Hargita, 1972. május (5. évfolyam, 104-128. szám)
1972-05-14 / 114. szám
Z OLDAL —HARGITA NEHÉZ ÍGY A MEGÚJULÁS „Meggyőződésem, hogy mindaz, ami itt megszületik, az általam nagyra becsült és szeretett Dukász Anna, az értékelt és tisztelt Péterffy Lajos művészi tolmácsolásában, Constantin Codrescu avatott rendezői irányításával — egy kissé elgondolkoztatja Önöket, s kiváltja részükre, a derék sepsiszentgyörgyi színház részére a jól megérdemelt tapsokat, amelyhez örömmel csatlakozom magam is.“ — vallja a szerző, Paul Everac, Ki vagy te? című darabja előadásának műsorfüzetében. Mindezt azért idéztük, mert — érzésünk szerint — ebben a szövegben röviden benne van mindaz, ami a színpadi hármaskép előadásáról értékítéletül elmondható. Az udvariasan előlegezett bizalom mindenképpen csak a színészeknek jár ki. Ritka erőmutatványhoz fogható ugyanis a harmincéves színpadi munkáját jubiláló Dukász Anna és a művészi kiforrottság útján biztosan haladó fiatal művész, Péterffy Lajos háromórás színpadi teljesítménye. Az az emberi-művészi lendület, amellyel egyetlen estén olyan végletes, ellenpólusos emberi figurákat elevenítettek meg, mint a köztiszteletben álló bírónő és az indulatoktól, energiáktól felkavart fiatal írnok, majd két sivár lelkivilágú, már-már szenilis öreg groteszk figurája, végül pedig, a fiatalságukat már csak siratni tudó, megfeneklett, kiúttalan életű és kétes erkölcsű alakok. Mindhárom színpadkép a női férfi viszonyt próbálgatja elemezni, e kapcsolatok sokrétűségét, emberi vívódásait — anélkül azonban, hogy mindezt valóban művészileg tenné, s elindítaná a nézőben az ilyen problémák átéléséből fakadható katarzist. Mélylélektani vizsgálódással kacérkodik a szerző, ám az egészből nem kerekedik más, mint érzelgősség, szentimentalizmusba fulladó végkifejlés — különösen a harmadik részben. Pedig az első felvonás dialógusaiból, ha nem is újszerűen, már-ár kikerekedik valami bíztató. Azt hinnénk, hogy az akadozó, de aztán némi feszültséget mégiscsak kiváltó indítás után a későbbiekben feleletet kapunk arra a kérdésre, hogyan alakulnak, alakulhatnak a házastársi kapcsolatok attól a ponttól kezdve, amikor a felek nagyítóüvegen át is szemügyre vették egymás természetét, egyéniségét, s e„ mikro-, szkópikus vizsgálódás után úgy tűnik, nem találhatnak már meghökkentően újat, rejtőző érdekességet, lappangó varázst az élettársban akkor sem, ha csak ilyen önnönmagunkat és egymást elemző erőfeszítések, amolyan próbaházasság után járulnak az anyakönyvvezető elé. Mondom, ebben a részben volt némi maiság, a nézőt is aktív elgondolkozásra késztető üzenet, a bántó frivolságok és ízléstelenségek ellenére. Már-már úgy tűnt ugyanis, sosem lesz vége az ágyszéli dulakodásoknak, az érzelgős párbeszédeknek, a hálószobas intimitásoknak — e résznek csak előnyére válna a szöveghúzás, az olcsó hatásvadászat lerövidítése —, amikor megtudtuk, hogy nem a hagyományos meglátni és megszeretni előzmények után került tető alá ez a furcsa szerelem. Többrendbeli lábon, kézen- és szájoncsókolás után kiderül, hogy az önérzetében vérig sértett férfi sajátosan megindokolt bosszúból vetett szemet a nőre, akinek korábban éppen azzal az emberrel volt intimnek tetsző kapcsolata, aki jobb sorsa érdemes hősünket, kicsinyes emberi gyengeségétől indíttatva, kiütötte az érvényesülés nyergéből. Ámde előzmény ide, előzmény oda, a pőrén őszinte színvallás után is szeretik egymást, s elhatározzák, hogy ezután nemcsak éjszaka, de nappal is társak lesznek, s egymást segítve-bátorítva indulnak a jövő elébe. Mondjuk, elfogadnák ezt a köznapiságból való kitörési kísérletet, bizalmunkat előlegeznem a törvényszéki bírónőnek is, bár ez fura módon eddig egyetlen egyszer sem vette észre a férfit, aki pedig hónapok óta a közvetlen közelében jegyzi a beszédeit, s mellékesen már egy hónapnál több ideje, hogy viszonyt folytatnak. Jönne tehát a második rész, amely az elsőből következve, ha nem is mindenáron az előbbi viszony kapcsán — vagyis íróilag a könnyebb utat választva — azt feszegetné, mi ad értelmet, szépséget a mézeshetek utáni házastársi kapcsolatoknak. Ehelyett azonban kapunk egy elnyújtott kabaré-jelenetet, melynek az adja meg a humorát, hogy az egykori barátok két-három évtized múltán nagyon rosszul emlékeznek vissza egyetlen esti együttlétükre, de változatlanul „szerelmem’-nek szólítják egymást. A rendező és a két színész úgy mentették meg ezt a részt és tették színpadképessé, hogy kitűnő szatírát csináltak belőle. Egy nem is olyan ritka, a színpadon groteszkké fokozott élethelyzet szatíráját. Kár, hogy a végén az egészből kilógott a címbeli kérdés: Ki vagy te? Felelet helyett azonban elismétlik, hogy mindketten, elrontották az életüket. De hogy mikor, mivel, miért, hogyan, arról nekünk, nézőknek, halvány sejtelmünk sem lehet. A harmadik rész, mint írói munka, teljesen kiábrándító. Képzeljük el újra! Egy fiatalon betegnyugdíjazott dublőr legénylakására — miközben a férfi a szőnyegen fekszik és zenét hallgat — véletlenül beállít egy nő, tévedésből, természetesen, mert másvalakit keres, egy emelettel fentebb lakót. De más nem tud (és később nem is akar) innen tovább menni, mert a férfi nem hajlandó őt kiengedni. Egyébként teljességgel érthetetlen, megmagyarázhatatlan, miként tudta a földön fekvő férfi az idegen nő jötte után bezárni az ajtót, anélkül, hogy a szőnyegről egy pillanatra is felkelt volna. Azt kell hinnünk, voltaképpen hazudott ez a nő, amikor , egyre kérlelte ismeretlen vendéglátóját, hogy nyitná ki neki az ajtót. Igen valószínű, megjátszotta az egészet, el sem akart menni, ha már betoppant. A férfinak ez esetben vissza kellett volna hívnia a nőt — ki tudja, vajon sikerült volna? —, hogy folytatódjék a játék. Marad hát a nő, akihez útszélien durva szavakat csapdos a férfi, ráadásul fel is pofozza néhányszor. Mindezt azért, mert hajdanában reá sem nézett egy bizonyos lány, hiába szerette őt oly nagyon az életből kiábrándult hősünk. Másik nagy bántódása, hogy — bevallása szerint — valamikor nagyszerű, csodálatos dolgokat művelt, dublőrként természetesen, majd egyszer repülőgépével két méterre ereszkedett, hogy így száguldva is szemtőlszembe láthassa reménytelen szerelmét (hogy vette észre onnan a magasból, szintén titok marad). Ám vesztére tette, mert földre zuhant, s azóta nyugdíjas. Mindezekre pedig úgy emlékezik viszsza, mint valami hajdani hőstettekre, régi dicsőségre, amiért most vezekelnie kell. Közben a nő is — aki, mert földbuta volt, szintén csalódott az életben — közlékennyé válik, majd egyből, minden átmenet nélkül filozofálni, elmélkedni kezdenek az élet dolgairól, az író ügyesen összeollózott dialógusaival persze. Miként tettek szert annyi műveltségre, szintén rejtély marad. Miután pedig a nő visszapofozta a férfit, gyorsan összeölelkeznek és attól a pillanattól kezdve látszólag szeretni kezdik egymást. Bizony, ilyen színpadi szituációkkal és figurákkal próbál rávenni minket, nézőket a szerző, hogy önmagunkba nézzünk, hogy jobban megismerjük önmagunkat, „Hogy önmagunkba tekintve megújulhassunk“. Nem hiszem, hogy valakinek is sikerült volna önmagába nézve megújulnia ezen az estén. A taps csak a színészeknek szólhatott. JANKÓ ISTVÁN Vendégünk volt a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház AMI SOK, AZ SOK lesz a... tenger Hát igen, úgy tűnik, földrajzi ismereteink kezdenek hiányossá válni. Igen, mert imátt-amott megyénk helységeiben dombok, tavak, sőt, tengerek kezdtek megjelenni. És nem is akármilyenek ... Csíkszeredában például a November 7 utcában a Fonoda előtt keletkezett egy kisebbfajta tengerszem (lásd a felvételt). Az időjárásnak nem nagyon lehet parancsolni, s mert tavasz van, gyakoriak az esőzések, felgyűlt a víz. Csak úgy, önmagától. Igen, de a „teret“ számára azok teremtették elő, akik nem gondoskodtak a fonoda környékének rendezéséről, a talaj egyengetéséről. Arról viszont gondoskodtak, hogy egy valóságos dombot „varázsoljanak“ az épület elé. Hogy a többszáz dolgozó milyen „mutatványok“ révén jut munkahelyére, ez — úgy tűnik —, senkit sem zavar, mint az sem, hogy léteznek olyan fogalmak is, mint az esztétika, városszépítés. Tenni kell, méghozzá sürgősen. Nem arra van szükség, hogy megpróbálják magyarázni az illetékesek, ez miért van így és miért nem lehetett eddig intézkedni, hanem konkrét tényekre. Tűnjön el a sártenger, tűnjenek el a csúnya, fölösleges földkupacok, a gödörnyi mélyedések!" HAJNAL ATTILA Mai rejtvényünk •VÍZSZINTES : 1. A legkedveltebb tavaszi növény. 7. Afrikai antilopfa,ita. 8 Diáktábor — üdülőhely, megyénkben. 10. Hamis. 11. Zamat. 12. Bimbózó. 15. Gazdasági melléképület. 16. Vonatkozó névmás. 17. Hazai város (románul). 19. Fordított dísze 21. Férfinév. 23. Argon vegyjele. 24. Útburkolásra használt, keményre égetett tégla. 26. Korhatározó rövidítés. 27. Rag. 28. Tájegység, megyénkben 31. Tanonce ? 32. Az állatvilág fajokban leggazdagabb osztálya. FÜGGŐLEGES : 1. Szép fekvésű fürdőhely megyénkben. 2. Kronométer. 3. A függ. 4-es is ez. 4. A tavasz egyik kedves színfoltja. 5. Viszszasír ! 6. Férfinév. 9 Testi munka jelzője. 13. Lerakodó (ék. h.) 14. Talajművelő eszköz. 18 Jön-megy. 20. Kincsek. 22. Hógörgeteg. 24. Követ. 25. A veréb is az. . . 29. Szép sportot űz. 30. ... meg egy magánhangzó ! MEGFEJTÉS — május 13 . Vízsz. : 1. Korrelációs tan. 17. Hüllők, madarak. 45. Állatrendszer. Függ. : 1. Kataklizma. 15. őslénytan. 17. Halak, emlősök. 12 3 h 5 6 é A e ■ ■ 44 U 43 ih m Zc 45 46 4Sü 49 D Zh 2.2M . 13 zr 760 is 19 36 a 32 Már nagyon untuk a Dinamo- Lendület jégkorongmérkőzést, a második harmad közepe tájt tarthattunk, eseménytelen, langyos csetepaté folyt a jégen, s a sajtópáholyban Constantin Diamantopol, az Informaţia Bucureştiului napilap sportszerkesztője éppen megjegyezte: mennyit kell szenvedni, míg az ember egy kis vérbeli hokit élvezhet. Mondom, már-már azon voltunk, hogy adomákat meséljünk egymásnak, amikor a hivatalos bejáratban megjelent egy háromtagú csoport, helyet foglaltak a lelátókon, s pár percig türelmesen nézték a találkozót, majd távozni készültek. Arcukat nem figyeltem, csak annyi tűnt fel, hogy egyikük dús körszakállat visel, a másik eléggé zömök, s kiemelkedik közülük egy atlétatermetű, fehérballonos, már első pillantásra rokonszenves megjelenésű férfi. Még egy ideig a csarnokban elhelyezett képeket szemlélték. Aztán megtudtam, hogy a fehérballonos férfi Szepesi György, a Magyar Rádió és Televízió világhírű riportere (nem is merem újból a sportriporter kifejezést használni, hiszen nincs talán olyan rádióműfaj, amelyben több, mint negyedévszázados pályafutása alatt nem remekelt volna), akit nemrégiben, közelebbről a román televízió képernyőjén láthattunk, egy hangulatos interjú kapcsán. És most itt, a Csíkszeredai műjégpálya egyik előcsarnokában személyesen, készséggel válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Az indító banálisnak tűnik, de első pillanatra érthető: — Mi járatban mifelénk? — Bucureştibe igyekezünk gépkocsival, a román—magyar labdarúgómérkőzésre, útvonalunkba nem véletlenül vettük be Csíkszeredát, a C-csoportos jégkorong-világbajnokság óta sok szépet hallottunk városukról. Rövid a látogatásunk, hiszen a végcél a vasárnapi labdarúgómérkőzés idejében szeretnénk a helyszínre érkezni. — Maradnánk akkor a labdarúgásnál, szeretnénk hallani véleményét a vasárnapi találkozóról, mondhatni az utóbbi időszak legjelentősebb hazai sporteseményéről, mely annyira foglalkoztatja a közvéleményt. Budapest után hogyan értékeli a román labdarúgást? — Szűkítenék: a román válogatottról tudok csak nyilatkozni. 1947-ben Bucureşti-ből közvetítettem, ahol a mieink 3—0-ra győztek, és az itteni labdarúgással az akkor első ízben történt találkozásom óta — annak már 25 éve — még nem láttam ilyen jó román együttest. Lelkesedésükhöz, felkészültségükhöz társul egy rendkívül jó értékű vezetés, aminek alapján állíthatom, hogy Angelo Niculescu szövetségi edző Helmut Schön (az NSZK válogatottjának edzője) után a legjobb pszichológus és kitűnő taktikus. — Ön szerint tehát nem volt véletlen a budapesti döntetlen eredmény? — Közelről sem. Számunkra annál váratlanabb, hiszen a magyar válogatott már az első 20 percben bebiztosíthatta volna győzelmét, de időközben fokozatosan feljött a román csapat, megtalálta taktikánk ellenszerét. Végeredményben a magyarok nem játszottak rosszul, kitűnő helyzeteket hoztak össze, de a jó játék mellé egy kis szerencse is kell. Ezúttal nagyon hiányzott és kihatott a találkozó második felére. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám: Nunweilleréknek is volt egy-két „gikszerük“, kimondottan szerencséseknek ők sem vallhatják magukat. Összegezve a két válogatottról kialakított véleményemet: Niculescunak jobb a csapata, Illovszkynak pedig jobb játékosai vannak, ha az egyéni technikát vesszük figyelembe. — Bucureștiben? — Természetesen, a hazaiak indulnak nagyobb eséllyel, az idegenben elért egy ponttal és az otthoni pálya előnyével, de ha a magyar válogatott a két héttel ezelőttinél jobban játszik és több szerencsével, akkor azonosak a lehetőségek. Benének kell jobb napot kifognia, ott van mellette Páncsics és Fazekas (Szepesi ekkor még nem tudta, hogy az Újpesti Dózsa csatára, sérülés miatt kimaradt a keretből — M. Z.), akik váratlan meglepetésekre is képesek, amely egygólos magyar győzelemben nyilvánulna meg. Hangsúlyozom azonban, hogy valószínűbb az egygólos román győzelem. És végül még egy feltevés: nincs kizárva egy újabb döntetlen sem. Visszakanyarodva az utóbbi időben olyan sokat vitatott magyar labdarúgásra, ennek az állítólagos válságára, egy dologra szeretnék választ kapni, miért maradt ki Albert Flórián a válogatottból. — Szerintem alaptalan a válság emlegetése, a magyar labdarúgás jelen pillanatban ennyire képes, úgy kell elfogadnunk, ahogy van, s ebben sem a játékosok, sem az edzők nem hibásak. Alberttel kapcsolatosan, minden szövetségi kapitány egyes játékosokra épít, Illovszky elképzelésébe pedig nem illik bele Albert játékstílusa, a világhírű játékosnak nagy kihagyása volt, elnehezedett egy kicsit, „kilógna“ ebből a keretből. Ennek ellenére a népszerű Flóri változatlanul nagy játékos. Mint a világ labdarúgásának, játékstílusoknak közvetlen ismerője, több játékkorszak átélője, bizonyára átfogó képet alakíthatott ki a sportág jelenlegi állásáról. Mondana valamit a világ- és Európa labdarúgásáról? — Közel ötven éve, hogy a pálya méretei és a szabályok nem változtak, ily módon az átalakulás, a fejlődés magára a játékra szorítkozott, ez viszont átalakulóban van, egészen más, mint hajdanában. Sokkal nagyobb időt ölel fel az előkészítés, természetes is, hiszen minden sportágban hasonló a helyzet, ezért születhetnek olyan fantasztikus világrekordok. A játékosegyéniség-kialakítás előkészítésének túlméretezése pedig hovatovább az atlétikus termet, a fokozott erőnlét megteremtéséhez vezet, a technika nem is hogy háttérbe szorul, inkább azt mondhatnám, minden játékos megőrzi azt a technikáját, amit a grundfociból magával hozott. A dél-amerikai labdarúgás azért másabb, mert ott az atlétikus nevelés társul a játékra való képzéssel. E sportág is hovatovább az erős emberek találkozójává vált, a játékból küzdelem lett, és állíthatom: délamerikai csapat Európában, a tőlük megszokott játékfelfogásban, nem fog többet világbajnokságot nyerni, a brazilok például csak odahaza, egymás közt játszanak szépen (értsük ezalatt a látványosságot, a zsonglőrtechnikát, mifelénk már nem. Ha az európai labdarúgás rangsorát tekintjük, az valahogy így néz ki: fejmagassággal kiemelkedik egy szuperklasszis együttes, a nyugatnémet válogatott, utána az összes többi, számításba jöhető csapatok (Anglia, Olaszország, Jugoszlávia, Belgium, Románia, Magyarország, Hollandia, Csehszlovákia, Szovjetunió — a felsorolás nem értékrendi) játékereje megegyezik, köztük csak árnyalatbeli különbségek lehetségesek. De, hangsúlyozom, a játék állandó átalakulásban van, és minden attól függ, ki bírja jobban szusszal... ... Mi minden bizonnyal bírnánk még, beszélgetni, vitatkozni könnyebb a labdarúgásról, sportról, mint azt gyakorolni, csakhogy az idő sürget, bővebb elkalandozásra hely sincs, pedig a kellemes hangú, megragadó egyéniségű rádióriportert más vonatkozásaiban sem lenne hálátlan megszólaltatni. Talán egy legközelebbi alkalommal. MORVAY ZOLTÁN HOKIZAJBAN A LABDARÚGÁSRÓL Beszélgetés SZEPESI GYÖRGgyel, a Magyar Rádió és Televízió sportriporterével * Fokozni kell a beruházási munkálatok (Folytatás az 1. oldalról) műszaki terveket újra készítik, s persze, addig a kivitelezésre nem lehet szerződést kötni, sem pedig a munkálatokat megkezdeni. Az átadási határidő pedig a harmadik évnegyed lenne... Nem állt a helyzet magaslatán a belkereskedelmi minisztérium sem, amikor megállapította a helyi kereskedelmi vállalat beruházási tervét. Székelyudvarhelyen korszerű általános áruház épül (az összberuházások értéke közel 4 millió lej). Az átadásra 1973-ra kerül sor. Nem tudjuk, milyen szempontok érvényesültek, amikor erre az évre alig 100 ezer lejnyi építkezést,szerelést ütemeztek be, hisz ez az összeg még az építőtelepszervezésre sem elegendő. Egyébként nemrégiben az is kiderült, hogy a kivitelezési tervek bizonyos szempontokból túlhaladottak, s ezért újra kell készíteni. Részben hasonlóan alakult az Akarat kisipari szövetkezet mosoda-festőde-tisztítójának a kivitelezése is, amelynek a dokumentációját még nem tették ugyan le a bankba. A munkálat értéke több mint 4 millió lej, s a jövő évben kellene befejezni. 1972-re 200 ezer lejnyi építkezést irányoztak elő. A törvényes kivitelezési időtartam 12 hónap. Tehát, ha mondjuk, augusztusig elköltik ezt az összeget, jövő év augusztusában át kell adni rendeltetésének a létesítményt. De mit csinálnak augusztustól januárig ? — Ha csak az év végén fognának a munkálathoz, gyakorlatilag az időjárás gátolná az építkezés beindulását... A példákat tovább sorolhatnék. Nem áll rózsásan a lakásépítkezés helyzete sem. Fokozottabb ütemre van szükség néhány munkálat kivitelezésénél. Gondolunk elsősorban a Küküllő-hídra, amelynek ugyan az utólagosan jóváhagyott átadási határideje november 15., de a közel 1 millió lejből alig 250 ezer lejnyit költöttek el. Dolgozni kellene a rájáró út elkészítésénél, hisz, hogy annak minősége megfelelő legyen a törtkő rétegnek két hónapig „pihennie“ kell. Indokolatlanul lassú az ütem a közszolgáltatási vállalat termelési bázisának építésénél is. Az évi tervnek május elejéig alig 14,7 százalékát valósították meg. A munkálatot saját maguk vég ütemez zik s így igazán nincs miért másra panaszkodni. Szeptember 15-én kezdődnie kellene a tanításnak az új tizenhat termes általános iskolában. Az építő jól is haladt a munkálattal, még alig 400 ezer lejnyi feladata van. S mégsem lehetünk optimisták. Ez az iskola az új Tábor utcai lakónegyedben épült, de mint arra utaltunk, a tömbházak kivitelezése elnapolódott. Márpedig az iskola számára a meleget a lakónegyed hőközpontjának kellene szolgáltatnia. Jól benne járunk májusban, de a hőközpont leendő helyén még ásónyom sincs... A nehézségeken túl figyelemreméltó eredmények is születtek, így például a cérnagyárnál és a fonodánál a 100 százalékos építkezési-szerelési tervteljesítésből már csak néhány százalék hiányzik. Jó ütemben halad a bútorgyár bővítése, ahol 3 hónap alatt az évi tervnek közel 19 százalékát valósították meg. Rövidesen jelentős munkálatokra kerül sor a készruhagyárban is, ahol fokozott ütemben folyik a terület előkészítése, a kivitelezés optimális feltételeinek a megteremtése. Korszerűsítési, bővítési munkálatok előtt áll az élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalat is. A műszaki-gazdasági, tanulmány elkészült, a bankszervek jóvá is hagyták, s a tervek szerint már ez évben jelentős értékű beruházásokra kerül sor (az átadási határidő 1973 negyedik évnegyede). Tisztázni kell azonban a hő- és elektromos energia biztosításának a kérdését. Tudniillik ilyen rendeltetésű létesítményeket nem irányoztak elő, hanem a cérnagyártól kapják a meleget és a villamos energiát. Ehhez azonban szükséges lenne a cérnagyár hőközpontjának, illetőleg transzformátor-állomásának a bővítése. Természetes, hogy az anyagi ráfordítást az élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalatnak kellene fedeznie, de ezzel a tervezők nem számoltak. .. Az évi beruházási terv legalább 47 százalékának teljesítése az első félévben — feladat és kötelesség. Felelősségteljesebben, jobban kell dolgoznia megrendelőnek, építőnek, tervezőnek egyaránt. A székelyudvarhelyi gazdasági egységek még hatékonyabb beruházási tevékenységét jónéhány nehézség gátolja. Operatívabb ügyintézésre, hathatósabb támogatásra van szükség illetékes felettes szervek részéről is. Csakis így járhatnak kellő eredménnyel az erőfeszítések. NAGY NYERÉSI LEHETŐSÉGEK A PRONOEXPRES MÁJUS 17-I KÜLÖNLEGES HÚZÁSÁN — Pénznyeremények — Személygépkocsik : Dacia 1300, Dacia 1100 és Skoda S. — Külföldi sétahajózás a Dunán (Bratislava, Budapest, és Belgrád). FONTOS ! A 15 lejes szelvény minden húzáson résztvesz ! 1972 Május 14, vasárnap Napkelte: 4,49; -nyugta: 19,35; Holdkelte: 5,20; -nyugta: 21,42 Az évből eltelt 134 nap, hátra van még 232.. ÉVFORDULÓK: — 1921-ben alakult meg a Csehszlovákiai Kommunista Párt. — 15 évvel ezelőtt halt meg Camil Petrescu író (szül. 1894-ben). — 1938-ban halt meg Gheorghe Marinescu, a neves tudós, a román ideggyógyászati iskola megalapítója (sz. 1803-ban). HETIVÁSÁR: Eted (vasárnap), Toplica, Csíkszentdomokos, Gyergydremete, Gyímesközéplok (hétfő). MÁJUS 14. VASÁRNAP 8,15 — Reggeli torna. 8,30 — Pioníroknak. 10.00 — Faluműsor. 11.10 — Leonard Bernstein a zenéről. 12.00 — A haza védelmében. 12.30 - MAGYAR NYELVŰ ADÁS : Könnyűzene ; Pillanatképek ; Szatmár ma ; Nagy István novella tévé-változata. Főszerepben Kőszegi Margit érdemes művésznő- Czikéli László és Wellmann György . Gyermekműsor 14.00 — Vasárnapi magazin. 16.20 — Sport . Részletek a kerékpáros békeversenyről . 16,50 — Labdarúgás : Románia—Magyarország — közvetítés a 23 August stadionból. 18.50 — Népi táncok. 19,10 — Hirdetések. 19,15 1001 este 19 30 — Híradó. 20,00 — A hét riportja. 20 20 — A neretvai csata — jugoszláv játékfilm. 23 20 Híradó, sport MÁJUS 15. HÉTFŐ 16,30—17.00 — orosz nyelvtanfolyam (a 14. lecke ismétlése). 17.40 — Autósoknak. 18,00 — Otthonunk. 18,45 — Színházi hírek. 19,10 — Kulturálisművészeti újdonságok. 19 20 — 2001 este. 19.30 — Híradó. 20 10 Reflektor 20,25 — Üdvözlet, Germain — NDK — sorozatfilm. 21,15 — A történelem útjain . Turnu Severin — 1850. 21,30 — Névtelen csillag — könnyűzene. 22,30 — 24 óra. 22,45 — Ellentétek a tőke világából. a marosvásárhelyi RÁDIÓ MŰSORA MÁJUS 15. HÉTFŐ 6—6,30 — Kortársaink. Verbunkosok és csárdások. 18—19,30 — Hétfői krónika. Zenés posta. Nevelők fóruma : Az Írók Országos Konferenciája előtt — kerekasztal értekezlet, irodalom tanárokkal. Tóth Sándor népdalfeldolgozásaiból. Sport Térzene. MÁJUS 16. KEDD 6—6:30 — Ipari krónika . Új intézkedések — kiváló eredmények a sepsiszentgyörgyi Oltus Textilüzemben. Hazai tájak — hazai énekesek. 18—1930 — Hírek tudósítások. Zenés lottó Románia a nagyvilágban. Kerekes István gordonkázik. Barangoló mikrofonok . Riportok időszerű kérdésekről. Részletek Loewe : My fair lady című musicaljéből. MÁJUS 14. VASÁRNAP CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Különös párbaj Színes bolgár film. Előadások kezdete : 11, 14, 16, 18, 20. CSÍKSZEREDAI Hargita : Betyárok. Szélesvásznú román film Előadások kezdete : 10, 15, 17, 19. SZÉKELYUDVARHELYI Homorúd ! Hatalom és Igazság. (I—II. rész). Színes román film. GYERGYOSZENTMIKLOSI Mioriţa : Jelek az úton. Lengyel film. GYERGYOSZENTMIKLOSI Famunkás : Az időmérő, szovjet film. TOPLICAI Căliman : A legszebb feleség. Színes olasz film. SZÉKELY KERESZTÚRI Haladás : A majmok bolygójának titka. Színes szélesvásznú amerikai film. BORSZÉKI Borszék : A napraforgó. Színes olasz-szovjet film. VLAHICAI filmszínház : A hitehagyott. Színes német film. BALANBÁNYAI Bányász : Sherlock Holmes. Német film. GYERGYOCSOMAFALVI MŰvelődés ■ Felszállás : Román film. MADEFALVI Vasutas : A zene hangjai. (I—II. rész). Színes, szélesvásznú amerikai film. BORSZÉKI Forrás : Rókák és egerek. Csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : A gesztenyék finomak. Színes olasz film. GALOCASI Fenyő : Előre, cowboy ! Színes amerikai film. LÖVETEI filmszínház : Jó fiúk, rossz fiúk. Színes amerikai film. PARAJDI filmszínház : A tenger dalai. Román film. HODOSI filmszínház : A kaktuszvirág. Színes amerikai film. DITROI filmszínház : Cromwell. (I—II. rész). Angol film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Az ostrom. Színes román film CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : A boldogcsillag Amerikai film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : A szerelvény. Olasz-francia-amerikai film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Soha nem énekeltem, apámnak ! Színes amerikai film. CSÍKSZÉP Vízi filmszínház : Fehér farkasok. Szélesvásznú német film. MÁJUS 15. HÉTFŐ CSÍKSZEREDÁI Transzilvánia : Lábon halnak meg a fik ! Török film. Előadások kezdete : 11, 14, 16, 18, 20. CSÍKSZEREDAI Hargita : Betyárok, Szélesvásznú román film. Előadások kezdete : 15, 17, 19. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Strogoff Mihály. Színes szélesvásznú olasz-francia-német film. GYERGYÓSZENTMIKLOSI Mioriţei Oliver. (I—II rész). Színes szélesvásznú angol film. TOPLICAI Căliman : A majmok bolygójának titka. Színes, szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : A végzetes hiba. Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI Borszék : Juan kalandjai. Szélesvásznú kubai film. VLAHICAI filmszínház : A hitehagyott. Színes német film. BALÁNBÁNYAI Bányász : A nagy kék jelzés. Magyar film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Vigyázat, teknősbéka ! Színes szovjet film. MADÉFALVI Vasutas : A zene hangjai. (I—II. rész). Színes, Szélesvásznú amerikai film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Visszaút térj ! Szélesvásznú bolgár film LÖVÉTET filmszínház : Találkozás a régi mecsetnél. Szovjet film. PARAJDI filmszínház : Gyilkosság az erdőben. Német film. HODOSI filmszínház : Ön ismeri Urbint ? Német film. DITRÓI filmszínház : A hétfői gyilkosság Német film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : A szűz, akit szeretek Színes német film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Aladin lámpása. Színes szovjet film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : Goól ! Lengyel film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Az utolsó út. Szélesvásznú szovjet film. CSÍKSZÉP VÍZI filmszínház : Az utolsó vakáció. Szovjet film. Elvesztettem Székelyudvarhelyen egy kombinált, női gyógyszemüveget. Speciális, szemüvegről lévén szó, kérem megtalálóját, juttassa el a következő címre: Molnos Dániel, Székelyudvarhely, Május 1 sugárút, 46 szám. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint a változékony idő tovább tart. Gyakori felhősödés, időnként eső. Mérsékelt erősségű nyugati szél. A napi hőmérsékleti értékek plusz 5 és 7, valamint plusz 14 és 17 fok között váltakoznak. 1972. MÁJUS 14. VASÁRNAP