Hargita, 1970. július (3. évfolyam, 151-177. szám)

1970-07-22 / 169. szám

III. évfolyam 169 (747) szám 1970. július 22 szerda Ára 30 bani ÜDDELLŐI AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA nttszáznyolcvannyolc hektár területről aratták le megyénkben az őszi árpát, 588 hektár szabadult fel az első termés alól, de tényle­gesen 390-ről beszélhetünk, mivel ennyit szántottak meg. A többin még szalma várja a présgépeket, kalangyák a hordást, vagy az aratócséplőket, hogy kalangyától kalangyáig haladva csépeljenek. Viszont, ha a 390 hektárnyi szántott földet a 65 hektár másodvetés­hez viszonyítjuk, megelégedésre nem lehet okunk. Ebben az esetben igazán senki nem hivatkozhat vizes földre, hiszen learatták a ter­mést, felszántották a földet, az ekét követhette volna a vetőgép. Még szembeötlőbb a másodvetések elhanyagolása, ha a megvaló­sítást a 2020 hektárnyi tervvel hasonlítjuk össze. A székelyudvarhelyi mtsz 24 hektár nyári szántást jelent a Me­zőgazdasági Igazgatóságnak. Őszi árpát nem aratott, következés­képpen a szántott terület nem most vált szabaddá. Az elvégzett egy hektár másodvetés alig több a valaminél. Csíkpálfalva 50 hektár szántásról számol be. Ez a terület nyilván az idén még nem termett. Jó, hogy megszántották, de még jobb lenne, ha nem ülne üresen. Sorolhatunk olyan mtsz-eket is, ahol elég tetemes a learatott terü­let, de még egy barázdányit sem szántottak. Ilyenek Nagysolymos, Kissolymos, Újszékely, Szenterzsébet, Etéd, Gyepes. A negatív előjelű példák mellett természetesen pozitíveket is ta­lálunk, mint a homoródszentpálit, habár itt sem mondható, hogy a lehetőségekhez mérten mindent elkövettek. 46 hektár árpát arat­tak, 35 hektár területet felszántottak, de csak 15-be került vetőmag. Az aratás, szántás, vetés mellett nagyfontosságú a szénafüvek kaszálása. Jóllehet esős volt az időjárás, ez mégsem mentség arra, hogy a 77 139 hektárnyi szénafűből csak 15 432-t vágtak le. Számos mtsz-ben aratás után akarják megkezdeni a havasi füvek vágását. Ennek nemcsak az ésszerűség, az évszázados hagyomány is ellent­mond. Az idő ismét jórafordult, a csíki és gyergyói medencékben az aratás - ha nem is sokat - még várat magára. Úgy kell igyekezni, hogy addig a havasi, hegyikaszálók szénafüve, ha nem is tárolóba, legalább boglyába kerüljön. Miről számol be a főkönyvelő? Elérkezett a félévi közgyűlések ideje. Az mtsz-ek tagsága most kell megvitassa, mit végeztek fél év a­­latt, mi a teendő. Persze, a vitá­hoz egy jelentés is szükséges. A vezető tanács jelentése és a fő­könyvelő beszámolója. Jelen eset­ben foglalkozzunk csak az egyikkel. A főkönyvelő beszámolójával. A színhely: CSIKKIOZMÁS. Szilveszter Ágoston főkönyvelő 823. ezer, hanem 833. ezer lej. De tekintsünk el a tízezer lej felett, és nézzük a kiadást (ugyancsak az ál­lattenyésztésben). Terveztek 553 e­­zer lejt, megvalósítottak 874 466-ot. Túllépés: több mint 321 ezer lej. A növénytermesztésre vonatkozó számadatok sokkal elrettentőbbek. Tervezett bevétel 226 ezer lej, meg­valósítva 30 342. További magya­rázat nem szükséges . .. Mielőtt azonban a következtetése­kig jutnánk, hadd közöljünk még egy számot. A termelési költségekét. Előirányoztak 1 929 000 lejt és tíz­ezerrel kevesebbet költöttek. Mindezek, persze, hiányoznak a pénzügyi beszámolóból és rajtuk kívül még sok minden. Az is, hogy több mint egymillió lej az adósság! A főkönyvelő szerint azért nem készítettek hosszabb jelentést, mert a felsőbb szervektől erre utasítást kaptak. Elhiszem. Már azt a részét, hogy a pénzügyi jelentést ne tölt­sék tele üres szócsépléssel. Mutas­sák meg a lényeget. A főkönyvelő azt is mondta, hogy ő tudott volna más jelentést készíteni, de minek elrémíteni a tagságot. Szóval titko­lózzunk? Titkoljuk el a közgyűlés előtt, a gazdaság legfelsőbb fó­ruma előtt a való helyzetet? Mire jó ez és kinek használ? Legyen az jó avagy rossz - a tagságot mindenről tájékoztatni Bogos Sándor (Folytatás a 3. oldalon) FÉLÉVI KÖZ­­GYŰLÉSEK ELÉ úgynevezett tájékoztató jelentése­k összesen harminckét sor. Harminc­két sorba tömörítette félévi pénz­ügyi tevékenységét. Korántsem az oldalakat hiányolom, hiszen har­minc oldalon is el lehet mondani a semmit és három mondatba is be­lesűríthető a lényeg, de ez a je­lentés „se nem hús, se nem hal". Nézzük, mint mond el. Kiragad néhány számadatot, melyek azt lát­szanak bizonyítani, hogy minden a legnagyobb rendben, sehol semmi baj, nyugodjanak meg a tagok, így megemlíti, hogy az állattenyész­tés bevétele a tervezett 823 ezer lejjel szemben 1 288 000 lej. Igazán szép. Négyszázezer lej többletbe­vétel. De turkáljunk csak bele kissé a számokba. A pénzügyi-könyvelési nyilvántartás adatai szerint a ter­vezett bevétel (állattenyésztés) nem HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK A Hargita megyei Építő és Szerelő Vállalat 5 063 000 lej értékben kapott új gépeket, felszereléseket. Többek között 11 önürítős gépkocsival, 3 kotrógéppel, 2 autódaruval, 2 buldózerrel gaz­dagodott. 2 Turisztikai üzlet nyilik Szé­­kelykeresztúron is. A szak­­szervezeti klub helyiségének átalakításával a helyi kisipari szö­vetkezet egy népművészeti üzletet nyit, ahol szőtteseket, szőnyegeket, kerámiákat és más népművészeti érdekességeket hoznak forgalomba. A napokban kezdődött a klubhelyi­ség újrapadolása, az asztalos mun­ka kicserélése.­­ Újabb kedvezmény megyénk méhészeinek. A Méhész E­­gyesület megyei fiókjánál és az alegységeknél megkezdődött a lépolvasztás melléktermékének, a sonkolynak a felvásárlása. A son­koly kilogrammját méhészeink e nyártól kezdve már hat lejért érté­kesíthetik. HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK Terméscsata 1970 1+ 1,2 VALAHOL ITT KELL ÚJR­ A jó munkához idő kell — s ez al­kalommal, a mezőgazdaságról be­szélve idő és időjárás is értendő­­, de főleg pénz. S a legtöbbször a­­zért, mert meggondolatlanul, vagy túl bőkezűen bánunk vele, rossz üz­letbe fektetjük, előfordul, hogy időn­ként nagyon is pénz­szűkében va­gyunk. Hányszor és hányszor hallot­tuk már, több mtsz-ben is,­­ a dol­gok huzavonáját, a gyenge munka­­szervezést, de majd minden hibát, e­­légtelenséget megokolandó - „higy­­gyék el, üres a folyószámlánk." Saj­nos ezzel az időben és helyen jól megválasztott és kellőképp meg­fogalmazott, elfedő „indoklással" sok mindent el is lehet érni. Az úgy­mond, pénzhiány mögött majd min­dig­­ újabb, hosszú vagy rövid lejá­ratú, hitelekkel próbálnak segíteni s ennek újabb adósságok, néha eladósodás az eredménye. Mindez azért, mert nem a dolgok lényegén, az igazi okok orvoslásán gondol­kodunk inkább, hanem a kényelme­sebb megoldást választva még te­,­tézzük is a lehetetlen állapotot. Ezek szerint, amit közvetett okként­ (nincs erre jobb fogalom) kellene te­kintenünk, különös helycserével lé­nyegi tényezővé alakult, legalábbis igen sok esetben. Természetes tehát, hogy elsősor­ban a pénzhiány, a bankszámla ki- Nemcsak a kászon­­altízi mtsz pénzügyeiről merülésében keressük a termelésben - s ez mennyire fontos kellene, hogy legyen ! - beálló, gyakori ne­hézségeket. Ha elfogadjuk közvetett oknak a pénzhiányt, akkor ott meg is találjuk. Nem tudjuk megvásá­rolni a kiutalt koncentrált­ , takar­mányt, a műtrágyát, vegyszereket Elmarad a negyedévi előlegosztás s az év végi elszámolás is olykor Koszta István (Folytatás a 3 oldalon) KORMOS GYULA 99FERI BÁCSI“ Talán a hajdani közös diákköri emlékek okozták, hogy ugyancsak megle­pődtem, amikor Balázs Fe­renc után érdeklődve, egy derűs fiatal asszonyka így kiáltott fel: — Feri bácsi? Épp most volt itt az előbb, alighanem a könyvtárban lesz. S amíg utána sza­ladt, hogy megkeresse, volt alkalmam eltűnődni ezen a „Feri bácsin". A­­mikor beléptem a díszes székelyudvarhelyi kultúr­­ház előcsarnokába, hogy rég nem látott barátomat megkeressem, akarva-aka­­ratlanul arra a holló feke­te hajú, magas, karcsú fiatal emberre emlékez­tem, aki a harmincas é­­­­vek közepén Kolozsvárt, mint zene­akadémista a legjobb diák­zenekar prí­másaként olyan álmodozó tekintettel hajolt a hege­dűjére, s annyi szívvel muzsikálta a mi ifjú vá­gyainkat, álmainkat, s a­­kiben akkor a jövő egyik nagy hegedűsét láttuk, hi­szen alig húsz, huszonéve­sen mindannyian mi is va­lami „nagyra" ■ készülőd­tünk. Feri azonban még mielőtt befejezte volna az akadémiát egyszercsak el­tűnt a városból. Évekkel később tudtam meg, hogy Székelyudvarhelyt telepe­ded le, s mert görbék az élet ösvényei, tova csak az ötvenes évek elején talál­koztunk ismét személyesen. Székelyudvarhely az egyik moldvai megye kultúr kül­döttségét látta vendégül tapasztalatcserén s az esti ünnepségen Feri dirigálta a zenekart. A haja akkor még sötét volt, s inkább Ferinek, vagy tanár elv­társnak szólították, mint „Feri bácsinak". A felsza­badulás utáni években erőteljesen meginduló mű­velődési, kulturális tevé­kenység, a fellendülő műkedvelő mozgalom va­lósággal felvillanyozta, te­le volt tervekkel, munka­készséggel, hisz éppoly szerelmese volt a szép muzsikának, akárcsak aka­démista korában. És­ mert Székelyudvarhelyt mindig szép számban akadtak zene­kedvelők, csakhamar meg is alakult egy fél szimfonikus zenekar s mel­lette egy olyan népzene együttes is, amelynek nem egy számát mostanság is gyakorta hallhatjuk a bu­karesti, a marosvásárhelyi vagy a kolozsvári rádió hullámhosszán, sőt 1959- ben a TV is bemutatta ő­­ket, mint többszörös or­szágos díjat nyert zene­kart. Még a személyes talál­kozás előtt megtudtam azt is, hogy Balázs Ferenc volt és maradt a lelkes irá­nyítója az utóbbi években a több mint száz éves múltra visszatekintő Dal- MAI ARCOK egylet férfi, majd az általa alapított vegyes karnak s időközben az egykori fél szimfonikus zenekart ka­mara zenekarrá alakította át. így aztán az ötvenes évek elejétől máig jófor­mán nincs Székelyudvar­hely zenei és műkedvelő életének olyan eseménye, amelyhez köze­ ne lenne, akár népi zenéről, kórus­ról, a klasszikus vagy a színpadi zene népszerűsí­téséről, megszólaltatásáról van szó. A nagy munkát igénylő műsortól sem ri­adtak vissza. Színre vitték a Háry Jánost, a János vitézt, a Gül Babát, a ka­mara­zenekar pedig Co­rellit, Vivaldit, Mozartot Schumant és sok más nagy szerzőt szólaltatott meg az évek folyamán. Állandó munkában,­ ú­­jabb és újabb és szünte­lenül növekvő igényes tö­rekvések közepette, per­sze, szinte észrevétlenül teltek, múltak az évek s Balázs Ferencből mára az udvarhelyi fiatalabb nem­zedék népszerű „Feri bá­csija" lett. ülünk szemben egymás­sal, bizony túl immár mindketten az életünk fe­lén, de Feri tekintete ma is vidáman, frissen, az ősz fürtöket meghazud­­tolón csillog. Szerényen, csaknem kitérően válaszol­­gat kérdéseimre s maga helyett inkább az udvar­helyi zenekedvelő munká­sokat, iparosokat, értelmi­ségieket, emlegeti-dicséri, akik a napi munka után is órákat áldoztak és ál­doznak ma is a próbákra, műsorok előkészítésére. Rájuk büszke s azt mondja, elsősorban az övék az ér­dem, hogy Udvarhelyen olyan élénk és igényes ze­nei élet folyik. — A zene­akadémiát ugyan két és fél év után, anyagiak miatt félbe kel­lett hagynom — mondja, amikor váratlan eltűnését említem —, de a zenéhez nem lettem hűtlen. Itt te­lepedtem meg, hiszen a családunk is innen a szomszédból, Bögözből származik, és itt próbáltam eleget tenni zenei nevelői törekvéseimnek, hivatá­somnak. Szerencsém volt, mert mindazok, akik szere­tik a szép zenét, öregek, fiatalok, megértettek s kü­lönösen a felszabadulás utáni években mind erő­teljesebben támogattak és támogatnak most már intézményesen is, elsősor­ban a Művelődési Ház vezetősége. Ma nagyszerű próbatermek és előadó terem áll rendelkezésünk­re, van kivel és van hol dolgozni. - S tanítványok, utó­dok? - Az itteni lelkes gárdán kívül sokat említhetnék. Innen indult Debreceni Karcsi, a kolozsvári Állami Magyar Opera kar vezető­je, vagy Dénes Elemér, a brassói, Hamza Gyula, a marosvásárhelyi szimfoni­kus zenekar koncert­mes­tere, s egy seregnyi zene­tanár, köztük az én lá­nyom is Szatmáron, akik ma is szeretettel gondol­nak ránk udvarhelyi muzsi­kusokra, dalosokra. Kell ennél több?. .. Úgy vélem egyáltalán nem véletlen, hogy Balázs Ferenc, az ősz hajú „Feri bácsi" ma már épp olyan jellegzetes és közmegbe­csülésnek, örvendő figurá­ja a municípiummá nőtt Székelyudvarhelynek, mint amilyen annak idején az író Tomcsa Sándor volt. É­RŐ BESZÉLGETÉS CZÁKA RO­ZÁLIÁVAL, A HARGITA MEGYEI MOZIVÁLLALAT IGAZGATÓJÁVAL A Minisztertanács határozata alapján országunk megyéiben, így nálunk is, önálló mozivál­­lalat létesült, amely a Megyei Néptanács és a Megyei Műve­lődés- és Művészetügyi Bizott­ság irányításával működik. Czá­­ka Rozáliától, a Hargita me­gyei mozivállalat igazgatójától elsősorban azt kérdeztük meg, hogy mi a jelentősége ennek az intézkedésnek. - Eddig mi a megyeközi mozi­vállalat alosztályaként dolgoztunk. Az új intézkedés egyik előnye az, hogy megyei mozivállalatunk 116 egységét (melyből 101 keskenyfilm­­mel működik) közvetlenebbül irá­nyíthatjuk, tevékenységüket jobban összhangba tudjuk hozni. Munkánk sokkal jobb körülmé­nyek között és kevesebb bürokráciá­val folyik, mivel költségvetésileg a megyei néptanácshoz tartozunk, s a szakirányítást közvetlenül Buka­restből, tehát kerülő utak nélkül kapjuk. Bukarestből küldik a kes­­kenyfilm-anyagot is, amelyet most mi választhatunk ki, jobban figye­lembe véve megyénk lakosságának igényeit. Mi eddig is azon voltunk, hogy vállalatunk jövedelmező legyen. Míg 1968-ban jövedelmünk 4 835 000 lej volt, az 1971-es évre már 5 200 000 lej bevételre merünk számítani. Ez­zel is bizonyítani szeretnénk, hogy jogosan bíztak bennünk, amikor ön­állóságot biztosítottak számunkra. Milyen munkaközösséggel dol­gozik a megyei mozivállalat, s hogyan szervezik meg tevékeny­ségüket? - Munkaközösségünk 148 ember­ből áll, ebből 15 adminisztratív munkakörben dolgozik. Műsorpoliti­kánkat felkészült szakemberekre bíztuk. Tervünkben van az eddigi­eknél sokkal szebb, mozgalmasabb akciók szervezése, filmtörvényszé­kek, versenyek rendezése, szeret­nénk, főleg az új Csíkszeredai film­színház megnyitása után gálaeste­ket tartani, amelyekre filmszínésze­ket, rendezőket hívnánk meg. Végezetül egy kérdés: milyen elképzelései vannak saját mun­kájával kapcsolatban? - Már jópár éve annak, hogy a mozivállalatnál dolgozom. Egy mo­zivállalat igazgatójának napirenden kell lennie az új filmekkel, a válla­lat építkezéseivel, az adminisztrá­cióval, jól kell ismernie a lakosság igényeit, foglalkoznia kell munka­társainak problémáival, stb. De ha az ember szereti a szakmáját, min­den nehézséget meg tud oldani. A fontos az hogy mindenki lelkiisme­retesen dolgozzék, mert csak így érdemes. Ezt várom el munkatársa­imtól is. Lejegyezte: Szondy György AZ IPARI TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK JELENTŐS TÉNYEZŐI Sokszor beszéltünk, elemeztük ipari egységeink gépállományát, pontosabban a különböző okokból kihasználatlanul álló gépi be­rendezések helyzetét. Ezek aktivizá­lására, újraelosztására számos ja­vaslat, intézkedési terv született. Részben eredménnyel is. Ez esetben azonban a használatban lévő gé­pek üzemeltetésében meglévő tar­talékokról szeretnénk szólni. Nem kétséges senki előtt, hogy a gépi berendezések névleges ka­pacitáson való üzemeltetése mind a termelés növelése, mind a pénz­ügyi mutatók alakulása szempontjá­ból rendkívül jelentős gazdasági tényező. A névleges kapacitás el­érése jelenti azt is, hogy teljes mértékben kihasználjuk a rendel­kezésre álló időalapot. Ilyen érte­lemben jelentős tartalékokkal ren­delkezünk, ugyanis az ipari egysé­geinkben található gépek működési ideje a meglévő időalapnak alig 40-50 százalékát teszi ki. Olyan ki­rívó esetek is akadnak, mint a vla­­hivai vasüzemben, ahol a névleges időalapnak a kihasználatlan idő 75 -80 százalékát jelenti. A ferde je­lenség magyarázata egyszerű: a gépek nagy része alig egy váltás­ban működik. Ennek egyik oka a szakmunkások hiánya, a vállalat munkaprogramja stb. Ugyanakkor számos egységben szűk keresztmet­szetre hivatkoznak, másutt kevésnek találják egyes gépi berendezések számát. Példákat fölösleges felso­rolnunk, mert a félévi statisztika ar­ról tanúskodik, hogy a szóban for­gó jelenség szinte általános. Any­­nyit azonban szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a névleges idő­alap kihasználásának átlaga me­gyei viszonylatban nem haladja meg az 50 (!) százalékot. A hatá­rok is nagyon szélsőségesek: 98­ 6 százalék. Persze­­ mint már erre u­­taltunk, e visszás helyzetnek van egy másik hátrányos vetülete, és­pedig a pénzügyi. Ugyanis az a­­mortizációs költségek megállapítá­sánál a névleges kapacitást veszik figyelembe, azonban 30—40 százalé­kos időalap kihasználásánál normá­lis, ha a teljesítmény alacsony. Számos egységben arra hivatkoz­nak, hogy ugyan jobb gépkihasz­nálást nem tudnak biztosítani, de az adott gépekre feltétlenül szükség van. Ez az álláspont részben indo­kolt, de csak részben. Mert adódna lehetőség egy adott gép váltási e­­gyütthatójának növelésére - így annak jobb kihasználására, s u­­gyanakkor a többi gépek ésszerűbb elosztására. Egy másik megoldás lenne a cserealkatrészek, a külön­böző felszerelések „házi" előállítá­sának a bővítése. E lehetőség kiak­názását annál is inkább szorgal­maznunk kell, mert esetenként így import termékeket - tehát va­lutát — takaríthatunk meg. A karbantartó részlegek megszer­vezésében tanulmányozni szük­séges az alkatrészek előál­lításának lehetőségét más egységek részére. Így biztosítani lehetne a szóbanforgó részlegek kapacitásai­nak teljes lefedését és ez pénzügyi szempontokból is előnyös lenne. Ilyen vonatkozásban az első évne­gyed végén ugyan javaslatok, in­tézkedési tervek készültek (például a Fakitermelő- és feldolgozó kom­binátnál), de konkrét eredményeket kevés helyen értek el. A gépkihasználás egy másik buk­tatója a véletlen­szerű javítás, a­­melynek volumene az első félévben meghaladta a 66 ezer gép­órát. E viszonylag magas arányú veszteség arra utal, hogy a karbantartó te­vékenységgel is problémák vannak. Nem egy egységben csupán papí­ron szerepelnek az üzemeltetési normák előírta időszakos műszaki felülvizsgálások, zsírozások és javí­tások. Persze, ha a termelést haj-A gépi berende­zések működésé­nek nem kívána­tos pihenői rák és zökkenők jellemzik, nehéz betartani az előirányzott karbantar­tási műveletek időpontjait is. Vi­szont megfelelő karbantartás nélkül a gépek teljesítménye sem lehet a normális. A véletlen­szerű javítások sta­tisztikája azt mutatja, hogy ezek gyakoribbak a helyiipari egységek­ben. Az illetékes vállalatvezetők az­zal magyarázzák e fogyatékosságot, hogy a gépi berendezések előreha­ladott fizikai kopással rendelkez­nek. Esetenként ez így is van, de talán éppen ezért kellene alapo­sabban, igényesebben megszervez­ni a karbantartást, sokkal hatható­sabban törekedni az ala­ktrészek felújítására. Nem térhetünk napi­rendre egy másik meggondolkoztató jelenség felett sem: a Csíkszeredái kötöttárugyár, vadonatúj, korszerű kötőgépei 780 gép­órát vesztegeltek véletlen­szerű javítások miatt. A szám nem nagy, de megengedhe­tetlen, hogy alig néhány hónapos üzemeltetés után 259 gép ennyi kényszerpihenőt tartson. Nem be­szélve arról, hogy a leltáron lévő 294 kötőgépből csak 259 működik, íme, mi az egyik oka - a többi termelési és munkaszervezési gyen­geség mellett - annak, hogy a gyár munkaközössége az első félévet je­lentős lemaradással zárta. A vélet­len­szerű javítások azt tudatosít­ják, hogy a Csíkszeredai gyárban a berendezések üzemeltetése nincs a követelmények színvonalán, s a kar­bantartást sem a magasfokú szak­mai kompetencia jellemzi. A hivatalos statisztikának van egy rovátkája, amelyben, a „más okokból" származó idővesztesége­ket jegyzik be. Nos, az első félév­ben ez közel 40 ezer gép­órát tett ki. Egyes vállalatokban az árvíz­okozta kiesések jelentették a szó­banforgó veszteglést. De a „más ok" mást is takar, és nem keveset, íme, miért lenne indokolt, ha a ve­zető szakemberek felelősségtelje­sen kielemeznék a rovatka össze­gét adó órák, percek okait. Sok olyan tartalék rejlik itt, amelyek értékesítése megérné a szükséges intézkedések foganatosítását. Hecser Zoltán Országos hírügynökségünk közli • A ROMANI MECHANIKAI VÁL­LALAT új technológiai eljárást al­kalmazott a szerszámgépekhez szükséges finom alkatrészeknek és a traktorok csapágyperselyeinek ön­tésére. Ennek segítségével teljesen kiküszöbölik a kézi műveleteket a formák megtöltésénél és a fém le­­mérésénél. Az automata adagolás révén növekedett a munka termelé­kenysége és javult az alkatrészek minősége. Ugyanakkor az eddigi hőkezelést az alkatrészek karbami­­dos edzési módszerével helyettesí­tették, ami a fémet ellenállóbbá teszi a korrózióval és a súrlódással szemben. • HOSSZAS KLINIKAI, VEGYI ÉS BIOLÓGIAI TANULMÁNYOK ALAP­JÁN kimutatták, hogy a laşi-i Nico­­lina fürdő ugyanolyan gyógyító ha­tású, mint Techirgiol, Govora és Călimăneşti. Elsősorban jód-, bróm-, vas- és kéntartalmú iszapfürdője nagyon hatásos idült izületi, ér- és bőrgyulladások kezelésében. Nagy kéntartalmú ásványvizét szép ered­ménnyel használják gyomor-, bél­és epebántalmaknál. A fürdőhely egyelőre csak a nyári idényben működik,­ de a megyei néptanács támogatásával épülő új poliklinika rövidesen már egész éven át a be­tegek rendelkezésére áll. •BAIA HELYSÉGBEN több, mint két hónappal határidő előtt meg­kezdte technológiai próbáit a flo­­tációs berendezés, amely az Altín- Tepe-nél kitermelt rézérc előkészí­tését végzi. Ez az első dobrudzsai berendezés a rézérc komplex hasz­nosítására. Az új bányászati egység korsze­rű berendezései évente 90 000 ton­na pirít feldolgozását teszik lehető­vé, kiváló minőségű koncentrátumot biztosítva a kénsavgyárak számára. Lapzártakor jelentik Az Államtanács törvény­­erejű rendeletével Dumi­tru Niculescu elvtársat ki­nevezték a Minőségelle­nőrző Állami Főfelügyelő­ség állami főfelügyelőjévé, miniszteri rangban.

Next