Hargita, 1968. március (1. évfolyam, 7-33. szám)

1968-03-01 / 7. szám

* HARGITA SPORT Labdarúgás Mérkőzés előtt Székely­udvarhely összes sport­­kedvelőit lázas izgalomban tartja­­ kedvencüknek, a Lemnarul labda­rúgó csapatának vasárnapi szerep­lése. Az együttes a Román Kupa mérkőzések 16-os döntőjében az A- ligás petrozsényi Jiul­lal mérkő­zik. Szerda délután a Lemnarul csa­pata a felkészülés, utolsó fázisához ért: forma ellenőrzési barátságos mérkőzést játszott a gyergyói Vii­­torul­lal, amelyet 4:1 arányban győzött le. A mérkőzés után elbe­szélgettünk a sportegyesület veze­tőségének tagjaival, játékosaival a felkészítésről és a küszöbön álló YYi és'K’nyaíh’Al MOLNÁR MIKLÓS a Lemnarul sportegyesület elnöke.­­• Csapatunk az edzéseket már január 4-én megkezdte. Igyekez­tünk optimális edzési feltételeket teremteni, és ezzel párhuzamosan szigorúan nyomon követtük a já­tékosok életmódját is. Különösen hangsúlyt fektettünk az erőnlét és a játékstílus megjavítására. Janu­ártól 8 edzőmérkőzést tartottunk, amelyekből hetet megnyertünk. Csupán a csehszlovákiai Banszka- Bisztrica csapatától szenvedtünk egy­gólos vereséget. A szerdai mérkőzés lényegében pontot tett az előkészületekre, a cél a taktikai elképzelés kikristályosítása és csi­szolása volt. Remélem színvonalas, gyorsira­­gú mérkőzés lesz. Jó minőségű a pálya is, az edzések során meg­kíméltük, úgy hogy a játék szem­pontjából ez sem lesz probléma. KISS ÁRPÁD edző: — Nehéz ,­dióf­a petrozsényi Jiul­ lal való mérkőzés. Nagy játék­erőt képviselő, modern felfogásban­­ játszó csapat a Jiul. Elég meg­említenem, hogy legutóbb Petro­­zsényben 5:2-re nyertek a maros­vásárhelyi ASA ellen. Csapatunk az 1—4—2—4-et játssza, egy kissé módosítottam Bálint Ferencet a támadó sor naiv erőnlétű játéko­sát amolyan „adagolónak“ állít­juk be a csatársor és a közép­hát­védek között. A 20 tagú keretből 14 játékosnál állapodtunk meg, a­­kik közül kiválasztjuk a vásáron pályára lépő játékosokat. Sokat várunk Sepsi Sándortól, akire Li­­bardi­nak, a fiul kitűnő játékosá­nak a semlegesítése hárul, vala­mint Bálint Ferenctől a csapat leg­­gólképesebb játékosától. SEPSI SÁNDOR a támadósor játékosa: Nem egyszerű feladat, nagy fe­lelősség hárul a csapat minden e­­gyes tagjára a mérkőzés kimene­telét illetően. Kétségtelen, na­gyobb rutinnal rendelkező csa­pattal mérkőzünk. A mi szempon­tunkból az önbizalom, az akarat­erő, az odaadó játék döntő ténye­ző lehet. Hazai pályán játszunk, ezért sokat várunk a szurkolók sportszerű, lelkes buzdításától is. Lejegyezte: HECSER ZOLTÁN ókoron a Tallózás a A jégkorongbajnokság III- sza­kaszában a harmadik forduló után a legeredményesebb támadósornak a Steaua csapata bizonyult, két mérkőzésen 3­6 gólt ütöttek. A leg­jobb védelemmel is a katona csa­pat rendelkezik, legalábbis eddig, hiszen mindössze két gólt kapott. A Steaua után a kolozsvári Agro­nomia jégkorongozói ütötték ed­dig a legtöbb gólt: két mérkőzésen 21-et. Ezzel szemben viszont 8-at kaptak. A Dinamónak 16:4, a csíkszeredaiaknak pedig 11:3 a gólaránya. pólók között A legtöbb gólt eddig az udvar­helyiek kapták: három mérkőzé­sen 37-et és csak 5-öt ütöttek. A fővárosi Petrol-Geologie 33 kapott góljára csak három adattal tudott válaszolni. A gyergyóiak viszont 31 kapott góljukra héttel válaszol­tak. Az utóbbi három csapat ed­dig 3—3 az első négy pedig 2—2 mérkőzést játszott. A szerdai eredmények: Agronó­mia — Gyergyói Lendület 10:4, Dinamo — Petrol-Geologie 14:2, Steaua — Küküllő 17:0. NÉHÁNY SORBAN • A Labdarúgó Szövetség köz­zétette azoknak a játékvezetők­nek a névsorát, akik a március 3-i Román Kupa 16-os döntőjének mérkőzéseit vezetik. A székelyudvarhelyi Lemnarul— Jiul mérkőzést Chifor Zaharia ve­zeti. A két partjelző pedig a seges­vári Máthé A. és S. Marian. • Ugyancsak a vasárnapi Ro­mán Kupa mérkőzésekkel kapcso­latban a Labdarúgó Szövetség fel­hívja az érdekelt egyesületeket, hogy a mérkőzéseken csak olyan játékosok szerepelhetnek, akik rendelkeznek ezévi leigazolással és játékkönyvükben szerepel az idei orvosi ellenőrzést igazoló bejegy­zés. Az e téren felmerülő esetleges mulasztások alapul szolgálhatnak a mérkőzés megóvására. • A viareggiói ifjúsági nemzet­közi labdarúgó tornát a Prágai Dukla nyerte meg. A második döntő mérkőzésen 2—1 (2—0) arányban győzte le a torinói Ju­­ventust. Mint ismeretes, az első találkozó 1—1 arányú döntetlen­nel végződött. A torna helyezettjei: 1. Prágai Dukla; 2. Torinói Juventus; 3. Neapole; 4. Noviszádi Vojvod­in­a, stb. • Ugyancsak harmadik mérkő­zést kell játsszék a Bajnok­csapa­tok Európa Kupája keretében a legjobb négy közé jutásért, az o­­lasz Juventus és a nyugat-német Eintrach Braunnschweig csapata is, mivel az első mérkőzésen a né­met csapat győzött 3:2-re a visz­­szavágót pedig a Juventus nyerte 1:0-ra. A harmadik mérkőzésre Bernben kerül sor. loccsant, amint a kő beleesett. To­­fano ennek hallatára szentül hitte, hogy az asszony a kútba vetette magát, felkapta hát a vödröt meg a kötelet, tüstént kirohant a ház­ból, és hogy kimentse, odaszaladt a kúthoz. Az asszony, ki megbújt a háznak kapuja mellett, amint férjét a kút mellé rohanni látta, nyomban besurrant a házba, be­lülről bezárta a kaput, aztán az ablakhoz állott és rákezdte: — A bort akkor kell idegvízez­­ni, mikor issza az ember, nem ké­sőbb, éjszaka idején. Tofano az asszony hangjának hallatára észrevette, hogy lóvá tet­ték, visszatért hát a kapuhoz, de mivel nem tudott bemenni, kér­lelni kezdte az asszonyt, hogy e­­ressze be. Az asszony pedig eled­dig csöndes beszédjét hangosra váltván és szinte rikoltozván, rá­kezdte: — Részeges disznó, Krisztusnak keresztjére mondom, ugyan nem jössz be ma éjszaka, én bizony nem bírom tovább elviselni ezt a szokásodat: meg kell mutatnom az egész világnak, micsoda ember vagy, s mikor mászkálsz haza éjje­lente. Tofano viszont dühében ugyan­csak ordítozni kezdett, és szidal­mazta az asszonyt, a szomszédok pedig a lárma hallatára felkeltek, s a férfiak és nők kiné®­k az ab­lakon, és kérdezgették, mi tör­tént. Az asszony pedig sírván szó­lott: — Ez a gyalázatos ember vagy részegen jön haza este, vagy a csapszékben hál, és aztán éjnek éjszakáján botorkál haza; eleget tűrtem már, s mégsem használ, de tovább nem bírom, s azért szé­­gyenítettem meg eképpen, hogy kizártam a házból, hadd lássam, ha megjavul-e. A szamár Tofano meg kitálalta az esetet úgy, amint történt, és dü­hösen fenyegette az asszonyt. Mondotta akkor az asszony a szomszédoknak: — Fiát látjátok, micsoda ember ez! Mit mondanátok, ha én volnék künn az utcán, mint most ő, és ő volna benn a házban, mint most én? Istenemre, bizonyosra veszem, elhinnétek neki, hogy igazat mond. Ebből nyilván megismerhe­titek az esze járását. Azt mondja, hogy én tettem azt, amit bizonyo­san ő maga. Azt hitte, hogy meg­ijeszt, ha tudom is én, mit bele­dob a kútba, de bár adta volna Isten, hogy ő maga ugrott volna bele, és ott fulladt volna, így leg­alább kellőképpen megvizezte vol­na a bort, melyből ugyan jócskán felöntött. A szomszédok, férfiak és nők egyaránt, valamennyien szidal­mazni kezdték Tofanot, s­őt hibáz­tatták, és le is pocskondiázták a­­zért, mit felesége ellen szólott, és a lárma addig-addig szállott szomszédtól szomszédig, mígnem elért az asszony rokonaihoz. Kik is odajöttek, és hallván az esetet az egyik szomszédtól meg a má­siktól, megragadták Tofanot,­ és úgy elagyabugyálták, hogy szinte csontja törött. Annak utána be­mentek a házba, összeszedték az asszonynak holmiját, s vele együtt visszatértek maguk házába, meg­fenyegetvén Tofanot, hogy még rosszabbul járhat. Tofano pedig látván, hogy pórul járt, és félté­kenysége bajba sodorta, mivel az asszonyt nagyon szerette, elküldöt­­te közbenjáró gyanánt néhány ba­rátját, és nem nyugodott mígnem az asszony megbékélt vele, és visszatért házába, minekutánna i­­géretét vette, hogy többé nem fél­­tékenykedik, ezenfelül pedig meg­engedte az asszonynak, hogy min­den kedvét töltse, ám oly óvato­san, hogy ő semmit ne vegyen ész­re. S mint bolond paraszt, ki korán tanul, most már mindent tűrt szótlanul. És éljen a szerelem, és pusztuljon a gond és minden pe­reputtya. RÉVAY JÓZSEF fordítása ­ Paul Niculescu-Mizil elvtárs beszéde a budapesti konzultatív találkozón A Román Kommunista Párt — mondotta Paul Niculescu-Mizil elv­társ — attól az óhajtól vezérelve határozta el részvételét a budapes­ti konzultatív találkozón, hogy más pártokkal karöltve megtalálja a legjobb utakat egy olyan nemzet­közi tanácskozás megszervezésére, amely előmozdítja a légkör javulá­sát és szolgálja a testvérpártok kö­zötti közeledés és megértés ügyét, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom összeforrottságának erősödéséhez vezet a marxizmus­­éninizmus és a proletár interna­cionalizmus zászlaja alatt A szónok, miután röviden ismer­tette a nemzetközi élet alakulásá­­nak lényeges vonásait, kijelentet­te hogy a nemzetközi élet egész kibontakozása tanúsítja: a kommu­nista és munkáspártok egységének probémája harci szolidaritásuk e­­rősítse — a marxizmus­ leniniz­­mus­­, a proletár internacionaliz­mus évei alapján —, az összes antiimpecialista erők szolidaritásá­nak erősíése napjaink parancsoló szükségesig, végső fokon pedig a nemzetköz munkásosztály és az egész halad emberiség létfontos­ságú ügye. A Román Kommunista Párt úgy véli, hogy az sszes erőfeszítéseket egyetlen — poztív, konstruktív — irányba kell oritizálni, kivétel nél­kül az összes kom­munista és mun­káspártok egymás közti kapcsola­tainak javítása testvéri e­gyüttműködésük fejtése felé az egység ügye érdekéig Pártunk éppen a nemzetközi munkásosz­tály, az összes népe k ,tfontossá­­gú érdekeiből kiindulva,,úgy hogy jelenleg az egyik lgfonto­­sabb általános jellegű köt-jezett­ség nem tenni semmi olyasi, a­­mi a feszültség új tényezőit szül­­né, semmi olyasmit, ami rontat­ná a kapcsolatokat a kommunik és munkáspártok között, gyengíti, ne harci képességüket az imperia­lizmus ellen közösen vívott küz­delemben. A Román Kommunista Párt nagyra becsüli a kétoldalú kap­csolatok fejlesztését a kommunis­ta pártok közötti baráti viszony erősítése szempontjából, de u­­gyanakkor a lehető legvilágosab­ban állást foglal a sokoldalú kon­taktusok mellett, állást foglal a kommunista és munkáspártok kö­zötti széles körű találkozók mel­lett, elvben egyetért a nemzetközi tanácskozásokkal. A jelenlegi helyzetben, amikor a kommunista pártok között mély­reható nézeteltérések állnak fenn, s a gyanakvás számos eleme gyü­­lemlett fel — ami főleg a kapcso­latok normáinak megszegéséből ered —, a Román Kommunista Párt úgy véli, hogy egy ilyen ta­nácskozásnak ahhoz, hogy javára válljon közös ügyünknek, a kö­zeledést és az egyetértést kell szol­gálnia, ténylegesen elő kell moz­dítania a feszültség egyes forrá­sainak megszüntetését vagy leg­alább enyhítését, hozzá kell já­rulnia a kommunista és munkás­pártok egymás közötti kapcsolatai­nak javulásához, egységük ügyé­hez. Hangsúlyozva, hogy minden o­­lyan akciót, amelyre meghívják a kommunista pártokat, hogy abban részt vegyenek, kimondottan a pártok véleményének előzetes ki­kérése és beleegyezésük, az ösz­­szes pártok tájékoztatása, vagy a velük való előzetes tanácskozás alapján kell megszervezni a t­est­­vérpártok közötti kapcsolatok nor­máinak megfelelően, Paul Nicu­lescu-Mizil elvtárs sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Román Kommunista Párttal nem tanács­koztak előzetesen e konzultatív találkozó összehívásának szándé­káról. Egy ilyen eljárás, az, hogy a pártokat kész tények elé állít­ják, számunkra nem tűnik termé­szetesnek, nem olyan jellegű, hogy a közeledést és az egyetértést szol­gálná, hanem csupán a tanácsko­zással szembeni fenntartások ú­­jabb elemeit vetheti fel, nem tű­nik a nemzetközi tanácskozás jó előjelének. Mi egyszersmind úgy véljük, hogy a tanácskozás jó előkészíté­sének érdekeit szolgálta volna, ha a budapesti találkozóra kivétel nélkül az összes kommunista és munkáspártokat meghívták volna, mellőzve azt a „kritériumot“, hogy melyek voltak ott az 1960. évi moszkvai tanácskozáson. A nemzet­közi tanácskozásokat bizonyos sor­rendben és bizonyos összetételben elképzelni annyit jelentene, mint valamilyen szervezeti fórum ülés­szakainak tekinteni őket, annyit jelentene, mint valamilyen szer­vezeti struktúra elemeit vinni be a kommunista pártok közötti kap­csolatokba. A Román Kommunista Párt ez­zel kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének és más kommunis­ta és munkáspártoknak meg nem hívása a budapesti konzultatív ta­lálkozóra diszkriminációs aktus. Megemlítve olyan eseteket, mint amilyenek Indiában és Izraelben állnak fenn — ahol bizonyos kö­rülmények és tényezők folytán a kommunista párt kettészakadt most két kommunista párt műkö­dik —, a szónok kijelentette, hogy csupán egy párt meghívása nem jelenthet támogatást az egység helyreállításához ezekben az orszá­gokban. A Román Kommunista Pártot mélységesen foglalkoztatja az, hogy számos kommunista és mun­káspárt nincs jelen a budapesti ta­lálkozón. Például nem vesz részt a Kínai Kommunista Párt, az Albán Munkapárt, a Vietnami Dolgozók Pártja, a Kubai Kommunista Párt­, a Koreai Munkapárt; nincs jelen egész sor kapitalista ország és fejlődésben lévő ország kommunista pártja — mint a ja­pán, az indonéz, a burmai, a lao­szi, a thaiföldi, a malájföldi, a svédországi, a hollandiai kommu­nista párt. Ilyen tényállás mellett, amely a kommunista mozgalomban jelen­leg mutatkozó állapotokat tükrözi, az alapvető, lényegbevágó problé­ma véleményünk szerint az, hogy együttes erőfeszítéssel az egész előkészítő munkát azoknak a fel­tételeknek a megteremtésére össz­pontosítsuk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy olyan tanácskozást szervezzünk, amely reálisan elő­mozdítja a kommunista pártok közötti kapcsolatok normalizálását, ténylegesen szolgálja harci egysé­gük érdekeit. Ilyen értelemben, véleményünk szerint, mostani találkozónk a kez­detét kell hogy jelezze olyan elő­készületeknek, amelyek a teljes egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és bizalom szellemében megvaló­suló széles körű tanácskozások el­vén alapulnak, meg kell hogy nyissa az utat a szempontok kö­zelítése felé, közös egyezmények megvalósítása felé a nemzetközi tanácskozás megszervezését és le­folyását érintő alapvető kérdések­ben. Az RKP úgy véli tehát, hogy a konzultatív találkozón építő vé­leménycserét kell folytatni, meg kell vizsgálni, hogy milyen intéz­kedésekkel lehetne megteremteni a feltételeket az összes kommu­nista és munkáspártoknak a ta­nácskozáson való részvételére. A rom­án Kommunista Párt állást­arsal a tanácskozás megszervezé­se mellett, jó előkészítése mellett, s úgy véli, hogy célszerű lenne egyetetmi megállapodásokra jutni, vagyis egyetérteni olyan lényeges kérdéseibe mint a nemzetközi tanácskozáó jellege és célkitűzései, napirendje a záródokumentum természete, elfogadásának ügy­rendi eljárás, stb. P. Niculest,_Mazil elvtárs a továbbiakban­­mutatott, hogy a budapesti találkozó konzultatív­­ jellegének megölése fontos elvi kérdés. Ez azt jelenti, hogy a kon­zultatív találkozó­ után lehetővé kell tenni a pártoknak, ezek ve­zető szerveinek, a központi bizott­ságoknak, hogy elemezzék a ki­nyilvánított véleményeket, mély­rehatóan megítéljék azokat és vé­leményt mondjanak róluk, teljes ügyismerettel határozatokat hozza­nak az illető pártot és 4 nemzet­közi tanácskozást érinti összes problémákban. Így aztán néhány hónap múlva újabb konzultatív találkozóra ülhetünk össze, hogy meghatározzuk a nemzetközi ta­nácskozás további előkésztésének irányát. Nem téveszthetjük szem­ elől, hogy az itteni konzultatív talál­kozóról számos párt hiányzik. Ha határozatokat fogadnánk el e kon­zultatív találkozón, ez leszűkítené annak lehetőségét, hogy ezek a pártok később részt vegyenek a tanácskozás előkészítésében és magán a nemzetközi tanácskozá­son, kész tények elé állítaná őket. Ebben a megvilágításban, úgy véljük, hogy e konzultatív talál­kozó lefolyásának módjától döntő mértékben függ a tanácskozás előkészületeinek egész további menete. A Román Kommunista Párt küldöttsége a jelen találko­zó keretében kész hozzájárulni a nemzetközi tanácskozás jellegze­tességeit illető elvi megállapodá­sok megvalósításához, ahhoz, a®it a továbbiakban tenni kell, hogy egyengessük az utat kivétel nélkül az összes pártok részvételére a ta­nácskozáson, hogy biztosítsuk a itt jelen lévő vagy jelen nem lévő pártoknak a lehetőséget, hogy megvizsgálják a kifejezésre jutta­tott véleményeket, és határozza­nak ezek felől, így a mostani kon­zultatív találkozó pozitív tényező lesz és fontos lépést jelent előre egy nemzetközi tanácskozás jó előkészítésében. Az RKP így ér­telmezi a budapesti konzultatív találkozó koordinátáit. A szónok a továbbiakban utalt arra a követelményre, miszerint meg kell világítani a leendő nem­zetközi tanácskozás jellegét, ma­radéktalanul tisztázni kell, hogy milyen tanácskozást kívánnak szervezni, milyen legyen annak ter­mészete és célkitűzései, majd így folytatta: a Román Kommunista Párt a nemzetközi tanácskozást o­­lyan összejövetelnek tekinti, a­­melynek célja a testvérpártok kö­zötti véleménycsere megvalósítása az imperializmus elleni közös harc feladatait illetően, nemzetközi szo­lidaritásuk fejlesztéséért és akció­egységük erősítéséért Amint az ma a kommunista mozgalomban egyre szélesebb körű elismerésnek örvend, a bel- és nemzetközi poli­tikának, a taktikának és a straté­giának, a tevékenység útjainak, formáinak és módszereinek önálló meghatározása minden egyes párt által, a marxizmus-leninizmus al­kotó alkalmazása alapján, tevé­kenységük rendkívül különböző feltételeinek megfelelően, minden egyes párt elidegeníthetetlen joga, elévülhetetlen kötelezettsége a munkásosztállyal, népével szem­ben, s magasztos internacionalista kötelessége. Egy újabb nemzetközi tanácsko­zásnak semmi esetre sem szabad megismételnie az olyan típusú ta­nácskozást, mint az 1960. évi volt, amely egyetemes megoldások ki­dolgozását és irányelv jellegű programdokumentumok elfogadá­sát tűzte ki céljául az összes kom­munista és munkáspártok számára. A nemzetközi tanácskozás napi­rendjét illetően pártunk úgy véli, hogy az egységet szolgáló tanács­kozás napirendjére — amely pon­tosan meghatározza a tanácskozás célját — azoknak a problémáknak a megvitatását kellene felvetni, a­­melyeket illetően közös következ­tetésekre lehet jutni. Pártunk érdeklődéssel fogadta egyes testvérpártoknak ama gon­dolatát, hogy egy leendő nemzet­közi tanácskozáson az imperializ­mus elleni jelenlegi harc konkrét problémáit vitassák meg. A jelenlegi körülmények között, amikor annyi politikai és elméleti jellegű, stratégiai és taktikai vo­natkozású nézeteltérés merül fel, nem tartjuk célszerűnek, hogy a nemzetközi tanácskozásnak ideo­lógiai vita jellege legyen. Természetesen pártunk nem zár­ja ki, hogy a testvérpártok közöt­ti viszonyban megvitassák azokat az ideológiai kérdéseket, amelyek tekintetében a nézetek eltérőek. Itt azonban konkrét problémát vi­tatunk, nevezetesen azt, hogy a leendő tanácskozáson vita tárgyává tegyék-e vagy sem a kommunista mozgalomban fennálló nagy nézet­­eltéréseket. Véleményünk szerint, ha a tanácskozás előkészítésének ezen a vonalán haladunk, ez nem­csak, hogy nem vezetne a nézet­­eltérések tisztázásához, hanem, el­lenkezőleg, kiélezné a vitákat, megrontaná a kapcsolatokat a pár­tok között, megakadályozná a kö­zös akció lehetőségének felkutatá­sát. Éppen ezért a Román Kommu­nista Párt támogatja azt az elgon­dolást, hogy egy jövőbeli nemzet­közi tanácskozás napirendje kor­látozódjék az antiimperialista harc konkrét feladatainak problémájá­ra. Itt is felmerülhetnek különbö­ző vélemények, különféle szem­pontok, de nézetünk szerint, nem­csak szükséges, hanem lehetséges is közös következtetésekre jutni. Az imperializmus elleni harc problémáinak megvitatásában központi, alapvető fontosságú len­ne az, hogy támogassuk a vietna­mi nép hősi harcát az USA ag­ressziója ellen. Pártunk ezúttal is egyetért, azzal a véleménnyel, hogy a jelenlegi konzultatív ta­lálkozó fogadjon el egy, a viet­nami néppel való szolidaritást ki­fejező felhívást. A továbbiakban P­ Niculescu- Mizil elvtárs hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben fontos kö­vetelmény volna leszögezni: a nemzetközi tanácskozásra minden kivétel, vagy megkülönböztetés nélkül meghívják az összes kom­munista- és munkáspártokat. A részvétel problémájával kap­csolatosan egyes pártok hangsú­lyozták: módot kell találni arra, hogy az antiimperialista harc problémáinak szentelt nemzetközi tanácskozáson részt vehessenek más olyan politikai-társadalmi e­­rők is, amelyek aktívan küzdenek az imperializmus ellen, olyan mozgalmak, mint a felszabadítási frontok, a nemzeti felszabadítási népi mozgalmak, más antiimpe­rialista erők, számos olyan szo­cialista párt, amely félreérthetet­lenül antiimperialista álláspontra helyezkedik. Véleményünk szerint a nem­zetközi tanácskozás fontos mozza­natot jelenthetne egy erős anti­imperialista világfront létrehozá­sában és megszilárdításában, ha nem zárnának ki, hanem ellenke­zőleg, bevonnának a vitába a kommunisták mellett más olyan politikai-társadalmi erőket is, a­­melyek az antiimperialista harc első vonalában küzdenek. Taglalva annak fontosságát, hogy megállapítsák a leendő ta­nácskozáson elfogadásra kerülő záródokumentum jellegét. P. Ni­culescu-Mizil elvtárs rámutatott, hogy a dokumentumnak magában kellene foglalnia az imperializmus elleni harccal kapcsolatos fő prob­lémákat, amelyekre nézve meg­egyezés jött létre. Szükségesnek tartjuk hangsú­lyozni, hogy a kommunista pár­tok nemzetközi tanácskozásainak dokumentumait nem szabad sza­vazattöbbség alapján elfogadni. Az RKP ugyanakkor úgy véli, hogy a tanácskozás által elfoga­dandó dokumentumnak nem le­het programadó jellege, nem lehet szabályozó rendelet jellege a pár­tok tevékenysége számára. A tanácskozás jó előkészítése szempontjából lényeges fontossá­gú követelmény a lehető legvilá­gosabban leszögezni — hangsú­lyozta a továbbiakban a szónok —, hogy egy leendő nemzetközi tanácskozás nem teszi vita tárgyá­vá és nem bírálja semmilyen for­mában a tanácskozáson jelenlé­vő, vagy arról hiányzó valamely testvérpárt tevékenységét, bel- és nemzetközi politikai vonalát, sem­mi esetre és semmilyen formában nem folyamodik más pártok meg­rovásának, vagy elítélésének gya­korlatához. A Román Kommunista Pártnak világos az álláspontja ebben a te­kintetben. Valamennyien tudjuk, hogy a kommunista mozgalomban számos nézeteltérés áll fenn, de rendezésük módja nem az, hogy a pártok tevékenységét vita tárgyá­vá teszik, nem az, hogy külső fórumok bírálják a pártokat, vagy ítéletet mondanak felettük. Ezzel kapcsolatban a szónok megemlí­tette azokat a káros eredménye­ket, amelyeket a kommunista mozgalom számára jelentett és jelent ma is egyes pártok elítélé­se és megrovása nemzetközi ta­lálkozókon és tanácskozásokon. Az effajta gyakorlat megismétlése le­szűkítené az ilyen tanácskozáson való részvétel lehetőségeit, még inkább erősítené egyes pártok fenntartásait, a kommunista pár­tok közötti viszony romlásának forrása lenne. Ami bennünket illet, a Román Kommunista Párt a legvilágosab­ban állást foglal amellett, hogy semmilyen formában ne tegyék vita tárgyává sem a jelenlegi kon­zultatív találkozón, sem egy jö­vőbeli konzultatív találkozón, sem a nemzetközi tanácskozáson más kommunista és munkáspártok te­vékenységét, illetve bel-, vagy nemzetközi politikai vonalát. Egyszersmind az az elhatározás, hogy egy párt részt vesz-e, avagy sem a nemzetközi tanácskozáson, semmi esetre sem tekinthető ok­nak az egyenetlenségre, vagy nem változtatható annak okává, s nem szabad, hogy érintse a kommu­nista pártok közötti elvtársi e­­gyüttműködési kapcsolatokat. Egy jövőbeli nemzetközi tanács­kozás sikerének alapvető fontos­ságú feltétele, hogy demokratikus alapokon folyjék le, szigorúan be­tartva a kommunista és munkás­pártok közötti kapcsolatok nor­máit. A tanácskozás előkészítésével kapcsolatos összes problémákat úgy kell felvetni és megoldani — hangsúlyozta P. Niculescu-Mizil elvtárs, — hogy semmilyen formá­ban se következzék belőlük, misze­rint a kommunista és munkáspár­tok kapcsolatai egy vezető központ gondolatán alapszanak. A jelenle­gi történelmi helyzetben, a pár­tok fejlődésének visszafordíthatat­lan folyamataiból kiindulva, szé­les körű megértésre és elismerésre talált az a felfogás, hogy az egy­séget és az internacionalista szoli­daritást, — amire a kommunista mozgalomnak oly nagy szüksége van — csakis a pártok független­ségének és szuverenitásának, egyen­lőségének és a más pártok belügyei­­be való be nem avatkozásnak az elveire, minden párt azon jogának a tiszteletben tartására lehet ala­pozni, hogy maga döntsön politi­kájáról és tevékenységéről. Mindebből következik az, hogy pártunk véleménye szerint az egy­ség érdekeinek megfelelő nemzet­közi tanácskozás megszervezéséihez még alapos és kitartó előkészítő munkára van szükség. A szónok ismét megemlítette, hogy e konzultatív találkozón nagyszámú párt nem vett részt, ami azt bizonyítja, hogy ma szá­mos kommunista párt komoly fenntartásokkal él a tanácskozás gondolatával szemben, továbbá ta­núsítja,­­ hogy jelenleg nincsenek meg a feltételek a kommunista­­és munkáspártok világméretű tanács­kozásához. A Román Kommunis­ta Párt úgy véli, hogy korai len­ne a mostani konzultatív találko­zón kijelölni a tanácskozás idő­pontját vagy már most megalakí­tani az előkészítő komissziókat vagy bizottságokat. A lényeg nem a dolgok siettetése, hanem a ta­nácskozás alapos, türelmes előké­szítése mindaddig, amíg szükséges­nek mutatkozik, hiszen bennünket természetesen főként nem a dá­tum érdekel. A szónok hangsúlyoz­ta, hogy a tanácskozás időpontjá­nak megállapítását csakis az elő­készületek állapotától függően le­het felvetni, s annak vitáját a kö­vetkező konzultatív találkozón kell folytatni. Úgyszintén leszögezte: korainak tartjuk, hogy itt megálla-­­­pítsák ,a leendő nemzetközi­, tanáp­l­­­kozás helyét.­­ Paul Niculescur Mizil elvtárs be-,,­fejezésül hangsúlyozta, hogy a Ro­­mán Kommunista Párt a legaktí­vabban kiveszi majd a részét egy olyan nemzetközi tanácskozás elő­készítéséből, amely megteremti a feltételeket az összes testvérpártok részvételére, s kifejezte az RKP- nak azt az elhatározását, hogy minden erejét latba veti az összes kommunista és munkáspártok egy­ségének helyreállításáért és erősí­téséért, s hogy minden tőle telhe­tőt megtesz a kommunista moz­galom, a szocializmusért, a bé­kéért és a társadalmi haladásért küzdő összes erők összeforrottsá­gának előmozdítása érdekében. 3 A konzultatív találkozó szerdai munkálatai BUDAPEST. Al. Pintea, az Agerpres tudósítója jelenti: Szerdán folytatta munkáját a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozó­ja. Az üléseken egymás után az alábbiak elnököltek: Tervre Jean, a Belgiumi KP KB Politbüró­­jának tagja, Borisz Velcsev, a Bolgár KP KB Politbürójának tagja, a KB titkára és L. C. Prestes, a Brazil KP KB fő­titkára. Felszólalt Borisz Velcsev, Gus Hall, az USA-beli KP főtitká­ra, A. L. Havenen, a Finnor­szági KP KB politbürójának tagja, E. Honecker, az NSZKP KB Politbürójának tagja, a KB titkára, E. Papajoannu, a Cip­rusi Dolgozók Haladó Pártjának (AKEL) főtitkára, Haled Bag­­das, a Szíriai KP KB főtitkára, Eskenderi Irady, az Iráni Nép­párt (TUDEH) KB Politbürójá­nak tagja, Georges Marchais, a Francia KP KB Politbürójának tagja, a KB titkára. A találkozó részvevői folytat­ják munkájukat. Gheorghe Apostol elvtárs felszólalása a Szovjetunió szakszervezeteinek kongresszusán MOSZKVA. — S. Podina, az Agerpres tudósítója jelenti: Moszkvában folytatja munkáját a Szovjetunió szakszervezeteinek XIV. kongresszusa. A szerdai ülé­sen felszólalt Gheorghe Apostol elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnöksé­gének tagja, az RSZASZ Központi Tanácsának elnöke. Románia Szo­cialista Köztársaság szakszerveze­tei és dolgozó népe nevében mele­gen üdvözölte a kongresszus kül­dötteit, az összes szovjet dolgozó­kat. A szónok hangsúlyozta, hogy az RSZASZ küldöttségének a szovjet szakszervezetek kongresszusán va­ló részvételére a két ország szak­­szervezetei közötti testvéri barát­ság kapcsolatai jegyében került sor, azok szerves részét alkotják a Románia és a Szovjetunió közötti sokoldalú kapcsolatoknak. A továbbiakban Gheorghe Apos­tol elvtárs elmondotta, hogy a ro­mán nép határtalan lendülettel munkálkodik az RKP IX. kon­gresszusán kijelölt feladatok meg­valósításán, a szocializmus hazánk­ban való építésének kiteljesítésén, s meggyőződése, hogy minden szo­cialista nemzet szabad és függet­len fejlődése erősíti a szocialista világrendszert, szilárdítja a de­mokratikus és antiimperialista erő­ket. Románia Szocialista Köztársaság szakszervezetei — mondotta a szó­nok — testvéri kapcsolatokat tar­tanak fenn az összes szocialista or­szágok szakszervezeteivel, együtt­működnek a tőkés országok és a fejlődésben lévő országok más szö­vetségekhez tartozó vagy autonóm szakszervezeteivel. Elítélve az USA vietnami ag­resszióját és újból kinyilvánítva a romániai dolgozók teljes támoga­tását a vietnami népnek hazája függetlenségéért és szabadságáért, az amerikai betolakodók kiűzéséért vívott harca iránt. Gheorghe Apos­tol elvtárs rámutatott, hogy az RSZASZ következetesen munkál­kodik az akcióegység és a nemzet­közi szolidaritás erősítésén és fej­lesztésén, s más szakszervezetekkel együtt hozzájárul az imperializ­mus agresszív erői ellen, a dolgo­zók létérdekeinek megvédéséért, a népek közötti barátság és együtt­működés erősítéséért folyó általá­nos küzdelemhez.

Next