Hargita, 1968. április (1. évfolyam, 34-59. szám)

1968-04-02 / 34. szám

AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. évfolyam 34. szám, 1968. április 2. kedd Ára 30 bani Az 1-es számú probléma „Felelősségteljes feladatok hárulnak a gazdasági egységekben működő pártszervezetekre, amelyeknek meg kell javítaniuk munkáju­kat a vállalat tevékenységének irányításában és ellenőrzésében, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a párt és a kormány által kijelölt útmutatások és intézkedések“. (Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP decemberi Orszá­gos Konferenciáján elhangzott beszédéből.) Ha az elért teljesítményeken mérjük le a Csíkszeredai Faipari Gépesítési és Szállítási Vállalatnál (JMTF) kifejtett pártmunkát, elis­merésre méltó aktivitásra következ­tethetünk. Ha pedig részleteiben is megvizsgáljuk a vállalat pártbi­zottságának, alapszervezeteinek működését, kiviláglik, hogy a kom­munisták mennyi politikai érettség­gel, felelősségérzettel és odaadás­sal járultak hozzá ahhoz, hogy a vállalat a múlt évben tízmillió lej­jel szárnyalta túl össztermelési ter­vét, gépkocsiparkja az előírtnál 270 ezer tonnával több faipari terméket szállított, traktorosai 80 ezer köb­méterrel pótolták meg az erdőből kivontatott rönkök mennyiségét, 320.000 köbméterrel volt több a gé­pesített rakodás. Az önköltség csökkentése pedig 1.200.000 lejes terven felüli nyereségben realizá­lódott. Szükséges már itt megemlíte­nünk azonban, hogy a jelzett sike­rekre árnyékot vet valami. A trak­torral való húzatás és közelítés évről évre, mind a mai napig vesz­teséggel szerepel a mérlegben. Egy­öntetű vélemény szerint ez hát a vállalat és a pártszervezet első számú, legégetőbb problémája. Geréb István igazgató így nyilat­kozik az okáról: " A kitermeléseknél dolgozó trak­torosok idejük javarészét az erdő­ben töltik, elszakadva a világtól, ami érezhető a munkához való viszonyu­lásukon. Szombaton rendszerint ha­za mennek, aznap már nem dolgoz­nak, se hétfőn, amikor visszatér­nek. A heti két munkanap kiesése pedig komolyan jelentkezik a gép­kihasználásban. Vajon ez lenne a lemaradás e­­gyetlen oka? Aligha. Elég, ha meg­említjük, hogy a tudományos mun­kaszervezéssel foglalkozó komisszió tevékenységének alig érezhető a hatékonysága. Ami a traktorosok magatartását illeti, kijelentésével lényegében e­­gyet­ért András Béla pártbizottsági titkár is. Aztán elmondja, miként küzdöttek és küzdenek ellene. Hi­szen nyilvánvaló, hogy ebben a te­kintetben a vállalat vezetőségén kí­­vül a pártbizottságra is fontos fel­adat hárul, mivel az emberek át­formálásán sok múlik A pártmun­kában érvényesített fő szempontok­ként a kommunisták sorainak gya­rapítását, a munkaidő kihasználását és a politikai nevelés hatékonysá­gának növelését emeli ki. Gyakor­latilag a vállalat gazdasági felada- PARTELET jainak rendszeres elemzése, megvi­tatása az a keret, amelyen belül az időszerű kérdéseket felszínen tart­ják az alapszervezetekben. Ilyenkor a traktorok kihasználásáról is sok szó esik, a munka javításának o­­lyan előfeltételéről, mint a karban­tartás stb. Hasznos javaslatok hang­zottak el, hatékony intézkedések következtek és a kikristályosodott célkitűzéseknek megfelelően jelöl­ik ki a kommunisták egyéni párt­feladatait, amelyek végrehajtása lendítőerővé vált. Szólottunk már arról, hogy csu­pán egyetlen irányba nem hatott eléggé ez az erő. Vajon miért? — Megtörtént — mondotta Ko­vács József, a pártbizottság tagja, aki munkabeosztása folytán külön­ben az összes traktoroszlopokért fe­lel —, hogy egyes traktorosok egész éven át egyetlen alapszervezeti gyűlésre sem jöttek el és mások is csak ritkán. Ugyanis a gyűlés idő­pontját nem lehetett különleges helyzetükkel összehangolni. Pedig amúgy is igen kevés párttag volt a traktorosok között. A Csíkszeredai oszlopban például 36-ból mindössze három. Ebből a szempontból is jelentős lépés volt tehát a pártbizottság lét­rehozása. Az átszervezésnél már szem előtt tartották a különleges követelményeket s a lehetőségek­hez mérten a traktorosoknak külön, vagy a gépkocsivezetőkkel közösen alakítottak alapszervezeteket. En­nek a kibontakozó hatását így érzé­kelteti Kovács József: — Februári gyűlésünkön már teljes volt a létszám. Hasonlókép­pen javult a politikai körök láto­gatottsága s az idén már négy trak­torossal gyarapodott a párttagok száma. Ez csak a kezdet. Más ha­tékony intézkedéseket is foganato­sított a pártbizottság. Egyebek kö­zött felülvizsgálták a traktoroszlo­pok vezetőinek tevékenységét, s a­­kik nem feleltek meg, azok helye­(Folytatás a 3. oldalon) ADRIÁN MIKLÓS Több és jobb lehet a burgonya Három kísérlet Tusnádnak hagyománya van a burgonyatermesztésben. Jó hagyo­mány? Feltétlenül. De miközben a meglévő tapasztalatra építünk, elő­re is nézünk. A burgonyatermesz­tés se topog egy helyben, válto­zik, módosul az agrotechnika, a fajta, a felfogás. Várhatjuk ölhe­tett kézzel, hogy mindezt a lábunk elé rakják? Aligha. Figyeljük, ér­deklődünk, olvasunk, mi történik a kísérleti állomásokon, a szomszé­dos és nem szomszédos gazdasá­gokban, de közben, lehetőségeink­hez képest,­ mi is új hagyományt igyekszünk kitermelni. El is mondok egy példát, lehet, hogy máshol is hasznosíthatják. Éveken át úgy tudtuk (és így is olvastuk a szakfórumok ajánlásá­ban), hogy a burgonyagumót 10— 12 cm mélyre kell ültetni. Nos, ná­lunk a sekélyebb — 5 és 8 cm-es — ültetés jobban bevált. Meg is lehet indokolni, hogy miért: az ül­tetőgép elegendő mennyiségű föl­det húz rá a gumóra. Szedéskor pedig lényegesen könnyebb üze­meltetni a gépeket, kevesebb a le­állás, tehát hamarább végzünk a betakarítással. A nagybani kísérletek mellett, vagyis a szokásos termelési eljárá­sokon kívül, szövetkezetünkben há­romféle kísérletet is végzünk, o­­lyan kulcsfontosságú problémák­ban, mint a műtrágyázás, fajtaösz­­szehasonlítás és a kézi munkaerő csökkentésének a kérdése. Kezd­jem talán az utolsóval. Nem mon­dok újat, hiszen mindenki által tu­dott dolog, hogy a burgonya mun­kaigényes növény. Az ültetéstől kezdve a betakarításig, egyaránt. Közismert az is, hogy az utóbbi időben a gépesítés meghonosodott ezen a területen is (eredménnyel), de a meglévő gépek nem oldanak meg sok problémát. Ezért töreked­tünk arra, hogy minél kevesebb kézierő igénybevételével termel­jünk sok burgonyát. A tavalyi megfigyeléseink a prometria alkal­mazására­ érdekesek. Egy parcel­lán, amely ültetés után semmiféle művelést nem kapott, 13.000 kg burgonya termett hektáronként. U­­gyanakkor viszont a másik parcel­lán, ahol gépi ültetés után kétszer boronáltunk és 6 kg prometrint szórtunk el, töltögetéssel, de kapá­lás nélkül, 36.540 kg termést adott. Az összehasonlító parcella, szoká­sos műveléssel 28.451 kg-ot ter­mett. A kérdéssel tehát érdemes foglalkozni, hiszen a szedésen kí­vül kézi munkaerő nem szükséges. Pillanatnyilag e vegyszer meglehe­ sok tanulság tosen drága, ezért, gondolom, meg­felelő eredményt lehet kihozni a 2,4 D-vel is. Nem tartozik a kísérlethez, de a gépesítés kapcsán kell megjegyez­nem, hogy burgonyatermesztési gondjainkon sokat segítene a bur­gonyakombájn. Pillanatnyilag u­­gyanis az a helyzet, hogy a szedő­gépek felhozzák ugyan a burgo­nyát a föld felszínére, de azt fel kell szedni. A mi hozamunk mel­lett egy szedő kar 27.000 kg bur­gonyát kell felszedjen. Számítsuk csak ki, hányszor kell ezért leha­jolni? A talajaink összetétele lehe­tőséget biztosít a kombájnok za­vartalan munkájához, egy — vagy más — ilyen gépet szívesen meg is vásárolnánk, ha a gépállo­máson keresztül nincs lehetőség a szállításra. Ugyancsak nagy prob­léma a megfelelő osztályozógép hiánya, és azt hiszem, hogy 10 millió kg burgonyaterméssel las­san elérkezett az ideje, hogy mo­dern, kondicionált hőmérséklettel rendelkező tárolót építsünk, mi, vagy az ORVLF, hiszen a silók használata ilyen nagy mennyiségű burgonyánál már kevésbé gazdasá­gos. Visszatérve a kísérletekre, szö­vetkezetünket komolyan foglalkoz­tatja a műtrágyázás hatékonyságá­nak fokozása, a legmegfelelőbb dó­zisok kidolgozása. Mit tapasztal­tunk ezen a téren? Azt, hogy nem kell félni a nagy adagoktól, a be­ruházás bőségesen visszatérül. A mi esetünkben a nitrogén, foszfor és kálium műtrágyák együttes al­kalmazása bizonyult a leggazdasá­­gosabbnak. Háromszáz kilogramm nitrogén, 400 kg foszfor és 100 kg káliumot adagoltunk, istállótrágya nélkül Persze, a kísérleti parcellá­kon. A nagy termesztésben a tala­jok állapotától függően, differen­ciáltan szabtuk meg az adagokat, 150—200 kg foszfor és 150—300 kg nitrogénműtrágya szétszórásával. Ezenkívül nagy hangsúlyt helye­zünk az istállótrágyázásra. Évente körülbelül a vetésterület felét, te­hát 250 hektárt trágyázunk le is­tállótrágyával és 300 tonna trágya­levet locsolunk szét. Kitérőként itt megint egy problémát kell megem­lítsek, mégpedig azt, hogy habár (Folytatás a 3. oldalon) LAKATOS ADÁM, a tusnádi termelőszövetkezet mérnöke Lapunk tartalmából 2. oldal Az „I. L. CARAGIALE“ színjátszó fesztivál Jegyzetek Kaland a Hargitán 3. oldal Emlékezetes történelmi évforduló A méhészet, megyénk nagy kincsforrása SPORT 4. oldal Nemzetközi események SZABÓ GYULA Csíki vasa Március utolsó napja, reggel hat­ra harangoznak. Két feketeruhás ö­­regasszony siet az állomásra — o­­lyan szapora a léptük, az ember azt hinné, valahonnan hírt kaptak: ha jól kilépnek, estére utolérik húsz­éves leányságukat. Kakas kukoré­kol, hangjában benne van, hogy tegnap már friss zöldet vágott a csőre. Madarak csir­polása csi­pegeti a havat a Hargita tetejéről. Nagyon mély a csend, hallszik, hogy áll a korong a fazakasoknál. Az autópark üres a szálloda körül, egyetlen kocsi szomorkodik, hogy neki nem út az út. Kiürült a me­gy­eszékhely-Csíkszereda, s ebben a vasárnap reggeli csendbe visszaté­­ved a hat héttel ezelőtti nem-me­­gyeszékhely mivoltába. Székelyudvarhely felől jöttem ide, kerestem ott a barátaimat, nem találtam: „Csíkba mentek“. Csíkba jöttem, kerestem itt a barátaimat, nem találtam: „Épp Székelyudvar­helyen vannak“. Nem értettem: va­laki ennyire „lopja“ előlem bará­taimat a Tolvajoson? Egy asszony rezzentett fel: nem tu­dom, hol van a városi néptanács? Készséggel mutatom — tíz perccel ezelőtt mutatták­ nekem is. A megyeszékházat meszelik, aj­tóról ajtóra kilincselünk újságíró barátommal, bennfentesen hordoz végig a mészvödrös folyosókon, kö­vetem a jó kényelmes érzéssel, hogy most m­ár nem kell tudako­zódjam , s egyszercsak észreve­­szem, hogy az ablaknál mutatják neki: ott túl, az épület másik szár­nyában... Valaki így világosított fel mind­erről: „Hátulsó pár előre fuss itt minden“. Csütörtökön láttam egy óvodáskorú, sárgamasnis kislányt, nagyos komolysággal sétálgatott a járdán, pénteken ismét láttam, szombaton ismét, ugyanott, ugyan­úgy sétált. Muszáj volt derülni raj­ta: végre valami pihentető állandó­ság, valami fix pont, sárgamasnis útbaigazítás a jövő felől tudakozó­nak: most még nem tudok semmit, de majd mire megnövök, biztos az egész előre futó város ilyen lesz, mint én... A próbaidőre jelentkező fiatal új­ságíró-jelölteknek egyetlen kényel­mi feltételt, csábító életkörülményt helyeztek kilátásba: munka az lesz, amennyit bírtok! És jöttek egymás után tizenöten is összeverődtek, és tegnap, amikor egy részüket ideig­lenesen „búcsúztatták“, mert kell visszamenniök az egyetemre, leten­ni az államvizsgát, kiszámították, hogy a pillanatnyi próba­szerkesz­tőség átlag­életkora huszonnégy év. Az asztalon poharakban sorakozott az első csíki hóvirág, és a pincérnő olyan örömmel újságolta, hogyan szerezte, mintha ő kapta volna. Én akkor már értettem mindent, hogy mi ez az egész hátulsó pár e­­lőre, ez a csupa­ meszelés, ez a „munka, amennyit bírunk“-nyüzs- DOTESZLAP­ gés, barátaim eltűnése a Tolvajo­son, az első hóvirág-dicsekvés, ez az egész huszonnégyéves átlag­ko­rú, rohanó város, az a lépten-nyo­­mon hallható dicsekvés, hogy néz­zem meg, milyen szép Csíkban a tavasz­ lenn, a lapályon a zöld ve­tés, s fenn, köröskörül, a hó fehér szegélye a havasok karéján. Tud­tam most már mindent, mert egy órával azelőtt álltam a fazakas-ko­­rong mellett, s néztem áhítattal az emberi ujjhegyeket: szinte nem is mozdul, csak a korong forog, mint a pörgettyű, az ember csak tartja az ujjbegyet, és a sárga agyag, a holt-sárga anyag megelevenedik, e­­leven mozgású, világra születő élő­lénnyé válik, vonaglik és gyűrűzik egyik formából a másikba, tágul­­szűkül, karcsúsodik, ficánkol, és az­tán az ujjbegy egy alig észlelhető moccanásával megpihen a végső formában — ezért olyan más a cserépkorsóból ivott víz: érzed, az ízében az emberiség teremtő ujj­begyet. És utána a mintázok kezé­ben orgonafa-pálca: galamb röppen az orgonafáról a vázára, és tiszafa­pálcáról szökken a szarvas, kecske­­rágó-pálca piros bogyója buggyan, mint a vér­csepp. És a csiszoló lá­nyok kovakövet is békasóvá eleve­nítő kecsességgel fényesre csiszol­ják a galambokat, a szarvasokat, a virágokat — néztem ezt az emberrel egyidős agyagformáló mozdulatot, az ős, emberi, teremtő ujjbegyet, az emberi tenyér melegéből felröp­penő galambokat, a szarvas-ugrató emberi kedvet, a forgó-pörgő ko­rongot, így teremt az ember vilá­got, mióta van, így lesznek mindig jövő házak és városok, így lesz me­leg hajlék a föld az embernek, a mindig huszonnégyéves átlag­korú emberiségnek, és így van ott min­dig, ahol a korong forog és az ujj­begy formál, ebben az örökmozgó forgatagban a sárgamasnis örök ál­landóság. S a hetedik napon megpihen a teremtő ujjbegy. Ezért van mindig ilyen csendjük a vasárnapi hajna­loknak; azért van csend, hogy le­hessen hallani: áll a korong, s me­leg madárcsipogás csipegeti a ké­reggé fagyott havat. Ilon Ghenrghe Maurer, a minisztertanács elnökének létovalása Finnországban Vasárnap délben, Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnö­ke, Corneliu Manescu külügymi­niszter kíséretében Helsinkibe uta­zott, hogy a finn kormány meghí­vására hivatalos látogatást tegyen Finnországban. Elutazáskor a Báneasa repülőté­ren jelen voltak a következő elv­társak: Ilie Verdeţ, a Miniszterta­nács első alelnöke, Alexandru Dră­­ghici, Fazekas János, Gheorghe Rá­­dulescu, Vasile Vîlcu, Iosif Banc, Gere Mihály, Petre Lupu, Manea Manescu, Gheorghe Gaston Marin, kormány­tagok és más hivatalos személyek. Jelen volt Seppo Olavi Alnamo, Finnország bukaresti ideiglenes ügyvivője. (Agerpres) ★ HELSINKI. — Nicolae Ionescu és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közlik. Mintegy négy órai utazás után a különrepülőgép Ion Gheorghe Maurerrel, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsa elnöké­vel és Corneliu Manescu külügy­miniszterrel a fedélzetén, leszállt a Seutula repülőtéren. A finn fővá­ros sűrű erdőségben elterülő repü­lőtere ünnepi légkörben fogadta a vendégeket, a Románia és Finnor­szág között napjainkban kialakult tisztelet és barátság kifejezéseként.. A repülőtér épületének homlokza­tán Románia és Finnország állami zászlói lengtek. A repülőgépből kiszálló román vendégeket melegen üdvözölte Mauio Koivisto, Finnország Mi­nisztertanácsának elnöke és Anti Karjalainen külügyminiszter. A finn miniszterelnök ezután bemu­tatta a vendégeknek a köszönté­sükre megjelent hivatalos szemé­lyeket. Jelen volt Niculai Ioan Vancea, Románia helsinki nagykövete, or­szágunk finnországi nagykövetsé­gének és gazdasági kirendeltségé­nek számos tagja, valamint Kaarlo Veikko Makela, Finnország buka­resti­­ nagykövete. Ott volt számos finn újságíró és külföldi sajtótudósító. A finn fegyveres erők egyik elit­százada tisztelgett. A két ország állami himnuszának elhangzása u­­tán Románia és Finnország minisz­terelnöke ellépett a díszszázad előtt. A két­ állam miniszterelnöke és a többi személyiségek ezután he­lyet foglaltak a hivatalos gépko­csikban és a román vendégek szálláshelyére, a nagy­­Hotel Marsz­­ki­hoz hajtattak. Mauio Koivisto miniszterelnök és Ahti Karjalainen külügyminisz­ter a szálláshelyén egy pohár pezs­gő mellett szívélyesen elbeszélge­tett Ion­­Gheorghe­ Maurerrel,­ a Mi­nisztertanács elnökével és Corneliu Manescu külügyminiszterrel. ★ HELSINKI. — Nicolae Ionescu és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közlik: Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke, aki Corneliu Manescu külügyminiszter kíséreté­ben hivatalos látogatást tesz Finn­országban, hétfő reggel a Balti­­tenger partján elterülő Hietaniemi temetőben megkoszorúzta a Man­nerheim volt finn elnök emlékmű­vét és az Ismeretlen Katona­­ Sír­ját. ■ Gyászinduló akkordjai közepette a virágkoszorúkat végigviszik a fe­hér nyárfáktól szegélyezett sétá­nyon, amelynek végén hatalmas fekete márványkereszt emelkedik. Mellette van Mannerheim­­ vörös gránit síremléke. A felsorakozott díszőrség tiszte­­leg. A román miniszterelnök, a külügyminiszter és a többi szemé­lyiség egy percnyi csenddel adózik az Ismeretlen Katona és a volt el­nök emlékének. ★ Ion Gheorghe Maurer,­ Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke, Corneliu­­Mă­­nescu külügyminiszter kíséretében hétfő reggel udvariassági látogatást tett Mauio Koivistonál, Finnország Minisztertanácsának elnökénél. . A baráti légkörben, kölcsönös megértés szellemében , lezajlott megbeszélésen jelen volt Ahti Kar­jalainen, Finnország külügyminisz­­­tere, Niculai Ioan Vancea, Romá­nia helsinki nagykövete, Kaarlo Makela, Finnország bukaresti nagy­követe és más hivatalos személyek. ★ Ugyanaznap reggel Corneliu Ma­nescu, Románia külügyminisztere udvariassági látogatást tett Ahti Karjalainennél, Finnország kül­ügyminiszterénél. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen jelen volt N. I. Van­cea, Románia helsinki nagykövet­?, és K. Makela, Finnország bukares­ti nagykövete. Az ország minden tájáról Az 5000-ik szerszámgép Szombaton került ki az 5.000. szerszámgép a romani fiatal mechanikai vállalatból. A ma­gas műszaki színvonalú gép, akárcsak az eddig gyártottak, a faipari egységekbe kerül. A ro­mani vállalat fennállásának nem egészen hét éve alatt, külföldön is hírnevet szerzett. Termékei sikerrel szerepeltek 13 nemzet­közi kiállításon, olyan világvá­rosokban, mint Párizs, London, Tripoli, Barcelona, Bécs, Milá­nó. A fiatal vállalat 41 külön­böző típusú, illetve méretű szer­számgépet gyárt, közülük egye­sek 4—5 műveletet végeznek egyszerre. ★ TULCEA. — Dobrudzsa észak­keleti részén a Nuntasi-tó part­ján új gyógyfürdőt építenek. Új­rarendezik a homokpartot, külön sátorozó helyeket biztosítanak a turisták számára stb. A Nuntasi­­tó iszapja finom kénes, szürkés­­fekete színű ásványdús, s ennél fogva minősége és gyógyhatása hasonló a Techirghioléhoz. Egyéb­ként a Razelm-Linoe tórendszer déli része sekély vizű és megfe­lel a heliotermikus kezelés min­den követelményének. A tulceai ONT-iroda idei ter­ve szerint kibővítik e kevésbé is­mert övezet turisztikai útvonalait. 4- MAROSVÁSÁRHELY. — Nem­rég megkezdődött a marosvásár­helyi vár hét bástyája közül az első kettő restaurálása. Ez a vár egyike Erdély jelentős történelmi műemlékeinek. Még ebben a sza­kaszban sor kerül három más objektum: a vártemplom, a­ latin iskola és a harangláb restaurálá­sára. A szakemberek megállapí­tása szerint ezek a legfontosabb létesítmények az 1603 és 1621 között épült vár keretében. A restaurálások befejezése után az öt hektáron elterülő várban he­lyet kap számos kulturális és művészeti intézmény, múzeumok, dokumentációs könyvtárak. A várban szép pihenő parkot is be­rendeznek * RlMNICU-VlLCEA. — A go­vorai hőszolgáltató villamoserő­mű építőtelepen megkezdték egy 50 megawattos áramfejlesztő cso­port szerelését. Ez az első i­­lyen nagyerejű aggregét, ame­lyet hazánkban, a resicai és a bukaresti Vulcan gépgyárban ál­lítottak elő. Az erőmű keretében még egy hasonló teljesítményű aggregátot, valamint egy 7,5 me­gawattos turbogenerátort szerel­nek fel. A hőszolgáltató villamoserőmű, teljes kapacitásának elérése után, óránként 420 tonna túlhevített gőzt szállít a Râmnicu Vilcea-i vegyipari kombinátnak és a go­­vorai szódagyárnak. HÉTVÉGI ŐRJÁRAT MAROSHÉVIZEN Az ember leszáll a vonatról, vál­tás fehérneművel és egy jó adag szemponttal, továbbá azzal az el­tökéltséggel, hogy elbeszélget a város lakóival vasárnapi életük­ről, elfoglaltságukról, betoppan ide-oda, a kultúra családias ottho­naiba, mert úgy képzeli, hogy egy tízezer lakosú város mint egy nagy család, úgy él, s ahogy dolgozik, munkálkodik hétközben, úgy pi­hen, szórakozik és műveli magát vasárnap... Egyszóval: felvillantani, tükröz­ni Maroshéviz lakosságának va­sárnapi életét — ez a feladat. Ez azonban mondhatatlan ne­hézségekbe ütközik. De ne bátortalanodjunk el! Ma még csak szombat. Szombati időjárásjelentés A Mici-híd előtt, ott, ahol a Vát­­ta beomlik a Marosba, a parton két ember halászik. Legalább tí­zen nézik. Mire odaérkezünk, a nézősereg szétszéled. Valószínű, hogy a halászok megelégelték a jótanácsú kibiceket... De az is le­het, hogy szombat délután a ha­lak is vasárnapra készülnek. A halászok maradnak, és mara­dunk mi is. Csibi István úgy húz­­za-rántja ki a paducot a vízből, hogy öröm nézni.... Csibi István és Csibi János test­vérek. A maroshévizi fűrésztelep dolgozói mindketten, szortírozok. Az éjszakai váltásban dolgoztak, délelőtt aludtak egy keveset, az­tán kijöttek... — Nem igen tudok én aludni —mondja Csibi István —, itt pi­henek igazán, a víz mellett. Még akkor is, ha csak a botot fogom teszi hozzá, és kacsint huncu­tul. — A fűrésztelep klubjába nem jár el? — Nem. Különben is be van zárva. Renoválják. December óta, ha nem csalódom. — Holnap? — Itt leszek én holnap is, ha az idő megengedi. Jó itt. Megtalál­hatnak. Vagy itt, vagy a túlsó parton... Hófehér libacsapat úszik felénk, a Maros közepénél tartanak már, majd elkanyarodnak. Süt a dél­utáni nap, nehéz a télikabát, de levetni korai még. A könyvtár mellett hirdető táb­la. Odaállunk. Az egyik plakát futballmeccset ígér vasárnap ti­zenegyre. Egy másik hirdetmény részlet­vásárlásra szólít fel, egy harmadik önkéntes véradásra. Egyéb nincs. Beborul az idő. Ácsorgunk. Va­sárnap kilenc és egy óra között a könyvtár nyitva — olvassuk. Az­,­tán felballagunk a központba, hogy szállás után nézzünk. A munkaidő lejárt. A népt­a­­­nácsnál szolgálatos elvtársnő, aki­vel a portásfülke lehúzott ablakán át értekezünk, a szállodába irá­­­nyít. — A kultúrházról kérdez­nek? Itt lesz az épületben, most rendezik... Hogy kivel beszélhetné­nek?... Már mindenki elment... Mi­korra lesz készen?... Nem tudom, kérem, nem tudom... A szálloda közel van. A portás, aki Svejket olvas, eb­ben az esetben portásnő. Sőt: Ma­­roshévizen mindhárom váltásban nő dolgozik. Huszonnégy órás a'' szolgálat. És a negyvennyolc órás pihenő? — Egy kis alvás és sok­sok házimunka — mondja Stoian Mária. Vékonyka, mozgékony asszony.­­ Nagyobb szállodában talán elveszí­tődnék. De kicsi ez a szálló, tíz­­szobás. — A szolgálat?... Nem nehéz. Csak a férfiak néha szemtelen­­kednek. Azt hiszem azért, mert úgy gondolják, ez kötelező, ha nő a portás. Főleg szombatról vasár­napra virradólag... Meg vasárnap éjjel is. Már előre félek. (Mi is, de mint utóbb kiderült,­­inkább­­ csak a svábbogaraktól.). : * Délutánra ismét beborult. A környező hegyeket, dombokat megülik a felhők. Sötétedik, esni kezd, így búcsúzunk a szombattól. Esik, esik. Reggelre talán kiderül m :::, y\sV%‘ r tmzi HÉ - - .. i$ ■ |p$•§: 1 § y HÉVÍZI BLOKKSOR (NAGY ZOLTÁN felvétele) Vasárnap reggel is kiderült. A postától a városi könyvtárig, tehát a főutcán nagy a forgalom. Ragyognak a napfényben a nik­­kelezett babakocsik. Talán az el­ső igazán tavaszi délelőttje ez a kismamáknak, fiataloknak , sé­tálóknak. A postahivatal nyitva. Éppen az újságokat szortírozzák: 372 (Folytatás a 2. oldalon) — FERENCZ ZSUZSANNA — KATÓ ZOLTÁN — LÁSZLÓ MIKLÓS — ZSIROS BÉLA

Next