Harcos nő, 1946 (17-25. szám)
1946-03-01 / 17. szám
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii «MÁRCIUS 8» 1908-ban az amerikai Egyesült Államokban támadt az az eszme, hogy egy napot szánjanak a nők egyenjogúsági küzdelmének kihangsúlyozására. Két évvel később, 1910-ben, Kopenhágában egy női konferencián Klára Zetkin ajnálatára március 8-át fogadták el mint nemzetközi nőnapot. ★ A «Március 8», mint nemzetközi nőnap, tulajdonképpen a nőknek a férfivel való egyenjogúságáért, az «egyenlő munkáért egyenlő bér»-ért való harc napja* 1917 március 8-án a cári Oroszországban a Putilov-fegyvergyár munkásnői kivonultak az utcára, asszonyok százai csatlakoztak hozzájuk, kenyeret és békét követeltek. A forradalom után a szovjet nő elérte teljes szabadságát, egyenjogúságát minden téren. Meg is tudta azt tartani, amikor minden eszközzel ,még fegyverrel is küzdött a nő legnagyobb ellensége, a háborút hozó fasizmus ellen. A magyar nő is kiérdemelte a férfivel való egyenjogúságot: szavazati joga van, választható, egyenlő munkáért egyenlő bért kap, ő is megérdemelte ezt a jogot. Amikor a Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet, a nők voltak az elsők, akik hozzáláttak a romok eltakarításához. Az elsők, akik a gyermekek és anyák segítségére siettek .Szervezték az élelmezést, megmentették a gyermekeket az éhhaláltól. Ott volt a magyar nő mindenütt, ahol a fiatal demokráciát segíteni kellett.. Ezért ez év március 8-án a magyar nő valóban ünnepelni fog. Ünnepelni fogja szabadságát és az új, Harmadik Köztársaságot. De harca még mindig nincs befejezve. Sokat kell még harcolnia, nemcsak a gyermekei védelméért, azoknak jövőjéért, hanem a nehéz küzdelem árán szerzett jogok megtartásáért. Erősen kell őrködnie e kincs felett : szabadság. Küzdenie kell a belső reakciós erőkkel szemben, amelyek el akarják gáncsolni a fiatal Köztársaságot és ezzel egyidejűleg azt a szabadságot, melyet a magyar nép, a magyar nő kivívott magának. Mi, Franciaországban élő magyar nők is meg fogjuk ünnepelni «Március 8»-át, testvéri együttérzéssel a magyarországi asszonyokkal együtt. De harci nappá fogjuk tenni a még erősen élő fasizmus ellen való harcunkkal, hogy a Franco börtöneiben sínylődő és halálra ítélt három három kiváló antifasiszta nőtársunkat azonnal szabadon bocsássák. Harcolni fogunk a francia demokráciáért, s minthogy Magyarországnak szüksége van Franciaországra, ezzel Magyarország demokráciájáért is küzdünk. Harcolni fogunk jogainkért, gyermekeink szebb, jobb, biztosabb jövőjéért, a demokráciáért, a tartós békéért. ★ A háború utáni első «Március 8» különleges szép színnel lett gazdagabb. .. ”Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség” egyik legfontosabb feladatának tűzte ki: mosolyt varázsolni minden gyermek arcára, aki a háború következtében szenvedett és szenved még ma is. A Nőszövetség amerikai delegáltjai kezdeményezésére, egy, március 8-kól kezdődő, 1 hétre terjedő nagy nemzetközi gyűjtési akciót szervezett meg a háború tehetetlen kis áldozatai, a gyermekek megajándékozására, némi kárpótlásként az átélt szenvedésekért. Ez szép akció különös jelentőséget nyer azáltal, hogy a gyűjtés eredményét a «Győzelem» napjának első évfordulóján, május 8-án fogják a kicsik között szétosztani. Bennünket, magyar nőket, különösen közelről érint ez a szép női megmozdulás. A szervező bizottság ugyanis hangsúlyozottan fog foglalkozni a legtöbbet szenvedettekkel: a görög, a lengyel és a magyar gyermekekkel. Azokhoz, akik hamar felejtenek... 1936-ban, a polgárháború kitörésekor, Spanyolország népe volt az első, amely fegyvert fogott a fasizmus ellen. A spanyol nő is hímzett sárja, díszes fésűje és csipke-fejdísze helyett kékzubbonyt öltött és harcba állt. Két éven át az egész spanyol néppel együtt a legszörnyűbb, legigazságtalanabb háborúnak volt áldozata. Úgyszólván fegyver nélkül küzdöttek a fasizmus ellen, hiszen egy fegyver jutott négy emberre; repülőjük alig volt. Francoék az olasz és német fegyverek segítségével leverték a spanyol Köztársaságot. Minden józanul gondolkodó ember előre látta, hogy a spanyol polgárháború egy újabb világháború küszöbe: ha leverik, elkerülhetetlen lesz a világégés. Nem tévedtek. 1939-ben kiütött a legszörnyűbb világháború. A szövetséges csapatok hat évi harc után térdre kényszerítették Hitlert, a fasizmust katonailag leverték. Vezetőinek egy részét sikerült ártalmatlanná tenni, egy részük azonban nagyszerű menedéket talált Franco Spanyolországában. Franco ezzel szemben kivégeztet tizenkét legkitűnőbb antifasiszta harcost, köztük Cristino Garciát, akik négy éven keresztül mint F.F.I. (Francia Belső Erők) harcoltak Franciaországban a hitlerizmus ellen! A világ közvéleménye fel van háborodva s vele együtt mi, nők is, annál inkább, mert Franco ugyanilyen hidegvérrel halállal fenyeget három spanyol antifasiszta nőt: Mercedes Gomez Otero és Isabel Sanz Toledano munkásnőket, Doktor Maria-Therezia Torait, az ismert tudóst. A Demokratikus Nők Nemzetközi Föderációja 81 milliót számláló tagságának nevében tiltakozó szavát emelte e három antifasiszta nő halálra ítélése ellen, valamint a tizenkét kivégzés ellen. Asszonytársaim ne feledjétek el az esküt, mit a Nők Világkongresszusán tettünk: «utolsó csepp vérünkkel addig fogunk harcolni a fasizmus ellen, amíg annak minden csiráját, a világ bármely részén, ki nem irtottuk». Ne felejtsük el, hogy közben becsületes antifasiszták vére hull... ______ E Emlékezzetek a nagy Pasionaria szavaira: «Mindaddig veszély fenyegeti gyermekeink életét, mig bölcsőjük felett a fasizmus réme lebeg. Nem kérünk katonai segítséget a külföldtől, mi magunk fogunk elbánni Francoval, mi csak azt kérjük, ne támogassák gazdaságilag, erkölcsileg.» Követeljük tehát mi is mindenütt a három spanyol testvérünk azonnali szabadonbocsátását! ”