Hargita, 1969. december (2. évfolyam, 285-309. szám)

1969-12-02 / 285. szám

Az ELŐTÉRBEN a gazdaságosság szempontjai Országszerte lendületes munka folyik, üzemeink, gyáraink mun­kaközösségei fokozott felelősségér­zettel, helytállással törekednek az évi tervszámok és vállalások pél­damutató teljesítésére. Igen, mert a tervfeladatok teljesítésén túl vál­lalásokat tettünk azok túlszárnya­lására. S az adott szó kötelez, épp­úgy, mint a terv. A vállalások megvalósítása tehát nemcsak be­csületbeli ügy. Annál több. Hiszen a gazdasági hatékonyság növelését, s tágabb értelemben egész nemzet­­, gazdaságunk potenciálja megerő­sítését segíti elő a vállalati több­lettermék, az önköltség minden e­­gyes lejjel való csökkentése, a jö­vedelem terven felüli gyarapítása. Vállalásaink teljesítésével jelentős mértékben járulunk hozzá a gyors­­ütemű gazdasági fejlődéshez, s végső fokon az életszínvonal emelé­séhez. Hargita megye ipari egységei­nek dolgozói kielégítő eredmé­nyekről számolhatnak be a gaz­dasági tervmutatók teljesítésében és túlszárnyalásában. Mint is­mere­­tes tíz hónap alatt 50 millió lej ér­tékű többletterméket valósítottak meg, s így sikerült túlszárnyalni az ez irányú évi vállalást. Telje­sítettük az eladott és bevételezett árutermelési terv és az export szállítások túlteljesítésére tett évi vállalásunkat is. S mikor e pozi­tív előjelű megvalósításokról szá­molunk be, nem kerülhetünk meg néhány olyan tényezőt, amelyek bizony beárnyékolják sikereinket. Szólnunk kell itt arról, hogy a többletterméknek csupán 26,7 szá­zaléka írható a termelékenység ja­vára, holott az össztermelési terv túlszárnyalását elsősorban a mun­katermelékenység fokozása révén kell elérni. Megyei szinten a ki­szabott átlagmunkáslétszámot 2,1 százalékkal léptük túl, míg­ a ter­melékenység tervmutatóját alig 0,6 százalkkal sikerült csak növelni. S mindez olyan körülmények kö­zött, amikor egyes vállalatok össz­termelési tervfeladataikat sem tel­jesítették, amikor a munkaidő ki­használása nem haladja meg a 94,8 százalékot. Az említett együtthatók közötti aránytalanságot mintegy magukba sűrítik a pénzügyi mutatószámok. Más szóval kedvezőtlenül alakultak az önköltségi ár csökkentésére tett vállalások. Ipari egységeink mun­kaközösségei vállalták, hogy a ter­melési költségek alászorítása ré­vén az év végéig 4 millió lej ér­tékű megtakarítást érnek el. Igen ám, de a tízhónapi pénzügyi mérleg 2,6 millió lejes költségtúl­lépésről tanúskodik. Alig kilenc ipari egység munkaközösségének -­ köztük a székelyudvarhelyi é­­lelmiszeripari felszereléseket gyár­tó vállalat, a gyergyószentmiklósi Partizán és a Csíkszeredai készru­hagyár — sikerült terven felüli megtakarítást elérnie. Megyei szin­ten azonban a szóban forgó válla­latok megtakarításán is „beolvad­tak“ a számottevő költség-túllépés­be. Néhány meggondolkoztató je­lenséggel is találkozunk a pénz­ügyi tervszámok teljesítésében, így például a Csíkszeredai Élelmi­­szeripari Kombinát 5 egysége kö­zül egyiknek sem sikerült megta­karítást elérnie. A megye öt vál­lalatában pedig túllépték az ezer lej értékű árutermelésre kiszabott termelési költségek szintjét. A ba­­lánbányai Bányaipari Kombinát­ban 11,69 lejjel voltak nagyobbak e költségek a tervszerűsítettnél. Többek között azért, mert nem tar­tották tiszteletben egyes anyagok fogyasztási normáit, túllépték a fajlagos villamosenergia fogyasz­­tást. Sokat „nyomnak“ a pénzügyi mutatók kedvezőtlen alakulásában a nem gazdaságos kiadások. Szám­talanszor beszéltünk ezekről, hang­súlyoztuk ezek kiküszöbölésének szükségességét. Ismét és ismétel­ten fel kell hívjuk a vállalataink munkaközösségeinek figyelmét, a nem gazdaságos kiadások továbbra is növekvő tendenciát mutatnak. Tíz hónap alatt értékük megyei szinten meghaladta a 6,8 millió lejt. Tehát alászorításuk révén bő­ven lett volna lehetőség a vállalt 4 millió lejes megtakarítás eléré­sére. Csupán a selejt értéke 1,6 millió lej. A vlahicai vasüzem és a Csíkszeredai, fém- vegyipari és ki­termelő vállalat valóságos „selejt“­­termelővé vált, hónapról-hónapra növekedik a veszteségek volume­ne. Meglepő, hogy a kilenc hónapi pénzügyi mérleg, még több mint két millió, lej értékű megtakarí­tást „tartalmazott“, most pedig többletkiadást. A magas arányú eltérésnek két oka van: nem kö­vetik kellő következetességgel és figyelemmel nyomon a pénzügyi mutatók alakulását. Nem vált e­­lég rendszeressé a költségek alá­­szorítására való törekvés, illetve a gazdasági tervmutatók teljesítése során esetenként „megfeledkeznek“ a pénzügyi, pontosabban a gazda­ságossági szempontokról. Egy má­sik kedvezőtlen jelenség a tervek módosítása. Ez éreztette (részben) kedvezőtlen hatását a vlahicai Vasüzemben és a Csíkszeredai Fa­ipari Kombináthoz tartozó egysé­gekben. Íme miért hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk a tervek reális alapokra helyezésének és azok időbeni módosításának szükséges­­­­ségét, minden olyan esetben a­­mikor a gazdasági tevékenység döntő jelentőségű tényezői is meg­változnak. HECSER ZOLTÁN Ki felelne a balesetért? Tulajdonképpen dicsérnem kellene. Derekas, megsüvegelni való munkát végeztek a para­di­­csok, asztalosok a Székely- Selters-i vendéglőmenedékház építésénél, s most, hogy köze­leg a tél, minden erejükkel a­­zon vannak, hogy tető alá ke­rüljön a fogyasztási szövetkezet asztalos műhelye is. Ezért a nagy sürgés-forgás, malterké­szítés, deszkavágás, ácsolás. Körfűrész sivít az emelkedő fa­lak mellett, vadonatúj Diesel­motor hajtja, csak amúgy om­lanak a deszkák a hosszú ge­rendákból. És mégis megállj­t kell mon­dani! A fűrészgép körül semmi­féle biztonsági, munkavédelmi felszerelés nincs, (de a munká­sokon sem), s a vidáman sza­ladó gépszíj mégis vésztjóslóan kering a fényes acélkerekek körül. Mi történne, ha elszakad az át­tételi szíj? Nem is jó erre gon­dolni. .. Óriási szerencse kel­lene ahhoz, hogy fel ne törjön a sikoly újabb halálos baleset miatt. Ott van a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövet­ségének megbízottja, s azonnal leállítja a további munkálato­kat. Az elnök azonnal utasítá­sokat, ad (csak most vette vol­na észre?) a védőburkolat elké­szítésére. Beismeri, hogy a fe­lelősség őt, elsősorban őt ter­helné. .. — Lehet-e így dolgozni el­nök elvtárs, hogy a munkások mögött ott leselkedjen a vész? Tovább megyünk, sorra láto­gatjuk a szövetkezeti egysége­ket, aztán mielőtt visszaindul­nánk valaki elsiet a körfűrész­hez, hadd lám, kész vannak-e a védőberendezések. Sajnos, mintha mi sem tör­tént volna. A cirkula az ellen­őrző szervek eltávozása után is újra kering, a fekete körszíj a közepénél össze-össze­csattan­va száguldja körbe a tükörfé­­nyes hajtókereket. A két mun­kás csak a fűrész rohanását figyeli a gerendában. .. TORD­AI ISTVÁN December a Hargitán (NAGY P. ZOLTÁN felvétele). [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI HEPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 285. (553) szám, 1969. december 2. keddi Ara 30 báni ÍREKE­ T Ezelőtt néhány évvel az egyik hazai napilapban megjelent egy roppant szellemes cikk, mely őslényekkel és vulkanikus kitörésekkel próbálta érvelni mondanivalóját. Az események felnagyítása megtette a magá­ét; többen készpénznek vették, hogy a Hargitán páncélos gyíkokat, sárkányokat és vulká­nokat fedeztek fel és borza­­dállyal gondoltak a várost fe­nyegető veszélyre, bár a jószán­dékú cikkíró egészen mást akart azzal elérni, nevezetesen, szállodát kívánt Székelyudvar­helynek. Annyira tetszett a frappán­ ötlet, hogy most felhasználva, folytatni szeretném. Szóval, fo­gadjuk el, hogy a Hargitáról nem ,,pusztultak ki" a sárká­nyok, néhány tűzhányó úgyszin­tén működésben találtatik, mi­ért ne hasznosítsuk turisztikai lehetőségeinket? Tehát megin­dulnak a turisták zöld kalap­ban és rengeteg aprópénzzel a zsebükben, persze nem gya­log. S hogyha már ennyire csá­bító az úticél, hogy teljes le­gyen a podgyász, nyomjunk a kezébe egy kevésbé fantaszti­kus, de tényleg létező, több ezer példányban kinyomtatott térké­pet, melyet Medvénk földrajza című, III. osztály számára írt tankönyvből szakítottunk ki. Tudniillik, ha ezzel a térkép­pel (és nem mással) szereljük fel a kíváncsi természetű turis­tánkat, akkor — mérget lehet venni rá — néhány napos hasz­nálat után úgy fog dohogni, akár a történelmi időszak bár­melyik tűzhányója, s feltehető­leg rengeteg sárkányt, bőrege­ret, óriásteknőst, repülő-hüllőt fogunk láttatni vele — ha mél­tatlankodása áttöri a normali­­tás határait. Mert ugye, ha a fent neve­zett térképen aszfaltozottnak feltűntetett számos útszakaszon istentelenül megrázatja magát, akkor rögtön arra gondol, hogy vizuális halucinációi vannak és kételkedni fog egyénisége jó­zanságában. (Bármennyire sze­retnénk, egyelőre Ditró és Töl­gyes, Parajd és Gyergyószent­­miklós, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely között, sajnos nem rendelkezünk aszfaltozott műutakkal. Úgyszintén Vlahica és Oklánd között sem. Még akkor is — ez a helyzet —, ha ezeket a térkép aszfaltozottnak tünteti fel, így viszont nem he­lyes — hacsak sárkány meg­gondolásból nem —, mert ezek Dánfalvával is. Madaras a köz­ség. Kozmás is az (hacsak nem pityóka, ti. a községet és a pityókát jelző kis fekete pa­cákat némely helyen nehezen lehet megkülönböztetni). A térképről megtudjuk azt is, hogy a Hargita utcából, és Homoródfürdőből külön igaz­gatási terület lett, valószínű egy olyan területi átszervezésről lévén szó, amelyről egyelőre csak a térképkészítőnek van tudomása. Egészen másképpen bántak el Bőg­őzzel, Felsőboldogfalvá­­val és Szentábrahámmal. Egy­ SEIHEN­YE­ Sen az útszakaszokon lakó har­madikosok tavasszal nem me­rik majd kihajtani a pipákét és esetleg illetlen szavakkal illetik a térképkészítő bácsit.­ De menjünk tovább. Nem kis meglepetésünkre Salamás köz­ség, mint olyan, nem létezik. Helyette viszont, hogy hiányér­zetünket pótolja, Hodost lép­tették elő községnek. Ugyan­így játszott ki a térképkészítő tek­üntetett számos ( HASZNÁLJON TÉRKÉPET, ha jártányt akar látni . I­tt K szerűen lefújták a térképről, nincs rajta. Melléfogásból, azt hiszem, elég ennyi — minek hozzáten­ni a külalakot, az itt-ott elszórt nem-tudom-micsodákat, és azt, hogy végsősoron nem sárkányt láttatni akaró térképről van szó, hanem iskolai szemléltető esz­közről, mely pontosságának fontosságáról köteteket írtak a pedagógusok. Minek hangsú­lyozni a téves információk ká­rosságát, főleg a kiselemisták esetében, minek elmondani, hogy a tankönyvben szereplő térképeket ellenőrizték és ezt jelzik is. (Készítette és ellenőriz­te ...) Mert kérdem én, mit gondol magában az a bögözi, vagy felsőboldogfalvi kisdiák, aki keresi szülőfaluját, vagy a bél­bori mit gondol vajon, ha lát­ja, hogy falujukban nincs állat­­tenyésztés, s az apja pont a teheneket látja el? Egyáltalán mit gondolhat, ha a számára szentséget jelentő fehér papí­ron valótlanságot lát nyomtat­va. Javaslatom mellett kitartok. Vegyük el a harmadikosoktól és adjuk a turistáknak ezt a térképet. Háromnapos haszná­lat után garantáltan sárkányo­kat láttathatunk velük, s mint­egy biztosítjuk megyénk ide­genforgalmát. gaál Péter E­K Vihar után (KÉMENES VINCE felvétele) B­izony nem ritka eset, hogy a falusi ember cso­magot készít, belepakol abba kopott sarkú cipőt, bakancsot, csizmát, ruhaszövetet, aztán még egyszer a tükörbe pil­lant, onnan is látja, hogy nyilat­­kozni kell, s irány a város, jobbik esetben a községközpont. Útköz­ben mi minden eszébe jut még: fénykép is kellene a gyereknek, dehát azt most nem hozhatta ma­gával, pedig szólt már a tanító, hogy nem ártana a hajnyíró gép, meg aztán téglát, cserepet is kel­lene szerezni, mert tatarozna, épí­tene, van pénz, rég nem kap hoz­závalót. Végül mégiscsak a város­ban köt ki, viszi a gyerek lábának méreteit, csak úgy lerajzolva, s visszatér még néhányszor, míg az új, a javított portékákat végül ha­zaviheti. Elmaradhatna az út, a felesleges járkálás, ha egyszer va­laki bejönne a faluba, végigjárná a házakat, szerszámokat venne elő, meg papírt, ceruzát, s megcsinál­ná, amit lehet, feljegyezné, amiért majd később jön. Nem mesébe illő kívánságok e­­zek, de legreálisabb igények, az „ajándékosztó" nem lenne más, mint a fogyasztási szövetkezet va­lamelyik alkalmazottja. Nézzük hát, mit kap a falu, mire van még szüksége a szövetkezetektől? A „bűvös“ hármas szám Úgy szólnak az intézkedések, hogy mindenik községben lega­lábbis szövetkezeti központban, je­len kell lennie a kötelező három alapegységnek: a szabóságnak, cipészetnek és fodrászatnak. Nos, ezek ott is vannak mindenütt. A fejlődő falusi szolgáltatás vitat­hatatlan tény. Míg 1968 januárjá­ban 312 szolgáltatási egység mű­ködött Hargita megye területén, 1969 végén közel 700-ra tehető ezek száma, s 1­200-nál többre az alkalmazottaké. Az is szép ered­mény, hogy jelenleg ötvennél több­féle szakmunkát végeznek az emlí­tett egységek alkalmazottai. A lát­szat tehát kielégítő, ám lássuk kik a tulajdonképpeni „haszonélve­zők?" Hát először is a község­központok lakói. A látszat itt azon­nal csalni kezd. Persze nem min­denütt. A parajdi fodrászok rend­szeresen, minden héten felkeresik Alsó- és Felsősófalvát, s ott helyben végzik a higiéniai­­ műve­leteket. A kobátfalvi szövetkezet­nél panaszkodnak, hogy fel kell HÍREK 1969 december 2-án nyi­ 3­­­lil­ meg a Képzőművészek Országos Szövetsége Har­szt tárlata harminc képzőművész részvételével. A megnyitó délután 6 órakor lesz a Csíkszeredai Műve­lődési Ház kistermében. Nagy a kereslet a Csík­szeredai Olt kisipari szö­vetkezet termékei, így a cipőféleségek iránt is. Hogy ki tudják elégíteni a közön­ség ezirányú igényeit, az eddig egy váltással dolgozó részleg ren­delő osztálya november 20-ától, a széria részleg pedig december 10- ig átállt, illetve át fog állani két váltásra. 2 Bulgária NK, a Csehszlovák SZK, a Német DK, a Lengyel NK, Románia Szocialista Köztársaság, a Magyar NK és a Szovjetunió párt­os államvezetőinek közelgő találkozójáról A létrejött megállapodás értelmében ez év de­cember elején Moszkvában sor kerül Bulgária Nép­­köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép­­köztársaság, Románia Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége párt- és államvezetőinek találkozójára, hogy véleménycserét folytassanak időszerű nemzetközi kérdésekről. SZERVEZETTEBB, IGÉNYESEBB SZOLGÁLTATÁST FALUN! -------- számolni az egységet, mert nem jövedelmező, elmennek a fodrá­szok. Objektív nehézség lenne ez? Percig sem, önámítás, siránkozás ez a javából. Ne lenne jövedel­mező a hajvágás, borotválás annál a szövetkezetnél, amelyhez tucat­nyi falu tartozik? Kérdezzük meg inkább, hányszor keresték fel eze­ket, hogy több száz felnőttet és gyermeket „kiszépítsenek". Hogy ez nem szokás, mert ott van a simén­­falvi fodrászműhely? Ott van ám valóban, de ne tévessze össze ma­gát egyik várossal sem, ahol egy­másnak adják a székeket a vendé­gek. Legyünk igazságosak: nem­csak az említett fogyasztási szö­vetkezetre érvényes az elmaraszta­lás. Nagyon sokra még. Vagy: meghívta-e valamelyik iskola a köz­­­ség fodrászát havonta egyszer­­■kétszer? Ugye, hogy­­nemmel kell ■ válaszolni. A tanulság kézenfekvő. ̋ Miért­­kevés a munka , sok sza­bóságban? A gyenge minőség miatt talán? Erre nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. Elszabják ezt sokszor a legtapasztaltabb szabók is. A falusi megrendelők általá­ban elégedettek a minőséggel. Különösen Parajdon, ahol Udvar József irányításával hulladékanyag­ból is olyan rakottszoknyák készül­nek, hogy azon nincs kifogásolni való. Jól dolgoznak a farkaslaki szabók is, ám az utóbbi időben kevesebbet, mert felszámolódott a műhely, kihasználatlanul hever a drága varrógép. A szabók ugyanis „hazaköltöztek". Sokan pedig nem szívesen öltöznek-vetkőznek a házi műhelyekben. Az emberek ugyanis napról-napra igényesebbek. Tud­hatná ezt a farkaslaki szövetkezet vezetősége is. S ha már gépet is JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) A gyergyóalfalusi cipészek termékei ESEMÉNYEK Javul a kávé minősége Gyergyószentmiklóson. Néhány nappal ezelőtt va­donatúj, négykarú presz­­szó-gépet szereltek fel a Fenyő cukrászdában. Azóta nemcsak ol­csóbb, de ízletesebb is a párolgó fekete. Néhány nap múlva a másik központi cukrászdában egy három­karú kávéfőző gépet szerelnek fel, amit — a tervek szerint — a jövő évben egy hasonló kapacitású kö­vet. Szakmai vetélkedő. Befe­jeződött a cipész- és sza­­bó tanulók szakmai ver­­senyének első szakasza, amelyet megyénk hat kisipari szö­vetkezetében rendeztek meg a má­sod és harmadévesek, részvételé­vel. Minden szövetkezetből a leg­felkészültebbnek bizonyult három tanuló vesz részt a januárban megrendezendő megyei szakaszon. Ennek első helyzettjei­­ képviselik majd Hargita megyét­­ az országos döntőn. Befejezéshez közeledik a kobátfalvi mtsz borjún©­_____ verdéjének építése. Az új épületben 60 borjú talál otthonra, amelyeket hat hónapos korukig gondoznak itt. Az épüle­tet vízvezetékkel és levezető csa­tornával látják el. A borjakon kí­vül ugyanitt kap helyet egy nyolc tehenet befogadó ellető. A HEKTÁROKRÓL SE FELED­KEZZÜNK MEG! Olvasom, az aradi kertészeti kombinátban milliót jövedelmez egy-egy hektár, a négyzetméterek termékenységben veszik fel a versenyt a hektárokkal. Fehérre festett vascsövekről is szó esik, a­­melyek 10 négyzetméter földterü­letet helyettesítenek, ahol biosti­­mulátor oldatok csordogálnak, t­áp­­láláják a dúsan termő növényeket. Szép, nagyon ügyes. Ámul-bámul az ember. Ez igen, ez tudományos­­ gazdálkodás, minden grammnyi föld értékes, a különböző hatóa­nyagok minden cseppje aranyat ér. S ha mindehhez társítjuk azokat a nagyszabású intézkedéseket — gátépítés, lecsapolás, erózió leküz­dése — amelyek célja nagyobb termőterületek bekapcsolása a gaz­daság vérkeringésébe, akkor biza­kodva nézhetjük a mezőgazdaság fejlődésének előrehaladását. Igen ám, de ha csak a megye „ha­tárát“ járjuk, akkor nem egyszer a bizakodó tekintet elborul, elho­mályosodik. Nem egy esetben ta­lálkoztunk parlagon hagyott föl­dekkel, ahol nem is olyan rég ka­páltak, arattak vagy éppenséggel kaszáltak. Most tövisbokrok, bozót. Értékét vesztett föld. Hanyagság. Csak a megyénkben több, mint 2 000 hektár maradt terméketlen a bokrok, kórók miatt. Vagy nem beszélve a dűlő-, mezei utakról a­­melyek nagy részét céltalanul nyí­■ tolták, ritkán használják. Csak Har­gita megyében több mint 3 000 hektár. Újabb termőföld-pocséko­­lás, akárcsak az erózió okozta vesz­teség. Az­ utóbbi években mintha elfeledkeztünk volna az eróziógát­oló munkákról. A védő erdősávok létesítéséről, a talajvédő növények ültetéséről. Pedig az erodált lejtős területek ily módon újra termővé válnának. Persze mondhatja bárki, a százezer termő hektárok mellett mindez elenyésző. De hát a régi közmondás: sok kicsi, sokra megy, itt is érvényesül. Mert ha a tövis­bokros, erodált területekhez hozzá­számítjuk a leromlott legelők, ka­szálók termő, illetve nem termő­­területét, a gyakran indokolatlanul nagy helyen szétterpeszkedő, tar­lókat, szérüket, az agrozootechni­­kai épületek szétszórtsága miatt kieső földterületeket, akkor — csak megyénkben —­ több száz, több e­­zer hektárról beszélhetünk, ame­lyek ésszerű szervezéssel, felelős­ségteljes hozzáálásal, talajjavítási munkálatokkal, újra termőre for­dulnának. Mert jelentős, a négyzetméterek minél nagyobb termelékenységé­ért folytatott „küzdelem“, mutató­sak a pár hektáron kikísérletezett négyzetméterek tízszeres, húszszo­ros hozamai. Szép megvalósítás, szükséges is. De talán mindezek mellett egy percre sem szabadna megfeledkeznünk a parlagon heve­rő ezer hektárokról, amelyek meg­javításáért az állami beruházások mellett mi is nagyon sokat tehe­tünk, un. házi eszközökkel, fel­szereléssel. S akkor a hektárokra is olyan büszkék lehetünk, mint a milliót érő négyzetméterekre. BÁLINT ANDRÁS

Next