Hargita, 1970. április (3. évfolyam, 75-100. szám)

1970-04-01 / 75. szám

w A hegyekben még tartja magát a tél.. JEGYZETEK • • Összetartás Furcsa embereknek tartják a koronaiakat. Kiismerhetetlenek, hangoskodók, de van mindenikben egy sa­játos vonás, ami őt igazán koronáivá teszi: az összetartás. Azt hi­szem, kevés az olyan falu, ahol ennyire tud­nak egymás dolgairól, még akkor is, ha messzire járnak ottho­nuktól. A közelmúltban sú­lyos közlekedési bal­eset történt. A falu két szeretett emberét ve­szítette el. Napokig mindenki azon fára­dozott, hogy enyhítsen a hozzátartozók fáj­dalmán. Sokan abba­hagyták mindennapi munkájukat, s a te­repjárók nem győzték Vlahicára szállítani a korondiakat, hogy se­gítsenek a korondia­­kon. Emberi szíveket megindító, néma, ön­zetlen segítséggel. Ösz­tönösen is arra kellett gondolni, hogy egy falu, amelyik ilyen emberekből áll, nagy­szerű dolgokra képes. Mert cselekvő össze­tartás élteti. Véleményem szerint ez az egyik biztosítéka a község további fej­­lődésének is. TÓFALVI ZOLTÁN urnható atalanág Tíz éve lesz az idén, hogy Csíkszentkirályt a várossal, — most már a megye központjá­val, — naponta többször is for­duló, külön autóbuszjárat köti össze. Akkor létesítették, ami­kor a vidéki járatok megszerve­zése még igencsak gyermekci­pőben járt. Eleinte a Városgaz­dálkodási Vállalat kocsijai lát­ták el a feladatot. Később, a szentkirályi járat — mivel a vá­roson kívülre esik — a Terüle­ti Szállítási Vállalat hatásköré­be került. A kezdeményezés mindenképpen jó volt, bevált. Sok idejét és fáradtságát taka­rítja meg a Csíkszeredában dolgozó, tanuló vagy ügyes­bajos dolgait intéző szentkirá­lyiaknak. Mindezt 1 lej és ötven bani csekély összegért, Hét il­letve nyolc kilométeres távol­ságban. A járatot már a kezdettől fogv­a sok szentimrei is igény­be vette, gyalogszerre­ téve meg a szentkirályi végállomás­tól (vagy végállomásig) szüksé­ges, egy-két vagy éppen há­rom kilométert. Hosszas kérel­mezések megoldásaként külön autóbuszjáratot kapott Csík­­szentimre is. Mindenki jól járt és elégedett volt: a szentkirá­lyiak jobban fértek, a szentim­­reiek hazáig utazhattak. Az utóbbi­t már tavaszra kacsintgató — papok egyikén, hosszabban várakoztam a szentkirályi járat végállomásá­nál, a Köves utca alsó végé­nél. Feltűnt, hogy alulról egész sereg kerékpáros érkezik, be­hajt a környező kapuk valame­lyike alá, hogy onnan pár perc múlva mint békés, buszra váró gyalogos sorakozzék­­ fel. Nem értettem a dolgot. A „volt" kerékpárosaik egyike az­tán megmagyarázta: — Alig vártuk, hogy annyira enyhüljön az idő és elő­vehes­­sük a biciklit, mert nem mind­egy, hogy az ember nyolc ki­lométeren fizet 1,50 lejt vagy 11—12 kilométeren ötöt...! Megéri a kis karikázás a hó­ra­mi és ötven­et! Nem? Magamban persze rögtön a kilométereket kezdtem osztani­­szorozni. A szentimrei járat tá­volságtöbblete valóban nem több 2,5—3 kilométernél, igaz, hogy az odavezető út jó ré­sze még csak az idén moder­nizálódik. Az emberek persze nem nagyon tudnak az útvona­lak szakaszonkénti díjazásá­ról, de gyorsan kiszámítják, hogy amíg a szentkirályi jára­ton 18 iramiba kerül egy kilo­méter utazás, addig a szentim­rein éppen negyvenötbe. . . Százötven százalékkal többe. Jó-jó, de mit csinál, akinek nincs kerékpárja, aki öreg vagy beteg esetleg? Fejlődő váro­sunk munkatelepein mind töb­ben dolgoznak Csíkszentimré­­ről is. Olyan aránytalanság a fenti, amelyet a nehézkesség, a papírszagú merevség bátor mellőzésével lehetne egykettő­re orvosolni. A kerékpározás­sal, gyalogolással és majdnem üresen futó autóbuszokkal el­vesztegetett idő és kár, nem­csak a szentimreiek vesztesége és kára. Akármilyen apró do­lognak is tűnik, de az egész nemzetgazdaságé. . . NAGY BENEDEK SPORT ÉS ÍME, a csoda elmaradt — Stockholmban végetért a jégkorong VB— A stockholmi Johanessov stadi­onban, hétfőn este fél nyolckor Tarasov edző végleg zsebébe csúsztatta legendás noteszét, s u­­toljára az idei világbajnokságon a legmagasabb árbocra emelke­dett a szovjet zászló, így hát, hét­főn véget ért a jégkorong idény leglátványosabb színjátéka, a vi­lágbajnoki A-csoport küzdelmei. Finnország együttese előző napi két pontos veszteségével az NDK elleni találkozón már nem veszé­lyeztette a csehszlovákok harma­dik helyét, habár a döntő előmér­­kőzésén 5—3 arányban győzött a csehszlovákok ellen. Ha nem is sikerült pódiumra lépnie, a finn válogatott igazi out­siderként a Svédország és Csehszlovákia e­­gyüttesei fölött aratott győzelmei­vel a világbajnoki A-csoport leg­nagyobb meglepetésének számí­tott. A bronzérmes csehszlovákok Stockholmban nem tudtak méltó ellenfélként beleszólni az elsősé­gi küzdelembe, s minden tudá­sukra szükség volt, hogy a meg­szerzett harmadik helyet is meg­őrizzék. Az immár 1963 óta megszakítás nélkül világelső szovjet válogatott a svédek elleni döntő játszmát , és a világbajnokságot — könnyeb­ben nyerte meg hétfőn este, mint azt az eredmény tükrözi. Az első harmad 0—0-ás eredménye mögött szinte 15 perces szovjet fölényt láthattunk, három ordító Mihajlov gólhelyzettel, s hogy gól nem született, azt csak a kitűnő Holmqvist nyugalma magyarázhat­ja meg. A második harmad nyol­cadik másodpercében aztán a hi­bázó Konovalenko a hálóból ko­torhatta ki Wicberg korongját. A svéd lelkesedés viszont csak egy percig tartott. A hátramaradt 39 percben, már csak a svéd kapu irányában folyt a játék és Petrov, illetve Vikulov góljával végleg el­dőlt a játszma. Malcev csak az adódó helyzetet értékesítette a 46. percben (5 svéd játékos között, Holmqvist őszinte bámulatára be­sétált a kapuba). A szovjet válo­gatott tehát 3—1 (0—0, 2—1, 1—0)-es győzelmével megszakítás nélkül nyolcadszor nyerte el az A-csoport világbajnoki címét. A több mint 10 000 néző vérbeli, klasszis játékot láthatott, s mégha a kedvencek csupán a második helyet érdemelték is ki, az annál inkább értékes, mert egy olyan csapattal szemben maradtak alól, amelytől minden találkozón tanul­ni lehet. Véget ért tehát a jégko­rong idény egyik legtöbb izgalom­mal követett eseménye. A vendég lengyelek jövőre újra a B-csoport­­ban játszanak, ahol bizonyára eredményesebbek lesznek. S az sem számít majd meglepetésnek, ha két év múlva az A-csoportban látjuk őket. Bevett szokás már, hogy a sportújságírók minden jelentő­sebb világbajnoki torna után ösz­­szeállítják az Al Stars, a legjobb játékosok válogatottját. A stock­holmi VB csapata tehát: kapus: Konovalenko (a 32 éves, minden világbajnoki döntőn játszó szov­jet kapuvédő), hátvédek: Suchy (az egyik legeredményesebb cseh­szlovák védő, 14 gólt lőtt) és Svedberg, a támadósor: Malcev, Nedomanszki és Firszov. KOSZTA ISTVÁN Szabadfogású birkózás (Folytatás az 1. oldalról) a székelyudvarhelyi Fások birkózói az A-osztályos csapatbajnokság tisztes 8. helyét foglalják el, s egy­re javuló formát mutatnak a gyer­­gyószentmiklósi Vörös Acél birkó­zói is. E két együttes versenyzőin kívül jelen voltak még a székely­udvarhelyi sportiskola és edzőköz­pont birkózói is. EREDMÉNYEK: Ifjúságiak: 48 kg. Szász Csaba (Fások), 52 kg. Elekes Zoltán (Sportiskola), 57 kg. Téglás Sándor (Fások), 62 kg. Be­nedek Tibor (Vörös Acél), 68 kg. Bálint Zoltán és Téglás Ernő (Fá­sok), 74 kg. Márton István (Fások), 82 kg: György József (Vörös Acél), 90 kg: Jakab Ödön (Fások), Felnőttek: 48 kg: Szász Csaba (Fások), 52 kg: Fekete Albert (Fá­sok), 57 kg: Simó László ( Sportis­kola), 62 kg: László Ernő és Papp Gábor (Fások), 68 kg: Molnár Dé­nes (Fások), 74 kg: Kiss Albert (Fások), 82 kg: Bálint József (Fá­sok), 90 kg: Bicsak László (Vörös Acél), 110 kg: László János (Fá­sok), + 110 kg: Jakab Gyula (Fá­sok). Vasárnap a Fások csapata újabb erőpróba előtt áll: Kolozsváron az A-osztályos csapatbajnokság so­rán a Iasi-i Nicolina-val, a Braila-i Progresuslal és a helybeli CSM-vel találkozik. 120 ESZTENDŐ JA Votozvári „UNIREA" SQMMlíngépvárfat*) Túl a szőke Szamoson. Az írisz. Város a városban. Nagyhan­gú dudák innen ébresztik a kolozsvári reggelt. A Szent Mihály templom fölött még bóbiskol a csend, Mátyás ki­rály öreg lova is még szun­dikál — amikor itt, túl a sző­ke Szamoson, az Irisz-tele­­pen dübörögni kezd az élet. Zúgnak, zakatolnak a gépek, s a szemek sarkából az utol­só álom­darabkák is kiriad­nak. Füst­ pamacsok rugaszkod­nak az ég felé. A gépek zakatolnak, lo­csognak, feleselnek egymás­nak. Az emberek hallgatják ő­­ket. És keveset beszélnek. Dolgoznak. És mire bent a városban zaj­lani kezdenek az utcák — itt már végigbarázdált az első verejtékcsepp a lassan ösz­­szeolajosodott, összeporoso­dott arcokon. Faggatom. A gyárat. — Maga 120 esztendős — mondom. Olvastam. — Tudom — feleli. (Vár­nám, hogy mondana még valamit. De hallgat. Dolgo­zik. Odébb állok­. Bolyongok. Végig a hatal­mas csarnokokon. Nézem a gépeket. Hallgatom őket. E­­gyetlen szavukat sem értem. A gépek fölé hajló szigorú arcot nézem, s a fütyörésző srác arcát. S egy kicsit irigy­lem őket. Olyan jól megértik egymást. Az ember és a gép. Szinte kitalálják egymás gon­dolatát. Újabb csarnok. Fejem fö­lött hatalmas mozgó­híd za­katol át. Gyorsan elhúzódom alóla. „— .. .épp most volt itt..., ebben a percben ment el ar­ra, balra... a szerelő csar­nokban megtalálja ." Jó félóráig vándorolok e­­gyik helyről a másikra, hogy végre utolérjem KOVÁCS FERENC főmérnökhelyettest. Na, végre! Épp az egyik gép fölé hajolva magyaráz vala­mit. — Ha lenne félórányi ide­je — mondom, miután be­mutatkoztam. Kimegyünk a zúgó-morajló teremből, ahol jóformán még saját hangját sem hallja az ember. Főleg, aki nincs hoz­zászokva ehhez a zajhoz. Szaporán jegyzek. — ...1848-ból vannak az első feljegyzések. Pár mun­kással dolgozhatott csak az „ősünk"'. Ez a mostani vál­lalat három gyáracskából jött létre, amelyeket 1948-ban vontak össze, egyesítettek. Akkor még csak öntödei mun­kálatokat végeztek. Vasaló­kat, csapokat, meg hasonló termékeket állítottak elő ezek a kis gyáracskák. 1948 után specializálódik a tevékenységünk. Átállunk teljesen textil­gépek gyártá­sára. És megkezdődik a kor­szerűsítés, bővülés. 1949-ben szerpldei részleg épül, 1960- ban új gépműhely, 1966-ban kibővül az öntöde, a szerelő részleg, a szerszám­ műhely. 1969-ben új irodaépületet húzunk fel, amelyben egy­úttal próbastand és proto­típus műhely is létesül. Ez azért jelentős, mert eddig nem volt ahol kipróbáljuk az előállított gépeket. Ugyan­csak ebben az épületben textil laboratóriumot is léte­sítünk. Eddig csak vegyi la­boratóriumunk volt... — Jelenleg milyen gépe­ket gyártanak? — Amint már említettem, kimondottan textilipari gépe­ket, így: gyapjúfonó, -fésülő, -cérnázó gépeket, valamint gyapot-kártoló, nyújtó, gya­pot-fonó, -cérnázó és gya­pot-szövő és selyem-szövő gépeket. — Külföldre is szállít a vállalat? — A felsorolt gépeket csak mi gyártjuk az országban. Tehát nekünk kell ellátnunk az egész belföldi szükségle­tet. Annak ellenére, hogy 1965-höz viszonyítva 1969- ben háromszorosára nőtt a termelés mind értékben, mind mennyiségben, bizony alig győztük a belföldi keresletet is kielégíteni, úgyhogy kül­földre csak nagyon kevés ter­mékünk jutott. Egymillió lej beruházást kaptunk, úgyhogy újabb bővítő, korszerűsítő munkákat tudunk eszközölni, amelyek növelik majd a ter­melési kapacitást, így aztán a jövőben többet tudunk majd exportálni... — Maradjunk egy kicsit még „belföldön". Tudomá­som szerint Önök is szállíta­nak Hargita megyébe, egész pontosan Székelyudvarhelyre, az ottani hatalmas, új cér­nagyárba gépeket. — Igen. Nagyon sok gé­pet szállítottunk és fogunk még szállítani Székelyudvar­helyre. A tavaly például a második félévi termésünknek pontosan 20%-a ment Ud­varhelyre, így: gyapot­kárto­ló és gyapot­ nyújtó gépek, valamint fonógépek is. Sze­relőket is mi küldtünk... S, ha már a Székelyföldről beszél­getünk, hadd mondjam el azt is, hogy nemcsak szállí­tunk oda, vagyis nemcsak adunk, de „kapunk“ is on­nan. Munkaerőt. A vállala­tunknál jelenleg 80—100 szé­kelyföldi dolgozik. S reméljük, hogy a jövőben a számuk e­­melkedni fog — fűzi hozzá félig komolyan, félig vicce­sen. Járjuk a csarnokokat. Ko­vács mérnök szívesen magya­ráz. S én próbálom, próbál­gatom megérteni a gépek beszédét. Közben itt is ott is meg kell állnunk. Ez is az is valamit mond, valamit kér­dez a mérnöküktől. Egy ki­csit meglep, kellemesen lep meg, hogy olyan közvetlenül, egy cseppet sem „hivatalo­san", munkás-főmérnök közti különbség jegyében folyik a beszélgetés. Egy-egy idősebb ember szinte, mint a fiához, mások meg, mint a barát­jukhoz szólnak Kovács mér­nökhöz. Mintha a gondolatban fel­tett kérdésemre válaszolna, szólal meg. — Májusban lesz 21 éve, hogy itt dolgozom. Innen mentem a főiskolára is, és az egyetem elvégzése után ide jöttem vissza. Az öre­gebbek közül sokan meste­reim voltak, a fiatalok meg munkatársaim, barátaim. Szeretem őket. Úgy érzem, hogy a régi kapocs nem sza­kadt el közöttünk, azért, mert én közben mérnök lettem... Mert ugyebár nem az a lé­nyeg, hogy ki milyen funk­ciót tölt be, hanem, hogy ki mennyire ember!... ...hát igen, főmérnök elv­társ, ez a lényegi... Felzúg egy gyárduda. Hangja végiglebeg a lük­tető város fölött. Emberek százai, ezrei jön­nek. Mennek. Véget ért egy munkanap. Kezdődik egy munkanap. MOLNOS LAJOS Országjáró munkatársunk szerdai riportja A Hargita Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a 105/1970 számú végzésével a szocialista kereskedelmi egységek részére egyes zöldség- és gyümölcsféléknél az alábbi felvásárlási és ela­dási árakat állapította meg: Minőség­ i termény megnevezése Mérték­egység extra I. oszt. II. oszt. I. FELVÁSÁRLÁSI (SZERZŐDÉSES) ÁRAK MEGJEGYZÉS: A termékek eladásánál tiszteletben kell tartani az érvényben lévő szabványokat és a belső minőségi normákat. — A felvásárlási árak 1970 április 1-én 0 órától léptek életbe. — A kicsinybeni eladási plafonárak 1970 április 2-án 0 órá­tól érvényesek. — Az alábbi termékeknél: melegágyi zöldpaprika, száraz dug­­hagyma, száraz vízhagyma, alma „A“, ,,B" és „C" csoport, dió (STAS minőség), dió (export minőség) a jelenlegi árak a követ­kező időszakra is érvényben maradnak. 1. Spenót kg.— 2,10 1,75 2. Saláta kg­— 3,50 2,60 3. Fejes saláta fej.— 0,70 0,50 4. Zöldhagyma (7—10 szál/kötés) kötés— 0,65 0,50 5. Melegágyi új­ karalábé drb.— 1,50 1,10 II. KICSINYBENI ELADÁSI PLAFONÁRAK 1. Melegágyi paradicsom kg. 25,20 22,40 11,40 2. Melegágyi uborka kg.— 7,25 4,50 3. Fejes­ saláta kg-— 12,90 10,40 4. Murok kg-— 1,70 1,40 5. Petrezselyem kg.— 3,00 2,35 6. Peszternák kg-— 2,45 2,00 7. Zeller kg-— 3,75 2,85 8. Mosott murok kg.— 1,80 1,50 9. Mosott petrezselyem kg.— 3,10 2,45 10. Mosott peszternák kg-— 2,55 2,10 11. Téli retek kg-— 1,40 1,05 12. Hónapos retek (5—7 szál/kötés) kötés—­­ 1,10 0,90 13. Spenót kg.— 3,00 2,50 14. Saláta kg.— 5,00 3,75 15. Fejes-saláta fej— 1,00 0,75 16. Zöldhagyma (7—10 szál kötés) kötés— 1,00 0,75 17. Karalábé kg.— 1,45 1,15 18. Új-karalábé (melegágyi) drb. 2,10 1,55 Sor­szám 1 A SZÉKELYUDVARHELYI ifjúsági klub műsorából ÁPRILIS 1-én: 18—20 óra: Sportkör: Atlétáink a Fórum e­­lőtt. 20—23 Szabadfoglalkozás: Rádió, Tv, lemezjátszó, magnó. ÁPRILIS 2-án: 10,30—22,30 óra: Ifjúsági csütörtök. Az I.J.I­­.-kórház közös műsora.­­ ÁPRILIS 3-án: 18—20 óra: Ifjú újítóinkkal találkozunk. Vi­tavezető: Pakol József, a municí­pium KISZ-bizottságának első titkára. 20—23 Szabadfoglalko­zás: Rádió, Tv, lemezjátszó, mag­­a. ÁPRILIS 4-én: 18—01 óra: Zenés, műsoros est. Műsoron: Kisfalussy Bálint színművész szerzői estje. ÁPRILIS 5-én­: 11—13 óra: Kisfalussy Bálint színművész műsora. 17—24 óra: Zenés, műso­­ros est. Műsoron: Kisfalussy Bá­lint színművész szerzői estje. • HARGITA 1976 Április­­ szerda Napkelte: 5,57 nyugta: 18,43 Holdkelte: 3,41 nyugta: 12,48 Az évből eltelt 90 nap, hátra van még 275 ÉVFORDULÓK: — 1525-ben e napon tört ki Németországban a Tho­mas Münzer vezette nagy parasztfelkelés a hűbéri rendszer ellen. HETIVÁSÁROK: Csíksze­reda, Borszék ÁLLATVASAR: Etéd ÁPRILIS 1, SZERDA 18,00 Ex­terra-70 18,25 Zenei kró­nika 18,50 Rajzfilmek 19,00 Híradó 19,20 Zöldségtermesztés 19,30 Riport 20,00 Április elsejei tréfák 20,15 Ár­­víz Indiában — film 21,50 Hirdeté­sek 21,55 Riport 22,10 Híradó 22,20 Irodalmi szalon. ÁPRILIS 2. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 6,30—7,00 Szán­tó-vetők házatáján, Hargita megyé­ben. Kívánságmuzsika, Műsoraján­lás. 16,30—18,00 Hírek. Operaáriák. Fiatalok híradója: Gyári látogatás; Hogyan töltsem el a vakációt. Itt járt Lenin. Pódium: Mai vendégünk Ferenczi Csongor. A szocializmus nagy építőtelepein. I-1^ÁdíÉ] ÁPRILIS X. SZERDA CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Az ég lovagjai. Szélesvásznú csehszlo­vák film. SZÉKELYUDVARHELYI :Homorúd“: Nem lesznek válások. Lengyel film. GYERGYÖSZENT­­MIKLOSI „Miorita“: Lakáskiutalás. Színes lengyel film. GYERGYÖ­­SZENTMIKLÓSI „Famunkás“: A mi bolondos családunk. Szélesvászr­ú csehszlovák film. MAROSHÉ­­VIZI „Caliman“: A férfiaknál is veszélyesebbek. Színes, szélesvásznú angol film. SZÉKEL­YKERESZTÚ­­RI „Haladás“: Tűzben edződtek. Szélesvásznú lengyel film. BA­­LÁNBÁNYAI „Bányász“: Özvegy menyasszonyok. Magyar film. BORSZÉKI „Forrás“: A ko­miszár és a „kék párducok“. Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI „Borszék“: Idegen a házban. Színes angol film. TUSNÁD­­FÜRDŐI „Olt“: Az oroszlán ugrani készül. Magyar film. GALÓCÁSI „Fe­nyő“: Háború előtt. Jugoszláv film. DITRÓI „Maros“: Egy bürokrata halála. Kubai film. GYERGYÓCSO­­MAFALVI „Művelődés“: Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia olasz film. PARAJD­I filmszínház: Lány a parkból. Színes jugoszláv film A nap rejtvénye Nagy orosz zeneszerző ne­vét rejtettük el a függ. 1 sz. sorban, kinek születésétől 97 év telt el. A vízsz. 5, 7 és 17 sz. sorokban néhány művének címét idézzük. VÍZSZINTES: 1. Görfüggöny, 9. Részvénytársaság, 10. Két óceánt összekötő csatorna, 12. Fóka cse­mege, 14. Forma, figura, 15. In­diai város, 19. A nátrium vegyje­­le, 21. Fordítva adok jelt, 22. Já­rom, 24. Görög betű, 25. Vissza: angol matematikus, 27. Helyhatá­rozó rag, 28. Szibériai folyó, 29. Az órák szabályozására használt­ szerkezetet, 31. Idős (ék. h.), 32. A nagy­ tavak egyike. FÜGGŐLEGES: 2. Állatlak, 3. Fátyol­, 4. Szibériai folyó, 6. Föld­rajzi gerince, 8. Szürke fém, II. Narkotikum, 13. Latin kettős ma­gánhangzó, 14. Egykori tartomány Franciaország dél-keleti részén, 16. Ilyen part is van, 18. Színha­tárok, 20. Sovány ló, névelővel, 23. Mint a függ. 13., 26. Könnyet hullat, 27. Éjszakai mulató, 30. Libahang. P r~ 7“*b lün r 3 • •:­ Á V 9 ff -To ta 43 1 Ik Ti SÉ : ft IS 5 21|•- • :ÍV 21 22 25 s n * %.• • • 7! 2 b ‘'•ö-.'-V*21 n ’ 24 |jö 51 □ a u

Next