Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)
1968-12-01 / 242. szám
* NICOLAI CIAIUŞESCU ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE az Érnem Romániával való egyesülése felszázados évfordulója megünneplésének szentelt nagynemzetgyilesi joDUáris Diesen Az ország nagy tanácsának képviselői péntek délelőtt Románia Szocialista Köztársaság Palotájában, a Nagy Nemzetgyűlés jelenlegi ülésszakának keretében jubiláns ülést tartottak Erdély Romániával való egyesülésének 50. évfordulója alkalmából. Képviselői révén az egész ország lerója hódolatát mindazoknak, akik az egységes román nemzeti állam megvalósításával aranyfejezetet írtak be Románia történetébe. A Nagy Nemzetgyűlés jubiláns illése annak a nagyrabecsülésnek a jegyében zajlott le, amelyet a párt és az állam vezetősége a nép hazafias és forradlml ki fdyományai iránt tanúsít, az elődök haladó hagyatéka iránti szeretet és tisztelet jegyében. A palota termében ünnepi hangulat uralkodik. A nagy színpad hátterében Románia Szocialista Köztársaság címere látszik nemzetiszínű és vörös zászlók között, mellette pedig az ünnepi évszámok: „1918— 1968 „ Erdély Romániával való egyesülésének 50. évfordulója.“A jubiláris találkozón a nemzet választott képviselőin kívül számos meghívott vendég jelent meg: az RKP KB és a kormány egyes tagjai, a Központi Román Nemzeti Tanács egyes tagjai és az 1918. december 1-én a gyulafehérvári nemzetgyűlésen részt vett küldöttek közül többen, munkásmozgalmi veteránok, az ország összes megyéinek képviselői. Részt vettek központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, a tudományos és kulturális élet képviselői, tábornokok és törzstisztek, vallásfelekezeti vezetők, bukaresti vállalatok és intézmények dolgozói. A teremben jelen voltak bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői, katonai attasék, román újságírók és külföldi tudósítók. 10 óra. A jelenlevők hatalmas tapssal fogadják a terembe lépő párt- és államvezetőket. A hivatalos páholyokban helyet foglalnak a következő elvtársak: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Danalache, Constantin Dragan, Fazekas János, Leonte Răutu, Vasile Vile u, Iosif Banc, Petre Blajovici, nil Dragănescu, Gere Mihály, Petre Lupu, Manea Mănescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Gheorghe Stoica, Mihai Dalea, Vasile Patilineţ. Helyet foglaltak a következő elvtársak: Constanţa Crăciun, Péterfi István, az Államtanács alelnökei, Constantin Stătescu, az Államtanács titkára és az Államtanács több tagja. Megnyitva a jubiláris ülést, Ştefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke a következőket mondotta: Ez alkalommal mélységes hódolatunkat és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik harcukkal és áldozatukkal előkészítették az egyesülést, mindazoknak, akik egyöntetű elhatározásukkal, kifejezve az egész nép akaratát, 1918. december 1-én Gyulafehérváron végrehajtották azt a történelmi aktust, amely az egységes román nemzeti állam megteremtésének alapja. A Nagy Nemzetgyűlés nevében Ştefan Voitec elvtárs mese(Folytatás a 4. oldalon) TISZTELT KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A Nagy Nemzetgyűlés jubiláris ülését Erdély Romániával való egyesülése félszázados évfordulójának, a népünk életében azon döntő történelmi jelentőségű esemény évfordulójának szenteljük, amely az egységes román nemzeti állam megteremtéséhez vezetett és megnyitotta nemzetünk, egységes fejlődésének útját. (Taps). Engedjék megtisztelt elvtársak, hogy e nagy nemzeti ünnep alkalmából az ország legfelsőbb fóruma — a Nagy Nemzetgyűlés — nevében, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kormány nevében a legmelegebben üdvözöljem hazánk összes dolgozóit — munkásokat parasztokat, értelmiségieket, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, románokat, magyarokat, németeket és más nemzetiségűeket. (Hatalmas taps). Az 1918-as egyesülés betetőzte népünk évszázados törekvéseit a nemzeti felszabadulásra, amely a korabeli leghaladóbb, társadalmipolitikai erők harcának volt az eredménye — ebben a küzdelemben a néptömegek játszották a döntő szerepeket —, s igazi határkövet jelentett a modern Románia fejlődésében. Erdély egyesülése az országgal megnyitotta a nemzet fejlődésének útját, megteremtette a kedvező keretet a gazdaság, a tudomány és a kultúra hangsúlyozottabb fejlődéséhez, munkásosztályunk forradalmi mozgalmának, a társadalom összes haladó erői tevékenységének fokozódásához. A nemzetünk gyors ütemű felvirágzásához, az egész nép alkotó energiáinak felszabadulásához és a tömegek haladástörekvéseinek megvalósításához szükséges feltételek csak a hazának a fasiszta iga alóli felszabadulása után, az új, szocialista társadalmi rend építésének dicső korszakában valósultak meg, amikor a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben kivívta az államhatalmat, amikor megszüntettük az ember ember általi kizsákmányolását és felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat, a nép pedig sorsának egyedüli urává lett. (Taps). A szocializmus valóra váltotta a társadalmi és nemzeti szabadságra irányuló eszményeket, amelyekért a legfelvilágosultabb elődök harcoltak, első ízben megvalósította a nép társadalmi-politikai egységét. Szabad és független szocialista nemzetünk olyan körülmények között ünnepli meg Erdély Romániával való egyesülésének félszázados évfordulóját, amikor egész népünk feltartóztathatatlan lendülettel azon nagyszerű program megvalósításának szenteli erejét, amelyet a IX. kongresszus a szocialista építés kiteljesítésére, a hazának a civilizáció és a haladás új csúcsaira való emelésére dolgozott ki (Hatalmas taps). TISZTELT ELVTÁRSAK! Az egyesülés megvalósítása a román országok objektív történelmi fejlődésének eredménye, a széles tömegek, egész népünk harcának eredménye. A román nép történetén vörös fonalként vonul végig a leigázók ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott harc. Népünk rendkívül mostoha körülmények között élt és fejlődött a világnak ezen a részén Az évszázadok folyamán helyt kellett állania számtalan viharral szemben, a vándor népekkel szemben, vissza kellett vernie a kincseire szemet vető és térdre kényszerítésére törekvő szomszédos nagy birodalmak támadásait. Ám az elképzelhetetlenül nehéz életkörülmények, minden történelmi viszontagság ellenére is, a román nép rendületlenül kitartott, megőrizve nemzeti létét, eltökélten munkálkodott gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésén, a haladásért és a civilizációért. (Élénk taps). Tudott dolog, hogy a feudális rendszer körülményei között — amelyet az államok felaprózottsága jellemzett — országunk területén is különböző közigazgatásipolitikai gócok alakultak: Havasalföld, Moldova, Erdély. Ennek ellenére, a románok lakta egész terület gazdasági, társadalmi és kulturális struktúrájának egyöntetűsége, az egységes, nyelv révén, valamint a közös eredetnek a lakosságban élő erős tudata révén a három állam között állandóan sokoldalú intenzív kontaktusok és kapcsolatok voltak. Állandóan folyt az anyagi javak cseréje, az eszmék, kulturális és művészeti alkotások erőteljes körforgása és mindenekelőtt kialakult az a tudat, hogy együtt kell küzdeni a megszállók, s közös, ellenségek ellen. Ismeretes az a hősi ellenállás, amelyet népünk tanúsított a nagy urakodók és hadvezérek, mint Mircea cel Bătrîn, Ştefan cel Mare, Hunyadi János, Vlad Ţepeş és mások zászlói alatt a török uralommal szemben, az ősi rög megvédéséért, az az ellenállás, amely kivívta az ellenség tiszteletét és a barátok megbecsülését. Emlékezetes esemény népünk történetében Havasalföld, Moldova és Erdély időleges egyesülése egy központosított, feudális államban a nagy Mihai Viteazul vajda vezetésével. Az 1600. évi gyulafehérvári egyesülés örökre beíródott aranybetűkkel az ország krónikáiba, s ez az aktus nagyszerű és lelkesítő szimbólummá vált az összes nemzedékek számára, amelyek az egységes nemzeti állam megalakítására törekedtek. (Hatalmas taps). A néptömegek harca az elnyomás és kiszipolyozás ellen, a társadalmi és nemzeti szabadságért az évszázadok folyamán az összes román országokban kibontakozott. Az erdélyi társadalmi mozgalmak története megtisztelő helyen jegyzi fel például a bábolnai nagy paraszt küzdelmeket, a Dózsa György, a Horia Cloşca és Crişan vezette hatalmas felkeléseket és annyi más hősies akciót, amely megrázkódtatta a feudális rendszert, amely ébren tartotta a széles néptömegek tudatában a harci szellem lángját. A románok mellett ezekben a társadalmi csatákban részt vettek az együttélő nemzetiségekhez tartozó dolgozók is, azok a lakosok, akik évszázadok folyamán telepedtek le ennek az országnak a tájain és akik a román néppel egységben és testvériségben éltek, dolgoztak és harcoltak. Az élet vitathatatlanul tanúsította, hogy a románok, magyarok, németek és a többi együttélő nemzetiségek csak testvériesen együtt dolgozva és harcolva tudtak helytállni az idők nehézségeivel szemben, csak így tudtak győzni a kizsákmányolók és elnyomók ellen vívott harcban, csak így tudtak a haladás útjára lépni. (Hatalmas taps.) A viszontagságos történelem, a leigázók ellen folytatott szüntelen csaták, az idegen elnyomó hatalmak támadásai ellen, védelmi háborúnk, amelyek a haza területén folytak, számtalan anyagi és szellemi érték pusztulásához vezettek, hosszú időre fékezték a termelőerők fejlődését, társadalmunk haladását, s azzal a következménnyel jártak, hogy a román államok elmaradtak a kontinens középső és nyugati részén levő országokhoz képest. Ezekben az országokban a nemzetek fejlődésének, a nemzeti államok kialakulásának folyamata sokkal hamarabb megvalósult, a társadalom gyorsabban haladhatott előre, a hűbéri rendszer gyorsabban összeomlott, megnyitva az utat a kapitalista termelési viszonyok, a gazdasági és a kulturális haladás előtt Míg népünk vagyonának nagy része idegen kizsákmányolók és elnyomók kezére jutott, s a kifosztott ország nincstelenségben és szegénységben vergődött, a kapitalizmus útjára lépett nyugati államok kifejlesztették iparukat, nagy kulturális és tudományos intézményeket ,létesítettek határozottan haladtak a civilizáció útján. Románia, történelme erőteljesen igazolta azt a tudományos marxi-leniai következtetést, amely szerint az idegen uralom,, a nemzeti szuverenitásnak és függetlenségnek a csorbulása vagy elvesztése súlyosan érinti a népek fejlődését, az emberi társadalom haladását, felmérhetetlen károkat okoz a tömegek létérdekeinek. Egyben feltárja azt az alapvető igazságot, hogy az idegen elnyomás igája egy időre fékezheti, késleltetheti egy nép fejlődését, de nem akadályozhatja meg abban, hogy megvalósítsa szabadság-, egység- és haladástörekvéseit, nem semmisítheti meg a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényeinek hatását, ha ez a nép szabadon akar élni. (Hatalmas, hoszszantartó taps.) A román nép nemzeti felszabadulása, állami egységének megvalósítása főként a múlt századtól kezdve lett napirendi kérdés, parancsoló szükségesség, amelyet maga a társadalmi fejlődés vetett fel nélkülözhetetlen feltételként ahhoz, hogy a román nép, Európa fejlett országaival együtt a haladás útjára léphessen. A román nép egységtörekvései rendkívüli határozottsággal jutottak kifejezésre az 1848-as forradalom idején, amely csaknem egyidejűleg tört ki a három román országban, s amelyet egyazon eszmények és követelések lelkesítettek. Az 1848-as forradalom, amikor zászlajára írta a feudalizmus megszüntetésének, a nemzeti egység megteremtésének és a függetlenség kivívásának jelszavát, még erőteljesebben kifejlesztette a román nép öntudatát, a román országok lakosainak azt az elhatározását, hogy egyazon állam határain belül megteremtik a nemzeti egységet.. Nicolae Balcescu, a nagy hazafi hangsúlyozta, hogy „e forradalom megvalósítása után még két másikat kell végrehajtanunk: egyet a nemzeti egységért, később pedig egyet a nemzeti függetlenségért, hogy a nemzet így maradéktalanul visszaszerezhesse természetes jogait.“ (1.) Az állami egyesülés első és döntő lépése Moldova és Havasalföld egyesülése volt 1859. januárjában. A fejedelemségek egyesülése, amely a parasztok, a kézművesek, a munkások és a kekereskedők tömegeinek, a haladó hazai tudósoknak a nagyszerű győzelme volt, lerakta a modern román nemzeti állam alapjait. Erős visszhangot keltett Erdélyben is, megszilárdította az e .tartományban élő néptömegek nemzeti egységtudatát, ösztönözte harcukat az országgal való egyesülésért A fejedelemségek egyesülése, valamint az ezt követő burzsoá-demokratikus jellegű reformok megteremtették a feltételeket az ország fejlődésének meggyorsítására a kapitalizmus útján. Az új szó (1.) „Gmdirea social-politică despre unire.“ Politikai Könyvkiadó 1966, 49 oldal, kasz, amelybe a román társadalom lépett, a piac bővítésének és a kapitalista társadalmi viszonyok kiszélesítésének szükségessége még parancsolóbban megkövetelte Erdély Romániával való egyesülését és az egész román nép állami függetlenségének kivívását. A függetlenségi eszmény az 1877-es háborúban valósult meg, annak a hősies harcnak az eredményeként, amelyet hadseregünk az orosz katonákkal és a bolgár hazafiakkal együtt folytatott. Az a körülmény, hogy a függetlenség kivívásáért folytatott háborúban számos erdélyi önkéntes a román zászló alatt vett részt, megkapó fejezete volt a nemzeti szolidaritásnak egész népünk egyik legszámottevőbb törekvése valóra váltásában-A nemzeti öntudat kialakulása újabb erőteljes ösztönzést kapott, amikor országunk társadalmi színterén megjelent a proletariátus, s ezzel egyidejűleg létrejött és a politikai életben érvényre jutott a szocialista munkásmozgalom. Már a XIX. század utolsó évtizedeiben a romániai munkásosztály egyre inkább olyan társadalmi erőnek bizonyult, amely kezébe tudja venni a dolgozók nagy eszményeiért, a társadalmi és nemzeti felszabadulásért, a román nemzet kialakításáért és megszilárdításáért, a kizsákmányolás nélküli társadalom megteremtéséért folytatott harc zászlaját. (Hatalmas taps.) Országunk, munkásmozgalma, a szocialista harcosok, a népek önrendelkezési jogát, önálló nemzeti államokba való szervezkedését hirdető marxista elvtől lelkesítve indultak ebbe a harcba. A múlt század végén és századunk elején, a kapitalizmus útján való előrehaladásban elért eredmények ellenére, Románia gazdasági szempontból továbbra is csekély iparral, kifejezetten agrár jellegű gazdasággal rendelkező, gyengén fejlett ország volt. Ezt a helyzetet az erőteljes feudális maradványok fenntartása, valamint az okozta, hogy a monarchia és az uralkodó osztályok politikájukkal kiszolgáltatták az ország kincseit a külföldi monopóliumoknak, a nagy imperialista hatalmaknak. Ugyanígy Erdély, amely a Habsburgbirodalom uralma alatt állt, nem hasznosíthatta egész gazdasági potenciálját, s egyoldalúan, a birodalom központi tartományai iparának nyersanyagalapjaként fejlődött. Elmondhatjuk tehát, hogy a XX. század elején Románia ipari fejlődésének kezdeti szakaszában, a kapitalizmus első szakaszában volt. A termelőerők fejlettségi színvonalának és a termelési viszonyok jellegének objektív, tudományos elemzése határozottan megcáfolja azokat a nézeteket, hogy Románia abban az időszakban a monopolkapitalista stádiumban lett volna, imperialista állam lett volna. Románia maga az imperialista nagyhatalmak hinterlandja, az idegen monopóliumok nyersanyagforrása és piaca volt. Ehhez még hozzá kell számítani, hogy a román nemzeti állam kialakulásának folyamata még nem zárult le, hogy az ország területének jelentős része idegen uralom alatt állt. Lenin 1913-ban, országunk és más kelet-európai országok helyzetére utalva, hangsúlyozta, hogy az övezet népeinek történelmi feladata megteremteni az egységes nemzeti államokat. „. .. egész Kelet-Európában (Ausztria és a Balkán) és Ázsiában — vagyis az Oroszországgal határos országokban — mondotta Lenin — vagy még nem fejeződött be, vagy még éppen csak (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. ÉVFOLYAM 242. SZÁM 1968. december 1 Vasárnap ARA 30 BANI •• Az egyesülés félévszázados jubileumát ünnepelték az egész országgal együtt Csíkszereda dolgozói is. A Művelődési Ház, zsúfolásig telt nagytermében ott látjuk a megyei pártbizottság bárójának és az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságának tagjait, a megye ésa város tömegszervezeteinek képviselőit, az üzemek és intézmények vezetőit, valamint nagyszámú dolgozót. A színpadon a köztársaságról szólt a dal., Ezt követte egy hatásos irodalmi összeállítás. Versek, táncok, kórusművek méltatják a nap jelentőségét. A Csíkszeredai Művelődési Ház tánccsoportja egy nagyon szép és fantáziadús libánfalvi táncot adott elő. A líceum tánccsoportja egy sajátosan csíki táncot mutatott be nagy sikerrel. A műsorzárás teljes pompájában villantotta fel városunk műkedvelő tevékenységének lehetőségeit: közös akció volt ez, a szép és a mindig aktuális bemutatására. ■ a népi, tánccsokor joggal nyerte el a , nézők osztatlan lelkesedését. Az ünnepi műsort a hazánkban népszerű dalműszerző, Hubesz , Valter tömegdala zárta. A nagysikerű rendezvény ama stőrművészeit, a Román, Kommunista Párt Hargita megyei, bizottságának bürója és az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottsága virágkoszorúval jutalmazta. Hasonló ünnepi rendezvényekre került sor Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Vlahicán és másutt. Megyénk román, magyar és más nemzetiségű dolgozói ily módon is tisztelegtek a nagy esemény alkalmával és kifejezésre juttatták, hogy szoros egységben, váll-váll mellett váltják valóra pártunk politikájának irányelveit. H I R E K ♦ E S E M rE N V E K 2 ★ I I Magas színvonalú növényvédelmi tanfolyam nyílik Homoródfürdőn. A december 2-től 8-ig'tar-I____!zó előkészítőn a növényvédelmi központok vezetői, technikusok, gép- ésvegyszerkezelők, valamint más olyan személyek vesznek részt,, akik a következő mezőgazdasági évben küzdeni fognak kultúrnövényeink védelméért. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságot illeti a dicséret azért a körültekintésért, ahogyan megszervezte a tanfolyamot. A hét nap alatt tíz előadást tartanak Hargita megyei, kolozsvári és marosvásrhelyi szakemberek közreműködésével. Több mint 200 bányász és termelőszövetkezeti tag részvételével tartották meg Parajdon a SÓ ÉS NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE témájú érdekes szimpoziont. . Apáról fiúra száll a bányászmesterség e vidéken, évszázadok óta. A só szeretete hagyományos a parajdi lankák között, de országos viszonylatban is jelentős. Sóról előadást tartani a Sóvidéken, talán kissé furcsa is, mégis a nagyszámú közönség érdeklődéssel hallgatta a jól felkészült, lelkes előadók szavait. Molnár Pál tanár a só keletkezéséről, Telegdy Károly mérnök, a Sóbánya igazgatója pedig a helyi bánya történetéről és termelésének fejlődéséről beszélt. Nagy figyelemmel követték Fülöp Ferenc bányamérnök érdekes tájékoztatóját a só kitermeléséről és felhasználásáról, úgyszintén dr. Veress Árpád körorvos magyarázatát is a só élettani jelentőségéről. A különböző szemléltető eszközök, táblázatok, térképek, epidiaszkóp, sóminták, stb. használata- tette elevenné, vonzóvá e rendezvényt. Az előadás után a hallgatóság egyhangú véleménye: egy nagyon érdekes és tanulságos szimpoziont láttak. E követésre méltó példa is bizonyítja, hogy ma már a kulturális nevelőtevékenység nemcsak a tanerők, hanem a községben élő többi értelmiségi dolgozók feladata is. A napokban tartotta meg közgyűlését a bélyeggyűjtők köreinek megyei vezetősége és tagsága. ____ A vezetőség beszámolt az eddigi tevékenységről, majd számos javaslat hangzott el, többek között a szervezőmunka hiányosságainak felszámolására. Ezután megalakult, a Csíkszeredai bélyeggyűjtők városi köre. A bélyeggyűjtők köre a Művelődési Házban működik. A bélyegcseréket minden vasárnap délelőtt 10 órakor tartják a kör termében. Foglalkozott a közgyűlés a bélyeggyűjtés népszerűsítésének, az új tagok beszervezésének kérdésével is. Elhatározták, hogy December 30 tiszteletére megyei bélyegkiállítást szerveznek Csíkszeredában, a székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi- maroshévízi és balánbányai gyűjtők részvételével. A bélyeggyűjtők tudomására hozzák, hogy megkezdődtek az 1969. évi bélyegelőfizetések. s Nicolae Ceauşescu elvtárs, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş és Vasile Patilineţ elvtársakkal együtt, ez év november 29-én, pénteken fogadta I. I. Jakubovszkij marsallt, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokát, Sz. M. Szemenko hadseregtábornokot, az Egyesített Fegyveres Erők vezérkari főnökét és a Varsói Szerződésben részt vevő államok hadseregei azon küldöttségeinek vezetőit, amelyek részt vettek a Bukarestben megtartott tanácskozáson. A fogadáson részt vettek a következő elvtársak: Ion Ioniţă vezérezredes, a fegyveres erők minisztere, Ion Gheorghe vezérezredes, a fegyveres erők miniszterének első helyettese, a nagyvezérkar főnöke. A megbeszélés meleg, baráti légkörben folyt le. Nicolae Ceauşescu elvtárs fogadta 1.1. Jakubovszkij marsallt és a Varsói Szerződésben résztvevő államok hadseregei küldöttségeinek vezetőit