Hargita, 1969. április (2. évfolyam, 76-101. szám)
1969-04-01 / 76. szám
HA ROSTA Szemelvények o rázzák meg a legelő területeket és közöljék a gazdaságokkal. Az istállók vízvezeték-szerelési munkálataival kapcsolatban ugyancsak készítsenek konkrét ütemtervet. hozzászólásokból Becze Antal a megyei Művelődés- és Művészetügyi bizottság elnöke, többek között javasolta, hogy a százalékos művelésre kiadott kaszálós területeket ne a kaszálás előtt osszák szét a tagoknak, hanem már tavasszal. Ilyenformán nemcsak a kész termést takarítanák be, hanem gondoznák is a területet s ez elősegítené a nagyobb terméshozam elérését. Ugyanakkor, mivel a fejőstehenek tejhozamát csökkenti a sok járkálás, felvetette annak a szükségességét, hogy azokban a gazdaságokban, ahol a legelők távolabb esnek a szálláshelytől, építsenek aklokat. A szakszerű állatgondozásról szólva, hangsúlyozta a pásztorok szakmai kiképzésének fontosságát. Télen általában gondosan bánnak az állatokkal, nyáron viszont sokszor olyan pásztorokra bízzák, akik nem értenek eléggé ehhez a munkához. Részben ezzel magyarázható a gyakori állatelhullás vagy állatmegbetegedés. Csiszér Károly a menasági mtsz elnöke a műtrágya-ellátás megjavításának szükségességét hangsúlyozta, ami nagyban hozzájárul a takarmányalap biztosításához. Felhívta a figyelmet a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos hibákra is. A bondozó technikusok tevékenysége ugyanis nem minden esetben kielégítő, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az állatlétszám gyarapodását. Sók a szántóterület rovására a kaszálókat vagy pedig a meglévőkből próbáljunk nagyobb termést kicsikarni? Kézzelfogható, hogy az utóbbi eljárást kell választanunk. A Csíkszeredái kísérleti állomás tapasztalatai bebizonyították, hogy nemcsak elméletileg lehetséges ez, hanem a gyakorlatban ismegvalósítható. Az igazság az, hogy az utóbbi 6—8 esztendőben a megyében nem fordítottak elegendő figyelmet a legelők feljavítására. Legelőtakarítást elvétve végeztek, és lényegében a rétek, kaszálók hozama sem javult. Az ok: kevés műtrágyát használtak, jóval kevesebbet, mint lehetett és kellett volna. A kísérleti állomás 16 hektáros parcellázott legelőjén szakásos legeltetéssel 60 darab növendékállatot legeltet egész nyár folyamán. A legelőterület a szakszerű műtrágyázás következtében annyira feljavult, hogy az itt legelő állatoknál átlagban napi 60 dkg súlygyarapodást értek el. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a rétek és legelők feljavítása nem valósítható meg rövid idő alatt. Talán évek is beletelnek. Addig is célszerű a másodvetések területének növelése. A kísérleti állomás parcelláin jól bevált az őszi bükköny után a takarmányrepce termesztése. Mindkettőből kiváló terméseredményt értek el. Ami bevált a kísérleti állomás földjein, legelőin, beválna a gazdaságokban is, hisz az éghajlati viszonyok nagyjából azonosak. Csak éppen hozzá kellene kezdeni. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a takarmányalapot elő lehessen állítani a meglévő réteken, legelőkön, s akkor nem kell a mostani állatlétszám csökkentésére gondolni, hanem éppen ellenkezőleg megteremtjük az előfeltételeket az állatállomány további, növelésére, minőségének javítására, több szénát, a jelenlegi állatállomány ellátása lényegében meg is oldódna. Ugyanakkor másképp, az eddigieknél sokkal jobban kell gazdálkodni, főleg a takarmánnyal. Mert ismeretes például az, hogy míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek az elmúlt évben 123 ezer tonna szálastakarmányt takarítottak be, addig a tagság csak 35 298 tonnát. Ezzel szemben a gazdaságok össz-szarvasmarhaállománya alig haladja meg tízezerrel a háztáji állományt, a juhok esetében pedig a mtsz-tagok 34 500-al tartanak többet. Ez a néhány számadat is azt bizonyítja, hogy az állattenyésztéshez egészen másabb viszonyulás szükséges. Véleménye szerint elsősorban a szakemberek viszonyának, magatartásának kell megváltozni. Alapvetően múlik az ők munkájukon is, hogy milyen eredményeket érünk el a közeljövőben. A takarmánynövény-termesztésről szólva többek között javasolta, hogy a herefélék jelentős részét silózzák be, mert a jó minőségű siló is nagyban befolyásolja, különösen a téli időszakban, a termelés növekedését. Ugyanakkor javasolta a néptanácsoknak, hogy ne nyújtsanak segítséget azoknak a juhászoknak, akik többszáz juhot legeltetnek, de egyáltalán nem járulnak hozzá a legelőtakarítási és feljavítási munkálatokhoz. Egyben arra is felhívta a néptanácsok és az mtsz-ek vezetőtanácsainak figyelmét, hogy mindent kövessenek el a zúglegeltetések megakadályozásáért, hogy maradéktalanul tartsák be az erre vonatkozó törvényes határozatokat. Befejezésül az állatgondozók továbbképzésének szükségességét hangsúlyozta és javasolta, hogy megyénkben is jöjjön létre az agronómusok háza, amely nagymértékben hozzásegíti a szakembereket tudásszínvonaluk emeléséhez. 3 MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE VASILE PATILINE elvtárs beszéde Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megelégedésemet fejezzem ki, amiért részt vehettem a plenáris ülés munkálatain, ahol Hargita megye, s az egész nemzetgazdaság szempontjából egyaránt jelentős kérdést, az állattenyésztés fejlesztését vitatták meg. Ahogy Önök is tudják, pártunk vezetősége, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs, nagy gondot fordít a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági-szervezeti megerősítésére, a növénytermesztés, különösen pedig az állattenyésztés fellendítésére. Mindezt korántsem azért tesszük, mintha országos szinten különös nehézségeink lennének ezen a téren. Épp ellenkezőleg. Pártunk helyes gazdasági politikája, a mezőgazdaság szövetkezetesítése nyomán a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt számottevő eredményeket értünk el. Tavaly, például a tej- és hústermelés kétszerese volt az 1938 évinek. Számolnunk kell viszont azzal, hogy megnövekedett, — és jogosan —, a lakosság igénye. Ne feledjük el, hogy ■Painig 1938-ban a városokon alig egymillió fizetéses alkalmazott élt. 1968-ban ez a szám közel négy millióra emelkedett. Pártunk vezetősége, épp ebből a tényből indul ke, amikor megkülönböztetett figyelmet szentel az állattenyésztés fellendítésére, a tej- és hústermelés fokozására. Az állattenyésztésben elért eredményeink alacsonyabbak, mint az anyagi javak termelésének más ágaiban. Pártunk vezetői a mezőgazdasági egységekben tett gyakori munkalátogatásaik során feltárták azokat a kihasználatlan tartalékokat, amelyek hasznosításával jelentősennövelni lehetne atermelést. Nem is kerülne túl nagy erőfeszítésbe, csupán lelkiismeretesebb munkát követel meg. Ez a helyzet országos szinten épp úgy, mint Hargita megyében, ahol nemcsak a krumplitermesztésnek, hanem az állattenyésztésnek is gazdag hagyományai vannak. A plenáris ülés gondos előkészítése, a megyei pártbizottság tagjainak, a szakembereknek és más meghívottaknak a vitában való élénk részvétele, a hozzászólások színvonalassága, a nagyszámú javaslat, mind-mind azt bizonyítják, hogy a megyei pártbizottság, a mezőgazdasági aktíva tisztában van az állattenyésztési részleg fontosságával. Magas fokú felelősségérzetüket bizonyítja az is, hogy határozott intézkedésekkel szándékoznak tovább fokozni a tej- és a hústermelést. Hargita megye állattenyésztése eredményeinek számbavétele után a szónok a továbbiakban rámutatott: mind az előzetes tanulmányok, mind pedig a plenárisan felszólalók és a tapasztalat igazolta tényekkel bizonyították, hogy számos lehetőség van az állatlétszám emelésére, a tej- és hústermékek intenzívebb növelésére. Ezt mutatnia többek között az egymás szom-szédságában, azonos, vagy hasonló természeti viszonyok között dolgozó termelőszövetkezetekben elért, eredmények különbözősége. Mindebből következik, hogy a hibák, hiányosságok, a lehetőségek alatti eredmények, szubjektív okokra, a rossz munkaszervezésre, egyes szakemberek és vezető szervek hanyagságára vezethetők vissza. Az Önök megyéjének takarmánytermesztésre szánt területe (legelők, kaszálók, termesztett, takarmánynövények) körülbelül 5 százalékát teszik ki az ország e célra szánt felületének, ugyanakkor az országos hústermeléshez való hozzájárulásuk csupán 2 százalék. Érdemes elgondolkodni ezen. Figyelembe véve, hogy a megye milyen nagyszerű lehetőségekkel rendelkezik a szarvasmarhatenyésztés terén, ahelyett, hogy minél intenzívebben hozzájárulna az állati termékek termeléséhez, még azt az arányt sem éri el, ami e terület vitán jogosan elvárható. És ugyanakkor ne feledjük el, hogy míg országos szinten e célra csupán az összterület 38 százaléka áll rendelkezésre, addig Hargita megyében ez az arány több, mint 70 százalékot tesz ki. Nem várhatjuk az állatlétszám növekedését mindaddig, ahogyan azt a többi felszólaló elvtárs is említette, míg a szarvasmarhák elleni arányszáma esést mutat, és a vágások száma továbbra is magas marad. Mindezekhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy a zootechnikai szabályok be nem tartása, több mezőgazdasági egységben a felelőtlen, hanyag gondozás következtében az állathullás nagy arányú volt Hargita megyében. Ilyen körülmények között könynyen érthető, hogy a 100 hektárra számított szarvasmarha és juh létszám az Önök megyéjében kisebb az országos átlagnál. Hazánkban, a 100 hektár mezőgazdasági területre számított állatsűrűségről beszélve, ami elmarad más országok, mint Hollandia, Belgium, Dánia, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság e téren elért eredményei mögött, a szónok rámutatott, hogy megvannak a feltételei ennek a különbségnek a csökkentésére és ezeket a lehetőségeket teljes mértékben fel kell használnunk. Különös hangsúllyal tevődik ez Hargita megyében az állattenyésztésre, ahol a kedvező feltételek adottak. A megye szövetkezetesített földművesei bebizonyították hozzáértésüket, szorgalmukat a burgonyatermesztés számottevő eredményeivel, ahol valóságos rekordtermést értek el, úgyszintén a cukorrépa és kalászosok termesztésével. Ezeknek az embereknek a büszkesége, a tumélőja nei is hagyható figyelmen kívül, értékesítenünk kell az állattenyésztés, az anyagi termelés e fontos szektorának sokkal gyorsabb iramú fejlesztésében. A továbbiakban a szónok a takarmányalap kérdésével foglalkozott. Konkrétabban, még következetesebben kell tevékenykedni ebben az irányban — hangsúlyozta —. Az Önök megyéjében a talaj nagyfokú nedvességtartalma szükségessé teszi a legelőtakarítást minden esztendőben. Ne hagyják, hogy bebokrosodjanak a legelők, mert a következő évben nehezebben lehet majd megtakarítani. 1968-ban, a legelők karbantartására az állam néhány millió lejt fordított az Önök megyéjében is. Ellenben úgy tűnik, hogy ezek az alapok nem voltak kellőképpen felhasználva és mindezek mellett a termelőszövetkezetek által a legelőtakarításra tervbe vett munkanapokat sem fordították erre a célra. Több hozzászóló rámutatott, hogy „a bokrok benőnek, ellopják legelőinket“. Azonban nem elég elkiáltani, hogy jön a tolvaj. Meg is kell fogni, hogy ne lopjon többé, vissza kell venni azt is, amit eddig ellopott. Nem érthetünk egyet azokkal az elvtársakkal, akik javasolták a termesztett növényeknek szánt területek csökkentését a takarmánynövények javára. A szarvasmarhatenyésztésre szánt területekből nem csikarjuk ki mindazt amit adhatnak azok. Gondozzuk a legelőket, a kaszálókat, termesszünk takarmánynövényeket, használjunk műtrágyát , amelyekből vegyiparunk jelentős mennyiségeket termel —, úgy takarítsuk be és tartósítsuk a takarmányt, ahogy megkövetelik az agrotechnika szabályai. Márpedig ebben az irányban számos hiányosság és elégtelenség mutatkozott. Különös figyelmet kell fordítani a szakkáderekre, ezek tevékenységére, és továbbképzésére. A mezőgazdasági szakembereknek — akiknek a munkaeredményeire nem egyszer büszkélkedtünk, s a pártvezetőség is nagyra értékeli — nagyobb mértékben hozzá kell járuljanak az állattenyésztés megerősítéséhez. Ma, Hargita megye minden termelőszövetkezetében átlagosan 3,5 szakember dolgozik (mérnökök, technikusok, állatorvosok, állami alkalmazottak), nem beszélve azokról, akik a megyei mezőgazdasági szerveknél dolgoznak, a különböző kutatóközpontokban, az állami mezőgazdasági egységekben. Hozzájárulásuk azonban nincs még az anyagi erőfeszítések színvonalán, amelyet államunk kifejtett és kifejt, ezután is, a felkészülésük és a megfelelő munka és életkörülmények biztosítása érdekében. Nem titok, hogy egyes helyeken vannak szakemberek, akik tevékenységükkel és a lehetőségek, követelmények alatti eredményeikkel, nem igazolják jelenlétüket az illető mezőgazdasági egységben. Szükséges, hogy a jövőben szakembereink ne vesszenek el az apró dolgokban, ne szorítkozzanak néhány jelentéktelen probléma megoldására, hanem végezzenek olyan méretű kutatómunkát, mint amilyen feltételek vannak biztosítva, találjanak hatékony megoldásokat, megfelelőeket az egységnek, amelyben dolgoznak, állandóan hozzájárulva az állattenyésztés megerősítéséhez. Minden állattenyésztési szakember hazafias, állampolgári kötelessége teljes fizikai és szellemi munkabírással tevékenykedni az állattenyésztés eredményességének fokozásáért, a szövetkezeti parasztság, az egész dolgozó nép életszínvonala emelése érdekében. A párt-, állami és szövetkezeti szerveknek az állattenyésztési szektor dolgozóinak állandóan törekedniük kell az állatenyésztés gépesítettségének kiszélesítésére. Említettem már a különbséget a 100 hektár mezőgazdasági területre eső állatok száma tekintetében hazánk és pl. Hollandia között. Ez a különbség tartalmazza a munkálatok gépesítési fokában mutatkozó különbséget is. A pártszerveknek és pártszervezeteknek, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének, szakembereknek és termelőszövetkezeti dolgozóknak egyaránt konkrétan kell intézkedniük a legfontosabb munkálatok egyre nagyobb mérvű gépesítéséért, azoknak a lehetőségeknek legteljesebb kihasználásáért, melyeket államunk hazai gyártmányú gépi berendezések, rövid- és hosszúlejáratú hitelek biztosítása révén ebben az irányban megnyitott. Elsősorban a sok kézimunkát igénylő műveleteket kell gépesíteni, mint amilyenek a szállítás, a takarmány begyűjtése és előkészítése. Az Önök megyéjében különbözőek a szocialista mezőgazdasági egységek eredményei. Nem volna érdektelen egy véleménycsere megszervezése, azért, hogy a legjobb egységek legjobb tapasztalatai valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet hasznára szolgáljanak. Néhány évvel ezelőtt ez a módszer eredményesnek bizonyult. Nem látok okot arra, hogy lemondjunk róla mindaddig, míg a lemaradt mezőgazdasági termelőszövetkezetekben jelentős eredmények eléréséhez vezethet. Vasile Patilinet elvtárs javasolta a plenárisnak, bízzák meg a megyei pártbizottság büróját egy olyan átfogó terv elkészítésével, mely összegezi a plenáris elé terjesztett jelentést és intézkedési tervet, valamint a felszólalók javaslatait. Ezt tanulmányozás és megvitatás végett bocsássák a szocialista mezőgazdasági egységek rendelkezésére. Mindez valamenynyi termelő egységben konkrét intézkedések foganatosításához kell vezessen, az állatlétszám emelése, az állati termelés fokozása, a takarmányalap biztosítása és a megfelelő szálláshelyek építése érdekében. Végezetül a szónok kifejezte meggyőződését, hogy a Hargita megyei pártszervezet képes lesz sikerrel megoldani azokat a feladatokat, amelyek biztosítják az állati termelés ütemének fokozását olyan mértékben, hogy az a legrövidebb időn belül túlszárnyalja az országos átlagot, éppen úgy, mint ahogy sikerrel oldott meg számos olyan feladatot, amielé az élet és hazánk szocialista építésének folyamata állította. Mihálcz Lajos a kászonújfalusi mtsz elnöke a termés sorsát meghatározó, a legfontosabb tényezőről, az emberről, az állatgondozók hozzáállásáról beszélt. „Most mindenki kaszát ragadna a kezébe és még a sziklát is megkaszálná — mondotta — de a nyáron majd mindenkinek sürgősebb dolgai akadtak, mint a szénacsinálás. Megcsaltuk a földet, az állatokat, márpedig mindkettőtől annyit várhatunk, amennyit adunk. A tagság háztáji állatai a kevesebből, többet termelnek, mert ahogy a közmondás is tartja: a gazda szeme hizlalja a jószágot. A legfőbb hiba talán ott van, hogy a gazdaságainkban gyakran nincs jelen ez a gazdaszem. György Imre a mezőgazdasági bank igazgatója hozzászólásában a rövid és hoszszúlejáratú hitelek, valamint a saját beruházási alapok felhasználásának hatékonyságát taglalta. Megállapította, hogy ott érnek el kimagasló termelési eredményeket, ahol a beruházási összegeket észszerűen használják fel, ahol alacsony az improduktív kiadások részaránya. Az elmondottakat alátámasztja az az egyszerű tény is, hogy az állatvásárlásra előirányzott hoszszúlejáratú hitelnek alig egyötödét használták fel a gazdaságok, más természetű beruházásokra még kevesebbet. A hatékonyságot elemezve összehasonlítja a szenterzsébeti gazdaságot a nagysolymosival. Az előbbiben állami hitelekből 67 állatot vásároltak, és van 300 darab, míg az utóbbiban vásárolt állatok száma 300, de a létszám csak 245. Szenterzsébeten az elhullási százalék 0,4, míg Nagysolymoson 15. Mindez tükröződik a száz hektárra számított jövedelemben is, amennyiben a nagysolymosiak csak 63 ezer lejt valósítottak meg, a szenterzsébetiek viszont 155 ezer lejt. Lőrincz János a szentábrahámi mtsz állattenyésztő mérnöke, a gazdaság pártbizottságának titkára az mtsz eddigi tapasztalatait osztotta meg a plenáris résztvevőivel. Rámutatott, hogy 1965-höz viszonyítva az állattenyésztésből származó jövedelem több mint kétszeresére emelkedett (2 107 000 lej) és ennek 82 százaléka a szarvasmarhatenyésztésből származik. Az állattenyésztésben lehet eredményeket elérni, de ahhoz befektetésre és főleg alapos üzemszervezésre van szükség. Vállalta, hogy 1969-ben a szentábrahámi termelőszövetkezet teljesíti valamennyi tervmutatóját. Vodă Duşa Leon a maroshévízi gazdaság elnöke nem tartja kielégítőnek azokat az eredményeket, amelyeket mostanig elértek, főleg a szarvasmarha tenyésztése terén. Gazdaságuk természeti adottságaira hivatkozva úgy véli, hogy az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani a juhtenyésztésre — szerinte 10 000 juhot is el tudnának tartani — annál is inkább, mert a juhok istállózási ideje rövidebb, mint a szarvasmarháké, ugyanakkor a legelők feljavításával és megfelelő állomány megteremtésével kimagasló hozamokat érhetnének el. ....................— ... " Mezei Gyula a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének elnöke hozzászólásában a szakemberek tevékenységéről beszélt és megállapította, hogy munkájuk jóval hatékonyabb lehetne. A gazdaságokban előforduló hibák, hiányosságok egyben a szakemberek munkájára is fényt vetnek. Ha a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a Megyei Szövetség vezetői ismerték a helyzetet — márpedig ismerték, amit számos általuk készített kimutatás, jelentés is bizonyít — miért nem intézkedtek idejében? Sok volt a kényszervágás, de hát hol voltak az állatorvosok? Hozzászólása további részében javasolta, hogy az erdészeti szervekkel egyetértésben még a legeltetési időszak kezdete előtt hat. Moldovanban a salamási néptanács elnöke, beszédében utalt arra a fontos szerepre, amelyet a községi néptanácsnak kell betöltenie a legelős és kaszálós területek takarítása és feljavítása érdekében. Ennek egyik legfőbb gyakorlati kivitelezési módja az, hogy a néptanácsok a jövőben is segítsék elő ilyen irányú nagyszabású tömegakciók megszervezését, ellenőrizzék azok hatékonyságát. Jakab Árpád az mtsz-ek Megyei Szövetségének alelnöke részletesen elemezte az állatlétszám növelésének egyes problémáit. Hangsúlyozta ennek elsődleges szerepét megyénk állattenyésztése fellendítése szempontjából. A továbbiakban rámutatott az e téren tapasztalható komoly fogyatékosságokra. Olyan termelőszövetkezetek is vannak, amelyek állománya 1962-höz viszonyítva alig növekedett, sőt egyes helyeken még csökkent is. Természetesen ez kedvezőtlenül befolyásolta a munkanapegység értékének az alakulását is. Olyan esetek is előfordulnak, hogy egyes gazdaságok nagyobb hangsúlyt fektetnek a melléküzem jövedelmezőségére mint az állattenyésztés fejlesztésére. Megengedhetetlen, hogyegy olyan megyében, ahol az állattenyésztés egyik fő termelési ág, a jövedelem közel azonos szinten maradjon a mellékgazdaságokéval. Pedig lehetőségek, erőforrások, kihasználatlan tartalékok bőven akadnak, amelyek értékesítése jövedelmezővé teheti az állattenyésztésünket. Feltétlenül sürgős a legelőgazdálkodás megjavítása, állattenyésztési farmok szervezése megfelelő szakemberekkel. Szükséges nagyobb gondot fordítani a takarmánynövények termesztésére, emelni kell a legelők és karszálók hektárhozamát. A siker legelsősorban az embertől függ, a termelőszövetkezetek vezetőitől, az állattenyésztésben dolgozóktól, a lelkiismeretes munkától. Loy Friederich a székelyudvarhelyi Állami Mezőgazdasági Vállalat igazgatója azokról az új lehetőségekről beszélt, amelyeket a vállalatokban történt új szervezési forma bevezetése tesz lehetővé, s egyben taglalta a még megoldásra váró problémákat. Számadatokkal bizonyította, hogy az állattenyésztést jövedelmező ággá lehet fejleszteni és mindent elkövetnek, hogy az így is legyen vállalatuknál. Tukacs Imre a mezőgazdasági kísérleti állomás Csíkszeredai részlegének vezetője a rétek és legelők területének nagy mennyiségére hivatkozott. Habár az arány nagyon kedvező, még a meglévő állatállomány részére is csak szűkösen biztosítja a takarmányt. Szinte létkérdés számba megy tehát a takarmányhozam növelése. Hogyan? Növel Sántha József a bögözi mtsz mérnöke részletesen kitért a gazdaság eddigi szép eredményeire. Kezdeti sikereik alapja az, hogy elsőrendű feladatuknak tekintették a tenyésznövendék állomány kiválasztását és feljavítását. Erre az előző évek tapasztalata tanította, meg, amikor még előfordult, hogy a gyenge takarmányozás következtében éppen, a magas biológiai értékűtenyésznövendékek károsodtak, kerültek a vágóhídra. Az idén már első negyedévi fedeztetési tervüket száz százalékban teljesítették. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy noha a múlt évben elért 1600 literes átlagtejhozammal túllépték az 1967-es szintet, ez még mindig nem éri el az előző évek átlagát. Ez azt bizonyítja, hogy még sok problémát meg kell oldaniuk, főleg a munkaszervezés terén. Az a tény, hogy az idei év első negyedének átlagtejtermelése takarmányozott tehenenként 494 litert tesz ki, már garanciát jelent arra, hogy az évi átlag 2000 literre emelkedjen. A gazdaság vezetői különös hangsúlyt helyeztek a gondozók állandó szakmai képzésére, nevelésére. Tapasztalatcseréket szerveztek az állattenyésztési részleg dolgozói között. A módszer nagyon jónak mutatkozott, javasolja, hogy alkalmazzák máshol is. A továbbiakban kitért arra, hogy kaszálós és legelős területük nem nagy, vagyis mindössze 411 hektár kaszálóval és 400 hektár legelővel rendelkeznek. Éppen ezért gondot fordítottak a hektárhozam növelésére, így szénatermésük hektáronként elérte a 3 000 kilót. Egyetlen 17 hektáros parcella 120 tehén nyári zöldtömeg szükségletét biztosította. A felszólaló bírálta a villamossági vállalat bürokratikus ügyintézését. Hetek, hónapok kell elteljenek, amíg sikerül elintézni egy istálló villamosítását. Végezetül kéri a megyei szerveket, hogy foganatosítsanak hatékony intézkedéseket a koratavaszi zúglegeltetések megszüntetéséért, mert ez nemcsak az őszi termést teszi tönkre, hanem elősegíti a különböző betegségek elterjedését is. Lakatos Ignác a csicsói mtsz elnöke többek között a fogatok és fogatosok kérdésével foglalkozott. Rámutatott, hogy az mtsz-ek alapszabályzata előírásaival ellentétben még több termelőszövetkezeti tag tart lovat. Ezek nagyban hozzájárulnak a takarmányalap csökkentéséhez, és egyben sok munkaerőt vonnak, el a gazdaságtól. Szénát készítenek a gazdaság kaszálóin, amit borsos áron más megyékbe tovább adnak, fuvaroznak, feketéznek, s többen közülük a gazdaságban is keveset vagy egyáltalán nem dolgoznak. Sürgeti az ilyen egyének elleni határozott intézkedések szükségességét. Pakol Elek a megyei néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke, a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója beszédében állattenyésztésünk fejlesztésének számos lényeges kérdését taglalta. Véleménye szerint, ezt a nagy horderejű problémát nem lehet megoldani néhány adminisztratív intézkedéssel. Ennél sokkal többre van szükség. Arra, hogy tudjuk mit, miért és hogyan kell tennünk. Ebben az összefüggésben elemezte megyénk lehetőségeit, amelyeket még csak részben hasznosítottunk, önbírálatilag elmondotta, hogy az állattenyésztés érdekében a vezetése alatt álló igazgatóság is többet tehetett volna és kellett volna tegyen. A terméshozamokat elemezve, rámutatott: ha hektáronként csupán 300—400 kilóval termelnénk Búzás Balázs a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének elnöke részletesen elemezte azokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetőtanácsai, valamint a Megyei Szövetség előtt állnak az állattenyésztés mielőbbi fellendítése érdekében, így többek között kitért a réti kaszálók hektárhozama növelésének módozataira, majd rámutatott: igen nagy területeket árasztanak el évről-évre a kiáradó folyók, nagyobb patakok. Hogy ezeknek az árterületeknek helyzete még nem rendeződött, felelős a Megyei Szövetség is, mert elhanyagolta a szövetkezetközi együttműködés megszervezését. Erre az elkövetkező időben sokkal nagyobb gondot fordítanak. A lehetőségeket mérlegelve, kitért a csíkszentsimoni szeszgyár mellett felépítendő közös hizlalda létesítésének szükségességére. Ez nagyban elősegítené a selejtállatok magasabb fokú értékesítését és tenyészállatokkal való helyettesítését. A továbbiakban azokról a feladatokról beszélt, amelyek a Megyei Szövetség előtt állanak a megye mtsz-es gazdasági-szervezeti életének megszilárdítása és az irányító-ellenőrző munka megjavítása érdekében. Bîrsan Ionel a remetei tejporgyár igazgatója a tejtermelés növelésének szükségességét hangsúlyozta, hisz a tejporgyár ennek függvénye. A vállalatnak 41 gazdaság szállít tejet, egyik kevesebbet, másik többet. Mindszent például tehenenként 4 litret, Karcfalva ellenben csak 200 grammot. Ha ezek a gazdaságok 30 ezer liter tejjel többet adnának naponta, akkor a vállalat százezreket takaríthatna meg, jelentősen csökkenthetné az önköltséget. Beszéde zárórészében javasolta, hogy egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek, sőt egyes állami gazdaságok is, elsődlegesen álljanak rá a tejtermelésre, ami a vonatkozó gazdaságoknak is a hasznára válna, s ugyanakkor a tejporgyár is ütemesebben, gazdaságilag magasabb hatékonysággal tehet eleget feladatának.