Hargita, 1972. november (5. évfolyam, 259-284. szám)
1972-11-01 / 259. szám
1972. NOVEMBER, SZERDA AZ IDEI ÉS A JÖVŐ ÉVI KENYERÜNKÉRT Tíz árért nem hagyják vetetlenül a tíz hektárt Nagygalambfalváról nem először írunk ebben az évben, és nem is utoljára. Ebben a Küküllő-menti gazdaságban már évekkel ezelőtt megindult valami egészséges pezsgés, ami egyre magasabb szintre emeli a termelést. Eleinte, csak kitűnő takarmányelőkészítővel készültek az állattenyésztés modernizálására, aztán merészen tovább léptek. Állattenyésztő farmot létesítettek. (Igaz, a szomszédos gazdaságok is társultak ehhez a jövedelmező vállalkozáshoz, de az oroszlánrész a nagygalambfalviaké.) A farm egyben azt is jelenti, hogy az eddigi egysíkú gazdálkodási forma immár differenciálódik. A farm fő gondja minél több és minél jobb minőségű állati ere♦ telű élelmiszert előállítani, ehhez pedig takarmány kell. Nos, a takarmányok egy részét már elvetették, az idén termetteket raktározzák, a többi marad tavaszra. Nem célunk most részleteiben foglalkozni ezzel a kérdéssel, inkább csak amolyan előzetesnek szántuk. Nézzük meg inkább mit végeztek eddig a nagygalambfalviak, függetlenül attól, hogy az elvégzett munkát év végén a farm veszi-e számba, avagy a növénytermesztő részleg. A burgonyaásás már a múlté. Hasonlóképpen a cukorrépa betakarítása is. Tiszta földeket látunk, nem fonnyad mezőn a répafej sem. íme a farm hatása. Jobban vigyáznak az értékes takarmányra. A kukoricát illetően ugyancsak jól haladnak. Nyolcvan százalékáról (összvetésterületük 215 hektár) letörték a csövet, folyamatosan vágják a kórót is. Legmeglepőbb a vetésben elért eredmény. Tegnap estig 116 hektáron juttatták földbe a magot. Ebből 48 hektár őszi árpa, 13 hektár búza pedig a tegnapi teljesítmény. Őszi árpát meg kellett volna vetni, mert (ismét jelentkezik a farm a maga szükségletével) összvetési tervük 80 hektár volt. Az enyhe, meleg idő arra ösztönzi a galambfalviakat, hogy még vessenek árpát. Ami nem sikerül most, elvégzik tavasszal, hisz járóárpából elégséges vetőmagjuk van.Előbb arról írtunk, hogy meglep a vetésben elért eredmény, de bizonyos fokig meglepődtek maguk a vezetők is, hogy jól tudnak haladni. Mészárszék dűlőben találjuk a főmérnököt és az elnököt. Szinte lelkendezve mutogatják a tárcsázó traktort és az előkészített magágyat. Pár nappal ezelőtt még szíjas agyag volt, ma kitűnő magágy. Holnap ez a 25 hektár is búzától válik terhessé, így válik valósággá az elnök megjegyzése : „ezelőtt két héttel csak bár 100 hektár vetést reméltünk, most tudjuk, hogy sikerülni fog az összeset elvetni“. Munkamódszerük ? Egyszerű SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT - SPORT - SPORT - SPORT SZERVEZŐK, JÁTÉKOSOK, JÁTÉKVEZETŐK • • " - — - ■ ■ ■ - ■ - .....................- ■■ ■ — BÜNTETŐPADON “ a megyei labdarúgás és buktatói Emlékszünk még jól rá, milyen huzavona előzte meg az idei megyei labdarúgóbajnokság elindulását. Mikor megtörtént a tizenhat csapat találkozóinak sorsolása, (állítólag) az éppen jelenlévő szakszövetségi főtitkár megvétózta a megyebeli C-osztályos csapatok tartalék (utánpótlás) együtteseinek a megyei labdarúgóbajnokságban való szereplését. A megmaradt 11 csapattal pedig — a szabályzat értelmében— őszi, tavaszi kettős fordulókat kellett volna rendezni, s ez bizony az amúgy is hadilábon álló költségvetésű egyesületek számára szinte lehetetlennek bizonyult. Mire a megyei szakbizottság — miután a körzeti bajnokok (Gyergyóditró kivételével) nem jelentették be igényeiket a megyei bajnokságra — elfogadta három frissen alakult csapat benevezését és kéthetes késéssel (a 14 csapat esetében voltaképpen nem is késés) — holmi leértesítési késedelmek és pontatlanságok után — újraszervezte a megyei bajnokságot. A fordulók száma azóta szaporodik, a találkozók zajlanak, eseményben, kisebb-nagyobb perpatvarokban nem szűkölködik a megyei labdarúgás. Gyűlés három embernek________ A megyei labdarúgó szakbizottság tagjai minden kedden találkoznak, hitelesítik a vasárnapi eredményeket, megvitatják a fegyelmi kérdéseket, a legfontosabb napirendi problémákat, valamint leszögezik a következő forduló találkozóinak időpontját, kijelölik a játékvezetőket. Kimondottan papír- és adminisztratív munka lenne ez, de végzőjük — Orosz Lajos, a szakbizottság önkéntes alelnöke, Daradics József, a megyei TST szakirányítója és Jónás Béla, a szakbizottság elnöke — közben állandó zaklatásoknak vannak kitéve. Érkeznek a csapatok képviselői, mindenki harsogja a maga panaszát, hogy ez így nem mehet tovább, az ellenfél már megint hamis igazolásokkal manipulált, a pályák nincsenek bekerítve, a közönség berohan játék közben a játékvezetők határozatlanok stb., stb. Ha kívülálló hallgatná végig ezeket a sirámokat nem tudná, hogy hasát fogja neveltében vagy éppenséggel felháborodjék. Kabarészínezetet öltő véleménynyilvánítás. Olyan panaszok ezek, amelyeket a küldöttek voltaképpen a keddi gyűléseken kellene elmondjanak, csakhogy — mint egyik legutóbbin is történt — ezen a gyűlésen alig lézengenek egy páran (a jelenlévő háromból kettő csíkszeredai csapatot képviselt), ugyanis az időpontot csak nagyritkán sikerül jóelőre leszögezni, s így történhetik meg, hogy a megbízottak az egész délelőttöt ellötyögik Csíkszeredában, nemhivatalosan panaszt tesznek a szakbizottságnál, miközben az más ügyekkel foglalkozik.. Hogy ez így van, azért egyaránt hibás a szakbizottság és a sporttanács is. A visszás helyzetek legtöbbször megoldatlanul maradnak, s a következő héten minden kezdődik előírás... Hazai pályán, idegenben Ellentmondásosnak tűnik a cím, de hát az ember sok mindent megtud, ha egy ilyen gyűlésen részt vesz. Esetenként egész hajmeresztő dolgokat. Mint ez a fenti is, amelyről már beszéltek Csíkszeredában, hitelességéről az érdekeltekkel folytatott beszélgetés is meggyőzött. Élénk vita tárgyát képezte (és képezi) a Csíkszeredai labdarúgás elmaradottsága, egy helyben topogása. Jelenleg három csapata is van a városnak, az SE, az Építők és a Kötöttárugyár. (Ez utóbbi létjogosultságát nagyon is meg lehet kérdőjelezni, hiszen egy többnyire női munkaerőt foglalkoztató üzemben kissé nevetségesen és paradoxálisan hat a férfi labdarúgócsapat — ha egyáltalán annak lehet nevezni — patronálása, és egyben hatalmas mulasztás a női sporttevékenység elhanyagolása ebben az egységben !) A három csapatra mindössze egyetlen pálya jut, azt pedig az SE gondozza, aminek fejében — a törvényes előírásoknak megfelelően — az „idegen“ csapatoktól pályadíjat szed. A számítások alapján minden csapatra (a bajnoki találkozókért) 6000 lej körüli bér esik, ezt az összeget egyedül a Sportiskola volt hajlandó kifizetni, az Építők és a Kötöttárugyár nem „szállt be“ a fenntartási költségekbe, inkább más pálya után néztek. Találtak is. Az Építők először Csíkszentkirályon, majd Szépvízen, a Kötöttárugyár pedig Madéfalván bérli olcsóbban és — állításuk szerint — jobb körülmények között a pályát. Ráadásul még közönségük és bevételük is van. Ez volt az a szempont, amiért az ingázást vállalták — mondja Cojocaru Dumitru az Építők edzője. Ugyanis Csíkszeredában a 13 találkozóra megszabott bér túl magas, mindemellett közönségük sincs, mert mérkőzéseiket (amelyek az SE hazai mérkőzéseivel egyidőben estek) a délutáni órákra tették, ráadásul a pálya minősége is kifogásolható. Ők — mármint az Építők — azt is felajánlották, hogy átveszik a Csíkszeredai pályát, nagyobb lehetőségeik vannak annak rendbetételére, mint az SE-nek. Javaslatukat elutasították.. Nem érdemes tovább boncolgatni a kérdést, azt viszont leszögezhetjük: egy olyan mozzanattal találkozunk ismét, amely nemhogy erősítené a Csíkszeredai labdarúgást, tovább bomlasztja azt. Nagyobb megértéssel és az illetékes sportszervek határozottabb közbelépésével kellene a kiutat megtalálni és összekovácsolni egy homogén helyi csapatot, minthogy elnézni három közepes képességű marakodását. Gondolunk itt tömörítésre a legerősebb sportegyesület köré, hogy jelentős emberanyaggal és anyagi alappal rendelkezve, valamit tegyenek a sportbázis felfrissítéséért, egy olyan pályáért, amely jelenleg az „ebek harmincadján“ van... * A visszásságok ezzel még nem érnek véget. Külön fejezetet érdemel a játékvezetők és játékvezetés kérdése is, íme egy történet. Szavahihető szemtanúk mesélik. A Hodosi Fenyő — Csíkszeredai Építők közötti találkozón a helybeliek tíz emberrel léptek pályára, míg a bírói lapon rendesen szerepelt a tizenegy. A játékvezetőt megnyugtatták, mindjárt jön a tizenegyedik, most öltözik, lehet nyugodtan kezdeni a találkozót. Megszólalt a sípszó, de közben tulajdonosa, a gyergyószentmiklósi B. P. megfeledkezett egy előírásról, elkérni a szóban forgó focis igazolását, hogy pályára lépésekor azonosíthassa a játékost. Közel 10 perc eltelte után ki is egészült a Fenyő csapata, csakhogy az ellenfél edzője a játékba kapcsolódóban egy, tőle alig pár nappal elbocsátott sportolót ismert fel, akinek semmiképpen sem lehetett átigazolása. Jelzi ezt a játékvezetőnek, mire a „hamis“ játékos nekiiramodik, irány a kerítés, nyomában az ellenfél csapata, bírók és még sokan mások. Az üldözött jobban bírta szusszal, így csak a mezétől szabadították meg és sikerült kereket oldania, átvetve magát a kerítésen... Az „igazoltatás“ megtörtént tehát, a találkozót szép csendesen lejátszották. A hodosi incidens kiváltója mindenekelőtt a játékvezető volt. Figyelmességével, a szabály betartásával megelőzhette volna a nevetséges helyzetet, mivel ezt nem tette meg, kiengedte kezéből a találkozót. A megyei bajnokságban eléggé meglazult a játékosfegyelem, sportszerűtlen megnyilvánulások (nem egy esetben verekedések) minden fordulóban felütik fejüket. Nem utolsó sorban a játékvezetői határozatlanság, szabálynem ismerés a kiváltója a labdarúgópályákon egyáltalán nem kívánatos jeleneteknek. A vélemények természetesen szubjektívek is lehetnek, de sorozatos vétségek láttán nem szabad csak erről az oldaláról megközelítenünk a jelenséget. Amint azt a szaki bizottság nyilvántartásából megtudtuk, a megye szűkölködik játékvezetőkben, pontosabban magasabb szakképesítésű, fokozatú bírókban. Azzal kell tehát gazdálkodni, ami van. Hétvégeken 9—11 találkozóra kérnek játékvezetőket és ezért történhet meg, hogy esetenként olyanokat is igénybe kell venni, akiknek nincs megfelelő képesítésük. Jelenleg 3 elsőosztályú, 16 másod- és 18 harmadosztályú játékvezetőt tartanak nyilván, de ez még nem jelenti, hogy mindegyikre számítani is lehet. Körülményes a büntetésük is, azonnali sértődés és visszavonulás az eredménye. Szigorú büntetéskiosztásra pedig elég gyakran sor kerülhetne, de a kockázat (ki marad akkor ?) miatt óvakodnak ettől. A játékvezetők is nyugodtan megérdemlik a fegyelmezetlen jelzőt, egyéni felkészülésük elsikkad, ritkán lapozzák fel a szabályzatot, nem készülnek a találkozókra. Az időszakos vizsgáztatások, ellenőrzések — az eredmények alapján ítélkezve — úgy néz ki, eléggé formálisak. Az utánpótlás? Jelentkező alig akad a tanfolyamokra, különösen a Csíkszeredai és toplicai körzetben idegenkednek a játékvezetés gondolatától. Legjobban áll a székelyudvarhelyi körzet, és innen kerülnek ki a legjobb bírók. A baj tehát a jelentkezők szervezésével van, sokkal átfogóbb és igényesebb munkát követelne meg a kérdés a szakbizottság és a sporttanács részéről. A játékvezetői, játékosi mulasztásokat, visszaéléseket csak fokozza a kiküldött megfigyelők megszüntetése, az igazságot hozni hivatott fegyelmi bizottság munkáját rendkívül megnehezíti a sok szóbeszéd, szubjektív bírói, csapatvezetői, játékosi vélemény a találkozókon történő fegyelmezetlenségekről, amelyeket ezidáig a megfigyelők vetettek papírra. A legújabb intézkedések értelmében a megfigyelőket nem lehet honorálni, az önkéntesek megszervezése kockázatos. Megoldás azért mégis akadna, csak éppen le kell egyszer ülni, megvitatni, milyen formában is lehetne segíteni a dolgon ! Ha nem is szűnnének meg a fegyelmezetlenségek, de számuk bizonyára csökkenne. A megyei labdarúgóbajnokság — a felek legalábbis ezt tanúsítják — saját tehetetlenségében őrlődik, süllyed még alacsonyabb szintre. A nevelőmunka hiánya mind a játékosok, mind a játékvezetők és edzők körében csakis ide vezethet, és az eredmény a tömegsportot, ezen túl a minőségi labdarúgást szolgáló megyei bajnokságból pontokért és kicsinyes érvényesülésekért folyó sportszerűtlen csetepaté kerekedik, rengeteg pénz-, idő- és idegpazarlással egybekötve. Érdemes lenne ezt minél előbb felülvizsgálni, a kérdést nagyobb erélyességgel kezelni ! MORVAY ZOLTÁN Gyorskorcsolya Kilenc Hargita megyei sportoló az országos válogatottban A Román Korcsolya Szövetség összeállította az 1972—1973. évi országos felnőtt és ifjúsági gyorskorcsolyázók bővített válogatott keretét. A bukaresti, kolozsvári, marosvásárhelyi sportolók mellett, megyénk gyorskorcsolya sportjának fejlődését igazolja az a tény, hogy nem kevesebb mint kilenc sportolónk vált az országos válogatott keret tagjává. Ilyenformán minden lehetőség adott, amely a legnagyobb részt ifjúsági korosztályú versenyzők zökkenőmentes fejlődését biztosítja a rövidesen megkezdődő sportidényben is. A nemzetközi versenyeken való részvétel nagyobb önbizalmat, ugyanakkor azonban nagyobb követelményeket is állít versenyzőink elé. Íme megyénk válogatott gyorskorcsolyázói: Felnőttek: Nők: Tasnádi Mária (Csíkszeredai Hargita Sportklub). Ifjúságiak: lányok: Szigeti Éva, Gombos Enikő, Kelemen Gabriella (Csíkszeredai Sportiskola), Vaszy Lídia, Rusz Ágnes (Csíkszeredai Hargita Sportklub), Tompos Ilona (Tusnádfürdői Sólymok). Fiúk: Lázár László (Csíkszeredai Hargita Sportklub), Czimbalmos László (Csíkszeredai Sportiskola). Az új válogatott keret első formaellenőrző versenyére Tusnádfürdőn, a Hargita megyei Testnevelési és Sporttanács által megrendezendő „December 30 Kupa“ verseny keretében kerül sor. A verseny selejtező jellegű, ilyenformán minden sportoló érdekévé válik, hogy tudása legjavát nyújtsa, biztosítva helyét a különböző nemzetközi versenyeken résztvevő válogatottban. KOVÁCS LÁSZLÓ ■11HRIIIIII Wl ■Ilii—1II—IIII1II1IHI III 1 Mil III—111 ■■ ll■l^llll^ IIIIII11I—* Iiililill ■!l(l|||BliiiailM«BBUS'.«l«P-»»rilimEllfiniMBVIlIIM1»m'V^ Uldözéses igazoltatás____________ * Tíz árért nem hagyják vetetlenül a tíz hektárt. Kezét a völgy felé lendíti az elnök. Alattunk tíz hektáros parcella, rajta kis bogár a vetőgép. A tábla szélén tócsákban csillog a víz. A vetőgép kikerüli és megy tovább. Tíz árakért nem marad vetetlenül tíz hektár. Mikor majd ezek is felszáradnak, bevetik őket, ha nem géppel, akkor kézzel. A búza mindenképpen földbe kerül. BOGOS SÁNDOR Az utolsó hektárokról Csíkszentmihály termése is megsínylette a keserű őszi időjárást. A község lakosai azonban emberfeletti erőfeszítésekkel, széllel, esővel, hóval dacolva mentették a termést, a jövő kenyerét. A talaj nedvessége még a gazdaság négy brigádjának 56 fogatát is nagy próba elé állította, nemegyszer a fogatok egymást húzták ki a sárból, egy-egy traktort csupán arra kellett használni, hogy a sárba ragadt, pityókával teli fogatokat kihúzza. Mégis, Csíkszentmihály, Vacsárcsi és Ajnád lakosai a burgonyával bevetett 205 hektárnyi területből 192 hektárról tegnap estig betakarították a pityókát, és mára az egész községben befejezik a burgonya begyűjtését, és teljes gőzzel nekifognak a 15 hektárnyi cukorrépa és a még learatatlan kalászosok betakarításához. Hétfő estig 1250 tonna burgonyát adtak át. De a határban még 150 tonna kiszedett burgonya várja az elszállítást. A legjobb eredményekkel az mtsz vacsárcsi brigádja büszkélkedhet. Igaz ugyan, hogy a község legtermékenyebb földjeit mondhatják a magukénak, de Bíró Mátyás brigádjának tagjai szervezésből, lelkesedésből is jelesre vizsgáztak. A tagság a 81 hektárnyi összburgonyaterületből 42 hektáron vállalta, hogy globális akkordban kiszedi a burgonyát. Az eredmény : tegnap végeztek e munkával. De nem marad le mögöttük a községszékhelyi 2-es brigád sem, tegnap az 53 hektárnyi terület utolsó hektáráról szedték ki a termést. A legnehezebb dolga az ajnádi Dobos Béla 4-es brigádjának van Itt a termőföld hegyekre kapaszkodik, agyagos a talaj, a traktor csak lejtőnek lefelé tudja kipergetni a pityókát. A brigád 140—150 embere azonban a még megmaradt, 15 hektárról nagy erőfeszítésekkel gyűjti be a termést. Említettük már a pityóka beszállításának nehéz körülményeit, a fogatosok megfeszített munkáját. A vacsárcsi Kósa Antal, a hatvan évet meghaladó szentmihályi Fodor Lajos, az ajnádi Dobos Lajos nap mint nap kint vannak a földeken, szorgalmukkal, erőfeszítéseikkel példát mutatnak mindenkinek. És elismerés illeti a szentmihályi és lövészi iskolás gyerekeket is. A szentmihályi iskola mikrodiszén a tanulók öt hektár pityókát gondoztak és szedtek ki. De lelkesedésben jeleskedtek a lövészi tanulók is, akik az 1-es brigád mellett dolgoztak és értek el szép eredményeket. S a felszabadult földeken javában folyik az őszi szántás. 56 hektáron már elvetették a jövő év kenyerét, az őszi búzát. Ahogy felszabadult egy-egy terület, a tizenkilenc traktor máris felbúg a határban és késő estig szántanak, vetnek, egyetlen pillanatot sem vesztegetnek el. A vizes, nehéz talaj, a nehéz körülmények sem lehetnek akadályai a szentmihályi ember munkaakarásának. SZOVATAI KÁROLY Csíkszépvízen is végeztek a burgonyával A csíkszépvízi főtéren, egy üzlet kirakatában látni a plakátformára szabott tanácsot: ha kihasználod a napvilágot, nem marad a termés a földben. S a szépvíziek ki is használják a napvilágot, annyira, hogy még a késő esti órák is a mezőn találják őket. Vasárnap kellett volna megnézni, mondják, akkor négyszázhúszan dolgoztunk a földeken, a tizennyolc traktor is megállás nélkül, azazhogy csak tizenhét, mert az egyiket befogtuk, húzza ki a többieket, ha ottragadnak a sárban. A traktorok java pityókát szállított, mások előbb kivettették a földből, aztán néhány tárcsázott, s jutott erőnkből a szántásra meg a vetésre is. Csíkszépvízen háromszáz hektárról kellett kiszedni a burgonyát. Úgy tervezték, tegnap estig az utolsó árakról kiszedik a termést. Akkor aztán felszabadul a terület egésze, szánthatnak, ahogy azelőtt való este is tették, ha sürget az idő mondjuk, tíz-tizenegy óráig is Vagy még tovább Terv szerint háromszáz hektáron vetnek búzát, százan el is vetették, már további százhúsz előkészítve várja a magvakat . Egy hét alatt el kellene végezni, mondják derűlátóan, de hozzáteszik, meglehet, több lesz a hétből. Pillantsunk ki a határba. A borzsovái részen Demeter Do., mokos brigádos a maguk gondjait Pererkriapyeit érzékelteti Tegnap délelőtt hetvenen dolgoztak a földeken, egyelőre gond még a harminc-negyvenezer kilogramm behordatlan burgonya is, tenni kell sürgősen hát. Sajna, a terep nagyon rossz, olykor az üres utánfutó is tengelyig süllyed. Ahol lehetett, pergetővel, ahol nem, villával dolgoztak. Szerencsére, a jövő évi vetőmaggumó mennyiséget is tárolták a brigádban, mintegy kétszázhetven tonnát Kellő komolysággal igazítják a szántás dolgát a borzsovaiak A gazdaságban eddig megszántott száz hektárból valamivel több mint egyharmad az övék. Mi lenne még a határban ? Nem muszáj sokat nézelődni, amott a cukorrépa érintetlen, tizenöt hektár vár villára. A községhez tartozó Csíkszentmiklóson tegnapelőtt már szedegették a répát, persze, nem teljes erővel, csak, aki végzett első számú feladatával, a burgonyával. Háromszor tizenöt hektár cukorrépa — ennyi vár szedésre a községben. Közelebbről ez is kikerül. Csíkszépvízen meglehetősen népszerű a kaláka-rendszer. Ez a hagyományaiban nagymúltú közösségi munka mint mindig, most is szép eredményekkel kecsegtet. S ne feledjük, a pityókacsata sikere nagyban függ a globális akkord népszerűségétől is... CSÍKI ISTVÁN Ma is jó ütemben haladt a betakarítás Bögözben A bögözi mtsz-ben nagy erőösszpontosítással folyik a termés betakarítása. A jó munkaszervezés, a dolgos hétköznapok fárasztó munkájának megvan az eredménye. Hogy mennyire igaz ez az állítás, beszéljenek a tények . A bögözi mtsz-ben végeztek az 50 hektár burgonya betakarításával. Ez a fontos termés rendeltetési helyén van. Nem veszélyezteti a fagy, a rothadás. Ugyanakkor teljesítették és 70 tonnával túl is szárnyalták az állammal szembeni kötelezettségüket. A 47 hektár cukorrépa ásása befejezés előtt áll. Már 750 tonnát sikerült leadni az átvevő központnak. A vezetőség úgy döntött, hogy minden szállítóeszközt a munka befejezésére, valamint a répafejnek a területekről való leszálítására összpontosít. Azok az mtsz-tagok, akik végeztek a cukorrépa betakarításával, a kukorica begyűjtésével foglalatoskodnak. Ezidáig a 150 hektár kukoricából 81 hektáron befejezték a cső törését, és 40 hektáron a kóré vágását is. A kukorica törését ott kezdték meg, ahová búzát vetnek. Ha figyelembe vesszük a tagság szorgalmát, minden feltétel ideg van arra, hogy 5 nap alatt a kukorica betakarításával is végezzenek. A tények azt igazolják, hogy a területek korai felszabadítása kedvezően hatott a vetés meggyorsítására, így a 300 hektár búzavetési tervből tegnap estig 30 hektáron került, földbe a mag, 100 hektár készen áll a vetésre. 3 vetőgép megszakítás nélkül folytatja a megszikkadt területeken a kenyérgabona vetését. Számítások szerint, ha az idő nem gátolja őket, rövidesen a vetéssel is végeznek. MOLNOS ZOLTÁN 3. OLDAL - HARGITA Hasznosítsuk takarmánykészleteinket (Folytatás az 1. oldalról) na, míg Csíkszentkirályon, Tarcsafalván és Siklódon 400 tonna a hiány, hogy csak a nagyobb tételeket soroljuk. Ugyanakkor néhány mtsz-ünk jelentős tartaléktöbblettel rendelkezik. Ezek között emlegetjük Ditrót a 800, Agyagfalvát a 700, Szárhegyet a 600, Homoródszentpált az 500, Bögött a 400 és Csíkbánkfalvát a 200 tonna plusszal. A kétféle felsorolás arra enged következtetni — és így is van—, hogy a 28 gazdaság szénahiányát nem lehet csupán a kedvezőtlen időjárással magyarázni. Az időjárási tényezők majd valamennyi Hargita megyei övezetben azonosak voltak, mégis egyes gazdaságok szükségleten felüli készleteket gyűjtöttek öszsze szénából, míg mások a minimumot sem tudták biztosítani. Érdemes tehát ennél a jelenségnél kissé tovább időzni, már csak azért is, hogy leszűrhessük a tanulságokat Egyes gazdaságok szénahiányának elsődleges okozója a rosszul megszervezett munka. Nem fogtak hozzá idejében a kaszáláshoz, lábán öregedett meg a fű, vesztett a mennyiségéből, romlott a minősége, ugyanakkor lehetetlenné vált a sarjú növekedése Több gazdaságunk ugyancsak hanyagságból már lekaszált, vagy feltakart, boglyába gyűjtött szmát veszített el, mert képtelen volt a vezetőség arra, hogy idejében és hatékonyan intézkedjen Emlékezzünk például a homoródalmási esetre, amelyet a Hargita napilap is közzétett. Lekaszálták a füvet, de arra már nem vigyáztak, hogy jó körülmények között össze is gyűjtsék, idejében raktározzák Az eredmény 7 700 tonna szénahiány A Maros és az Olt árterületén hónapok óta láthatjuk a vízben ázó széna- éssamuboglyákat. Hogyan történhetett ez meg ? Kétségtelen, ismét hivatkozhatnánk az időjárásra, de a cáfolat magától adódik. Ha kedvező volt az idő a szárításra, boglyázásra, miért volt kedvezőtlen az utolsó — és nem is a legnehezebb — műveletre, a szállításra és raktározásra ? A vízzel elárasztott területek, az úszó boglyák gazdái nem idén kezdtek gazdálkodni. Nem ismerték volna a körülményeket ? Nem tudták volna, hogy az első kiadós esőzés megduzzasztja a folyókat és vízzel árasztja el a réteket? Miért nem gondoskodtak, hogy a szénagyűjtőket azonnal kövessék a járművek. A szénagyűjtés kapcsán feltétlenül szólnunk kell a gépesítésről is. Jóllehet megyénk területén a 109 ezer hektár természetes kaszálóból mintegy 35—40 ezer hektár gépesíthető, mégis csupán 1700 hektár kaszáló fűtermését takarítottuk be gépekkel. (1971-ben 1000 hektárét) Olyan adat ez, amely bizonyít. Bizonyítja, hogy megyénk mezőgépészete még nem áll hivatása magaslatán. Itt és most nem célunk részleteiben elemezni a takarmánykészítés gépesítési problémáit, de mégis meg kell hogy jegyezzük: sem a kaszáló, rendsodró gépi felszerelés nem kielégítő, de nem használjuk ki kellőképpen még azokat sem, amelyekkel rendelkezünk, de a szárítóberendezések sem fedezik a szükségleteket. Mindezt elmondottuk, azért, hogy a mezőgépészeti állomások trösztje vonja le a következtetéseket Az elmondottak után felvetődik a kérdés: mégis mi a teendő azokban a gazdaságokban, amelyekben a takarmánymérleg deficites ? Mindenek előtt a pótlásról kell gondoskodni, és van ahonnan. Bizonyíték erre az összmennyiség Éppen ezért azok a gazdaságok, amelyeknek nincs elegendő szénájuk, vásároljanak a többlettel rendelkezőktől, de vásárolhatnak — a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége gazdasági vállalatának közbeiktatásával — azoktól a személyektől, mtsz-tagoktól is, akik a globális akkord szerinti javadalmazás alapján nagyobb mennyiségekkel rendelkeznek A vásárlás mellett a viszonylagos pótlás egyik járható útja az etetés előtti gondos takarmányelőkészítés, ami két szempontból is lényeges. Elsősorban javítja az amúgy gyenge minőséget, másodszor, pedig megnöveli a felhasználható takarmányegységek számát, arról nem is beszélve, hogy az ésszerűen előkészített takarmányt az állatok is jobb étvággyal fogyasztják. , Az előkészítés metodológiájáról nem kell sokat beszélnünk, hisz szakembereink azt ismerik. Azért szakemberek, inkább arra kell nyomatékosan felhívnunk valamennyi szakember figyelmét, hogy ezeket az ismert módszereket, mint a szecskálás, áztatás, 24 órás fermentálás, stb., maradék nélkül végezzék el. A takarmányelőkészítés — végre meg kell hogy értsék — nemcsak feladat, aminek végre nem hajtását különböző okokkal meg lehet magyarázni, hanem szakmai kötelesség. A szakmai kötelesség el nem végzése egy szakember részéről kihágás. A szakemberek mellett — gondolok itt a mérnökökre, állatorvosokra — a mezőgépészeti osztályoknak is kötelességük már most felkészülni a takarmányelőkészítésre. Ők felelnek azért, hogy minden egyes termelőegységünkben működőképes takarmányelőkészítő gépek legyenek. Úgy kell végezzék feladatukat, hogy fennakadás ne legyen. Semmiféle magyarázatot nem fo■gadhatunk el, mert magyarázatokkal nem lehet állati eredetű termékeket előállítani. A takarmányok kapcsán még szólnunk kell a legeltetésről. Igaz, hogy kétszer is leesett a hó, de szerencsére egyik sem volt tartós. A végleges hóleesésig reméljük még hosszabb idő eltelik. A csapadékdús időjárás következtében mind a legelőkön, mind a kaszálókon még elegendő sarjúzás található ahhoz, hogy állatainkat kihajthassuk a legelőkre, ezzel is takarékoskodva a téli készletekkel. Vonatkozik ez elsősorban a juhokra és a nem tejelő állatokra. Mind a legeltetés, mind az istállózás feladatokat ró állatorvosainkra. Fordítsanak fokozott gondot az állatok folyamatos vizsgálatára, ellenőrzésére. Kövessenek el mindent, hogy megelőzzék a betegségeket, mert a betegség csökkenti a termelést, ugyanakkor a kezelés többletkiadást is jelent. Ezért hangsúlyozzuk a megelőzés fontosságát. Ezúton szeretnék felhívni állategészségügyi szerveink figyelmét, hogy a lehető legszigorúbban tartsák be idevonatkozó utasításainkat. Istállóinkban idegen személyeknek nincs amit keresniük, mert fokozzák a fertőzés veszélyét, ugyanakkor zavarják az állatokat. A gondozók felügyelete ugyancsak fontos szempont. Ne legyen egyetlen állatgondozó sem, aki utcai ruhában dolgozik az állatok között. Gazdaságaink gondoskodjanak a megfelelő védőruhákról és a lehető legszigorúbban vigyázzanak azok állandó tisztántartására. A letelelés kezdetén vagyunk, néhány problémát éppen csak vázlatosan érintettem, ami nem jelenti azt, hogy tennivalóink az itt elmondottakban kimerülnek. Felkészítőkön, munkaüléseken, terepmunkánk alkalmával részletesen foglalkoztunk az állattenyésztés számos vonatkozásával. Utasításainkat maradéktalanul tartsák tiszteletben és hajtsák végre.