Hargita, 1968. június (1. évfolyam, 85-110. szám)

1968-06-01 / 85. szám

­ T­ölgyes egy napja /Megszökött — ahogy mon­dani szokták , — szürke nap — percei elrohannak, órái elsietnek. Egy májusi napot ragadtunk ki egy község pártbizottsága titkárának é­­letéből. Egy napot?... Csak naptárban lehet körrel vagy vonalkával megjelölni a na­pokat. Az élet nem ad le­hetőséget erre, a tegnap, a ma, a holnap szervesen egy­másba olvad, összefügg. Csergő István, Gyergyótöl­­gyes község pártbizottságá­nak titkára, napi teendőiről, a község gondjairól-bajairól beszél, és arról, hogy mit tet­tek ezek orvoslására s mit kellene még tenni... — Reggelenként, amikor találkozom Szajkó László területi pártinstruktorral, ki­nyitom az íróasztal fiókját, előveszem a papírokat, fel­jegyzéseket, átlapozom a naptárt, úgy érzem, hogy szinte tornyosulnak előt­tem a feladatok. Ilyenkor nyugodtan le kell ülni, vé­gigkövetni a tegnapi nap e­­seményeit és a holnapra gondolva, megszervezni a mait. Mindig van néhány o­­lyan támpont,­­ amely után igazodni lehet. Ezek a leg­fontosabb teendők. Egyik állandó, nagyon fontos fel­adatunk az, hogy kiküszö­böljük alapszervezeteink te­vékenységéből a formaliz­mus minden megnyilvánulá­sát, s ezzel a kérdéssel, úgy érzem, nemcsak gyűléseken kell foglalkozni. Minden eszközt felhasználunk arra, hogy igényesebbé, hatéko­nyabbá tegyük alapszerveze­teink tevékenységét. Elsőd­leges figyelmet szentelünk a kommunisták sorainak erősí­tésére, nemrég például hat párttagot avattunk... Kopogtatnak. A fogyasztá­si szövetkezet alapszerveze­tének titkára nyit be. Töl­gyes lakossága is igényli a friss kenyeret, az előzékeny kiszolgálást. — Sok a pa­nasz — hangzik —, főként a távolabb eső falvak, Hágótő, Nagyréz közellátásán kell ja­vítani. Hiányos az áruellá­tás, a vendéglő személyzeté­nek fegyelme sem kielégítő, majd a nyitás és zárás ide­jének pontos betartására te­relődik a szó, nem egy vá­sárló kilométereket gyalogol az üzletig, s nem egy eset­ben kellemetlen meglepetés­ben részesül, ha az elárusító ellop néhány percet a mun­kaidőből... Hosszas eszmecse­re kezdődik arról, hogy hol is kellene kezdeni é s mit lehetne tenni e jogos kérések orvoslásáért. Majd falunéző sétára indu­lunk. A terméskőből rakott fal­nak támaszkodva két ember várakozik. Egyet szippanta­nak még cigarettájukból, in­kább azért, hogy a villanás­nyi idő alatt végigfussanak gondolataik előre elrendezett sorain. A néptanács elnöke elutazott, a két panaszos Hágótőről érkezett, nem tér­hetnek haza dolgavégezetle­­nül. — Csergő elvtárs — szó­lítja meg két lakos —, baj van a havassal... — „Baj van a havassal“... — ismétli a mondottakat el­gondolkozva a pártbizottság titkára. — Könnyebbnek tartják, hogy 12 kilométert legyalogoljanak, várakozza­nak, ha történetesen terepen vagyunk, amikor ennyi idő alatt, ennyi energiával jóko­ra darab legelőt megtisztít­hatnának. A kiadott legelőt nem gondozzák, elhanyagol­ják, csak a folyó év legelte­tési időszakára gondolnak, a szükséges legelőtisztítási munkák negyedrészét ha el­végzik, természetes, hogy a következő évben ismétlődnek a problémák, nehézségek. Kevés a legelő — mondják. Ez községünkben a nyári idő­szak egyik legvitatotabb kér­dése. Pedig itt tenni kelle­ne... Jó az, hogy az elmúlt évekhez képest az idén sok­kal kevesebb a „panasz“, a többség megértette a legelő­­tisztítási munkálatok fontos­ságát, de... Tovább indulunk. Emberek jönnek- mennek, kérdéseket tesznek fel, meg-megáll. A válasz minden esetben ala­pos, körültekintő, türelmes. Annyira, hogy mindezt ész­re sem venni. Az, aminek lennie kell: válasz. Az, amit a legutóbbi párt­ plenáris ha­tározatai is igényelnek min­den egyes pártaktivistától. — Ide épül majd a teke­pálya — mutatja a kiszemelt területet. Épp ma reggel e­­lemeztük az építkezési lehe­tőségeket, az önkéntes hozzá­járulásokkal 21 ezer lejről 13 ezer lejre csökkentjük a költségeket. Természetesen szóba jött az új művelődési otthon is, amelynek fel­épí­téséhez 450 000 lejjel járul­nak hozzá a lakosok. S ha már a művelődési otthonnál tartottunk — folytatja moso­lyogva —, a strandról is beszéltünk. Igen, itt, Tölgye­sen, a sziklák világában, strandot fogunk építeni. Tud­ja­, ez a három építkezés láz­ban tartja a községet. Min­dennapos beszédtéma, javas­latokat tesznek a lakosok, mindenki segíteni akar, hogy minél hamarabb felépülje­nek, így lehet dolgozni... Beszélgetésünk és sétánk végéhez közeledün­k. Megpróbálom visszafor­gatni, rendszerezni a nap e­­seményeit, úgy, ahogy azok időben következtek. Végül is, mit tudtam meg Csergő Istvánról? Újságot olvasott, amikor benyitottam, a lapo­kat forgatva elmondta, hogy 1947-ben lépett a párt sorai­ba, 1948-tól aktivista, 1961- ben betegnyugdíjazták, azóta községi pártbizottsági tit­kár. Később, lélegzetvételnyi szünetben családjáról beszélt, öt gyereke közül a legkisebb is elérkezett a pályaválasztás gondja elé — a nyolcadik osztályt végzi. Jóformán be sem­ fejezte a mondatot, ko­pogtatott valaki, s ifjabb megoldatlan kérdés öltött testet, nyert életet. Egy májusi nap. Megszo­kott, ahogy mondani szok­ták, szürke nap. Percei elro­hannak, órái elsietnek. Egy napot ragadtunk ki egy köz­ség pártbizottsága titkárának életéből. Várjon csak az övé­ből? Csergő István egy nap­ja — egy kicsit Tölgyes egy napja is... VASI JÓZSEF Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. évfolyam 85. szám , 1968. június 1. szombat Ára 30 bani A nicolae teán elvtárs vezette pert-­es Altai mmm RiogatásaJugoszlávia szszi-pag — Az Adriai-tenger partján — DUBROVNIK — S. Strujan és N. Plopeanu, az Agerpres kü­lön­­tudósítói jelentik. Csütörtökön a Nicolae Ceauşescu elvtárs, az­ RKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke vezette román párt- és állami küldöttségnek al­kalma volt megismerkedni az Ad­riai-tenger jugoszláv­ partján virág­,­zott ősrégi civilizáció tanúságaival, azoknak, az erőfeszítéseknek a gyümölcseivel,, amelyeket ez a baráti nép tett ennek a nagy tu­risztikai vonzóerőnek a hasznosí­tására. Délelőtt a vendégek megtekin­tették Dubrovnik városát, ezt a középkori műépítészet értékes al­kotásait őrző , híres várat, amely­ben a barokk és a­ gót stílus egybe­fonódik a reneszánsz művészettel. Mindezeket kiegészítik a szocializ­mus éveiben emelt új épületek — kulturális és művészeti létesítmé­nyek, üzletsorok, modern szállodák, az adriai autósztráda, amely rend­kívül forgalmas turisztikai útvo­nal. A román vendégek kíséreté­ben van Jakov Blazsevics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Horvát­ország SZK Szkupstinájának el­nöke, Nicola Gril, a városi szkup­­stina elnöke, Pavlo Bakarics, a JDNSZSZ városi konferenciájának elnöke és más hivatalos személyek. Dubrovnik levéltárában a magas rangú vendégek megtekintenek dokumentumokat, amelyek a vá­rosköztársaság kiterjedt kapcsola­tait tanúsítják a szomszédos tarto­mányokkal és a tengerparton el­terülő többi köztársasággal.­­Az egyik dokumentum azokat a kap­csolatokat szemlélteti, amelyeket Dubrovnik Moldovával tartott fenn Alexandru cel Bun uralkodó ide­jén. Népünk követei ezután megte­kintik a Ferencrendi szerzetesek által 1317-ben­ alapított gyógyszer­tárat, amely a'■egyike' a ’legrégibb európai gyógyszertáraknak. A ven­dégeknek megmutatnak, gyógyszer­tani kézikönyveket és,­ az itteni tá­jakon elért kulturális színvonalat tanúsító más dokumentumokat. Távozáskor Nicolae Ceauşescu és Ion Gheorghe Maurer elvtársak beírják nevüket az emlékkönyvbe. A román párt- és állami kül­döttség tagjai ezután rövid láto­gatást tesznek a Rektorok Palotá­jában. A múzeummá átalakított palota tárgyai és dokumentumai szemléltetik a régi Dubrovnik ál­lamszervezésének számos érdekes­ségét. Ante Kalmeta professzor, a múzeum igazgatója megmutatja a vendégeknek a palota szobáit, a nagykövetek fogadótermét, a doge munkakabinetjét, festményeket és korabeli ruhákat. A vendégek ez­után megtekintik a tengerészeti múzeumot, amelynek bejáratánál régi bronzágyúk és hajóhorgonyok jelképezik a Dalmát Köztársaság katonai és gazdasági hatalmát. Jo­­szip Luetics, a múzeum igazgató­ja bemutatja különböző korszakok­ból származó hajók modelljeit, köztük XVI. századbelieket. Du­brovnik abban az időben Európa első tengeri hatalmai közé tarto­zott. A vendégek érdeklődéssel szemlélik a múzeum egyik térké­pét, amely a Dubrovnik és a ro­mán országok között fennállt ke­reskedelmi kapcsolatokat tanúsítja. Távozáskor Nicolae Ceauşescu és Ion Gheorghe Maurer elvtársak beírták nevüket az emlékkönyvbe A dubrovniki látogatás emlékére Nikola Gril, a városi szkupstina elnöke egy galion makettjét aján­dékozta Nicolae Ceauşescu elvtárs­nak. Ez a régi hajótípus messze tengereken híressé tette a dubrov­niki bátor tengerészeket és kiváló hajóépítőket. Nicolae Ceauşescu elvtárs a konstancai világítótorony makettjét ajándékozta Dubrovnik lakosainak. Jakov Blazsevics, Horvátország SZK elnöke az Excelsior szállóban ebédet adott Nicolae Ceauşescu elvtárs és felesége tiszteletére. Részt vettek a román küldöttség tagjai, a küldöttséget kísérő ju­goszláv hivatalos személyek, vala­mint a­ helyi párt- és állami szer­vek számos vezetője. Jakov Blazsevics elvtárs és Gheorghe Radulescu elvtárs a ro­mán és jugoszláv ső nép közötti­ barátságra és együttműködésre, a két ország párt- és államvezetői egészségére ürítették poharukat. Délután a­ vendégek, utazást tet­tek déli irányban az Adriai-tenger partján. A­ dalmát part mentén, az országút Boka Kotorszka, a Kotor torkolata felé­­vezet. Kotor XI—XV. századbeli régi híres település, kereskedelmi cso­mópont Szerbia, Macedónia és az olasz városok között. E vidékek lakossága az idők folyamán tanú­jelét adta bátorságának és vakme­rőségének. A XIV. században épí­tett Szt. Trifon templomban, ame­lyet a román vendégek megtekin­tenek, a tengerészek sok-sok aján­déka gyűlt össze. Rendkívüli mű­vészi értéke van annak az oltár­nak, amelyet helyi művészek fa­ragtak aranyból és ezüstből a XIII. században. Kotor kikötői hírnevé­nek sok bizonyítékát gyűjtötték össze, főleg a tengerészeti mú­zeumban. A vendégeknek megmu­tatják itt a legkülönbözőbb kor­szakok hajóinak makettjeit, a ró­mai gályáktól kezdve a földközi­tengeri háromvitorlás halászhajók­­ig, dokumentumokat, amelyek sze­rint Kotor torkolatából több mint 600 vitorláshajó indult ki a ten­gerekre­ és óceánokra. A tengerész­­hagyományokat tovább folytatták Jugoszlávia kereskedelmi flottájá­nak fejlesztésével, a hajóépítés jelentős­­bővítésével. Az ősi város főterén a régi tengerészközösségek hagyományos viseletébe öltözött lakosok bemutatták ezután a ro­mán vendégek tiszteletére a lát­ványos Kolo táncot. Kotor lakosai túláradó örömmel fogadták a vendégeket; a spontán lelkesedés a román—jugoszláv ba­ráti együttműködési kapcsolatok nagyrabecsüléséről tanúskodik, arról, hogy Jugoszlávia népei tisz­telettel adóznak országunk politi­kájának, a román nép és vezetői erőfeszítéseinek a szocializmus fel­építéséért, a haladásért és a világ­békéért. Kotorból a vendégek a több száz kilométeres új adriai főúton visszatérnek Dubrovnikba. Az új út jelentősen fellendítette a tu­risztikát a jugoszláv tengerparton. Lépten-nyomon észlelhető, milyen nagy erőfeszítéseket tettek ennek a jelentős objektumnak az építé­séért,­ hiszen az országút sok­ sza­kaszát , a meredek ,­hegy szikláiba kellett vágni. . . Az útbaejtett­­ helységek lakossá­ga melegen üdvözölte a román nép követeit. BRIONI. — S. Strujan és N. Plo­peanu, az Agerpres­ különtudósítói jelentik: Románia Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élén Nicolae Ceauşescu elvtárssal, az RKP KB főtitkárával, az Állam­tanács elnökével,­­ péntek reggel Dubrovnikból repülőgépen Polába utazott. A román vendégek kísére­tében van Rato Dugonics, a Ju­goszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szövetségi Konferen­ciájának elnöke, a Szövetségi Ta­nács tagja, a JKSZ KB Elnökségé­nek tagja. Jakov Blazsevics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Horvátor­szág SZK Szkupstinájának elnöke és más hivatalos személyek. A polai repülőtéren a román küldöttség tagjait a következő elv­társak üdvözölték: Mialko Todoro­­vics, a JKSZ KB Végrehajtó Bi­zottságának titkára, a Szövetségi Tanács tagja, Mika Spiljak, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöke, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Petar Sztambolics, a Szerbiai Kommunis­ták Szövetsége KB elnöke, a Szö­vetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Marko Nike­­zics külügyi államtitkár, a JKSZ KB tagja, valamint Antun Pavii­­nics, a Pola városi Szkupstina el­nöke, Ivan Silian, a JDNSZSZ vá­rosi konferenciájának elnöke és a helyi szervek más képviselői. A román küldöttség ezután a fo­gadásukra megjelent jugoszláv ve­zetőkkel együtt a polai kikötőből Brioniba, Jugoszlávia SZSZK elnö­kének nyári rezidenciájába indult a Podgorica hajón, amelyet a ju­goszláv haditengerészet torpedóna­szádjai kísértek. Brioniban a román küldöttség tagjait Joszip Broz Tito elvtárs és felesége, valamint Vladimir Popo­­vics, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, a köztársasági elnök főtitkára és más hivatalos személyek fogadták. A parton a haditengerészet díszőrsé­ge sorakozott fel. Korszerű szalag­berendezés a segesvári Üveg- és fajanszgyártó Komplexumban Június 1. Nemzet­közi gyermeknap. Úgy is nevezhetnők, hogy a jövő ünnepe, a jövendő emberiség napja. Közelebbről: saját utánpótlásunk: a jövendő bányász, erdőmunkás, földmű­ves ünnepe, a jöven­dő tanítónőké, édes­anyáké. Ma még gyermekek. Csak a nagyobbako­n jelzi a háromszögletű piros nyakkendő az elszánást az emberhez méltó életre, a jó munkára, tanulásra és áldozatkészségre. Ma még csak ránk ra­gyogó mosolyuk jelzi az emberi értelem és jóság természet­ adta hatalmát minden élő és holt dolog fölött. De észre sem vesszük, s egyre több igazi munkaszerszám for-­­dul meg a kezükben; egyre többet tudnak meg a világról; észre sem vesszük és ta­nácstalanul állunk a matematika feladatuk vagy az idegennyelvű fogalmazványuk e­­lőtt; észre sem vesz­­szük és ,,kinőnek a kezünkből”; lassan­lassan mindenben túl­tesznek rajtunk, s nemcsak centiméterre magasodnak fölénk, hanem egyébként is: mindazt, amit mi rosszul csináltunk, ők jól fogják, mindazt, amit mi jól csinál­tunk, ők még jobban; amit mi megkezd­tünk, azt ők befeje­zik, amit megalapoz­tunk, tető alá hozzák. Mekkora ajándékot jelentenek számunk­­­ra — anélkül hogy tudnák, s anélkül, hogy ennek mi állan­dóan tudatában len­nénk. Az év e napján ajándékozzuk meg tehát őket, olyan sze­retettel és gyöngéd­séggel, amire nagy­korukban is visszaem­lékezhetnek, amiből megértik, hogy szük­ség van rájuk, olyan szükség, amit senki, soha kétségbe nem vonhat. Ha ők nem lenné­nek, nehezebb volna napról-napra megáll­ni a helyünket. Nehe­zebben tudnók ma­gunk elé képzelni na­pi küzdelmeink végső célját, fáradságunk jutalmát,, öregkorunk örömét. Ha ők nem lennének még a napi gondokból sem tud­nánk egy-egy önfe­ledt perc — rájuk­­gyönyörködés, velük­­nevetés — erejéig ki­kapcsolódni. Ha ők nem lennének, olya­nok volnánk, mint egy fa gyümölcs nél­kül, virág illat nél­kül. Őket köszöntjük hát, kedves gyerme­keinket, éljenek so­káig és váltsák valóra mind a reménysé­geinket. VARRÓ ILONA AZ ORSZÁG MINDEN TÁJÁRÓL AZ ELEKTROTECHNIKAI IPAR ÚJABB TERMÉKEI A bukaresti villamosgépgyár­nak, az új gyárcsarnok üzembe állításával, a termelése az idén több mint 6 százalékkal lesz na­gyobb, mint tavaly. A bukaresti vállalat új termékei közé tarto­zik a normális és a rövidre zárt szinkronmotor, a bányalégbiztos és a robbanásbiztos motor. To­vábbá a vegyipari, gépgyártó­ipari rendeltetésű és az emelő­­rudakhoz, felvonókhoz való mo­torok. A craiovai Electroputere üzem az erősáramú motorokat az ed­diginél 10 százalékkal kisebb a­­nyagfogyasztással, a gyengeára­­múakat 25 százalékkal kisebb a­­nyagfogyasztással állítja elő. Tö­kéletesített motorokat és gene­rátorokat gyártanak Diesel-villa­­mosmozdonyokhoz, s bővítik a különleges rendeltetésű — bá­nyalégbiztos, nedvességálló, kor­rózióálló stb — elektromotorok választékát. HATÁRIDŐ ELŐTT Üzembe helyezték az első ala­gutat a vaskapui vízierőmű gyűjtőtagának övezetében épített új­ vasútvonalon. A Moşu-alagút megépítésével, csaknem 8 kilo­méteren indul meg, a forgalom a ladovai szakaszon, mintegy, 250 nappal az előirányzott határidő előtt. 7 MILLIÓ LEJ MEGTAKARÍTÁS A Tatros völgyi petrokémikusok városában a műgumikombinát szakemberei új gumigyártási re­ceptet és eljárást dolgoztak ki és alkalmaznak. Az új eljárás nyo­mán az önköltség körülbelül 7 millió lejjel alacsonyabb és a po­­limerizációs berendezés kapacitá­sa 6,8 százalékkal növekedett. KORSZERŰ PAPÍRGYÁR Befejeződött a suceavai cellu­lóz- és papírkombinát fejleszté­sének második szakasza. A kor­szerűen felszerelt új papírgyár­ban a gyártási folyamat ellenőr­zése automatákkal történik. A kombinát évente 110 000 tonna cellulózt 126 000 tonna­ papírt, 150 millió papírzsákot, 5000 ton­na papírzacskót­­ és­­ nagy mennyi­ségű nemesített papírt­ állít elő. , MÉG EGY TURISTASZÁLLÓ Gheorghe Gheorghiu-Dej mu­­nicípiumban átadták­­ a haszná­latnak az új, kilencemeletes tu­ristaszállót, amely a végtelen oszlophoz hasonlít. Az éttermen, sörözőn, tetőteraszon, fogadóter­meken, telefonfülkéken kívül, népművészeti tárgyakat árusító helyeket, pénzváltó irodát, olva­só- és előadótermeket stb. foglal magába. Az új szálló belsejét zöld csempe, szil- és tölgyfa­burkolat díszíti. EXPORTSZÁLLÍTMÁNY Külföldön egyre keresettebbek az aradi vagongyár termékei. Irán 720 darab négytengelyes, fe­dett és nyitott tehervagont ren­delt. Ebből az első szállítmányt nemrég indították útnak. A Maşinexport román külke­reskedelmi vállalat közvetítésével újabb hat 2100 lóerős Diesel-vil­­lamosmozdonyt szállítottak Len­gyelországnak. (Agerpres) S miért is‘ vagyunk néha , oly­­ türelmetlenek?*'Miért csapjuk ' be‘ olykor az ajtót égzengé­­b­en?, , Miért vágunk durván társunk­ szavába, ha nevi■ ért velünk egyet? Vagy aztán, , miért is lendül, a magasba a súlyos ököl, mégha netán sértegetnek is? Miért és mi­ért? 'Az autóbusz-sofőr néha akkor indít, amikor a felszál­lók fele még a lépcsőn lóg... Ondolált Hajú fiatalem­berek épp akkor helyezik magukat kényelembe az ab­lak melletti széken, amikor a töpörödött anyókák közeled­nek az ülés felé... Óh, hány­szor és hányszor voltunk szem- és­ fültanúi az ilyen és ehhez hasonló jeleneteknek. A bántó türelmetlenség, a durva udvariatlanság hány­szor tépázta meg idegszála­inkat! Ezért is épp oly jó az el­lentétet látni, hallani, tapasz­talni. Május 25-én a Maros­­­­vásárhely—Bukarest repülő­járat különgépe 30 perces késéssel szállt fel. Szebenig mindössze 10 percnyit fara­gott le a hátralék­időből. Se­baj, Bukarestig behozzuk a késést — tervezgették a pi­lóták., Szeben repterén azon­ban pionír-sorfal fogadott. Államférfiaknak dukáló inte­getéssel üdvözölték a ma­roknyi gépszemélyzetet s a repülőből kiszálló­­ utasokat.­­Mi történt? Tanácstalan né­zelődés a válasz... Csak nagy későre derült ki, hogy az óriás gépmadárral, a szágidl­dó repülővel szeretnének kö­zelebbről megismerkedni a több tudást szomjúhozó kis­iskolások... Szombat volt s a pilóták és rádiós­ tisztek igye­keztek volna hazafelé, várta őket a család, a hétvégi ki­rándulás izgalma... De oda se neki, mosolyogva, vették tu­domásul az újabb órás ké­sést s a már behozhatatlan régi 20 percet. Olyan készsé­gesen magyaráztak és felel­tek a kíváncsi,­ fürkésző kér­dések tucatjára, mintha világ­életükben egyebet sem ten­nének, csak szakelőadásokat tartanának a XX. század e­­gyik csodájáról,, a repülés­ről... És én azon tűnődtem, mi­ért is nem tudunk mindig ilyen türelmesek, ilyen kész­­ségesen­ segíten emberek len­ni. KOLOZSI MÁRTON

Next