Hargita, 1970. október (3. évfolyam, 229-255. szám)

1970-10-01 / 229. szám

g. OIPRI - HARGITA 1970. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK Ruhát se gomb nélkül... Olvasom a használati utasí­tást : „Használat előtt a par­kett-lakk két összetevőjét jól ke­verjük össze. A lakk és az ol­dószer keverési aránya tíz az egyhez“. Kicsit meglepődöm, hi­szen amikor azt a két doboz lakkot végül is megvásárolhattam a szé­­kelyudvarhelyi Május 1 úti önki­­szolgáló üzletiben, nem láttam mellette semmiféle oldóanyagot, s amikor a pénztárnál fizettem, ak­kor sem szólt senki, hogy az egyik lényeges kellék hiányzik — Lényeges kellék, ami nélkül a másik nem ér semmit — hallot­tam később a festéküzletben, ol­dószer—kereső utam egyik állo­másán. — Sajnos, nálunk sem lakk, sem oldószer nem kapható. Külön­­külön át sem vennék, külön-kü­­lön nem is lehet árusítani... Aztán kiderítem, hogy Székely­udvarhelyen csupán a két önki­­szolgáló üzletben vásárolható par­kett-lakk. Oldószer sehol. De azért hogyha a vevő lakkot igényel, eladják neki lelki nyuga­lommal. Újra csak a Május 1 úti önki­­szolgálóban vagyok. Valamiféle magyarázatot keresnék : mit is csinálhatnék két doboz lakkal, ha nincs hozzá „melléktermék" ? — Valóban nincs. Eleget kértük a raktárból — mondta az üzlet­felelős, — ezidáig még nem kap­tunk. — Dehát önök tudhatták a leg­jobban, hogy a két anyagot egy­más nélkül használni nem lehet. — Tudtuk, hogyne. — S ennek ellenére a lakkot mégis magára árulják . — ? ? ? — Az áruátvételnél nem figyel­tek fel rá, hogy nincs a lakkos dobozok számának megfelelő oldó­anyag ? — Valószínűleg kevesebbet kap­tunk belőle... Nem tudom, de lehet, hogy némelyik vásárló-sorstársamat meggyőznék ezek a válaszok, eset­leg legyintenének bosszúságukban. Engem nem. Hiszen készruhát sem árulnak gomb nélkül, cipőt se fűző nélkül, zárat se kulcs nélkül, eszünkbe sem jut, hogy csésze, ka­nál, cukor nélkül is fel lehetne szolgálni a feketét.... És így to­vább­­ sorolhatnám a példákat, de nem érdemes. Legközelebb majd még az üzletben elolvasom a hasz­nálati utasításokat, bármit is ven­nék. De előrebocsátom, az egyszer bizonyos, hogy parkett-lakkot ol­dószer nélkül nem fog eladni ne­kem senki. Tudniillik, nem veszem meg. Balázs András Címkés és címkézetlen borvizesüveg Nem akartam én kihallgatni beszélgetésüket, de olyan hango­san tárgyaltak, hogy minden kö­­rülállónak fel kellett figyelnie szavaikra. Dél felé járt az idő aki ilyenkor dolgozik, annak ha­mar kedve kerekedik egy-két po­hár víz felkortyolására. A két süt­kérező fiatalember úgy látszik épp a munka fáradalmait pihente a padon a vonatra várakozók né­pes csoportjában. Megszomjaztak. S mivel mindez a csíkszentkirályi állomáson történt, ahol tudvale­vőleg ezrével rakják a vagonok­ba a borvízzel telt üvegeket, ter­mészetesnek tűnik, hogy nem elégedtek meg közönséges kút­­vízzel. Lévén, hogy a borvízfor­­rás legnagyobb sajnálkozásukra nem az állomáson buzog, hát on­nan szereztek, ahonnan tudtak. A raktárból. — Hozzunk egy láda borví­­zet... — Majd mikor elmegy a vo­nat, most csak cimkézetlent ad­nak. Annak meg ki sem mossák az üvegeket. A tegnap is olajos meg pálinkás üvegeket kaptam. Abban maradtak, hogy ezentúl csak címkézett üvegből fogadják el a borvizet. Egymás között még alaposan leteremtették a töl­tődő felelőtlen munkásait, akik szántszándékkal mosatlan üvegekbe töltik a „helyi fogyasztásra“ szánt borvízet. A borvíz nem kerül pénzbe Csíkszentkirályon. Van belőle bő­ven. Palackozása viszont már sok ember munkáját igénybe veszi. Azok pedig pénzért dolgoznak. Nem értem, az a két fiatalember, — s bizonyára szép számmal a­­kadnak hozzájuk hasonlók — miért csak a palackozott borvi­zet kedveli. Túlságosan hosszú lenne számukra a forrásig tartó tíz percnyi út ? A töltődő min­denesetre gondol rájuk, nekik szánják az úgynevezett címkézet­­len üvegeket, amelyeket ,,terven felül" töltenek, de hát az igé­nyek rohamosan nőnek,s egyéb­ként is lehet, hogy van valami igazuk a házifogyasztóknak, ami­kor olyan nagyon ragaszkodnak a címkézett üvegekhez... Talán túl aprólékos vagyok Mibe kerül egy láda borvíz, Szentkirályon ? Különösen akkor ha régi jó szokás szerint az új adag átvételekor az üvegeket is visszaviszik a raktárba. Pár lej az egész, talán még annyi se, hisz újratöltik az üvegeket. Ha ez így van remélem, semmi ki­vetnivalót nem látnak abban, ha felhívom az arra járók figyelmét, hogy a szentkirályi állomás bor­­vízraktárában mindenkinek in­gyen borvizet adnak. Egyetlen kikötésük : vigyenek üveget ma­gukkal. Elvégre olcsó a borvíz, s Csíkszentkirályon igazán bőven van belőle... Borbély László I­ II KÜSZÖBÖN A­USZTÁM, a prmtimumm (Folytatás az 1. oldalról) Lényeges követelmény, hogy a közművelődési intézményekben a pártszervezetek közgyűlésén kibon­takozó viták során központi kér­déssé váljék az értelmiségi dolgo­zók tömegnevelő tevékenysége. Az iskolákban meg kell vitatni a párt Központi Bizottsága Irányelveiből az oktató-nevelői munka állandó javítása érdekében a tanerőkre há­ruló legidőszerűbb feladatokat. Bár hangsúlyoztuk a viták konk­rét jellegének szükségességét, min­dent meg kell tenni azért, hogy megelőzzük a kérdések csupán szakmai módon történő felvetését, s kizárjuk az olyan próbálkozást, amely a pártmunkát az úgynevezett adminisztratív irányítás problémáira szűkíti le. A pártszervezet vezető szerepe nem az igazgató­ bizottsá­gok, nem a műszaki adminisztratív személyzet feladatkörének az átvé­telén keresztül valósul meg, hanem a pártmunkára jellemző módszerek - a meggyőzés, a politikai nevelő­munka, az ellenőrzés, a kommunis­ták személyes példája,­­ alkalma­zása révén, melyek biztosítják a megfelelő tömeghangulatot, a kom­­batív közvéleményt a negatív jelen­ségekkel szemben, az új érvénye­sülését, a vezető káderek és az e­­gész munkaközösség kezdeménye­ző készségének és felelősségtudatá­nak serkentését, a párt által rájuk bízott feladatok teljesítésében. A beszámoló és választási köz­gyűlések lényeges célkitűzését ké­pezi a pártszervezetek egész poli­tikai és szervező tevékenységének minőségi javítása, munkastílusuk és­­módszereik oly méretű tökéle­tesítése, mely lehetővé teszi, hogy valóban betöltsék a rájuk háruló mozgósító szerepet abban a mun­kaközösségben, ahol tevékenységü­ket kifejtik. Ez pedig feltételezi, hogy a közgyűléseken az eddigiek­nél nagyobb figyelmet fordítsanak a belső pártélet kérdéseinek elem­zésére - azok teljes változatossá­gában -, beleértve elsősorban a pártalapszervezeteknek a számbeli növelésével, a belső pártdemokrá­cia és pártfegyelem erősítésével, a kollektív munka és vezetés javítá­sával, a káderek kiválasztásával és nevelésével, s nemkülönben a tö­megszervezetek irányításával kap­csolatos kérdéseket. A választási közgyűlések és kon­ferenciák előkészítésének időszaká­ban élénkebbé kell tenni a pártta­gok és a többi dolgozók kommu­nista szellemben való nevelését, a­­laposan megismertetve pártunk bél­és külpolitikájának alapelveit és irányvonalát, elsajátíttatva a sokol­dalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének programjába foglalt alapvető gondolatokat. Az összes beszámoló és válasz­tási közgyűléseken, illetve konfe­renciákon fontos helyet foglal majd el az ideológiai munka kérdései­nek, az egész propaganda és po­litikai nevelő tevékenység tökélete­sítése útjainak és módozatainak az elemzése. Alapos elemzésnek kell tehát alávetni a kommunisták pár­tos szellemben történő neveléséért, a párttagokra jellemző politikai és erkölcsi vonások kialakításáért vég­zett politikai-ideológiai nevelő­munkát. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a pártszervezeteknek a dolgozók szocialista tudata ki­alakításáért kifejtett tevékenységé­ről sem. Ezért intézkedni kell, hogy mind a pártoktatás, a politikai tá­jékoztató tevékenység, mind pedig a tömegkulturális nevelő munka biztosítsa a pártpolitika és a párt­­határozatok alapos megismerését, a dolgozóknak a szocialista hazafiság és a szocialista nemzetköziség szel­lemében történő nevelését, a mun­kával és a közvagyonnal szembeni új magatartás kialakítását, a szo­cialista törvényesség szigorú tisz­teletben tartását, a párttagok és a többi dolgozók méltó viselkedését a családban és a társadalmi élet­ben, magas fokú kombattívitást, a maradi, misztikus felfogásokkal — a burzsoá ideológia megnyilvánulá­saival —, a társadalmi igazságos­ság és méltányosság bárminemű megsértésével szemben. A választási közgyűlések egyik a­­lapvető sajátossága kell legyen a­­zok hangsúlyozott munkaülés jelle­ge és a magas fokú pártos igé­nyesség. Ez feltételezi, hogy a vi­tákban tükröződjenek a pártvezető­ség munkastílusára jellemző olyan meghatározó vonások, mint a hely­zet tisztánlátó elemzése, az ünne­pélyességre való törekvésekkel és a parádé légkörének az elutasítása, a hibák nyílt feltárása és a felszá­molásukhoz szükséges legmegfele­lőbb megoldások keresése. Nyilvánvaló, hogy a közgyűlések és konferenciák hatékonysága nagy mértékben függ az előterjesztett be­számolók tartalmától. íme, miért kell elvetni azt a sok helyen meg­honosodott gyakorlatot, hogy a be­számolókat a számadatok és tények halmazává változtassák, anélkül, hogy a jelenségek mélyére hatol­nának. A munka állandó javítása érdekében olyan beszámolók szük­ségesek, amelyek elemzik a jelen­ségeket, a tényeket, azok okait, s amelyek alapján meg lehet találni végső fokon a hibák felszámolásá­nak módját és eszközeit. Ahhoz pe­dig, hogy ilyen beszámolókat ké­szítsünk, feltétlenül be kell vonnunk az egész pártaktívát, a pártbizott­ságok mellett működő komisszió­­kat, a leghozzáértőbb párttagokat. A tapasztalat azt igazolja, hogy a választási közgyűlések és konfe­renciák annál gyümölcsözőbbek, mi­nél meggyőzőbben tükrözik a belső pártdemokrácia szigorú tiszteletben tartásáról való gondoskodást. A pártdemokrácia kiszélesítését az jel­lemzi, hogy a párt Szervezeti Sza­bályzatában foglalt új előírások­nak megfelelően a közgyűlések és a konferenciák megválasztják az illető vezető szervek tagjait és a küldötteket a fölöttes szervezet kon­ferenciájára, de ugyanakkor jelölte­ket is állítanak a közvetlen fölöttes szerv megválasztására. Ugyanakkor a pártdemokrácia kiszélesedéséről tanúskodik a választásokkal kap­csolatos utasításoknak az a kitétele is, miszerint a karába és bizottsá­gokba, valamint a küldöttekként ja­vasolt személyek száma rendszerint több kell legyen az illető szervek­be vagy küldöttenként megválasz­tandó személyek számánál. A belső pártéletre jellemző mély demokratizmusnak azonban meg kell nyilvánulnia a közgyűlések e­­gész menetében is. Elsősorban egy olyan légkör biztosítására gondo­lunk, amely lehetővé teszi, hogy minden egyes párttag őszintén, a­­kadálytalanul kinyilváníthassa véle­ményét. A bírálat és önbírálat ösz­tönzése, a kommunisták által tett észrevételekkel és javaslataikkal szembeni fogékonyság, az a törek­vés, hogy gyakorlati következteté­seket vonjunk le a kinyilvánított vé­leményekből, minden olyan próbál­kozás visszaverése, amely megfé­lemlítené vagy üldözné azokat, akik feltárják a hibákat és a túlkapáso­kat, nemcsak a kommunistáknak, a Szervezeti Szabályzatba iktatott jo­gaiból fakadó követelmény, de egy­ben a pártélet tökéletesítésének alapvető feltételeit is képezik. A pártszervezetek büróinak a gazdasági egységekben és intéz­ményekben, a közösségekben és a második kategóriájú városokban a pártbizottságoknak a két évre tör­ténő megválasztása megköveteli a magas fokú pártos felelősségérze­tet, a helyi pártszervekbe beválasz­tandó kommunisták politikai, szak­mai és erkölcsi jellemvonásaival szembeni igényesség növelését. Mind az országos, mind pedig megyénk gyakorlata azt igazolja, hogy a beszámoló és választási közgyűlések, illetve konferenciák hatékonysága egyenes arányban van a megyei, a városi és a köz­ségi pártbizottságok által nyújtott segítséggel, azok útmutatásaival és irányító munkájával. A pártbizott­ságoknak — elkerülve az aprólékos gyámkodást, az általános érvényű utasításokat­­ irányító munkájukat a pártszervezetek tevékenységének a tartalmára, a lényeges kérdések­re kell összpontosítaniuk, oymér­­tékben, hogy a választási gyűlések és konferenciák járuljanak hozzá a párt szervezeti és politikai erősödé­séhez, a pártmunka, az egész gaz­dasági és társadalmi élet vezetési formáinak és módszereinek a töké­letesítéséhez. A beszámoló és választási köz­gyűlések jó előkészítése és színvo­nalas lefolyása hozzá fog járulni az egész megyei pártszervezet erősíté­séhez, a pártmunka hatékonyságá­nak fokozásához, azoknak a fela­datoknak a maradéktalan megoldá­sához, amelyeket elénk tűzött a párt X. kongresszusa. AZ IGÉNYESSÉG JEGYÉBEN A temesvári Állami Magyar Színház vendégszereplése megyénkben Volt egy időszak — vajon már végleg csak volt ? ! — s még nem is oly régen, amikor már az una­lomig hajtogattuk, mondva és írva, hogy szeretnék, ha végre megérte­nék színházaink, hogy a vidék, a „kiszállás, a turné" is színházat igé­nyel, hogy ne csak kassza­darabok­kal, pénzügyi terveik lemaradását bepótlandó dolgokkal álljanak elő színpadjainkon. A temesvári Állami Magyar Szín­ház nyárutói-őszeleji túrájára, or­szágjáró útjára egy komoly és vi­dám témájú darabbal indult neki - az egyik SZABÓ LAJOS MENT­SÉG című színműve, a másik J. HASEK - E. F. BURIÁN SVEJK, A DERÉK KATONA című szabálytalan komédiája é s úgy vélem, megta­lálták azt a keretet, amelyek között a közönségigénynek maradékalanul eleget tehetnek. Szabó Lajos műve a történelmi darabok népes családjába tartozik. Érdekes módon hazai magyar szín­műírásunkban az utóbbi esztendők során nagyon kedvelt téma lett a múlt. Itt van például Veress Dániel két drámája : a Mikes, és a Véres farsang, Páskándi Géza Dávid Fe­rencről szóló műve, a Vendéglá­tás, Kocsis István Martinovics-drá­­mája a Nagyjátékos — hogy csak egy párat említsek az utóbbi 1—2 év terméséből. A romániai magyar irodalomban régi, komoly hagyományai vannak a történelmi drámának. Az erdélyi magyar nyelvű drámaírás jó 180 esztendőre tekinthet vissza, ha figyelembe vesszük, hogy a Bánk bán megírásában nagy szerepe van a kolozsvári színháznak, Erdélynek. A régi hagyomány a két világhábo­rú romániai magyar irodalmában egyre inkább kiteljesedett, és olyan darabokat szült, mint Kós Károly Budai Nagy Antalja. A felszabadulás után jó darabig kevés a történelmi tárgyú színmű. Legalábbis keveset mutattak be, s hogy az íróasztalok fiókjaiban eset­leg hány rejlett ? — azt nem tud­hatni. Egy ilyen „fiók" aljából került elő és elevenedett meg a temesvári színészek játékában Szabó Lajos régi darabja, a Mentség. A darab Misztótfalusi Kis Miklósnak, a XVII. század európai hírű tudósának és könyvnyomtatójának az életéről, é­­letének legnehezebb szakaszáról, a Hollandiából való hazatérés utáni keserves, kemény, megaláztatások­kal terhes esztendeiről szól. A haladásért, a magyar nyelvű ok­tatásért, magyar nyelvű könyvekért síkra szálló embernek csak üldöz­tetés, meggyaláztatás lehetett a sorsa az elnyomott országban. A népre nehezedő kettős elnyomást - gazdasági és nemzeti — a maga bőrén is érzi Misztótfalusi Kis Mik­lós, akinek fáklya­munkáját a hata­lom emberei nem nézik jó szemmel. Tótfalusi Kis Miklósnak buknia kell. De ez a bukás csak testi össze­roppanás — tehát fizikai — mert az út, amelyen Heltai Gáspár u­­tán ő is elindult, az út tovább foly­tatódott, s az útra újabb és újabb szellemi fáklyát tartók léptek. Tót­falusi Kis Miklós szelleme tovább élt barátaiban, harcostársaiban, munkatársaiban. Szabó Lajos darabja 20 esztende­ig porosodott íróasztalának fiók­jában, várva a valamikori feltáma­dást. Jól megírt, jól megkomponált da­rab. Szép a nyelvezete. A dráma­írás minden csínját-bínját ismerő szerző műve a Mentség. Egymásból adódó, gördülékeny a cselekmény bonyolítása, amely észrevétlenül minden kimondott szóval, minden mozdulattal tovább fokozódik, hogy szinte robbanjon a végén. A színészeknek abból a szem­pontból, hogy lekössék, magukkal ragadják a közönséget , nem volt nehéz dolguk. A darab megtette ezt.­­Misztótfalusi Kis­ Miklós alakja magasan kiemelkedik a többi sze­replő közül. Az őt formáló színész­nek, SINKA KÁROLYNAK komolyan meg kellett, legalábbis így gondol­juk, küzdenie a figurával. Az a sok, magas hőfokú indulat, érzelem, ami beleszorult ebbe a figurába — ne­héz munkát igényelt. Sinka Károly­­nak pedig volt ereje elvégezni, ma­radéktalanul elvégezni ezt a mun­kát. Izzott, lüktetett, érzett és fájt, porrá lett és újra feltámadt sze­münk előtt. Egyetlen egy mondattal kifejezve véleményemet : maradék­talanul, töretlenül, nem színészként, de emberként élte és nem játszotta Tótfalusi Kis Miklós alakját. A Kis Miklósné figuráját alakító BÁNYAI IRÉN alakításának első ré­szében hiányérzetet keltett ben­nünk, s csak a végkifejtés nagy drá­mai jelenetében lett igazán az ül­dözött Kis Miklós együttérző, két­ségbeesett, szenvedő társa. Legszívesebben sorra vennénk minden egyes szereplőt, mert az egész előadás annyira kiegyensú­lyozott, töretlen volt, mindenki any­­nyira benne élt a szerepében, hogy megérdemelné, hogy külön-külön szóljon róluk a cikk írója. Ha csak felsorolásszerűen is, de ki kell e­­melnünk Laczó Gusztáv, Vértes Jó­zsef, Rappert Károly, Kőfalvy Ist­ván, Mester András, Szélyes Imre és Janó János alakítását. Hasek Svejkjét játszani háláda­­tos, de ugyanakkor nagyon is há­­ládatlan dolog — főleg, amióta a regény filmváltozata bejárta a fél­világot. A Svejket, a derék katonát ala­kító SZABÓ LAJOSNAK épp ezért volt könnyű, de ugyanakkor nehéz dolga is. Könnyű volt, mert a há­lás szöveg, a helyzet- és jellemko­mikum mind az ő munkáját könnyí­tette. De éppen azért, mert már láttunk elég sok Svejk alakítást, mert a regény olvasása és a film megnézése után már kialakult ben­nünk Svejk figurája . Szabó Lajos­nak még valamit hozzá kellett ad­nia a figurához, valami új színt kellett bevinnie alakításába, mi­közben állandóan kísértették (gon­dolom) az eddig látott alakítások. Nehéz dolga volt azért is, mert Svejk alakja annyi komikumot kí­nált, hogy ha nem lett volna eléggé tehetséges, eléggé tapasztalt szí­nész, könnyen olcsó komédiázássá válhatott volna alakítása. Ám Szabó Lajos játékát mindvé­gig az önfegyelem, a visszatartott­­­ság jellemezte. Ura tudott lenni mindvégig a figurának. Hasek Svejkkel nemcsak nevettet­ni akart. Regénye éles gúnyirat, szatíra. Kezében, tollán a nevetés, a kinevettetés éles, kegyetlen fegy­ver. Ezt kellett a Svejket alakító színésznek is kidomborítania. Szabó Lajosnak ez sikerült. Humora termé­szetes, gördülékeny, de ugyanakkor mindig átsüt rajta a gúny, az iró­nia — anélkül, hogy ez zavarólag hatna. Jól egészítette ki a légkört SÍN­­KA KÁROLY Katz tábori lelkész ala­kítása, habár egy kicsit túljátszott­nak éreztük a figurát. FÁBIÁN FE­RENC Grünstein főorvosa, KAKASSY ÁGNES Von Greifels bárónője, MAKRA LAJOS orvosszakértője. Cseresnyés Gyula szigorú rende­zői keze és Kazinczy Gábor díszlet- és kosztüm megvalósításai nagy sze­repet játszottak az együttes sikeré­ben. Amikor a fentiekben az „egysé­ges", „kiforrott” jelzőket használ­tuk — egy cseppet sem a vendég­látók szinte kötelező udvariassága beszélt belőlünk. Nem. Mert u­­gyanis arról van szó, hogy az elő­adásokban a legnagyobb érdem épp az együttes egységes, kifor­rott volta. Ez szerezte a legnagyobb örömet a nézőknek. És ennek azért is kell örülnünk, mert a múlt esztendőkben állan­dóan hullámzó teljesítményeket nyújtó fiatal színtársulat olyan pro­dukciókra képes, amelyekkel nem kell restelkedniük, amelyekkel az or­szág bármelyik színpadán becsü­lettel helytállnak. Molnos Lajos 1970 október 1. csütörtök Napkelte: 6,13; nyugta: 17,57 Holdkelte: 6,59; nyugta: 17,59 Az évből eltelt 274 nap, hátra van még 91. ÉVFORDULÓK: - 1899-ben született Gheor­­ghe Paloş, hazánk munkás­­mozgalmának harcosa (meghalt 1940-ben). - 1949-ben kiáltották ki a Kí­nai Népköztársaságot­­ Ciprus nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának évfordulója (1960). HETIVÁSÁR: Vlahica, Csíkkarc­­falva, Parajd, Várhegy. TELEVÍZIÓ OKTÓBER 1, CSÜTÖRTÖK 17,30 — Magyar nyelvű adás. 18,00 — Nyelvészeti adás. 18,25 — Hangver­seny. 18,45 — Nemzetközi szemle. 19,15 — Hirdetések. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Huckleberry Finn kalandjai — folytatásos film. 20,45 — Emléke­zés Dózsa Györgyre. 21,00 — Szín­ház : Zaharia Stancu „Rădăcinile sínt amare“ című regényének színpadi változata. 22,10 — Tévé­posta. 22,25 — Csajkovszkij V. E-moll szimfóniája. 23.00 — Híradó. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora OKTÓBER 2. PÉNTEK Magyar nyelven : 6,30—7 — Reggeli híradó : hírek. Ipari krónika : Egy új gyár körvonala rajzolódik ki Csík­szeredában. Zene: 16,30—18 — Hírek, tudósítások. Szórakoztató muzsika. Gazdasági figyelő. Marosvásárhelyi zeneszerzők dalaiból. Mikroenciklo­­pédia : A mofetták gyógyászati ha­tása. Autóm: a készülékek a holdon. Zenés lotto. MOZI OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI Hargita : A féle­lem bére. Francia-olasz film. SZÉ­­KELYUDVARHELYI Homoród: Nagy­­vakáció. Színes, szélesvásznú francia­olasz film. GYERGYÖSZENTMIKLÓ­SI Mioriţa : A Leontina akció. Színes francia film. GYERGYÓSZENTMIK­­LÓSI Famunkás : Bűnös szerelem. Színes spanyol-olasz film. SZÉKELY­­KERESZTÚRI Haladás • Ne bántsá­tok a feketerigót. Amerikai film. MADÉFALVI Vasutas : Túl kicsi egy ilyen nagy háborúhoz. Román film. VLAHICAI filmszínház : Az ég lovag­jai. Csehszlovák film. MAROSHÉVÍ­ZI Călimări: A titokzatos kozmosz­beli X. Színes, szélesvásznú japán film. BALÁNBÁNYAI Bányász : A dákok. Színes, szélesvásznú román film. GYERGYÓCSOMAFALVI Mű­velődés : Moszkva — Genus. Szovjet film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Hattyúk tava. Színes, szélesvásznú szovjet film. BORSZÉKI Borszék : Ana Ka­renina (I-II. rész). Színes, szélesvász­nú szovjet film. BORSZÉKI Forrás : Idegenek. Színes francia film. LÖ­­VÉTEI filmszínház : Doktor Mabusse visszatér. Német film. PARAJDI film­színház : Gyilkos a nyaralóban. Ju­goszláv film. DITRÓI filmszínház : Freddy és a préri dala. Színes né­­met-jugoszláv film. GYERGYÓALFA­­LUSI filmszínház : Az elítéltek kas­télya. Román film. CSÍKSZENTDO­­MOKOSI filmszínház : Adio, Texas. Olasz film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : A makrancos hölgy. Szélesvásznú angol film. CSÍK­­SZENTSIMONI filmszínház : Szerel­mesek paradicsoma. Német film. CSÍKSZÉPVÍZI filmszínház : Monte Cristo jegyében. Színes francia-olasz film. HODOSI filmszínház : Jog az é­­lethez. Színes mexikói film. PRONOEXPRES A szeptember 30-i húzások nye­rőszámai: I. húzás: 37, 16, 36, 6, 2, 26 Nyereményalap: 355 215 lej. Áthozat: 118 646 lej. II. húzás: 32, 8, 17, 5, 34, 3, 24, 211* Nyereményalap: 317 013 lej. Áthozat: 55 995 lej.­­ IDŐJÁRÁS A tegnap megyénk területén szép idő volt, változó égbolttal. A hőmér­sékleti értékek a korábbi napokhoz viszonyítva nem sokat változtak. Éj­szaka —4 — —2 fokot mértek, nap­pal 9—11 fokot. Gyenge délnyugati szél fújt. Az előrejelzés szerint a mai nap nagy részében is szép idő lesz, ké­sőbb azonban az égbolt beborul, gyenge esők várhatók. A nap folya­mán a levegő 10—15 fokra melegszik, éjszaka ismét fagyni fog, előrelát­hatóan —4 — —2 fokra süllyed a hőmérő higanyszála. A szél erőssége nem fokozódik, keletire változik anya azonban dél- Apróhirdetés Megvennék egy román—magyar betűs táska-írógépet. (Fodor Tibor, Székelyudvarhely, Május 1 sétány, 6 szám.) A megyei villamossági vállalat vezetősége az áramfogyasztók tudo­mására hozza, hogy a volt MAROSHÉVÍZ rajon területén 1970. október 3-án reggel 7 órától másnap 6 óráig gyenge feszültség lesz, majd ettől az időtől kezdve egé­szen 18 óráig az áram­szolgáltatás teljesen szünetel

Next