Hargita, 1972. december (5. évfolyam, 285-311. szám)
1972-12-01 / 285. szám
! Azon tűnődöm... miért vásárol Csíkszeredában a csíkszentdomokosi lakos ? de azt sem értem, hogy miért tömi degeszre bevásárló necceit a madéfalvi háziasszony Csíkszeredában, aki csak azért képes vonatozni, autóbuszozni, hogy a ,,városban vásároltam kérlek“-et elmondhassa otthon. Egy kicsit bizarr az ügy, mert nem egy alkalommal megfigyelhettem, hogy a madéfalvi háziasszony bevásárló neccéből ugyanaz a makaróni, ugyanaz a befőtt kandikál ki, ami a községi élelmiszerüzlet kirakatában is díszelgett — be sem kellett menni, hogy megkérdezze az ember, hogy tán nincs, nem kapható Madéfalván az az élelmiszeripari termék, amiért a háziasszony vonatozik és kilométereken át képes cipekedni. Úgyszintén előfordul az is, hogy avárosi úl vonatra — a napokban hallottam az esetet — és a szövetkezeti kereskedelem szolgálatait veszi igénybe, mert ott kapható, ami éppen hiányzik Csíkszereda üzleteinek polcairól. Mivel magyarázható ez a vásárló vándorlás ? Induljunk ki abból, hogy mindennek kezdete van. Ezért a kezdetért elsősorban a kereskedelem hibás, legyen az állami vagy szövetkezeti. A falusi lakost valahogy rászoktatták arra, hogy a legfontosabb élelmiszeripari termékek, majdnem következetes rendszerességgel a hiánycikkek lajstromán szerepeltek a falusi boltokban. A vásárló megszokta, hogy ezeket a jobban ellátott városból szerezze be ,s noha az utóbbi években a szövetkezeti kereskedelem jelentősen feljavult, a vásárlót még mindig a szokás hajtja, amikor a községben létező termékért mégis a városba szalad. Ez viszont mind az ő számára, mind pedig a városi vásárló számára rengeteg időbe kerül, hiszen az üzletekben felduzzadnak a sorok, amit egyenrangúan végig kell állni. Az idő viszont nagy érték, s ha csupán ezt a tényt vesszük figyelembe, akkor is megérné, hogy kioktassuk magunkat a bevásárlási vándorlásról. GAAL PÉTER Megyénk kisipari szövetkezeteinek több ezer tagja is erőfeszítései fokozásával törekszik feladataik példamutató teljesítésére és túlszárnyalására. Ismeretesek azok az átfogó intézkedések, amelyek a szövetkezetek aktívabb bekapcsolódását célozták az anyagi javak előállításába, a lakosság igényeinek jobb kielégítését segítették elő. A hálózat bővítése, választék gazdagítása, a szakképesítés növelése, a műszakianyagi ellátás megjavítása íme néhány fontosabb intézkedés, amelynek eredményeként a gazdasági-pénzügyi mutatószámok egyre kedvezőbben alakulnak. A székelyudvarhelyi szövetkezet dolgozói még októberben jelentették évi árutermelési tervük teljesítését. Tizenegy hónap viszonylatában pedig a szóbanforgó tervmutatót több mint 35 százalékkal szárnyalták túl, ami azt jelenti, hogy kötelezettségeiken felül mintegy 5,5 millió lej értékű árut állítottak elő. Kimagasló munkasikerekről tanúskodik az a tény, hogy tíz hónap alatt teljesítették évi jövedelmi tervüket is, a többletjövedelem meghaladja az 500 ezer lejt. Kedvezően alakultak a főbb tervmutatók és minden lehetőség megvan arra, hogy év vége előtt teljesítsék összes tervfelfeladataikat. Különösen szép eredményeket értek el Hegyi Ferenc, Nagy Dénes és Győri Vilmos mesterek vezette cipészrészlegek, valamint Dobrai László mester vezette bőrdíszműrészleg dolgozói. A szövetkezetbeliek tudatában vannak annak, hogy a feladatok teljesítése csak úgy járhat kellő sikerrel, ha következetesen törekednek a munkatermelékenység növelésére. Ez irányú erőfeszítéseik gyümölcsözőek voltak, hisz munkatermelékenységi tervüket közel 120 százalékra teljesítették. Nem maradtak ,,adósok“ a minőség terén sem. Ezt bizonyítja, hogy tetszetős áruik egyre nagyobb kereslet-, nek, elismerésnek örvendenek országszerte. Még egy sokatmondó tény: a szövetkezet vezetősége nemrégiben bemutató üzletet nyitott a municípiumban, amelynek eddigi forgalma, bevétele minden várakozást felülmúlt. Ez is azt bizonyítja, hogy a székelyudvarhelyi Cipész szövetkezet dolgozóinak felelősségteljes, önigényes munkája nem maradt eredmény nélkül. A jövőbeni feladatok azonban még többre kötelezik őket is. Már most arra kell törekedni, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a jövő évi tevékenység számára, s így határidő előtt teljesíthessék jelenlegi ötéves tervüket. Józan elképzelésekben nincs is hiány : rövidesen megkezdi tevékenységét a szűcsrészleg, folyamatban van az exportra szánt termékek próbatípusainak az előállítása. Legfontosabb teendőjük — amint erről a szövetkezet vezetői is tájékoztattak — az árualap gyarapításához való még számottevőbb hozzájárulás, a lakosság igényeinek a megfelelőbb kielégítése, tehát a szolgáltatások színvonalának a további megjavítása. Eddigi eredményeik garanciát jelentenek arra, hogy újabb figyelemreméltó sikerekkel, a gazdasági hatékonyság szüntelen fokozásával fogják köszönteni Köztársaságunk 25. évfordulóját, határidő előtt fogják teljesíteni tervfeladataikat. HAJNAL ATTILA A KÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK XXV. ÉVFORDULÓJA KÖSZÖNTÉSÉRE 1973-at „írnak“... 1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 4 rím TEJ ÉS HÚS, 4 JOHN ELLÁTÁS ÉRDEKEBEN A háziasítás történetével foglalkozó szaktudósok egy része azt mondta, hogy elsőként a kutya került az ember közvetlen környezetébe védeni őt az idegenek támadásától, segíteni az élelmet jelentő vadállatok (ekkor még csak vadállatok voltak) elfogásában. Később aztán más állatok is beszegődtek szolgálni ezt a két lábon járó élőlényt. Talán a macska következett másodikként, de harmadiknak bizonyára a szarvasmarha állt be a sorba. A juh sem maradhatott le nagyon. Szóval megkezdődött az állattenyésztés, létrejött az első nagy társadalmi munkamegosztás. Engedjük a tudósokat vitatkozni az elsőként háziasított állatot illetően. Mi maradjunk a puszta ténynél. Az ember haszonállatokkal vette körül magát. Haszonállat, így nevezzük ezeket húsukért, tejükért, tojásukért, bőrükért — esetleg szolgálataikért — tartott tollas és tollatlan lényeket (az angoramacska, az öleb már nem haszonállat). A haszonállat fogalmával el is jutottunk az állattenyésztés lényegéhez. Azért tartani állatot, hogy abból nekünk embereknek valamilyen hasznunk származzon. Tehát nemcsak tartani akarjuk az állatot, mint a vénkisasszony az angoramacskát, vagy az ölebet, hanem hasznot is várunk tőle. Az állattenyésztés során extrém jelenségek is kialakultak. Gondoljunk csak India szent teheneire, melyek békésen emésztenek az úttest közepén, és még a forgalomirányító közeg sem merné továbblépésre ösztökélni őket. Egyes afrikai törzsek még ma is értékmérőként tartják a szarvasmarhát. Eszükbe se jutna, hogy tejet is nyerhetnének tőle. Húsáért levágni egyenesen szentségtörés lenne. Szóval tartják, hogy legyen. Extrém esetekért azonban nem kell a szomszédba menni. Jussanak csak eszünkbe az úgynevezett decis tehenek. Az elnevezés azt jelenti, hogy napi tejhozamuk egy-két deci, aztán ha ezt is elrúgták, semmi eszközzel nem bírhatok rá további családi életre. Maradnak vígözvegyek, szaknyelven meddők. Olyan üszőket is találhatunk szép számmal, melyek korban régecske túljutottak a hajadoni állapoton, biológiailag viszont nem. Örök szüzességet fogadtak, mint mondotta volt egyik egyetemi előadó tanárunk. Vannak, hogy legyenek. Amolyan értékmérőként szerepelnek a termelőszövetkezet létszámkimutatásában. Ne adj isten, hogy valakinek is eszébe jutna túladni rajtuk. Hogyisne, mi lesz akkor az évvégi létszámtervvel. Négy láb, az mindenképpen négy láb. Hogy ezáltal csökken az ellési arányszám, a takarmányozott tehenenkénti tejhozam ? Oda se neki. Tudunk mi segíteni a bajon. Borjút vásárolunk a piacon, az üres sajtárt pedig ráfogjuk a takarmányhiányra, közvetve az időjárásra, így marad a bizonyos számú négyláb, nem szidnak meg a gyűlésen. A tejtermelést illetően a takarmányozott tehenenkénti hozamot továbbra is — ,,merészen“ — 1200—1300 literben szabjuk meg. (Azt is tudjuk, hogy a termelési terv mutató számait lehetőleg teljesíteni muszáj, ellenkező esetben jön a százalék... a fizetésből. Miért csinálnánk rosszat magunknak ?) Lehetne másképp is? Persze, hogy igen. Senki nem tiltja meg egyetlen termelőegységnek se, hogy kicserélje terméketlen teheneit jól termelőkre. Ehhez azonban megalapozott törzsállományra, szakszerű tenyészkiválogatásra lenne szükség. Módszereket adni a hogyanra ? Úgy véljük szakembereinket megtanították erre a főiskolán. Csupán csak alkalmazni kellene a tanultakat és talán többet forgatni a szakirodalmat, többet, töprengeni, számolni és főleg tenni. Kezünkben van az olló is, a posztó is. Olyan ruhát szabunk, amelyik a mi testünkre a legjobban illik, de egyúttal megfelel a kor követelményeinek, a társadalom kívánalmainak is. Célunk és feladatunk haszonállatokat tartani, nem pedig talmi értékmérőket. Értékmérő legyen a termelt tej, a hús, a gyapjú, a többi állati eredetű termék, mert az állat csak akkor haszonállat, ha termel is. Másképpen ölebbé, indiai szent tehénné degradálódik. A jövő évi termelési tervek összeállításakor nem ártana erre a szempontra jobban figyelni. Jobban a termelésre összpontosítani, még közelebb kerülve az problémához, a tejtermelésre, megyénk állattenyésztőinek elsőrendű feladata annál is inkább, mert a tejszerződések teljesítése terén meglehetősen nagy a novemberi lemaradás. A több tej termelésének pillanatnyi lehetősége a takarmányok ésszerű, takarékos, de ugyanakkor hatékony felhasználásában, a felelősségteljesebb emberi hozzáállásban rejlik. Tejtermelő gazdaságainkban mind a szakembereknek, mind a tejőgondozóknak mindent el kell követniük azért, hogy a rendelkezésükre álló takarmányok alapos előkészítésével, a rendszeres istállóprogram maradéktalan betartásával, már ezekben a napokban érezhetően javítsák a tejtermelést. Olyan feladat ez, mely nemzetgazdasági jelentőségét is tekintve, nem tűr halasztást. Pár szóban fel kell hívnunk a figyelmet a hústermelésre is. Ezen a téren is alaposan össze kell szednünk magunkat, hogy az év hátralevő időszakában maradéktalanul eleget tehessünk az állammal szembeni kötelezettségeknek. A hústermelés mennyiségi és minőségi javításának egyik útja — ugyancsak a takarmányozásra vezethető vissza — az állatonként nagyobb vágósúly, amelyet többek között, a fajlagos fogyasztás csökkentésével, az odaadóbb gondozással érhetünk el. A nagyobb vágósúly azt is jelenti, hogy számszerűleg kevesebb állattaltöbb húst nyerünk, ami végső soron nemcsak a tervek teljesítését, a húsellátás javítását, hanem az önköltségi ár csökkentését is eredményezi. Megyénk termelőszövetkezetei országos viszonylatban elsőként teljesítették burgonyaátadási tervüket. Nem hinnék, hogy amit a nehéz időjárási viszonyok közepette meg tudtunk tenni a mezőn, ne tudnák megvalósítani az istállókban is. BOGOS SÁNDOR A toplicai Közös Munka Szövetkezet megyénk első olyan egységei közé tartozik, amelyek jelentették az 1972 évi terv határidő előtti teljesítését. Eddig teljesítették azt a vállalásukat, miszerint 4 millió lej többlettermelést valósítanak meg, ami lehetővé teszi azt is, hogy december 31-ig újabb 500 ezer lej értékű többletárut állítsanak elő. November 25-én a Csíkszeredai Készruhagyár dolgozói teljesítették az évi árutermelési tervüket. Az azóta eltelt időszakban a gyár munkásai, technikusai és mérnökei 1,3 millió lej értékű többlettermelést valósítottak meg. 3 ESZMIMIK Szerdán a megyei pártbizottság lektorai A hazaszeretet az ember felemelő, nemes eszménye, elsőrendű erkölcsi érték címmel tartottak nagysikerű és népszerűségnek örvendő előadásokat Oroszhegy, Siménfalva, Farkaslaka, Székelyszentlélek, Kecset, Malomfalva, Alsó, és Felsősófalva helységekben. A megyei Erdőfelügyelőség megtette az előkészületeket több mint 200 ezer darab télifa szállítására Bukarestbe és az ország más nagy ELMENYU delkezésére állanak már a közeljövőben a téli ünnepek hiányozhatatlan árucikkei. díszműárut itt találhat a vásárlóközönség. Lukács Jenő Csíkszeredai lakos, a Városgazdálkodási Vállalat karbantartó alkalmazottja, nős, két gyermek apja és Salamon Rozália, a barompiaci illetékek beszedője ellátogattak a taplocai falatozóba. Miután alaposan felöntöttek a garatra szóváltásra került sor köztük. A szót tett követte és Salamon Rozáliát súlyos nyakszúrással kórházba szállították. A rovatot szerkesztette: GEREB GÉZA 4 5 A Csíkszeredai Petőfi utca 5 szám alatti bőrdíszműén üzlet átköltözött a Femina komplexum épületébe. Ezvárosaiba, ahol a vásárlók rend után cipőféléket, táskákat, bőrt V. ÉVFOLYAM 205. (1482) SZÁM, 1972. DECEMBER 1. péntek ARA 30 BANK împrumută . EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN ■ Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára szerdán fogadta Luis Corvalant, a Chilei KP főtitkárát, aki látogatást tesz Szófiában. ■ Teheránban befejeződött Jugoszlávia és Irán kormányküldöttségeinek hivatalos tárgyalása. ■ Hágában közzétették a hollandiai általános választások végleges eredményeit. A legtöbb szavazatot (43-at) a Munkapárt sze rezte meg. Az abszolút többséget egyik párt sem kapta meg. ■ Buenos Airesben az argentin katonai junta bejelentette, hogy Alejandro Lanusse tábornok 1973. május 25-ig, a márciusi választások után alakuló új kormány beiktatásáig megmarad elnöki tisztségében. ■ Moszkvában befejezte munkáját a Nemzetközi Űrtávközlési Szervezet (Interszputnyik) tanácsának első ülésszaka. A világvárosok képviselőinek nemzetközi találkozója Csütörtökön befejeződött Tokióban a világvárosok képviselőinek első nemzetközi konferenciája. Részt vettek Londonnak, Moszkvának, New Yorknak, Párizsnak és a vendéglátó ország fővárosának hivatalos képviselői. Az értekezlet részvevői elhatározták, hogy tapasztalatcserét folytatnak más nagyvárosokkal is. A következő találkozót Párizsban tartják 1974-ben. Az Európaközi kereskedelem fejlesztése érdekében A genfi Nemzetek Palotájában megkezdődött az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága egyik legfőbb szervének, a Kereskedelmi Fejlesztési Bizottságnak a 26. ülésszaka. A bizottság figyelmének homlokterében a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű európai országok közötti gazdasági csere fejlesztése áll. Az ülésszakon felszólalt Victor Aldea román küldött. Amerikai bombatámadások Vietnam DK ellen A B—52-es amerikai óriásgépek november 28-án újból bombázták Vietnam Demokratikus Köztársaság több tartományát, számos ember életét kioltva és tetemes anyagi károkat okozvaVietnam DK Külügyminisztériumának szóvivője tiltakozó nyilatkozatot tett közzé az újabb támadással kapcsolatban, követelve, hogy az USA azonnal vessen véget a bombázásoknak DECEMBERI KÖNYVNAPOK Jóleső sorbanállás Hagyományosan minden esztendő december havának első felében kerül sor a könyvnapok ünnepi rendezvényeire. Nagyszabású könyvvásárok, kiállítások, író-olvasó találkozók jelzik, illusztrálják a könyv útját és szerepét, azt a még napjainkban — az információrobbanás korában — is sajátos és pótolhatatlan szerepet, melyet a minden idők igazértékű könyvei szellemi életünkben betöltöttek s továbbra is betölteni hivatottak. Ebben az évben különös jelentőséget kölcsönöz a könyvnapoknak, hogy rendezvényei a Köztársaság kikiáltása 25. évfordulója közelgő ünnepségeinek jegyében zajlanak. Egyben bizonyságot szerezhetünk a megtett út eredményeiről, gazdasági-, társadalmi-, politikai-, ideológiai vetületeiben, a könyvnek a dolgozó tömegek szocialista tudat fejlődésében játszott szerepéről. Ugyanakkor a most sorra kerülő rendezvényeken a román nyelvű politikai, társadalmi és természettudományi, szépirodalmi és műszaki kötetek között igen fontos helyet foglalnak el az együttélő nemzetiségek nyelvén nyomtatott könyvek, kézzelfogható s egyben lélekformáló bizonyságaként pártunk megfontolt, céltudatos gondoskodásának társadalmi és szellemi életünk újabb csúcsainak meghódítása érdekében. Sok szó, sok ésszerű elképzelés hangzott el, látott nyomdafestéket, sok gyakorlati intézkedés történt a sorbanállás felszámolására. Minden negatív vonása általam is tudott. Mégis jóleső érzéssel nyugtázom, hogy a lassan kígyózó egyes sorok az élelmiszerüzletekből, italkimérőkből, a menetjegy pénztáraktól lassan eltünedezve olyan helyen késztetnek „lecsatlakozásra“, ahol még nem is olyan régen percek alatt végezhettem dolgot, ahol az elárusító kényelmesen, sokszor számára is terhes kényelemmel végezhette munkáját. Hatalmas könyvhalmazok mellől szemlélem a nyüzsgést, az érdeklődést. Nagyobb részt fiatalok , ipari és mezőgazdasági munkásifjak, diákok veszik számba az újabb könyvtermést, érdeklődnek a szakmai és szépirodalmi munkák sokszor még nyomdász kezekben lévő kötetei után, s szinte áhítattal szorongatva Illyés Petőfijét, Zaharia Stancu és Marin Preda regényeit, Sütő Anyám könnyű álmot ígért-jét, Benkő Marokországját — lépegetnek a pénztár felé. A hullámzó sorok (minapiak és maiak) már ki is békítenek sorsommal, hogy negyedévszázados könyvvásárlói múltam összes ismeretségéből csupán annyira telik, hogy Kányádi Sándor, Farkas Árpád verses köteteinek csak második kiadásaiból kapok. Nem egyszer hallottuk, meghitt társaságokban, alkalmi találkozásokkor igen gyakori beszédtéma a mai fiatalság, „ezek a mai fiatalok“. Ki-ki konzervatívizmusa, modernnek hittsége, aggodalma és optimizmusa szerint nyilvánít véleményt. Valamennyi vélemény a jövő építői— a holnapi váltás iránti gondoskodás, biológiai és társadalmi létünk által meghatározott törődés. Jóleső érzésem a könyvekért kígyózó sorok láttán szintén az. Lehetetlen nem emlékeznem és emlékeznünk első vásárolt könyvemre, könyveinkre, akkori önmagamra és önmagunkra. Sokunk házi könyvtárának első példánya egyetemi hallgató korunkból datálódik. Addig a könyvesüzlet csak tanszerboltot jelentett. Ma hétköznapi jelenség, hogy igen sok tanuló és munkás iskolából, munkahelyről haza vezető útja a könyvüzleten keresztül vezet, hogy középiskolás diákok kérnek véleményt egy-egy fizika, vegytan, biológia szakmunkáról, esetleg kérnek segítséget ahhoz, hogy ilyenekhez hozzájussanak. Marx György szavai jutnak eszembe : ,,A műveltség nem a jóllakottság, hanem az éhség érzete“. A könyvek utáni érdeklődés, a tudás utáni vágy, ennek az „éhségérzetnek“ a kifejezői. A könyvesüzletek elárusító asztalai előtt tolongó fiatalok jóleső érzéssel győznek meg a szellemi falnivaló iránti igények gazdagodó ritmusáról, az egyre gazdagodó könyvtermés iránti növekvő keresletről. Elfogulatlan ifjúság-értékelésünkből ez sem maradhat ki. Sőt ! BORSODI LÁSZÓ *III Első- és másodosztályú gondok Kedves Barátom, jobban teszi, ha azonnal lemond ama szándékáról, hogy a Csíkszereda-Marosvásárhely között közlekedő, 4016-os számú személyvonat első osztályára váltson menetjegyet. Abban az esetben, ha Csíkszeredából indul és Marosvásárhely felé tart. A vonat néhány vagonját egy idő óta a csicsói állomáson lekapcsolják és onnan a Gyímesekbe indul külön szerelvényként. Ez nem lenne baj, sőt, igen helyes és ötletes kezdeményezése volt a vasúti szállítás helybéli felelőseinek. De. De a gyímesi vonatrészhez rendszerint egy egész elsőosztályú vagon tartozik. A Marosvásárhelyre induló vagonok közé egy olyan vagont loptak be ügyesen, amelynek fele elsőosztályú, másik fele másodosztályú. Összevissza három elsőosztályú fülke áll rendelkezésünkre tehát. A vonat 16.02 órakor indul Csíkszeredából, ezzel azt is elmondtam, hogy a csíki zónában zömmel ingázók szállják meg. Főként szombaton, ahogy ez történt november 18-án is. A Gyímesekbe induló vonatrész elsőosztályú vagonja üres volt, aránytalanul kevesebb utas megy arrafelé. Annál zsúfoltabb a másik, a félvagon. A folyosóra is csak a vonatvezető segítségével lehetett feljutni, mert azt is elfoglalták a másodosztályú jeggyel, bérlettel ingázók. Átszivárogtak a vagon másik feléből. Helyet kapni — olyan ábránd volt, amiért külön meg kellett fizetni. Persze, nem pénzben. Az elsőosztályú helyeket vasúti alkalmazottak foglalták el, egy ilyen tisztviselő felvilágosított, hogy Csíkszeredából 26 vasúti alkalmazott száll fel naponta elsőosztályú bérlettel. Szombaton valamennyien ezzel a vonattal utaznak. Tessék elgondolni: 26 elsőosztályú bérlet és 24 elsőosztályú hely. Elsőosztályú utas-kiszolgálás. A vasúti alkalmazottak többsége Gyergyószentmiklósig, Toplicáig lekászálódik, valahogy a vonatról, s ügyesség, szerencse dolga aztán, hogy a civil utasok közül ki foglalja el helyüket. Teszem azt, aki mozgékonyabb, mert nem gyerekkel, nagy csomaggal indult útnak. A vasút felelősei, alkalmazottai ismerik az „utasok mozgását“, mert minden vonatvezető jelentést készít erről. Másról is, ami hatáskörébe tartozik. De miért tanulmányoznák át ezeket a jelentéseket, általában az utasok igényeit, jogos igényeit, hiszen a vasút, igenis értünk van, bármennyire furcsának tűnik, kedves vasúti alkalmazásban dolgozó tisztviselők, meg is fizetünk jegyünkért, miért gondolkodnának legalább egy kicsit, ha a vasúti alkalmazottak közismerten saját különbejáratú véleménye szerint, eleget tesznek kötelességüknek: kiadják a jegyeket, a megfelelő vágányra tolatják a szerelvényt, amely elsőosztályú vagont, vagy félvagont, is tartalmaz, mert ki tudná megmondani, miért-mióta, ez már így szokás, el is indítják a szerelvényt, mert az is így szokás. Aztán az utas törődjék a maga első- vagy másodosztályú bajával, mert a vasútnak, ugyebár, van dolga épp elég... VASI JÓZSEF