Hargita, 1968. március (1. évfolyam, 7-33. szám)
1968-03-01 / 7. szám
I. évfolyam, 7. szám , 1- " „Jegyesek a burgonyatermesztés doktorai“ Cseresznyés Béla mérnöknek, a Mezőgazdasági Főtanács alelnökének a megye vezető agrárszakembereihez intézett szavai ezek, amelyek a mezőgazdasági igazgatóság alakuló ülésén hangzottak el nemrég Csíkszeredában. Egyesek — az elfogultabbak és önelégültek — szakmai büszkeségükben és önérzetükben talán kisé megbántva szereztek, illetve szereznek e sorok révén tudomást a felhívásról gondolván: „Micsoda! Hát nem elég ászai ők már a burgonyatermesztésnek, akad még vidék — Suceaván kívül —, ahol úgy értenék minden csinját-binját e növényi kultúrának, mint ők? A magas hektárhozamok, s az a megcáfolhatatlan tény, hogy a csiki, a gyergyói, vagy az Udvarhely környéki burgonyának messze hívan az ország határain túl is, „s vajon mindez nem elég jogosítvány részükre a jelképes doktori címhez?”. Mások viszont — a szélesebb kitekintésű és mélyebbre látó szakemberek — nagyon is kiérezték, illetve kiérzik a képletes szavak mögül azt a kérlelhetetlen korigényt, amely a termelő tevékenység, az alkotó cselekvés és a munkaetika terén immár nem hajlandó megalkudni semmilyen néven nevezendő olyan szemlélettel, berögzöttséggel vagy viszonyulással ami a középszerűség mákonyával fertőzheti meg a levegőt; a gazdag lehetőségek talaján nem elégszik meg sovány valósággal; eldugott tartalékaink mélyen fekvő rétegeit dúsan behálózó gyökéreresztést kíván, nem pedig felszíni kapaszkodást; újabb sikerek aratására sarkall, nem pedig csendes szendergésre a régi babérokon. A megye agrárértelmiségének ez utóbbi csoportjába tartozik többek között Bota Lajos, a megyei mezőgazdasági igazgatóság növénytermesztési osztályának főnöke, és az ugyanitt dolgozó Bedő Imre főmérnök, akikkel a minap igen tanulságos beszélgetést folytattunk. Arra a kérdésünkre, hogy szerintük lehet-e kiegyensúlyozottságról beszélni, ami a Hargita megyei burgonyatermesztés kedvező adottságait és a felmutatott eredményeket illeti, egyhangúlag tagadóan válaszoltak. Bár szépek az utóbbi évek megvalósításai (az alcsiki zárt vetőgumótermelő övezet megteremtésével 1968-tól kezdve teljesen megoldottnak tekinthető a burgonya fajtatiszta termeése, a régi növényvédelmi szolgáltatás nagyarányú kiterjesztésével merőben megjavult a kártevők és kórokozók elleni küzdelem, fokoódik a műtrágyák használata, s mindezek folytán emelkedik az átlaghozam, szóval a szép eredmények ellenére bőven akad még tennivaló, s a további fejlődésre csakis az adhat garanciát, ha a Hargita megyei burgonyatermesztés napos oldalai mellett az árnyas oldalakat is észrevesszük. NE A FAJTÁT SZIDJUK, AZ AGROTECHNIKÁT JAVÍTSUK Hogy kiszálljon fejünkből az esetleges megelégedettség gőze, nézzünk szét egy kicsit jobban magunk körül, nézzük meg, hogy tulajdonképpen hol is tartunk, illetve hol tartanak azok, akik világviszonylatban is valóban a burgonyatermesztés doktorainak nevezhetik magukat. Hollandiában minden burgonyafajtának külön meg van állapítva a randamentje, melyet százalékos arányban fejeznek ki egy standard agrofondhoz és egy stabil összehasonlító fajtához viszonyítva. (A fajtáknak ezt az értékbesorolását nálunk is megkezdték, mely hosszantartó és bonyolult munkának a jövőben nagy hasznát veszik majd a termelők). Nos, Hollandiában a fajták értéke 76—122 százalékos randament között ingadozik, a nálunk is tervesztett Urgenta kapacitása például 95 százalékos. Lévén, hogy az összehasonlító fajta alaprandamentje 39.000 kilogrammos hektárhozam, az Urgenta termőereje Hollandiában cirka 37.000 kiló. És nálunk, a megyében? Sok helyen 8—10.000 kiló körül mozog a hozama, de az elért maximális termés is csak 25.000 kiló hektáronként. Tehát ne a fajtát szidjuk, hanem az agrofondot és az agrotechnikát javítsuk! Persze, korántsem hasonlíthatjuk adottságainkat és egyelőre szerényebb műszaki színvonalunkat sem a hollandusokéhoz, de azt se mondhatjuk, hogy az agrofond növelésére nincsenek kihasználatlan lehetőségeink. Idézzünk ennek bizonyítására a csikszentsimoni termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának tavalyi évzáró jelentéséből: „A műtrágyát március tizedikén kezdték szórni, de a földek annyira fel voltak ázva, hogy a fogatok alig tudtak mozogni a sárban. Sok pénzt adunk ki a műtrágyára, becsüljük meg, legyen gazdaságos a felhasználása A szerves trágyák vagy egyáltalán, vagy csak részben vannak felhasználva. A Zöldesi telepen a trágyalé évek óta szétfolyik, elkallódik. Az istállóból kihordott trágya csomóban elporlad, tetejét benövi a gaz és a burján. Mindazok, akik a Hollandiával való összehasonlítást értelmetlenségnek tekintik, mondván, hogy könnyű nekik, van miből gyúrják a talajt tápanyaggal, gondoljanak egy kicsit arra is, hogy a szentsimoni pazarlás nem éppen egyedülálló eset, s ezek szerint szűrjék le a tanulságot. EGY LEJBŐL HÁROM Bota Lajos és Bedő Imre főmérnökök szerint nagyon sok helyen meg kell még küzdeni a termelőszövetkezeti könyvelőknek azzal a téves nézetével, hogy a burgonya művelésének belterjesítése káros kihatással lenne a jövedelmezőségre. A könyvelők nem azt nézik, hogy a műtrágyára kiadott egy lej három lejt hoz, (sőt, esetenként öt lejt is), hanem azt, hogy egy lejt ki kell ,,dobni“. Ez egyet jelent az egészséges ökonómiai szemlélet feje tetejére állításával, komoly fékező erőnek bizonyulhat a burgonyatermesztés egyre erőteljesebb rentabilizálásának útján. A megyében nemzcgazdaság múlt évi példája igazolja, hogy ott, ahol az előírt tápanyag feltárulási kulcs alapján 11 tonna gumóterméshez 6 kg. 0, 2 kg- P20’. 7 kg. (Folytatás a 2. oldalon) SIMONKA LÁSZLÓ KEDVES BARÁTOM! A februári napok fázós egyhangiús ágában egyre halogattam lévéndósságom törlesztését, de a napok türke monotóniáját most megtörő valami egészen rendkívüli esemény, képzeld nagyváros“ lettünk. Persze, erről te is értesültél a lapokból, a rádióból, TV-ből, Székelyudvarhely municipium rangra emelkedett, de nem tudom átérzed-e azt, amit mi udvarhelyiek éreztünk azon a meleghangulatú gyűlésen, amelyen a régi rajoni néptanács dísztermében felmértük városunk jövendőjének immár nem távlati, hanem nagyon is közeli terveit. Röviden közlöm veled: iparosítás, iskolahálózat bővítése, a kultúra fejlesztése s ami mindannyiunk számára anynyira fontos, a lakásépítés ütemének meggyorsítása. Iparosítás alatt értsd azt, hogy 1970-ig felépül az ultramodern cérnagyár, a jövőben majd pamutfonógyár épül, bővítik a már meglévő készruhagyárat és a hűtő vitrineiről országszerte ismert üzemünket is. Hát mindezt összevetve lesz vagy 5.000 ipari munkásunk. Hogy mit jelent a lakásépítési program meggyorsítása, kereken 100 új lakás még ebben az esztendőben. Látod, gyarapodunk, s néhány éven belül a nagyváros szót talán már nem is kell idézőjelbe tennem. Most felidézem tavalyelőtti ittléted alkalmával folytatott parázs esztétikai vitáinkat az urbanizáció kérdéseiről, te az építész szakember és én — ahogy neveztél — romantikus szemléletű lokálpatrióta csaptunk össze néha éjfélig ülve a sétatér egyik rozoga padján. Azóta sokat megértettem érveidből s gondolom, te is egynéhányat az enyéimből. Gondolatban egy szintézist készítek. Hogy is lenne csak? Hát először is itt van ez a főtér. Kiterjedését tekintve megfelel egy fejlődő város centrumának, kétoldalt századelői emeletes házakkal, délkeleti végét egy domb zárja le, ennek oldalában ékeskedik a város legszebb épülete, a gimnázium. Hogy ez a szecesszió jegyében épült? Most ne bánjuk, fő, hogy szép, reprezentatív és már messziről magára vonja a városba látogatók figyelmét. Baj van ellenben a tér Küküllő felé eső végével, az úgynevezett Libán-bodega negyeddel. Itt csúnya házacskák tömege éktelenkedik, mégpedig egy új és szépre sikerült lakónegyed közvetlen szomszédságában. Ide képzeltünk egy új, impozáns épületet, ez lenne, mondjuk az új szálloda. Az innen kiinduló, Küküllőt átszelő és a Szejke fürdő felé futó út maradjon meg eddigi jellegében, villanegyednek. A főtér közepére merőleges főutca, a Május út, a város legreprezentatívabb utcája, igaz, hogy csupán 5—600 méternyi szakaszán dicsérhető, mert pont ott csúfítja el néhány, már rég lebontásra megérett zsindelyes épület, ahonnan enyhe ívben elkanyarodik a Rákóczi út. Ezt a részt kellemes esztétikai hatással zárná le egy magasabb, modern épület. Ne hagyjuk szó nélkül városunk legértékesebb műemlék-épületét, a boldogfalvi országúttól 50 —60 lépésnyire eső, a XIII. század második felében épült bizánci alaprajzú kápolnácskát, melyet idegenforgalmi nevezetességgé kell tennünk. Persze, közvetlen környezete sürgős rendezést igényel, amelyet kis befektetést igénylő parkosítással könnyen meg lehet oldani. A régi római Castrum helyén épült vár művészettörténeti szempontból jelentős. De omladozó falait mégis érdemes renoválni, emlékeztetőül e vidék népének harcaira, szenvedéseire. Kisdiák korunkban a földrajz könyvekből Székelyudvarhelyről mint fürdővárosról tanultunk. A Szejke fürdőn már kijavították a strandot, jó lenne felújítani a Sósfürdőt is és mindkettőt az egyre élénkülő turisztika szolgálatába állítani. Te, majd elfeledtem, kicserélték az ostornyeles „neonkandelábereket“. Bággyadt világuk helyett higanygőz-lámpák szórják a szikrázó fényt, az aszfalt olvadó jegére, a Küküllő tükrére s a tavaszváró szerelmesekre. Mielőbbi látogatásodat várom, baráti szeretettel. Dr. ANDRÁS ZOLTÁN Székelyudvarhely, 1968 február 29. Nagyváros 1968. március 1, péntek Pionír-diafilm A Pionírszervezet Országos Tanácsa az Animafilm stúdióval együttműködésben diafilmet készített. A film szemlélteti, miként készítik fel a 9—14 éves gyermekeket, hogy a vörös nyakkendő viselőivé váljanak, bemutatja a pioníregységekbe és osztagokba való felvétel ünnepségét. A film mozzanatokat mutat be a gyermekek tevékenységéről, a technikai körök, olvasókörök,, .szavalóestek, szimpozionok, szavaló versenyek keretében, szemléltet nagy költőinknek szentelt irodalmi összeállításokat,,.tanulmányi ég. Hi-, risztikai»' kirántításokat stb. . ra 30 bani nALÓCÁS új története Galócás története, a marosvölgyi fának a története. Sudár szálfenyők, végtelen erdőségek története. Tanulságos história. Amióta ember él ezen a tájon azóta az embert és a fát itt mindig együtt emlegették. Ember, fa, fejsze... Fáért kukoricát, lisztet és sót... Valahogy így kezdődött. És így folytatódott: ... A század elején ügynökök, kalandorok hada lepi el az erdőt... Ravaszság, furfangosan előkészített szélhámosságok, az ember és Köszöntünk tavasz-hónapja MÁRCIUS! a messzi múltba nyúló néphagyomány ma is élő, nemes-szép szokásával, szimbólumával köszöntünk. S miként a népmese anyókája, figyeljükvárjuk jöttödet. Mikor a Tél bilincseit megroppantva elindulsz felénk a hóborította csúcsokról, alakod még kicsinek látszik. De a körülöttünk megzsongó jégben már érezzük holnapi erődet, s ahogy a völgyek felé ereszkedsz, látjuk, hogy lépteid nyomán han a jég, olvad a hó... A föld lélegzeni kezd, a fákban, növényekben megindul az életet jelző nedvkeringés. Hírnökeid — a hóvirág és ibolya —, erőre kapva nyújtóztatják ki zsenge száraikat, felemelik üdvözlésedre bájos fejecskéiket... Melegség tölti el az emberek szívét. Mert lám, az évszázadok során át, jöttöd újra meg újra kedves alkalom arra, hogy figyelmesebbek legyünk a mellettünkkörülöttünk élő leányok, aszszonyok , szeretteink iránt. Jelképeiddel, a szerény kis csokorba szedett hóvirággal, ibolyával, s a nevedet viselő kedves szimbólummal — a színes zsinórra-pántlikára fűzött Măr tişorral-Marciuskával — kö szöntjük a munkában és az életben egyenértékű és egyenlő jogú társainkat — a mi emberi rendünk életének termeit, megszépítőit. Köszöntünk hát közelgő szép Márciusba az erdő kíméletlen kirablása emlékeztetnek itt a múltra. A ,,modern társadalom“ megrohanta az erdőt, mint kincskeresők hada annak idején az aranymezőket. Senki sem kérdezte, honnét és mit vágsz, ültetsz-e helyébe mást, így maradtak kopáran hatalmas hegyhátak, ahova már csak medve járt málnászni, és hamarosan kidugta fejét a szikla. Mi sem jellemzőbb erre mint az olasz és svájci érdekeltségű Forestacca példája. A Keleti Kárpátok erdőrengetegeihajadon — TAVASZ! Várjuk, várjuk jöttödet! A szívünket eltöltő nemes érzésekkel, az izmainkat feszítő, friss erővel, az életet formáló munkára, tettekre készen! S köszöntjük mindazokat, kik mindenkor helytállnak az életünket megszépítő, teremtő munkában! nek nagy részét ez a cég vásároltál meg nagyrészbeni ültetési kötelezettség nélkül. 144 gátter vágta a Forestának a fát, évente több mint egymillió köbmétert. Elképzelhető, hogy mi maradt ezután a hegyeken... Ha az életkörülmények felől érdeklődsz, nem kell egyebet tenned mint azt, hogy elbeszélgess a marosvölgyi faipari munkások nagy sztrájkjainak valamelyik résztvevőjével, vagy áttanulmányozd a két világháború közötti munkássajtót. Nincs olyan fejezete amely ne emelne szót az államilag támogatott rablás ellen, amely ezen a vidéken honos volt. Szédületesen aránytalanok voltak a fizetések: a főigazgató 100.000 fejétől a favágó, gátteres, heti száz fejéig és iszonyatos szegénység vert tanyát. Az élet pedig néhány nélkülözhetetlen elemre szorítkozott, kunyhó, barakk, sovány koszt és két váltás ruha. Se orvos, se munkavédelem. Ha leütött a fa, bekapta a kezed a gáttér, senki sem kérdezte hány gyermeked van, elhantoltak és fiatal fenyőt ültettek a sírod mellé emlékeztetőnek. Galócás új története tulajdonképpen az ötvenes években kezdődik amikor a leégett faüzem helyén a népi demokratikus rendszer százmilliós költségeiér, felépítette a fafeldolgozó kombinátot. A kombinát, fejlődéséről legjobban a statisztikus tud beszélni. És 1963-ban megkezdte termelését az ajtógyár, amely ma már 345 ezer négyzetméter ajtót állít elő és 3 millió lej beruházással 100 ezer négyzetméterre elíteli 1970-ig a termelését. Közben megkezdik a préselt lemezből készült előregyártott lakóházaknak is a gyártását, ami azt jelenti, hogy 1973-ig még négyszáz munkással többet foglalkoztat a gyár. És ezzel be is fejeztük az unalmasnak tűnő, de érvként a legizglmasabb történetnél is többet ondó számoknak a felsorolását. A fejlődés ritmusát akartuk érzékeltetni a számokkal, azt a beszédes előrehaladást, amely hazánkat jellemzi. Ez a fejlődés jellemző Galócáéra is. A gyártási folyamat is éppen olyan tanulságos fejezete az ember és a fa kapcsolatának, mint amelyről riportom bevezetőjében szóltam. Viszont így változik ez a kapcsolat. Ember, fa, automatizálás... A fejsze, az emelőcsákány szerepét itt már az első munkafolyamatnál átveszi a gép. Egyelőre a mozgódaru, amely a rönköket hatalmas áztatóba (11 ezer köbméter fér egyszerre bele) hordja, onnan (Folytatás a 2. oldalon) ZÖLD LAJOS A galdeási Faipari Komplexum látképe HARAGOS ZOLTÁN felvétele 1958 1968 Enyvezett, rétegezett "író " T-falemez. .1.8.000 25.000 Cellás ,köbméter köbméter lemez .. 14.000 22.000 köbméter köbméter Présérti forgács .9.000 lemez ' 8.000 tonna tonna SZÁSZ KÁROLY felvételei il ORSZAG MINDEN Mlftty. ,NAGYVÁRAD. — A nagyváradi ^atrometal üzem szakemberei keprecizióS, kiváló termelékenység gépet terveztek és állítottak el amelyekkel az autó. a .t€^'niparban szükséges kis méretű telkeket lehet előállítani. Az eg% a félautomata csavarmenetvág gép. Ezzel óránként 2.000, rendkívül pontos, 3—4 milliméteres csali,. . TV.A sík egy automata gép, amely színes fémből 31 milliméterig terjedő nagyságú,szegecseket, készít. Ezeket a gépeit az önfelszerelési akció keretében állították elő és számítások szerint évente csaknem 1 millió lej megtakarítást jelentenek az egységnek. PLOIEŞTI. — Szaharai viszo nyok között is kiváló teljesítményt nyújt a T—50 fúróberendezés, a Ploieşti-i 1 Mai kőolajipari gépgyár egyik legújabb terméke, — tanúsítják egyértelműen a helyszíni kísérletek Algériat, jelentős mennyiséget rendelt ebből a, típusból "szakmai kőolajkitermelés céljára... A Ploieşti-i vállalat exportja egyébként az utóbbi tíz év alatt 130-szorosan növekedett. Gyári védjegyét a világ csaknem 30 országában ismerik. A VAJDAHUNYADI ‘ fémipari kombinátban megkezdték az elektromos acélolvasztó bővítési munkálatait. Az új mukacsarnokban két, egyenként 50 tonnás elektromos kemencét építenek. A gépcsoportokat a jövő év első felében helyezik üzembe. Az új részleg hozzájárulásával 2,5-szeresére emelkedik az ívfénnyel előállított elektromos és speciális acél termelése Vajdahunyadon. További két nagy kapacitású üzemcsarnokban az acélrudak öntéséhez szükséges berendezéseket helyezik el. PITEŞTI új ipari negyedében, Găvana- javában, folynak egy korszerű kenyérgyár építési munkálatai. Az új egység három technológiai vonalat foglal majd magába, korszerű dagasztógépekkel, folyamatos sütésű kemencékkel, laboratóriummal, nagy kapacitású raktárakkal ellátva. "■•A berendezések jelentős részét vezérlőméivel irányítják." f • Előirányzatok szerint az új kenyérgyár 1969 első felében kezdi meg a termelést és 80 tonna kenyeret gyárt majd naponta. A BÁKÖI fafeldolgozó kombinátban megkezdték több új bútortípus sorozatgyártását a bel- és külföldi piac számára. A legérdekesebb garnitúrák közé sorolható az „Astor“ ebédlő, amely vitrint, tálalót, ebédlőszekrényt, kihúzható asztalt, és — különböző lakástípusoknak megfelelő — dohányzó asztalkát foglal magába. Az újdonságok között megemlítjük még a tengerparti turisztikai és üdülő komplexumok berendezésére készült bútortípusokat. KÖZLEMÉNY Folyó év március 6-ra Szófiába összehívták a Varsói Szerződésben részt vevő országok Konzultatív Politikai Bizottságát- Meghosszabbították a lakásbérlő szerződések érvényes Zsülányt?]01 Mint ismeretes, az érvényben levő rendelkezések értelmében a lakásbérlő szerződések 1968. január elsején lejártak. Az Államtanács törvényerejű rendeletével, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán jóváhagyott és törvénybe iktatott, az 1968. január elsején érvényben lévő lakásbérlő szerződések határidejét meghosszabbították. Ugyanezt a határidőt állapították meg az olyan lakásbérlő szerződésekre, amelyeket 1968. január elseje után kötnek meg és 1969. január előtt lejárnak. A lakásbérlő szerződések érvényességének meghosszabbítására hozott intézkedés összefügg azzal, hogy a párt Központi Bizottságának 1967. október 5—6-i plénumán hozott határozat értelmében ez év folyamán életbe lép a lakásalapok ügyigazgatásának és karbantartásának megjavítását- ág az új lakbérrendszert érintő új törvénykezés. A törvényesen meghosszabbított határidő nem vonatkozik azokra a szerződésekre, amelyeknek tárgyát községi lakások képezik, ahol nem alkalmazzák a lakterület szabályozására, elosztására és kihasználására, valamint a lakástulajdonosok és bérlők viszonyának rendezésére vonatkozó rendelkezéseket, úgyszintén azokra a szerződésekre,amelyek olyan lakterületet érintenek, amely valamely bérlő vagy albérlő törvényes lakterületét képezik.