Hargita, 1968. április (1. évfolyam, 34-59. szám)
1968-04-02 / 34. szám
2 Az „I. L Caragiale 11 színjátszó fesztivál Az 1968-as év a kétévenként sorra kerülő „I. L. Caragiale“ színjátszó fesztivál éve. Erre, sorban az V. seregszemlére, megyénk művelődési otthonainak döntő többsége becsülettel készült. Ezt bizonyították a március 26-án tartott, megyei művelődési otthon-igazgatói értekezleten elhangzott hozzászólások. Az alábbiakban tekintsük át, hogyan indult a verseny, milyen eredményekről számolhatunk be, és főleg milyen feladatok elvégzésére vagyunk hivatottak a fesztivál célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A művészet- és művelődésügyi megyei bizottság mindjárt megalakulásakor átvette a volt rajoni szervektől a verseny további szervezését, irányítását. Megalakult a megyei versenyszervező bizottság, amelyben részt vesznek a művészeti és művelődésügyi bizottság, a megyei KISZ-bizottság és a szakszervezetek megyei tanácsának képviselőin kívül a műkedvelő színjátszó mozgalmat jól ismerő szakemberek is. A fent említett igazgatói értekezleten a résztvevők alaposan megvitatták a szervezőbizottság munkatervét. A terv szerint, megyénkben a községek közötti, valamint az üzemi és intézményi színjátszó csoportok közötti versenyszakaszokat március 15—május 31 között bonyolítják le. Az innen kikerülő legjobb színjátszócsoportok, szavalók, művészi felolvasók és az irodalmi összeállítások szereplői, a megyei versenyszakaszon négy központban mérik össze tudásukat. Május 25— 26-án Székelykeresztúron, június 8—9-én Székelyudvarhelyen, június 15—16-án Csíkszeredán és június 22—23-án Gyergyószentmiklóson dől el, kik képviselik a továbbiakban megyénket a magasabb versenyszakaszokon. A szervezőbizottság nagy figyelmet fordít a zavartalan és sikeres előkészületekre. Bevonva a megyében tevékenykedő szakembereket, művelődési házak instruktorait, kultúraktivistákat,, hathatós támogatást biztosít az egész megye területén a versenyre készülő csoportoknak. Az előadások minél magasabb színvonala érdekében, a szervezőbizottság segítséget kér a marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi színházak hivatásos művészeitől is. Figyelembe véve az eddig lezajlott versenyek eredményeit, a műkedvelők lelkesedését, elmondhatjuk: ha mindenki, aki szereti népi, szocialista kultúránkat és tehetséget érez magában, s e tehetségét, dolgozó népünk kulturális színvonala emelésének szolgálatába állítja, akkor megyénk műkedvelő színjátszóinak képviselői ott lesznek szép fővárosunkban a decemberben sorra kerülő országos döntőn. SALLÓ ISTVÁN, a versenyszervező bizottság titkára Rendelőre a meri egy fi aztán Homoródszentmártonban kellemes meglepetés ért. Régen nem láttam ilyen jól felszerelt községi egészségügyi rendelőt. Fogászat, külön gyerek, külön felnőtt rendelő. Dehát nem is csoda, 1959 óta egészségügyi mintakörzet a szentmártoni. Csak az a baj, hogy a szakorvosok hiányoznak: nincs fogász, se gyerekgyógyász. Egyedül dr. Vogel József látja el a betegeket. Már 36 éve. Igaz, voltak segítői, de jelen pillanatban ő az egyedüli orvos. S hogyan tudná ellátni egymaga a körzetet, amikor a községhez, közelebb-távolabb, nyolc falu tartozik. S ha már a falvaknál vagyunk, érdemes megjegyezni, hogy rendelésre alkalmas, megfelelő helyiség, sincs mindenikben. Legalábbis, a helyi néptanács eddig még nem intézkedett e kérdés megoldásáról. Márpedig sürgős megoldani azt, hogy Abásfalván ne a gazdaság elnökének szobájában, Remetén ne a mérlegházban fogadja a betegeket az orvos. És Lokodon is legyen valami hely (ott még mérlegház sincs.). Orvoshiány, rendelő helyiség hiány — ezek nehezítik Szentmárton község negyedik évtizede ott lévő körorvosának munkáját. Jó lenne, ha a megyei, és a helyi szervek orvosolnák a „beteg” helyzetet. Ha nem is az orvosért, a betegekért feltétlenül. BÁLINT ANDRÁS Állok a kirakat-hűtőszekrény előtt. Mögötte kedves, szőke elárusítólány. Kényszeredetten fészkelődöm várakozó tekintetétől. Tésztát szeretnék rendelni, de hogy is magyarázzam meg, melyikből óhajtok. Hoszszas-félszegen mosolygok — ezzel is időt nyerek — s közben erőteljesen gondolkozom. Mit tegyek? Mutassam az ujjammal? Mit gondolna rólam! Próbáljam meg körülírni?, abból a csokoládéval leöntött, fehér krémmel díszített, tökéletlen csonkakúpra emlékeztető... Esetleg, tréfás hanyagsággal mondjam?: egy lekvárba mártott macskaorrot kérek. Nem, mégsem tehetem ezt... azt hinné, „szemtelenkedni” akarok... Érzem, melegszem, kiüt a vez,ríték a homlokomon. Óh, ha megszámoznák a tésztaféleségeket —nem is olyan elképzelhetetlen! —, milyen boldog megkönnyebbüléssel szólnék: egy vágást a hetesből. Vagy legalább olvasható betűkkel ott állna, az árcédulán a név: Linzer g a s. é .t ' Nincs 'tovább, a csendmár elviselhetetlen, muszáj választanom. Végre kibököm, kérek egy feketét. KATÓ ZOLTÁN A Led' JEGYZETEK gyenge Licvéért BÁN FERENC felvétele Első fejezet RIADALOM AZ ISKOLÁBAN Eltűntek a kilencedikesek —• Eltűntek a kilencedikesek! — Ladóéknak nyomuk veszett! Egyik diák a másiknak adta át a rémhírt, s az futott szájról szájra, mint a láng a gyújtózsinóron. Akit utolért, annak a képzelete tüzet fogott, izgatottan, felnagyítva adta tovább az értesülést: „Beleestek egy szakadékba“... „Befulladtak a Szent Anna-tóba“... Leírhatatlan izgalom lett úrrá a nyolcadikosokon, hiszen Csűrös Pistának a bátyja is a kirándulók között volt. A tanulók izgatottságát növelte az látás-futás, amely az igazgatói iroda meg a tanári szoba körül keletkezett. Tíz óra előtt tíz perccel, amikor a nagymutató a tízesre ugrott, Zsiga, a kapus, bekapcsolta a villanycsengőt. Az első emeleten, a tanácskozóval szemben a hatalmas csengő, amely akkora, — 2 — mint egy levesestál, élesen felberregett, mellette az áramjelző körte vöröses-sárga fénye ijedten vibrált, mintha a lelketlen készülék is megérezte volna a riadalmat. A tanulók csoportokba verődtek a folyosókon. — Hol tűntek el? Mikor adtak utoljára életjelt magukról? Ilyen kérdések repkedtek a levegőben. Az udvar kiürült, mindenki a tanácskozó elé sietett. Zágoni igazgató kilépett a tanácskozó ajtaján, megállt a küszöbön, és végignézett a kíváncsi, aggódó, riadt szemmel várakozó tanulókon. — Látom, már ti is tudjátok... A kilencedikes kiránduló csoport tegnap délre jelezte érkezését, de nem jött meg, s azóta sem kaptunk semmilyen hírt. Nem kell megijedni, ma délben még megjöhetnek. A mai foglalkozásnak vége, mindenki menjen szépen haza. Ne töltsétek meg a várost rémhírekkel, ne ijesszétek halálra a szülőket. A diákok levonultak a folyosókról, de senki sem ment haza. Ellepték az udvart, behúzódtak az árnyékba, a gesztenyefák alá, az újjáépített tornaterem mellől téglát, deszkadarabokat hoztak, ülőkét készítettek maguknak, vitatkoztak és várták a fejleményeket. Nyugtalanság Zágoni visszament az irodájába. Forró nyáreleji délelőtt volt, az ablak elé tett, mennyezetig érő délszaki növények sem tudták felfogni a tűző nap melegét. Levetette könnyű vászonkabátját, rágyújtott egy cigarettára, és megpróbálta logikai sorrendbe fűzni az eseményeket. Ahogy a cigaretta hamuját az üvegtartóba pöccintette, pillantása megakadt a képeslapon, mely a tegnap reggeli postával érkezett. Tükörfényes látkép volt, Tusnádfürdőt ábrázolta a Csukás-tóval meg a Sólyomkővel. Megfordította, még egyszer elolvasta Ladó Ernő sorait: „Pénteken délelőtt a személlyel érkezünk“. Mi jöhetett közbe, hogy mégsem érkeztek meg? Valaki megsérült a csoportból? Új ötletük támadt? Megtoldották még egy nappal a kirándulást? Elnyomta a cigarettát, elővette az év végi beszámolót, megpróbált dolgozni. Hiába meredt a papírrra, egy mondatot sem tudott értelmesen megfogalmazni, gondolatai Tusnád körül jártak, a nyugtalanság percről percre sűrűsödött benne. Megnézte az óráját, tízet mutatott. — Kimegyek elébük — határozta el magát hirtelen. Futva ment le a lépcsőn, kitárta a hatalmas tölgyfa kaput, amelyen öles sugárban ömlött be a napfény, begyújtotta vadonatúj 850-es Fiatját és kihajtott az állomásra. Túl korán érkezett, még fél óra volt a vonatig. Újságot vásárolt, cigarettára gyújtott, de hiába, kínozta a nyugtalanság, olvasni sem tudott, a cigarettát egy-két szippantás után eldobta. Nem volt türelme várakozni. Beült a kocsijába, fordult egyet a városban, hogy teljék az idő. Az idegei kissé megnyugodtak, mert autóvezetés közben nem lehet gondolkozni, csak figyelni az utcát, az előtte haladó járművet, a szembejövőt, a sarkon be- vagy kifordulót. Csíkszereda utcáin ebben az órában élénk volt a forgalom, a kocsi kormányzása maradéktalanul lekötötte Zágoni figyelmét. Az utca két oldalán már tarka színekben pompáztak a petúniák, amelyek olyan hangulatossá, barátságossá, vidámmá varázsolják nyaranta a szeredai utcákat. — Csak szerencsésen hazaérjenek — gondolta magában —, én sem gubbasztok az irodában. Az évzáró után minden nap kimegyek horgászni az Olt partjára. in Furcsa „leltár“ készült el a napokban a Hargita megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság irodájában: számbavették a megye képzőművészeit. Az eredmény elsősorban a „leltározókat“ lepte meg. Valóban, nem kis szám a 41, és főleg akkor mond sokat, ha ezek mögött a számok mögött szembenézünk az alkotókkal. Festők, szobrászok, grafikusok, textilesek egész sora önti formába, színbe a megújuló emberi gondolatot, a nagyszerűt, a szépet. Nehéz lenne filmszerűen lepergetni a műtermi titkokat, hiszen a művészeket bemutatni sem könnyű. A legidősebb 75 éves, a legfiatalabb alig 20. Egyesekkel csoportos és egyéni kiállításokon már találkozott a művészetkedvelő közönség, mások meg most készülnek porondra lépni. Most kiállítással egybekötött művésztalálkozó szervezésén fáradozik a megyei művelődési- és művészetügyi bizottság. Számítások szerint 41 művész seregült össze május 2-án Csíkszeredában, hogy a legégetőbb szakmai kérdések mellett e népes művészcsoport sajátos problémáit is megtárgyalják. Kezdeményezésük feltétlenül dicséretes jelenség. Reméljük, ez a találkozó hozzájárul majd ahhoz, hogy a megye képzőművészei még lendületesebben kapcsolódjanak be abba az építő munkába, amely maradandó emléket hagyva segít új történelmet, teljesebb emberi életet élni. JANOS PAL Egy fénykép margójára hideg, komor tónusú felvételt nézegetek. Pedig nem is lenne olyan csúnya, ha csak azt szemlélném, ami az úttól jobbra látható. A korszerű Loto—Prono üzlet méltán sorolható Székelyudvarhely szép épületei közé. De az út választóvonalától balra egy nagy tűzfalat és az elhagyott telken cserép-, tégla- és gerendahalmazt találok. A telek az udvarhelyi Akarat kisipari termelőszövetkezet tulajdona. A tavaszi bontás óta áll így. Az is kiderült, hogy nemsokára megkezdődnek egy új kiszolgálási komplexum építési munkálatai. De... addig is nem lehetne tenni valamit a harmonikus városkép megőrzéséért? OLÁH ISTVÁN (Folytatás az 1- oldalról) Hargita, 465 Előre, 6 Neuer Weg, 185 Steaua Roşie, 56 Vörös Zászló... És egy panasz: két napja nem kapják az Informaţia Harghiteit. Az utca túlsó végén, az Urmánczi fürdő közelében, a híd mellett sárga ekszkavátor harapja a földet. Park lesz itt. Dübörög a motor, nem hallatszik a szó, hát leáll pár pillanatra Marcu Nicolae. — Meddig? — Három óráig. — Társadalmi munka? — Igen. — Ila nem dolgozna? — Halásznék. Vagy itt, vagy a túlsó oldalon... Uzsonna Élelmiszert, gyógyszert vasárnap is lehet vásárolni. A város három élelmiszerboltja közül egyik nyitva tart. Az üvegajtón fura szövegű tábla: „Vasárnap, váltásban, 33 százalék”. (??) ★ A kenyérüzlet forgalma kicsi. Kétnapos a kenyér, és így nehéz a kétezer kilogrammon túladni. Hétfőn már háromnapos lesz. ★ A szép, új borbélyüzletben tíz alkalmazott sürögne-forogna, ha lenne borotválni való. Jobb híján kártyáznak. Talán a női fodrászatban is hasonló lenne a helyzet, de ők ki sem nyitottak. Valószínű, nem tudnak kártyázni... Vakáció, vakáció? A líceum környékén nagy a csend. Gyermekkel, tanulóval csak a hátsó kapunál találkoztunk. (Előttünk másztak át a kerítésen, mi kerültünk.) Érthető, hiszen jó részük kirándult, mások viszont moziba mentek. Mint megtudtuk, a moziban látszólag minden rendben. Március 23. és 25. között délelőtti előadást hirdetnek az iskolásoknak: hat rajzfilmet. Hogy mégis mást forgatnak? Kérem, eljöttek a gyerekek, de inkább ,,A halál esőben jön” című csehszlovák krimit akarták látni... S már harsogják a pláfe átok'tt'!JÖNY JÖN! I.ORNÁT LOÁNA. A líceum portásfülkéjében Nistea Ion, a helyi poliklinika fogorvosa és Samson Lucian testnevelő tanár .— sakkozik. — Miért itt? — összefutottunk Lucian barátommal— mondja az orvos —s betértünk egy partira. De hova is mehetne az ember vasárnap? Jé, hogy tavaszodik. Az orvosok és a tanárok futballmérkőzésének több nézője lesz, mint egy „C” ligás meccsnek. Ha felszárad, teniszezem. Csak tavaszodna már... Samson Lucian, a líceum KISZ bizottságának titkára vakáción van, szabadságon. — Véletlenül keveredtem ide s itt ragadtam. A vakációra berendeztünk egy klubhelyiséget a tanulóknak, de ott most hideg van... Szabadságon vagyok — ismétli. Numizmata történelem tanár Rokaly Józsefet, a líceum fiatal történelem tanárát otthonában kerestük fel. ő is arra panaszkodik, hogy a városnak nincsen klubja, a nyugdíjasok pedig nem szívesen fogadják a még nem nyugdíj-jogosultakat. Nekik van klubjuk. A szoba könyvlerakatnak tűnnek, a könyvesállványon kívül a szekrény tetején is gúlában sorakoznak a kötetek, de jut belőlük a rádióra is, épp csak a televízió tetején nem látunk könyveket. Kicsi ez a lakás a fiatal tanár-házaspárnak. Az egy szoba, konyhát ugyanis a két aprósággal s a rájuk vigyázó nagynénivel együtt öten lakják. Numizmatikai gyűjteményéből mutat néhány példányt: Napóleon-érméket s Ferenc Józsefarcképes papírbankót. A nedvesség miatt jó néhány pénzdarab tönkrement. Reméli, hogy az új blokklakás szárazabb lesz a mostaninál. Különben véletlen, hogy otthon találtak. Ilyenkor kirándulni szoktak. Az osztályában szervezett meteorológiai munkacsoport közlése szerint azonban ez a vasárnap alkalmatlannak ígérkezett erre. Az 1517 méter magas Kereszthegyre készültek. A természetjárást még mint Kós Károly néprajzos diákja megszokta volt, s most ezt próbálja növendékeibe is beoltani. — Ezek után erre a vasárnapra mi marad? — Könyv és a televízió. A nyomtatott betűvel egyébként is restanciában vagyok, mert idő híján, sok folyóiratom még felvágatlan. Jelenleg feleségével együtt a televízió spanyol nyelvleckéjét hallgatja Elmennének színházba is, mert előadást jó éve láttak utoljára. Igaz, pár hete erre járt a tordai színház, de nem volt terem, így hát tovább álltak: Galócásra és Palotailvára mentek. Déli harangszó — Ó, most nagyon kevesen vannak! — fogad Marcu Alexandrina, a nyugdíjasok klubjának vezetője, maga is idős, nyugdíjas néni. — Délután, hétköznapokon sokan felkeresnek, húsz-harminc „törzsvendégünk“ van. Firkóznak az egyik sarokasztalnál. Gazda János 65 éves bácsi, aki 1915-től 1963-ig dolgozott a hévízi fűrésztelepen, nyugdíjaztatásáig soha sem járt orvosnál. A 61 éves Kelemen József szintén a Faipari Vállalattól ment nyugdíjba. — Miért szeretjük itt? Nehéz erre válaszolni... Nem tudnánk mi már meglenni a klub nélkül, egymás nélkül. Tessék elhinni, hogy van otthon is Televíziömlí, de azérta műsort, csak itt nézzük a meg. Moziba is, színházbais együtt járunk. Jó érzéssel távozunk a klubból, amely egy meghitt család, egy meleg otthon képét nyújtotta. Az orvos vasárnapja — A beteg, beteg —- mondja Szegedi Károly orr-fül-gégész, a vasárnapi ügyeletes orvos és átveszi a mentőktől az isiászban szenvedő erdőmunkást. A beteg nem tartoznék a sürgősségi esetekhez, de fájdalmai vannak. Szerencsére üres hely is akad ebben a különben zsúfolt, százhetven ágyas kórházban. — A beteg: beteg, az orvos: orvos. Más kategória nem létezik ügyeletes orvos számára, legalábbis hivatalosan nem. De Szegedi doktor fáradt, kedvetlen. Nem aludt az éjjel, pár hetes kisgyermeke is beteg... A gyermekkórház is felépülhetne már. Igaz, készen van, de hull a vakolat, nedvesek a falak, nem lehet beköltöztetni az apróságokat. Felelőtlen munka volt. Ha az orvos is megengedhetné magának... Ebéd után Meccsek ideje van. A Ștefan cel Mare utcai H-blokk negyedik emeletére tartunk. Vízzel teli vedret cipelő fiatalembert érünk utol. Miért ne kísérjük el éppen őt. Fiatal felesége nyit ajtót. Betessékel. Ferencz János, a galócási kombinát asztalosa restelkedik: — Most jöttem haza a munkából. Ritkán fordul elő, hogy vasárnap is be kell mennünk, kivételes eset volt a mostani. Körülpillantunk az ízlésesen berendezett vendégszobában. A házigazda bekapcsolja a televíziót. Meccs van. Szereti a sportot. Valamikor sízett. — Semmi sportélet nincs ezen a vidéken, pedig micsoda lehetőségek vannak itt! A túlsó szobában felébred a két és féléves kisfiú, kitipeg, s még álmosan bújik anyja ölébe. Beszélgetünk. Oda-oda pillantunk a tv-re is. — Vasárnapi életünk? Mozi, séta, barátok, a televízió. A feleségem is dolgozik. Együtt, a gyermekkel csak vasárnap lehetünk többet, így is rövid a vasárnap. Aki tesz, az nyer... — cukrászdás monológ — —• A labda kerek, ezért nem szabad erőszakosnak lenni, apukám. De tulajdonképpen nem is erről van szó, hanem arról, hogy a negyvenezer nem is negyvenezer, csak húsz és hogy nekem a hétfő a vasárnap. A múlt heti különösen nagy hétfőm volt. Ez az egész attól van, hogy vasárnap soha meg nem nézem az eredményeket, mert akkor egész éjjel nincs alvás, így csinálom mindig, és tíz évre visszamenőleg, kilóra ismerem a játékosokat. Ez még a centiknél is fontosabb, pont olyan lényeges, mint a kombináció. Na látja, ez a titok! Mert itt nem az nyer, aki mer, hanem aki tesz... A legnagyobb kombinációmba beszerveztem az egész műhelyt. Akkor is bejött valami. Nálunk, szabóknál ez a sport. Nem hiszi el, még az anyósomat is rávettem, hogy játsszék. Kicsiben. A kisfiam az más, ő már kezdi érteni. Én a zérót is próbáltam. Tudja, milyen nehéz nem eltalálni! Ezért Bukarestből két évig ingyenesen kaptam a programot. Mindebből már tudhatja, hogy régi motoros vagyok. De úgy ahogy mondom. Van egy oldalkosarasom. A fiammal együtt járjuk a vasárnapi meccseket. Lehet, hogy ebben a szezonban felszaporodunk. Siklódi Feri is velünk tart, ő a negyvenezer fele. Eddig soha nem játszott, nem ért hozzá. A szakma nálam van, ő csak csendes társ. Azt kérdi, hogy kabalám van-e? Na látja, ez az, amiben nem hiszek. De azért az üres vedreket nem szeretem. Ma kettővel is összeakadtam. A jövő héten nem fog menni. De vigasztalódom a múlt heti negyvenezerrel, azaz a felével. Különben Tompea Sándor vagyok, kérdezzen meg akárkit, értek a pronosporthoz. A HÉTVÉGI ŐRJÁRAT MAROSHÉVIZEN TELEVÍZIÓ Április 3, szerda: Délután labdarúgó mérkőzés a Román Kupáért ,17.30 Gyermekműsor 18.30 Angol nyelvlecke (10.) 19.30 Esti híradó 19.50 Időjárásjelentés, hirdetések 20.00 Román népzene: Ileana Sărăroiu és Petre Săbădeanu énekel 20.15 Szemtől-szemben 21.00 A jövő hét műsorából 21,15 Filmtéka: Intermezzo (Ingrid Bergmann-nal és Leslie Howard-dal) 22,45 Éjszakai híradó A TV-stúdió a műsorváltoztatás jogát fenntartja Április 3. szerda, BUKAREST I. MŰSOR: 9,30 Irodalmi matiné. — 10,00 Horea Ropcea együttese játszik. — 10,10 Francia nyelvlecke. — 11,30 Filmmelódiák — 12,22 Népzene. — 13,20 Hangszerszólók. — 13,30 Irodalmi adás. — 13,50 Könnyűzene. — 14,50 Néhány perc Paul Anca-val. — 15,05 Maria Pasca énekel. — 16,35 Operazene. — 17,35 Mozart 40. szimfóniája. — 18,05 Zenei kaleidoszkóp. — 21,00 Metronom ‘68. — 22,20 Luminiţa Cosmin énekel. — 22,35 Tavaszi muzsika. II. MŰSOR: 8,00 Könnyűzene — 8,20 Kórusművek. — 9,33 Keringők. — 10,05 Szimfonikus hangverseny. — 10,30 Nyelvészeti adás. — 12,07 Zenei varieté. *—13,18 Régi könnyűzene-melódiák. — 14,08 Déli muzsika. — 15,00 Operettrészletek. — 16,20 Népzene. ~ 17,50* A Sincron-együttes műsora. — 18,00 Valeria C’elesoara énekel. — 39,30 Német nyelvlecke. — 20,15 Zenei aktualitás. — 20,45 Magyar könnyűzene. — 21,05 Rádiószínház: Iphigénia Tauriszban. (Euripidész), MAROSVÁSÁRHELY Román nyelven: 5,00—5,30 Levelek, levelezők, zene. — 17,00— 18,00 Hírek. Román kórusművek. Életutak. Családi látogatás. Operettrészletek. Pedagógusok fóruma: Az elméleti líceumok távlatai. Magyar nyelven: 5,30—6,15 Zenés levelesláda. Ipari krónika: A sepsiszentgyörgyi bútorgyár építkezéseiről. — 13,00—13,30 A Ray Connis könnyűzene együttes játszik. Nők stúdiója: Egy sebésznő portréja. Mit olvassunk? — 16,35 —17,00 Hírek, tudósítások. Zenés posta. Irodalom és művészet. Beszélgetés Nagy Pál képzőművészszel RÁDIÓ Becső néni nem főzi meg az ebédet Egész nap valami nyugtalanság kínozta Bedő nénit. Korán megébredt, mondta is az urának, hogy halottal álmodott az éjjel, fehér gyászkocsin fehér koporsót vittek a temetőbe. Ej, álom s esős üdő — mondta az ura morogva, s azzal sietett a gyárba. Bedőné rosszkedvűen végezte a hétvégi nagytakarítást,, de azért tíz órára rendben volt a lakás. Tüzet gyújtott, hozzákezdett az ebédfőzéshez, de gondolatai másfelé jártak. Mikor már harmadszor égette oda a rántást, megmérgelődött, félrehúzta az edényeket, s bement a szobába. A két ablak között állott a tükör asztalka Az üveg rámájába szokták bedugni a leveleket meg a villanyszámlát. Most egy képeslap is volt a papírok között. Ezt vette a kezébe, az ablakhoz állott, a tükörfiókból kiemelte törött szárú szemüvegét, s újból elolvasta a lapot: „Édes szüleim! Jól vagyunk, pénteken délelőtt érkezünk. Szeretettel, fiúk, Sanyi“. Egy darabig állt még az ablak előtt, kezében a lappal, aztán gyorsan határozott: — A fene azt az ebédet! Ki tud enni ilyenkor. Gyorsan más ruhát vett, sebtében megfésülte őszülő haját, s kilépett az ajtón. A kulcsot a lábtörlő alá tette. A sarkon összetalálkozott Csűrösnével. A nagy, kövér, szőke asszony sírva borult a nyakába: — Jaj, lelkem Bedőné, mi van a gyermekeinkkel? A két asszony megtárgyalta a közös aggodalmat, aztán úgy döntöttek: véget vetnek a bizonytalanságnak. Csűrösné megtörölte a szemét, kifújta az orrát, aztán Bedőnével együtt elindultak az iskola felé. (Folytatjuk) — 4 — HARGITA Esti tudósítás Holló községből Szűk völgykatlanban fekszik a falu, Hollósarka, s tőle néhány kilométerre a község: Holló. Hétfőn útrakelnek a vágterekre a férfiak, s csak szombaton térnek haza. Ezért olyan jelentős a vasárnapi foglalkozás, az ünnepnapi időtöltés, amikor a család újra együtt van. Őrjáratunk napján a szokottnál is szebb kulturális eseményben volt része a falu lakosságának. A maroshévízi Fagazdálkodási Vállalat műkedvelői vendégszerepeltek. Egyfelvonásos színdarabbal, román, magyar népdalokkal szórakoztatták a vegyeslakosságú falu közönségét. Előbb a hollósarki művelődési otthonban hallgattuk az előadást, majd átmentünk a községbe. Mindkét előadás sikerét igazolta a barátságos búcsúztatás. Jöjjenek máskor is... Minél hamarabb! Integettek a távozó autóbusz után. Másnap ismét útrakelneka férfiak. ★ Menetrend szerint, pontosan indulunk a tizenegyórás gyorssal. Utolsó vasárnapi megfigyelésünk: a maroshévízi vasútállomás „pontos“ óráján még csak fél kettő. Április 3. szerda: Csíkszeredai Hargita filmszínház: Egy férfi és egy asszony Székelyudvarhelyi Homoród filmszínház: Martin közkatona Maroshévizi Căliman filmszínház: Kérem a panaszkönyvet Gyergyószentmiklósi Mioriţa filmszínház: A sasok korán kezdenek repülni Forestierul filmszínház: A partizán század fia Borszéki Forrás filmszínház: Keressétek a bálványt! Borszék filmszínház: A cár és a tábornok Tusnádfürdői Olt filmszínház: Egy boldog lány Székelykeresztúri Haladás filmszínház: A fekete párduc Gyergyócsomafalvi Művelődés filmszínház: Spartacus — I. és II. rész Galócási Fenyő filmszínház: Az utolsó milliomos IDŐJÁRÁS A következő napokra többnyire esős idő várható. Helyenként záporeső, zivatar. A hőmérséklet éjjel mínusz 2 és plusz 4 fok, nappal plusz 10—16 fok között váltakozik. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CSÍKSZEREDA LENIN TÉR 13 SZÁM TELEFON: 300