Hargita, 1969. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1969-05-16 / 114. szám

II. évfolyam 114. (382) szám Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 1969. május 16. péntek. Ara 30 bani Megyénk állattenyésztése igényli a JÓLSZERVEZETT LEGELTETÉST Pár nap választ el attól az idő­szaktól, amikor valamennyi álla­tunk elhagyja az istállókat és a takarmányozásban részükre igen fontos időszak, a legeltetés kez­dődik. Ismeretes, hogy a zöldta­karmány legnagyobb részét a le­gelők biztosítják. Ezért igen fon­tos az állatok előkészítése az idényre, a rendelkezésre álló terü­letek megfelelő szétosztása állatfa­jonként és korcsoportonként, a legelők termelése és kihasználása, szakosítása, valamint a kezdési és befejezési időpontok legmegfele­lőbb megválasztása. Legelős területeink értékes, táp­anyagokban, vitaminokban i­s ,és mészben gazdag tápanyagot nyúj­tanak állatainknak, és azok szíve­sen is fogyasztják. Az olcsó, köny­­nyen megszerezhető takarmányok hatása a termékek önköltségi á­­rának csökkenésében is érezhető a­mányozásában. Etetésére fokozato­san kell rátérni, különösen, ha ál­lataink egész télen szálastakar­mányt fogyasztottak. A legeltetési időszak kezdetén az állatok a lege­lők zöld füvét mohón fogyasztják és ez megbetegedéshez vezethet. A káros következmények elkerü­léséért 2—3 héttel a legeltetés megkezdése előtt a legelőre menő állatok adagjában nagyobb szá­zalékban szerepeljenek lédús­ ta­­karmányok. Ugyancsak ebben az időszakban naponta hajtsuk ki az állatokat az istállóból, hogy foko­zatosan hozzászokjanak a járás­hoz, a friss levegőhöz. Az is jó, hogy ha az állatokat lemérik mielőtt kiengednék, mert ily módon ellenőrizni lehet a súly­­gyarapodást. A periódus kezdetén csak két-három órát legeljenek, és csupán egy hét után térjünk rá a tízórás legeltetésre. Közben kapjanak szálastakarmányt is Hová irányítsuk a teheneket, juhokat? A ■ legelős területek szétosztá­sánál szem­ előtt ,kell tartani min­den ■ állatfaj és állatcsoport tápa­nyag-igényét, a területek fekvé­sét, valamint a tengerszínt feletti magasságot. A fejősteheneket a legjobb termést adó kitűnő faösz­­szetételű legelőkre irányítsuk, közel a gazdasághoz, vagy a nyá­ri szálláshoz. A meddőknek és az egy éven felüli növendékeknek jobban megfelelnek a távolabbi, havasi legelők, míg az egy éven aluliaknak jó, ha a fejősökével azo­nos területeket biztosítunk. A fe­jős juhok számára az erdők öve­zetében és az esztenák közelében levő legelők a legmegfelelőbbek, mivel ezek védettebbek, szárazab­bak és apróbb fűféléket terem­nek. A meddő- és növendékjuho­­kat a távolabbi legelőkre, a hava­si tisztásokra tereljük. Ha lovaink is vannak, azoknak a rostdúsabb füvek felelnek meg leginkább. A nedvesebb részek sát és füveit szí­vesebben is fogyasztják. Megterhelés és kihasználás A legelők megterhelése, vagyis annak az­ állatlétszámnak a meg­határozása, melyet egy bizonyos területre elhelyeztünk, függ a le­gelők zöldtömeghozamától, és a legeltetési idény alatti szükséglet­től. Legtöbb esetben nem vesszük figyelembe ezen fontos tényezőt, és így egyik végletből a másikba esünk. A túlterhelés a növényzet leromlásához vezet, míg ha kevés az állat, a fű nagy része megöreg­szik. Ahhoz, hogy a legmegfele­lőbb állatlétszámot helyezzük el, szükséges ismerni a legelők ter­méshozamát. Ezt két úton hatá­rozhatjuk meg. Első a próbakaszá­lás. Az erre a célra kijelölt tíz­­húsz négyzetméteres területen, mely jellegzetes és magába fog­lalja az illető legelőtest uralkodó növényféleségeit, próbaméréseket végzünk, májustól októberig. Az elsőt, amikor a fű elérte a négy­öt centimétert, a következőket minden hónap ugyanazon napján, összegezve az eredményeket és átszámolva hektárra megállapít­ható az illető legelőtest termésho­zama. Második módszer, mellyel a legelők terméshozamát kifejezhet­jük, az állatok termékének segít­ségével történik. Egy meghatáro­zott területen húsz növendék szarvasmarha legel és a fűmennyi­séget tíz nap alatt fogyasztják el. Az átlagos súlygyarapodás nyolc­százötven gramm. Ehhez átlagban GÁL ÖDÖN, a kabátfalvi mtsz mérnöke (Folytatás a 2. oldalon) Fokozatosság, csökkentett adagok A zöldtakarmány etetése teljesen új szakaszt jelent az állatok takar - SZEZON DEREKÁN a tavaszi zöldségellátásról... ! ■ Mit talál a vásárló a zöldség­boltokban és a piacon ? Árak és minőség ■ Szerződések, ígéretek és ... szükségmegoldás ■ A központi irányítás „előnyei11 és az 509-es számú kabinet­­ jegyzék Ezen a héten elsőosztá­lyú áron értékesített mi­nősíthetetlen spenótot, igénytelenül „tálalt“ zöldhagymát, időnként, sajnos nagyon is időnként, salátát, retket, uborkát és paradi­csomot lehetett kapni. S ha tény­legesen ez a helyzet, mit tehet a vásárló? Azzal a reménnyel, hogy talán majd a piacon igényeinek és szükségleteinek megfelelő pri­mőrárut vásárolhat, türelemmel megvárja a szerdai napot, amikor esetleg tele­kosárral megrakodva megérkeznek a messze földre elza­rándokoló gazdák a hetivásárra. A hetivásárra, mert a megyeszék­helyen (a felmérés csak Csíkszere­dára vonatkozik) tényleges napi piac nincs. Azok a bizonyos ha­gyományok... Tehát „korai“ nyolc-kilenc óra­kor benépesül a piactér. A hosszú betonasztalok körül, a sok-sok más egyéb mellett hellyel-közzel láthatni retket, zöldhagymát, sa­látát vagy spenótot kirakó árust is, aki jelentőségének teljes tuda- KOSZTA ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) A két kéz és a szavak... A könyökök ráérősen pi­hennek, míg a fehér terítő az asztalról csusszanni készül. Velem szemben új ismerő­söm karcsú, szőke felesége, két apró szőkeség anyja. Valahol a terem túlsó végén cigány­ muzsika ritmusán fe­­nekedik a szaxofon és a he­gedű. .. .Kislány a zongo­ránál. .. bömböli hátunk mö­gött a wurlitzer, de azért mi is megértjük egymást közöttünk, csak éppen han­gosabban kell szólnunk. — Miután már két kézzel törtem a követ, egyszer visszatértem Oroszhegyre. A falu úgy fogadott, hogy meg­jött Fehér László. Emlékez­tek még rám. Gárdonyinak a színdarabjában léptem fel. — Nagyon kemény nép az ottani, ismertem őket, — tanítóskodásom alatt bőven nyílt alkalmam rá. S ez a kemény nép ott sírt előttem a teremben. Hát, ezért em­lékeztek rám. Nem felejtet­tek el s ez jól esett, s az is, hogy a hajdani tanítványa­im minden találkozáskor megismertek. A képző után hét évig sétáltam a katedra körül, mutogattam az ábécé titkait, de gyakran, nagyon gyakran koptattam a nadrá­gom tanügyi értekezletek székein is. Mert, akkor a rajonok idején, sűrűn kellett indulnunk kora reggel, al­kalmival, gyalogszerrel vagy szekérrel a ’ rajonközpont tanügyi gyűléseire — télen, nyáron egyaránt. Naphosszat eltartott, s mindig ugyanazt hallottam, néha megdicsér­tek, de ha valamiért megrót­tak, az nagyon tudott fájni, napokra elment a munka­kedvem s mégis olyan jó kép­pel kellett tovább csinálni, mint korábban. Nem érez­tük, talán nem is magamért, inkább a gyerekekért. Ma ezt a fiaimmal folytatom to­vább. Aztán voltak füzete­ink is. Nyolc-tíz tevékeny­ségi napló jelezte számunk­ra a kötelesség hétköznap­jait. Sok volt a papírmun­ka, a gyűlés s azt hiszem ezek ették meg az idegeimet. Mert az igazság az volt, hogy mindez a valódi fela­datoktól rabolta el az időt s az energiát. Akkoriban na­gyon rosszul éltünk a fele­ségemmel. Parázs szóváltá­sainkon volt mit hallgatniok a szomszédoknak. — Ma be­látóra, én voltam a hibás. Azaz, hogy... — a szökés férfi megtépett, heges mar­kát a pohár után nyújtja. Megemeljük. Az asszonnyal mosolyogva koccintanak. — Szóval mindég akadt valami, ami nem stimmelt nálam. Akkor is, és azután is, hogy elárusító lettem az e­gyik fűszerüzletben. Ha nem is annyira, mint az iskolá­nál, de ott is öltek a papí­rok, pedig­­ szerettem azt a munkahelyem. A vendége­ket, azt éreztem, pontosan úgy kell szolgálni, akár a padsorok közt a gyerekeket, jóindulattal, becsülettel. A­­zért kicsit kevesebbnek érez­tem magam, mint annak előtte, a munka volt keve­sebb, súlyban könnyebb. — Nyugtalan voltam megint és újból próbálkoztam a tan­­üggyel. De most még annyi­ra sem ment, mint koráb­ban. Sokat hányódtam ab­ban az időben. Idegösszerop­panás lett a vége. Lehet, akkor, került belém az az olt­­hatatlan undor a felesleges papír és szószaporítás iránt. A bánya nem szanatóri­um. Lövétén a frontban tö­röm most a követ. Tudom mit jelent a munka — elhi­szi ugye, hogy van összeha­sonlítási alapom. Az embe­rek itt olyanok, mint a kő. Konokok, ha munkáról van szó, kimondatlanul azt tartják, hogy az ember leg­nagyobb ellensége a mun­­kátlanság. A hajtásban ez a törvény, és csakis ez számít. Talán éppen ezért nagyon ki lehet velük jönni. Zsör­tölődik, olykor káromkodik az ember, de a munkát nem hagyja. Áprilisban például lemaradtunk a tervvel. — Emberek, neki kell állni, itt az ünnep, május. Neki is áll­tunk, alig két nap alatt száz­­huszonegyre tornásztuk fel áprilisi tervünk. Ezt szavak­kal nem­ lehetett volna elin­tézni, csak a munkával. — Talán sértene, ha számon tartanák, ki voltam vagy ezért más elbírálásban lenne részem. De erről szó sincs. Azt hiszem a legtöbben nem is tudják. Van az embernek két keze s a végén ott az öt pár ujj, ez minden, na per­sze, van egy nyaka is s raj­ta a feje. Ez is számít. Így van nálunk. Úgy érzem nyugodt vagyok. A munká­ban, visszakaptam az egész­ségemet, talán az sem mel­lékes, hogy a családi béké­met is. — De akkor megyünk, készülődik mosolyogva az asszony. Még egyet koccin­tunk. —­ Indulunk, anyja? — szól a férfi, s még menet közben tűnődve hozzám for­­dul. — Mennyit beszéltem, és éppen a felesleges sza­vak ellen.­­Úgy látszik, azért néha ez is kell. — Jóéj­szakát. ZSIBOS BÉLA A maroshévízi erdőgazdálkodási vállalatban • • MEGÉLÉNKÜLT a gazdasági tevékenység Az első négy hónap gazdasági eredményei mintegy körvonalaz­zák a megélénkült termelő tevé­kenységet, azt a törekvését a ma­roshévízi erdőgazdálkodási válla­lat dolgozóinak, hogy felzárkóz­zanak megyénk élenjáró ipari egységeinek soraiba, így négy hó­nap alatt sikerült 3,5 millió lej értékű többlettermelést meg­valósítaniuk. De nemcsak a termelés ütemességére fektettek hangsúlyt, hanem „szakítva a hagyománnyal" az idén sikerült rendszeresen teljesíteni az eladott és bevételezett árutermelési ter­vet is. Május elsejéig a nemzet­gazdaságnak az előirányzatokon felül 2,3 millió lej értékű árut juttattak. Kétségtelen, a gazdasági tevé­kenységben beállott minőségi ug­rásnak vagyunk a tanúi. Hogyan is sikerült viszonylag rövid idő alatt elérni ezt a gyöke­res , fordulatot? Mindenekelőtt a termelés és a munkaszervezés tökéletesítése, valamint reálisabb tervmutatók kidolgozása révén. A vállalat igazgató­bizottsága alap­vető szempontként kezelte az üte­mes áruértékesítés biztosítását. Ez így is van (és kell is legyen) rendjén, hiszen a termelés nem lehet öncélú, mert végső­­ fokon adott mennyiségi és minőségi, igé­nyek maradéktalan kielégítését szolgálja. Ugyanakkor az értéke­sítés „üzemzavarai“ könnyűszer­rel, gazdasági- pénzügyi visszás­ságokat szülhetnek. Íme miért ál­lítják, nem véletlenül, hogy az eladás a termelés barométere. Mindezzel számoltak — jobban mint eddig — a maroshévízi vál­lalat szakemberei is. S így vált lehetővé, hogy párhuzamosan az eladott és bevételezett áruterme­lés mutatójának kedvező alaku­lásával, túlszárnyalhatták az ex­portszállítási feladataikat is. NEDVES FAANYAG ÉS ... BEVÉTELEZÉS Persze fogyatékosságok, nehéz­ségek ez évben is akadtak. Az export­terv ütemes teljesítését akadályozta a vagonok és a fuvar­levelek hiánya. S ennek pedig természetes következménye volt, hogy adott időszakokban felgyü­lemlett az áru, hátralékban ma­radtak szerződésben­ kötelezett­ségeikkel szemben. Egyes termék­­féleségek (főleg fenyőáruról van szó) előállításában, illetve le­szállításában a nem megfelelő nyersanyag okozott fennakadása-KÖCHER JÁNOS közgazdász (Folytatás a 2. oldalon) Az Agerpres jelenti ! Érdekes gép a legelők feljavítására Ion Florescu mérnök, a ko­lozsvári dr. Petru Groza Agronómiai Intézet tan­székvezető előadótanára nemrégen érdekes mezőgazdasági gépet szaba­dalmaztatott. A természetes legelők feljavítására szánt gép porbanyitja a talajt, vet, hengerel és műtrágyát szór. A kolozsvári szakember talál­mánya hároméves próbaidő után igen célszerűnek bizonyult. A segít­­ségével művelt természetes legelők hozama 3—6-szörösen növekedett. Tekintettel a gép kis méreteire, ere­deti hajtószerkezetére, fajlagos ü­­zemanyag fogyasztása más hasonló gépekhez viszonyítva csak harmad, annyi. Ion Florescu mérnököt nem­­régiben meghívták Budapestre, hogy mutassa be találmányát az Agrár­­tudományi Intézet mezőgazdasági gép­fakultásának tanerői és hallga­­tói előtt. Újabb hévízforrás Félix-fürdőn A Nagyvárad melletti Félix, fürdőn 70 mé­­ter mélységben újabb hévíz, forrásra buk­­kantak. A forrás napi hozama meg­­haladja az ezer vagont, a víz hő­­mérséklete pedig az 50 fokot. Igen gazdag ásványi sókban, s ezért fe­­lette célszerű reumatikus fájdalmak és általában mozgásszervi megbete­­gedések kezelésére. Az új forrás nagy távlatokat nyit meg a fürdő,­hely fejlődése előtt. Jubileumi évzáró. Tegnap délután tartotta a szé­kelyudvarhelyi Népi Egyetem tizedik tanévének ____ záróünnepségét. Az ünnepségen más megyékbeli meghívottak is részt vettek, így Kapus János, a Maros megyei Művelődési­ és Művészetügyi Bizottság al­­elnöke és Timotei Enechescu egyetemi tanár, a maros­vásárhelyi Pedagógiai Főiskola filológiai fakultásának dékánja.­ A jelenlévők meghallgatták a Nyelv és társa­dalom című előadást. Záróbeszédet Zsigmond Endre, a Népi Egyetem igazgatója mondott. Vadászok figyelmébe! — Tegnap, május 15-én véget ért a fajdkakas vadászati idény. „Vigasz- u­talásul“ közöljük, hogy a megyei Vadász és Sporthorgász Egyesülettől szerzett értesülés sze­rint két hét múlva — június 1-től — megkezdődik az őz­­bak vadászat. Az erre feljogosító különleges engedélyek az Egyesületnél szerezhetők be. Szabadság, szerelem. Ezzel a címmel rendezett tegnap, csütörtökön irodalmi estet a székelyud­varhelyi Művelődési Ház irodalmi körének hét szavalója. A műsorban tizenegy román és ma­gyar költő híres versei hangzottak el. Jó ütemben folynak a Gyergyószentmiklós—Csík­szereda közti útszakasz korszerűsítési munkála­tai. A gyergyószentmiklósi Márk István által be­küldött fenti felvétel a Csíkszereda—Csicsó-i szakaszon készült, s rajta a talajgyalu látható — mun­ka közben.­­ A csíkszépvizi misz 3-as számú, szentmiklósi brigádjá­ban az utolsó hektárokon ültetik a burgonyát Teljes egészében hazafias munkával épült fel a pa­ ____ vajdi kétsávos tekepálya. A helybeli vasúti munká-­ sok és a sóbányai dolgozók lelkes munkája és anyagi hozzájárulása eredményeként, létesült .tekepálya ünnepélyes átadására a­­ tervek szerint június 15-én kerül sor, így hát semmi akadálya­­nem lesz an­nak, hogy a község teke­sportja ismét méltó legyen korábbi hír­nevéhez. 100 éves borvízforrás. Nemrégiben egy fővárosi ____ geológus-csoport kiásta a kiöregedés jelét mutató borszéki 6-os számú borvízforrást. A javítási munkálatok elvégzése után újra teljes kapcítással üze­mel az évszá­dos borvízforrás. ­Kérdő­ ... .miért­­ is van az a percnyi, fél­percnyi ráadás, az a többletvára­kozás, a komótosabbnál is las­­­­súbbra szabott lépés, amellyel több vasúti sorompót kezelő, e­­gyenruhás polgártárs­ igyekszik az utat szabaddá tévő készülé­ke felé? Ha a pincér, a pult mögötti elárusítólány, a taxi­sofőr vagy netán a tisztviselő­­ kartárs olyan kimértséggel, idő­zített tempóval sietne közönsé­ge rendelkezésére állni, rég fél­revertük volna a harangokat, világgá kürtöltük volna fájdal­munkat, jelentettük volna fű­­nek-fának sérelmünket, de a sorompó­kezelők huzavonáját, azt tűrjük! Talán, mert megszoktuk? A ráutaltság érzése tenné? Lehet, mert hisz az igazgatói, főköny­velői, mérnöki előszobában is türelmesen szoktunk várakozni. Legfennebb sóvárgó szemekkel lessük az ajtó nyílását és léleg­zetvisszafojtva várjuk, hogy­­fü­lünkbe csendüljön a bűvös szó: tessék! Nem is azért a sorompós többletfélpercért tűnődöm. Jel­képet,­­ szimbólumot látok az időnehezéken. A hatalommal való visszaélést, az adott lehe­tőségek kaján kézbemarkolását, fütyülök a világra, ha aka­rom, várnotok kell... magatartás megkövesedését. Az én kezem­ben van a gyeplő, csak lépés­ben hó, gyerünk vágtában... Igenis, erről van szó! S ezért oly perzselően fájó, ősziesen lehangoló énünk rosszabbik­ felének bután parancsolgató vonása, az a félpercnyi várako­zásba sűrített többletsorompó! KOLOZSI MÁRTON

Next