Hargita, 1974. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
* Határozottabb és átgondoltabb MŰSOR POLITIKÁT Néhány javaslat a falusi műkedvelő színjátszás nevelő szerepének hatékonyabb érvényesítéséért A műkedvelő színjátszás évada a tél. Naponta hallani, hol itt, hol ott, még a megye legkisebb falvaiban is elragadja az embereket a játékos kedv, a szereplési vágy. Nem kivétel ez alól Siménfalva község 14 faluja sem. Azaz csak tizenkettő, mert két faluban, tanító hiányában, nincs színjátszás. A községi művelődési otthon tervében erre az évre, pontosabban az 1973—74-es „évadra“ 10 (írd és mondd: tíz) három felvonásos betanulása szerepel, amelyet március végéig maradéktalanul meg is valósítanak. A hat egyfelvonásos megtanulása és bemutatása már terven felüli teljesítmény. Tovább élve a közgazdasági szóhasználattal: menynyiségileg szenzációs megvalósítást vallhatnak magukénak a siménfalviak. S ilyen mennyiség mögött valahol ott kell hogy legyen, ott kell lennie a minőségnek is. Ha nincs, ott lehetne. Nézzük csak. Van egy nagy község, amely valamivel több mint ötezer lelket számlál. S ebben a községben körülbelül 70műkedvelő színjátszó tevékenykedik. Minden száz emberből egy színjátszó. Ez a hetven ember képes arra, hogy fáradtságot nem kímélve, éjszakákba nyúló próbákon, önnön gyönyörűségére, egy tél folyamán betanuljon tíz három felvonásos színdarabot. Legszorgalmasabb színházunk, hivatásos színházunk sem vállalkozik egy évad folyamán 6—8 bemutatónál többre. Tehát, a bemutatók számát tekintve Siménfalva községnek „színháza“ is lehetne, amely ha nem is vállalhat a közönség ízlésnevelésében olyan nagy szerepet, mint egy hivatásos, de jobb szervezéssel, a spontaneitás kiküszöbölésével több lehetne, többet tehetne a színházkultúráért. Ehhez viszont színházszerű műsorpolitika kellene. Ha végigtallózunk a siménfalvi bemutatók során, s a darabok műfaját nézzük, ilyen címeket találunk: Érdekszerelem, Ellopott boldogság, Boldogság merre vagy, Rút kis kacsa —, és jó néhány ezerszer hallott népszínmű. Ez az, amitől nem lehet „színház“ a siménfalvi színjátszás. A műsorpolitika az, amely a minőségi lépés akadálya. Mindezért, teljességgel nemcsak ők hibásak. A darabmegválasztás nemcsak megyeszerte gond. A legnagyobb hiátus a mai tárgyú darabokkal kapcsolatban érződik. Siménfalván van tíz színjátszó csoport. Községi viszonylatban egy olyan egységes műsortervet lehetne összeállítani, amely hasonlatos lenne a színházakéhoz, kiküszöbölendő a tematikai egyhangúságot. Tudom is én, ebben a tervben helyet kaphatna jelenkori vígjáték, a magyar és román drámairodalom egy-egy klasszikus darabja, talán még egy,a műkedvelők számára hozzáférhetőbb tragédiát is be lehetne venni, nem elképzelhetetlen egy középkori misztériumjáték sem, de műsorba kerülhetne zenés játék is, a népszínművek közül is egy-kettő a jobbikból Ezernyi lehetőség, amelyet ki lehetne aknázni, s ez már az illetékesek dolga lenne. Egyszóval mintaévad, nemcsak a siménfalviak, mások okulására is. S miután megvan az évi egységes terv, akár a Népi Alkotások Házának közvetlen segítségével, sugallatára, akkor, ismerve egy-egy színjátszó csoport adottságait, szét lehetne osztani: te ezt, te azt tanulod meg, erre és erre az időre. És akkor jöhetne a többi. A szakavatottak segítségével valamennyi darabnak el kellene készíteni a rendezői példányát s a rendezőket (Siménfalván jó rendezők vannak) pedig olyan tanáccsal látni el, hogy valamennyi előadás rendhagyó legyen. A díszlettervezők felkészítését is meg lehetne oldani, hisz képzőművészeink mindig is hajlandók az ilyen jellegű segítségre. Megoldhatónak véljük községi viszonylatban, évadkezdés előtt, a színjátszók tapasztalatcseréjét is. Végezetül pedig, még bérletrendszert is be lehetne vezetni. Miért ne? Hisz mindenképpen felkeresik Siménfalva színjátszói egymást. Se szeri, se száma a vendégszerepléseknek. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert egy olyan községről van szó, ahol a műkedvelő színjátszásnak közel hetvenöt esztendős a hagyománya, s ez amely többre kötelez. És még egyszer kijelentjük, nem mennyiségi, a minőségi ugrás szükségeltetik. Nemcsak Siménfalván, megyeszerte. S miért ne lehetne egy siménfalvi kísérlet az úttörő? Hagyomány van, ugyanakkor a községben a színjátszó mozgalom vezet a műkedvelő tevékenységben, a legnagyobb tömegeket mozgatja. Több ötlet kell. Siménfalva is városiasodik. Miért nem állhatna ez a kijelentés a színjátszás esetében is? -Miért ne lehetne a községnek „színháza“ is? FERENCZ L. ISTVÁN 1974. MÁRCIUS 1. PÉNTEK GÉPKOSIK A JÁRDÁN Vajon Csíkszeredában a járdákat a gyalogjáróknak, az autóbuszoknak, vagy teherkocsiknak építették? Megmondom miről van szó. Az állomás lakónegyedben szaladnak be a városi utasszállítást lebonyolító járművek, s az itt lévő élelmiszerüzletet is naponként ellátják különböző áruféleségekkel a termelőegységek, vagy a nagybani lerakatok autói (tej, kenyér stb.). Ezzel nincs is baj. De miért kell az utasszállító autóbuszoknak, a kereskedelmi egységet ellátó teherkocsiknak a gyalogjárón parkírozni? Tudjuk azt, hogy az őszi nagy kanalizálási munkálatok után ennek a negyednek egyik utcája, a Virág utca, elég sáros, nem sikerült az aszfaltozási munkálatokat befejezni. Amikor az autóbusz pontosan a gyalogjárón parkíroz, a munkába menő, vagy onnan hazatérő személyek kénytelenek a sáros úttesten kerülgetni a nagy szállítóeszközt, mert a járda egy része foglalt. Legutóbb a 31-HR-167 számú autóbusz foglalt el tekintélyes részt a gyalogjáróból a Virág utca végén. A gépkocsivezető figyelmeztetésemre elég civilizálatlan hangon próbált nem elfogadható magyarázatot adni. Egy másik oldala is a dolognak. A hat elég nagy gumiabroncs sárdarabokat hullat a gyalogjáróra. Nem elég tehát, hogy sáros az úttest, a gyalogjáró is hasonló képet ölt magára a városi autóbuszövezeték „jóvoltából“. Az élelmiszerüzlet előtt is hasonló kép tárul elénk. A teherkocsik — különösen a reggeli órákban — pontosan a bejárat előtt, a járdán állanak, rakják le a tejesüvegeket, a gyalogjáró pedig kénytelen az elég forgalmas úttesten kerülgetni a szállító eszközöket, mert a járda „foglalt“. Megértem azt is, hogy mindanynyian óhajtjuk és szeretnénk ha Csíkszereda is gyorsan a nagy városok rangsorába kerülne — a fejlődés üteme ezt lehetővé is teszi — ahol való probléma az autók parkírozása, s adott helyeken, ahol erre feltétlenül szükség van, a járdákat is igénybe veszik, de mi egyelőre még e nélkül is megvolnánk. Várom, hogy az autóvezetők szánjanak meg minket, gyalogjárókat, s engedjék meg, hogy biztonságosan járhassunk azokon a járdákon, amelyeket elsősorban nekünk építettek. SIMON ANDRÁS MA MÉG MEGRENDELHETŐK HARGITA MÁRCIUSI lapszámai Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy következő lapszámainkban ismét jelentkezik hagyományos rovatunk a NEVETŐ DEKAMERON Asztalos műhelyt a falatozó helyett A Gyergyói medence iparosításából jelentős részt vállalt magára az elmúlt években a gyergyószentmiklósi Partizán helyiipari gyáregység. A medencében itt gyártottak sorozatban első ízben lakkbevonatú bútort és ez a vállalat fejlesztette ki a tájegység első komoly fémfeldolgozó egységét is. A gyár gyergyócsomafalvi asztalos-részlege a helyi munkaerő és egy meglévő épület kínálta lehetőségeket hasznosítja évek óta. Ez a részleg a község központjában van, régi épületben, amelyet minimális ráfordítással tettek alkalmassá a konyhabútorgyártásra. Az adott körülmények között, a részleg dolgozói mindig becsülettel helytálltak, így például 1973-ban árutermelési tervüket 103,3 százalékban teljesítették. Az idén pedig több mint 4500 Partizán-típusú konyhabútort kell a részlegnek legyártania. Természetesen, az adott telephelyen nincs sok lehetőség a részleg további bővítésére. A gyár vezetőségének tervei szerint, ez év folyamán más területen egy új csarnokot építenek, ebben végeznék el a gépi munkát, a kézi asztalosok viszont továbbra is a meglévő épületben fognak dolgozni, amíg — s ez ma még távlati kérdés — lehetővé válik a teljes áttelepítés. Az adott műszaki és munkahelyi körülmények között, a termékek minősége jó, ezt bizonyítja, hogy eddig termékeik minőségével kapcsolatban nem emeltek kifogásokat megrendelőik. De a munkakörülmények nem megfelelőek. A részleg termelőfelületét biztosító épületek eredetileg talán szövőműhelynek készültek és nem felelnek meg a bútorgyárás legfontosabb munkaegészségi előírásainak. Ezen kívül, nincs öltöző, ivóvíz, a termelőfelület nagyon zsúfolt. Az állítóműhely emeletes, viszont a kapcsolatot a földszinttel csak egy rozoga lépcső és egy létra biztosítja. A helyzetet súlyosbítja, hogy az anyagmozgatást is ezeken kell lebonyolítani. Az építmény nem elég szilárd, ezért csak kisebb darabok— székek, asztalok — állítását végezhetik el az emeleten. A csomagolásra rendszerint a szabad ég alatt kerül sor, a tárolás ugyancsak itt történik. A munkakörülményeket azért vázoltuk fennebb, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan fonákságra, amelynek megoldását már több fórum ígérte. Mert sokat lehetne javítani a gyergyócsomafalvi asztalosok helyzetén. Arról van szó, hogy a részleg épületében, egy fedél alatt a termelőkkel, egy falatozónak nevezett kocsma működik, amely 160 négyzetmétert foglal el a termeléshez anynyira szükséges épületből. A dolog visszásságát fokozza az a tény, hogy 150 méternyire egy másik „vendéglátóipari egység“ működik, amelyik — véleményünk szerint — a szóbanforgó kocsma közönségét is ki tudná szolgálni. A községben ezenkívül még négy falatozó és egy cukrászda áll a fogyasztók rendelkezésére, most épül egy korszerű üzletház is, amelyben bizonyára egy újabb falatozó is helyet fog kapni. Mindezek után valóban furcsa, hogy a munkások, ,a részleg vezetőségének kérése évek óta süket fülekre talált. De véleményünk szerint, ha a község egyetlen kocsmája lenne, akkor is el kellett volna költöztetni azt a bútorrészleg épületéből. Az épület egyébként teljes egészében állami tulajdon, illő volna tehát, hogy az épület közvetlen megbízott szerve — tulajdonosa — italmérés helyett minél hamarabb a termelőmunkának biztosítson hajlékot. Szerintünk a bútorrészleg dolgozóinak, munkakörülményeinek kérdése, egész tevékenységük, amellyel anyagi javakat állítanak elő, nemcsak a megye dolgozói számára sokkal fontosabbak, mint az, hogy minden eszközzel tovább javítsuk a szeszfogyasztásban elért szomorú csúcsainkat. Remélhetőleg sikerül felépíteni az új egységet Csomafalván. Az épület ebben az esetben is több jószolgálatot tehet a község lakosainak. Arra gondolunk, hogy például a szomszédos iskolások tanműhelynek használhatnák fel, ami ugyancsak megoldatlan kérdés — és nemcsak Csomafalván. CSISZÉR CSABA mérnök A háziasszony vagy a gondos férj persze, általában nem azért megy a zöldségpiacra, hogy nézelődjék, hanem azért, hogy vásároljon is. Mi azonban ezúttal csak nézelődünk. Székelyudvarhelyen. Élénkség, az van. Furcsa is lenne, ha így, hetivásárkor ne gyűlne össze a piacon többszáz eladó, ne fordulna meg itt többezer vevő. S ebben a forgatagban (talán hiábavaló próbálkozás!) valamiféle belső rendnek a nyomait keressük. Nehéz. Hiszen a betonasztalokon sorakozó, illetőleg az asztalokra kirakott áruk rendjén kívül másfajta rendet aligha találni. Hiába áll a piac két végében két frissen írt árjegyzék, a termények minősége szerint szabva meg azok árát. Néhány „kulcs-zöldség“ ára felől tudakozódva, hamar meggyőződünk, hogy az eladók csak „nagyjából“ tartják tiszteletben a hivatalosan megszabott árakat. A murok és petrezselyem csomóját (!) például, vagyis két-három szálat, csaknem olyan áron adják, mint amekkora a kilóra megszabott ár. Piacon — hetivásárkor A hivatalos árak be nem tartására lehetőséget teremt az, hogy az eladók áruik mérésére nem az egyezményes mértékegységet (a kilogrammot) használják. A málélisztet, de még a diót is literben mérik. A káposztát darabra adják. Ilyenformán egy kilónyi terményből a megszabott ár kétszeresét is ki tudják hozni. Furcsa az is, hogy ezen a gazdag piaci napon (mert igazán nagy a „felhozatal“), árcédulát csupán egyetlen árus (a mézes) asztalán látunk. Nem kétséges, a többi árus keze ügyében is ott van az árcédula, hogyha netalán ellenőrzés lepné meg, gyorsan tisztázhassa magát. De addig nem teszi ki... Nehogy a vásárló hamis illúziókba ringassa magát az árak tekintetében, a hivatalosan megszabott áron akarjon vásárolni. Persze azért, hogy ilyesmire sor kerülhet, mindenekelőtt a piacfelügyelőséget terheli felelősség. Ténykedése azonban, úgy látszik, kimerül abban, hogy beszedje az árusítási díjakat, elkészítse az árjegyzéket. Az ellenőrzés marad másra... De kire? A municípiumi néptanács, a milícia illetékeseire? — Valóban. Csakhogy éppen az a tény, hogy a piaci gyakorlatban felütheti fejét a kufárkodás, ki lehet bújni a szabadpiacra vonatkozó szabályok alól, azt sejteti, hogy bizony az ellenőrök nem „ütik le egymást" buzgalmukban a piacon, hetivásárkor. Mindenfajta hivatalos ellenőrzésnél hatásosabb volna, ha maga a vásárlóközönség vetne egyszer-egyszer pillantást az árjegyzékre, s nem engedné magát becsapatni. Dehát a vásárlók körében, sajnos, uralkodik az a helytelen nézet, hogy „még jó, hogy kapunk ...“. Az asztalokon szép rendben sorakoznak az áruk. De az igazi belső rend hiányzik. ANDRÁS BALÁZS MÉG MINDIG A KERÉKPÁR VEZET! Közismert, hogy a légszennyezés ma a civilizált világ egyik súlyos problémája. Ebben pedig komoly szerepe van a közlekedésnek, amelyben a gépjárművek motorjai bocsátják ki magukból a káros kipufogógázokat. E káros hatások csökkentésére illetve kiküszöbölésére az egész világon lépéseket tettek. Például Japánban most 63 nagyvárosban valósítják meg a „hároméves kerékpározási tervet“, amelynek fő célja, hogy enyhítsenek az energiaválság és a környezetszennyezés okozta gondokon. A kormány 1974-ben 15 milliárd yent költ kerékpárutak létesítésére. ELEKTRONIKUS ELLENŐR Elektronikus forgalomszámlálót készítettek a Lett Tudományos Akadémia Elektronikai és Számítástechnikai Intézetének munkatársai. A főbb utak burkolata alatt mintegy 400 műszert helyeztek el. Ennek érdekessége, hogy a számlálók megkülönböztetik egymástól a személy- és tehergépkocsikat, valamint összesítik számukat. Ezek az adatok elősegítik az egyes útvonalak terheltségének a megállapítását, ami viszont meghatározhatja az új utak építését és a régiek rekonstrukciójának szükségességét. MENTŐAKCIÓ VELENCE MŰKINCSEIÉRT Szakemberek tanácsára, hosszas tanakodás után leemelik a velencei Szent Márk Bazilika homlokzatáról azt a négy, római korból való bronzlovat, amelyek a székesegyház legszebb díszei közé tartoznak. Az utóbbi években a szennyezett levegő nagyon kikezdte a közel kétezer éves parinákat. Most körülbelül egy évig a bazilika műhelyében különböző eljárásoknak vetik alá, védőanyagokkal vonják be, annak megállapítására, hogy miképpen lehetne megóvni az értékes műtárgyakat a pusztulástól. MAGASLATI ÉGHAJLAT GYÓGYÍTÓ HATÁSA Korábban általánosan elfogadott szabály volt, amely minden szív- és érbetegségben szenvedő — de általában minden idősebb embernek — megtiltja a magas hegyekben való tartózkodást. A magas hegyekben ugyanis úgynevezett „ingeréghajlat“ uralkodik. Az egészséges szívnek ez hatásos edzés, de a beteg, gyenge vagy sérült szív számára veszélyes megterhelés. Egy bátor osztrák professzor, Karl Inama, a salzburgi Paracelsus kórház főorvosa beható tanulmányok és laboratóriumi kísérletek után merész kísérletre vállalkozott. Szív- és érbetegek egy csoportját fölvitte magas hegységbe, és ott, — először 1800, majd 2400 méter magasságban — nem nyugágyakba fektette, hanem járkálni hagyta őket. A kísérletben többnyire magas vérnyomásban szenvedő páciensek vettek részt, ami köztudomás szerint megterheli a szívet is. Ámde a magaslati éghajlat okozta fokozott igénybevétel — a föltételezéseket cáfolva — semmiképpen sem volt ártalmára a szívnek. Sőt ellenkezőleg: Inama professzor „alpinistái“ valamennyien kitűnően érezték magukat. Magas vérnyomásuk hamarosan elkezdett süllyedni, és körülbelül három hét múlva elérte a mélypontot. Ez a hatás a betegek hazatérése után még hónapokig érvényesült. Az Inama professzor által elért eredményeknek a jövőben igen nagy jelentőséget tulajdonít az üdülésügyi orvostan. 3. OLDAL HARGITA Egy népszerű szakszótárról Mindnyájunk által közismert, hogy az erdőgazdálkodás és a faipar hazánk gazdasági életének igen jelentős ágazata. Szakemberek ezrei dolgoznak ezekben az iparágakban, hatékonyan hozzájárulva a faanyag gazdaságos kitermeléséhez és felhasználálásához. Országunkban a fakitermelés az 1960-as évhez viszonyítva, 272 százalékkal növekedett Lendületesen fejlődik az erdőgazdálkodás is, amelyet napjainkban a belterjes erdőművelésre való áttérés jellemez. És ismeretes az is, hogy a fakitermelés és -feldolgozás Hargita megye viszonylatában is igen fontos és jelentős nemzetgazdasági érdek. Az erdőgazdálkodásban, fakitermelésben és faiparban dolgozók száma — különösen megyénk területén — számottevő, mivel Hargita megye területének 33 százalékát erdő borítja. Megjegyzendő, hogy megyénk az erdei gyümölcsök valóságos paradicsoma is. (Évente 1500—2000 tonna málna, áfonya, ehető gomba kerül a lakosság asztalára, ugyanakkor külföldre is jelentős mennyiséget szállítunk.) Az erdőkitermelést a korszerű fakitermelési technológiák bevezetése és általánosítása jellemzi. Az utóbbi években — pártunk tudományos gazdaságfejlesztési politikájának eredményeképpen — megyénk területén jelentős fa* Kádár Zsombor: Románmagyar erdészeti és faipari szótár, 1973. MÉLYTENGERI MEGFIGYELŐKÉSZÜLÉK feldolgozó egységek jöttek létre. Példaként megemlíthetjük a gyergyószentmiklósi és toplicai bútorgyárat, épül a Csíkszeredai bútor-, valamint farostlemezgyár stb. Ez a nagyarányú fejlesztés azt eredményezte, hogy az erdőművelésben, fakitermelésben és feldolgozásban dolgozó szakemberek száma évről-évre jelentősen gyarapodott és gyarapszik. A fejlődés tette lehetővé azt, hogy megyénkben ma egy 1300-as létszámú faipari iskolaközpont működik, ahol erdőkitermelési mesterképző, nappali és esti tagozattal rendelkező szaklíceumi osztályokban, valamint szakmai iskolákban képezik a jövő szakembereit. Az erdőgazdálkodás és fakitermelés szakemberei örömmel vették tudomásul, hogy a közelmúltban egy igen hasznos erdészeti és faipari román-magyar szakszótár látott napvilágot, amely hasznos segítséget nyújt a termelésben dolgozó szakembereknek, az e szakmában dolgozó tanügyi kádereknek és a diákoknak egyaránt. A szótár a szerző húsz évig tartó aprólékos munkájának az eredménye. 299 oldalon tárgyalja a román erdészeti és faipari szakkifejezések magyar megfelelőjét — a maggyűjtéstől a bútorgyártásig. A szakemberek tájékozódását, a szótár könnyű kezelését az is elősegíti, hogy a szakkifejezések tárgyköre is megtalálható a címszavak mellett. (A szerző a szakszótárban előforduló szakkifejezéseket összesen 32 tárgykörbe foglalta.) A szótár alaposságát az is bizonyítja, hogy a szerző megadja a szakkifejezések adott tárgykörön belüli különféle jelentéseit. (Például a „Lenn“ szónak 150 magyar jelentése van.) A szakszótár értékét az is emeli, hogy a felsorolt szakkifejezések többségének magyar fordítása első ízben e munka keretében jelenik meg. (Érdekes és figyelemreméltó, hogy a szótárban előforduló növény- és állatnevek latin megfelelője is megtalálható.) A szótár igen jó eredménnyel használható az erdészeti és faipari szakoktatásban. Hatékonyan hozzájárul a magyar anyanyelvű tanulók szakismeretének a gazdagításához, ami által lényegesen lerövidül a szakma elsajátításának időtartama. Ez lehetővé teszi a végzős tanulók gyorsabb bekapcsolódását az erdőművelési, fakitermelési és fafeldolgozási termelőmunkába. A szótár jó szolgálatot tesz mind a román, mind a magyar anyanyelvű erdészeti és faipari szakembereknek. Elősegíti a faipar szakterületén elért eredmények kölcsönös népszerűsítését, hozzájárul a műszaki dokumentációk jobb megértéséhez. Jó lenne, ha minél hamarabb megjelenne a szakszótár magyarromán változata is! Dicséretre méltó a szótár ízléses kivitelezése: úgy véljük, hogy az 1400-as példányszám nem képes kielégíteni a vásárlók igényeit. G*L EDE mérnök, tanár A moszkvai Tengeri Haltenyésztési és Oceanográfiai Intézetben előállítottak egy mélytengeri megfigyelőkészüléket. A Scorpena elnevezésű készülék hal alakú, mintegy 400 kiló súlyú és személyzet nélkül kutatja a mélytengeri vízrétegeket egy kilométer mélységig. A batiszkáf berendezései lehetővé teszik számos mélytengeri jelenség tanulmányozását. A készüléket a partról irányítják, sebessége a víz alatt csaknem 2 kilométer óránként. A LEVEGŐ TISZTASÁGÁÉRT Ma már a világ számos országában katalizátort alkalmaznak a gépkocsik kipufogógázainak közömbösítésére. A katalizátorban általában platinát használnak, s így ennek használata éppen a nemesfém magas ára miatt igen korlátozott. Az azerbajdzsáni Kőolaj és Kémiai Kutatóintézet tudósai nemrég sok évi kutatás eredményeként létrehoztak olyan katalizátorokat, amelyek olcsó oxidokkal működnek Az egyik ezek közül — próbapadon — 1500 órán át közömbösítette a gázokat az ipari berendezésen, és igen hatékonynak bizonyult. A novo bakui kőolajfinomító gyár szakemberei kijelentették, hogy kitűnően sikerült a berendezések gáztalanítása. Az új találmányt most a gépkocsikatalizátorok szerkezetében szándékoznak beépíteni. MILYEN TISZTA A TENGERVÍZ A legátlátszóbb tengervíznek eddig a Sárgasso-tenger vizét tartották, amelyben még egy 66,5 m mélységben lévő tárgy is látható. Egy szovjet kutatóhajó tudományos munkatársai megállapították, hogy a Csendes-óceán középső részében, még tisztább és átlátszóbb a víz. Elsüllyesztettek ott egy 30 cm átmérőjű fehér korongot, és az 67 m mélységig is látható maradt. A kutatók feltételezik, hogy a víz átlátszósága a plankton hiányára vezethető viszsza. Ezen a vidéken ugyanis nem él meg plankton, mert nem talál táplálékot, mivel a tápanyagok — a tengeráramlások hiánya folytán — a mélységből nem juthatnak a felsőbb vízrétegekbe. GYORS TEJMINŐSEGVIZSGÁLAT Az AGROPRIBOR szovjet vállalat olyan készüléket szerkesztett, amellyel a tej fehérje- és zsírtartalma 30 másodpercen belül meghatározható. A vizsgálati módszer azon alapul, hogy a fehérje ultraibolya, a zsír pedig infravörös fény hatására világít. A készülék fényszűrővel elválasztja a többi fénytől a fehérjemolekulák és a zsírgolyócskák alig észrevehető világítását, és azt egy fotocella érzékeny „szemére“ irányítja. A fotocella mutatója skálán jelzi a fényerőt, illetve a minta fehérje- és zsírmennyiségét. A JEGESMEDVÉK VÉDELMÉBEN Az egész világon alig tízezer jegesmedvét tartanak számon. Ennek kétötöde a Szovjetunió területén él. A szovjet hatóságok már 1956-ban szigorú vadászati tilalmat rendeltek el a kipusztulófélben levő állatfajtára. Annak érdekében, hogy ezt hatékonyabbá tegyék, most újabb intézkedéseket foganatosítottak. Fokozott védelem alá helyezték a Wrangel szigetet, amely a legjelentősebb „szülőotthon“. Itt évente átlag kétszáz hófehér mackóbébi születik. TENGERVÁROS Szovjet mérnökök 20 000 embert befogadó, tengeren úszó város építését tervezik. A városnak az lesz a rendeltetése, hogy a Káspitengeren hajlékul szolgáljon olajmunkások számára. A lakótelep 20 házból áll majd. A házakat vízen úszó pontonokra építik, s átjárók kötik össze őket egymással. A várost hullámtörőkkel védik meg a viharos tengertől. Az úszó város kellemes életkörülményeket biztosít az olajmunkásoknak. KOMPUTER A KÖZSZÁLLÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN Tokióban több nagyforgalmú útvonal állomásain az utasok elektromos táblákon követhetik az autóbuszok útsátforgalmát, kiszámíthatják az érkezési, vagy indulási időpontokat.