Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 115. szám

Megtisztelő alkalom egy szusszanásnyi pillanatra visszatekinteni betű­faló életünkre: a lapra. Eljutottunk hát ide is, az ezredik lapszám kap most szárnyra a Hargita alatt, s száll zizegve a hajnalban, hogy mire megvirrad, az anyanyelv szavával köszöntse az ébredőt. Ezer lap­szám, ezer szárnyalás, ezer alkalom, a párt szavát visszük el a székely emberhez, és az ember életét mutatjuk fel a pártnak. Az ezredik lapszám megjelenése hajnalán e szép kötésünkre, pártos kötelességünkre gondolva tisztelgünk s köszöntjük olvasóinkat munkás jóreggelttel! LE A KALAPPAL A LEG­KISEBBEK ELŐTT Az 1971—1971-es tanév hátra­lévő pár hete szorgalmas tanu­lással s a nyári nagyvakációra való gondos felkészüléssel telik el. A mérlegkészítés ideje még nem­ jött el. Mások fogják mind­ezt elvégezni, egyes mérföldkö­veket azonban mindig ki lehet és ki kell tenni, hogy azok után irányítsuk további lépteinket. I­­lyen vonatkozásban szeretnénk elismerésünket kifejezni a me­gye sok-sok pionírjának és pe­dagógusának, akik nívós és szép munkájukkal, eddigi megvaló­sításaikkal köszöntötték pártunk 50 éves évfordulóját, olyan ki­magasló eredményekkel, ame­lyekkel kivívták az egész ország közvéleményének elismerését. Azonban mégsem törekedhe­tünk teljességre, ezért csupán egy pár vonatkozásban szeret­­nék kiragadni a megye pionír­jainak sokoldalú elfoglaltságai­ból azokat, amelyekben úgy gon­doljuk, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva előrelépést állapít­hatunk meg. Talán a legmostohábban kezelt pionírfoglalkozással, a rajzzal, festőművészettel, irodalmi pró­bálkozásokkal kezdjük a felso­­rolást." Az idei pionírversenyre a megyei zsűri 18 rajzot terjesz­tett fel Bukarestbe az országos szakaszra, amelyből Antal Zol­tán, Tankó Imre, Karácsony And­rás és Tankó Béla gyímesfelső­­loki iskola pionírjainak a műveit visszatartották az országos kiál­lításra. 12 prózai alkotás és 6 ta­nuló versei is a napokban vár­ják az országos zsűri szavát, vé­leményezését. Függetlenül attól, hogy részesülnek-e vagy sem dí­jazásban vagy jutalmazásban, már maga az a tény, hogy a me­gye jeles tanulóinak és pionír­jainak alkotásait mások is ol­vassák, azzal az örömmel tölthet el mindannyiunkat, hogy a helyes úton haladunk. A „Napsugár“ szerkesztősége által szervezett országos jellegű rajzversenyen és irodalmi pályá­zaton a megye pionírjai kitűnő sikereket könyvelhettek el. György Klára IV. osztályos te­kerőpataki pionír, az első­ díjat szerezte meg többezer pályázó Bartha Zoltán (Folytatás a 2. oldalon) KÖZLEMÉNY Hargita Megye Néptanácsának Végrehajtó Bizottsága Tekintettel a megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának 1971. II. negyedévi munkatervére, A néptanácsok szervezésére és működésére vonatkozó 57/1968. számú törvény 23. és 48. szakaszai alapján ELHATÁROZZA 1. szakasz. — 1971. május 26-án délelőtt 9 órára összehívja Har­gita Megye Néptanácsát IX-ik rendes ülésszakra a megyei Népta­nács nagytermébe, a következő n­apirendtervezettel : a) A megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a me­gyei és községi utak korszerűsítési, javítási és karbantartási tervei­­nek­­megvalósításáról, a beruházási alapok, valamint a lakosság ön­kéntes munkahozzájárulásának felhasználásáról. — A ’helyiipari, községgazdálkodási,­­szépítési és útügyi kérdé­sekkel foglalkozó Állandó Bizottság társjelentése. b) Határozati javaslat a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságá­nak a két ülésszak közötti időszakban kibocsátott egyes végzéseinek ratifikálására. 2. szakasz. Jelen végzés végrehajtásával a Végrehajtó Bizottság első alelnökét és titkárát bízza meg. Csíkszereda, 1971. május 15 FAZEKAS LAJOS elnök BERTALAN SÁNDOR titkár A viszonylagos késést jó minőségű munkával ellensúlyozzák A­ székelyudvarhelyi zónában néhány mtsa-ben maradt elültet­ni való burgonya az esős idők u­­tánra. Kétségtelen a viszonyla­gos lemaradás az április végén bekövetkezett, munkát akadályo­zó időjárásnak köszönhető leg­­inkább, hisz azokban a gazdasá­gokban, ahol még ezidáig sem vé­geztek teljesen a vetéssel, ültetés­sel (Korond vidéke, Farkaslaka községhez tartozó egynémely mtsz) ott jó körülmények között befejezhették volna az első tava­szi munkákat, még május első napjaiban, ha a jó idő kitart. Ko­rond nemcsak befejezi a terve­zett 86 hektár burgonya ülteté­sét,­ még 10 hektárral többet is tett a földbe. Az atyhai gazda­ságban csütörtök este már 20 hektár burgonya hiányzott a ter­vezett mennyiségből, mintegy 25 hektár len elvetése is hátra van. Az atyhaiak lemaradásának sok­rétűek az okai, de talán vala­mennyi a géphiányra vezethető vissza. Úgy is mondhatnék, hogy a mostani tavaszi megkésés még az ősszel elkezdődött. Ugyanis Atghában a múlt év végén kevés mélyszántást végeztek, s a tél fo­­lyamán a trágyát sem sikerült kihordaniuk teljesen a bevetendő területekre, így mostanra maradt a szántás és a trágyázás és a vetés is. Erre pedig az ottani géppark kevésnek bizonyult. A gépek hi­ányát igyekeztek pótolni, volt e­­set, hogy az 5 atyhai traktor mel­lett, még ugyanannyi „idegen“ dolgozott. A szerttábrahámi gépe­sítők is besegítettek. Más szó­val most a tavaszon a munka,­szervezés igyekezett pótolni az őszi, téli mulasztást. De mindezek ellenére a kis hegyi falu, ahol na­gyon csekély a munkáskezek szá­ma, megkésett a burgonya ülte­tésével. Ottjártunkkor említette a köz­ségi pártbizottság titkára, hogy jobban állhatnának a munkákkal, ha a grafferek üzemképesebbek lettek volna a kampányban, mert például pont aznap vették észre a gépesítési állomáson, mikor in­dulni kellett volna, hogy el van romolva a grájferük. Ez újabb ki­esés a trágyázásnál. Nem lehetett volna még a rossz időben megja­vítani ? A tervek szerint, két-három nap alatt végeznek Korond község két rész­ében is a burgonyaülte­téssel. A községi pártbizottságnál azt is elmondották, hogy a vi­szonylagos késés ellenére az idén tavaszon mindkét gazdaságban jó minőségű munkát végeznek, job­bat mint a múlt években, s bizo­nyára a termés is meghaladja majd az első évek átlagát. Sófalvi András Sorsok - emberek- becsület­ ­. Urbánus lények leszünk egyre inkább és egyre többen. Városok tátott kapuin özönlik be az em­ber, a falu. Van, aki estére haza­­tér, hogy reggel újra nekivágjon az útnak. Van, aki már csak né­hanapján, látogatóba tér vissza a faluba. Arra a helyre, ahol szü­letett, felnőtt, ahol egyre örege­dő szülei a sír felé topognak. Meghalnak régi balladák, el­­felejtődnek régi énekek, szoká­sok , s helyükbe már nem szü­letnek mások. A kavargó,sokszínű népviselet is elkopik. Végképp otthon ma­rad. Beakasztva a szekrénybe, a­­hol a mély és az idő egyre inkább használhatatlanabbá teszi. Helyét a pantalló, a műszálból készült ruhanemű veszi át. És bármennyire is fáj — mert mi tagadás, fáj — ez a ,,kopás"­, „kihalás“ — belátjuk: így van rendjén, így kell ennek lennie. Az idő nagy kereke feltartóztat, hatatlanul forog, halad előre. Urbanizálódunk. Egyre többen hagyjuk, el a falut. Vonz a város az ipari munkaalkalom, de a ké­nyelem, az ,,összkonfortos élet“ is. Egyre több gyerek indul el a falusi, tanyai kisebb-nagyobb is­kolákból a nagyvárosok iskolái felé. És egyre kevesebb tér visz­­sza ide, ahonnan elindult. 2. Egyetemista koromban — egy kis mellékest, zsebpénzt keresen­­dő is — statisztálni jártam a színházba és az operába. Több­nyire mind diákok voltunk a statiszták, kivéve az öreg nyug­díjas Molnár bácsit és még vagy két hasonló nyugdíjas öreg urat. Az egyik alkalommal újabb társunk került. Fiatal volt, mint mi. Előbb azt hittük, hogy ő is egyetemista, de aztán később ki­­derült, hogy csak volt. Pár hó­napja végezte a matematika-fizi­­ka szakot. Falura került, nem a­­kart kimenni, de aztán csak ki­­ment. Nem sokáig maradt. Lelé­pett. Vissza­jött Kolozsvárra. „Nem vagyok hülye, mondta, ki­menni egy sáros, koszos faluba... Ja, a hivatás, meg egyebek...“ És­ statisztált velünk, meg mit tudom én még mi mindennél nem foglalatoskodott kezdve az ószeri sumákolásoktól, csakhogy városon élhessen. Közben — épp, mint­­ha regényben olvasná az ember —­­gyerekük is született. (Elfelejtet­tem mondani, hogy nős volt.) Ezt a kis epizódot nem újságí­rói fogásként illesztettem ide, és főleg nem én találtam ki. Elmondani pedig azért mond­tam el­­— mert azóta sem tudok napirendre térni egykori „mun­katársam“ nézete fölött, és minél többet járok terepre, már pedig járok eleget, és minél eldugot­­tabb tanyákat, falvakat és itt dol­­gozó embereket — orvost, tanárt, s más értelmiségit ismerek meg — egyre inkább nem adok igazat fentebbi „hősömnek“. Hogy miért ? Mert olyan embrekkel találkoz­tam, találkozóm, akiknek élete, tevékenysége, munkája, hogy úgy mondjam, becsületes helytállása épp az ellenkezőjéről győz meg ; igen­is, falura is el kell menni, vál­­lalni kell az ottani munkát is, a nevelést, oktatást, gyógyítást — mert ha valahol erre szükség van, akkor elsősorban a falu ez a hely. 3. A V­ARS­ÁG, vagy például a Koronához tartozó FENYŐKÚT, PÁLPATAKA még csak nem is nevezhető falunak. Szétszórtsá­guk, hegyek közé húzódásuk in­kább tanyává teszi a máskülön­ben elég népes helységeket. Például ezeken a helyeken nincs villany. (Mert azt a rozoga kis helyi áramfejlesztőt, mely hol működik, hol nem, éppenség­gel nem lehet „megoldott villa­mosításnak“ nevezni.) így hát ezeken a helyeken le kell mondani a televízióról, a rendszeres moziról, ide nem jár színház, nincsenek cukrászdák — és más hasonló szórakozást biz­tosító helyiségek. Ezekre a helyekre jobbára csak gyalog, vagy szekerest lehet eljutni. (A Varságra ugyan jár napjában egyszer busz, de, aki ezt valami okból lekési, kutya,­golhat.) És mégis, itt is emberek élnek, dolgoznak, küszködnek. Iskolák vannak, művelődési ház. És megy az itt dolgozó tanerő. Molnos Lajos (Folytatás a 3. oldalon) ÉPÍTKEZÉS Lapunk 3. oldalán 250 ÉVES a csíksomlyói iskolai színjátszás RUSTICUS IMPERANS vagy EGYNAPI KIRÁLYSÁG SZEREPLŐK: A király András, Kováts Congrio, szolga Cleobulus Demilius udvari emberek A kovács felesége Stazimus A MALENIUS nyo­mán, Szentes Regináld által írott 1780-ban Csíksomlyón előadott darabot átdolgozta: GERGELY GÉZA EU Alig pár napja adtunk hírt Csík­szereda máso­dik toronyblokk­jának építkezési munkálatairól. Az építők, akik akkor a harmadik eme­leten dolgoztak most már elérték az ötödik szintet. Ikto ütemben ha­lad az építkezés iparosodó me­gyénk egyik új lé­tesítménye, a gyergyószentmik­­lósi bútorszövet­gyár munkatele­pén. Tovább szépül Gyergyószár­­hegy. A több kilo­méter hosszúságú betonjárda után most a lakosság önkéntes segítsége a községközpont bővítésére, rende­zésére irányul. 4 llllll mii"III lllliHl! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 115. (1000.) SZÁM II 1971- MÁJUS 16. VASÁRNAP ARA 3Ó BANI Nicolae Ceauşescu elvtárs munkalátogatása a titui baromfitenyésztő komplexumban Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitká­ra, az Államtanács elnöke Manea Mănescu elvtárssal, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Ál­landó Elnökségének tagjával, a KB titkárával, a Gazdasági Ta­nács elnökével együtt szombat délelőtt munkalátogatást tett a ti­tui (Dâmboviţa megye) baromfi­tenyésztő komplexumban. A pártfőtitkárt lunguieţul, ră­­cari-i, poianai, corbii, mari-i, braniştea-i, Costeşti Vale-i, potlo­­gi-i, odobeşti-i, titui és más, kör­nyékbeli szövetkezeti parasztok népes tömege megkülönböztetett melegséggel köszönti. A tömeg hosszan éljenzi a pártot, a párt és az állam vezetőjét. Nicolae Ceauşescu elvtársat a következő elvtársak fogadják a ti­tui baromfitenyésztő komplexum­ban: Iosif Banc, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke, mező­gazdasági, élelmiszeripari, er­dőgazdálkodási és vízügyi minisz­ter,­ M­atei Ghigiui­iaa-ipari épít­kezések minisztere, a Mezőgazda­sági, Élelmiszeripari, Erdőgazdál­kodási és Vízügyi Minisztérium több vezetőségi tagja. Jelen van Nicolae Tăbîrcă elv­társ, az RKP Dîmboviţa megyei bizottságának első titkára, a me­gyei néptanács elnöke, a helyi párt- és állami szervek más kép­viselői. A vendégek először a komple­xum korszerű keltetőállomását tekintik meg. Itt kiállítások szem­léltetik a baromfitenyésztő szek­tor legfontosabb országos ered­ményeit. Ezután Viorel Chiriţă, a titui baromfitenyésztő komple­xum vezérigazgatója elmondta, milyen paraméterekkel dolgozik az állattenyésztési feladatok je­lentős objektumát képező, másfél esztendővel határidő előtt részben átadott új egység, mit kívánnak tenni szakemberei a párt és az állam által kijelölt feladatok pél­dás teljesítéséért. A nagyüzemi komplexumnak kilenc tojástermelő, haszonállat­­nevelő farmja, inkubátorai, ta­karmánygyára és saját,vágóhídja van. 147 tágas csarnokában a ter­melési folyamatot gépesítették és automatizálták. Nemrég lépett ü­­zembe négy termelő farm és már le is szállították a baromfihús el­ső tonnáit a bukaresti lakosság ellátására. A pártfőtitkár részletesen ér­deklődik, hogy milyen intézkedé­seket tettek a gazdasági haté­konyság növelésére és a fejlődés biztosítására, a hús- és a tojás­termeléssel párhuzamosan. A mi­nisztérium vezetősége rámutat: a végső szakaszban a komplexum 20 000 tonna baromfihúst termel, vagyis az ötéves terv végére elő­irányzott árutermelés egytizedré­­szét. A vendégeknek a továbbiak­ban bemutatnak mintegy 50 fel­szerelést, amelyeket a mezőgaz­dasággépesítési üzemek állítottak elő, hozzájárulva ezzel a terme­lési folyamatok gépesítéséhez az ország összes baromfifarmjain. Nicolae Ceauşescu elvtársat és a többi vendéget több közeli me­zőgazdasági termelőszövetkezet elnöke köszönti községük szövet­kezeti parasztjai nevében és kife­jezi nagy örömét, hogy vendégül láthatja a pártfőtitkárt. Jelképes ajándékokat nyújtanak át Nicolae Ceauşescu elvtársnak és a többi vendégnek és vállalják, hogy minden erejükkel fejlesztik szö­vetkezetüket, növelik a termelést és javítják a gazdasági tevékeny­séget, hogy ezzel is hálájukat fe­jezzék ki azokért az új intézkedé­sekért, amelyeket a párt és az ál­lam a szövetkezeti parasztság jó­létének növelése érdekében tett. Nicolae Ceauşescu elvtárs a je­len lévő szövetkezeti parasztok­hoz intézve szavait, megköszöni a meleg fogadtatást, s jó egészsé­get és boldogságot, újabb sikere­ket kíván nekik a gazdag termé­sek eléréséért végzett munkájuk­ban. A vendégek ezután megtekintik a húscsirke-csarnokokat. Nicolae Ceauşescu elvtárs, a többi párt- és államvezető részle­tes tanácskozása a Mezőgazda­sági, Élelmiszeripari, Erdőgazdál­kodási és Vízügyi Minisztérium felelős tényezőivel, a pártfőtitkár­­nak ez alkalommal is adott út­mutatásai a baromfitenyésztő szektor gyorsabb fejlesztése érde­kében további lendületes munká­ra ösztönzik a szántóföldek dol­gozóit a X. pártkongresszuson megjelölt számottevő baromfite­nyésztési feladatok teljesítése ér­dekében. (Agerpres) Clodomiro Almeyda, Chile Köztár­saság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Romániában Clodomiro Almeyda, Chile Köz­társaság külügyminisztere Corne­­liu Mănescu külügyminiszter meghívására 1971. május 20 és 23 között hivatalos látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaság­ban. Biblioteca orășenească Gheorgheni 5 p­E­R­c beszélgetés AZ AMATŐR GÉPKOCSI­VEZETŐ­­ISKOLÁRÓL Bokor Andrással, az iskola igazgatójával Nap mint nap láthatják a csík­­szeredaiak, amint három gép­kocsi megkülönböztető iskola jelzéssel lassan, megfontoltan i­­gyekszik az egyre sűrűsödő for­galomba. A Csíkszeredai fürdő mögötti gyakorlóterükről óvato­san kimerészkedtek a kocsik, egyre bátorodó, hozzáértő kezek fogják a kormányt. Igen, végre a megyeszékhelyen is van gép­kocsivezető tanfolyam.­­ A tanfolyam április ele­jén kezdődött, és úgy tudjuk, három hónapig tart. Hogyan sikerült úgy megszervezni az iskolát, olyan tantervet ki­dolgozni, hogy a gépkocsive­zetésben teljesen járatlan is elsajátítsa, aránylag rövid idő alatt, a „mesterség“ alapele­meit? — Az első tanfolyamunk július elsején zárul, július elseje és 15 között pedig számot ad elméleti és gyakorlati tudásáról gépkocsi­vezető-iskolánk első promóciója, 33 férfi és 21 nő. Igyekeztünk mindent megtenni, hogy ez a vizs­ga nyugodt és meglepetés­men­tes legyen. A vezetési gyakorla­tokon kívül a három hónapi is­kolázási idő alatt a résztvevők húsz elméleti órán — tíz közte- Lejegyezte : Székedi Ferenc (Folytatás a 2. oldalon)

Next