Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-08 / 108. szám

HARGITA — 2. OLDAL 1971 MÁJUS 8. SZOMBAT NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) alárendelését jelentette, az or­szág kincseinek kifosztásához vezetett, súlyos szenvedéseket o­­kozott a román népnek. Ugyan­akkor a katonai-fasiszta diktatú­ra és a hitlerista megszállók ke­gyetlen üldözőhadjáratot indítot­tak a kommunisták ellen és más antifasiszta hazafias erők ellen. A kommunisták és antifasiszta harcosok százait és ezreit vetet­ték börtönökbe és hurcolták gyűj­­tőtáborokba ; közülük sokat meg­öltek a kivégző osztagok. E véres megtorlás célja az volt, hogy fel­számolják az antifasiszta ellen­állást és a háborúellenes moz­galmat. De amint ismeretes, a román fasiszta reakció és a né­met nácik tervei teljes kudarcot szenvedtek, nem tudták meg­törni az antifasiszta erők akara­tát, ezek az erők a terror ellené­re egyesítették soraikat és sike­resen folytatták a küzdelmet a fasizmus és a háború ellen. (Erős, hosszas taps.) A Román Kommunista Párt ér­deme, hogy megalakulásától kezd­ve felemelte szavát a szovjet ha­talom elleni imperialista inter­vencióval szemben. Mint tudják, az első kongresszus megszavazott egy szolidaritási nyilatkozatot is a Lenin megteremtette ál­lammal. (Élénk taps.) Akkor pedig amikor a fasiszta Németország kirobbantotta agresszióját, a párt minden erejével állást foglalt az ellen, hogy Románia részt vegyen ebben az igazságtalan háború­ban. A Román Kommunista Párt harcra szólította az összes nemze­ti erőket a szovjetellenes háború­ból való kilépésért, a fasiszta Németország elleni fegyverfordu­latért és azért, hogy országunk csatlakozzék az antihitlerista koa­lícióhoz. Politikájával a Román Kommunista Párt megvédte a nép becsületét és az ország nem­zeti érdekeit, a nagy szomszé­dunkkal — a Szovjetunióval va­ló hagyományos barátság poli­tikáját. A párt beható tevékeny­sége az antifasiszta hazafias e­­rők összefogásához vezetett és ahhoz, hogy 1944 májusában megalakult a Munkásegységfront, a Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt között, majd a Nemzeti Demokratikus Blokk. Ugyanakkor a párt meg­szervezte a hazafias gárdákat és számos háborúellenes szabotázs­akciót vezetett. Az 1944-es esztendőt az jelle­mezte, hogy a katonai helyzet­­gyökeresen megváltozott a hit­­lerellenes koalíció javára. A má­sodik világháború nehezét viselő Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásai alatt a fasiszta csapatok nagy veszteségekkel vonultak vissza; más arc­vonalakon a szö­vetséges erők szintén súlyos csa­pásokat mértek a hitlerista had­seregre. A különböző országokbe­­li hazafias erők fegyveres harca nagy méreteket öltött, megsem­misítő csapásokat mért a fasisz­ta hadigépezetre. Felhasználva a kedvező belső és külső feltéte­leket, a romániai nemzeti haza­fias erők, amelyeknek soraiban a kommunista párt volt a derék­had, az antifasiszta és háború­­ellenes akciók kezdeményezője és szervezője, megkezdték és si­keresen megvalósították a fegy­veres antifasiszta nemzeti felke­lést. (Élénk taps.) Ez az Antonescu­­kormány letartóztatásához és oda vezetett, hogy Románia azonnal kilépett a szovjetellenes háború­ból, s a Szovjetunió és a hitler­­ellenes koalíció többi országa ol­dalán bekapcsolódott a náci Né­metország elleni harcba. (Erős taps.) Az Augusztus 23-i történelmi aktus első pillanatától kezdve pártunk a nép és­­a hadsereg összes akcióinak szervezője, lel­ke volt. A hazafias erők és a had­sereg gyorsan felszabadította a fővárost és az ország más köz­pontjait, nagy hitlerista katonai csoportokat ejtett foglyul. Jobban megértjük az akkori idők hangulatát, ha megemlítjük, az egész hadsereg azonnal vála­szolt arra a felhívásra, hogy csatlakozzék a szovjet hadsereg­hez, az antihitlerista koalícióhoz. (Taps.) A román hadsereg minden ren­delkezésre álló erővel belépett az antifasiszta háborúba, s a Vö­rös Hadsereg oldalán nehéz har­cokat vívott a haza végleges fel­szabadításáért, részt vett Magyar­­ország és Csehszlovákia felszaba­dításában, harcolt a hitleri Né­metország teljes legyőzéséig. Ez­zel a hősiesség és dicsőség ra­gyogó lapjait írta meg Románia történetébe. (Erős taps.) Most pártunk 50. évforduló­ján, a Győzelem Napjának előestéjén egész népünk for­ró hódolatát és kegyelettel­jes háláját fejezzük ki­­ a haza ama fiai iránt, akik vitézi tetteket vittek véghez, nagy oda­adásról tettek tanúbizonyságot, életüket sem kímélték az ország felszabadításáért, a fasizmus le­győzéséért. (Erős, hosszas taps.) Ugyanakkor a hála érzése­it fejezzük ki a Szovjet­­únió dicsőséges hadserege iránt, amely óriási áldozatok árán szét­zúzta a náci hadigépezetet, s döntő módon hozzájárult Romá­niának és más országoknak a fasiszta iga alóli felszabadításá­hoz, a hitleri Németország leve­réséhez. (Erős taps.) Népünk ugyanakkor tisztelettel adózik az antihitlerista koalíció­hoz tartozó összes többi országok ama katonáinak emléke iránt, a­­kik részt vettek a fasiszta Német­ország legyőzéséért vívott nagy katonai csatában. (Erős taps.) Kegyelettel gondolunk a millió és millió ellenállási harcosra, a leigázott országok hazafiaira, a­­kik vérüket hullatták és életüket adták a fasizmussal folytatott drámai küzdelemben, s hősies harcukkal hozzájárultak az em­beri civilizációnak a hitleri rab­ságtól való megmentéséhez. (É­­lénk­ taps.) A katonai-fasiszta diktatúra megdöntése történelmi fordulatot hozott Románia fejlődésében. Az antifasiszta, demokratikus harc hag­yarosan az ország történeté­ben példátlanul álló társadalmi mozgalommá változott, amely megnyitotta a legmélyrehatóbb forradalmi átalakulások útját, a román nép szabadságra, társadal­mi és nemzeti igazságra irányuló eszményei megvalósításának útján. A sokoldalú politikai és szervező tevékenységet kifejtő Román Kommunista Párt ebben a moz­galomban egyesítette a nemzet fő erőit — a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a városi középrétegeket, sőt a bur­zsoázia bizonyos köreit is. A szé­les néptömegek harcának ered­ményeként 1945. március 6-án uralomra került az ország törté­netében az első, valóban demo­kratikus kormány — élén dr. Petru Grozával, a lánglelkű ha­zafival, a jeles államférfival és haladó harcossal. Ez a forradal­mi-demokratikus erők nagy győ­zelmét, a munkások és parasztok forradalmi-demokratikus hatal­mának meghonosítását jelentette, megnyitotta az utat a román társadalom mélyreható szociális­politikai változásai előtt. (Hosz­­szas taps.) Az alkalmat megragadva, sze­retném kifejezni pártunk köszö­netét és háláját mindazoknak a demokratikus, hazafias pártok­nak és szervezeteknek, amelyek azokban az években együttmű­ködtek a kommunistákkal az or­szág forradalmi átalakításáért ví­vott harcban. (Élénk taps.) Köztudomású, hogy Románia romokban heverve és feldúlva került ki a háborúból, az ország­ban gazdasági káosz és szegény­ség honolt, a dolgozó tömegek sötét nyomorban tengődtek. Az ország előtt álló legégetőbb fela­dat az volt, hogy kijusson ebből a katasztrofális helyzetből, hogy kijelölje az azonnali és távlati gazdasági és társadalmi fejlődés programját. Ennek a programnak a kidolgozásával foglalkozott a Román Kommunista Párt 1945. évi Országos Konferenciája, az a jelentés, amelyet Gheorghe Gheorghiu-Dej, a munkásosztály, a román nép hű fia, a kommu­nista mozgalom kiemelkedő har­cosa terjesztett elő, az az ember, aki 20 éven át pártunk élén ál­lott, s az egész párt és állami aktívával együtt jelentősen hoz­zájárult e korszak nagy forra­dalmi átalakulásainak megvaló­sításához. (Erős taps.) Az Or­szágos Konferencia kidombo­rította az iparosítás alap­vető fontosságát az ország álta­lános haladásának biztosítása és nemzeti függetlenségünk megszi­lárdítása szempontjából, s első szakaszként jelölte ki az átté­rést az ország újjáépítésére, a háború által tönkretett és szét­züllesztett gazdaság gyors helyre­­állítására. Pártunk fokozott tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy e fő célkitűzés megvalósítására mozgósítsa a széles népi töme­geket. A sokrétű és nehéz építő­­munka egybefonódott a reakciós erők, a kizsákmányoló osztályok és politikai pártjaik elleni állha­tatos küzdelemmel; ezek az erők, a külső imperialista körök tá­mogatására számítva, dühödten szembeszegültek a szociális átala­kulásokkal, az ország demokrati­zálásával, a gazdaság talpraállí­­tására és fejlesztésére irányuló intézkedésekkel. A forradalmi folyamat szüntelen kibontakozta­tása odavezetett, hogy a társadal­mi erőviszonyok gyökeresen meg­változtak a dolgozó tömegek ja­vára, a kizsákmányoló osztályok vereséget szenvedtek, a burzsoá pártok utolsó képviselőit el­távo­­lítottuk a kormányból, megszün­tettük a monarchiát és kikiáltot­tuk a Román Népköztársaságot. (Erős taps.) Gyakran kérdezik tőlem, ho­gyan nyerte meg pártunk a maga számára a nép többségét. Már az 1946 novemberi választások ékes­szólóan bizonyították a reakciós politika kudarcát, a nép nagy többsége — a szavazók több mint 70 százaléka — demokratikus mó­don kifejezte bizalmát a kommu­nista pártban és a velünk együtt­működő erőkben. (Erős taps.) A szocializmus útjára való rátérés tehát a román nép demokratikus módon, szavazással kifejezett a­­karatának megfelelően történt, a román nép pedig — azokban az években, amikor pártunk rettent­­hetetlenül küzdött a nemzet érde­keiért és mozgósította összes erő­it a nép megmentéséért — ma­radéktalanul megbizonyosodott a­­felől, hogy csakis a kommunistá­kat követve biztosíthat magának boldog jövőt, a független fejlődés perspektíváját. (Erős taps.) Ter­mészetesen, nem tagadjuk — s erre már rámutattunk —, hogy mindig szoros kölcsönhatás áll­­ fenn a belföldi és a nemzet­közi feltételek között, hogy a nem­zetközi körülmények kedveztek nekünk, de végső fokon a döntő szerep, amely nélkül semmit sem lehetett volna tenni, a népre há­rult. Neki köszönjük meg, hogy szocialista hazánk új úton halad! (Erős, hosszas taps.) E folyamat során erősödött a munkásosztály egysége, létrejött és fejlődött a munkás-paraszt szövetség; a párt egyetlen ára­datba fogta össze a munkásság­nak, a parasztságnak, az értelmi­ségnek, a nemzet összes hazafias és haladó tényezőinek erőfeszíté­seit. A forradalmi folyamat si­keres kibontakozása szempontjá­ból különleges jelentőségű volt, a kommunista párt és a Szociál­demokrata Párt akcióegységének megteremtése annak az egység­frontnak az alapján, amely még a fasizmus elleni küzdelem évei­ben, az illegalitás körülményei között jött létre. A munkásosz­tály egyedüli forradalmi pártjá­nak 1948 februárjában történt lét­rehozása, a marxizmus-leniniz­­mus alapján, biztosította a prole­tariátus teljes politikai-szervezeti egységét, ami feltétele annak, hogy a társadalomban a mun­kásosztály és a munkásosztály pártja gyakorolja a vezető erő szerepét. A munkásosztály, a parasztság­gal, a többi dolgozó kategóriával szövetségben, kivívta a teljes politikai hatalmat; ez azt jelezte, hogy az ország rátért egy új fej­lődési szakaszra , a szocialista forradalom végrehajtására. (E­­rős, hosszas taps.) Ez a társadalmunk életében bekövet­kezett minőségi ugrás elenged­hetetlen feltételként szabta meg azt, hogy a nemzeti vagyon át­menjen a dolgozók kezébe. Ebben a tekintetben döntő szerepet töl­tött be a fő termelőeszközök ál­lamosításának forradalmi aktusa, majd pedig a mezőgazdaság szö­vetkezetesítése. Ezek nyomán a gazdaságban erős szocialista szek­tor jött létre és fejlődött. A párt az objektív törvények követelményeiből, Románia kon­krét valóságának tanulmányozá­sából kiindulva, kidolgozta az új rendszer felépítésének politiká­ját, megszervezte és vezette a szocializmus műszaki-anyagi a­­lapja fejlesztésének, a szocialis­ta termelési viszonyok megszi­lárdításának és általánosításá­nak, a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonala emelésének egész tevékenységét. Az ország felszabadulása óta eltelt 27 esztendőn át, a kom­munista párt vezette román nép óriási alkotó tevékenységet fej­tett ki, amelynek eredményeként hazánk, Románia, virágzó szocia­lista állammá vált, fejlett iparral és lendületesen korszerűsödő me­zőgazdasággal, olyan előrehala­dott társadalmi rendszerrel ren­delkezik, amely mind jobb élet­­feltételeket biztosít valamennyi városi és falusi dolgozónak. (Élénk taps.) Az ember em­ber általi kizsákmányolása mindörökre megszűnt, a nép a nemzeti vagyon tulajdono­sává, saját sorsának urává vált, szabaddá és szuverénné vált or­szágában. Ez a korszakalkotó vívmány, megtestesíti a nép fel­világosult, elméinek leghaladot­­tabb­­ törekvéseit, legmerészebb eszményeit. Három évtizeddel ezelőtt a ve­zető körök úgy vélték, Románia rendeltetése az, hogy „kifejezet­ten mezőgazdasági" ország marad­jon. Ma az ország gazdasá­gi földrajza ezer meg e­­zer korszerű,­­m­agas műszaki színvonalú ipari vállalatot tüntet fel. Húsz évi szocialista tervsze­rű gazdálkodás alatt az ipar éven­kénti átlagos fejlődési üteme 13 százalék volt. Az összes ágazatok jó ellátása, az egész gazdaság gyors haladása érdekében hatal­mas műszaki alapot hoztunk lét­re. Hogy felmérhessük azt a tá­volságot, amely a burzsoá­ földes­­úri rendszer legvirágzóbb gazda­sági évétől elválaszt bennünket, elegendő megemlítenünk: 1970- ben az ipari termelés mintegy 17- szer volt nagyobb, mint 1938-ban. A nagy szocialista mezőgazda­sági tulajdon létrehozása, a me­zőgazdaság műszaki ellátása, a parasztság sokoldalú állami támo­gatása megnyitotta a falu gyökeres átalakításának, a mezőgazdasági termelés növelésének, a munka­­feltételek megváltozásának, a falvak összes dolgozói jóléte nö­vekedésének útját. A mezőgazda­ság — gazdaságunk egyik alap­ága — jelentősen hozzájárult és hozzájárul a nemzeti jövedelem gyarapításához. A termelőerők és az ország gaz­dasági potenciálja rohamos fej­lődésének fő eredménye az, hogy emelkedik az összes városi és fa­lusi lakosok életszínvonala. Hatalmas fejlődésen ment át a közoktatás minden fokon. Romá­nia, ahol mindössze egy negyed­évszázaddal ezelőtt négymillió í­­rástudatlan volt, ma ingyenes tíz­­osztályos általános oktatást bizto­sít honpolgárainak. Számottevő­en fejlődött a tudományos mun­kásság, amely népünk értelmi ké­pességeit, alkotó géniuszát teste­síti meg; a tudomány a haladás egyik lényeges tényezőjévé, a szo­cialista társadalom szolgálatában álló óriási anyagi erővé vált. Társadalmi fejlődésünk minden területen a legrohamosabb üte­met az 1966—1970-es ötéves terv időszakában érte el, abban az idő­szakban, amelynek mérlegét nem­rég vontuk meg és amely feltárta szocialista rendszerünk nagy erő­forrásait, dinamizmusát, népünk lendületes munkáját a pártprog­ram megvalósításáért. E program­ban látja népünk bőséges és bol­dog jövőjének biztosítékát. (Hosz­­szas taps.) Természetesen az említett kor­szakban mindvégig sok nehézsé­get kellett leküzdenünk, ami e­­gyütt jár egy olyan nagyszabású művel, mint amilyent megvalósí­tottunk. Gyakran kellett megfizet­nünk a tapasztalat és a felkészült­ség hiányát, a szocializmussal kapcsolatos szimplifikált felfo­gást, ami hátráltatta a gazdasági és társadalmi építés jó menetét. Tevékenységünkben sok hiányos­ság és fogyatékosság mutatkozott, sok hiba történt. Ismeretes, hogy bizonyos időszakban megsértet­ték szocialista felfogásunk normá­it és elveit, ami káros következ­ményekkel járt az egész társa­dalmi életre, az új társadalmi rend építésének kibontakoztatá­sára. Mint tudjuk, pártunk hatá­rozottan fellépett e szabálytalan­ságok és visszaélések ellen, mély­rehatóan elemezte ezek okait és a legerélyesebben intézkedett, hogy ne ismétlődhessenek többé meg a párt- és állami tevékeny­ségben, egész társadalmunkban. Lényeges azonban hangsúlyoz­nunk: népünk, a kommunista párt mindig megtalálta a szükséges eszközöket ahhoz, hogy elhárítsa a nehézségeket, helyrehozza a hibákat, leküzdje az akadályokat. A romániai szocialista építés kor­szakának uralkodó jellemvonása a szakadatlan, lüktető, felfelé íve­lő fejlődés, az előrehaladás vala­mennyi fronton, a tevékenység állandó tökéletesítése minden te­rületen. (Hosszas taps.) Most, a párt 50. évfordulóján büszkén, a kötelességteljesítés tu­datában vonhatjuk meg nemcsak a régi rendszer ellen folytatott forradalmi harcok dicsőséges mér­legét, hanem annak a sikeres munkának a mérlegét is, amelyet az ország kormányzásában végez­tünk, abban, hogy vezessük a né­pet a szocializmus és a kommu­nizmus ragyogó útján. (Erős, hosz­­szas taps.) A hatalom kivívásáért, a szo­cialista forradalom végrehajtá­sáért, az új rendszer felépítésé­ért folytatott nagy csatában a vezető szerep­lős munkásosz­tályunké volt, amely teljes mér­tékben bebizonyította forradalmi képességét, kombattív szellemét, elszántságát és szorgalmát, becsü­lettel eleget tett a társadalom vezető osztályaként reá háruló történelmi küldetésének. (Hosz­­szas taps.) Az ország átalakításá­nak munkájához, a nemzetgazda­ság fejlesztéséhez, a szocializmus építéséhez jelentősen hozzájárult a romániai parasztság is, a mun­kásosztály megbízható szövetsége­se, mely mint már mondottam, a századok folyamán a legsúlyo­sabb harcokat vívta a társadalmi felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért. A parasztság o­­daadással elsajátította a kommu­nista párt politikáját, és tevéke­nyen részt vett e politika valóra váltásában. (Erős taps.) Az ország értelmisége megértette az új tár­sadalomban reá váró nagyszerű hivatást, valamennyi dolgozóval együtt, értékesen hozzájárult minden nagy sikerünkhöz, az or­szág anyagi és szellemi kincsei­ Kedvelt elvtársak ! Olyan feltételek között lépünk pártunk fennállásának második félévszázadába, amikor egész né­pünk erőteljes hazafias lendü­lettől áthatva fokozottan, mun­kálkodik, hogy egyre magasabb­ra emelje a szocializmus ragyogó építményét Románia földjén. A dolgozók a Román Kommunista Párt X. kongresszusa által fel­tárt perspektíváktól lelkesítve tevékenykednek. E kongresszus kidolgozta az ország fejlesztésé­nek az 1971—1975-ös időszakra vonatkozó programját, valamint az 1980-ig terjedő irányelveket. Az év első négy hónapjának e­­redményei eleven tanúbizonysá­got szolgáltatnak arról az elha­tározásról, amellyel a dolgozók hozzáláttak , e program megvaló­sításához. Az ipari termelési ter­vet nemcsak teljesítették, ha­nem túl is szárnyalták, 11,7 szá­zalékos fejlődési ütemet értek el a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Ezek az eredmé­nyek ismételten igazolják a magunk elé tűzött feladatok és célok realizmusát, népünknek azt a képességét, hogy példásan megvalósítja az új ötéves ter­vet, a X. kongresszus által kidol­gozott programot. Társadalmunk fejlődésének új történelmi szakasza, mely való­színűleg néhány ötéves­ tervet ö­­lel fel, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom létrehozásának szakasza. Ennek a szakasznak a lényege: korszerű iparral, és nagy hozamú belterjes mezőgazdaság­gal rendelkező fejlett gazdaság megteremtése; a tudományos te­vékenységnek, a közoktatásnak, és a tömegek művelődési színvo­nala emelését szolgáló erőfeszíté­seknek a széles körű kibontakoz­tatása; a városi és falusi dolgozók tárának gyarapításához, a szocia­lizmus építéséhez. (Hatalmas taps.) Ki kell emelni a nők millió­inak — a nemzet hatalmas erejé­nek — önfeláldozó munkáját, a­­zokét, akik férjeik és fiaik, fivé­reik oldalán aktívan részt vettek Románia szocialista fejlesztésének egész művében. (Élénk taps.) Az ifjúság, amelyet mélységes haza­fias szellem hat át, mindig lelke­sen válaszolt a párt hívó szavára. Emlékezzenek a­ szocialista építés munkatelepeire! Milyen nagyszerű hősiességet tanúsított hazánk fia­talsága ebben a munkában, akár­csak az antifasiszta fronton, a tár­sadalmi tevékenység összes terü­letein ! Az ifjúság minden ener­giáját, egész munkabírását a szo­cialista haza haladása és jóléte nemes ügyének, saját napfényes jövője megteremtésének szentel­te. (Hatalmas, hosszas taps.) Mindaz, amit Románia törté­netének e rövid, de gazdag idő­szakában megvalósítottunk, az e­­gész nép, az összes városi és fa­lusi — román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű — dol­gozók hősies munkájának, óriá­si alkotó erejének a gyümölcse. A szocialista rendszer mindany­­nyiunk számára először nyitotta meg a társadalmi érvényesülés korlátlan lehetőségeit, a haladás és a jólét világos távlatait, a napfényes jövőt. Mindazokhoz a sikerekhez, amelyeket a román nép a nemzeti és társadalmi fel­­szabadulásért, az új társadalmi rend megteremtéséért vívott harc­ban elért, megkülönböztetett módon hozzájárultak a kommu­nisták, a párt­ és állami aktivis­ták tízezrei, akik nehéz felté­telek között fáradhatatlan oda­adással és hűséggel dolgoztak, minden erejüket latba vetve küz­döttek a pártpolitika valóra vál­tásáért, a nép szolgálatáért. (Erős, hosszas taps.) A párt e dicső jubileuma al­kalmából, a Központi Bizottság, az Államtanács és a kormány ne­vében forró köszönetet mondok a munkásosztálynak, a paraszt­ságnak, az értelmiségnek, az­ if­júságnak, a nőknek, az összes dolgozóknak, nemzetiségre való tekintet nélkül, a kommunisták­nak, a párt- és állami aktivisták­nak és gratulálok a szocialista Románia felvirágoztatásának, szo­cialista nemzetünk jólétének és boldogságának szentelt hősies munkájukhoz. (Erős, hosszas taps.) anyagi és szellemi jólétének szün­telen emelése; a társadalom által termelt javaknak a szocialista igazságosság és méltányosság sze­rinti elosztása; a termelési viszo­nyok és a társadalom­szervezés tökéletesítése; olyan szervezési keret megteremtése, amely lehe­tővé teszi a néptömegek, minden állampolgár széles körű részvéte­lét a közéletben, a közügyek meg­oldásában; az állampolgári sza­badságjogok bővítése, a szocialis­ta demokrácia fejlesztése. E program végrehajtása Romá­niát a civilizáció és a jólét újabb csúcsaira emeli, megteremti an­nak a lehetőségét, hogy hazánk fokozatosan áttérjen a kommu­nizmusra. A Központi Bizottság plenáris ülése, amely tegnap fejezte be munkálatait, jóváhagyta az 1971— 1975-ös évek tervjavaslatát. A terv előirányzatait úgy értékelte, hogy azok megfelelnek a X. kong­resszus által megállapított célki­tűzéseknek, és hogy teljesítésük­nek döntő szerepe lesz a sokol­dalúan fejlett szocialista társada­lom megteremtésében. A plenáris ülés pozitívan értékelte a párt­os állami szervek, a fővállalatok és vállalatok tervelőirányzatokat megalapozó munkáját és azt, hogy a gazdasági és tudományos egysé­gekben, a megyékben és a minisz­tériumokban alaposan, haté­konyan­ megvitatták ezeket a tervelőirányzatokat. A dol­gozó tömegek közvetlen rész­vétele a terv kidolgozásá­ban és véglegesítésében jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy újabb módozatokat találjunk a gazdasági potenciál fokozott ki­használására, a nemzetgazdaság tartalékainak jobb hasznosításá­ra. A X. kongresszus irányelveihez képest az ötéves terv az összes fő mutatószámokkal kapcsolatban számottevő javításokat tartalmaz. Az ötéves terv előirányzatainak megfelelően, a tervezett mintegy 12 százalékos évi ütem alapján az ipar megerősíti vezető helyét a gazdaságban, s csaknem 65 száza­lékkal vesz majd részt a nemzeti jövedelem létrehozásában. Az új ötéves tervet különösképpen az jellemzi, hogy az erőfeszítéseket határozottan a korszerű, iparágak gyors fejlesztésére, a kiváló minő­ségű, nagyobb gazdasági értékű termékek előállítására irányítjuk. Ebben a tekintetben különleges feladatok hárulnak a gépgyártás­ra. Az előirányzatok szerint ez az iparág erőteljesen fejlődik, az öt­éves terv során több mint kétsze­resére növeli termelését, s ezt fő­képp az elektrotechnikai és e­­lektronikai ipar, a finommecha­nika, a hajó-, szerszámgép-, tech­­nológiaifelszerelés-gyártás foko­zott növelése alapján valósítjuk meg. Az elektronikai ipar és a fi­nommechanika termelése 3,4-sze­­resen növekszik. Ez lehetővé teszi, hogy a gépipar egyre jobban be­töltse szerepét az anyagi termelés összes ágazatainak jobb felszerelé­sében, az egész nemzetgazdaság műszaki haladásának gyorsításá­ban. Biztosítjuk a kohászat továb­bi fejlődését és modernizálá­sát is. 1975-ben­ 9,7 millió tonna acélt állítunk majd elő, növekedni fog a hengerelt­áru termelése, bővülni fog a szí­nesfémek gyártása. Nagy hang­súlyt helyezünk az acélötvözetek termelésének fejlesztésére ; a ter­melés az ötéves terv végén meg­haladja az 1 millió tonnát. A vegyipar továbbra is a leg­gyorsabban fejlődő szektorok kö­zött lesz, termelése az ötéves terv­ben 2,3-szer növekszik. Különös­képpen fejlődik a nagy gazdasági hatékonyságú petrokémiai, a mű­szál- és műrosz-, valamint a műanyagipar. Erőteljesen fejlődik az építő­­anyagipar. A cement termelés két­szeresére növekszik és 1975-ben eléri a 16,5 millió tonnát. Intéz­kedéseket irányozunk elő új épí­tőanyagok gyártásba vételére. Na­gyobb mértékben értékesítjük majd a helyi lehetőségeket ezen a téren. Az ötéves terv tervezetének véglegesítésében szem előtt tar­tottuk a közfogyasztási javak ter­melésének, az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak a gyorsabb fejlesztését. Hogy jobban kielé­gítsük a fogyasztók ízlését és kí­vánságait, előirányoztuk az áru­­választék gazdagítását. Jobban értékesítjük a közfogyasztási ja­vak termelésének növelésére fennálló széles körű lehetőségeket a helyi iparban és a kisipari szö­vetkezetekben, valamint a bedol­gozás kiterjesztése révén is. Az ipar fejlesztésében döntő szerepe van az energetikai és a nyersanyagalap bővítésének. A gazdaság szükségleteinek gyors növekedése megköveteli, hogy megvizsgáljuk saját nyersanyag- és üzemanyagforrásaink intenzí­vebb felhasználásának lehetősé­gét, hogy megoldásokat találjunk potenciálunk gyarapítására ezen a területen. Iparunk gyors haladásához rendkívül fontos a szakosítás és a kooperáció fejlesztése. A terme­lőkapacitások intenzív kihaszná­lása érdekében össze kell állítani az egységek ésszerű szakosításá­nak, a kooperációs kapcsolatok kiterjesztésének konkrét program­jait. Szükséges, úgyszintén, na­gyobb gondot fordítani a műsza­ki-anyagi ellátás javítására; biz­tosítani kell a nyersanyagok és segédanyagok ütemes szállítását, minden egyes válallat szerződé­ses kötelezettségeinek pontos tel­jesítését. A termékek minőségének javí­tása a gazdasági szervek, egysé­gek, valamennyi dolgozó figyel­mének középpontjában kell hogy álljon. Ebből a szempontból nagy jelentőségű az új termékek gyár­tásba vételének meggyorsítása, a meglévők korszerűsítése. Az automatizálási problémák valamennyi termelőegység figyel­mének homlokterében kell hogy álljanak. Rövid időn belül létre kell hoz­nunk egy központi vezetési és au­tomatizálási intézetet, amely ta­nulmányokat és tervezeteket ál­lít majd össze, tudományos ala­pon, a vállalatok tevékenységé­nek tökéletesítésére, megoldáso­kat dolgoz ki a termelés automa­tizálására, a különböző ágazatok­ban. A jelenlegi ötéves tervben, elő­irányzat szerint a mezőgazdaság össztermelése 49 százalékkal nö­vekszik az 1966—1970-es időszak évi átlagáh­oz viszonyítva. Amint a plénumon is hangsúlyozták mezőgazdaságunk még igen szá­mottevő tartalékokkal ren­delkezik és meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket ezek kiaknázásáért. A mezőgazdaság számára előirányzott beruházások összege hozzávetőleg 80 milliárd lejre rúg. Igen fontos célkitűzés a traktor- és géppark gyarapítá­sa és korszerűsítése, a mezőgaz­dasági munkálatok komplex gé­pesítésének megoldása. Ugyanak­kor a mezőgazdaság az ötéves terv során 2,8-szer több műtrá­gyát — aktív anyagot — fog kap­ni, mint az 1966—1970-es idő­szakban, valamint nagyobb meny­­nyiségű rovarirtó- és gombaölő szexieket. Fontos feladat az állattenyész­tés fejlesztésére és az állatte­nyésztési termelés növelésére vo­natkozó országos program megva­lósítása. Ebből a célból intézke­déseket kell tenni a takarmány­alap ésszerű kezelésére, a legelők feljavítására és intenzívebb ki­használására. Úgyszintén intézke­dési programokat dolgoztunk ki a zöldség- és a gyümölcstermesz­tés fejlesztéséért, a lakosság jobb ellátása érdekében. A jelenlegi ötéves terv nagy fontosságú sza­kasz az or­szágos talajjavítási pr­ogram megvalósításában. 1975- ben az öntözött területek nagysá­ga meghaladja majd a 2 millió hektárt. E feladat maradéktalan teljesítése és az öntözési rendszer hatékony kihasználásának bizto­sítása a mezőgazdasági­ termelés növelésének egyik döntő tényező­­je. Szükséges továbbá nagyobb tá­mogatásban részesíteni a domb- és hegyvidéki egyéni gazdaságo­kat, amelyek számottevő lehető­ségekkel rendelkeznek a termelés növelésére, főként az állattenyész­tésben. A nemzetgazdaság általános haladásával lépést tartva az áru­forgalom az ötéves terv során hozzávetőleg kétszeresére fog növekedni. A vasúti szállítás bő­vítésével és további kor­szerű sí­tésével egyidejűleg nagyobb súlyt helyezünk a gépkocsiszállításra, valamint a dunai szállítás fej­lesztésére. Ebben az időszakban biztosíta­nunk kell a társadalmi munka magasabb fokú, egyre ésszerűbb felhasználását. Az alkalmazottak létszáma ebben az ötéves terv­­ben több mint egymillió személy­­lyel növekszik a X. kongresszus Irányelveiben megállapított 400— 500 ezerrel szemben. A munka­erő r­észaránya az iparban és a többi nem mezőgazdasági ága­zatban megközelíti majd a fog­lalkoztatott összlakosság csaknem 60 százalékát. Előirányzat szerint a munka termelékenysége az iparban 42 százalékkal, az épí­­tésben-szerelésben 35 százalék­kal, a vasúti szállításban pedig ma 33 százalékkal növekszik. Úgy véljük azonban, hogy ezek az előirányzatok nem felelnek meg teljes mértékben , lehetőségeink­nek, a nemzetgazdaság győri ütemű fejlesztése szükségletei­nek, a nép életszínvonalának növelése támasztotta követelmé­nyeknek, s ezért erőfeszítéseket kell tennünk túlszárnyalásuk céljából. . . . Ami az anyagi ráfordításokat illeti, ezek részaránya a társa­dalmi termékben az 1970. évi 59,2 százalékról 1975-ben 54,4 százalékra csökken. Noha az ere­deti előirányzatokat ebben a vo­natkozásban lényegében kiigazí­tottuk, újabb intézkedéseket kell foganatosítani a termelés anyagi ráfordításainak szüntelen csök­kentése céljából, mivel ezek gaz­daságunkban még mindig maga­sak. Ez egyik fő útja a nemzeti jövedelem növelésének, s követ­kezésképpen a tömegek létfeltéte­lei javításának. A külkereskedelem volumene az 1971—1975-ös időszakban több mint 70 százalékkal növekszik az elmúlt ötéves tervhez képest. A legfontosabb feladatok egyike a kivitel gazdasági hatékonysá­gának növelése, struktúrájának javítása, az exportált áruk ter­melési költségeinek lemorzsolása, s az exportáruk előnyös áron történő értékesítése a külső pia­con. Szükséges továbbá csökken­teni az importot, mégpedig a nyersanyagokkal, szerszámgépek­kel és berendezésekkel való el­látás belföldi lehetőségeinek fo­kozottabb mértékű kihasználása révén. Ezzel egyidejűleg ki kell terjeszteni az ipari kooperációs akciókat m­ás országokkal , mi­vel ez a gazdasági kapcsolatok­nak olyan magas rendű formája, amely ösztönzőleg hat a cserék­re és növeli hatékonyságukat. Románia továbbra is széleskö­rű gazdasági kapcsolatokat épít ki a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagállamaival, aktívan részt vesz a közöttük fennálló kooperációs formák tö­kéletesítésében. Tekintettel arra, hogy ez a szervezet a szocialista országoknak csupán egy részét ítéli fel, szükségesnek tartjuk a kooperálási formák olyan meg­szervezését, hogy lehetővé váljék a KGST bővítése, az, hogy részt vehessenek benne más országok is, szocialista és nem szocialista országok egyaránt. Továbbra is bővítjük együttműködésünket a KGST tagállamokkal, nemkülön­ben az összes többi szocialista országgal, a teljes egyenlőség, az elvtársi segítségnyújtás és a kölcsönös előnyök szellemében, mivel tudjuk, hogy ez az együtt­működés megkönnyíti minden e­­gyes ország anyagi és emberi e­­r­őforrásainak egyre hatékonyabb felhasználását, valamennyi szo­cialista nemzet sokoldalú felvi­rágzását. (Erős taps­) Lépéseket teszünk a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kapcsolatok fokozásá­ért a fejlődő országokkal, a fiatal független államokkal , mivel e kapcsolatok jelentősége túllép a kölcsönös gazdasági érdekek szfé­ráján, s kimondottan politikai fontosságuk is van. Egyszersmind, tekintettel a nemzetközi munka­­megosztás elmélyülésére, bővít­jük kapcsolatainkat a kölcsönös tisztelet és előnyök alapján a fejlett kapitalista országokkal. Románia egész gazdasági fejlő­dése — mint egyébként bármely állam gazdasági fejlődése — ko­­r­unkban szorosan összefügg szé­leskörű részvételével a nemzet­közi gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködésben, az értékek világméretű cseréjében. (Erős taps.) A jelenlegi ötéves terv előirá­nyozza, hogy továbbra is magas felhalmozási rátát valósítsunk meg, mivel ez a gazdasági és tár­sadalmi haladás fő forrása; a fel­halmozási alap részaránya a nem­zeti jövedelemben 31­—32 száza­lék lesz. Az állam központosított alapjaiból eszközlendő nemzet­­gazdasági beruházások az egész sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének programja Az 1971—1975-ös ötéves terv fő mutatói Dinamizmus — százalékban Mutató Az Irányelvek szerint Az ötéves terv előirányzatai Ipari összter­melés 150—157 CC 7 CC CD 1H Mezőgazdasági össztermelés (et évi időszak évi átlaga alapján számítva) 128—131 136—149 Munkatermelékenység egy ipari alkalmazottra számítva 137—140 142 A költségek csökkenése 1 000 lejnyi árutermelésnél az álla­mi iparban 1975-ben, 1970-hez képest, százalékban 6,0—7,0 10— 12 A külkereskedelem volumene (öt évi időszakra) 140—145 160—170 Központosított beruházások ál­lami alapokból (öt évi időszak­ra) — milliárd lejben 420—435 470 Nemzeti jövedelem 143—150 168—182 Az alkalmazottak számának növekedése a nemzetgazdaság­ban —­ 1 000 személyben 400—500 1010 Béralap 130—133 133 A kiskereskedelmi árueladás volumene 130—135 140—146 A lakosságnak nyújtott szolgál­tatások volumene 140—143 133—161 Reálbér 116—120 120 A parasztság mezőgazdasági termelésből származó reáljö­vedelmei egy aktív személyre számítva 113—120 122—130

Next