Hargita, 1972. március (5. évfolyam, 50-77. szám)
1972-03-01 / 50. szám
1972. MÁRCIUS, SZERDA 5. OLDAL HARGITA A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet Országos Szövetsége II. kongresszusának határozata (Folytatás az 1. oldalról) melyet Nicolae Ceauşescu elvtárs a községi pártbizottságok titkáraival és a községi néptanácsok elnökeivel tartott országos értekezletén mondott. E két dokumentum rendkívüli gyakorlati és elméleti jelentőségű, bennük világosan fel vannak vázolva szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének fő irányvonalai. Hangot adva a sokmilliónyi szövetkezeti tag mélységes hálájának, a kongresszusi küldöttek és meghívottak kifejezik legmelegebb köszönetüket a párt és az állam vezetőségének, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtársnak a mezőgazdaság állandó fejlesztéséről, a falusi lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának szüntelen emeléséről való gondoskodásért, s biztosítják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát, hogy a párt köré szoros egységben felzárkózott parasztság szilárd elhatározása minden erejét latba vetni a szövetkezeti mezőgazdaság nagy erőforrásainak hasznosításáért, a jelenlegi ötéves tervben a szövetkezeti mezőgazdaságra háruló feladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért. Egész mezőgazdaságunk központi feladata az 1971—1975-ös ötéves tervben 36—49 százalékkal növelni a termelést az 1966—1970- es időszakhoz képest. A kijelölt előirányzatok , megvalósításához pártunk és államunk erőteljes, sokoldalú támogatást nyújt a mezőgazdasági egységeknek. Ez konkretizálódik abban a 100 milliárd lejben, amelyet ebben az időszakban a mezőgazdaságban beruházunk, mely összegből több mint 80 milliárd lejt az állami központosított alapokból folyósítanak. Ennek alapján növekedni fog a traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel és felszerelésekkel való ellátottság, nagy területeken átfogó öntözési, lecsapolási, gátépítési, talajerózió-leküzdési munkákra kerül majd sor, kibővül az ország gyümölcs és szőlőállománya, biztosítva lesz az erős műszaki-anyagi alap a gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben. A mostani ötéves tervben a szövetkezeti parasztságnak, a gépkezelőknek, a szakembereknek, a szántóföldek összes dolgozóinak fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a növénytermesztés szüntelen növeléséért, minthogy a jövőben is ez a szövetkezeti mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata. Az ötéves terv előirányzatai szerint a gabonatermelésnek 1975- ben el kell érnie a 19,5 millió tonnát, s ebből a szövetkezeti mezőgazdasági szektorban több mint 13 millió tonnát, a napraforgótermelésnek 1,2 millió tonnára kell növekednie, amiből körülbelül egymillió tonnára a mezőgazdasági szövetkezetekben, a cukorrépa-termelés pedig el kell hogy érje az ötmillió tonnát a szövetkezeti szektorban. Hasonlóképpen lényegesen növekednie kell a burgonya-, a zöldség- és a szőlőtermelésnek is. 1. A kongresszus kötelezi a szövetkezeti szövetségeket és a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőségeit, hogy tegyenek határozott intézkedéseket és mozgósítsák az egész parasztságot a földalap — a fő mezőgazdasági termelőeszköz — maradéktalan és célszerű felhasználására, az időlegesen más célokra használt összes földek visszaadására a mezőgazdasági körforgás számára, valamint az egész terület bevetésére és a növények ápolására az agrotechnikai szabályoknak megfelelően. Minden szövetkezeti mezőgazdasági egység készítse el intézkedési programját, amelynek alapján biztosítsa az egész földterület maradéktalan és ésszerű felhasználását. A szövetkezeti szövetségeknek és a mezőgazdasági szövetkezetek vezető tanácsainak gondoskodniuk kell arról, hogy a jövőben a beruházási objektumokat és más akciókat — a mezőgazdasági területek megvédéséről, megóvásáról és felhasználásáról szóló törvénynek megfelelően — minél kisebb területeken és gyengén termő földeken realizálják. Kötelességük határozottan munkálkodni azoknak a céloknak az elérésén, amelyeket a víztartalékokkal való ésszerű gazdálkodásra, az öntözési, gátépítési, lecsapolási és talajerózió elleni munkálatok bővítésére vonatkozó országos program tartalmaz, s amelynek értelmében az ötéves terv végére a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben csaknem 1 millió hektáron kell öntözőrendszereket létesíteni, ebből hozzávetőleg 400 000 hektáron helyi öntözőrendszer lesz, több mint 800 ezer hektárt kell ármentesíteni és több mint 600 000 hektáron kell talajerózió elleni munkálatokat végezni. A kongresszus véleménye szerint e munkálatok határidőre történő elvégzése okvetlenül szükséges, hogy az állam által tett erőfeszítések mellett a mezőgazdasági szövetkezetek növeljék saját erejükből való hozzájárulásukat. A szövetkezeti szövetségeknek feladatuk élénk politikai és szervező munkát kifejteni a parasztság körében annak érdekében, hogy minden egység egyszerű eszközökkel és a falvainkban létező munkaerővel minél több talajjavítási munkát végezzen el. Nagy gondot kell fordítani a talajegyengetésre, a pangó vizek elvezetésére, gátakat kell építeni, hogy vízgyűjtőtavak keletkezzenek, amelyeket részben öntözésre, részben halak és szárnyasok tenyésztésére lehet használni. A kongresszus felkéri a mezőgazdasági szövetkezeti szövetségeket és a szövetkezet vezetőtanácsait, kövessenek el mindent a talajjavítási munkák határidőre történő példás elvégzéséért a lehető legalacsonyabb áron, s nagyobb felelősségérzettel gondoskodjanak az öntözésre berendezett területeknek, valamint azoknak a területeknek a jó kihasználásáról, amelyeken lecsapolási és erózióelleni munkálatokat végeztek. A megyei mezőgazdasági főigazgatóságokkal és az öntözőrendszereket üzemeltető vállalatokkal való állandó együttműködéssel és a szükséges káderek idejében történő alapos felkészítésével kitartóan arra kell majd törekedni, hogy biztosítva legyen a berendezések és a felszerelések megfelelő karbantartása és ésszerű üzemeltetése, a nagy hozamokat és a nagy jövedelmet biztosító megfelelő technológiák alkalmazása, hogy minél hamarabb megtérüljenek a beruházott alapok. 2. A munkálatok egyre nagyobb méretű gépesítésének feltételei között, a kongresszus úgy véli, hogy az összes mezőgazdasági szövetkezeteknek biztosítaniuk kell a traktorok, gépek és berendezések megfelelő üzemeltetését, a folyamatos javítások jó végrehajtását, az összes mezőgazdasági munkálatok magas minőségi színvonalon való elvégzését. A gépek és a berendezések intenzív és jó felhasználásának biztosítására, valamint a kampánymunkálatok elvégzési idejének lerövidítésére a leghatározottabban oda kell hatni, hogy a gépkezelőket a szövetkezeti tagok soraiból képezzék ki, beleértve a női tagokat is, minden egység távlati szükségleteinek megfelelően. 3. A megyei szövetségek, a mezőgazdasági szövetkezetek vezető tanácsai, a szakemberek kötelesek megtenni az intézkedéseket a műtrágya maradéktalan és hatékony felhasználása érdekében. Egyidejűleg tiiztositani kell az istállótrágya maximális felhasználását. A szövetkezeti mezőgazdaság fejlődésében döntő szerepe van a gabona- és iparinövény-termesztés növelésének, amelyre a kongresszus véleménye szerint megkülönböztetett figyelmet kell fordítani, éppen ezért a mezőgazdasági szövetkezeteknek biztosítaniuk kell az előirányzott egész terület megművelését, a szövetkezeti tagok arra való mozgósítását, hogy idejében és a legjobb feltételek között végezzék el a vetési munkálatokat, a növényápolást és az idejében történő és veszteség nélküli betakarítást, a hektárhozam további növelése céljából. 5. A mezőgazdasági szövetkezetekre hárul az a feladat, hogy kellő intézkedéseket tegyenek a zöldségtermesztés lényeges gyarapítására olyképpen, hogy ez teljes egészében fedezze a dolgozók igényeit, az egész nemzetgazdaság szükségleteit. Az állami mezőgazdasági szervek és a szövetkezeti szövetségek támogatásával az egységek vezető tanácsai és szakemberei kötelesek gondoskodni arról, hogy a termelés és jövedelem állandó növelése érdekében csak öntözött területeken termesszenek zöldségféléket, kiterjesszék különösen a korai fajták termesztését, jó feltételek között végezzék el a növényápolási és betakarítási munkálatokat. 6. A kongresszus felkéri a szövetkezeti szövetségeket, hogy az állami mezőgazdasági szervekkel karöltve nyújtsanak hathatósabb támogatást a szőlő- és a gyümölcstermesztésnek, e fontos üzemágaknak a fejlesztéséhez — amihez országunkban rendkívül kedvezőek a feltételek —, hogy a termelés növelésével egyre jobban kielégíthessük a lakosság fogyasztási szükségleteit. 7. A mezőgazdasági szövetkezetek vezetőtanácsai, a szakemberek és a szövetkezeti tagok gondoskodjanak a másodvetésis és köztes termesztés kiterjesztéséről, főleg a takarmánynövényeknél és a babnál. 8. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti szövetségek, a megyei mezőgazdasági főigazgatóságokkal karöltve, vegyék rá a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, hogy a föld termőképességének és a rendelkezésükre álló anyagi alapnak jobb értékesítése céljából használjanak kizárólagosan jó minőségű vetőmagvakat. A kongresszus ugyanakkor kinyilvánítja azt a meggyőződését, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadémiája gondoskodni fog arról, hogy gyorsabb ütemben nagyobb hozamú, a jelenlegieknél jobb minőségi tulajdonságokkal rendelkező vetőmagvakat, és hibrideket állítson elő, egyidejűleg alaposan megszervezve megfelelő szaporításukat, forgalomba hozatalukat és felhasználásukat. A jelenlegi ötéves tervben az állattenyésztésnek lényeges fejlődést kell elérnie a szövetkezeti mezőgazdaság rendelkezésére álló nagy tartalékok, valamint a lakosság és a feldolgozó ipar növekvő, állati termékszükséglete arányában. 9. Az országos állattenyésztésfejlesztési program előirányzatainak sikeres teljesítése érdekében a kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől, hogy szoros együttműködésben az állami mezőgazdasági szervekkel, nyújtsanak fokozott támogatást a mezőgazdasági szövetkezeteknek, hogy 1975 végére — állatállományaink és a hozam növekedése alapján — az egész termelés érje el húsból a 720 ezer tonnát, tejből a 26 millió hektolitert, tojásból a több mint 400 millió darabot, gyapjúból a 16 ezer tonnát. 10. A kongresszus szükségesnek véli, hogy minden szövetkezeti mezőgazdasági egységben tegyenek intézkedéseket a takarmánynövények struktúrájának javítására, mégpedig a hüvelyesek, a nagytömegű és nedvdús takarmányok kiterjesztésével, minthogy ez a fő eszköze a szükséges takarmánymennyiségek biztosításának, az előtakarmányok csökkentésének az állatok etetésében és az állati termékek termelése olcsóbbá tételének. A takarmányalapnak szánt területeken belül biztosítani kell a herefélék és a silózásra kerülő növények elsődleges öntözését, nagyobb istálló- és műtrágyamennyiségek használatát, valamint a másod- és köztervetésű takarmánynövények területének növelését. A szövetkezeti szövetségek, a néptanácsokkal együtt kötelesek széles körű tömegakciókat szervezni a több mint négymillió hektárnyi legelő és természetes kaszáló feljavítására, gondozására és ésszerű felhasználására, termelőpotenciáljuk maradéktalan kiaknázására. 11. A kongresszus véleménye szerint a szövetkezeti szövetségek s a szövetkezetek vezetőségeinek meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy két-három éven belül széles körben gépesítsék és villamosítsák az állattenyésztési farmok munkáját, széles körben vezessék be azokat a fejlett technológiai eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a takarmányalapok ésszerűbb felhasználását, a munkatermelékenység növekedését és az önköltség csökkerítését. 12. A kongresszus felhívja a szövetkezetek vezetőtanácsainak figyelmét, hogy nagyobb körültekintéssel válasszák ki a legjobb szövetkezeti tagok közül az állatgondozókat, igyekezzenek állandósítani őket ebben a munkában, és felszólítja az egységekben dolgozó szakembereket, biztosítsák az állatgondozók alapos szakmai felkészítését, vezessék be a fejlett állattenyésztési módszereket és gondoskodjanak e módszerek szigorú betartásáról. 13. A szövetkezetek vezetőtanácsainak a mezőgazdasági szervek támogatásával szervezeti és műszaki intézkedéseket kell foganatosítaniuk az állatok hozamának állandó növeléséért, egészségük megvédéséért, az állatszaporulat növeléséért, illetve az elhullás csökkentéséért. Állandó gondot kell fordítani a fiatal tenyészállatokra. Ésszerű takarmányozással, megfelelő gondozással és szigorú kiválasztással biztosítani kell a törzsállomány állandó javítását és termelőképességének növelését. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományának feljavításához hozzájárulhatnak a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadémiájának kísérleti állomásai, s az állami mezőgazdasági vállalatok, azáltal, hogy több értékes fajállatot biztosítanak számukra. A termelés állandó növelésének, a mezőgazdasági szövetkezetek egyre nagyobb jövedelmének és a szövetkezeti tagok mind magasabb életszínvonalának egyik fő feltétele a közvagyon rendszeres gyarapítása. 14. A kongresszus felkéri a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűléseit, hogy évről évre nagyobb alapokat fordítsanak a felhalmozási alapra, lehetővé téve ezzel a műszaki-anyagi bázis nagyarányú növelését, maradéktalanul tartsák tiszteletben a szövetkezeti tulajdon gyarapítására vonatkozó alapszabályzati előirányzatokat. Minden egyes szövetkezeti tagnak meg kell értenie, hogy csak így biztosítható a mezőgazdasági termelőszövetkezet gazdasági erejének növekedése, a parasztság jövedelmének rendszeres gyarapodása. 15. A beruházási alapokat a termeléshez okvetlenül szükséges objektumokra kell összpontosítani és biztosítani kell ezeknek az objektumoknak mielőbbi működésbe helyezését, a kivitelezési idő általában ne haladja meg az egy évet. Elsőbbséget kell biztosítani a meglévő termelési területek berendezésének és korszerűsítésének, különösképpen e területek felszerelésekkel és berendezésekkel való ellátásának. Az új objektumok létesítésénél elsődleges követelmény a megfelelő méretezés. A beruházási munkálatokat a lehető legalacsonyabb áron kell kivitelezni, hogy minden beruházott lej minél nagyobb terméstöbbletet, minél több jövedelmet hozzon. 16. A kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől és a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőségeitől, hogy a legnagyobb felelősséggel kövessék nyomon, az egész termelési folyamat idején, az anyagi eszközök helyes felhasználását. Már a termelési tervek összeállításakor ki kell küszöbölni az anyagi és pénzeszközök pazarlásának minden tendenciáját, hogy a termelést minél kisebb önköltséggel realizálják. A vezetőtanácsok, a mezőgazdasági szakemberek és a közgazdászok támogatásával, kötelesek havonként elemezni a bevételi és kiadási terv teljesítésének állását, s ne eszközöljenek semmilyen többletkiadást a hatékonyság előzetes és alapos tanulmányozása nélkül, határozottsággal gondoskodjanak a termelési költség, az anyagi kiadások csökkentéséről, hogy a termelés, a bevételek és a kiadások között állandóan megfelelő legyen az összhang. 17. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek minél helyesebben tervszerűsíthessék a termelést és a bevételeket, hogy operatívan nyomon követhessék a kiadásokat és jobban gazdálkodhassanak az anyagi és pénzeszközökkel, a kongresszus szükségesnek véli, hogy a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal együtt tegyen intézkedéseket az önköltség számítási és nyilvántartási rendszerének fokozatos bevezetésére, az összes szövetkezetekben, a pénzügyi tervezés és a könyvelési nyilvántartás módszerének egyszerűsítésére és javítására. A növényi és állati mezőgazdasági termelés növekedése megköveteli ennek jobb értékesítését, ami lényeges feltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek pénzjövedelemre tegyenek szert és egyre jobb körülmények között kielégítsék a lakosság, az egész gazdaság szükségleteit mezőgazdasági élelmicikkekkel. 18. A kongresszus felhívja a szövetkezetek vezető tanácsainak és a szövetkezetközi társulások igazgatótanácsainak figyelmét arra, hogy teljes felelősséggel tartoznak az állami szervezetekkel a mezőgazdasági termékek értékesítésére kötött szerződések megvalósításáért, és a szövetkezeti szövetségek feladatává teszi, hogy a lekötött termékeknek a meghatározott mennyiségben és minőségben történő ütemes leszállítása érdekében állandóan támogassák és ellenőrizzék az egységek vezetőségeit. Tegyék meg az intézkedéseket az értékesítésre szánt termékek, főleg pedig a zöldségfélék osztályozása, tartósítása és megfelelő tárolása, az állatok átadási súlyának gyarapítása érdekében, hogy biztosítsák a termékek minél hatékonyabb értékesítését. A kongresszus egyszersmind úgy véli, hogy az állami szervek, a többi központi szervezetek biztosítani fogják a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kötött szerződésekben vállalt kötelezettségeik pontos betartását. 19. A szövetkezeti szövetségeknek meg kell szervezniük, hogy a szövetkezetközi társulások útján jobban értékesítsék a mezőgazdasági termékeket, amelyekkel a szövetkezetek rendelkeznek, miután leszállították az állami szervezeteknek lekötött mennyiségeket. Minden egyes mezőgazdasági szövetkezet termelési tervében irányozza elő és biztosítsa bizonyos zöldségmennyiség és állati termék realizálását, amelyet az illető község lakosságának adjanak el. 20. A szövetkezeti szövetségeknek támogatniuk kell a mezőgazdasági társulásokat a föld ésszerű felhasználásában, a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés fejlesztésében, a termelés értékesítésében, hogy ezek egyre nagyobb mennyiségű állati és növényi termékkel járuljanak hozzá a központi állami alap létrehozásához, támogatniuk kell őket a tagság életszínvonalának emelésében. 21. Annak érdekében, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai növeljék hozzájárulásukat a központi alaphoz a mezőgazdasági termékekből, főként állati termékekből, a kongresszus szükségesnek tartja, hogy a szövetkezetek vezető tanácsai adjanak fokozottabb támogatást a tagságnak a használatukba adott parcellák ésszerű és leghatékonyabb kihasználásához, és az állattenyésztéshez személyes gazdaságukban. A végzett munkáért a szövetkezeti tagoknak juttatott takarmányon kívül az egységek, a nyári kalászosok betakarítása után, bocsássanak a tagság rendelkezésére földeket, hogy másodvetésű takarmánynövényeket termesszenek. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek munkaerejének teljes felhasználása a vezető tanácsok és a szövetkezeti szövetségek egyik legfontosabb feladata. Ennek teljesítése döntő mértékben függ a mezőgazdasági termelés szüntelen fokozásától, új tevékenységek létrehozásától, valamint attól, hogy általánosítsák a munka globális akkord alapján történő megszervezését és javadalmazását. 22. Annak érdekében, hogy növekedjék a felelősségérzet a mezőgazdasági munkák példás elvégzéséért és a nagy terméshozamok eléréséért, a kongresszus úgy véli, hogy megfelelő intézkedésekkel általánosítani kell a gazdasági elvek alapján szervezett farmokat, intézkedni kell a farmok,valamint a szövetkezeti brigádok, munkarészlegek és osztályok munkájának javításáról. Azokban a szövetkezetekben és szektorokban, amelyekben nagyarányú a gépesítés, állandó jellegű vegyes alakulatokat kell szervezni a gépészekből és a szövetkezeti tagokból, akik az összes munkálatokat elvégzik, beleértve a betakarítást és a termékek elraktározását is, s akik a gondozásukban lévő területen felelnek az előirányzott termés eléréséért. 23. A kongresszus elhatározza, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek minden tevékenységi szektorában általánosítani kell a globális akkordbért, a munkaszervezés és javadalmazás e magasabb rendű formáját, amely biztosítja a szövetkezeti tagoknak az elért terméssel arányban lévő javadalmazást, fokozza felelősségüket a munkálatok megfelelő elvégzéséért, a termelés növeléséért, s hozzájárul a parasztság jövedelmének gyarapodásához. A szövetkezeti szövetségek kötelesek segítséget nyújtani a vezető tanácsoknak ahhoz, hogy globális akkordban szervezzék meg és javadalmazzák a munkát munkacsoportonként, s ezeken belül családcsoportonként, családok és szövetkezeti tagonként, s hogy egész éven át nyomon kövessék e rendszer alkalmazását. 24. A falusi munkaerő ésszerűbb felhasználása, a mezőgazdasági munka idényjellegének csökkentése, s a helyi nyersanyag- és segédanyag-forrásoknak a gazdasági körforgásba való bevonása érdekében a kongresszus szükségesnek tartja az ipari, a mezőgazdasági termékfeldolgozási, építkezési és szolgáltatási tevékenység kitartó továbbfejlesztését, hogy 1975-re e tevékenységek eredményeként elérjük a tervezett 20 milliárd lejes globális termelést. Nagy gondot kell fordítani a szövetkezetnek, a falunak szükséges építőanyagok beszerzésére, olyan jó munkacsoportok megszervezésére, amelyek alkalmasak gazdasági és társadalmi-kulturális létesítmények építésére, a szövetkezetnek, s más szocialista egységnek, valamint a falusi lakosságnak szükséges javítási és szolgáltatási munkák elvégzésére. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsainak másik fontos és állandó feladata gondoskodni a mezőgazdasági termékek ipari vagy félkésztermékkel történő feldolgozásáról, kézműipari és iparművészeti tárgyak előállításáról, a szövetkezet és a falusi lakosság számára szükséges konfekció- és javítóműhelyek létesítéséről. A kongresszus véleménye szerint a termelés és a munka szervezésének, valamint a szövetkezeti tulajdonnak magasabb rendű formája a szövetkezetközi társulás, amely megfelelő keretet biztosít az anyagi és emberi erőforrások ésszerű felhasználásához, lehetőséget teremt a termelés összpontosításához és szakosításához, a korszerű technológiai eljárások bevezetéséhez, valamint a gazdasági hatékonyság fokozásához. 25. A kongresszus hangsúlyozza, a szövetkezeti szövetségeik felelősek azért, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket olyan társulások létrehozására irányítsák az állattenyésztés, a növényi termelés, a mezőgazdasgi termelés feldolgozása, az ipari tevékenység, a szolgáltatások, termékértékesítés terén, amelyek nagy gazdasági hatékonyságot biztosítanak e tevékenységi területeken. Az új létesítményeket a közgyűlések beleegyezésével és csakis gondos gazdasági tanulmányozás alapján kell megvalósítani, hogy megfeleljenek az egységek reális lehetőségeinek a munkaerővel, az anyagi és pénzügyi eszközökkel való részvétel tekintetében, hogy hamarosan megtérüljenek a beruházott alapok és nyereséget érjenek el. 26. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti mezőgazdasági egységek széles körű termelési együttműködést építsenek ki az állami mezőgazdasági vállalatokkal a kooperáció és a társulás útján, ami fontos eszköze mindkét részről a pozitív tapasztalat általánosításának, s ezúton egész szocialista mezőgazdaságunk általános fellendítésének. A kooperációt főleg a termelési folyamat korszerűsítése, az állatok, főleg pedig a tenyészállatok tenyésztése, a zöldségfélék és a gyümölcs termesztése és értékesítése, a vetőmag biztosítása terén kell kiterjeszteni. Egyidejűleg intézkedéseket kell tenni a kooperáció bővítésére és elmélyítésére, a fogyasztási szövetkezeti és a kisipari szövetkezeti egységekkel. 27. Fontos szerepük van az egységek közötti kooperáció megszervezésében és a mezőgazdasági szövetkezetek termelésének szakosításában a területi szövetkezetközi tanácsoknak. A kongresszus felkéri a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségét, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal karöltve, a legrövidebb időn belül tegye meg az intézkedéseket, hogy a szövetkezetközi tanácsok teljesíthessék a rájuk bízott feladatokat. A szövetkezetközi tanácsok ilyképpen eltökéltebben hozzáláthatnak a növények rajonálásához, a termelés szakosításához és az egységek profilírozásához, a szövetkezetközi társulások megszervezésének kiterjesztéséhez. Ugyanakkor lehetőségük lesz fokozottabban hozzájárulni a traktorok és a mezőgazdasági gépek ésszerű kihasználásához, a munkák gépesítési fokának növeléséhez a mezőgazdasági szövetkezetek növénytermesztő és állattenyésztő szektorában. VII. 28. A kongresszus jóváhagyja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a szövetkezeti szövetségek, valamint a Nyugdíj- és Társadalombiztosítási Pénztár Alapszabályzatainak módosítását, amelyet a mezőgazdaság megszervezésében és vezetésében, a mezőgazdasági szövetkezetek belső életében végbement változások, továbbá az tett szükségessé, hogy növekedett szerepük a haza gazdasági, politikai és társadalmi tevékenységében, és megbízza az Országos Szövetség új tanácsát az alapszabályzatok megfelelő megszövegezésével és közzétételével. A szövetkezeti szövetségek, a szövetkezetközi társulások és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezető szerveinek egyik legfontosabb kötelessége szigorúan tiszteletben tartani az alapszabályzat előírásait, a szövetkezeti demokráciát, az állam törvényeit. 29. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsainak lankadatlanul kell küzdeniük azért, hogy növekedjék és erősödjék a közgyűlések szerepe az egész termelő és szervező tevékenységben. Az egységek fő kérdéseit vitassák meg az összes szövetkezeti tagokkal, hogy lehetőségük legyen közvetlenül részt venni a mezőgazdasági szövetkezet gazdasági és társadalmi életében, a határozatok kidolgozásában és megvalósításában. 30. A kongresszus kötelezi a vezető tanácsokat, hogy következetesen juttassák érvényre és tartsák tiszteletben a kollektív munka és vezetés elvét, hogy szervezzék meg jobban a határozatok alkalmazását, teremtsenek kedvező légkört a szövetkezeti demokrácia fejlesztéséhez, tegyenek aloctor fo l ol OccCoor,T’£»tt ol PODg'/ v.»v0vw ------------ - ez-------gazdasági, szervezési és társadalmi ügykörüknek, amely a közgyűlés végrehajtó szerveiként hárul rájuk. 31. A jelenlegi körülmények között, amikor minden szövetkezetben egyre sokrétűbbé válnak a műszaki és gazdasági kérdések, s ezek megoldása megköveteli az egységek vezető kádereinek egyre magasabb képzettségi fokát, a kongresszus megköveteli a közgyűlésektől és a szövetkezeti szövetségektől, hogy állandóan gondoskodjanak a legjobb szövetkezeti tagok előléptetéséről a vezető tisztségekbe, s ezek legyenek alapos politikai és szakmai felkészültségű emberek, jó termelésszervezők, akik a szövetkezeti tagok tiszteletének és megbecsülésének örvendenek. A kongresszus ajánlja, fordítsanak nagyobb figyelmet a nők részvételére az egységek vezető tevékenységében, beleértve az elnöki, farmvezetői s brigádosi tisztségeket is. Több nőt kell előléptetni a megyei szövetkezeti szövetségek tanácsaiba és az Országos Szövetség Tanácsába, az összes mezőgazdasági szektorokba. 32. A szövetkezeti mezőgazdaság előtt álló sokrétű problémák példás megoldásához falvaink ifjúsága jelentősen hozzájárulhat. A kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől, a szövetkezetek vezető tanácsaitól, tegyenek meg minden intézkedést, hogy az ifjúság ténylegesen részt vegyen az összes mezőgazdasági ágak produktív munkájában, teremtsenek feltételeket a fiatalság szakmai képzésére, hogy növekedjék hozzájárulása a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági erősödéséhez. 33. A kongresszus értékeli a szakemberek fontos hozzájárulását a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági és szervezeti erősítéséhez, s kifejezi meggyőződését, hogy az összes mérnökök, állatorvosok, közgazdászok — mint az állam képviselői a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben —továbbra is a mezőgazdasági termelés növelésének, a szövetkezeti tagok agro-zootechnikai képzettségi foka szüntelen növelésének szolgálatába állítják szakmai ismereteiket, egész szervezői képességüket, még nagyobb lendülettel és szenvedéllyel munkálkodnak a termelés korszerűsítésén és fokozásán az összes mezőgazdasági szövetkezetekben. A mezőgazdasági szakemberek jobb munka- és életkörülményeinek megteremtése érdekében a kongresszus ajánlja a mezőgazdasági szövetkezeteknek, adjanak személyes használatra a szakembereknek parcellákat — az erre a célra szánt terület határain belül —, anélkül, hogy csökkentenék a mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatában lévő közös területet, s építsenek vagy rendezzenek be számukra lakásokat, hogy 3-5 év alatt megfelelően megoldódjék ez a fontos probléma. 34. A kongresszus úgy véli, hogy a jelenlegi ötéves tervben a szövetkezeti mezőgazdaságra háruló fontos feladatok példás teljesítése közvetlenül összefügg a parasztság körében végzett politikai, hazafias és erkölcsi nevelő munka javításával, a parasztság szocialista öntudatának növelésével, hogy minden szövetkezeti tag tevékeny harcosa legyen a párt bel- és külpolitikája megvalósításának. A szövetkezeti szövetségekben folytatott politikai-ideológiai és kulturális-nevelőmunka középpontjába, a szövetkezetekben felelős munkát végző összes káderek munkájának középpontjába annak a nagyszabású programnak a töretlen végrehajtását kell állítani, amelyet a Román Kommunista Párt az ideológiai tevékenység javítására és a tömegek szocialista nevelésére, társadalmi viszonyainknak a szocialista és kommunista erkölcs és méltányosság elveire való helyezésére jelölt ki és amelyet az RKP KB 1971. november 3—5-i plenáris ülése dolgozott ki. A kongresszus a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége és a megyei szövetkezeti szövetségek nagyfontosságú feladatának tekinti, hogy a pártszervek és -szervezetek vezetésével rendszeresen megmagyarázzák a szövetkezeti parasztságnak , a politikai tömegmunka valamennyi formájának és eszközének felhasználásával — a pártpolitika alapvető kérdéseit, hogy ápolják soraiban a haza és a párt iránti határtalan odaadást. A szövetkezeti szövetségek népszerűsítsék széles körben az ország törvényeit, hogy az összes szövetkezeti tagok ismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, lankadatlanul küzdjenek a törvények alkalmazásáért és tiszteletben tartásáért. A kongresszus kötelezi a szövetkezeti szövetségeket és a szövetkezetek vezető tanácsait, hogy juttassák érvényre a tömegek körében a rend és a fegyelem szellemét, a munka és a közvagyon iránti tiszteletet, a kombattív, harcos magatartást a negatív jelenségekkel, az elavult nézetekkel, a visszaélésekkel és a becstelenségekkel szemben, hogy segítsék elő a szocialista faluban, társadalmi rendünkben meghonosodott új viszonyoknak megfelelő erkölcsi vonások kialakítását. 35. Az Országos Szövetség Tanácsának és a megyei szövetkezeti szövetségek tanácsainak kötelességük állandóan javítani munkastílusukat és munkamódszereiket, egyre több szövetkezeti tagot és szakembert bevonni a vezetésbe, hogy egyre nagyobb hatékonysággal irányíthassák a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. A szövetkezeti szövetségek aktivistáinak alapos politikai és szakmai felkészültséggel, s a tömegmunkában szerzett nagy tapasztalattal kell rendelkezniük, és kötelesek konkrét tevékenységet folytatni az egységekben, az emberek körében, hogy lelkesítsék őket, serkentsék kezdeményezőkészségüket, és az ötéves terv mezőgazdasági feladatainak teljesítésére, túlszárnyalására szervezzék és mozgósítsák a parasztságot. 36. A kongresszus kifejezi háláját pártunknak és államunknak a támogatásáért, a műszaki,pénzügyi segítségért, a szakemberekért, mindazért, amit a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állandó fejlődéséért tett. A kongresszus ugyanakkor meleg köszönetet mond a pártvezetőségnek a szövetkezeti parasztság nyugdíjainak felemeléséről és életkörülményeinek javításáról hozott határozatáért és kéri az Országos Szövetség Tanácsát, hogy idejében és jól szervezze meg e határozatok alkalmazását, biztosítsa a nyugdíj- és társadalombiztosítási alapok létrehozását és ésszerű felhasználását. A kongresszus a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége Tanácsának feladatává teszi, hogy egy éven belül tanulmányozza és kidolgozza azokat a kritériumokat és feltételeket, amelyek alapján megállapítják az évi pihenőszabadságra jogosult szövetkezeti tagok kategóriáit. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége továbbra is munkálkodjék a szocialista országok és más országok szövetkezeti szervezeteivel való baráti kapcsolatok bővítésén és fokozásán, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveinek tiszteletben tartása alapján. A Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség tagjaként a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének a jövőben egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a nemzetközi szövetség tevékenységéhez, kapcsolatokat kell kialakítania a csatlakozott szervezetekkel, pártunk és államunk külpolitikájának elvei alapján, hogy megvalósuljanak a béke, a gazdasági és társadalmi haladás eszményei a világon. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége II. kongresszusának résztvevői biztosítják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtársat, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság egész parasztsága, mezőgépészei és szakemberei, szoros egységbe tömörülve a párt köré, lendülettel és odaadással dolgoznak majd a szántóföldek hozamának szüntelen növeléséért, hogy minden egyes szövetkezet erős egységgé váljék és egyre nagyobb mértékben hozzá tudjon járulni az állam gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, a X. kongresszus határozatainak megvalósításáért, hazánknak a haladás és a civilizáció újabb fokaira emeléséért. I. II. III. IV. V. VI. VIII.