Hargita, 1968. október (1. évfolyam, 189-215. szám)

1968-10-01 / 189. szám

HARGITA.3 sem minden a papír - a lettekre is szükség van Néhány szó a csíkkarcfalvi néptanács tevékenységéről Három hónap telt el az új nép­tanácsok beiktatásától. A közsé­gek végrehajtó bizottságai, titká­rok, nagytöbbségükben igyekeztek eleget tenni azoknak a sokrétű feladatoknak, amelyek a megvál­tozott körülmények folytán, ál­lamhatalmunk helyi szervei előtt állanak. A kezdeti — néha tapo­gatózó — lépések után, egyre biz­tosabb kézzel vezetik azokat a falvakat, községeket, amelyeknek választott, vagy a titkárok eseté­ben, kinevezett szervei. Nincs is ezen semmi csodálni való, hiszen a végrehajtó bizottságok nagy több­letének, úgyszintén a titkárok­­­n­k, nem volt új az a munkate­rület, ahol dolgoznak. Az eredmények mellett sajnos még mindig találkozunk elavult módszerekkel, rutinnal, betokoso­­dot­t gondolkodásmóddal, a bü­rokrácia papírfaló, jóformán sem­mit nem tevő aktahalmozásával. Ismeretes mindenki előtt, hogy a­­ néptanácsok alapvető feladata, a közigazgatási ügyek intézése mellett, teljes kompetenciával és felelősségtudattal megoldani min­den olyan problémát, ami a köz­ség életében felmerül. Megkülön­böztetett szerepük van többek között a község gazdasági, műve­lődési életében. A néptanácsok régebbi tevé­kenységében még találkoztunk olyan papírfaló gyakorlattal is, a­­melyet az jellemzett, hogy a­ tit­kár igyekezett minden papírmun­kát a lehető legtökéletesebben el­végezni, csodálatos doszárokat ké­szített. Első ránézésre minden a legnagyobb rendben volt, csak ak­kor döbbent meg az ember, ami­kor jobban a dolgok mélyére né­zett. . .■­ Hasonló jelenséggel azonban a minap is­­találkoztunk, mégpedig a csíkkarcfalvi néptanács tevé­kenységében. Amikor kezünkbe vettük a végrehajtó bizottság do­­szárját, eleinte megelégedéssel ta­pasztaltuk, hogy milyen pontos, rendes az az irattartó. Mindent benne­­találtunk, aminek ott volt a helye Előterjesztések, végzések, jegyzőkönyv­tömb kaligrafikus í­­rással írva, betartva a kérdések és hozzászólások sorrendje stb. De találtunk ott mást is. Még­pedig három azonos szövegű vég­zést, különböző dátummal, melyek ülésszak összehívását írták elő. Az elsőt július 7-re tervezték, a másodikat július 24-re, míg a harmadik ülésszak időpontját au­gusztus 18-ra rögzítették. Baróti Gizella­­titkárnő készsé­gesen bocsátotta rendelkezésünk­re mindhárom ülésszak anyagát. Ezek sajnos már korántsem vol­tak olyan hiánytalanok, mint az előbbiek. Hiányzott belőlük a jegyzőkönyv. Senki ne ijedjen meg, nem a­­karunk bürokrata papírmolyok lenni és belekapaszkodni a jegy­zőkönyv hiányába. Csupán arról van szó, hogy ilyen okmányt hi­ába is kerestünk volna, mert nem tartottak egyetlen ülésszakot sem. A titkárnő azzal érvelt, hogy ők próbálkoztak megtartani, min­dent megtettek, de a néptanácsi képviselők nem jöttek el. Pedig csodálkozásra nincs ok. Hogyan jöjjön ülésszakra egy néptanácsi képviselő, ha nem tudja, hogy ü­­lésszak lesz. Július 7 én, a meg­hívó ívek arról tanúskodnak, hogy 25­0 képviselőt egyáltalán nem­­is hívtak. A meghívó fejléce szerint a néptanácsi képviselő aláírása igazolja a meghívást. Nos, ezek az aláírások nem igazolnak sem­mit, mert nincsenek a meghívón. A kipontozott vonalak üresen ma­radtak. A későbbi meghívókon u­­gyancsak találtunk ilyen üres vo­nalakat. Pedig a probléma fontosnak ígérkezett, még akkor is, ha az a következő, nagyon nehézkes, nyaka­tekert címet viselte: „Jelen­tés az. ..önképig?. .pénz; „és.. m­­nká­­bani hozzájárulásból származó fel­adatok­­» «végrehajtásáról,­­ különös* tekintettel az építkezési munkála­tok meggyorsítására“. A jelentés központi kérdése: kultúrotthon építése Karcfalván és Szenttamáson. Beszámol a pénzalapokról, amelyeknek —­ a jelentés szerint­ — bővében van­nak és arról, hogy a jenőfalvi téesz nem végezte el szerződés­ben vállalt kötelezettségeit. „Nem nézhetjük tovább ezt az­­ egy helyben­­ topogást" — állapít­ja meg a jelentés egyik mondata. Ezzel mi is feltétel nélkül egyet­értünk, annál is inkább, mert a nevezett kultúrotthon, amelyet 1967 végére „pirosba“ akartak látni, még távol áll attól, hogy a kultúra otthona lehessen. Leírt és soha el nem hangzott szavak. Ugyanúgy nem hangzot­tak el, mint a július 24-re előké­szített „A község területén lévő kereskedelmi és szolgáltatási egy­ségeknek az áruellátással és a dolgozók kiszolgálásával kapcsola­tos munkájának elemzése“ címet viselő jelentés. Ez a „némaságra“ ítélt beszá­moló elmondja, hogy Bogács Mar­git, a madarasi falatozó felelőse csak 79 százalékban teljesítette a tervét. Böjte Rozália, a dánfalvi fióküzlet vezetője 81 százalékot ért el. Beszél arról, hogy 1967- hez viszonyítva a havi forgalom 55.000 lejről 45.000-re csökkent. Panaszkodik az üzletvezetők ha­nyagságára. Arra, hogy bizonyos árukat nem rendelnek meg, má­sokat visszautasítanak azért, hogy pár nap múlva mint hiánycikk jelentkezzenek. Tájékoztatja az illetékeseket, hogy a szövetkezet végrehajtó bizottsága nem tartja heti megbeszéléseit. Mindezek azonban hiába íród­tak le. Senki nem hallgatta meg, de valószínű nem is olvasta el­ A titkár elvtársnő legalább is nem, mert fogalma sem volt, mit tar­talmaz a jelentés. Augusztus 8-án, az új tanév megnyitásával kapcsolatos prob­lémákat lett volna hivatott meg­vitatni az ülésszak, annak a két oldalas —­ és meglehetős felüle­tességgel elkészített — jelentés­nek az alapján, amelyet Szőcs Jó­zsef állított össze az igazgató tá­vollétében. A két oldalnyi álta­lánosság nem tárja fel ugyan az iskola helyzetét, de alkalmat a­­dott volna egy olyan vitára, ami elősegíti az új iskolai év sikeres megnyitását. „Valószínűleg az idén is adódnak bizonyos nehéz­ségek a beiskolázás terén", állít­ja a jelentés. Bizony adódtak is Szenttamáson. De vajon ezekről értesült a karcfalvi néptanács végrehajtó bizottsága, annak el­nöke és titkára? Íme néhány probléma, ami arra vár, hogy a néptanács­­ összessége megvitassa, megbeszélje a tenni­valókat, elossza a feladatokat és oldja is meg a közjó javára. A megoldás sok esetben még várat magára. Várja a nép­tanácsi kép­viselők felelősségteljes döntését, a végrehajtó bizottság irányítását, egyszóval a végrehajtást. Mindezekért nincs szándékunk­on egyedül a titkárt vádolni, hi­szen a törvény szerint az ülésszak megtartásáért az elnök felel. De, Bertalan Sándor, a Hargita me­gyei Ír?Sigign­e*§., p.éptiffiáci­jvégre­­hajtó bizottsága titkárának sza­vaival élves’ a titkár- - a jagtanács mozgató motorja. Mint ahogy nem lehet a titkár munkáját a végre­hajtó bizottság egész tevékenysé­gétől különválasztva tárgyalni, úgy fordítva, a végrehajtó bizott­ság tevékenysége is alapvetően féltgs a titkár munkájától. BOGOS SÁNDOR BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás az 1. oldalról) ne is iskolába, csak egy másikba, mert itt szégyelli magát. Az a szülői felfogás sem ritka, hogy AZ ÉN GYERMEKEM NEM TUD TANULNI Más szavakkal: buta, képtelen, szellemi­leg nincs a hasonló korúak színvonalán. (Ennek a mentalitásnak többnyire az el­lenkezője tapasztalható. Amikor a szülő rendkívülinek, különösen okosnak tartja gyerekét. Hogy ez inkább a szeretetből fa­kadó elfogultság, az mindenki előtt vilá­gos.­ Vajon a szigorú tárgyilagosság bizo­nyítéka lenne ez a vélekedés? Nem mindig és főleg akkor nem, amikor a szülő ilyen kifogással tartja távol gyerekét az iskolától- így vélekedik példá­­ul a gyergyószentmiklósi Au­gusztus 23 körút 202 szám alatt lakó Benedek Árpád apja. Azt is hozzáteszi, hogy fiának — a­­ki épp a borjakat hajtja haza — súlyos szembetegsége van, két méterre is alig lát. Tegyük fel, hogy ez nem éppen kifogás, de lehet való is. Ilyen esetben a szülő gondol-e arra, hogy nem lehet mindig gyermeke mellett? És hogy vannak spe- —»*■ urnáme­ciális iskolák is, ahol mes­terséget, szakmát biztosítanak azoknak, akik képtelenek befogadni az egyszeregyet? Hogy ezek a gyermekek mindenképpen hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Benedekéknél azt is hallottam, hogy az apa szívesen adná fiát az­ iskolába, ha va­laki felelősséget vállalna, hogy nem bukik meg. Mert ahogy ő látja, fia húsz év alatt sem tudná elvégezni az elemi iskolát- is­métlem, az ilyen helyzetekből is van kiút, csak utána kell nézni. -Az­ is igaz, hogy sok szülő nagyon le­foglalja gyerekét, kevés időt hagy neki a tanulásra, s bizony egyszeri átolvasás után kevesen mondják vissza hibátlanul a lec­két. Mert valószínű, ezt szeretnék azok, akik félórás felületes tanulás után iskola­­képtelennek tartják gyerekeiket. A­ legtöbbet nyomó, legsúlyosabbnak tűnő érv talán ez. NINCS LEHETŐSÉGÜNK az iskoláztatásra Szándékosan írtam: súlyosnak tűnő érv ez, mert valójában mégsem az. Nem akarjuk azt mondani, hogy nincsenek ne­hézségek. Vannak, és helyenként elég ko­molyak is. DE — és sorolhatnánk a példák tucatját, amikor nehezebb körülmények közt élő gyermekek szinte heroikus küzde­lem árán lettek, de mégis lettek valakik- Ám hagyjuk a példálózást, s jelentsük ki — nemcsak a most látottak, de az utóbbi évek tapasztalata alapján —: nehéz elkép­zelni azt a családot, ahol az iskolaköteles, tanulásra, szépre,, jóra fogékony gyermek pásztorkodással, cselédkedéssel mentené meg övéit nehezebb anyagi helyzetből! Nem, ennyire mégsem vigasztalanok a körülmé­nyek ezeknél a keveseknél sem. Csakhát könnyebb a nehézségekre hivatkozni, azok mögé bújtatni a felelősséget, amikor na­gyobb önfeláldozásra, jobb családszervezés­re lenne szükség. És nemcsak azért, hogy évek múlva az apává-anyává nőtt gyermek­nek ne kelljen hasonlóképpen panasz­kodnia. ■ A megvizsgált esetek, de az általános tapasztalat alapján állítható, hogy sokszor a szülőt terheli egyedül a felelősség, amiért a gyermek iskolakerülő, később ennél is súlyosabb vádak hordozójává válik. Mert például olyan ház is van, ahol a szülő egyszerűen nem tudja, hol is van tulajdon­képpen a gyerek. Csak annyit mondanak, hogy valamelyik gazdánál pásztorkodik, és október elején kerül haza. Ehhez fölösle­ges is kommentárt fűzni- Más helyen az állattartó gazda befolyása nagyobb, mint a szülőé. Például Balázs Pétereknél a gyer­gyószentmiklósi Lateral utca 63 szám alatt, ahol az asszony ezt válaszolja: Azt mondta a gazda, hagyjuk a fiút még két hétig, úgyis eltekeregné ezt az időt, így aztán nem is lehet csodálkozni, ha ennél a háznál nem tudták, hogy ismétlőre bukott a gyerek. Néhány esetet villantottunk fel, ahol az otthoni környezet miatt maradnak iskolá­tól távol a tanulók. Az el nem fogadható családi indokok pedig tájékozatlanságból, gyakran rosszindulatból fakadnak. Van aki azon csodálkozik, hogy fia, lánya milyen jól tud olvasni, számolni, mégis ismétlő maradt. Az ilyeneknek tudniuk kéne, hogy az olvasás, számolás képességét, az elsajá­títás fokát ma már nem a har­­minc évvel ezelőtti mércével mér­jük, de különben sem­ennyiből állnak a mai követelmények. Nem is beszélve azokról, akik a meggyőződés leghatározottabb hangján állítják, hogy az övéik­nél, sokkal gyengébbek év végén átmenő jegyet kaptak. Az emlí­tett családok közül , háromnál a tanulók be sem várták a tan­év végét, máris felcsaptak pász­tornak- Vagy ennél is nevetsé­­­nm­ilé­gesebb érvek: a fiamat sosem akkor kérdezik, amikor tud. Megnyugtatásként mondjuk: a munkást el is bocsátják, ha csak hébe-hóba dolgozik. Közhely már, hogy a gyermek iskolai mun­kája a tanulás. Tehát. .­ Nem tudom, mi a véleményük gyerme­keik sorsáról az említetteknek, és mind­azoknak, akikhez meggyőző munkára jár­nak a nevelők. (És sorozatosan félrevezetik őket, mint Szigeték a ditrói Dr. Petru Groza utca 95 szám alól.) Annyi biztos, hogy a felnőtt leginkább szüleit okolja gyermek- és ifjúkori tévedései, mulasztásai miatt- Sokszor így foglalják össze a múl­tat: belőlem is lehetett volna valami, ha a szüleim ... és következnek a késői, keserű vádak, amik már érlelődnek — ha tudat­lanul is — azokban, akiket ma is távol tart közösségtől, iskolától a jövőre keveset gondoló szülő. JANKÓ ISTVÁN A szülői áldozata nemtörődömség - a gyermek ★ VLAHICA 1968 (MARX József felvétele) i P­ E­­­ T­R­U­ I LABDARÚGÁS A VIII. FORDULÓ EREDMÉNYEI: Bukaresti Dinamo—Rapid 2:3 (2:1), Progresul—Steaua 1:3 (0:1), Politehnica— Craiova­ „U“ 1:2 (1:1), Vagonul—UTA 3:5 (2:1), Crişul—Kolozsvári „U“ 4:0 (2:0), Petrolul—ASA 2:1 (1:0), Farul—Jiul 1:2 (1:1), FC Argeş—Bakui Dinamo 1:0 (1:0). * VI. forduló — 29 gól. VI. forduló · 30 gól és — VIII. for­duló · 31 gól! Ismét elmondhatjuk: fokozódó küzdőszellem, látvá­nyos mérkőzések jellemezték az országos labdarúgó bajnokság ..Al­osztályának vasárnapi fordulóját. S ha­ az még vitatható is, hogy a csatárok javuló formájáról, vagy a védelem gyengeségéről tanús­kodik a növekvő „góltermés“, az viszont vitathatatlan, hogy a szép, látványos gólok adják a labdarúgás savát, borsát, zamatját... S ilyen szempontból a vasárnapi forduló kielégítőnek mondható­ A 3, 4, 5, sőt 9 gólos mérkőzések, a­melyeken ezúttal összesen 31- szer talált hálóba a labda — képezik a legjobb propagandát e sportág már-már elidegenedő híveinek visszaszerzésére is. Mert az igazi bajnoki küzdőszellem mellett, (s talán éppen ezért) a meg­lepetések sem maradtak el. Ez jellemezte a bukaresti és aradi „helyi“ rangadókat, a Iaşi—Craiova „diák-derbit“, s nem kevésbé az első és utolsó helyezett nagyváradi „rangadóját“. A­ Újabb példák bizonyították, hogy a győzniakarás ellensúlyoz­ni tudta a hazai pálya előnyét (bi­zonyíték: Jiul­ Craiovai „U“), hogy még kétgólos vezetésnél sem lehet „megpihenni a babérokon“ (kárvallottak: Bukaresti Dinamó, Vagonul), s hogy az előkelő he­lyezés sem ébreszt mindig tiszte­letet (szomorúan tapasztalhatták: a kolozsvári diákok.) MERT:­­ a 2:0-ás Dinamó-vezetés után magára talált Rapid hatalmas küzdelemmel meg tudta fordítani a mérkőzés állását: — 0:1-ről 3:1-re javított az újonc Vagonul a veterán UTÁ-val szemben az aradi rangadón, hogy azután az UTA bizonyítson: az utolsó negyedórában négy gólt rúgott s ismét a maga javára bil­lentette a mérleget. — Konstancán a Jiul, Iaşiban a craiovai diákcsapat szerezte meg elsőnek a vezetést, s a hazaiak egyenlítő gólja után ismét ők voltak eredményesek, két bajnoki ponttal csökkentve a. .­­ hazai pálya mítoszát. H a Crişul végre megszerezte első győzelmét, s nem kisebb ellenféllel szemben, mint az elmúlt fordulóban­ még éllovas kolozs­vári diákcsapat, s ráadásul minden kétséget kizáró 4:0-ás ered­ménnyel. A többi mérkőzéseken: a Bakui Dinamo egygólos ,,tisztes vere­séggel“ tért haza Piteştiről, ahol az F­C Argeş .,vendéglátói szívé­lyességgel“ mellé lőtt egy 11-est; a Petrolul fiainak sikerült mind­két bajnoki pontot otthon tartaniuk az elkeseredetten küzdő ASA- val szemben (a vásárhelyi labdarúgók egy hét alatt­ már a második vereséget szenvedték el idegenben, miután 2:1-re vesztettek az elmaradt laş­i mérkőzésen), s végül a Steaua, a második bukaresti rangadón a Progresul rovására bizonyította be, hogy azért mégis­csak ő a bajnokcsapat... Ami pedig a forduló ,,bajnokát“ illeti, a kolozsvári „U“-t ez­úttal az Aradi VT váltotta fel az első helyen. KÖVETKEZŐ FORDULÓ: Craiova( 1,U“—Farul, ASA—Vagonul, Rapid—F­C Argeş, Jiul— Bukaresti Dinamo, Kolozsvári „U“—Progresul, UTA—Iaşi-­ Poli­tehnica, Bákói Dinamo—Petrolul, Steaua—Crişul divízió A C-osztályban SZÉKELY­UDVARHELYI FÁSOR —DICSŐSZENTMÁRTONI KÉMIA 3:0 (2:0) A bajnoki küzdelmek eddigi legszínvonalasabb, legszebb mér­kőzését láthatta a székelyudvar­helyi közönség a napsütéses őszi vasárnap délelőtt. Az egyre jobb formába kerülő hazai csapaton már látszik a jó szakirányítás, a rendszeres edzések eredménye­ Alakulóban van az egészséges, sportszerű csapatszellem, az e­­gyüttes sajátos arcéle, ami remé­nyekre jogosít szurkolót, játékost egyaránt. Az eddigiek azt bizo­nyítják, hogy a csapat jó úton halad, amiben jelentős része van a Bukarestből szerződtetett fiatal Mihail Moşoiu edzőnek is. Ezt az iramot, játékstílust kell éberen tartani, a továbbiakban is fokozni, hogy valóban futball le­gyen az, amit az udvarhelyi fiúk hazai és idegen pályán mutatnak, és mutatni fognak. Ha a vasár­napi mérkőzés nem is bizonyí­totta teljesen, de megcsillogtatta a mások még nem teljesen kiak­názott labdarúgó képességeit. Az újabb értékes pontokat ho­­­zó 90 perc iramát végig a hazaiak diktálták. A vendégek egy percre sem rendezkedtek be védelemre, nyílt támadójátékot folytattak, sokszor távoli lövésekkel próbál­ták bevenni a Fások kapuját. Hogy gólt nem rúgtak, abban nagy szerepe volt a jó formában lévő Lukács kapusnak is, a vé­delemnek is­ Az udvarhelyiek vezető gólja már a hatodik percben megszüle­tett. Széll egyéni akciója közben két védőt is kicselezett, majd 15 méterről erős lövést küldött ka­pura. A kapusról visszapattanó labdát Bálint juttatta az ellenfél hálójába, 1—0 a Fások javára. Ahelyett, hogy a gól „szárnya­kat adott volna“, kissé vissza­esett a hazai csapat — támadtak a vendégek — s csak a félidő vé­ge felé találtak ismét magukra. A 35-ik percben Sepsi jó labdát küld Bálintnak, ő Lászlóhoz to­vábbít, aki 10 méterről megszerzi a vendéglátók második gólját. Az egyik védő kézzel próbált men­teni, de a játékvezető előnysza­bályt alkalmazva ismét középre rendeli a labdát­ A második félidő a székelyud­varhelyi csapat teljes fölényét is jelentette. A fokozatos támadá­sok azonban nem hozták meg a várt gólözönt A szép eredményt László állítja be, az 54-ik perc­ben: Széli—Bálint—László a lab­da útja, az utóbbi jó helyzetet dolgoz ki, s lábáról védhetetle­­nül vágódik a labda a hálóba. 3—0 a Fások javár­a. A ploieşti Neacşu játékvezető mindvégig hibátlanul vezette a sportszerű mérkőzést. ISTVÁN PÉTER SZÉKELYKERESZTÚRI EGYESÜLÉS — SEPSISZENTGYÖRGYI OLT 2:2 (2:2) Vasárnap délután sportszerű mérkőzést láthattak a keresztúri szurkolók. Kilencven perces ke­mény küzdelemnek lehettek szem­tanúi. A keresztúri fiúknak nem egy esetben lehetőségük adódott az igazi győzelem megszerzésére, azonban a legtöbbször a nagy helyzeteket kihagyták. Az első félidőben született meg a négy gól. A vendégek jól kidolgozott támadássorozatot indítanak a ke­resztúri kapu felé és súlyos vé­delmi hibából Bartók révén már a hetedik percben vezetéshez is jutnak. Szerencsére a kapott gól nem töri le a helyi csapatot, mi több, magukra találnak és a kö­vetkező percekben veszélyes hel­­y­zeteket teremtenek Fü­löp kapuja előtt. A sepsiszentgyörgyi Lőrincz viszont ügyesen sepreget. A 17. percben azonban Csifó jó iram­mal közeledik a vendégek kapu­jához, s hajszál pontos leadását a mezőny 22 emberéből legjobb Gergely, menthetetlenül a hálóba továbbítja. (1:1). A vendégcsapat újból szeretne vezetéshez jutni, s törekvésüket táplálja az, hogy a következő percekben a keresztú­riak játéka kapkodóvá válik, le­adásaik nem egy esetben pontat­lanok, vagy a megszerzett labdá­val nem tudják mit kezdeni. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a védelem feladata megsokszorozó­dik. Noha Gagyi, Rezi, Demeter és Győrfi Domokos állják a sa­rat, a 29 percben csak szögletre tudnak menteni. Goga pontos szögletét Holló veszi le, majd Selymesnek továbbit, aki felírat­ja a második sepsiszentgyörgyi gólt. A védelem fegyelmezetlen­ségétől jutnak újra vezetéshez a vendégek. A keresztúriak összeszedik ma­gukat, technikai tudásukat mutat­ják meg a következő percekben. Újabb erőteljes támadásokat épí­tenek ki. A labda az ellenfél fél­­terén száll és Fülöp kapuja ve­szélybe kerül. A 32. percben Gergely a pillanatnyilag megza­varodott sepsiszentgyörgyi védel­met kijátszva berúgja a mérkő­­zés utolsó gólját, (2:2). A második félidőben nem szü­letett gól. A helyiek szinte végig a kapuhoz szorítják ellenfelüket, de a nagy gólhelyzeteket kihagy­ják. Noha a vendéglátók három GYERGYÓSZENTMIKLÓSI jövő—tusnádi sólymok 10:0 (4:0) A mérkőzést mindvégig a gyer­­gyóiak irányították és kedvükre rúgták a gólokat, elérvén a for­duló legnagyobb eredményét. A mérkőzés legjobbja a gyerg­yói Veress volt, aki egymaga 4 gólt szerzett­ További góllövők: Bumbăcea 2, Szőke 2, Kemenes I. 1, Kertész 1. Szatmári maroshévízi bíró jól vezette 3 mérkőzést. REMETEI MAROS—VLAHICAI VASAS 0:4 (0:2) A forduló legnagyobb meglepe­tésére a tartalékokkal játszó Re­meteiek nem bírtak ellenállni a vlahicai csatároknak, tartalékkal játszódtak, ennek elle­nére különösebb hézag nem mu­tatkozott a csapat elgondolásában. Az ellenfél csapata rutinosabb, összeszokottabb volt. Játékosaik kemény, atlét­ikus fellépésével szemben több helycserés adoga­tásra lett volna szükségük a ke­resztúriaknak. A kemény játék ellenére mind­két csapat magatartása sportsze­rű volt­ A bírói hármas kielégí­tően vezette a mérkőzést. A CODLEA-I COLOROM—BA­­LÁNBÁNYAI BÁNYÁSZ találko­zó a vendéglátók 3:1 arányú győzelmével ért véget. KILYÉNFALVI BÁNYÁSZ— CSÍKSZEREDAI TEXTIL 2:2 (0:0) Jó iramú, sportszerű mérkőzés. A második félidő vége felé, a csíkszer­edaiak 2:0-ra vezettek Bá­lint és Csiszár góljaival, de a bányászoknak sikerül egyenlíte­niük Sajgó, valamint Lénárd 30 méterről rúgott góljával. Az ered­mény igazságos- Mózes Pál, Tas­­nádi György és Benedek István bírói hármas kitűnően látta el feladatát. MÁS EREDMÉNYEK: Csíkszeredai Bányász—Maros­hévízi Maros 5:0 Madéfalvi Rapid—Csíkszeredai Vörös Lobogó 0:3 Galócási Komplex—Borszéki Apemin 1:3 Csicsói Fenyő—Székel­yudvar­­helyi Hargita 1:1 ★ Megyei bajnokság A bajnokság táblázata S ti R T K R C IV 1. Gyergyószentmiklósi Jövő7 6 0 1 41:9 12 2. Székelyudvarhelyi Hargita7 4 3 0 14:4 11 3. Borszéki Apemin7 5 1 1 21:8 11 4- Remetei Maros7 4 1 2 13:139 5. Maroshévízi Maros7 4 0 3 19:108 6. Csíkszeredai Bányász7 4 0 3 19:108 7. Csíkszeredai Vörös Lobogó7 4 0 3 14:158 8. Vlahicai Vasas7 3 1 0 3 10:127 9. Kilyénfalvi Bányász7 3 1 3 11:177 10. Galócási Komplex7 2 1 4 11:115 11. Csíkszeredai Textil1 2 1 4 9:155 12. Madéfalvi Rapid7 2 1 4­ 5:175 13. Csicsói Fenyő7 0 1 6 7:241 14. Tusnádfürdői Sólymok 7 0 1 6 3.341 K A

Next