Hargita, 1969. április (2. évfolyam, 76-101. szám)

1969-04-01 / 76. szám

HA ROSTA Szemelvények o rázzák meg a legelő területeket és közöljék a gazdaságokkal. Az istállók vízvezeték-szerelési mun­kálataival kapcsolatban ugyancsak készítsenek konkrét ütemtervet. hozzászólásokból Becze Antal a megyei Művelődés- és Művészet­­ügyi bizottság elnöke, többek között javasolta, hogy a százalékos művelésre kiadott ka­­szálós területeket ne a kaszálás előtt osszák szét a tagoknak, hanem már tavasszal. Ilyenformán nem­csak a kész termést takarítanák be, hanem gondoznák is a terüle­tet s ez elősegítené a nagyobb terméshozam elérését. Ugyanakkor, mivel a fejőstehe­nek tejhozamát csökkenti a sok járkálás, felvetette annak a szük­ségességét, hogy azokban a gazda­ságokban, ahol a legelők távolabb esnek a szálláshelytől, építsenek aklokat. A szakszerű állatgondozásról szólva, hangsúlyozta a pásztorok szakmai kiképzésének fontosságát. Télen általában gondosan bánnak az állatokkal, nyáron viszont sok­szor olyan pásztorokra bízzák, a­­kik nem értenek eléggé ehhez a munkához. Részben ezzel magya­rázható a gyakori állatelhullás vagy állatmegbetegedés. Csiszér Károly a menasági mtsz elnöke a műtrágya-ellátás megjavításá­nak szükségességét hangsúlyozta, ami nagyban hozzájárul a takar­mányalap biztosításához. Felhívta a figyelmet a mesterséges megter­mékenyítéssel kapcsolatos hibákra is. A b­ondozó technikusok tevé­kenysége ugyanis nem minden e­­setben kielégítő, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az állatlétszám gyara­podását. Sók a szántóterület rovására a ka­szálókat vagy pedig a meglévők­ből próbáljunk nagyobb termést kicsikarni? Kézzelfogható, hogy az utóbbi eljárást kell választanunk. A Csíkszeredái kísérleti állomás tapasztalatai bebizonyították, hogy nemcsak elméletileg lehetséges ez, hanem a gyakorlatban is­­megvaló­sítható. Az igazság az, hogy az utóbbi 6—8 esztendőben a megyében nem fordítottak elegendő figyelmet a legelők feljavítására. Legelőtakarí­­tást elvétve végeztek, és lényegé­ben a rétek, kaszálók hozama sem javult. Az ok: kevés műtrágyát használtak, jóval kevesebbet, mint lehetett és kellett volna. A kísérleti állomás 16 hektáros parcellázott legelőjén szakásos le­geltetéssel 60 darab növendékál­latot legeltet egész nyár folyamán. A legelőterület a szakszerű műtrá­gyázás következtében annyira fel­javult, hogy az itt legelő állatok­nál átlagban napi 60 dkg súly­­gyarapodást értek el. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a rétek és legelők feljavítása nem valósítható meg rövid idő alatt. Talán évek is beletelnek. Addig is célszerű a másodvetések területének növelése. A kísérleti állomás parcelláin jól bevált az őszi bükköny után a takarmány­repce termesztése. Mindkettőből kiváló terméseredményt értek el. Ami bevált a kísérleti állomás földjein, legelőin, beválna a gaz­daságokban is, hisz az éghajlati viszonyok nagyjából azonosak. Csak éppen hozzá kellene kezdeni. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a takarmányalapot elő lehessen állítani a meglévő réteken, legelő­kön, s akkor nem kell a mostani állatlétszám csökkentésére gon­dolni, hanem éppen ellenkezőleg megteremtjük az előfeltételeket az állatállomány további, növelé­sére, minőségének javítására, több szénát, a jelenlegi állatállo­mány ellátása lényegében meg is oldódna. Ugyanakkor másképp, az eddigieknél sokkal jobban kell gazdálkodni, főleg a takarmánnyal. Mert ismeretes például az, hogy míg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek az elmúlt évben 123 ezer tonna szálastakarmányt ta­karítottak be, addig a tagság csak 35 298 tonnát. Ezzel szemben a gazdaságok össz-szarvasmarhaállo­­mánya alig haladja meg tízezerrel a háztáji állományt, a juhok ese­tében p­edig a mtsz-tagok 34 500-al tartanak többet. Ez a néhány számadat is azt bizonyítja, hogy az állattenyésztéshez egészen má­sabb viszonyulás szükséges. Véle­ménye szerint elsősorban a szak­emberek viszonyának, magatartá­sának kell megváltozni. Alapvető­en múlik az ők munkájukon is, hogy milyen eredményeket érünk el a közeljövőben. A takarmánynövény-termesztés­ről szólva többek között javasol­ta, hogy a herefélék jelentős ré­szét silózzák be, mert a jó minő­ségű siló is nagyban befolyásolja, különösen a téli időszakban, a termelés növekedését. Ugyanakkor javasolta a néptanácsoknak, hogy ne nyújtsanak segítséget azoknak a juhászoknak, akik többszáz ju­hot legeltetnek, de egyáltalán nem járulnak hozzá a legelőtakarítási és feljavítási munkálatokhoz. Egy­ben arra is felhívta a néptanácsok és az mtsz-ek vezetőtanácsainak figyelmét, hogy mindent kövesse­nek el a zúglegeltetések megaka­dályozásáért, hogy maradéktalanul tartsák be az erre vonatkozó tör­vényes határozatokat. Befejezésül az állatgondozók továbbképzésének szükségességét hangsúlyozta és javasolta, hogy megyénkben is jöjjön létre az ag­­ronómusok háza, amely nagymér­tékben hozzásegíti a szakembere­ket tudásszínvonaluk emeléséhez. 3 MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE VASILE PATILINE­ elvtárs beszéde Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megelégedésemet fejezzem ki, amiért részt vehettem a plenáris ü­­lés munkálatain, ahol Hargita me­gye, s az egész nemzetgazdaság szempontjából egyaránt jelentős kérdést, az állattenyésztés fejlesz­tését vitatták meg. Ahogy Önök is tudják, pártunk vezetősége, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs, nagy gondot fordít a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek gazdasági-szervezeti megerősítésére, a növénytermesz­tés, különösen pedig az állatte­­­nyésztés fellendítésére. Mindezt ko­rántsem azért tesszük, mintha or­szágos szinten különös nehézsége­­ink lennének ezen a téren. Épp el­lenkezőleg. Pártunk helyes gazda­sági politikája, a mezőgazdaság szö­­vetkezetesítése nyomán a növény­­termesztésben és az állattenyész­tésben egyaránt számottevő ered­ményeket értünk el. Tavaly, pél­dául a tej- és hústermelés kétsze­­rese volt az 1938 évinek. Számol­nunk kell viszont azzal, hogy meg­­növekedett, — és jogosan —, a la­­­­kosság igénye. Ne feledjük el, hogy ■Painig 1938-ban a városokon alig egymillió fizetéses alkalmazott élt. 1968-ban ez a szám közel négy millióra emelkedett. Pártunk vezetősége, épp ebből a tényből indul ke, amikor megkü­lönböztetett figyelmet szentel az állattenyésztés fellendítésére, a tej- és hústermelés fokozására. Az állattenyésztésben elért ered­­ményeink alacsonyabbak, mint az anyagi javak termelésének más á­­gaiban. Pártunk vezetői a mező­­gazdasági egységekben tett gyako­­ri munkalátogatásaik során feltár­ták azokat a kihasználatlan tartalé­kokat, amelyek hasznosításával je­lentősen­­növelni lehetne a­­terme­lést. Nem is kerülne túl nagy erő­feszítésbe, csupán lelkiismeretesebb munkát követel meg. Ez a helyzet országos szinten épp úgy, mint Hargita megyében, ahol nemcsak a krumplitermesztésnek, hanem az állattenyésztésnek is gazdag ha­gyományai vannak. A plenáris ülés gondos előkészí­tése, a megyei pártbizottság tagjai­nak, a szakembereknek és más meghívottaknak a vitában való é­­lénk részvétele, a hozzászólások színvonalassága, a nagyszámú ja­vaslat, mind-mind azt bizonyítják, h­ogy a megyei pártbizottság, a me­zőgazdasági aktíva tisztában van az állattenyésztési részleg fontos­ságával. Magas fokú felelősségér­zetüket bizonyítja az is, hogy ha­tározott intézkedésekkel szándé­koznak tovább fokozni a tej- és a hústermelést. Hargita megye állattenyésztése eredményeinek számbavétele után a szónok a továbbiakban rámuta­tott: mind az előzetes tanulmá­nyok, mind pedig a plenárisan fel­szólalók és a tapasztalat igazolta tényekkel bizonyították, hogy szá­­mos lehetőség van az állatlétszám emelésére, a tej- és hústermékek intenzívebb növelésére. Ezt mutat­nia többek között az egymás szom­­-­szédságában, azonos, vagy hasonló természeti viszonyok között dolgo­zó termelőszövetkezetekben elért, eredmények különbözősége. Mind­ebből következik, hogy a hibák, hi­­ányosságok, a lehetőségek alatti e­­redmények, szubjektív okokra, a rossz munkaszervezésre, egyes szakemberek és vezető szervek ha­­nyagságára vezethetők vissza. Az Önök megyéjének takarmány­­termesztésre szánt területe (lege­lők, kaszálók, termesztett, takar­mánynövények) körülbelül 5 szá­­­­zalékát teszik ki az ország e célra szánt felületének, ugyanakkor az országos hústermeléshez való hoz­zájárulásuk csupán 2 százalék. Ér­demes elgondolkodni ezen. Figye­lembe véve, hogy a megye milyen nagyszerű lehetőségekkel rendelke­zik a szarvasmarhatenyésztés te­rén, ahelyett, hogy minél intenzí­vebben hozzájárulna az állati ter­mékek termeléséhez, még azt az a­­rányt sem éri el, ami e terület vi­tán jogosan elvárható. És ugyan­akkor ne feledjük el, hogy míg országos szinten e célra csupán az összterület 38 százaléka áll rendel­kezésre, addig Hargita megyében ez az arány több, mint 70 százalé­kot tesz ki. Nem várhatjuk az állatlétszám növekedését mindaddig, ahogyan azt a többi felszólaló elvtárs is említette, míg a szarvasmarhák elleni arányszáma esést mutat, és a vágások száma továbbra is ma­gas marad. Mindezekhez még hoz­zá kell tennünk azt is, hogy a zootechnikai szabályok be nem tartása, több mezőgazdasági egy­ségben a felelőtlen, hanyag gon­dozás következtében az állathullás nagy arányú volt Hargita megyé­ben. Ilyen körülmények között köny­­nyen érthető, hogy a 100 hektár­ra számított szarvasmarha és juh létszám az Önök megyéjében ki­sebb az országos átlagnál. Hazánkban, a 100 hektár mező­­gazdasági területre számított ál­­latsűrűségről beszélve, ami elma­rad más országok, mint Hollan­dia, Belgium, Dánia, Csehszlová­kia, Német Demokratikus Köztár­saság e téren elért eredményei mögött, a szónok rámutatott, hogy megvannak a feltételei ennek a különbségnek a csökkentésére és ezeket a lehetőségeket teljes mér­tékben fel kell használnunk. Kü­lönös hangsúllyal tevődik ez Har­gita megyében az állattenyésztés­re, ahol a kedvező feltételek adot­tak. A megye szövetkezetesített föld­művesei bebizonyították hozzáér­tésüket, szorgalmukat a burgonya­­termesztés számottevő eredmé­nyeivel, ahol valóságos rekord­termést értek el, úgyszintén a cu­korrépa és kalászosok termeszté­sével. Ezeknek az embereknek a büsz­kesége, a­ tu­m­élőja nei is hagyható figyelmen kívül, értékesítenünk kell az állattenyésztés, az anyagi termelés e fontos szektorának sok­kal gyorsabb iramú fejlesztésében. A továbbiakban a szónok a ta­karmányalap kérdésével foglalko­zott. Konkrétabban, még követ­kezetesebben kell tevékenykedni ebben az irányban — hangsúlyoz­ta —. Az Önök megyéjében a talaj nagyfokú nedvességtartalma szükségessé teszi a legelőtakarítást minden esztendőben. Ne hagyják, hogy bebokrosodjanak a legelők, mert a következő évben nehezeb­ben lehet majd megtakarítani. 1968-ban, a legelők karbantartá­sára az állam néhány millió lejt fordított az Önök megyéjében is. Ellenben úgy tűnik, hogy ezek az alapok nem voltak kellőképpen felhasználva és mindezek mellett a termelőszövetkezetek által a le­gelőtakarításra tervbe vett mun­kanapokat sem fordították erre a célra. Több hozzászóló rámutatott, hogy „a bokrok benőnek, ellopják legelőinket“. Azonban nem elég elkiáltani, hogy jön a tolvaj. Meg is kell fogni, hogy ne lopjon töb­bé, vissza kell venni azt is, amit eddig ellopott. Nem érthetünk egyet azokkal az elvtársakkal, akik javasolták a termesztett növé­nyeknek szánt területek csökken­tését a takarmánynövények javá­ra. A szarvasmarhatenyésztésre szánt területekből nem csikarjuk ki mindazt amit adhatnak azok. Gondozzuk a legelőket, a kaszáló­kat, termesszünk takarmánynövé­nyeket, használjunk műtrágyát , amelyekből vegyiparunk jelentős mennyiségeket termel —, úgy ta­karítsuk be és tartósítsuk a takar­mányt, ahogy megkövetelik az agrotechnika szabályai. Márpedig ebben az irányban számos hiá­nyosság és elégtelenség mutatko­zott. Különös figyelmet kell fordí­tani a szakkáderekre, ezek tevé­kenységére, és továbbképzésére. A mezőgazdasági szakembereknek — akiknek a munkaeredményeire nem egyszer büszkélkedtünk, s a pártvezetőség is nagyra értékeli — nagyobb mértékben hozzá kell já­ruljanak az állattenyésztés meg­erősítéséhez. Ma, Hargita megye minden termelőszövetkezetében át­lagosan 3,5 szakember dolgozik (mérnökök, technikusok, állator­vosok, állami alkalmazottak), nem beszélve azokról, akik a megyei mezőgazdasági szerveknél dolgoz­nak, a különböző kutatóközpon­tokban, az állami mezőgazdasági egységekben. Hozzájárulásuk a­­zonban nincs még az anyagi erő­feszítések színvonalán, amelyet ál­lamunk kifejtett és kifejt, ezután is, a felkészülésük és a megfelelő munka és életkörülmények bizto­sítása érdekében. Nem titok, hogy egyes helyeken vannak szakembe­rek, akik tevékenységükkel és a lehetőségek, követelmények alatti eredményeikkel, nem igazolják je­lenlétüket az­ illető mezőgazdasági egységben. Szükséges, hogy a jö­vőben szakembereink ne vessze­nek el az apró dolgokban, ne szo­rítkozzanak néhány jelentéktelen probléma megoldására, hanem vé­gezzenek olyan méretű kutató­munkát, mint amilyen feltételek vannak biztosítva, találjanak ha­tékony megoldásokat, megfelelőe­ket az egységnek, amelyben dol­goznak, állandóan hozzájárulva az állattenyésztés megerősítéséhez. Minden állattenyésztési szakem­ber hazafias, állampolgári köte­lessége teljes fizikai és szellemi munkabírással tevékenykedni az állattenyésztés eredményességé­nek fokozásáért, a szövetkezeti parasztság, az egész dolgozó nép életszínvonala emelése érdekében. A párt-, állami és szövetkezeti szerveknek az állattenyésztési szektor dolgozóinak állandóan tö­rekedniük kell az állatenyésztés gépesítettségének kiszélesítésére. Említettem már a különbséget a 100 hektár mezőgazdasági terület­re eső állatok száma tekintetében hazánk és pl. Hollandia között. Ez a különbség tartalmazza a mun­kálatok gépesítési fokában mutat­kozó különbséget is. A pártszer­veknek és pártszervezeteknek, a Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Megyei Szövetségének, szak­embereknek és termelőszövetkezeti dolgozóknak egyaránt konkrétan kell intézkedniük a legfontosabb munkálatok egyre nagyobb mérvű gépesítéséért, azoknak a lehetősé­geknek legteljesebb kihasználásá­ért, melyeket államunk hazai gyártmányú gépi berendezések, rövid- és hosszúlejáratú hitelek biztosítása révén ebben az irány­ban megnyitott. Elsősorban a sok kézimunkát igénylő műveleteket kell gépesíteni, mint amilyenek a szállítás, a takarmány begyűjtése és előkészítése. Az Önök megyéjében különbö­zőek a szocialista mezőgazdasági egységek eredményei. Nem volna érdektelen egy véleménycsere megszervezése, azért, hogy a leg­jobb egységek legjobb tapasztala­tai valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet hasznára szolgáljanak. Néhány évvel ezelőtt ez a módszer ered­ményesnek bizonyult. Nem látok okot arra, hogy lemondjunk róla mindaddig, míg a lemaradt mező­­gazdasági termelőszövetkezetekben jelentős eredmények eléréséhez vezethet. Vasile Patilinet elvtárs javasol­ta a plenárisnak, bízzák meg a megyei pártbizottság büróját egy olyan átfogó terv elkészítésével, mely összegezi a plenáris elé ter­jesztett jelentést és intézkedési tervet, valamint a felszólalók ja­vaslatait. Ezt tanulmányozás és megvitatás végett bocsássák a szo­cialista mezőgazdasági egységek rendelkezésére. Mindez valameny­­nyi termelő egységben konkrét intézkedések foganatosításához kell vezessen, az állatlétszám e­­melése, az állati termelés fokozá­sa, a takarmányalap biztosítása és a megfelelő szálláshelyek épí­tése érdekében. Végezetül a szónok kifejezte meggyőződését, hogy a Hargita megyei pártszervezet képes lesz sikerrel megoldani azokat a fel­adatokat, amelyek biztosítják az állati termelés ütemének fokozá­sát olyan mértékben, hogy az a legrövidebb időn belül túlszár­nyalja az országos átlagot, éppen úgy, mint ahogy sikerrel oldott meg számos olyan feladatot, ami­­elé az élet és hazánk szocialista építésének folyamata állította. Mihálcz Lajos a kászonújfalusi mtsz elnöke a termés sorsát meghatározó, a leg­fontosabb tényezőről, az emberről, az állatgondozók hozzáállásáról beszélt. „Most mindenki kaszát ragadna a kezébe és még a sziklát is megkaszálná — mondotta — de a nyáron majd mindenkinek sürgősebb dolgai akadtak, mint a szénacsinálás. Megcsaltuk a földet, az állatokat, márpedig mindkettő­től annyit várhatunk, amennyit adunk. A tagság háztáji állatai a kevesebből, többet termelnek, mert ahogy a közmondás is tart­ja: a gazda szeme hizlalja a jó­szágot. A legfőbb hiba talán ott van, hogy a gazdaságainkban gyakran nincs jelen ez a gazda­szem­. György Imre a mezőgazdasági bank igazgatója hozzászólásában a rövid és hosz­­szúlejáratú hitelek, valamint a sa­ját beruházási alapok felhaszná­lásának hatékonyságát taglalta. Megállapította, hogy ott érnek el kimagasló termelési eredményeket, ahol a beruházási összegeket ész­szerűen használják fel, ahol ala­csony az improduktív kiadások részaránya. Az elmondottakat alátámaszt­ja az az egyszerű tény is, hogy az állatvásárlásra előirányzott hosz­­szúlejáratú hitelnek alig egyötödét használták fel a gazdaságok, más természetű beruházásokra még kevesebbet. A hatékonyságot ele­mezve összehasonlítja a szenter­zsébeti gazdaságot a nagysolymo­­sival. Az előbbiben állami hitelek­ből 67 állatot vásároltak, és van 300 darab, míg az utóbbiban vásá­rolt állatok száma 300, de a lét­szám csak 245. Szenterzsébeten az elhullási százalék 0,4, míg Nagy­­solymoson 15. Mindez tükröződik a száz hektárra számított jövede­lemben is, amennyiben a nagysoly­­mosiak csak 63 ezer lejt valósítot­tak meg, a szenterzsébetiek viszont 155 ezer lejt. Lőrincz János a szentábrahámi mtsz állattenyész­tő mérnöke, a gazdaság pártbizottságának titkára az mtsz eddigi ta­pasztalatait osztotta meg a plená­ris résztvevőivel. Rámutatott, hogy 1965-höz viszonyítva az állatte­nyésztésből származó jövedelem több mint kétszeresére emelkedett (2 107 000 lej) és ennek 82 száza­léka a szarvasmarhatenyésztésből származik. Az állattenyésztésben lehet eredményeket elérni, de ah­hoz befektetésre és főleg alapos üzemszervezésre van szükség. Vál­lalta, hogy 1969-ben a szentábra­hámi termelőszövetkezet teljesíti valamennyi tervmutatóját. Vodă Duşa Leon a maroshévízi gazdaság elnöke nem tartja kielégítőnek azokat az eredményeket, amelyeket mostanig elértek, főleg a szarvasmarha te­nyésztése terén. Gazdaságuk ter­mészeti adottságaira hivatkozva úgy véli, hogy az eddiginél jóval na­gyobb gondot kell fordítani a juh­tenyésztésre — szerinte 10 000 ju­hot is el tudnának tartani — an­nál is inkább, mert a juhok istál­­lózási ideje rövidebb, mint a szarvasmarháké, ugyanakkor a le­gelők feljavításával és megfelelő állomány megteremtésével kima­gasló hozamokat érhetnének el. ....................— ... " Mezei Gyula a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének elnöke hozzászólásában a szakemberek tevékenységéről beszélt és megál­lapította, hogy munkájuk jóval hatékonyabb lehetne. A gazdasá­gokban előforduló hibák, hiányos­ságok egyben a szakemberek mun­kájára is fényt vetnek. Ha a me­gyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a Megyei Szövetség vezetői ismer­ték a helyzetet — már­pedig is­merték, amit számos általuk készí­tett kimutatás, jelentés is bizonyít — miért nem intézkedtek idejé­ben? Sok volt a kényszervágás, de hát hol voltak az állatorvosok? Hozzászólása további részében javasolta, hogy az erdészeti szer­vekkel egyetértésben még a legel­tetési időszak kezdete előtt hat.­ Moldovan­b­an a salamási néptanács elnöke, beszédében utalt arra a fontos szerepre, amelyet a községi nép­tanácsnak kell betöltenie a lege­­lős és kaszálós területek takarítása és feljavítása érdekében. Ennek egyik legfőbb gyakorlati kivitele­zési módja az, hogy a néptaná­csok a jövőben is segítsék elő ilyen irányú nagyszabású tömeg­akciók megszervezését, ellenőriz­zék azok hatékonyságát. Jakab Árpád az mtsz-ek Megyei Szövetségének alelnöke részletesen elemezte az állatlét­szám növelésének­­ egyes problé­máit. Hangsúlyozta ennek elsőd­leges szerepét megyénk állatte­nyésztése fellendítése szempontjá­ból. A továbbiakban rámutatott az e téren tapasztalható komoly fo­gyatékosságokra. Olyan termelő­­szövetkezetek is vannak, amelyek állománya 1962-höz viszonyítva alig növekedett, sőt egyes helye­ken még csökkent is. Természete­sen ez kedvezőtlenül befolyásolta a munkanapegység értékének az alakulását is. Olyan esetek is elő­fordulnak, hogy egyes gazdaságok nagyobb­­ hangsúlyt fektetnek a melléküzem jövedelmezőségére mint az állattenyésztés fejlesztésé­re. Megengedhetetlen, hogy­­egy olyan megyében, ahol az­ állatte­nyésztés egyik fő termelési ág, a jövedelem közel azonos szinten maradjon a mellékgazdaságokéval. Pedig lehetőségek, erőforrások, ki­használatlan tartalékok bőven a­­kadnak, amelyek értékesítése jö­vedelmezővé teheti az állattenyész­tésünket. Feltétlenül sürgős a le­gelőgazdálkodás megjavítása, állat­­tenyésztési farmok szervezése megfelelő szakemberekkel. Szük­séges nagyobb gondot fordítani a takarmánynövények termesztésé­re, emelni kell a legelők és kar­szálók hektárhozamát. A siker leg­elsősorban az embertől függ, a termelőszövetkezetek vezetőitől, az állattenyésztésben dolgozóktól, a lelkiismeretes munkától. Loy Friederich a székelyudvarhelyi Állami Mező­­gazdasági Vállalat igazgatója azokról az új lehetőségekről be­szélt, amelyeket a vállalatokban történt új szervezési forma beve­zetése tesz lehetővé, s egyben tag­lalta a még megoldásra váró prob­lémákat. Számadatokkal bizonyí­totta, hogy az állattenyésztést jö­vedelmező ággá lehet fejleszteni és mindent elkövetnek, hogy az így is legyen vállalatuknál. Tukacs Imre a mezőgazdasági kísérleti állomás Csíkszeredai részlegének vezetője a rétek és legelők területének nagy mennyiségére hivatkozott. Habár az arány nagyon kedvező, még a meglévő állatállomány ré­szére is csak szűkösen biztosítja a takarmányt. Szinte létkérdés számba megy tehát a takarmány­hozam növelése. Hogyan? Növel­ Sántha József a bögözi mtsz mérnöke részletesen kitért a gazdaság eddi­gi szép eredményeire. Kezdeti si­kereik alapja az, hogy­ elsőrendű feladatuknak tekintették a tenyész­­növendék állomány kiválasztását és feljavítását. Erre az előző évek tapasztalata tanította, meg, amikor még előfordult, hogy a gyenge takarmányozás következtében ép­pen, a magas biológiai értékű­­te­­nyésznövendékek károsodtak, ke­rültek a vágóhídra. Az idén már első negyedévi fedeztetési tervüket száz százalékban teljesítették. U­­gyanakkor arra is rámutatott, hogy noha a múlt évben elért 1600 lite­res átlagtejhozammal túllépték az 1967-es szintet, ez még mindig nem éri el az előző évek átlagát. Ez azt bizonyítja, hogy még sok problémát meg kell oldaniuk, fő­leg a munkaszervezés terén. Az a tény, hogy az idei év első negye­dének átlagtejtermelése takarmá­­nyozott tehenenként 494 litert tesz ki, már garanciát jelent arra, hogy az évi átlag 2­000 literre emelked­jen. A gazdaság vezetői különös hangsúlyt helyeztek a gondozók állandó szakmai képzésére, neve­lésére. Tapasztalatcseréket szer­veztek az állattenyésztési részleg dolgozói között. A módszer na­gyon jónak mutatkozott, javasolja, hogy alkalmazzák máshol is. A továbbiakban kitért arra, hogy kaszálós és legelős területük nem nagy, vagyis mindössze 411 hektár kaszálóval és 400 hektár legelővel rendelkeznek. Éppen ezért gondot fordítottak a hektárhozam növelésére, így szénatermésük hektáronként elérte a 3 000 kilót. Egyetlen 17 hektáros parcella 120 tehén nyári zöldtömeg szükségle­tét biztosította. A felszólaló bírálta a villamos­­sági vállalat bürokratikus ügyinté­zését. Hetek, hónapok kell eltelje­nek, amíg sikerül elintézni egy istálló villamosítását. Végezetül kéri a megyei szer­veket, hogy foganatosítsanak haté­kony intézkedéseket a koratavaszi zúglegeltetések megszüntetéséért, mert ez nemcsak az őszi termést teszi tönkre, hanem elősegíti a különböző betegségek elterjedését is. Lakatos Ignác a csicsói mtsz elnöke többek között a fogatok és foga­­tosok kérdésével foglalkozott. Rá­mutatott, hogy az mtsz-ek alap­­szabályzata előírásaival ellentét­ben még több termelőszövetkezeti tag tart lovat. Ezek nagyban hoz­zájárulnak a takarmányalap csök­­kentéséhez, és egyben sok munka­erőt­ vonnak, el a gazdaságtól. Szénát készítenek a gazdaság ka­szálóin, amit borsos áron más me­gyékbe tovább adnak, fuvaroznak, feketéznek, s többen közülük a gazdaságban is keveset vagy e­­gyáltalán nem dolgoznak. Sürgeti az ilyen egyének elleni határozott intézkedések szükségességét. Pakol Elek a megyei néptanács végrehajtó bi­zottságának alelnöke, a megyei Me­zőgazdasági Igazgatóság igazgatója beszédében állattenyésztésünk fej­lesztésének számos lényeges kér­dését taglalta. Véleménye szerint, ezt­ a nagy horderejű problémát nem lehet megoldani néhány ad­minisztratív intézkedéssel. Ennél sokkal többre van szükség. Arra, hogy tudjuk mit, miért és hogyan kell tennünk. Ebben az összefüg­gésben elemezte megyénk lehető­ségeit, amelyeket még csak rész­ben hasznosítottunk, önbírálatilag elmondotta, hogy az állattenyész­tés érdekében a vezetése alatt álló igazgatóság is többet tehetett vol­na és kellett volna tegyen. A terméshozamokat elemezve, rámutatott: ha hektáronként csu­pán 300—400 kilóval termelnénk Búzás Balázs a Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Megyei Szövetségének elnöke részletesen elemezte azokat a fel­adatokat, amelyek a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek vezetőta­nácsai, valamint a Megyei Szövet­ség előtt állnak az állattenyész­tés mielőbbi fellendítése érdeké­ben, így többek között kitért a réti kaszálók hektárhozama növelésé­nek módozataira, majd rámuta­tott: igen nagy területeket árasz­tanak el évről-évre a kiáradó fo­lyók, nagyobb patakok. Hogy e­­zeknek az árterületeknek helyzete még nem rendeződött, felelős a Megyei Szövetség is, mert elha­nyagolta a szövetkezetközi együtt­működés megszervezését. Erre az elkövetkező időben sokkal na­gyobb gondot fordítanak. A lehetőségeket mérlegelve, ki­tért a csíkszentsimoni szeszgyár mellett felépítendő közös hizlalda létesítésének szükségességére. Ez nagyban elősegítené a selejtálla­­tok magasabb fokú értékesítését és tenyészállatokkal való helyettesí­tését. A továbbiakban azokról a fel­adatokról beszélt, amelyek a Me­gyei Szövetség előtt állanak a me­gye mtsz-es gazdasági-szervezeti életének megszilárdítása és az irá­nyító-ellenőrző munka megjavítá­sa érdekében. Bîrsan Ionel a remetei tejporgyár igazgatója a tejtermelés növelésének szüksé­gességét hangsúlyozta, hisz a tej­porgyár ennek függvénye. A vál­lalatnak 41 gazdaság szállít tejet, egyik kevesebbet, másik többet. Mindszent például tehenenként 4 litret, Karcfalva ellenben csak 200 grammot. Ha ezek a gazdasá­gok 30 ezer liter tejjel többet ad­nának naponta, akkor a vállalat százezreket takaríthatna meg, je­lentősen csökkenthetné az önkölt­séget. Beszéde zárórészében java­solta, hogy egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek, sőt egyes állami gazdaságok is, elsődlegesen álljanak rá a tejtermelésre, ami a vonatkozó gazdaságoknak is a hasznára válna, s ugyanakkor a tejporgyár is ütemesebben, gazda­ságilag magasabb hatékonysággal tehet eleget feladatának.

Next