Hargita, 1970. június (3. évfolyam, 126-150. szám)

1970-06-02 / 126. szám

1970. JÚNIUS 2, KEDD Tömegkapcsolatok és tömegnevelés A néptanácsokat, az államhata­lom helyi szerveit, rendeltetésük, hivatásuk szorosan összekapcsolja a tömegekkel. A dolgozók érdekeinek szolgálata, a mindennapok kisebb­­nagyobb problémáinak megoldása elképzelhetetlen e nélkül. A tömeg­kapcsolatoknak, az ügyintézés meg­könnyítése, gördülékennyé tétele mellett elvi jelentősége is van; megteremtik a lehetőséget a dolgo­zók számára, hogy cselekvően részt­­vegyenek a néptanácsok munkájá­ban, hozzájáruljanak az összes őket érintő kérdések megoldásához, s ezzel tág teret biztosítsanak a szocialista demokrácia érvényesülé­sének, illetve további kiszélesítésé­nek. A tömegekkel való kapcsolataik formáiról, az eredményekről és a nehézségekről beszélgettünk el Nagy Elemérrel, a balánbányai vá­rosi néptanács végrehajtó bizottsá­gának titkárával. — Mindjárt elöljáróban le kell szögeznem, hogy városunk sajátos­ságaiból adódóan, tömegkapcsola­taink fejlesztésével, kiszélesítésével egyidőben széleskörű nevelő mun­kát is végzünk. Fiatal a városunk, fiatal a lakossága is (az átlagos életkor 25 év), s amellett csak most van kialakulófélben a stabil la­kosság. Nem akarok ismert dolgok­ra hivatkozni, azt hiszem, ennyiből is kitűnik: nincs könnyű dolgunk. Eredményekről azonban beszélhe­tünk. E két állítás összevetéséből következtetni lehet munkánkra. — Milyen formákat találtak leg­célravezetőbbnek? — Először is maradéktalanul ki­használtuk a néptanácsok megszer­vezésére és működésére vonatkozó törvényben biztosított lehetőségeket. A képviselőkből megszerveztük az állandó bizottságokat, választóke­rületenként pedig megalakítottuk a honpolgári bizottságokat. - Mindez törvényben előírt kö­telességük is... - Élettel telítettük e bizottságok munkáját, nem csak papíron létez­nek, dolgoznak, s még­hozzá nem is akárhogyan. A helyi gazdálko­dási állandó bizottság tagjai, a honpolgári bizottságok tagjaival karöltve, eredményesen mozgósítot­ták a lakosságot a városszépítési akciókban való részvételre. Évi munkavállalásunk 1 800 000 lej, a­­minek nagy részét máris elvégeztük. Itt kell megemlítenem a lakóbi­zottságok értékes segítségét. Nem­régiben városszerte nagytakarí­tást rendeztünk. Rendbe tettük a tömbházak környékét, a lépcsőhá­zakat, a korábbi javaslatokat fi­­gyelembe véve, négy játszóteret ren­dezünk be a gyermekek számára. - Hogyan értesülnek a végre­hajtó bizottság tagjai a lakosságot foglalkoztató kérdésekről? - Számos lehetőség adódik er­re. Közvetlen formája a fogadóóra. Az elnökkel és a két alelnökkel kö­zösen hetente négyszer tartunk fo­gadónapot. Ezenkívül a végrehajtó bizottság tagjaihoz kerülnek az írásbeli panaszok, s értesülnek az összes képviselőtalálkozókon felve­tődő problémákról. Idén például hét írásbeli panasz érkezett, negy­venen szóbelileg mondták el pana­szukat, a képviselőtalálkozókon pe­dig 36 probléma vetődött fel. Kö­zülük jónéhányat már megoldot­tunk, mások rendezése folyamatban van.­­ A dolgozók számos olyan prob­lémával keresik fel a néptanácsot, amelyek megoldása a tisztviselőkre tartozik. Ellenőrzik-e munkájukat, betartják-e a tisztviselők ügyinté­zéskor a törvényes normákat?­­ Épp ezen a téren adódik a legtöbb nehézségünk. Nincs kiala­kult tisztviselőgárdánk, ezidáig még nem tudtuk megakadályozni tiszt­viselőink gyakori váltakozását, ki­­cserélődését. Mire beleszoknának a munkába, legtöbbjük elköltözik a városból, vagy ha itt maradnak, más munkahelyet keresnek. A ha­vonkénti munkaüléseken ismertetjük a legújabb rendeleteket, törvénye­ket, s emellett állandóan ellenőriz­zük őket, hogy ügyfeleiknek konkrét és világos választ adjanak, a tör­vényes határidőn belül oldják meg a problémákat. Figyelmünk arra is kiterjed, hogy tisztviselőink megfe­lelő hangnemben beszéljenek a dolgozókkal, türelmesen bánjanak velük. Úgy véljük, ezzel csak növel­jük a lakosság bizalmát, még köz­vetlenebbé tesszük kapcsolatainkat. - Említette, hogy tömegkapcso­lataik fejlesztésével párhuzamosan tömegnevelő munkát is végeznek. Milyen eredménnyel? - Az ilyenszerű akciók eredmé­nyességének felmérése csak távla­tokban lehetséges. Pillanatnyilag az a közvetlen célunk, hogy elejét vegyük, vagy legalábbis csökkent­sük a közrend megsértőinek szá­mát. Hiszem, hogy a különféle kul­turális rendezvények, előadások, a törvényszegők helyszíni tárgyalásá­nak általánosítása, stb. előbb­­utóbb sikerrel koronázza munkán­kat. Csak helyeselni tudjuk a balán­bányai városi néptanács kezdemé­nyezését, hiszen a tömegkapcsola­tok fejlesztése nemcsak a népta­nácsi apparátus munkájától függ, a siker legalább ilyen mértékben a lakosság hozzáállásán is múlik. Borbély László VASÁRNAP A VÁRTÁN Csíkszeredában több (Folytatás az 1. oldalról) Munkaruhában ébredt vasárnap. A máskor megszokott kora reggeli csendességet hétköznapi sürgés­forgás váltotta fel. A tudatlan szem­lélő esküdni mert volna, hogy hét­fő van, szerda, vagy szombat, de semmiesetre sem vasárnap. Az au­tóbuszok munkaruhás embereket szállítottak a város gyárai, üzemei felé, akárcsak más napokon. Ke­zükben az elmaradhatatlan táska, benne a tízórai, ez is bizonyítja: a váltás ma rendes műszakban dolgo­zik. Az építők, természetes, hogy nem maradhattak ki a vasárnapi mun­kából. Az esős idők úgyis elég le­maradást okoztak. De tudják, hogy minden perc kihasználása, maxi­mális értékesítése égető követel­mény, hogy az ipari vagy más jel­legű létesítmények, építkezések ha­táridőre elkészüljenek. Újabb eme­let születik, újabb lakosztály, má­sutt a „koftázst" ácsolják a holnapi betonnak. Maltert, téglát cipelnek a gépek, mozgalmasak az állványok. Minden olyan megszokott. Csíksze­redában több mint 150 építőmun­kás dolgozott vasárnap. Nem kis e­­rőfeszítést igényel, hisz mindehhez hozzájön a hétköznapok nyújtott, eszébe torkolló műszakja. Senki sem szól, senki sem panaszkodik. Ezt vállalták, most van az ideje, most szükséges a „plusz" erőbedobás. Országos érdek, társadalmi szükség a vasárnapi munkaruha. Mint a­­hogy a máskor pihenő autók sem álltak meg. Az utcán mindegyre feltűnik egy-egy fát, követ, zúzalé­kot szállító utánfutós, vagy önürí­tős kocsi, mint más napokon bármi­kor. Az erdőgépesítési és szállítási vállalat autóvezetőit volán mellett ta­lálta a vasárnap. A délelőtti, déli órákban a Fém-, Vegyipari és Kitermelő Vállalat ud­varán is a máskor jól ismert kép fo­gad. A fémipari részleg teljes lét­számmal, teljes ütemben dolgozik. Hétkor kezdték a munkát, háromig tart a műszak. Másnap tudom meg a pontos adatokat. Üzemben dolgoztak 85 800 lej értékű termelés. Dolgozik az öntöde. Újra telnek a formák, újabb gépöntvények, satuk. Hátul az udvaron a fémszekrények laka­tosai is szorgoskodnak, a satu-meg­munkáló, a modell-asztalos részleg munkásai sem maradnak el mögöt­tük. Vidékről is bejöttek a váltás munkásai (Bodor Ignác — Borzso­­va, Diminszky András — Szentsimon, Both Lajos - Csicsó -, hogy csak egy párat említsünk). Vasárnap. Munkaruhában ébredt a város, jártak a gépek, dolgoztak az emberek, akárcsak hétköznap. Semmi sem volt szokatlan, hisz a mindennapos helytállásnak, becsü­lettel végzett munkának nap mint nap szemtanúi vagyunk. Bálint András Mozgalmas nap A község négy gazdaságában az elmúlt vasárnapon sem szüneteltek a mezei munkák. Burgonyaültetés, árpavetés, a vetésterületek előkészí­tése, növényápolás képezte a fog­lalatosságok zömét. Madéfalván egy traktor, négy cso­port és tizenhat fogat dolgozott a burgonyaföldeken. Ilyenformán sike­rült negyvenhárom hektárra csök­kenteni a beültetetlen területeket, öt hektárral növekedett az árpa­vetés (egy traktort foglalkoztattak itt), a hatvanhét hektárral adósok még­ a madéfalvi mtsz-tagok. Há­rom traktor szántott, tárcsázott, egy pedig a burgonya első kapálását végezte. S ha már a kapálásnál tar­tunk, érdemes megjegyezni, hogy a szépen fejlődő cukorrépa első kapá­lását több mint hetven százalékban fejezték be. A csicsói mész földjein ugyancsak hat traktor térült-fordult ezen a va­sárnapon. Burgonyát ültettek, tár­csáztak, szántottak, burgonyát hú­­zattak. Még 15 fogat végzett bur­gonyaültetést. A tervezett 225 hek­tárból 143-at már elvégeztek. Az e­­rőket a burgonyaföldekre mozgósí­tották, érthető is, hiszen az árpa­­vetéssel jobban áll a gazdaság: csupán 20 hektáron nem került még földbe a mag. A cukorrépa 67 hek­táréból 50 hektáron az első kapá­lást, 15 hektáron már a másodka­pálást is befejezték. A rákosiak burgonyaültetési terve 140 hektár. Ezidáig 90 hektáron ül­tettek. Az árpa-vetésterület fele még vetetlen. Sürget a vetés, sürgetnek a növényápolási munkálatok is, mert a cukorrépa kapálásához például még hozzá sem kezdtek a rákosiak. A négy gazdaság közül a legki­sebb a göröcsfalvi. De a munkák előrehaladásának tekintetében még­sem áll utolsó helyen. Burgonyából 23 hektár, árpából 11 hektár, a cu­korrépa kapálásból másfél hektár maradt erre a hétre. Három trak­tort kért néhány napra a gazdaság mérnöke, hogy megrövidíthessék a munkák befejezéséhez szükséges időt. Megjegyzendő, hogy a községi pártbizottság mindig is figyelmet szentel arra, hogy a gépi erő ott le­gyen, ahol a leginkább igénylik, a­­hol a traktorok a legeredményeseb­ben dolgozhatnak. Ezért segítette vasárnap egy göröcsfalvi traktor a rákosiakat, azért kaphat hétfőre két idegen gépet a göröcsfalvi gazda­ság. A község mtsz-einek tagsága megértette a vetés mielőbbi befeje­zésének sürgősségét. Ezt példázza ez a mozgalmas, munkás vasárnap is. S nincs ebben semmi rendkívüli, csak a kötelesség felismerésének tettekben tükröződő eredménye. Balázs András Csendes a határ, pedig kapára várnak a növények 197­3 május 31. vasárnap. A mező­­gazdaság közel 250 kilométeres front­szakaszán szünetelt a munka. Végig a két Homorúd völgyén, a felső Sóvidéken, Fenyéden, Küküllő­­keményfalván, Zetelakán összesen 20 —30 embernél több nem volt a határ­ban. Nem értendők bele a traktorve­zetők, mert egy részük dolgozott. De csak egy részük. A gépesítési részlegek székhelyein pihenő traktorok álldogál­tak a tűző napfényben. Homoródszentpálon az egyik távo­li domb oldalában két traktor írja végtelen köreit. Az állomáshelyen ti­zenkettő pihen. Fogadjuk el, hogy mindenhová nem tudnak rámenni a gépek. De ha valahol lehet dolgoz­ni miért csak kettő dolgozik és tizen­kettő áll? Szerettük volna megkérdez­ni az mtsz elnökétől, de nem sike­rült. Kint volt az erdőn tűzifát készí­teni. Déli tizenkét órakor szélesre tá­rult udvarán a kapu és fiatal bükk­fával hegyig rakott utánfutót vonta­tott be a gazdaság traktora. Estig még néhányszor fordulnak — világo­sítottak fel a családtagok. Ki is szervezné meg a munkát, ha se szakember, se vezetőtanácstag, se elnök nem foglalkozik vele? Olyasmit is kérdeztek tőlünk : az elvtársak nem tudják, hogy ma va­sárnap van? De igen, tudtuk. Azt is tudtuk, hogy május utolsó napja ez a vasárnap és a tavaszi mezőgazdasági munkák minden egyes területén nagy a lemaradás. Azt is tudtuk, hogy sü­tött a nap. Dolgozni lehetett volna. Holnap ezt végezzük, holnap ahhoz, fogunk hozzá, hét végére mindent befejezünk. De minek filozofálni. Ma­radjunk a puszta tényeknél. Se a néptanácsok, se a gazdaságok vezető­­szervei nem álltak hivatásuk magas­latán. A községi pártbizottságok sem végezték el ezirányú feladataikat. Délután a Bucsin fölött megdör­dült az ég. Zápor söpört végig me­gyénk legtöbb vidéke fölött. Ismét dologtalanul telt el egy meleg nap. Csendesen... Bogos Sándor NYÁRI HANGULAT . Először akadozott, nehezen fo­­gamzódtak a vallomások, és hiva­talos is volt, száraz, mély lélegzetű szuperlatívuszok, egypár közhely — ahogyan általában történni szokott, amikor a „hivatalos közeg" egy ki­csit szétfröcsköli a felszabadultabb intimitást. Egyszóval, az elején, „mint a nagyok" indult az egész beszélgetés, de aztán magunk sem vettük észre, hogyan, lassan az ő­­szinteség húrjait kezdték pengetni a szófoszlányok, hogy később meg­feledkezve a „hivatalos közeg"-ről is (ahogyan a riportert nevezték), felszabadultabb mondatokat for­máljanak felszabadultabb gondola­tok. A beszélgetés alanyainak kivá­lasztását a véletlenre bíztam, ezzel is növelni igyekezvén az elmondot­tak és az összkép hitelességét. Próbáljuk meg hát visszaadni az elhangzottakat. Kezdjük talán a be­mutatkozásnál: - Left Mária, - Tassy Edit, - Erszény István. Mindhárman a gyergyószentmik­lósi líceum érettségi vizsga előtt ál­ló diákjai. (Meg kell mondanom, hogy jó megjelenésű gyerekek ... elnézést, ifjak, s ha arcukról még nem is tűntek el teljesen a kama­­szos vonások, tekintetük már a fel­nőttség komolyságát és mélységét sugározza.) Szinte kegyetlenség a még az érettségi bankett mámorában úszó ifjakat ilyesmiről faggatni, de még­is a legfontosabbra terelődött a beszélgetés. Hogyan készülnek a vizsgára, mennyit tanulnak, mi a napi program? - Minden második nap közös konzultációnk van a líceumban. Rendszerint a felhagyott ismétlést beszéljük meg a tanárokkal. Ez 8- tól 12-ig tart. Tizenkettőtől ebéd, pi­henés háromig. Azután tanulás hét­nyolcig, megint egy kis pihenés és ismét tanulás, amíg bele nem fára­dunk.­­ Az egyik legfontosabb próba­kő ez a vizsga valamennyiünk szá­mára, s nagyon szeretnénk, ha va­lamennyiünknek sikerülne. - Közösen vagy inkább egyedül szerettek tanulni? - Egybehangzó válasz: egyedül, amihez hozzáfűzik, hogy az ismét­lésnél nagyon jó, ha ketten, hár­man összeülnek és megbeszélik az anyagot. - A további tervek? - Természetesen, tovább szeret­nénk tanulni. - Olyan természetes ez? - Nekünk legalábbis az. Persze, az osztályunkból is vannak, akik még nem gondolnak a továbbtanu­lásra. - Ki hova szeretne felvételizni, mi szeretne lenni? Erszény István: Én az erdészeti al­­mérnökit választottam. - Miért pontosan ezt? - Hogy is mondjam ... ezt sze­retem. Több felnőttel elbeszélget­tem, akik a faiparban dolgoznak. Nagyon meg vannak elégedve a mesterségükkel. Meg aztán, a szü­lővárosomban a napokban rakták le a bútorgyár alapkövét. Haza szeretnék jönni majd, s ha lehet, ott dolgozni. Nincsenek testvéreim, a szüleim sem maradnának egyedül. Persze, jobb lett volna a mérnöki, de ennek most nem merek nekivág­ni. Remélem, hogy a levelezésin majd ezt is el tudom végezni. Left Mária: - Vegyész szeretnék lenni. Nálam is az a helyzet, mint Istvánnál, még nem merek a mérnö­kinek vágni, így hát vegyészeti tech­nikumba iratkozom be. Hogy miért választottam ezt a mesterséget? Na­gyon egyszerű a magyarázat, ked­venc tantárgyam mindvégig a ké­mia volt. A vegyiparnak óriási jövő­je van. Régebb testnevelő tanár szerettem volna lenni. Játszottam az iskola kosárlabda csapatában. Sú­lyos baleset ért, és eltiltottak a sporttól. Le kellett mondanom erről a tervemről. Tassy Edit: - A szüleim minden­képpen azt szeretnék, hogy orvos legyek. Nem mintha nem szeretném ezt a hivatást, de magamban fel­mértem azt az óriási felelősséget, amit ez a hivatás magában hordoz. Azt hiszem, nem tudnám elviselni az esetleges tévedést, hiszen emberek­ről, emberi életekről van szó. Nem a felelősségtől futok. Más fajta em­bereknek való ez a mesterség, mint én vagyok, így a­ztán a vegyészmér­nökit választottam. Amikor a kémi­át tanulom, nem hogy fárasztana, szinte pihentet. — Mondjuk, ha - persze, ez csak feltételezés - nem sikerül a felvé­teli, mi történik akkor? - Az én esetemben - mondja István - rém egyszerű. Katonaság. Persze, ezután sem mondok le ere­deti tervemről, azzal a különbség­gel, hogy ezúttal a mérnökire fel­vételiznék. - Felvetődött bennünk is ez a le­hetőség - mondják a lányok. Tud­juk, hogy nem gyerekjáték főisko­lára, egyetemre bejutni. Egy évig dolgoznánk valahol és utána ismét próbálkoznánk. Nem mondunk le a terveinkről.­­- Nem gondoltatok férjhezmene­­telre? - Most semmi esetre sem. Ké­sőbb, akár sikerül az egyetem, akár nem, elkerülhetetlen, szükségszerű ez. Én legalábbis azt tartom - mondja Edit -, hogy az ember nem élhet egyedül, család és gyermek nélkül, de ha már nekikezdett vala­minek, akkor jobb, ha nem áll fél­re, be is végzi. Egyszerűen, nem lo­gikus érettségi után férjhez menni. Nem mondom, vannak lányok, akik gondolnak erre, de én ehhez tartom magam. - Nehéz volt-e az iskolától meg­válni? - Azt hiszem, minden elválás szo­morú. Ezt persze, csak a valtás pil­lanatában érzékeli az ember, így voltunk az iskolával is. Vártuk, hogy egyszer már vége legyen, szaba­duljunk az állandó magolástól, fe­­leltetéstől. Az év elején felvetődött bennem, hogy milyen is lesz, ami­kor elbúcsúzunk egymástól. Nekiül­tem és megpróbáltam leírni, amit a fantáziám diktált, de a ballagás sokkal jobban felkavart, mint ezt annak idején elképzeltem. Azt hi­szem, mindenikünk hasonlót érzett. Úgy sírtunk, mint a kisgyermekek. Nem könnyű megválni tanáraink­tól, az iskolapadtól, egymástól. - És a barátoktól, barátnőktől? - Még nehezebb, de a fiú- és lány­ barátoknak a legrosszabb. A szerelem ... - Igen, a szerelem. Hogy is ál­lunk ezzel? - Hát, voltak barátnőim, de ez nem olyan volt, hogy „Ó, Izabell". Együtt mászkáltunk, a moziba egy­más mellé ültünk, vele táncoltam a legtöbbet, ha volt alkalom erre. - Képzeljétek el, hogy elvégezté­tek a főiskolát, az egyetemet. Mi kellene még a boldogsághoz? - A cél elérése már boldogság... - Az ideális férj - próbálkozik Mária. - Létezik ilyesmi? - Kell léteznie, persze nem ro­mantikus és felbodrozott értelem­ben. - Azt hiszem, Iorga mondta, húsz éven alul az ember ideálokat farag magának. Azután az élő emberben próbálja felfedezni, megkeresni az ideálokat. - Így lehet ez. Mindenkiben van valami jó, és van valami rossz is. - Egészében kell szeretni az em­bert. - Igen, ez a szerelem. - Lehet szeretet... - A boldogsághoz, azt hiszem, az kell, hogy érezze, hogy hasznos, valami olyasmit csinál az ember, hogy hasznát veszik. Majdnem mind­egy, hogy mit, csak segítségére le­gyen embertársainak. - Igaza van Editnek — mondja István. - Azt hiszem, mindenki ma­ga építi a saját boldogságát. Egye­dül csak ő lehet felelős azért... hogy mennyire küzd céljaiért. Ezzel a következtetéssel zártuk beszélgetésünket. Gondolom, hogy az olvasó, akárcsak a riporter, elég­tétellel vette tudomásul ezeket az őszinte nyilatkozatokat, s hármukról ítélve következtetni tud a többiekre is, akik most szárnyat bontva re­pülnek az élet kék magasságai felé. Úgy vélem, hogy ez az őszinteség, keresetlenség, bizalom, hit és való­ságlátás meggyőz bennünket, hogy nem vesznek el a kéket időnként beborító felhőkben. Gaál Péter MEN­NYIRE ,IS KÜZD CÉLJAIÉRT AZ ÉRETTSÉGIZŐ? Háromszögű asztal Egy társadalom tragédiája Egy kitűnő regénnyel örven­deztetett meg bennünket a Hori­zont-sorozat. Theodors Dreiser 1925-ben megjelent nagy művé­ről, az Amerikai tragédiáról be­­szélek. E megrázó vallomás a nagy vállalkozások, az üzlet, a gya­­korlatilag­ minden­ lehetséges vi­lágát mutatja be olyannak, ami­lyen az a megírás időszakában volt: szélsőségesnek, részvétlen­nek, gyilkosnak. Hamarjában nem is tudnám megmondani, mikor volt teljesebb az ameri­­kai valóságról, annak jellegéről kapcsolatos élményérzetem. Egon Erwin Kisch meggyőző riportso­rozatának olvasásakor, vagy pe­dig most a legutóbb, amikor újraolvastam az Amerikai tragé­diát. Mennyi minden történik két utcai prédikálás között a Grif­fithsék életében — igazából még egy ilyen terjedelmes regényben is alig lehet elmondani. Mennyi minden történik Clyde életének utolsó éveiben, bár igazán keve­set élt. Esetében a kor, a társa­dalom teszi, hogy életét közön­séges bűnözőként villamosszék­ben végezze. S e megállapítás szükségszerűen vonzza a kérdést: tényleg gyilkosságot követett el Clyde? S ha nem, akkor milyen mértékben vádolható a Roberta Alden halálában; milyen mérték­ben alkalmazható a történtek után az emberi, a büntetőjogi felelősség­revonás? Clyde - a szerző világosan ki­mondja — nem bűnöző alkat. De a társadalmi hátterű körülmé­­ nteny régreo nyék, a gondtalan élet illúziója, illetve a mindennél erősebb vagy szabadulni a nyomorból, egzisz­tenciát teremteni, mert említet­tem már, azt az országot, ki tudja, milyen alapon a nagy le­hetőségek, a milliókat kóstáló vagy milliókat jelentő vállalkozá­sok földjének szokás nevezni - tehát a körülmények teszik, hogy megszülessék a gondolat, amely végső soron Roberta meggyilko­lásában gyakorlatiasulna. Clyde olyan élet után áhítozik, amely elérhetetlennek bizonyul számára, bár naponta benne fo­rog. S talán ez a felemás álla­pot, ez a közelinek tűnő, és még­is csillagtávolban levő cél teszi, hogy szándékaiban kegyetle­nebb, következetesebb legyen, mint általában. Oláh István JÚNIUS 1. A NEMZETKÖZI GYERMEKNAP az­ Országos Nőtanács 5 millió jel­vényt nyomatott, s ezeket június 1 és 25 között hozzák forgalom­ba. Az akciót a nőbizottságok bo­nyolítják le más társadalmi szer­ ALKALMÁBÓL vezetők közreműködésével az ár­vízkárosultak, elsősorban a gyer­mekek központi segélyalapjának növelése céljából. Az összegyűlt összeget befizetik a 2000-es csekkszámlára. A BALÁNBÁNYAI BÁNYAIPARI VÁLLALAT föld alatti munkára munkásokat alkalmaz A bányaiparban legelőnyösebb bérezést biztosítják, a tarifám besorolás napi 61—114 lej a szakképesítésnek és szakmai régiségnek megfelelően. AZ ALAPFIZETÉSEKHEZ A KÖVETKEZŐ PÓTLÉKOKAT BIZTOSÍTJUK : — 8—18 százalék a terv 100,5 százalékos telje­sítése esetén, — 15 százalék azon személyeknek, akik közös otthonban laknak (az 1053/1959-es MTH alapján), — 15 százalék éjszakai pótlék, — 4—6 százalék a csoportvezetőknek, A FENTIEKEN KÍVÜL BIZTOSÍTUNK : — munkavédelmi felszerelést, — ingyenes szállást központi srítéses, modern munkásotthonokban a nem családosoknak. — napi háromszori étkezést étkezdénkben 12,50 lej ellenében. — szakképzési lehetőségeket, — az ingázóknak bérletes autóbuszok állnak ren­delkezésre, havi bérlet értéke 30 lej. Alkalmazásra jelentkezhetnek mindazok, akik betöl­tötték a 18. életévet, vagy akik még nem haladták meg a 45-öt. Az alkalmazáshoz szükséges okmányok : személy­azonossági igazolvány, katonai helyzetet igazoló okmány és munkakönyv. 2. OLDAL HARGITA 1970 Június 2. kedd Napkelte: 4,33; nyugta: 19,54; Holdkelte: 2,57; nyugta: 18,37; Az évből eltelt: 152 nap, hátra van még 213. ÉVFORDULÓK: - 1840-ben született Thomas Hardy angol író (meghalt 1928-ban). - 1882-ben hunyt el Giuseppe Garibaldi, az olasz nép nemzeti hőse (született 1807-ben). HETIVÁSÁR: Székelyudvarhely, Gyergyóditró. TELEVÍZIÓ JÚNIUS 2. KEDD 17,50 Kis előzetes 18,00 Hírek 18,05 Ex­terra ’70 18,25 Mit tudunk és mit nem az emberről? 18,50 Kórusművek 19,15 Hirdetések 19,20 1001 este 19,00 Híradó 20,00 Színházi est: Ibsen Nora című darabja 22,00 Octavian Paler római riportfilmje 22,25 Ro­mán balettzene 22,40 Híradó 23,10 Dalok 23,40 Sport 23,50 Labdarúgó világbajnokság : Románia — Anglia — egyenes adás Guadalaj­arából. RÁDIÓ A MAROSVASARHELYI RADIO stüdiú műsorából JÚNIUS & Román nyelven : 1—6,30-ig : — Ál­lattenyésztők műsora : Az elszálláso­lás és takarmányozás biztosítása az árvízsújtotta területeken. Népdalok. Műsorajánlás: 18—19,30-ig : — Hírek, tudósítások. Hangszerszólók. Gazda­sági horizont. Újból termel a maros­vásárhelyi Electromureș vállalat. Népzene szólisták műsorából. Irodal­mi műsor : Vasile Rebreanu „Va­dásztörténet". A Sincron könnyűzene együttes játszik. Magyar nyelven : 6,30—7-ig : — Reg­geli híradó. Zenei kaleidoszkóp. 16,30—18-ig : — Hírek. Hangverseny­­krónika. Irodalmi élet : Három Csík­szeredai költő a mikrofon előtt : Oláh István, Molnos Lajos és Váli József. Kapcsoljuk a III-as stúdiót. Barangoló mikrofonok. MOZI CSÍKSZEREDAI Hargita: A doktor­kisasszony. Színes olasz-jugoszláv film SZÉKELYUDVARHELYI Homoród: A doktorkisasszony. Színes olasz-jugo­­sz­­v film. GYERGYÓSZENTMIKLO­­SI Mioriţa: Bloty-Up. Színes angol film .MAROSHEVIZI Caliman: A gyilkos játék. Színes francia-olasz film. SZÉKELYKERESZTÚRI Hala­dás: Egri csillagok I—II. rész. Színes magyar film. GYERGYÓCSOMAFAL­­VI Művelődés: Mint a bagoly nap­pali Színes francia-olasz film. TUS­­NÁDFÜRDŐI Olt: Sírtak táncolva. Görög film. PARAJDI filmszínház: A mi bolondos családunk. Csehszlo­vák film. DITROI Maros: Az utolsó őszi hónap. Szovjet film. CSIK­­SZENTSIMONI filmszínház: Egy ember, aki nincs. Magyar film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszín­ház: Az ég lovagjai. Cseh­szlovák film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Melegség. Román film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: Ne bántsátok a feketerigót. Amerikai film. CSÍKSZEPVIZI filmszínház: A szórakozott tanár. Angol film. DIT­­RÓI Maros: Az utolsó őszi hónap. GALÓCÁSI Fenyő: örökifjúság. Szí­nes román film. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet előre­jelzése szerint mára viszonylag hűvös, borús idő várható, felhő­­szakadásokkal, zivatarokkal.­­ A hőmérséklet nappal 15—18, éjjel 6—9 fok között ingadozik. Gyen­ge, időnként felerősödő nyugati szél. MAI REJTVÉNYÜNK Ismert francia prózaíró nevét rejtettük el a vízsz. 1 sz. sorban, kinek születésétől 130 év telt el. A vízsz. 18 és a függ. 2 és 6 sz. sorokban három művének címét idézzük. VÍZSZINTES : 6 fÉktelen farész. 8) Bányarész. 9) Aprópénz. 11) Gyergyó melletti nagyközség. 13) Ízetlen. 14) Közepén mosat. 15) Német prózaíró (1831—1910). 17) Libahang. 19) Caragi­­ale hősnő. 21) A Duna jobboldali mellékfolyója. 23) Gólyaszerű ma­dár. 24 Tőszámnév. 25) A Föld negye­dik legnagyobb tava. 27) Ilyen lap is van. 28) Pontos időben ébreszti a vá­ros lakóit. FÜGGŐLEGES : 1) Hebeg. 3) Meg­elégelte. 4) Ajándék, románul. 5) Ta­bu egynemű hangzói. 7) Francia non­konformista író. 10) Erdei házikó, névelővel. 12) Időmérő. 16) Magyar költő (ek. h.). 18) Sepregetni kezd ! 20) Perzsa tudós és költő. 22) Irat. 23) Vízduzzasztó. 24) Tanítás. 26) Gö­rög betű. 27) Véna. Apróhirdetés ELADÓ egy 11 CO-os DACIA. Ér­deklődni Szovátán a 111 -es telefo­non. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Konrád Kálmán, nyugalma­zott gyógyszerész, 1970. május 31-én elhunyt. Szeretett halot­tunkat ma, kedden délután 4 órakor helyezzük örök nyuga­lomra a marosvásárhelyi kato­likus temetőben. A gyászoló család

Next