez után Kovács Kati most új LP-vel lép a közönség elé. Tizenkét új dallal. Ha e dalokra közös jellemzőt keresünk, találunk néhányat, de ezek az ismérvek bizony nem segítik a beskatulyázást. Ugyanis közös jellemzőjük, hogy — két dal kivételével — valamennyit Koncz Tibor komponálta. Egyúttal tehát szerzői nagylemezről is szó van! Abban is azonosak, hogy valamennyit a Tolcsvayék kísérik — sőt abban is mind megegyezik, hogy gyanús dalok. Slágergyanúsak ! De mi van akkor, ha mégis rangsorolni, választani kell? Mondjuk azért, mert egy új Kovács Kati tv-show harminc perce rövidebb idő, mint a nagylemez teljes hanganyaga. Most lenne jó Derek Johnson, a New Musical Express című könnyűzenei hetilap neves kritikusa, aki négy-öt soros lemezméltatásai mellé csillagokat tesz. Egy csillagtól ötig. A négyötcsillagosokkal majdnem mindig találkozunk a slágerlistákon is. Megpróbáljuk a kritikust többen helyettesíteni, csillagokat osztunk. De másért kardoskodik a szerző, másért az előadó, — nincs családi viszályról szó! — és esetleg más tetszik a forgatókönyv írójának. S a vitánál nincs jelen a hangszerelő, a zenei rendező, a szövegíró. Az egyik ötletadó csendesen meghúzódik egy dal mögött. Kati édesanyja javasolta: „Énekeld el egyszer a Solveig dalát.” Ügy lett! Grieg—Ibsen Peer Gyntjéből a szerelmes lány dala az előadás, a hangszerelés és a vállalkozás újszerűsége miatt mindenképpen bekerül a műsorba. De mi lesz a klasszikus dalon kívül a többi 11- gyel? Tolcsvayék esetleg a délszláv ihletésű Légy szerelmes kezdetű dalra szavaznának, amelyben a buzsuki nevű ritka népi hangszer is megszólal. S. Nagy István talán az Irma című dal frappáns szövege miatt ragaszkodik a kompozícióhoz. Az Elton John stílusvilágát kedvelők a Van jó minden rosszban refrénű beat dalt részesítenék előnyben. A rock barátai a Sose fog el a félelem kezdetű, végig tartalmas szövegű szerzeményre szavaznának. Az idősebb korosztály minden bizonnyal a kiváló romantikus valcerra, az At a nagy folyón-ra adná voksát. A Várj még című dal már az előző show műsorban felvillantotta a siker lehetőségét, az énekes improvizálás híveinek örömére. Sztevanovicy Dusán, a másik szövegíró a Szelíden című számot részesítené előnyben, érthető elfogultsággal, hiszen pályafutásának egyik legszebb lírai szövegét adta a dalhoz. Vagy miért panaszkodjanak azok, akik a könynyedebb, játékosabb, tréfás fordulatú számokat kedvelik, mert a Nyuszi ül a fűben és a C. a zongorahúr nekik lett kitalálva. Egy szó mint száz, a válogatásban nem segített a tanácsadásba bevont hallgatók sora sem. A műsorkészítők dilemmája, a lemezvásárlóknak remélhetően ezt a kellemes töprengést adja: „melyik oldalát tegyem fel Kovács Kati új nagylemezének.” Így hát az egészet lehet ajánlani: Autogram helyett!! VÉGH MIKLÓS Tü-esis ZENE MINDENKINEK! KODÁLY ZOLTÁN VEZÉNYEL Psalmus Hungaricus Budavári Te Deum Missa brevis Concerto Nyári este Rosier Endre, Udvardy Tibor, Faragó András, Littasy György, Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Gyurkovics Mária, Gáncs Edit, Cser Tímea, Budapesti Kórus, Állami Hangversenyzenekar. Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. SHLX 90053/5 Három lemez ára dobozban 120,— Ft L. van BEETHOVEN Zongoraszonáták d-moll Op. 31. No. 2. f-moll Op. 57 „Appassionato” Gabos Gábor (zongora) Ára: 35,— Ft