Hargita, 1968. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1968-11-01 / 216. szám

. Rövidesen ne«£yMfitiiSlL «■ tfevan­est. Megyénk 5 déli községét, Szentpált, Szentmártont Oklándot, Karácsonyfalvát és Almást úgy is emlege­tik, mint Homorúd menti falvakat. Nemcsak a táj egysége fogja őket keretbe, hasonló a talajuk is. E­­zek a községek is megkéstek a munkával, de az őszi mezőgazdasági munkálatokat tekintve, közelebb van­nak a befejezéshez, mint a csíki és gyergyói mtsz-ek. ›w‚ . /ο.' * f­el ■­­ ! » Ahol befejeződött a termés begyűj­tése, felszabadult a föld, azonnal szántani, vetni kell A betakarítás A vidék egyes gazdaságai már a h­ét közepén, mások a hét végére fejezik be a burgonyatermés ki­szedését, így Szentmártonban 85, Szentpálon 110, Karácsonyfalván 40, Almáson 85 hektárról gyűlt be a termés, (területük egészén) e­­gyedül az oklándi gazdaság adós még egy pár hektárral. Az utóbbi időben mindenki a közös földek burgonyatermését mentette. Most már vermekben a termés, silókban a vetőgumók jelentős része. A szer­ződéses kötelezettségeiket is nagy­jából teljesítették. Szentpálon mind a 180 tonnát, Karácsonyfalván 110- et adtak át, Oklánd túl is halad­ta néhány tonnával az eredeti megállapodást. Elmondhatjuk, hogy Slomoród mentén befejeződtek a burgonyá­val kapcsolatos munkálatok. Hátra még a cukorrépa, kukorica. A meglátogatott gazdaságok 330 hek­tár cukorrépa területének már több, mint felén lefejelték a répát, folyamatos az átadás. A kukorica­táblák jórészén még zörget a szél (nem is olyan sürgős), de azokon a területeken, ahová vetni készül­nek, felszabadították,­ letörték a­ csöveket és a kóró is silókba ke­rült. Lehet szántani, tárcsázni, mű­­trágyázni­ és földbe szórni a ma­got. És ez szükséges is, mert a Ho­­moród mentén is. Nagyon lemaradtak a vetéssel Szentmártonban a tervezett 550 hektárból még bevetésre vár 350 hektár, Okclándon a 300-ból még 200, Almáson a 300-ból 180, Ka­rácsonyfalván is csak 51 hektáron szórták el a magot és több mint 170 hektár még vetetten. E téren a szentpáli gazdaság áll a legjob­ban. Az 520 hektár tervezett búza­vetésből már 425-ön csírázik a mag, földbe került 60 hektáron az árpa, és 5­20 hektáron a rozs is. (A szentpáli jó eredményekhez azon­ban, sajnos, semmi köze nincs a gazdaság mérnökének. Moldovan Petrunak, akinek a gazdaság ügye iránti közömbössége különösen most, a sürgős őszi munkák ide­jén mutatkozott meg leginkább. Még a múlt pénteken elment, — hogy hová, azt senki sem tudja! — és szerda este még senkinek sem volt szerencséje találkozni vele Szentpálon. Bizonyára, ha hazatér, a Termelőszövetkezetek Megyei Tanácsának ,,dicsérete“ nem marad el. A Szomoród menti gazdaságok­ban még közel 1­000 hektár vetés­re vár, jelentős a lemaradás. De mivel a betakarítás jó ütemben halad, naponta mind nagyobb és nagyobb területek szabadulnak fel, így a vetés üteme napról-napra gyorsul. ­ Példát mutatnak a traktorosok Csütörtöki lapszámunkban cik­ket közöltünk a csíkszentmihályi gépkezelőkről. Bíráltuk őket. A mostani ankétünk során három gé­pesítési részleg munkáját vizsgál­tuk Homoródszentmártonban, Ho­­moródszentpálon és az almási rész­legen. Mindhárom részleg tevékenysé­gét az alapos, lelkiismeretes mun­ka jellemzi. Traktoraik, munkagé­peik kifogástalan állapotban van­nak. Természetesen, itt is elrom­lottak a gépek, de napos kiesések ritkán fordulnak elő. A kora reg­geli órák már a mezőn találják a gépeket, munkájuk belenyúlik a késő esti órákba. A Csibi Rudolf vezette gépesí­­tők 12 traktora közül csak az egyik hibásodott meg. A többiek tárcsáz­tak, Vetettek, fejtettek. Este hét ó­­ra után még üres a gépesítési te­lep. A traktorok hollétét csak vi-BÁLINT ANDRÁS BOGOS SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) A munka a földeken tegnapi lapszámunkban arról számoltunk be, hogy az utóbbi időben valamelyest fokozódott az őszi munkálatok üteme. Nos, ez­úttal nem olyan bíztató a helyzet, a szerdai teljesítmény kevesebb, mint az előző napi. 1­000 hektáron vetették el a búzát, és alig 300 hektáron végezték el az őszi szántást. Fokozni kell a burgonyabe­takarítás ütemét. Szerdán mindössze 451 hektárról szedték fel a termést, de még mindig 2 691 hektáron vár betakarításra a bur­gonya. Sokkal aggasztóbb a kukorica begyűjtésének helyzete. Az­zal a term­óval, ahogy szerdán dolgoztak — 112 hektár volt a na­pi teljesítmény —, mikor fejezik be a hátralévő 4 374 hektár ter­mésének begyűjtését? Lassan halad a leszerződött termények átadása. Burgonyából a tervbevett mennyiség 71,6 százalékát adták át, kukoricból csak 32,7 százalékot. Meggondolkoztató az a tény, hogy szerdán egy szem szerződéses kukoricát sem szállítottak az átvevő központokba. A maroshévizi, bögözi, siménfalvi és zsögödi gazdaságokban végeztek a burgonya betakarításával. Máshol még mindig egy helyben topognak. Gyergyóújfaluban 191, Jenőfalván 140 hektár termése várja a gépeket, az embereket. Mától kezdve novembert írunk, maholnap bekopogtathat a tél. Egy emberként össze kell fognunk, hogy elvégezhessük a hát­ralévő munkálatokat! Burgonya-betakarítási helyzetkép (Megyei átlag 88,7 százalék) Mivel, hogyan magyarázzuk ? DARADICS JÓZSEF elvtársnak, a Csíkszeredai állami me­zőgazdasági vállalat igazg­atójának. SZABÓ LAJOS elvtársna­k, madéfalvi mtsz elnökének. Bizonyára Önöket is komolyan foglalkoztatja —, akárcsak me­gyénk minden egyes dolgozóját —, miként kerüljön ki mielőbb a krumpli a földből, hogyan teljesít­sük a legrövidebb időn belü­l­ az állam iránti szerződéses kötelezett­ségünket. A megye egész területén az autók és a fogatok százai, ezrei szállítják a burgonyát a földekről, minden számításba jöhető eszközt felhasználunk, hogy óvjuk a drá­ga termést a fagytól, eljuttassuk rendeltetési helyére. És, hogy ez így van rendjén, azzal bizonyára önök is egyetértenek, sőt, ilyen vonatkozásban segítséget is kap­tak. Akkor hát mivel és hogyan magyarázza az állami mezőgazda­­sági vállalat igazgatója, hogy a tegnap az egyik­ teherautón zúzott követ szállítottak Udvarhely mel­lől Csíkszeredába, vagy az mtsz elnöke, hogy a gazdaság gépko­csija, sofőrje ugyancsak követ szállított, a saját céljaira. Nem nagy luxus (vagy nevezzük felelőtlenségnek) ez, ebben az őszi mezőgazdasági munkálatok szem­pontjából rendkívül jelentős idő­szakban? Kinek mit diktál a lelkiismeret Kivonat Hargita megye ideigle­nes néptanácsa végrehajtó bizott­ságának október 24-i végzéséből: ,,f) A városi és községi­ néptanácsok végrehajtó bi­­zottságainak elnökei és a .­. .... mezőgazdasági egységek mérnökei biztosítják, hogy a mezőgazdasági egységek saját tulajdonában lévő 123, a más megyéből be­osztott 361 tehergépkocsit, a 80 pótkocsis traktort, valamint a saját fogatok 80 százalékát­ használják fel teljes mértékben a kisze­dett burgonya elszállítá­­­­sára.“ * A csatószegi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet „válasza: Október 29-én a,' 21—CT—2251 'rendszámú gépkocsit, amelyet Konstanca megye küldött, hogy segítsen, az­ őszi' betakarítási, mun­kálatok gyorsabb végzésében, a csatószegi mtsz arra használja fel, hogy­ fűrészkorpát szállítson Csík­­szentkirályról a gazdaságnak. Az alcsíki­mtsz-ek vezetői a vég­zés idézett pontjának azt a kitéte­lét, hogy a saját fogatok 80 szá­zalékát használják fel a burgonya elszállítására, tévesen, értelmezik. Erre utal az tény is, hogy októ­ber 28-án 45, október 29-én 37, október 30-án reggel 7 óráig 8 fo­gat moszthordással foglalkozott. Legtöbb a szentsimoni gazdaságból került ki. Nincs szó arról, hogy a lakos­ság ne szerezze be a téli tüzelő­jét, de most, amikor tíz és tízezer kilogramm burgonyát kell meg­menteni a­ fagytól, a rothadástól, mégis csak fontosabb a termés­­fuvarozás, így diktálná a lelkiis­­zaperet. ______________ Ahonnan elmennek az emberek Kászonaltízt úgy ölelik a termékeny dombok, mint anya a gyermekét. Szelíd hajlatú dombok, földjei épp annyira termékenyek, mint megyénk sok más termelő­­szövetkezetéé. Megterem itt jól a burgonya, cukorrépa, búza, len, ha nem is azzal a bőséggel, mint például a szentmártoni, a csatószegi, tusnádi határban, de legalább olyan eredménnyel termeszt­hetők, mint a legjobb felcsíki gazdaságokban. Ennek a föld­nek az értékét kétszeresére növelik a dombok mögé so­rakozó hegyek erdőikkel, ka­szálóikkal, gazdag legelőikkel. Akkor mégis, miért men­nek el az emberek haszonal­­tízről? De ne vágjunk a dolgok e­­lébe. Nézzük meg, mit mon­danak a számok. A termelőszövetkezetben az idén 13,50 lejt terveztek munkanapegységenként, a­­miből 5 lejt készpénzben fi­zetnének. Az előbbi években a munkaegység értéke még kevesebb volt. 1964-ben 1,25 lejt, 1966-ban 3 lejt, 1967-ben 3,50 lejt osztottak munkanap­egységenként. Ezek szerint, akkor nincs semmi baj, hi­szen az idén fizetnek a leg­többet. Azaz fizetnének, ha lehetne. De amint a Mező­­gazdasági Bank ellenőrzései­ből is kitűnik, a gazdaság még a rövid lejáratú hiteleit sem tudja határidőre törlesz­teni. A határidők elodázását kérik mindegyre a banktól. Még 1966-ból van 657 951 lej hátralékuk, mit ez év júliu­sáig vissza kellett volna fi­zetni. Nem tudták. Ezért, hogy ha valami pénzmaghoz jut a gazdaság, a bank „rá­csap“. Miért nem tudja ren­dezni pénzügyeit az mtsz? Amint a jegyzőkönyvekből kitűnik, jóformán egyetlen üzemágban sem teljesítették terveiket. Vegyük csak a nö­vénytermesztést. A rozs­ter­mesztésben 70 000 lejjel ma­radtak el a tervezettől. Csak 1 000 kilogrammos hektárho­zamot értek el 1 700 kilo­gramm­ helyett. Ugyanez a helyzet az árpával és a zab­bal is. 1 500 kilót vártak az árpából, de csak 1 000 ter­mett, 1 200 kiló helyett csak 800 kiló zabot sikerült beta­karítani. Meg­­ kell jegyezni, hogy­ 30—35 hektár zab még aratatlan, de arról, átlag 800 kilogramm sem fog begyűlni. Miért nem sikerült elérni a tervezett hektárhozamot, hisz az­ egész megyében el­érték, sőt túl is teljesítették? Mostohább lett volna a há­­szonokban az időjárás? Nem! Mostohábban bántak a föld­del. A legelső hibás lépés a vetéskor történt. Nem vétet­tek megfelelő időben, s a nö­­vényápolási munkálatokat nem végezték el. Kevés mű­trágyát használtak. És persze, sok veszteséget okozott a szervezetlen betakarítás. De menjünk tovább. A ká­­szonaltíziek eddig híres len­termesztők voltak. Az idén a 100 hektár lenből csak 50-et tudtak betakarítani. A többi kárba ment. Megölte a gyom. 135 tonnával adtak át keve­sebbet. Veszteséget számlál­nak az 5 hektár kömény ti­tán is. Maradt a burgonya. Itt a hektár hozammal nem lenne baj, de majdnem 200 hektár krumpli a földben, s ha ilyen ütemben haladnak a betaka­rítással, lehetséges, hogy en­nek is földben marad a fele. A veszteségeket minden, bi­zonnyal kiszámítják, s majd a közgyűlés előtt nyilvánva­lóvá válik, hogy miért nem kapják meg a kászoniak azt a tervezett 5 lejt. És az állattenyésztés? Ez évben a szerződött 180 darab hízómarhából csak 100-at tud­nak átadni. Ez 229 500 lej veszteséget jelent a gazdaság­nak. A tejtermelésnél szintén nagy a lemaradás. Takarmá­­nyozott tehenenként 964 li­tert értek el, s a napi hoza­mot ítélve, vajmi kevés a re­mény, hogy elérjék az 1 540-et. A gyapjútermelésben is hasonló a helyzet. Miértek nélkül lehet válaszolni az okokra. Első és legfontosabb az állattenyésztés szervezet­lensége. Rendszertelen takar­mányozás. Idén például meg­tiltották a hízómarhák­ abra­kolását. Megjegyzendő, hogy a tavalyi exportra 40 darab marhát hizlaltak, míg ebben az évben egyetlen egyet sem. S egy exportra kerülő hízott marha 1 000 lej többletet je­lent. Rosszul készítették el a takarmánymérleget. Az idén, még mindig nem tudták ki­számítani,­ mennyi szénája van a termelőszövetkezetnek. 750 tonna siló helyett jelen­leg csak 250-et tároltak. A vezetőtanács tagjainak és brigádosainak­ állatai együtt vannak a gazdaságéval. Kü­lönösen a juhoknál fordult elő ilyen eset. Az­­ elnöknek, Szilveszter Györgynek, Les­tyán Sándornak, Simon Pé­ternek a juhait találták meg a gazdaság nyájaiban. Termé­szetes, hogy ezeknél az el­hullás 1 százalék egyenlő a nullával. És mindezek egy olyan gazdaságban történnek, ahol állattenyésztési mérnök is van. Sajnos, csak névlegesen, mert Sándor Ágnes mérnök­nő munkája a reggeli félórára korlátozódik. Igaz, hogy kis­gyermekes anya, de ez nem lehet mentség. S a férj, aki egyébként szintén mérnök, vezetőtanács-tag, egyáltalán nem pótolja a helyét. De menjünk csak tovább a veszteségek nyomában. Az idén 100 tonna káposzta el­rothadt, két hektár elsőosz­tályú marok illant el a föld­ből. Igaz, hogy ludas a fel­vásárló központ is, mert nem sietett a helyszínre. De nem lehetett volna elszállítani? Vagy a kászonaltíziek nem is­merik azt a közmondást: „hogyha nem megy Mohamed a­­hegyhez,­­ akkor­­ a hegy megy Mohamedhez“. Úgy látszik nem, mert ez a hegy, ami kánosztából volt, elrot­hadt. Most , már csak azt kell tisztázni, hogy ki fizeti meg? FERENCZ L. ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) miért a kik miatt ! Ha elromlik a traktor... a Csíkszeredától négy kilométerre lévő Csíkszentléleken, akkor a hiányzó alkatrészért 24—25 ki­lométert kell megtennie a trak­torosnak, hogy megkapja a kere­sett darabot. Hogyan? Ha Szentléleken el­romlott a traktor, át kell menni egyetlen jóváhagyó papírért a tíz kilométerre lévő Csíkszentgyörgy­­re. Miután kézhez kapták a rész­legvezetőtől a fentnevezett „PA­PÍRT“, be lehet jönni a Csíksze­redai­­ Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat raktárába. S ha van al­katrész, akkor hazaviszik Szentlé­lekre, ahol egy napot vesztegelt az elromlott traktor. Ha Csíkpálfalván romlik el a traktor, akkor előbb a 9 kilomé­terre fekvő Szépvízre kell utazni s csak azután az öt kilométerre lévő Csíkszeredába... S még ki tudja hány kilométert tesznek meg megyénk traktorosai a bürokrácia útvesztőiben? Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. ÉVFOLYAM 216. SZÁM 1968. november 1 Péntek ARA 30 BANI Szabad-e megtorpanni? ! A maroshévízi műkedvelő­i színjátszás tapasztalatából Mondják, hogy ha valamelyik színház turnéja során Maroshé­vízre érkezik, pontosan a kitű­zött időpontban megkezdheti az előadást. A közönségre itt nem kell várakozni, s ez leginkább a helyi Augusztus 23 munkásklub színját­szó csoportjának köszönhető. Tevé­kenységüknek ez korántsem a leg­fontosabb, csupán a legszembetű­nőbb eredménye. Mert nem akár­milyen színjátszó csoportról van szó. Azzal, hogy az utóbbi években egymás után három alkalommal nyertek első helyezést a Caragiale­­verseny tartományi, illetve megyei szakaszán, és hogy jó hírnevük van, még nem mondtunk el min­dent róluk. Annál jellemzőbb az az eset, amivel nem sok műkedve­lő együttes dicsekedhet. Gyergyó­­remetén már összegyűlt a közön­ség, amikor ők még el sem indul­tak Maroshévízről, mert az utolsó pillanatban derült ki, hogy nem számíthatnak a megígért gépkocsi­ra. Valahogyan sikerült két vá­szonfedelűt keríteni, de , már tíz ellátás keretében, 3 Modern színpaddal és TV- teremmel korszerűsödik a karácsonyfalvi kultúrott­hon. A munkálatok össz­értéke száztízezer lej. Dicséretes az a lelkesedés, amivel a falu la­kossága kivette részét a hazafias munkában. Több mint huszonöt­­ezer lej értékű önkéntes munkát végeztek. A Csíkszeredai Líceum 300. évfordulója ünnepsége­it rendező bizottság ezúton is szeretettel köszöni az ün­­neplő iskolához küldött jó kívánságokat és üdvözlő táviratokat. óra felé járt az idő, amikor szín­padra léphettek. A nézőtéren még­­sem hagyta el senki a helyét­ A­­mikor aztán éjfél után véget ért az előadás, igazi vastapsot kapott az együttes és a darab. A maros­hévízi színjátszók megszokták már a sikert. Mádéfalván már az e­­lőadás előtti napon el- i­ne­­kelt minden jegy, Ze­telakán pedig, egy téli vendégszereplésük al­kalmával, fogadásukra Udvarhelyről hozattak szekfűcsokrokat és kür­­tőskalácsot sütöttek. U­­gyanígy emlékeznek arra is, hogy melyik faluban várták őket vacsorával, borral. Meg is érdemlik az ilyen kellemes emlé­keket, mert sokszor, a rossz, vagy elkésett _______ szervezés miatt, nem­csak poros színpad, ha­nem jéghideg terem és öltöző­ vágja őket. A közönség télikabátban ül a székeken, de ők ilyenkor is ugyan­úgy játszanak, mint máskor, leg­­fennebb a nők lépnek közelebb a két reflektorhoz, hogy legalább ar­cukon érezzék a meleget. Késő ősztől nyár elejéig­ sok fa­lut felkeresnek, s a legeldugottab­­bakat sem kerülik el. Sokszor a vasárnap nem a heti munka utáni pihenést, hanem a készülődést, a hidegben és rossz utakon való utazást jelenti számukra. Feigl Imre tanár, Szaszkó Elek, ÓVÁRI ATTILA (Folytatás a 3. oldalon) : MA KEZDŐDIK AZ V. „ION LUCA CA­­RAGIALE“ SZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL MEGYEKÖZI SZAKASZA November 2-án, 3-án és 4-én a Brassó, Kovászra, és Hargita megyei műkedvelők mé­rik össze művészi képességüket Csíkszereda színpadán. Színre kerülnek Caragiale, Ma­chiavelli, Blaga, Heltai Jenő, Tamási Áron és más neves írók színművei. A drámai művek seregszemléjét irodalmi összeállítások egészítik ki. Három megye művelődési házainak, mű­velődési otthonainak, szakszervezeti klubjai­nak együttesei lépnek fel. Két új járat indult be a Csíkszereda—Csíkszent­király, illetve Csíkszereda—Csíkszentimre távol­sági autóbuszjárat vonalon. Este hét órakor indul Csíkszeredából a csíkszentkirályi járat, megérke­zik Csíksárentkirályfa fél­ nyolckor. Visszaüld ül, innen fél­­nyolc után öt perccel és Csíkszeredába érkezik nyolc után öt perccel. A csikszentimrei járat este kilenckor indul és féltízkor érkezik meg. Indul is vissza mindjárt, s Csíksze­redában van ,tíz óra után ,nyolc perccel. A régebbi jára­tok indulási ideje változatlan maradt. A megyei mentőszolgálat udvarhelyi, tusnádi és maroshévizi részlege három új, TV márkájú, kor­szerű igényeket kielégítő mentőkocsit kapott ok­tóber 29-én, a mind jobban bővülő egészségügyi 2 miért nem érzik egyesek bántó illetlenségüket, ha a színházi bemutatókon, elő­adásokon tetszésüket nem nyugtázzák tapssal, lelkese­déssel,­­ hanem kővé meredve, méltósággal ülnek talán ép­pen azon a helyen, amelynek megszerzéséért naphosszat rohangáltak (vagy másokat rohangáltattaki), ilyenek lát­tán az az érzésem, hogy ide­genül, hűvös lenézéssel is e­­lig bírják elviselni az öröm és az őszinte lelkesedés szik­ráit, szomszédaik szemében... ...Hát „kedves“ nézőtársam, tudja meg, hogy az Ön tap­solni is elfelejtett, lelkesedni kényelmes lénye engem mód­felett bosszant, s magatartá­sért egyenesen illetlennek, Önt pedig műveletlennek tar­tom. Egy percig se higgye buta libának vagy féktelen ostobának a lelkesedését kife­jezni próbáló nézőtársait! Biztosíthatom, hogy ha az előadás nem érne egy lyukas garast, akkor ők sem tapsol­nának, nem mondanák: nagy­szerű! Ezért sem tudjuk elviselni együttérzésének teljes hiá­nyát, faarcát, mert amíg csak a hangulatot rombolja, addig otthon is maradhatott volna. Amúgy is adódnak néha lehangoló sikertelensé­gek mindennapjainkban — ezért szíves-örömest hiányol­nánk az Ön ilyen irányú ténykedését. Ennek fejében megígérem, hogy örökké há­lás leszek: csak arra kérem, soha ne kérjen meg — se en­gem, se mást —, hogy akár­melyik előadásra is jegyet szerezzünk Önnek, éljön otthon. MIRE L­ÁSZÓ

Next